Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

KNB 245 SZIT 342 STL 86 BD 95 RUF 307 KG 315

Találatok a szövegekben

Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. »
és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. »
Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. »
Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. »
Azt mondom tehát testvérek: az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna; »
Így tanakodtak egymás közt: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” »
Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust. »
Tátongó sír a torkuk és nyelvükkel csalárdul szólanak, áspisok mérge ajkaik alatt. »
A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Péter és János a sírnál. »
Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Az asszonyok a sírnál. »
A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Az asszonyok a sírnál. »
Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek »
Boldogok, akik most éheztek! Majd bővelkedni fogtok. Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul. »
Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” »
Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. »
Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utánamentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. »
Örvendezzetek az örvendezőkkel, a sírókkal pedig sírjatok. Éljetek egyetértésben. »
„Kiáltás hangzik Rámában, hangos sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé.” »
az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” »
Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. »
és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. »
Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. »
Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. »
Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. »
Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. »
Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. »
Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt. »
a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. »
Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. »
Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben. »
Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” »
Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ. »
Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. »
Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. »
Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. »
A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. »
Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. »
Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. »
Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” »
Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették. »
Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt. »
Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt. »
Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. »
Azok kijöttek a sírból és futásnak eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról. »
Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak. »
Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok. »
Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!” »
sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal. »
Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. »
Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák.” »
Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket. »
Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. »
Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. »
Kiment és keserves sírásra fakadt. »
Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. »
Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. »
A követ a sírtól elhengerítve találták. »
Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. »
Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament. »
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. »
Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.” »
Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. »
Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. »
Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. »
A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla. »
Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. »
Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. »
Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” »
Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, »
de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. »
Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, »
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. »
Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” »
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” »
Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk. »
Szíchembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szíchemi Hémor fiaitól. »
Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra. »
Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették. »
Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. »
Pál azonban így felelt: „Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem.” »
Érezzétek nyomorúságtokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetéstek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra! »
Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem követ el, mert isteni csíra van benne. Nem vétkezhet, mert Istentől született. »
Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. »
A vének egyike így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét.” »
A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. »
Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt! »

Találatok a szövegben 45 találat

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 20 11Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. 1Péter és János a sírnál. A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” 3Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, 4de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 6Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, 8Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. 13Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” 15Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.”
  • 11 33Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. 31Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utánamentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. 17Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. 38Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt.
  • 19 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust. 38Jézust sírba helyezik. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek.
  • 5 28Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát.
  • 12 17A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla.
  • 16 20Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 27 60és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. 62A sír őrsége. 52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 53Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 57Jézust sírba helyezik. 61Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben. 64Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 66Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.
  • 23 29Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek 27Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele.
  • 2 18„Kiáltás hangzik Rámában, hangos sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé.”
  • 8 12az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” 28Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni.
  • 13 42és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 50Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
  • 22 13Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
  • 24 51Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
  • 25 30Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
  • 26 75Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.
  • 28 1Az asszonyok a sírnál. Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. 8Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.
Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 15 46Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. 42Jézust sírba helyezik.
  • 16 3Így tanakodtak egymás közt: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” 1Asszonyok a sírnál. 2Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt. 5Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. 8Azok kijöttek a sírból és futásnak eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról. 10Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak.
  • 4 27Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan.
  • 5 2Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. 3A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. 5Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. 38Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 39Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”
  • 6 29Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették.
  • 14 72Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.
Pál apostol első levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 7 29Azt mondom tehát testvérek: az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna;
Pál apostol levele a rómaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 3 13Tátongó sír a torkuk és nyelvükkel csalárdul szólanak, áspisok mérge ajkaik alatt.
  • 12 15Örvendezzetek az örvendezőkkel, a sírókkal pedig sírjatok. Éljetek egyetértésben.
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 6 21Boldogok, akik most éheztek! Majd bővelkedni fogtok. Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul. 25Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok.
  • 8 52Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” 27Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban.
  • 23 28Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. 50Jézust sírba helyezik. 53Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. 55Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét.
  • 7 13Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!” 38sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.
  • 11 44Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák.” 47Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket.
  • 13 28Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan.
  • 19 41Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt.
  • 22 62Kiment és keserves sírásra fakadt.
  • 24 1Az asszonyok a sírnál. A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 2A követ a sírtól elhengerítve találták. 9Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. 12Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament. 23Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. 24Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.”
Az Apostolok Cselekedetei (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 2 29Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk.
  • 7 16Szíchembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szíchemi Hémor fiaitól.
  • 9 39Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra.
  • 13 29Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették.
  • 20 37Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt.
  • 21 13Pál azonban így felelt: „Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem.”
Jakab apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 4 9Érezzétek nyomorúságtokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetéstek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra!
János apostol első levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 3 9Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem követ el, mert isteni csíra van benne. Nem vétkezhet, mert Istentől született.
János apostol Jelenéseinek Könyve (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
  • 5 4Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. 5A vének egyike így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét.”
  • 11 9A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék.
  • 18 19Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt!