16 ¹Eljutott Derbébe, majd Lüsztrába is. Itt volt egy Timóteus nevű tanítvány – hívő zsidó asszony és görög apa fia –, ²akit a lüsztrai és ikóniumi testvérek nagyra tartottak. ³Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetéltette. Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja görög volt. ⁴Végigjárták a városokat, s átadták nekik a jeruzsálemi apostolok és vének határozatait, hogy tartsák be azokat. ⁵Az egyházak napról napra erősödtek a hitben, és gyarapodtak létszámban.
⁶Azután Phrügia és Galácia földjén utaztak át, mivel a Szentlélek nem engedte meg nekik, hogy Ázsia provinciában hirdessék az igét. ⁷Amikor Müszia közelébe értek, Bithüniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. ⁸Erre Müszián áthaladva lementek Troászba. ⁹Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak. Egy makedón férfi állt előtte, és kérlelte: „Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”
¹⁰A látomás után nyomban igyekeztünk Makedóniába jutni, mert bizonyossá vált számunkra, hogy oda hívott minket Isten, hogy hirdessük nekik az örömhírt.
¹¹Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába mentünk, másnap pedig Neapoliszba, ¹²onnét meg Filippibe, Makedónia provincia egyik jelentős városába, amely colonia volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk.
¹³Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, a folyópartra, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és beszéltünk az egybegyűlt asszonyokkal. ¹⁴Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thüateirából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. ¹⁵Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt bennünket: „Ha úgy ítélitek, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És meggyőzött bennünket.
¹⁶Történt egyszer, hogy amikor az ima helyére mentünk, egy szolgálólány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” ¹⁸Így tett több napon keresztül. Mivel Pált ez bosszantotta, megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Abban a pillanatban kiment belőle. ¹⁹Amikor gazdái látták, hogy odalett, amiből hasznot reméltek, megragadták Pált és Szilást, és a hatóság elé, a főtérre vonszolták őket. ²⁰A bíráknak ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatják városunkat. ²¹Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk, rómaiaknak sem átvennünk, sem követnünk nem szabad.” ²²Velük együtt a tömeg is rájuk támadt. A bírák letépették róluk a ruhát, és megbotoztatták őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy tartsa őket biztos őrizet alatt. ²⁴Erre a parancsra a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
²⁵Éjféltájban Pál és Szilás imádkozott, és énekkel magasztalta Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. ²⁶Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai. Nyomban kinyílt valamennyi ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. ²⁷Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. ²⁸Pál azonban hangosan rákiáltott:
– Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!
²⁹Erre világosságot kért, berohant, remegve Pál és Szilás elé borult, ³⁰azután kivezette őket, és ezt mondta:
– Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
³¹Ők így válaszoltak:
– Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!
³²Ekkor neki és mindazoknak, akik a házában voltak, hirdették Isten igéjét. ³³Ő pedig az éjszakának még abban az órájában elvitte őket, kimosta sebeiket, és egész háza népével együtt azonnal megkeresztelkedett. ³⁴Azután elvitte őket házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt örvendezett azért, hogy hisz Istenben. ³⁵Amikor megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat: „Engedd szabadon azokat az embereket!” ³⁶A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet:
– A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak titeket szabadon. Távozzatok hát, és menjetek békével!
³⁷Pál azonban ezt mondta nekik:
– Nyilvánosan, per nélkül megvertek és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!
³⁸A törvényszolgák jelentették ezt a bíráknak. Amikor meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek. ³⁹Elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. ⁴⁰Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához. Meglátogatták a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet