Keresés a Bibliában

22 1– Testvérek és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek!
2Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek.
3– Zsidó ember vagyok – mondta –, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábánál. Az atyák Törvényének szigora szerint nyertem oktatást, s a Törvény buzgó követője voltam, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.
4Ezt az „utat” pedig halálra üldöztem. Megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. 5Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, s úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.
6Történt azonban, hogy útközben, amikor közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen nagy világosság ragyogott köröskörül az égből. 7Földre rogytam, és hangot hallottam, amely így szólt hozzám:
„Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 8Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.” 9Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak a hangját, aki velem beszélt. 10Erre ezt mondtam: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell.”
11Mivel azonban a ragyogó fény miatt nem láttam, kísérőim kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. 12Egy bizonyos Ananiás nevű, a Törvény szerint élő, jámbor férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, 13fölkeresett, és mellém állva ezt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt. 14Ő pedig ezt mondta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, halld az ő hangját. 15Az ő tanúja leszel minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál.
16Most pedig miért késlekedsz? Kelj föl, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”
17Amikor később visszatértem Jeruzsálembe, és a Templomban imádkoztam, elragadtatásba estem.
18Láttam őt, s ő ezt mondta nekem: „Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet!” 19Én ezt mondtam:
„Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket. 20Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem gyilkosainak ruháját.” 21De ő ezt mondta nekem: „Menj, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.”
22Eddig a mondatig hallgatták, de ekkor így kezdtek kiáltozni: „Töröld el a föld színéről az ilyet! Nem szabad élnie!”
23Egyre kiáltoztak, eldobálták ruháikat, és port szórtak a levegőbe. 24A parancsnok elrendelte, hogy vigyék az erődbe, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki, hogy megtudja, miért üvöltöznek így ellene. 25Amikor szíjakkal lekötötték, ezt mondta Pál az ott álló századosnak:
– Szabad római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?
26Amikor ezt meghallotta a százados, a parancsnokhoz ment, és jelentést tett neki:
– Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár!
27Erre a parancsnok odament, és megkérdezte tőle:
– Csakugyan római polgár vagy?
– Igen – mondta.
28A parancsnok erre így válaszolt:
– Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.
– Én pedig már benne születtem – mondta Pál.
29Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. A parancsnok is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgárt bilincseltetett meg.
30Másnap aztán meg akarta tudni, hogy valójában mivel vádolják a zsidók. Levetette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF