7 ¹A főpap ezt mondta:
– Valóban így van?
²Ő erre így szólt:
– Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, ³és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked! ⁴Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. Miután atyja meghalt, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, ahol most ti laktok. ⁵Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódának, pedig nem volt gyermeke. ⁶Így mondta meg Isten, hogy utóda jövevény lesz idegen földön, rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. ⁷De a népet, amelyet rabszolgaként szolgálnak, ítélettel sújtom, mondta Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és ezen a helyen fognak imádni engem. ⁸A körülmetélés szövetségét adta neki. Így nemzette Izsákot, és körülmetélte a nyolcadik napon. Izsák pedig Jákobot, Jákob meg a tizenkét patriarchát.
⁹A patriarchák féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt. ¹⁰Megszabadította minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki kormányzóvá nevezte ki Egyiptom és egész háza fölé.
¹¹Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink nem találtak élelmet. ¹²Amikor azonban meghallotta Jákob, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat első ízben. ¹³A második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó előtt ismertté vált József származása. ¹⁴Ekkor József magához hívatta atyját, Jákobot, és hetvenöt főből álló egész rokonságát. ¹⁵Lement Jákob Egyiptomba, aztán meghalt ő is, atyáink is. ¹⁶Átvitték őket Szichembe, és elhelyezték őket abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Szichemben.
¹⁷Amint közeledett azon ígéret beteljesülésének ideje, amelyet Isten Ábrahámnak tett, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban, ¹⁸amíg más nem lett a király Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. ¹⁹Ez álnokul bánt népünkkel, s azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. ²⁰Ebben az időben született Mózes, akit Isten szépnek talált. Három hónapig atyja házában táplálták. ²¹Amikor pedig kitették, a fáraó lánya magához vette, és saját fiaként nevelte. ²²Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt szavaiban és tetteiben egyaránt. ²³Amikor pedig betöltötte negyvenedik életévét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. ²⁴Amikor meglátta, hogy egyiküket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. ²⁵Azt gondolta, testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. ²⁶Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük. Békességre intette őket, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?” ²⁷De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta:
„Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? ²⁸Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” ²⁹Ezt a beszédet hallva Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
³⁰Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal egy csipkebokor tüzének lángjában. ³¹Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy jobban megnézze, szólt az Úr hangja: ³²Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni. ³³Az Úr pedig ezt mondta neki: Oldd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld! ³⁴Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban. Meghallottam sóhajtozását, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, Egyiptomba küldelek! ³⁵Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. ³⁶Ő vezette ki őket csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendeig.
³⁷Ez az a Mózes, aki azt mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül. ³⁸Ő az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában atyáinkkal és az angyallal, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen. Ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja. ³⁹Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elvetették, és szívükben Egyiptom felé fordultak, ⁴⁰ezt mondván Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. ⁴¹Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és örvendeztek kezük művén. ⁴²Isten viszont elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogy meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza? ⁴³Nem, hanem Moloch sátorát és Raifa isten csillagát hordoztátok, a bálványokat, melyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Ezért száműzlek titeket Babilonon túlra. ⁴⁴A Szövetség sátora ott volt atyáinkkal a pusztában. Aki beszélt Mózeshez, megparancsolta, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amit látott. ⁴⁵Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket Isten atyáink elől kiűzött.
Így volt ez egészen Dávid idejéig. ⁴⁶Ő kegyelmet talált Isten előtt, és kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének, ⁴⁷de Salamon épített neki házat. ⁴⁸A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja: ⁴⁹A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? ⁵⁰Nem az én kezem alkotta mindezt? ⁵¹Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok. ⁵²A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, ⁵³akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg.
⁵⁴Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. ⁵⁶Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” ⁵⁷Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. ⁵⁸Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. ⁵⁹Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet