1Az első könyvben arról írtam, Teofil, mit tett és tanított Jézus
2egészen addig a napig, amelyen – miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott – fölvétetett a mennybe.
»
1Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
2Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak.
»
1Péter és János fölment a Templomba az imára délután három órára.
2Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap le szoktak tenni a Templomnak abban a kapujában, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a Templomba menőktől.
»
1Még beszéltek a néphez, amikor odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok.
2Felháborodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával hirdetik a halálból való feltámadást.
»
1Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot.
2Az árából felesége tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
»
1Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélők ellen, hogy ezek nem juttatnak a mindennapi segélyből a görögül beszélők köréhez tartozó özvegyeknek.
2Ekkor a Tizenkettő összehívta a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyénvaló, hogy Isten igéjét elhanyagolva az asztalnál szolgáljunk.
»
1A főpap ezt mondta: – Valóban így van?
2Ő erre így szólt: – Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,
»
1Saul egyetértett kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi egyház ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Szamaria területén.
2Istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták.
»
1Eközben Saul még mindig gyűlölettől égett, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,
2és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek az Útnak a követői közül.
»
1Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa.
2Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez.
»
1Meghallották az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét.
2Amikor Péter fölment Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők megrótták: –
»
1Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és a Nigernek is nevezett Simeon, a kürénéi Lukiosz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul.
2Egyszer, amikor ünnepelték az Urat, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Engedjétek át Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre rendelem őket!”
»
1Ugyanez történt Ikóniumban. Bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy a zsidók és a görögök közül is igen sokan lettek hívővé.
2Azok a zsidók azonban, akik nem fogadták el a tanítást, a testvérek ellen tüzelték a pogányokat.
»
1Jöttek néhányan Júdeából, és így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes rendelkezése szerint, nem üdvözülhettek.”
2Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája és nézeteltérése támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és még néhányan közülük menjenek föl az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.
»
1Eljutott Derbébe, majd Lüsztrába is. Itt volt egy Timóteus nevű tanítvány – hívő zsidó asszony és görög apa fia –,
2akit a lüsztrai és ikóniumi testvérek nagyra tartottak.
»
1Miután áthaladtak Amphipoliszon és Apollónián, Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
2Pál szokása szerint elment hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írásokból kiindulva.
»
1Ezek után Pál távozott Athénből, és Korintusba ment.
2Ott találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál meglátogatta őket,
»
1Amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt,
2és így szólt hozzájuk: – Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek? – Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták. –
»
1Miután megszűnt a zavargás, Pál magához hívatta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott, és Makedóniába indult.
2Bejárta a vidéket, és számos beszédben intette a népet, majd Hellászba ment,
»
1Miután elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk. Másnap Rhodoszba, onnét pedig Patarába.
2Ott találtunk egy Föníciába induló hajót. Beszálltunk, és elhajóztunk.
»
1– Testvérek és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek!
2Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek.
»
1Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt: – Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig.
2Ananiás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon.
»
1Öt nappal később lement Ananiás főpap néhány vénnel és egy Tertullus nevű ügyvéddel, és a helytartónál panaszt emeltek Pál ellen.
2Amikor behívták, Tertullus így kezdte vádolni: –
»
1Festus három nappal azután, hogy megérkezett a provinciába, felment Caesareából Jeruzsálembe.
2Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt emeltek Pál ellen, és kérték,
»
1Agrippa erre így szólt Pálhoz: – Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál fölemelte a kezét, és védőbeszédet mondott: –
2Szerencsésnek tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem,
»
1Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált és még néhány foglyot a cohors Augusta Julius nevű századosának.
2Azután felszálltunk egy adramüttiumi hajóra, amelyik Ázsia provincia partvidékének kikötőibe tartott, és elindultunk. Velünk volt Arisztarkhosz is, egy tesszalonikai makedón.
»
1Épségben partra jutva megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
2A helybeliek nem mindennapi kedvességet tanúsítottak irántunk. Mivel esni kezdett és hideg volt, tüzet raktak, és mindannyiunkat szívesen fogadtak.
»