22 ¹– Testvérek és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek!
²Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek.
³– Zsidó ember vagyok – mondta –, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábánál. Az atyák Törvényének szigora szerint nyertem oktatást, s a Törvény buzgó követője voltam, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.
⁴Ezt az „utat” pedig halálra üldöztem. Megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. ⁵Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, s úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
⁶Történt azonban, hogy útközben, amikor közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen nagy világosság ragyogott köröskörül az égből. ⁷Földre rogytam, és hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
„Saul, Saul, miért üldözöl engem?” ⁸Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.” ⁹Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak a hangját, aki velem beszélt. ¹⁰Erre ezt mondtam: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.”
¹¹Mivel azonban a ragyogó fény miatt nem láttam, kísérőim kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. ¹²Egy bizonyos Ananiás nevű, a Törvény szerint élő, jámbor férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, ¹³fölkeresett, és mellém állva ezt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt. ¹⁴Ő pedig ezt mondta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, halld az ő hangját. ¹⁵Az ő tanúja leszel minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
¹⁶Most pedig miért késlekedsz? Kelj föl, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”
¹⁷Amikor később visszatértem Jeruzsálembe, és a Templomban imádkoztam, elragadtatásba estem.
¹⁸Láttam őt, s ő ezt mondta nekem: „Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet!” ¹⁹Én ezt mondtam:
„Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket. ²⁰Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem gyilkosainak ruháját.” ²¹De ő ezt mondta nekem: „Menj, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.”
²²Eddig a mondatig hallgatták, de ekkor így kezdtek kiáltozni: „Töröld el a föld színéről az ilyet! Nem szabad élnie!”
²³Egyre kiáltoztak, eldobálták ruháikat, és port szórtak a levegőbe. ²⁴A parancsnok elrendelte, hogy vigyék az erődbe, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki, hogy megtudja, miért üvöltöznek így ellene. ²⁵Amikor szíjakkal lekötötték, ezt mondta Pál az ott álló századosnak:
– Szabad római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?
²⁶Amikor ezt meghallotta a százados, a parancsnokhoz ment, és jelentést tett neki:
– Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár!
²⁷Erre a parancsnok odament, és megkérdezte tőle:
– Csakugyan római polgár vagy?
– Igen – mondta.
²⁸A parancsnok erre így válaszolt:
– Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.
– Én pedig már benne születtem – mondta Pál.
²⁹Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. A parancsnok is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgárt bilincseltetett meg.
³⁰Másnap aztán meg akarta tudni, hogy valójában mivel vádolják a zsidók. Levetette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet