Keresés a Bibliában

23 1Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt:
– Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig.
2Ananiás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 3Pál erre így szólt hozzá:
– Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz fölöttem a Törvény szerint, mégis törvénytelenül azt parancsolod, hogy üssenek meg?
4Erre az ott állók ezt mondták:
– Isten főpapját gyalázod?
5Pál így válaszolt:
– Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Mert meg van írva: Néped fejedelmét ne átkozd!
6Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szadduceusok, más részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt:
– Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok fia! A halottak feltámadásába vetett remény miatt vádolnak engem!
7Amikor ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlésben megoszlás támadt. 8A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindegyiket vallják. 9Erre nagy kiáltozás tört ki. Néhányan a farizeuspárti írástudók közül felálltak, és hevesen tiltakoztak:
– Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! És ha egy lélek szólt hozzá vagy egy angyal?
10Mivel egyre nagyobb lett a felfordulás, a parancsnok attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye az erődbe.
11A következő éjszaka megjelent az Úr Pálnak, és ezt mondta: „Bátorság! Ahogy tanúságot tettél ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is!”
12Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összegyűltek, és átok alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik. 13Negyvennél is többen voltak, akik ezt a merényletet tervezték. 14Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: „Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. 15Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok a parancsnoknak, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban ki akarnátok vizsgálni az ügyét. Mi pedig majd készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér.”
16Pál nővérének fia értesült a merénylet tervéről. Elment, és az erődbe jutva elmondta ezt Pálnak. 17Pál magához kérette az egyik századost, és ezt mondta neki:
– Vezesd ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert valami jelentenivalója van a számára!
18Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette a parancsnokhoz, és így szólt:
– A Pál nevű fogoly magához kéretett, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valami mondanivalója van a számodra.
19A parancsnok kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle:
– Mi az, amit jelenteni akarsz nekem?
20Ezt mondta:
– A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged, hogy vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban meg akarnának tudni róla. 21De ne higgy nekik, mert közülük több mint negyven férfi lesben áll, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen állnak, csak beleegyezésedet várják.
22A parancsnok elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki:
– Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem!
23Ezután hívatott két századost, és így szólt hozzájuk:
– Este kilenc órától fogva állítsatok készenlétben kétszáz katonát, valamint hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Caesareába! 24Készítsetek elő hátas állatokat is, hogy Pált biztonságban eljuttassák Félix helytartóhoz.
25Azután a következő levelet írta: 26„Claudius Lysias a kegyelmes helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28Meg akarván tudni, hogy mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. 29Megállapítottam, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. 30Mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül ellene, azonnal hozzád küldöm, és vádlóinak is meghagytam, hogy ellene indított ügyükkel hozzád folyamodjanak.”
31A katonák a kapott parancs értelmében átvették Pált, és az éjszaka folyamán elvitték Antipatriszba. 32Másnap a lovasokat küldték tovább vele, ők pedig visszatértek az erődbe. 33Mikor megérkeztek Caesareába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34Elolvasván megkérdezte, melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából, 35így szólt: „Akkor foglak kihallgatni, amikor vádlóid is megérkeztek.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet