13 ¹Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és a Nigernek is nevezett Simeon, a kürénéi Lukiosz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. ²Egyszer, amikor ünnepelték az Urat, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Engedjétek át Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre rendelem őket!” ³Akkor, miután böjtöltek, imádkoztak, és rájuk tették kezüket, elbocsátották őket.
⁴Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra. ⁵Amikor Szalamiszba értek, a zsidók zsinagógáiban hirdették Isten igéjét. Mint segítőtárs János is velük volt. ⁶Miután bejárták az egész szigetet, eljutottak Paphoszig, és ott találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és álprófétával. ⁷Ez közel állt Sergius Paulus prokonzulhoz, aki bölcs ember volt. Magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta Isten igéjét. ⁸De Elimász, a varázsló – ezt jelenti ugyanis a neve – szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. ⁹Saul vagy más néven Pál Szentlélekkel telve rászegezte tekintetét, ¹⁰és így szólt: „Te mindenféle ravaszsággal és csalással teli ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem hagysz fel azzal, hogy elferdítsd az Úr egyenes útjait? ¹¹Most íme, az Úr keze rajtad: megvakulsz, nem látod a napot egy bizonyos ideig!” Abban a pillanatban homály és sötétség szállt rá, és botorkálva kereste, hogy vezessék. ¹²Akkor a prokonzul, látva a történteket, hívő lett, mert lenyűgözte az Úr tanítása.
¹³Pál és társai elhajóztak Paphoszból, és eljutottak a pamphüliai Pergébe. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába, és leültek. ¹⁵A Törvény és a Próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk:
– Testvérek, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!
¹⁶Pál felállt, kezével intett, és így beszélt:
– Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! ¹⁷Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és felemelt karral kivezette őket onnét. ¹⁸Aztán mintegy negyven esztendeig türelemmel viselte őket a pusztában. ¹⁹Miután Kánaán földjén hét népet elpusztított, örökségül adta nekik azoknak a földjét. ²⁰Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. ²¹Ekkor királyt kértek maguknak. Isten Sault, Kís fiát, egy Benjámin törzséből való férfit adott nekik negyven esztendőre. ²²Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, aki mellett így tanúskodik: Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. ²³Az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek ígérete szerint üdvözítőül Jézust. ²⁴Az ő eljövetele előtt hirdette János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét. ²⁵Amikor János bevégezte pályafutását, így szólt: „Mit gondoltok, ki vagyok? Nem én vagyok az! Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.”
²⁶Testvérek, Ábrahám nemzetségének fiai, és a közöttetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. ²⁷De Jeruzsálem lakói és vezetőik nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amit minden szombaton felolvasnak, azáltal teljesítették be, hogy elítélték. ²⁸Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, azt kérték Pilátustól, hogy végeztesse ki. ²⁹Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. ³⁰De Isten feltámasztotta őt a halálból, ³¹és több napon át megjelent azoknak, akik Galileából együtt mentek föl vele Jeruzsálembe, és akik most tanúi a nép előtt. ^{32 33}Mi is hirdetjük nektek az örömhírt az atyáknak tett ígéretet illetően. Ezt – ahogy meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek – Isten nekünk, az ő gyermekeiknek teljesítette be, amikor feltámasztotta Jézust. ³⁴Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és hogy többé nem tér vissza a romlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett szent és megbízható ígéreteket. ³⁵Ezért másutt is így szól: Nem engeded, hogy Szented romlást lásson. ³⁶Ami Dávidot illeti, ő a maga nemzedékében Isten akarata szerint szolgált, aztán meghalt, és atyái mellé temették, tehát romlást látott. ³⁷De akit Isten feltámasztott, az nem látott romlást.
³⁸Tudjátok meg tehát, testvérek: őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát; ³⁹és mindabból, amiből Mózes Törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. ⁴⁰Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, ami megmondatott a próféták által: ⁴¹Lássátok, ti gúnyolódók, csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert napjaitokban olyasmit viszek véghez, amit akkor sem hisztek el, ha valaki elmagyarázza nektek.
⁴²Amint kifelé mentek, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. ⁴³Miután szétoszlott a gyülekezet, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. ⁴⁴A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. ⁴⁵Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, elteltek irigységgel, és becsmérlő szavakkal mondtak ellene Pál beszédének. ⁴⁶Ekkor Pál és Barnabás bátran így szólt:
– Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. Mivel azonban elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: A pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösség légy a föld végső határáig.
⁴⁸Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok hívővé lettek, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Az Úr igéje pedig terjedt az egész tartományban. ⁵⁰De a zsidók ellenük hangolták a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és elűzték őket a területükről. ⁵¹Ők pedig lerázták ellenük a port lábukról, és Ikóniumba mentek. ⁵²Öröm és a Szentlélek töltötte el a tanítványokat.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet