Találatok a szövegben 221 találat

Siralmak könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ²Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek. ¹⁶Ezért sírok oly keservesen, szememből patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erőt önthetne belém, messze van tőlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett.
• 3 ⁴⁹Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam,
• 2 ¹¹Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein. ¹⁸Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed! ¹⁹Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!

János evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 20 ¹¹Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. ¹Az üres sír. A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” ³Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. ⁴Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁶Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot ⁸Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. ¹³Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” ¹⁵Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.”
• 19 ⁴²Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. ⁴¹Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.
• 11 ³¹Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. ¹⁷Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. ³³Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. ³⁸Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.
• 5 ²⁸Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.
• 12 ¹⁷S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette.
• 16 ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.

Királyok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 23 ¹⁷megkérdezte: „Miféle sír az, amelyet ott látok?” A város lakói így feleltek: „Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél.” ¹⁶Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, ⁶Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta. ³⁰Szolgái szekérre tették és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak.
• 9 ²⁸Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában.
• 13 ¹⁴Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: „Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!” ²¹Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.
• 20 ³„Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!” S keservesen sírt Hiszkija.
• 21 ²⁶Atyja sírjában temették el, Uza kertjében. Fia, Jozija lett helyette a király.
• 22 ²⁰Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok.” Közölték a királlyal a hírt.

Máté evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 27 ⁶⁰s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. ⁵²sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. ⁶⁴Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” ⁶⁶Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.
• 23 ²⁹Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, ²⁷Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal.
• 2 ¹⁸Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
• 8 ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” ²⁸Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni.
• 13 ⁴²Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁵⁰és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
• 22 ¹³a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
• 24 ⁵¹Kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
• 25 ³⁰Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
• 26 ⁷⁵Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.
• 28 ¹Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. ⁸Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

Márk evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 15 ⁴⁶Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített.
• 16 ³Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” ²A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. ⁵Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. ⁸Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.
• 4 ²⁷Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.
• 5 ²Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. ³A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. ⁵Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. ³⁸Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. ³⁹Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.”
• 6 ²⁹Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Korintusiaknak írt I. levél (Szent István Társulati Biblia)

• 7 ³⁰aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná,
• 15 ³⁶Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad.

Sámuel I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 11 ⁵Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezőről, s megkérdezte: „Mi történt a néppel, hogy sír?” Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. ⁴A hírvivők elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki.
• 30 ⁴Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak.
• 1 ⁷Így ment ez évről évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit. ⁸Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: „Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?” ¹⁰(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt.
• 9 ²⁴Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: „Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél…!” Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.
• 10 ²Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál… találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstény szamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért?
• 20 ⁴¹Amikor a szolga elment, Dávid előjött a kőrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak.
• 24 ¹⁷Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?” S elkezdett sírni.

Sámuel II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 19 ²Jelentették Joábnak: „A király sír és jajgat Absalom miatt.” ¹Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: „Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!” ³⁸Engedd meg szolgádnak, hadd térjen vissza, hogy városomban, atyám és anyám sírja közelében halhassak meg. Hanem szolgád, Kimhan szívesen elmenne urammal és királyommal, neki megteheted, amit jónak látsz.”
• 3 ³²S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép. ¹⁶A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: „Menj vissza!” S ő visszament.
• 15 ³⁰Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé.
• 1 ¹²Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.
• 2 ³²Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek.
• 4 ¹²Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták őket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban.
• 12 ²²Ezt válaszolta: „Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek.
• 13 ³⁶Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak.
• 17 ²³Amikor Achitofel látta, hogy a tanácsát nem követik, fölnyergelte a szamarát, felült rá és hazament, a maga városába. Ellátta háza népét utasításokkal, aztán felakasztotta magát. Így halt meg. Atyja sírboltjában temették el.
• 21 ¹⁴majd Benjamin földjén, Celában eltemették, Saulnak és fiának, Jonatánnak a csontjait, valamint a kivégzettek csontjait, Saul apjának, Kisnek a sírboltjában. Amikor eleget tettek Dávid rendelkezéseinek, az Isten megkönyörült az országon.

Tóbiás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 8 ¹¹Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét ⁹Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni. ¹⁸Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt.
• 3 ¹⁰Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: „Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserűségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom.” ¹Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:
• 2 ⁶Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételről mondott: „Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké.” Sírva fakadtam. ⁷Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem.
• 4 ⁴Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba. ¹⁷Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bűnösöknek.
• 5 ¹⁸De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: „Miért küldted el a fiamat? Hát nem ő volt a bot kezünkben, amikor jött és ment előttünk?
• 6 ¹Erre abbahagyta a sírást. ¹⁵Ezért félek egy kicsit. Őt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné őket.”
• 7 ⁶Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt. ⁸s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.
• 9 ⁶Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.”
• 10 ⁷De ő csak erősködött: „Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam.” Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak – Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának –, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: „De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon.”
• 11 ⁹Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: „Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok.” És sírt. ¹⁴Sírva mondta: „Látlak, fiam, szemem fénye!” Majd így folytatta: „Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké.

Zsoltárok könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 5 ¹⁰Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik.
• 49 ¹²és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. ¹⁰hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa.
• 88 ⁷A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. ⁵Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. ⁶A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. ¹²A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában?
• 94 ¹³hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír.
• 6 ⁷Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom. ⁹Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
• 16 ¹⁰Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
• 28 ¹(Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók.
• 30 ⁴Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. ⁶Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. ¹⁰Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet?
• 31 ¹⁸Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba!
• 39 ¹³Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
• 40 ³Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet.
• 55 ¹⁶lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban!
• 63 ⁶Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet.
• 78 ⁶⁴papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
• 102 ¹⁵Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain.
• 126 ⁶Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
• 137 ¹Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
• 143 ⁷Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.

Sirák fia könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 12 ¹⁶Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van.
• 29 ⁵Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja.
• 7 ³⁴Azoktól, akik sírnak, ne húzódjál félre, és gyászolj együtt a gyászolókkal.
• 19 ¹⁰Ami füledbe jut, az veled szálljon sírba, ne aggodalmaskodj, nem fogsz szétpukkadni.
• 21 ⁸Aki idegen pénzen építi a házát, a saját sírhalmához hordja a köveket.
• 30 ¹⁸Aki zárt szájjal kínál ínyenc falatokat, az sírra tesz ételáldozatot.
• 38 ¹⁷Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást,
• 48 ⁶Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat. ²⁴Nagy lelkével látta a végső dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat.
• 49 ¹⁰Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.

Jeremiás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 5 ¹⁶Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hősök.
• 48 ³⁶Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. ⁵Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik. ⁹Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. ¹⁷Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca! ³¹Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. ³⁸Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell – mondja az Úr.
• 3 ²¹Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket.
• 4 ⁸Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.
• 6 ²⁶Öltözz szőrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsőszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító.
• 8 ¹Ha majd eljön az az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
• 9 ⁹Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült. ¹⁶Rajta! Hívassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni!
• 13 ¹⁷Ha nem hallgattok intő szómra, titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül.
• 16 ⁵Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettől a néptől a békességet – mondja az Úr –, megvontam tőlük az irgalmat és a könyörületet.
• 20 ¹⁷mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott!
• 22 ¹⁰Ne sirassátok, aki már meghalt, ne gyászoljátok! Inkább azt sirassátok keservesen sírva, aki eltávozott, s nem tér többé vissza, és nem látja meg többé szülőföldjét.
• 31 ¹⁵Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé.
• 41 ⁶Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: „Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!”
• 50 ⁴Azokban a napokban és abban az időben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az ő Istenüket keresve.

Makkabeusok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 13 ⁸Nem jutott neki sír a földben. Ez teljesen igazságos volt így! Mert sokat vétkezett az oltár ellen, amelyen szent a tűz és a hamu. Ezért lelte hamuban a halálát. Győzelem Modinnál.
• 5 ¹⁰Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában.
• 11 ⁶Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát.
• 12 ³⁹Másnap (amikor már legfőbb ideje volt,) fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét és temessék őket atyáik sírboltjába, rokonaik közé.

Rómaiaknak írt levél (Szent István Társulati Biblia)

• 3 ¹³Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon.
• 12 ¹⁵Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

Izajás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 22 ¹⁶aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen? ⁴Ezért azt mondom: „Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt.” ¹²És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szőrruhát.
• 15 ⁵Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak. ²Fölmegy a nép Dibon templomához, fölmennek a magaslatokra sírni. Nebó hegyén és Medébában jajveszékel Moáb. Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll levágva.
• 14 ¹⁸A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. ¹⁹De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát.
• 25 ⁶A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor.
• 29 ²úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel:
• 30 ¹⁹Valóban, Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd és nem kell többé sírnod. (Az Úr) irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja, meghallgat.
• 33 ⁷Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak.
• 38 ³„Emlékezz, Uram, hogy hűségesen és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija. ¹⁸Mert az alvilág nem dicsőít téged, és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben.
• 53 ⁹A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.
• 57 ¹³Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja őket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet.
• 65 ⁴a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban. ¹⁹Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás.

Teremtés könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 23 ⁶„Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.” ¹A pátriárkák sírja. ⁴„Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.”
• 35 ²⁰Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig.
• 43 ³⁰Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát.
• 45 ¹⁴Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában. ²Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. ¹⁵Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.
• 4 ⁴Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
• 21 ¹⁶Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni.
• 27 ³⁸Ézsau így szólt apjához: „Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!” Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni.
• 29 ¹¹Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt.
• 33 ⁴Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt.
• 42 ²⁴Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette. ³⁸De ő csak ezt hajtogatta: „A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond.”
• 44 ³¹meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét.
• 46 ²⁹József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott.
• 47 ³⁰Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.”
• 50 ¹József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. ⁵Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: »Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem.« Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek.” ¹⁷hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára.

Leviták könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 4 ¹²az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni.
• 6 ³A pap öltse magára a vászonköntöst, és vászonnadrág födje a testét. Szedje le az oltár tüzétől megemésztett áldozat zsíros hamuját, és tegye az oltár mellé. ⁴Azután vesse le ruháját, öltsön más ruhát, és vigye a zsíros hamut a táboron kívül egy tiszta helyre.
• 7 ²³„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ne egyétek meg a bika, a juh és a kecske zsírját. ²⁴Az elhullott vagy széttépett állat zsírját mindenre föl lehet használni, de ti ne egyétek meg. ²⁵Aki mégis megeszi annak az állatnak a zsírját, amelyet az Úrnak eledelül feláldoztak, azt ki kell irtani népéből.

Nehemiás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 8 ⁹Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt. ¹⁰Így szólt továbbá hozzájuk: „Menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.”
• 1 ⁴Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt.
• 2 ³és így szóltam a királyhoz: „Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg.” ⁵és így válaszoltam a királynak: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.”
• 3 ¹⁶Aztán Azbuk fia, Nehemiás, a Bet-Cur kerület felének elöljárója végezte a javítást egészen addig a részig, amely Dávid sírjával szemben van, valamint a mesterségesen készített víztárolóig és a Vitézek házáig.

Jób könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 3 ²²Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. ¹⁴A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak.
• 21 ³²Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.
• 2 ¹²Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre.
• 4 ²¹Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.
• 5 ²⁶Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett.
• 10 ¹⁹Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből.
• 12 ²Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok.
• 15 ²⁷Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát.
• 16 ¹⁶A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon,
• 17 ¹Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók. ¹⁴Síromhoz így szólok: „Az apám vagy nékem!” A férgekhez meg: „Anyám, s nővéreim!”
• 27 ¹⁵Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
• 31 ¹⁵Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,
• 33 ²²Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak. ²⁴aztán megkönyörül rajta és azt mondja: „Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam”, ²⁸Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak.” ³⁰hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa.
• 36 ¹⁶Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt.

Ezekiel könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 26 ²⁰akkor azok közé taszítalak, akik sírba szállnak, a hajdankor népeihez. Az alvilág országában fogsz lakni, örökös magányban, azokkal, akik sírba szállnak, nehogy visszatérj és tovább élj az élők földjén.
• 32 ²³A verem legmélyén van a sírja, és serege a sírja körül hever, mindegyik megölve – kard élén hulltak el. Ők voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élők földjét. ²⁴Ott van Elám és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak el, s körülmetéletlenül szálltak le az alvilágba, akik azelőtt rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. ²⁵Az elesettek között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül a sírját. Mind körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük. ¹⁸Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. ²²Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak el. ²⁶Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. ²⁹Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe. ³⁰Ott van észak összes fejedelme és minden szidóni. Leszálltak az elesettekhez, noha remegtek erejüktől. Most körülmetéletlenül pihennek azok mellett, akiket kard ölt meg, és azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak.
• 37 ¹²Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. ¹³Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem.
• 24 ¹⁶Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak!
• 31 ¹⁴Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhőkig, és ha vízben bővelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak. ¹⁶Dőlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái.
• 39 ¹⁵Ha a járőrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe –

Makkabeusok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 13 ²⁷Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott; elölről is, hátulról is csiszolt kövekből készült. ³⁰Ezt a síremléket emelte Modinban, máig is áll.
• 2 ⁷⁰A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.
• 7 ³⁶A papok bementek, és az oltár és a templom elé álltak. Sírtak és így szóltak:
• 9 ¹⁹Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették.

Lukács evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)

• 8 ⁵²Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” ²⁷Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögöktől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott.
• 6 ²¹Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. ²⁵Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
• 7 ¹³Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!” ³⁸Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.
• 11 ⁴⁴Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik.” ⁴⁷Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket. ⁴⁸Tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek nekik.
• 13 ²⁸Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve.
• 22 ⁶²Kiment és keserves sírásra fakadt.
• 23 ²⁷Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. ⁵⁵A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
• 24 ¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. ²Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. ⁹A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. ¹²Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken. ²²Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, ²⁴Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”

Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 11 ⁶Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz.
• 12 ³⁰A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna.
• 14 ¹¹Mózesnek pedig ezt mondták: „Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból?

Számok könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 5 ¹⁸Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot – a féltékenység miatti ételáldozatot –, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében. ¹⁹Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre. ²³Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe. ²⁴Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz – keserű fájdalmára – belehatoljon.
• 19 ¹⁶Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan. ¹⁸Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett.

Második Törvénykönyv (Szent István Társulati Biblia)

• 34 ⁶(Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig.

Bírák könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ⁴Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt.
• 8 ³²Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában.
• 16 ³¹Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.
• 20 ²²Izrael fiai elmentek és egész estig sírtak az Úr előtt, azután megkérdezték az Urat. Így szóltak: „Fölvegyem újra a harcot testvéreim, Benjamin fiai ellen?” Az Úr azt válaszolta: „Vonuljatok föl ellene!” ²⁶Akkor Izrael fiai és az egész nép fölkerekedett, és elmentek Bételbe. Sírtak az Úr előtt ülve, böjtöltek azon a napon egészen estig és égő­ meg közösségi áldozatot mutattak be az Úrnak.
• 21 ²Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr előtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.

Rut könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹⁴Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott.

Királyok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 13 ²²ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába.” ³⁰A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: „Jaj, testvérbátyám!” ³¹Miután eltemette, azt mondta fiainak: „Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim.
• 14 ¹³Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) ő lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót.

Krónikák II. könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 16 ¹⁴Sírjában temették el, amelyet Dávid városában ásatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt fűszerekkel és kenőcsök módjára készített illatszerekkel. Aztán óriási nagy tüzet gyújtottak felette.
• 21 ²⁰Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.
• 24 ²⁵Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában.
• 26 ²³Amikor Uzija megtért atyáihoz, ősei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király.
• 28 ²⁷Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király.
• 32 ³³Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király.
• 34 ⁴A jelenlétében rombolták le a Baálok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak. ²⁷Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged – mondja az Úr. ²⁸Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok.” Ezt a feleletet vitték a királynak.
• 35 ²⁴Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját.

Judit könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 14 ¹⁶Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját.
• 16 ²³Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt.

Eszter könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 4 ³Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye.
• 8 ³Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt.

Példabeszédek könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹²úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,
• 28 ¹⁷Az az ember, akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd!

Prédikátor könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 3 ⁴Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
• 8 ¹⁰Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!

Bölcsesség könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 7 ³Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
• 19 ³Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek.

Báruk könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ⁵Sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr előtt,
• 2 ²⁴Mi azonban nem hallgattunk szavadra, nem szolgáltunk Babilon királyának, ezért beváltottad fenyegetésedet, amelyet szolgáid, a próféták által kimondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kiszórják sírjukból.
• 4 ¹¹Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak;

Dániel könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 13 ³⁵ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban.

Ozeás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 12 ⁵Küzdött az angyallal és diadalmaskodott, sírt és könyörgött neki. Bételben rátalált, és ott beszélt velünk.

Joel könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ⁵Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az újbor miatt, mert elragadták szátoktól. ¹³Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel­ és italáldozat.
• 2 ¹²Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. ¹⁷Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: „Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?”

Náhum könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 1 ¹⁴Felőled ezt határozta az Úr: Nem lesz utódod, aki viselje nevedet. Eltávolítom isteneid templomából a faragott és öntött bálványokat, sírodat pedig gyalázattá teszem.

Zakariás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 7 ⁵Így beszélj az ország egész népéhez és a papokhoz: „Amikor az elmúlt hetven esztendőben böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban, talán miattam böjtöltetek?

Malakiás könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ¹³S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből.

Apostolok Cselekedetei (Szent István Társulati Biblia)

• 2 ²⁹Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.
• 7 ¹⁶Szichembe szállították, és abban a sírban temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szichemi Hámor fiaitól.
• 13 ²⁹Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették.
• 20 ³⁷Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták.
• 21 ¹³De Pál így válaszolt: „Miért sírtok és miért okoztok szomorúságot szívemnek? Készen vagyok rá, hogy Jeruzsálemben nemcsak a bilincseket, hanem a halált is elszenvedjem Urunk, Jézus ügyéért.”

Jakab levele (Szent István Társulati Biblia)

• 4 ⁹Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá.
• 5 ¹Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt!

Jelenések könyve (Szent István Társulati Biblia)

• 5 ⁴Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. ⁵Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”
• 11 ⁹Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.