Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

KNB >1000 SZIT >1000 STL >1000 BD 414 RUF >1000 KG >1000
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

Én vagyok az az életet adó kenyér, amelyik a mennyből szállt le. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, élni fog örökké. Sőt a kenyér, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. »
Tamás így felelt: – Én Uram, én Istenem! »
Testvérek, kérlek titeket, legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan lettem, mint ti! Semmivel sem bántottatok meg, »
Úgy értem, hogy mindegyikőtök így beszél: „Én Pál mellett vagyok”, „Én meg Apolló mellett”, „Én Kéfáshoz tartozom”, „Én meg Krisztushoz”. »
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. »
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. »
Jézus így szólt hozzá: – Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. »
Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. »
Vigyázzatok – válaszolta –, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, s azt mondják: „Én vagyok!”; meg azt: „Itt az idő!” Ne kövessétek őket! »
Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: – Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! »
Jézus ezt mondta neki: – Az én gondom ez, vagy a tiéd? Asszony, talán nem jött még el az én órám? »
de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog. »
De ő így válaszolt nekik: – Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom. »
Ugyanis az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. »
Menjetek csak fel az ünnepre! Én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem teljesedett be. »
De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. »
Majd ismét szólt hozzájuk: – Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. »
Ő így folytatta: – Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. »
Jézus így válaszolt: – Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, »
ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. »
Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. »
Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. »
Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. »
És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem. »
Azon a napon ti is felismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek. »
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. »
Ez az én parancsolatom: szeressétek egymást azzal a szeretettel, amellyel én szerettelek benneteket. »
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket; és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon azért, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek. »
Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Pártfogó, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. »
Azon a napon majd az én nevemben kértek. Ennek ellenére nem mondom nektek, hogy én majd közbenjárok az Atyánál értetek, »
Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való. »
Jézus így felelt: – Az én királyi hatalmam nem e világból való. Ha királyi hatalmam ebből a világból való volna, az enyéim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én királyi hatalmam nem innét való. – »
Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, »
Én ezt mondtam: „Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket. »
A parancsnok erre így válaszolt: – Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. – Én pedig már benne születtem – mondta Pál. »
Én ezt mondtam: „Ki vagy, Uram?” Az Úr ekkor így szólt: „Én Jézus vagyok, akit te üldözöl. »
De ha Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, akkor én miért esem még mindig ítélet alá mint bűnös? »
De kérdem én: Izrael talán nem értette meg? Először is Mózes ezt mondja: Olyasvalakire teszlek benneteket féltékennyé, akik nem az én népem, egy értetlen népre haragítlak meg titeket . »
Ha az egyik ezt mondja, „Én Pál mellett vagyok”, a másik meg ezt, „Én Apollóhoz tartozom”, vajon nem emberi módon beszéltek-e? »
és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” »
Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” »
Hiszen ha én elszomorítalak titeket, akkor ki vidámít fel engem? Biztos, hogy nem az, akit én elszomorítok. »
Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Mert amit én megbocsátottam, amennyiben volt mit megbocsátanom, értetek tettem Krisztus színe előtt, »
Én magam, Pál, Krisztus szelídségére és gyöngédségére kérlek titeket; én, aki szemtől szemben, úgymond, hatástalan vagyok közöttetek, viszont távollétemben erélyes hozzátok; »
Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével, aki által számomra a világ keresztre van feszítve, és én is a világ számára. »
Pedig én joggal bizakodhatnék a testben is. Ha valaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, mennyivel inkább tehetném én. »
Én, Pál írom a saját kezemmel: én fogom megfizetni. Azt mondanom se kell, hogy a te adósságod felém nem más, mint te magad. »
Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. »
Aztán ezt mondta nekem: „Megtörténtek. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből. »
Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy ezeket tanúsítsa nektek az egyházakról. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” »
Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak: – És ki az én felebarátom? »
Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat? »
Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok. »
Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. »
De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; »
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! »
és ezt mondta nekik: – Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz , de ti rablók barlangjává tettétek. »
Így válaszolt nekik: – Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: »
Erre Jézus így szólt hozzájuk: – Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem mindezeket. »
Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbom felől, »
De mindezek előtt letartóztatnak és üldöznek benneteket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. »
Ugyanis én magam adok nektek ékesszólást és bölcsességet, aminek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. »
Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. »
Az ég és a föld elmúlik, de az én igéim nem múlnak el. »
Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta: – E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik. »
Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. »
ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta, »
de én imádkoztam érted, hogy ki ne aludjék a hited. Ezért te, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet! »
Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ »
ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. »
és így szólt hozzájuk: – Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok. »
Nézzétek meg kezemet és lábamat: én vagyok! Tapintsatok meg, és értsétek meg! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. »
Én pedig elküldöm nektek, akit Atyám ígért. Maradjatok a városban, amíg a tiétek nem lesz a mennyei erő! »
János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” »
Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.” – »
Ő kijelentette: – Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta. »
János így válaszolt nekik: – Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek, »
Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én. »
Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.” »
Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” »
Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia. »
Natanael ezt mondta neki: – Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: – Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged. »
A galambárusoknak ezt mondta: – Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává! »
Jézus így felelt nekik: – Romboljátok le ezt a szentélyt, és én három nap alatt felállítom. »
Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: „Nem én vagyok a Krisztus”, hanem előtte küldtek el. »
Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll, és hallgatja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm most teljes. »
A szamaritánus asszony ezt mondta: – Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok? A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket. »
Jézus ezt mondta neki: – Én vagyok az, aki veled beszélek. »
Jézus ezt mondta nekik: – Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét. »
Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem. »
Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. »
Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. »
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak? »
de Jézus így szólt hozzájuk: – Én vagyok, ne féljetek! »
Jézus így válaszolt nekik: – Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek a mennyei kenyeret, az igazit. »
Jézus ezt mondta nekik: – Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha. »
Atyámnak ugyanis az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom az utolsó napon. »
A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amelyik a mennyből szállt le” – »
Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. »
Én vagyok az élet kenyere. »
Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam. »
Jézus így válaszolt nekik: – Ugye én választottalak ki benneteket, a Tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög! »
Jézus tehát így szólt hozzájuk: – Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő kedvező. »
Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy tettei gonoszak. »
Jézus erre így válaszolt nekik: – Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. »
Ha valaki kész megtenni az ő akaratát, fel fogja ismeri, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy hogy én magamtól szólok. »
Amikor Jézus a Templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: – Ti ismertek engem, s tudjátok azt is, honnan való vagyok! De én nem magamtól jöttem. Viszont az, aki engem küldött, igaz, és őt ti nem ismeritek. »
Én ismerem, hiszen tőle vagyok, és ő küldött engem. »
Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. »
Miféle beszéd ez: „Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?” »
Senki, Uram – válaszolta. – Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]] »
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: – Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. »
Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. »
Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem. »
Erre ezt mondták a zsidók: – Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” »
Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben. »
Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam. »
Jézus tehát ezt mondta: – Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. »
Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus: – Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, »
Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. »
Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok. »
De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. »
Jézus így szólt hozzájuk: – Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. »
Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. »
Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. »
Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond. »
Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha. »
A zsidók ezt mondták neki: – Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” »
pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. »
Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett. »
Jézus így felelt nekik: – Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok. »
Egyesek azt mondták: „Bizony, ő az!” Mások meg: „Ugyan már, csak hasonlít hozzá!” De ő kijelentette: – Bizony, én vagyok az! »
Jézus tehát így szólt hozzájuk: – Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. »
Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. »
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. »
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. »
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, »
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. »
Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól. »
de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. »
Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. »
Én és az Atya egy vagyunk. »
Jézus így válaszolt: – A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok ? »
de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában! »
Jézus ekkor ezt mondta neki: – Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; »
Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön. »
Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. »
Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek! »
Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. »
Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert. »
Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. »
Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, »
mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. »
Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá: – Uram, te mosod meg az én lábamat? »
Jézus így válaszolt neki: – Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni. – »
Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter. – Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám. – »
Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. »
Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. »
Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi , az emelte fel a sarkát ellenem . »
Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. »
Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. »
Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. »
Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter. – Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz. – »
És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. »
Ahová pedig én megyek, oda ismeritek ti az utat. – »
Jézus így válaszol: – Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül. »
Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A szavakat, amelyeket mondtam nektek, nem magamtól mondom. Az Atya bennem lakozva viszi végbe műveit. »
Higgyetek nekem: én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van! Legalább e művek miatt higgyetek! »
Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, azokat a műveket viszi majd véghez, amelyeket én teszek, sőt ezeknél nagyobbakat is véghezvisz, mert az Atyához megyek. »
Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. »
Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, meg fogom tenni. »
én pedig majd az Atyához fordulok, és ő egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: »
Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. »
Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat. »
Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen! »
Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlősgazda. »
Maradjatok bennem, és én tibennetek! Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. »
Azzal a szeretettel szerettelek titeket, amellyel engem szeretett az Atya. Maradjatok meg az én szeretetemben! »
Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, ahogyan én megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradok szeretetében. »
Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. »
Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. »
Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. »
Emlékezzetek arra a szóra, amelyet mondtam nektek: „Nem nagyobb a szolga az uránál.” Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani. »
Sőt mindezt az én nevem miatt teszik veletek, mert nem ismerik Azt, aki küldött engem. »
Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tesz majd tanúságot rólam. »
Én pedig azért mondtam ezt nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek. Azért nem mondtam ezt nektek kezdettől fogva, mert veletek voltam. »
az igazság, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; »
Azon a napon nem kérdeztek tőlem többé semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. »
Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok! Így örömötök teljes lesz. »
Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba. Most elhagyom a világot, és ismét az Atyához megyek. »
Ezeket azért mondtam nektek, hogy bennem találjatok békét. A világban szorongattatásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot! »
Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. »
és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük. »
Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk! »
Most hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. »
Nem a világból valók, mert én sem vagyok a világból való. »
Amiért engem a világba küldtél, úgy én is a világba küldtem őket. »
Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem. »
Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk. »
Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél. »
Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. »
Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. »
Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. »
A Názáreti Jézust – válaszolták. – Én vagyok – mondta nekik. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. »
Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” –, visszatántorodtak, és a földre rogytak. »
Jézus így szólt: – Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni! »
Jézus így válaszolt neki: – Én nyilvánosan szóltam a világhoz. Mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, és titokban nem beszéltem semmit. »
Hát zsidó vagyok én? – mondta Pilátus. – A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél? »
Akkor hát mégis király vagy? – kérdezte Pilátus. Jézus így válaszolt: – Te mondod, hogy király vagyok – válaszolta Jézus. – Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat szavamra. – »
Mi az igazság? – kérdezte Pilátus. Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: – Én nem találok benne semmiféle bűnt. »
Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak: – Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: – Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek. »
Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle. – Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették. »
Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus. Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: – Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam. – »
Jézus erre ismét ezt mondta nekik: – Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. »
Mózes azt mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én. Rá hallgassatok mindenben, amit mond nektek! »
Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni. »
A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? »
Nem az én kezem alkotta mindezt? »
Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” »
Péter lement a férfiakhoz, és így szólt: – Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? »
Péter azonban fölemelte, és így szólt: – Állj fel, én is ember vagyok! »
Én azonban így szóltam: „Semmi esetre sem, Uram, mert kétséges eredetű vagy tisztátalan még soha nem volt a szájamban.” »
Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent akadályozzam? »
Amikor János bevégezte pályafutását, így szólt: „Mit gondoltok, ki vagyok? Nem én vagyok az! Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.” »
Mivel heves vita támadt, felállt Péter, és így szólt hozzájuk: – Testvérek, jól tudjátok, hogy kezdettől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az evangélium igéjét az én szájamból hallják, és legyenek hívővé a pogányok. »
hogy keresse az Urat a többi ember, és mindazok a pogányok, akikre lehívják az én nevemet – mondja az Úr, aki véghez is viszi, »
Ezért az én véleményem ez: ne rójunk külön terheket azokra a pogányokra, akik megtérnek Istenhez, »
Kifejtette és bizonyította nekik, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból, és hogy „a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek”. »
mivel járván a várost megnéztem szentélyeiteket, s találtam egy olyan oltárt is, amelyikre ez volt felírva: „az ismeretlen istennek”. Nos, akit ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. »
Amikor azonban ellene szegültek, és gyalázták, megrázta a ruháját, és ezt mondta nekik: „Véretek szálljon a fejetekre! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” »
mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!” »
És én biztos vagyok benne, hogy közületek, akik között Isten országát hirdetve jártam, nem látja arcomat többé senki. »
Pál ezt mondta: – Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Kilikia nem jelentéktelen városának polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez! »
Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.” »
De ő ezt mondta nekem: „Menj, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.” »
Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt: – Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig. »
Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szadduceusok, más részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: – Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok fia! A halottak feltámadásába vetett remény miatt vádolnak engem! »
Megvallom előtted, hogy én a szerint az „út” szerint, amelyet ők pártnak mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Törvénynek, és ami meg van írva a prófétákban. »
Ezért én magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt. »
Festus azonban a zsidók kedvében akart járni, és így válaszolt Pálnak: – Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzenek fölötted az én jelenlétemben? »
Mivel én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, megkérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvényszék elé állni ezek miatt a dolgok miatt. »
Agrippa erre így szólt Festushoz: – Én magam is szeretném hallani ezt az embert! – Holnap – válaszolta – hallani fogod. »
Én azonban megállapítottam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy odaküldöm. »
Jeruzsálemben ezt meg is tettem. A szentek közül sokakat börtönbe zárattam, miután a főpapoktól felhatalmazást kaptam. Amikor pedig halálos ítéletükről volt szó, én is erre szavaztam. »
Erre Pál: – Kérem Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem mindazok, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, mint én – e bilincsek nélkül. »
Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek Istennek! Úgy lesz, ahogy megmondta nekem. »
én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett. »
Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga. »
Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. »
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. »
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből? »
Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.] »
nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. »
Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. »
És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni. »
De kérdem én: talán nem hallották? Ellenkezőleg: Az egész földre elhatolt a hangjuk, és a földkerekség széléig a beszédük. »
Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. »
Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek . »
De nektek, pogányoknak ezt mondom: ameddig én a pogányok apostola vagyok, büszkén teljesítem szolgálatomat, »
és ez lesz az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket. »
Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok időt az Ő haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – így szól az Úr. »
Én ugyanis ezt mondom: Krisztus a körülmetéltek szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. »
Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi egyháza is. »
Köszöntelek titeket az Úrban én, Tertius, aki leírtam ezt a levelet. »
nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre lett megkeresztelve. »
Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta. »
Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. »
Ami engem illet, én, aki testben távol, de lélekben jelen vagyok, már ítéletet hoztam – mint jelen lévő – afölött, aki így cselekedett. »
Amikor összegyűltök – s lélekben én is köztetek – a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében s az Úr Jézus erejével, »
Igaz, szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek úgy. »
A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én. »
A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. »
A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! »
De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban próbatétellel kell majd szembenézniük a mindennapi életben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. »
Boldogabb lesz azonban – legalábbis az én véleményem szerint –, ha nem megy férjhez. Azt pedig hiszem, hogy Isten Lelke van bennem is. »
Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? »
Ez az én védőbeszédem azokhoz, akik nyomoznak ellenem. »
Én azonban e jogok közül egyikkel sem éltem. És nem azért írom nektek mindezt, hogy ezután rám is vonatkozzanak, mert inkább meghalnék, mint hogy…* Senki sem fogja dicsekvésemet semmivé tenni. »
A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. »
Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom. »
Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? »
Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? »
mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. »
Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem! »
Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, »
Én ugyanis a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok jogosult az apostol névre, mert üldöztem Isten egyházát. »
De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és irántam való kegyelme nem lett hiábavaló. Ellenkezőleg, többet fáradtam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Isten kegyelme, amely velem van. »
Ezért akár én, akár ők: ezt hirdetjük, és így lettetek hívők. »
Amennyiben helyénvaló, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni. »
Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen rá gondotok, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én! »
mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg az ilyen embereket! »
Én pedig – Isten a tanúm – az életemre mondom, hogy irántatok való kíméletből nem jöttem el újra Korintusba. »
Pontosan azért írtam éppen ezt, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellett volna. Ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. »
Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr. Tisztátalant ne érintsetek! Én pedig magamhoz fogadlak titeket, »
Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. »
Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. »
Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. »
Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? »
de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. »
Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! »
Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, ezért szerettek kevésbé engem? »
Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. »
úgyhogy amikor eljövök, az én Istenem ismét megaláz engem előttetek, és meg kell siratnom sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot erkölcstelenségük, paráznaságuk és kicsapongásuk miatt. »
Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, »
ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által. »
Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, akkor én magam bizonyulok törvényszegőnek. »
Én ugyanis a Törvény által meghaltam a Törvénynek, hogy Istennek éljek. »
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most e testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. »
Íme, én, Pál mondom nektek: amennyiben körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. »
Ezentúl senki se zaklasson engem, mert én mint Jézus rabszolgája az ő bélyegeit hordozom a testemen! »
Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a minden szent iránt megnyilvánuló szeretetetekről, »
Ezért kérlek benneteket én, Pál, Krisztus [Jézus] foglya értetek, pogányokért. »
Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, »
Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptatok: »
Nagy titok ez. Én Krisztusra és az Egyházra alkalmazom. »
De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek. Sőt a jövőben is örülni fogok, »
Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjak, ha megtudom, mi van veletek. »
Hamarabb elküldtem tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. »
Testvérek, én nem gondolom magamról, hogy már megragadtam, de egy biztos: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. »
Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy a körülményektől független maradjak. »
Az én Istenem pedig bőségesen gondoskodik majd szükségetekről dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban. »
amennyiben szilárdan és rendületlenül megmaradtok a hitben, és nem tántorodtok el a reménytől, amelyről hallottatok az evangéliumban, amelyet hirdettek minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgája lettem. »
A köszöntést én, Pál írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek! »
Ezért el akartunk jönni hozzátok – én, Pál nem is egyszer –, de a Sátán megakadályozott minket. »
A köszöntést én, Pál, a saját kezemmel írom. Ez a jel minden levelemen. Így írok. »
Igaz beszéd ez, fenntartás nélkül elfogadásra méltó: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. »
Én ennek a szolgálatára rendeltettem hírnökül, apostolul és tanítóul. »
Emlékezz: Jézus Krisztus, Dávid sarja, feltámadt a halottak közül. Ez az én evangéliumom, »
Te azonban az én követőm lettél a tanításban, az életmódban, a terveket illetően, a hitben, a türelemben, a szeretetben, az állhatatosságban, »
Az én életem immár kiontott italáldozat: elérkezett elköltözésem ideje. »
a szeretet okán inkább kérlek én, a megvénült Pál, aki most Krisztus Jézus foglya is. »
Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, írd az én számlámra! »
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam? »
Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr. »
Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek . »
Hiszen ismerjük, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek . Továbbá: Az Úr megítéli az ő népét . »
Az én igaz emberem pedig hitből fog élni , de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem . »
De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján. »
mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok . »
Ugyanis ő az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget kapott, amikor ez a hang jött hozzá a Magasztos Dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!” »
Én, az Öreg, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek – »
de nem csak én, hanem mindazok, akik ismerik az igazságot –, annak az igazságnak az erejében, amely bennünk van, és örökre velünk marad. »
Én, az Öreg, szeretett Gaiusomnak, akit az igazságban szeretek. »
„Én vagyok az Alfa és az Ómega” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljön, a Mindenható. »
Én, János, testvéretek és társatok a próbatételben, a királyságban és a Jézusban való állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten szava és a Jézus melletti tanúságtétel miatt. »
Amikor megláttam, mint egy halott, a lába elé estem, de rám tette jobbját, és ezt mondta: – Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó »
De az, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra szól. Én is gyűlölöm őket. »
Gyermekeit halálra adom, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek tettei szerint. »
ahogy én is hatalmat kaptam Atyámtól; és neki adom a hajnalcsillagot. »
Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megtartalak a kísértés órájában, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. »
A győztest oszloppá teszem Istenem szentélyében, és többé nem kerül ki onnét. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. »
A győztesnek megadom, hogy mellettem üljön trónomon, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónján. »
Az angyal ezt mondta nekem: „Miért ámuldozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza. »
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! »
Én, János, hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. »
Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. »
Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! »
Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” »
József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, »
Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: »
Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek .” »
majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!” »
Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. »
Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. »
Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” »
Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. »
Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. »
Ő volt az ugyanis, akiről Izajás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” »
Amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. »
Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: – Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? »
és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. »
Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek; aki azonban utánam jön, erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. »
János azonban próbálta visszatartani: – Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? »
Jézus így válaszolt: – Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. »
És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” »
Ő így válaszolt: – Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik . »
és így szólt hozzá: – Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad . »
Jézus ezt mondta neki: – Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! »
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, »
és ezt mondta neki: – Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. »
Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! »
Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” »
Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. »
Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. »
Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték. »
Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. »
Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: – »
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. »
Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívják majd őket. »
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. »
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. »
Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel lehet visszaadni az ízét? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és széttapossák az emberek. »
Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyen épült várost. »
Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat! »
Mert bizony, mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el a Törvényből, míg minden be nem teljesedik. »
Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. »
Én viszont azt mondom nektek, hogy aki haraggal van testvére iránt, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki pedig azt mondja testvérének: „Raká!”* – méltó arra, hogy a szanhedrin járjon el ellene. Aki pedig azt mondja: „Bolond!” – méltó a gyehenna tüzére. »
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnét, amíg meg nem adod az utolsó fillért is. »
Én viszont azt mondom nektek: aki úgy tekint egy asszonyra, hogy megkívánja, szívében már házasságot tört vele. »
Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy szemed vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. »
Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy tagod vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. »
Megmondták: aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. »
Én viszont azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, az házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. »
Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Isten trónusa, »
Én viszont azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is! »
Ha valaki pereskedni akar veled, hogy elvegye ingedet, engedd át neki köpenyedet is! »
Én viszont azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, »
Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalomra számíthattok? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? »
Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes! »
Vigyázzatok: vallásosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! »
Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. »
Amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, »
hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. »
Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. »
Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. »
Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle! »
Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, »
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; »
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, »
és engedd el adósságainkat,* miképpen mi is elengedjük adósainknak; »
és ne állíts minket próbatétel* elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! »
Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. »
Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók: fancsali képet vágnak, hogy feltűnjék az embereknek böjtölésük. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. »
Te amikor böjtölsz, kend meg a fejed és mosd meg az arcod, »
hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. »
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,]* se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál? »
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis eltartja őket. Nem vagytok ti sokkal értékesebbek náluk? »
Miért aggodalmaskodtok a ruháért? Nézzétek a mező liliomait, hogyan növekednek! Nem fáradoznak és nem fonnak, »
mégis, mondom nektek, hogy Salamon teljes királyi pompájában sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. »
Ha pedig a mező füvét – amely ma van, de holnap a kemencébe dobják – így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? »
Ne aggodalmaskodjatok tehát: „Mit együnk?”, „Mit igyunk?”, „Mit vegyünk magunkra?!” »
Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek. »
Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! »
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. »
Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? »
Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? »
Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket! »
Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! »
Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, »
vagy ha halat kér, kígyót ad neki? »
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt? »
Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták. »
Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? »
Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. »
Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. »
Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” »
De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! ” »
mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik. »
Ekkor ezt mondta neki Jézus: – Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra. »
Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak: „Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!” –, és megteszi. »
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték: – Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. »
Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; »
A századosnak pedig ezt mondta Jézus: – Menj, és legyen neked hited szerint! A szolga még abban az órában meggyógyult. »
Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki. »
Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, »
hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta . »
Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki: – Mester, követlek téged, ahová csak mégy. »
Így felelt neki Jézus: – A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét. »
Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki: – Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! »
De Jézus így felelt: – Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat! »
És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. »
Így felelt nekik: – Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek? Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. »
Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki? »
Hirtelen felkiáltottak: – Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket? »
A démonok így kérlelték: – Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába! »
Ezt mondta nekik: – Menjetek! Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. »
Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: – Miért gondoltok gonoszat szívetekben? »
Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid!” –, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj!?” »
Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. »
Amikor Jézus továbbment onnét, meglátott egy embert, aki a vámnál ült, és akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte. »
Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: – Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel? »
Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. »
Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. »
Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: – Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek? »
Jézus ezt mondta nekik: – Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. »
Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” »
De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt. »
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok . »
Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt. »
Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: – A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, »
Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról! »
Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. »
Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok! »
Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket! »
Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. »
Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. »
Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. »
Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. »
Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. »
Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia. »
Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! »
Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. »
Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. »
De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. »
Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. »
Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. »
Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. »
Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma. »
Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival: – »
Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk? »
Jézus így válaszolt nekik: – Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! »
Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: – Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? »
Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. »
Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! »
Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat . »
Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. »
Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. »
„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” »
Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! »
Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. »
És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. »
Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked. »
Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: – Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. »
Igen, Atyám, így tetszett neked. »
Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. »
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. »
Az én igám édes, s az én terhem könnyű. »
Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki: – Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton. »
Ezt mondta nekik: – Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? »
Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. »
Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. »
Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. »
Ezt mondta nekik: – Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? »
de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. »
Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek . »
Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. »
Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: – Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. »
Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! »
Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. »
Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. »
Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. »
De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; »
Így válaszolt nekik: – Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. »
A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! »
Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! »
Valaki szólt neki: – Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. »
Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? – »
Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! »
Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám. »
Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: – Íme, kiment a magvető vetni. »
De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. »
Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. »
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: – Miért példázatokban szólsz hozzájuk? »
Így válaszolt: – Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. »
Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. »
Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek. Pedig meggyógyítanám őket . »
Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. »
Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg. »
Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. »
A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” »
„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták: „Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” »
Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. »
Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. »
Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt. »
Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, »
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták: – Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot! »
Így válaszolt nekik: – Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. »
és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. »
és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. »
Megértettétek mindezt? – Igen – mondták neki. »
Ő pedig így szólt hozzájuk: – Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő. »
Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták: – Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? »
Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez? »
És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában. »
és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.” »
János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” »
Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. »
Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” »
Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. »
Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. »
Jézus azonban ezt mondta nekik: – Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni! »
Hozzátok ide nekem! – mondta. »
Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. »
De azonnal megszólította őket, és ezt mondta: – Bátorság, én vagyok, ne féljetek! »
Péter így válaszolt neki: – Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen! »
Mire ő így szólt: – Gyere! Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. »
Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki: – Kicsinyhitű, miért kételkedtél? »
– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. »
Így válaszolt nekik: – Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? »
Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, »
Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. »
Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések . »
Így válaszolt: – Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. »
Péter ezt mondta neki: – Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! »
Ezt mondta: – Még mindig értetlenek vagytok ti is? »
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték: – Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk! »
Így felelt: – Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek. »
Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És még abban az órában meggyógyult a lánya. »
Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. »
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: – Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton. »
A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. »
Így válaszolt nekik: – [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” »
E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét. Ezzel otthagyta őket, és elment. »
Ők így tanakodtak egymás közt: – Nem hoztunk kenyeret. »
De Jézus észrevette, és ezt mondta: – Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? »
Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” »
Ők így feleltek: – Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. »
Ezt mondta nekik: – Hát ti kinek mondotok engem? »
Simon Péter így felelt: – Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. »
Jézus így válaszolt neki: – Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. »
Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta. »
Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is. »
Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. »
Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: – El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek. »
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! »
Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? »
Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával. »
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. »
És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. »
Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. »
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt: – Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! »
Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta: – Keljetek fel, és ne féljetek! »
Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: – Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül! »
Erre megkérdezték tőle tanítványai: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? »
Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. »
Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. »
Jézus erre így válaszolt: – Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide! »
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? »
Ezt mondta nekik: – A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. »
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: – A ti mesteretek nem fizet templomadót? – »
De igen – mondta. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: – Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől? – »
Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki: – Akkor tehát a fiak mentesek ettől. »
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért! »
és ezt mondta: – Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. »
És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be. »
Ha a kezed vagy a lábad bűnre visz, vágd le, és dobd el magadtól! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vetnek. »
Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek. »
Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik szüntelenül látják a mennyben mennyei Atyám arcát! [ »
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? »
És ha megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. »
Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. »
Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. »
Bizony, mondom nektek azt is, ha közületek a földön ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, mennyei Atyám mind megadja azt nekik. »
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. »
Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki: – Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer? »
Jézus ezt mondta neki: – Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer! »
Mivel nem volt miből fizetnie, az úr megparancsolta, hogy adóssága törlesztésére adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van. »
A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” »
Amikor azonban ez a szolga kiment, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, s ezt mondta neki: „Fizesd meg, amivel tartozol!” »
Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” »
Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. »
Akkor ura magához hívatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, minden tartozásodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. »
Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” »
Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást. »
Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. »
Így válaszolt: – Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? »
Ezt mondták neki: – Akkor miért rendelte Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? »
Ezt mondta nekik: – Mózes a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. »
Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, a paráznaság esetét kivéve, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. »
Ezt mondta nekik: – Nem mindenki képes ezt elfogadni, csak az, akinek megadatik. »
Jézus azonban ezt mondta: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa! »
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: – Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? »
Ezt mondta: – Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! – »
Az ifjú ezt mondta: – Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem? »
Jézus ezt válaszolta neki: – Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonod, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem! »
Ekkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Bizony, mondom nektek, a gazdag nehezen megy majd be a mennyek országába. »
Sőt azt mondom nektek, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, semmint a gazdagnak az Isten országába bejutnia. »
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: – Az embereknek ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. »
Akkor Péter így válaszolt neki: – Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk? »
Jézus ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia elfoglalja dicsőségének trónját, ti is tizenkét trónon ültök majd, és ítélkeztek Izrael tizenkét törzse fölött. »
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit vagy apját vagy anyját vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az én nevemért, a százszorosát kapja majd, és elnyeri az örök életet. »
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. »
Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” »
Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” »
Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik: „Ti is menjetek a szőlőbe!” »
Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” »
Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. »
„Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” »
Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? »
Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. »
Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” »
Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: – »
Ezt mondta neki: – Mit akarsz? Így válaszolt: – Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban! »
Jézus így felelt: – Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? – Ki tudjuk – mondták neki. »
Ezt mondta nekik: – Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette. »
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: – Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. »
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. »
Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. »
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották: – Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! »
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta: – Mit akartok, mit tegyek veletek? – »
Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki. »
Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. »
és ezt mondta nekik: „Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! »
Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” »
A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. »
és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” »
Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. »
Így szóltak hozzá: – Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik: – Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak ? »
Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. »
Jézus így válaszolt nekik: – Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: „Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. »
Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták: – Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? »
Jézus így válaszolt nekik: – Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. »
Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől? Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« »
Ezt felelték Jézusnak: – Nem tudjuk. Erre így válaszolt nekik: – Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. »
De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” »
A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát? – Az első – felelték. Jézus erre ezt mondja nekik: – Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. »
Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki. »
Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. »
De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” »
Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? »
Ezt felelték neki: – A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében. »
Ezt mondta nekik: – Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. »
Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. »
De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. »
A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. »
Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. »
Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? »
Jézus felismerve gonoszságukat így szólt: – Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? »
Mutassatok egy adópénzt! Odavittek neki egy dénárt. »
– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik: – Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! »
Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. »
Jézus így válaszolt nekik: – Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. »
A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: »
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene ? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. »
Ezt mondta neki: – Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! »
Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük: – »
Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják: – Dávidé. »
Ezt mondja nekik: – Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: »
Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” »
Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia? »
Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki. »
Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. »
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! »
Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! »
Ne hívassátok magatokat tanítónak se, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [ »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál. »
Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: „Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” »
Bolondok és vakok! Mi nagyobb: az arany vagy a szentély, amely megszenteli az aranyat? »
Ti vakok, mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, ami megszenteli az ajándékot? »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak harácsolással és mértéktelenséggel. »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. »
Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírjait, »
Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! »
Ezért íme, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök, »
Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre. »
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! »
Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! »
Amikor Jézus kijött a Templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a Templom épületeit. »
Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.” »
Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá: – Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének? »
Jézus így válaszolt nekik: – Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! »
Sokan jönnek ugyanis majd az én nevemben, és ezt mondják: „Én vagyok a Messiás!” –, és sokakat megtévesztenek. »
Akkor kínvallatásra adnak majd át titeket, megölnek benneteket, és minden nép gyűlölni fog titeket az én nevemért. »
Mivel felgyülemlik a gonoszság, sokakban kialszik a szeretet. »
Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Messiás!”, vagy „Ott van!”, ne higgyétek! »
Íme, előre megmondtam nektek! »
Ha tehát azt mondják nektek: „Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! »
Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. »
Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. »
Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el. »
Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok! »
Ki tehát a hű és előrelátó szolga, akit az úr azért rendelt szolgái fölé, hogy idejében kiadja nekik az ételt? »
Bizony, mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. »
De ha a gonosz szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, »
A balgák így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” »
Az okosak így válaszoltak: „Nem, mert hátha nem lesz elég nekünk meg nektek is. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” »
Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” »
Ő azonban így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” »
Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. »
Jött az, aki öt talentumot kapott, és odahozta a másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál át nekem, nézd, másik öt talentumot kerestem!” »
Jött az is, aki két talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, két talentumot adtál át nekem, nézd, másik két talentumot kerestem!” »
Félelmemben elmentem, és földbe rejtettem talentumodat. Nézd, itt van, ami a tiéd!” »
Ura így válaszolt neki: „Te gonosz és lusta szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnét is gyűjtök, ahova nem szórtam? »
El kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, így amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. »
Összegyűjtenek majd eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. »
Akkor így válaszolnak neki az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és adtunk neked enni, vagy szomjazni, és adtunk neked inni? »
Mikor láttunk jövevénynek, és fogadtunk be, vagy mezítelennek, és ruháztunk fel? »
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és mentünk el hozzád?” »
A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.” »
Akkor ezek is így válaszolnak neki: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?” »
Akkor így felel nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” »
Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak: – Mire való ez a pazarlás? »
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik: – Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. »
Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. »
Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. »
és így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. »
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked? »
Ő ezt mondta: – Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«” »
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. »
Evés közben így szólt: – Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem. »
Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték: – Csak nem én, Uram? »
Így válaszolt: – Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. »
Júdás, az áruló, így szólt: – Csak nem én, Mester? – Te mondtad – felelte neki. »
Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt: – Vegyétek, egyétek, ez az én testem! »
Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta: – Igyatok ebből mindnyájan, »
mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! »
De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. »
Ekkor Péter így szólt hozzá: – Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök. »
Jézus ezt mondta neki: – Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. »
Akkor így szólt hozzájuk: – Halálosan szomorú az én lelkem . Maradjatok itt, és virrasszatok velem! »
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: – Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te! »
Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez: – Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? »
Másodszor is elment, és így imádkozott: – Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod! »
Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. »
Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. »
Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem. »
Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!” »
Jézus ezt mondta neki: – Barátom, tudom, miért jöttél. Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. »
De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? »
Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. »
Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki: – Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia! »
Jézus ekkor így felelt: – Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin . »
A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: – Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. »
Mi a véleményetek? Azok így feleltek: – Méltó a halálra! »
Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt: – Te is a galileai Jézussal voltál. »
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: – Nem tudom, mit beszélsz. »
Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek: – Ez a Názáreti Jézussal volt. »
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: – Nem ismerem azt az embert. »
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: – Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja. »
Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt. »
és ezt mondta: – Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták: – Mi közünk hozzá? A te dolgod! »
Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. »
és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem. »
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: – Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt: – Te mondod. »
Akkor így szólt hozzá Pilátus: – Nem hallod, mi mindent vallanak ellened? »
Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott. »
Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik: – Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak? »
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. »
Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” »
A helytartó erre ezt mondta nekik: – Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: – Barabást. »
Pilátus így szólt hozzájuk: – Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak? Mindnyájan ezt mondták: – Keresztre vele! »
Erre ezt mondta: – De hát mi rosszat tett? Azok még hangosabban kiáltoztak: – Keresztre vele! »
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: – Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! »
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg. »
epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. »
és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” »
Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” »
Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. »
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. »
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. »
Pilátus ezt mondta nekik: – Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok! »
Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek. »
Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.” »
És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. »
és így szóltak: „Ezt mondjátok: »Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. »
Ha esetleg a helytartó fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” »
Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. »
A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. »
Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. »
Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, »
és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” »
Ment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – megkeresztelte őket a Jordán folyóban. »
Én vízzel keresztellek meg titeket, ő viszont Szentlélekkel fog megkeresztelni benneteket.” »
Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. »
És a mennyből hang jött: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.” »
Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. »
Így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket!” »
Azonnal meghívta őket. Azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva utánamentek. »
Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. »
Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje! »
Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: – Hát ez meg mi? Új tanítás, hatalommal teli! Ráparancsol a tisztátalan lelkekre, és azok engedelmeskednek neki! »
Simon anyósa lázasan feküdt. És rögtön szóltak neki felőle. »
Odament, megfogta a kezét, és talpra állította. A láz elhagyta, és szolgált nekik. »
és megtalálták. Így szóltak hozzá: – Mindenki téged keres! »
Ő pedig ezt mondta nekik: – Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem! »
Megszánta, kinyújtotta a kezét, és megérintette. Ezt mondta neki: – Akarom, tisztulj meg! »
Ezt mondta neki: – Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért – bizonyítékul számukra –, amit Mózes rendelt! »
És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét. »
Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. »
Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: – Miért tanakodtok így szívetekben? »
Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? »
Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza! »
Azután ismét kiment a tenger mellé. Az egész sokaság egyre jött hozzá, ő pedig tanította őket. »
Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt és követte. »
Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz: – Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? »
János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá: – Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? »
Jézus ezt mondta nekik: – Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. »
A farizeusok így szóltak hozzá: – Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? »
Erre így szólt hozzájuk: – Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? »
és Jeruzsálemből. Sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidón környékéről is nagy sokaság jött hozzá, amikor hallottak arról, mi mindent vitt véghez. »
A tisztátalan lelkek pedig, amikor csak meglátták, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” »
Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. »
Tizenkettőt [akiket apostoloknak nevezett] választott ki arra, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy hirdessék az igét, »
Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.” »
Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: – Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? »
Bizony, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást mondanak is, »
Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki: – Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek! »
De ő így válaszol nekik: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? »
Végignézve a körülötte ülőkön így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim. »
[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám. »
Sokat tanította őket példázatokban. Tanítás közben így szólt hozzájuk: – »
És amikor feljött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. »
Jézus így szólt hozzájuk: – Nektek megadatott Isten országának a titka, de a kívülállóknak minden példázatokban marad: »
És ezt mondta nekik: – Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek, sőt ráadást is fognak adni. »
azután alszik és felkel, éjjel és nappal. A mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. »
És ezt mondta: – Mihez hasonlítsuk az Isten Országát, vagy milyen példázattal szemléltessük? »
Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, hogy megérthették. »
Erre, amikor elbocsátották a tömeget, magukkal vitték őt úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is volt vele. »
Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki: – Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? »
Azután hozzájuk fordult: – Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek? »
Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: – Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki? »
és hangosan felkiáltott: – Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj! »
Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” »
És megkérdezte tőle: – Mi a neved? Az így felel neki: – Légió a nevem, mert sokan vagyunk. »
És nagyon kérlelte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. »
A tisztátalan lelkek ezt kérték: – Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! »
Megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek. Mire a konda, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. »
A kondások pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. »
Amikor Jézus közelébe érnek, és látják, hogy a megszállott, akiben a „Légió” volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. »
Akik látták, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. »
Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. »
Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: – Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad! »
Amikor Jézus ismét átkelt [a bárkával] a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köréje, és ő a tenger partján maradt. »
Az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, jön hozzá. Meglátva őt a lába elé borul, »
A tanítványai ezt mondták: – Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”! »
Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő. Leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. »
Ő pedig ezt mondta neki: – Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból! »
Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: – A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? »
Bement, és így szólt hozzájuk: – Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. »
Erre csak nevettek rajta. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt. »
Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki: – Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!” »
Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak. »
Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: – Honnan veszi ezeket? Miféle bölcsesség ez, ami neki adatott? És miféle csodák ezek, amelyek keze által történnek? »
Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között, sőt a saját házában. »
Ezek után magához hívta a Tizenkettőt, és elküldte őket kettesével, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, »
és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak vándorbotot: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. »
Ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott egészen addig, amíg tovább nem mentek onnét! »
Ha egy helység nem fogad be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnét még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul számukra!” »
Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Ez János, akit én fejeztettem le! Ő támadt fel a halálból.” »
Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni, de nem sikerült neki. »
Heródes ugyanis félve tisztelte Jánost, igaz és szent embernek tartotta, és védelmébe vette. Mikor hallgatta, rendszerint zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. »
Ekkor ennek a Heródiásnak a lánya ment be táncolni. Tetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked!” »
Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz is, megadom neked, akár országom felét is!” »
A lány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: „Keresztelő János fejét.” »
A lány azonnal sietve bement a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” »
Az apostolok összegyűltek Jézus körül, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. »
Ő pedig így szólt hozzájuk: – Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé! Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. »
De sokan meglátták és felismerték őket, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. »
Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani. »
Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak! »
Ő azonban így válaszolt nekik: – Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki: – Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? »
Jézus azonban ezt mondta nekik: – Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak: – Öt, meg két halunk. »
Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld fűre. »
Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. »
Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. »
Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” »
Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak. »
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: – Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? »
Így válaszolt nekik: – Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. »
Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«; »
Így szólt hozzájuk: – Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, »
Az pedig így válaszolt neki: – Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. »
Erre ezt mondta neki: – Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög! »
Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. »
Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. »
Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik: – »
Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük. »
Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. »
Tanítványai így feleltek: – Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában? »
Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők pedig kiosztották a sokaságnak. »
pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket. »
Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól: – Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. »
Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra. »
Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: – Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! »
Amikor észrevette, így szólt hozzájuk: – Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? »
Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól: – Kinek mondanak engem az emberek? »
Tovább kérdezte őket: – Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: – Te vagy a Messiás! »
És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia. »
Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre: – El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek! »
Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! »
Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall? »
Mert mit adhat az ember cserébe az életéért? »
Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. »
És ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal. »
És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. »
Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! »
Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mivel annyira meg voltak rémülve. »
Jött egy felhő, amely beborította őket, és hang jött a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” »
Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. »
Meg is tartották az utasítást, de tanakodtak maguk között, mit jelent „feltámadni a halottak közül”. »
És megkérdezték tőle: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? »
Így válaszolt: – Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? »
De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla. »
Megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztok velük? »
A sokaságból valaki így felelt neki: – Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. »
Így válaszol nekik: – Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide! »
Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája. »
Megkérdezte az apjától: – Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta: – Gyermekkora óta. »
Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk! »
Jézus ezt mondta neki: – „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz. »
Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: – Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! »
Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? »
Ezt mondta nekik: – Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. »
Továbbindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, »
mert a tanítványait oktatta. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nappal később feltámad. »
Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni. »
Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztatok útközben? »
Ők azonban hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb. »
Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik: – »
Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem. »
János ezt mondta neki: – Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket. »
Jézus azonban ezt mondta: – Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. »
Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma. »
Elindult onnét, és a Jordánon túli területen keresztül Júdeába ment. Újra tömegek mentek hozzá. Ő szokása szerint ismét tanította őket. »
Így válaszolt nekik: – Mit parancsolt nektek Mózes? Azok azt mondták: – »
Jézus erre így szólt hozzájuk: – Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot. »
és lesznek ketten egy testté , úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. »

Találatok a szövegben 148 találat

János evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 6 51Én vagyok az az életet adó kenyér, amelyik a mennyből szállt le. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, élni fog örökké. Sőt a kenyér, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 55Ugyanis az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. 20de Jézus így szólt hozzájuk: – Én vagyok, ne féljetek! 32Jézus így válaszolt nekik: – Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek a mennyei kenyeret, az igazit. 35Jézus ezt mondta nekik: – Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha. 40Atyámnak ugyanis az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom az utolsó napon. 41A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amelyik a mennyből szállt le” – 44Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. 48Én vagyok az élet kenyere. 57Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam. 70Jézus így válaszolt nekik: – Ugye én választottalak ki benneteket, a Tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög!
  • 20 28Tamás így felelt: – Én Uram, én Istenem! 17Jézus így szólt hozzá: – Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. 13Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle. – Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették. 15Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus. Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: – Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam. – 21Jézus erre ismét ezt mondta nekik: – Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
  • 2 4Jézus ezt mondta neki: – Az én gondom ez, vagy a tiéd? Asszony, talán nem jött még el az én órám? 16A galambárusoknak ezt mondta: – Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává! 19Jézus így felelt nekik: – Romboljátok le ezt a szentélyt, és én három nap alatt felállítom.
  • 4 14de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog. 9A szamaritánus asszony ezt mondta: – Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok? A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket. 26Jézus ezt mondta neki: – Én vagyok az, aki veled beszélek. 34Jézus ezt mondta nekik: – Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét.
  • 5 17De ő így válaszolt nekik: – Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom. 30Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem. 43Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok. 45Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek. 47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?
  • 7 8Menjetek csak fel az ünnepre! Én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem teljesedett be. 6Jézus tehát így szólt hozzájuk: – Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő kedvező. 7Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy tettei gonoszak. 16Jézus erre így válaszolt nekik: – Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. 17Ha valaki kész megtenni az ő akaratát, fel fogja ismeri, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy hogy én magamtól szólok. 28Amikor Jézus a Templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: – Ti ismertek engem, s tudjátok azt is, honnan való vagyok! De én nem magamtól jöttem. Viszont az, aki engem küldött, igaz, és őt ti nem ismeritek. 29Én ismerem, hiszen tőle vagyok, és ő küldött engem. 34Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. 36Miféle beszéd ez: „Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
  • 8 16De még ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. 21Majd ismét szólt hozzájuk: – Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. 23Ő így folytatta: – Ti lentről valók vagytok, én viszont fentről vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 54Jézus így válaszolt: – Ha én magam dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi sem volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Róla ti azt mondjátok, „a mi Istenünk”, 11Senki, Uram – válaszolta. – Én sem ítéllek el – mondta Jézus. – Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezzél!]] 12Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: – Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 15Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki fölött. 18Én magam teszek tanúságot önmagamról, és mellettem tesz tanúságot az Atya is, aki küldött engem. 22Erre ezt mondták a zsidók: – Talán csak nem akar öngyilkos lenni, hogy azt mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” 24Azt mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Igen, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg fogtok halni bűneitekben. 26Mennyi mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek! De nem! Aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetetem a világnak, amit tőle hallottam. 28Jézus tehát ezt mondta: – Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. 31Azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne, így szólt Jézus: – Ha megmaradtok az én szavamban, akkor valóban tanítványaim vagytok, 37Jól tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok! De nem! Ti meg akartok engem ölni, mert az én szavam számára nincs hely bennetek. 38Én azt hirdetem, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok. 40De ti meg akartok ölni engem, pedig én azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette. 42Jézus így szólt hozzájuk: – Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem, és vagyok itt jelen. Nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem. 43Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem vagytok képesek arra, hogy hallgassátok az én szavamat. 45Nekem pedig, mivel én az igazságot mondom, nem hisztek. 50Én nem keresem a magam dicsőségét: van, Aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 51Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én szavamat, nem lát halált soha. 52A zsidók ezt mondták neki: – Most már biztosak vagyunk benne, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: „Ha valaki megtartja az én szavamat, az nem ízleli meg a halált soha.” 55pedig nem ismeritek. Én viszont ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék. De ismerem őt, és megtartom szavát. 56Ábrahám, a ti atyátok telve volt örömmel, hogy megláthatja az én napomat. Meg is látta, és örvendezett. 58Jézus így felelt nekik: – Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám létezett volna, én vagyok.
  • 10 15ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. 27Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 7Jézus tehát így szólt hozzájuk: – Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. 9Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. 11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. 14Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, 17Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. 18Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól. 26de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 29Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk. 34Jézus így válaszolt: – A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok ? 38de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
  • 12 47Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. 50És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem. 8Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek! 26Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. 32Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert. 46Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. 48Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, 49mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem.
  • 14 20Azon a napon ti is felismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek. 3És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4Ahová pedig én megyek, oda ismeritek ti az utat. – 6Jézus így válaszol: – Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül. 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A szavakat, amelyeket mondtam nektek, nem magamtól mondom. Az Atya bennem lakozva viszi végbe műveit. 11Higgyetek nekem: én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van! Legalább e művek miatt higgyetek! 12Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, azokat a műveket viszi majd véghez, amelyeket én teszek, sőt ezeknél nagyobbakat is véghezvisz, mert az Atyához megyek. 13Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. 14Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, meg fogom tenni. 16én pedig majd az Atyához fordulok, és ő egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 19Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. 21Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat. 27Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen!
  • 15 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. 12Ez az én parancsolatom: szeressétek egymást azzal a szeretettel, amellyel én szerettelek benneteket. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket; és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon azért, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 1Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlősgazda. 4Maradjatok bennem, és én tibennetek! Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 9Azzal a szeretettel szerettelek titeket, amellyel engem szeretett az Atya. Maradjatok meg az én szeretetemben! 10Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, ahogyan én megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradok szeretetében. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. 14Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 19Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. 20Emlékezzetek arra a szóra, amelyet mondtam nektek: „Nem nagyobb a szolga az uránál.” Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani. 21Sőt mindezt az én nevem miatt teszik veletek, mert nem ismerik Azt, aki küldött engem. 26Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tesz majd tanúságot rólam.
  • 16 7Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Pártfogó, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 26Azon a napon majd az én nevemben kértek. Ennek ellenére nem mondom nektek, hogy én majd közbenjárok az Atyánál értetek, 4Én pedig azért mondtam ezt nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek. Azért nem mondtam ezt nektek kezdettől fogva, mert veletek voltam. 10az igazság, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 23Azon a napon nem kérdeztek tőlem többé semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok! Így örömötök teljes lesz. 28Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba. Most elhagyom a világot, és ismét az Atyához megyek. 33Ezeket azért mondtam nektek, hogy bennem találjatok békét. A világban szorongattatásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot!
  • 17 14Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való. 4Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. 10és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük. 11Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk! 13Most hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 16Nem a világból valók, mert én sem vagyok a világból való. 18Amiért engem a világba küldtél, úgy én is a világba küldtem őket. 21Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem. 22Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk. 23Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél. 24Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. 25Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. 26Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.
  • 18 36Jézus így felelt: – Az én királyi hatalmam nem e világból való. Ha királyi hatalmam ebből a világból való volna, az enyéim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én királyi hatalmam nem innét való. – 5A Názáreti Jézust – válaszolták. – Én vagyok – mondta nekik. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. 6Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” –, visszatántorodtak, és a földre rogytak. 8Jézus így szólt: – Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni! 20Jézus így válaszolt neki: – Én nyilvánosan szóltam a világhoz. Mindig a zsinagógában és a Templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, és titokban nem beszéltem semmit. 35Hát zsidó vagyok én? – mondta Pilátus. – A te néped és a főpapok adtak át nekem téged. Mit tettél? 37Akkor hát mégis király vagy? – kérdezte Pilátus. Jézus így válaszolt: – Te mondod, hogy király vagyok – válaszolta Jézus. – Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat szavamra. – 38Mi az igazság? – kérdezte Pilátus. Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: – Én nem találok benne semmiféle bűnt.
  • 1 15János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” 20Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.” – 23Ő kijelentette: – Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta. 26János így válaszolt nekik: – Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek, 30Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én. 31Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.” 33Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” 34Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia. 48Natanael ezt mondta neki: – Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: – Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged.
  • 3 28Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: „Nem én vagyok a Krisztus”, hanem előtte küldtek el. 29Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll, és hallgatja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm most teljes.
  • 9 9Egyesek azt mondták: „Bizony, ő az!” Mások meg: „Ugyan már, csak hasonlít hozzá!” De ő kijelentette: – Bizony, én vagyok az!
  • 11 25Jézus ekkor ezt mondta neki: – Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; 27Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön. 42Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
  • 13 6Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá: – Uram, te mosod meg az én lábamat? 7Jézus így válaszolt neki: – Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni. – 8Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter. – Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám. – 14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 18Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi , az emelte fel a sarkát ellenem . 19Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. 26Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. 33Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. 36Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter. – Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz. –
  • 19 6Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak: – Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: – Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.
A galatáknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 4 12Testvérek, kérlek titeket, legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan lettem, mint ti! Semmivel sem bántottatok meg,
  • 6 14Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével, aki által számomra a világ keresztre van feszítve, és én is a világ számára. 17Ezentúl senki se zaklasson engem, mert én mint Jézus rabszolgája az ő bélyegeit hordozom a testemen!
  • 1 11Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, 12ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
  • 2 18Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, akkor én magam bizonyulok törvényszegőnek. 19Én ugyanis a Törvény által meghaltam a Törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most e testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
  • 5 2Íme, én, Pál mondom nektek: amennyiben körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.
A korintusiaknak írt első levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 12Úgy értem, hogy mindegyikőtök így beszél: „Én Pál mellett vagyok”, „Én meg Apolló mellett”, „Én Kéfáshoz tartozom”, „Én meg Krisztushoz”. 15nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre lett megkeresztelve.
  • 3 4Ha az egyik ezt mondja, „Én Pál mellett vagyok”, a másik meg ezt, „Én Apollóhoz tartozom”, vajon nem emberi módon beszéltek-e? 6Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta.
  • 11 24és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” 25Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” 1Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem! 23Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
  • 4 15Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok.
  • 5 3Ami engem illet, én, aki testben távol, de lélekben jelen vagyok, már ítéletet hoztam – mint jelen lévő – afölött, aki így cselekedett. 4Amikor összegyűltök – s lélekben én is köztetek – a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében s az Úr Jézus erejével,
  • 7 7Igaz, szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek úgy. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én. 10A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! 28De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban próbatétellel kell majd szembenézniük a mindennapi életben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. 40Boldogabb lesz azonban – legalábbis az én véleményem szerint –, ha nem megy férjhez. Azt pedig hiszem, hogy Isten Lelke van bennem is.
  • 9 1Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? 3Ez az én védőbeszédem azokhoz, akik nyomoznak ellenem. 15Én azonban e jogok közül egyikkel sem éltem. És nem azért írom nektek mindezt, hogy ezután rám is vonatkozzanak, mert inkább meghalnék, mint hogy… Senki sem fogja dicsekvésemet semmivé tenni. 20A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. 26Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom.
  • 10 29Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 30Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? 33mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
  • 15 9Én ugyanis a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok jogosult az apostol névre, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és irántam való kegyelme nem lett hiábavaló. Ellenkezőleg, többet fáradtam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Isten kegyelme, amely velem van. 11Ezért akár én, akár ők: ezt hirdetjük, és így lettetek hívők.
  • 16 4Amennyiben helyénvaló, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni. 10Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen rá gondotok, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én! 18mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg az ilyen embereket!
A korintusiaknak írt második levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 11 22Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 16Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 18Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. 21Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. 29Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt?
  • 2 2Hiszen ha én elszomorítalak titeket, akkor ki vidámít fel engem? Biztos, hogy nem az, akit én elszomorítok. 10Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Mert amit én megbocsátottam, amennyiben volt mit megbocsátanom, értetek tettem Krisztus színe előtt, 3Pontosan azért írtam éppen ezt, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellett volna. Ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
  • 10 1Én magam, Pál, Krisztus szelídségére és gyöngédségére kérlek titeket; én, aki szemtől szemben, úgymond, hatástalan vagyok közöttetek, viszont távollétemben erélyes hozzátok;
  • 1 23Én pedig – Isten a tanúm – az életemre mondom, hogy irántatok való kíméletből nem jöttem el újra Korintusba.
  • 6 17Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr. Tisztátalant ne érintsetek! Én pedig magamhoz fogadlak titeket,
  • 12 9de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 13Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 15Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, ezért szerettek kevésbé engem? 16Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 21úgyhogy amikor eljövök, az én Istenem ismét megaláz engem előttetek, és meg kell siratnom sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot erkölcstelenségük, paráznaságuk és kicsapongásuk miatt.
Lukács evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 21 8Vigyázzatok – válaszolta –, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, s azt mondják: „Én vagyok!”; meg azt: „Itt az idő!” Ne kövessétek őket! 12De mindezek előtt letartóztatnak és üldöznek benneteket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 15Ugyanis én magam adok nektek ékesszólást és bölcsességet, aminek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 17Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 33Az ég és a föld elmúlik, de az én igéim nem múlnak el.
  • 22 19Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: – Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 20Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta: – E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik. 27Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. 29ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta, 32de én imádkoztam érted, hogy ki ne aludjék a hited. Ezért te, ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet! 42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! [[ 68ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok.
  • 10 29Az viszont igazolni akarta magát, és ezt mondta Jézusnak: – És ki az én felebarátom?
  • 11 18Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat? 19Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok. 20Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa.
  • 12 45De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd;
  • 15 17Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok!
  • 19 46és ezt mondta nekik: – Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz , de ti rablók barlangjává tettétek.
  • 20 3Így válaszolt nekik: – Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: 8Erre Jézus így szólt hozzájuk: – Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem mindezeket. 42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbom felől,
  • 23 14és így szólt hozzájuk: – Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok.
  • 24 39Nézzétek meg kezemet és lábamat: én vagyok! Tapintsatok meg, és értsétek meg! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 49Én pedig elküldöm nektek, akit Atyám ígért. Maradjatok a városban, amíg a tiétek nem lesz a mennyei erő!
Az apostolok cselekedetei (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 2 34Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra,
  • 22 19Én ezt mondtam: „Uram, hisz tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket. 28A parancsnok erre így válaszolt: – Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. – Én pedig már benne születtem – mondta Pál. 8Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Jézus vagyok, a Názáreti, akit te üldözöl.” 21De ő ezt mondta nekem: „Menj, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.”
