Keresés a Bibliában

26 1Agrippa erre így szólt Pálhoz:
– Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.
Akkor Pál fölemelte a kezét, és védőbeszédet mondott:
2Szerencsésnek tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, 3mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek tehát, hallgass meg türelemmel! 4Ifjúkorom óta leélt életemet, melyet kezdettől fogva népem körében és Jeruzsálemben töltöttem, minden zsidó ismeri. 5Mivel kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy mint farizeus vallásunk legszigorúbb irányzata szerint éltem. 6Most is a miatt a reménység miatt állok itt törvényszék előtt, amelyet Isten atyáinknak ígért. 7Ennek teljesülését reméli, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek, tizenkét törzsünk is. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. 8Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?
9Korábban magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a Názáreti Jézus neve ellen.
10Jeruzsálemben ezt meg is tettem. A szentek közül sokakat börtönbe zárattam, miután a főpapoktól felhatalmazást kaptam. Amikor pedig halálos ítéletükről volt szó, én is erre szavaztam. 11Zsinagógáról zsinagógára járva gyakran megfenyítettem, így akartam káromlásra kényszeríteni őket. Annyira haragudtam rájuk, hogy még idegen városokban is üldöztem őket.
12Amikor éppen ez ügyben a főpapok felhatalmazásával és megbízásából Damaszkuszba mentem, 13útközben déltájban azt láttam, ó, király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság ragyog körül engem és kísérőimet. 14Mindannyian földre rogytunk, s ekkor hangot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!”
15Én ezt mondtam: „Ki vagy, Uram?” Az Úr ekkor így szólt: „Én Jézus vagyok, akit te üldözöl. 16De kelj föl, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy mostantól szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amiket meg fogok mutatni neked. 17Megszabadítalak téged a néptől és a pogányok közül, akik közé küldelek, 18hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt azok között, akik a bennem való hit által megszentelődtek.”
19Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, 20hanem először Damaszkuszban, azután Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak Istenhez, és cselekedjenek a megtéréshez méltóan. 21Ezért fogtak el engem a zsidók a Templomban, és ezért akartak megölni. 22De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és tanúságot teszek kicsinyek és nagyok előtt egyaránt, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 23a Messiásnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.
24Amikor ezekkel a szavakkal védekezett, Festus hangosan felkiáltott:
– Bolondokat beszélsz te, Pál! A sok tudomány esztelenségbe visz!
25Pál azonban így válaszolt:
– Nem beszélek bolondokat, kegyelmes Festus, hanem igaz és józan szavakat szólok. 26A király, akihez bátran szólok, tud ezekről. Nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami eldugott helyen történt ez. 27Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28Agrippa így szólt Pálhoz:
– Még a végén meggyőzöl, hogy legyek keresztény!
29Erre Pál:
– Kérem Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem mindazok, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, mint én – e bilincsek nélkül.
30Ekkor felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. 31Távozóban így beszélgettek egymás között:
– Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.
32Agrippa pedig ezt mondta Festusnak:
– Szabadon lehetett volna bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet