Keresés a Bibliában

20 1Miután megszűnt a zavargás, Pál magához hívatta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott, és Makedóniába indult. 2Bejárta a vidéket, és számos beszédben intette a népet, majd Hellászba ment, 3ahol három hónapot töltött. Mivel a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza. 4Elkísérte őt a bereai Szópatrosz, Pürrhosz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Secundus, a derbéi Gaius és Timóteus, valamint az Ázsia provinciából való Tükhikosz és Trophimosz. 5Ők előrementek, és Troászban vártak ránk. 6Mi a kovásztalan kenyerek napjai után hajóztunk el Filippiből, és öt nappal később érkeztünk hozzájuk Troászba, ahol hét napot töltöttünk.
7A hét első napján, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanított, és mivel másnap már el akart utazni, egészen éjfélig beszélt. 8Elég sok lámpás volt abban az emeleti szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutükhosz nevű ifjú az ablakban ült. Mivel Pál sokáig beszélt, mély álomba merült. Az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy amikor fel akarták emelni, látták, hogy halott. 10Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne aggódjatok, még él!” 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve vezették el, és teljesen megvigasztalódtak.
13Mi előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett. Odáig ugyanis a szárazföldön akart menni. 14Amikor aztán Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mütilénébe mentünk. 15Onnét tovább hajóztunk, és másnap Khiosz előtt haladtunk el. Másnap megérkeztünk Szamoszba, harmadnap pedig Milétoszba jutottunk. 16Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy ne vesztegesse az időt Ázsia provinciában. Sietett ugyanis, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17Milétoszból azután magához hívatta az efezusi egyház véneit. 18Amikor megérkeztek, ezt mondta nekik:
– Tudjátok, hogyan viselkedtem közöttetek egész idő alatt, az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem. 19Szolgáltam az Urat teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. 20Semmit sem hallgattam el abból, ami javatokra válik, hanem inkább hirdettem és tanítottam nektek nyilvánosan és házaknál. 21Tanúságot tettem zsidók és görögök előtt egyaránt az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. 22Íme, most a Lélektől kényszerítve Jeruzsálembe megyek, és hogy ott mi lesz velem, nem tudom. 23Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra értésemre adja, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24De a saját életemnek semmi jelentőséget sem tulajdonítok, csak bevégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.
25És én biztos vagyok benne, hogy közületek, akik között Isten országát hirdetve jártam, nem látja arcomat többé senki. 26Ezért a mai napon ünnepélyesen kijelentem előttetek, hogy nem vagyok felelős azért, ami veletek történik, 27ugyanis szüntelenül hirdettem nektek Isten teljes végzését. 28Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelynek őrzőivé tett titeket a Szentlélek, hogy pásztorként gondoskodjatok Isten egyházáról, amelyet tulajdon vérével szerzett magának! 29Tudom, hogy távozásom után vérengző farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat. 30Sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Ezért legyetek éberek, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel-nappal szüntelenül könnyek között intettem mindnyájatokat! 32Most pedig Istennek és kegyelme igéjének oltalmába ajánllak titeket, mert ő képes arra, hogy építsen, és hogy örökséget adjon valamennyi megszentelt között. 33Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. 34Sőt jól tudjátok, hogy a magam és a velem levők szükségleteiről ezzel a két kezemmel gondoskodtam. 35Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy így, kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodnunk, emlékezve az Úr Jézus szavaira. Mert ő maga mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
36Miután ezeket elmondta, velük együtt térdre borulva imádkozott. 37Valamennyien hangos sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták. 38Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

20,2 Akhaia római provinciára utal.

Előző fejezet Következő fejezet