  • 26 15Én ezt mondtam: „Ki vagy, Uram?” Az Úr ekkor így szólt: „Én Jézus vagyok, akit te üldözöl. 10Jeruzsálemben ezt meg is tettem. A szentek közül sokakat börtönbe zárattam, miután a főpapoktól felhatalmazást kaptam. Amikor pedig halálos ítéletükről volt szó, én is erre szavaztam. 29Erre Pál: – Kérem Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem mindazok, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, mint én – e bilincsek nélkül.
  • 3 22Mózes azt mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én. Rá hallgassatok mindenben, amit mond nektek!
  • 7 32 Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni. 49 A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta mindezt?
  • 10 20Kelj föl, menj le, és habozás nélkül indulj útnak velük, mert én küldtem őket!” 21Péter lement a férfiakhoz, és így szólt: – Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? 26Péter azonban fölemelte, és így szólt: – Állj fel, én is ember vagyok!
  • 11 8Én azonban így szóltam: „Semmi esetre sem, Uram, mert kétséges eredetű vagy tisztátalan még soha nem volt a szájamban.” 17Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent akadályozzam?
  • 13 25Amikor János bevégezte pályafutását, így szólt: „Mit gondoltok, ki vagyok? Nem én vagyok az! Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.”
  • 15 7Mivel heves vita támadt, felállt Péter, és így szólt hozzájuk: – Testvérek, jól tudjátok, hogy kezdettől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az evangélium igéjét az én szájamból hallják, és legyenek hívővé a pogányok. 17 hogy keresse az Urat a többi ember, és mindazok a pogányok, akikre lehívják az én nevemet – mondja az Úr, aki véghez is viszi, 19Ezért az én véleményem ez: ne rójunk külön terheket azokra a pogányokra, akik megtérnek Istenhez,
  • 17 3Kifejtette és bizonyította nekik, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból, és hogy „a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek”. 23mivel járván a várost megnéztem szentélyeiteket, s találtam egy olyan oltárt is, amelyikre ez volt felírva: „az ismeretlen istennek”. Nos, akit ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.
  • 18 6Amikor azonban ellene szegültek, és gyalázták, megrázta a ruháját, és ezt mondta nekik: „Véretek szálljon a fejetekre! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” 10mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!”
  • 20 25És én biztos vagyok benne, hogy közületek, akik között Isten országát hirdetve jártam, nem látja arcomat többé senki.
  • 21 39Pál ezt mondta: – Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Kilikia nem jelentéktelen városának polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez!
  • 23 1Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt: – Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig. 6Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szadduceusok, más részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: – Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok fia! A halottak feltámadásába vetett remény miatt vádolnak engem!
  • 24 14Megvallom előtted, hogy én a szerint az „út” szerint, amelyet ők pártnak mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a Törvénynek, és ami meg van írva a prófétákban. 16Ezért én magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt.
  • 25 9Festus azonban a zsidók kedvében akart járni, és így válaszolt Pálnak: – Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzenek fölötted az én jelenlétemben? 20Mivel én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, megkérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvényszék elé állni ezek miatt a dolgok miatt. 22Agrippa erre így szólt Festushoz: – Én magam is szeretném hallani ezt az embert! – Holnap – válaszolta – hallani fogod. 25Én azonban megállapítottam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy odaküldöm.
  • 27 25Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek Istennek! Úgy lesz, ahogy megmondta nekem.
A rómaiaknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 3 7De ha Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, akkor én miért esem még mindig ítélet alá mint bűnös?
  • 10 19De kérdem én: Izrael talán nem értette meg? Először is Mózes ezt mondja: Olyasvalakire teszlek benneteket féltékennyé, akik nem az én népem, egy értetlen népre haragítlak meg titeket . 18De kérdem én: talán nem hallották? Ellenkezőleg: Az egész földre elhatolt a hangjuk, és a földkerekség széléig a beszédük.
  • 7 10én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett. 14Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga. 17Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. 24Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből? 25Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.]
  • 9 2nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. 3Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. 26 És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.
  • 11 1Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 3 Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek . 13De nektek, pogányoknak ezt mondom: ameddig én a pogányok apostola vagyok, büszkén teljesítem szolgálatomat, 27 és ez lesz az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket.
  • 12 19Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok időt az Ő haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – így szól az Úr.
  • 15 8Én ugyanis ezt mondom: Krisztus a körülmetéltek szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
  • 16 4Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi egyháza is. 22Köszöntelek titeket az Úrban én, Tertius, aki leírtam ezt a levelet.
A filippieknek írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 3 4Pedig én joggal bizakodhatnék a testben is. Ha valaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, mennyivel inkább tehetném én. 13Testvérek, én nem gondolom magamról, hogy már megragadtam, de egy biztos: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van.
  • 1 18De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek. Sőt a jövőben is örülni fogok,
  • 2 19Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjak, ha megtudom, mi van veletek. 28Hamarabb elküldtem tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam.
  • 4 11Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy a körülményektől független maradjak. 19Az én Istenem pedig bőségesen gondoskodik majd szükségetekről dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban.
A Filemonnak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 19Én, Pál írom a saját kezemmel: én fogom megfizetni. Azt mondanom se kell, hogy a te adósságod felém nem más, mint te magad. 9a szeretet okán inkább kérlek én, a megvénült Pál, aki most Krisztus Jézus foglya is. 18Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, írd az én számlámra!
A zsidóknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 2 13Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem.
  • 1 5Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam?
  • 8 9 Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr. 10 Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek .
  • 10 30Hiszen ismerjük, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek . Továbbá: Az Úr megítéli az ő népét . 38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni , de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem .
Jelenések könyve (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 21 6Aztán ezt mondta nekem: „Megtörténtek. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből.
  • 22 16Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy ezeket tanúsítsa nektek az egyházakról. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” 8Én, János, hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. 13Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
  • 1 8„Én vagyok az Alfa és az Ómega” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljön, a Mindenható. 9Én, János, testvéretek és társatok a próbatételben, a királyságban és a Jézusban való állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten szava és a Jézus melletti tanúságtétel miatt. 17Amikor megláttam, mint egy halott, a lába elé estem, de rám tette jobbját, és ezt mondta: – Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
  • 2 6De az, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra szól. Én is gyűlölöm őket. 23Gyermekeit halálra adom, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek tettei szerint. 28ahogy én is hatalmat kaptam Atyámtól; és neki adom a hajnalcsillagot.
  • 3 10Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megtartalak a kísértés órájában, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. 12A győztest oszloppá teszem Istenem szentélyében, és többé nem kerül ki onnét. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. 21A győztesnek megadom, hogy mellettem üljön trónomon, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónján.
  • 17 7Az angyal ezt mondta nekem: „Miért ámuldozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.
  • 18 4Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai!
Az efezusiaknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 15Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a minden szent iránt megnyilvánuló szeretetetekről,
  • 3 1Ezért kérlek benneteket én, Pál, Krisztus [Jézus] foglya értetek, pogányokért. 4Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát,
  • 4 1Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptatok:
  • 5 32Nagy titok ez. Én Krisztusra és az Egyházra alkalmazom.
A kolosszeieknek írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 23amennyiben szilárdan és rendületlenül megmaradtok a hitben, és nem tántorodtok el a reménytől, amelyről hallottatok az evangéliumban, amelyet hirdettek minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgája lettem.
  • 4 18A köszöntést én, Pál írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek!
A tesszalonikaiaknak írt első levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 2 18Ezért el akartunk jönni hozzátok – én, Pál nem is egyszer –, de a Sátán megakadályozott minket.
A tesszalonikaiaknak írt második levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 3 17A köszöntést én, Pál, a saját kezemmel írom. Ez a jel minden levelemen. Így írok.
A Timóteusnak írt első levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 15Igaz beszéd ez, fenntartás nélkül elfogadásra méltó: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.
A Timóteusnak írt második levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 11Én ennek a szolgálatára rendeltettem hírnökül, apostolul és tanítóul.
  • 2 8Emlékezz: Jézus Krisztus, Dávid sarja, feltámadt a halottak közül. Ez az én evangéliumom,
  • 3 10Te azonban az én követőm lettél a tanításban, az életmódban, a terveket illetően, a hitben, a türelemben, a szeretetben, az állhatatosságban,
  • 4 6Az én életem immár kiontott italáldozat: elérkezett elköltözésem ideje.
Jakab levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 2 18De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján.
Péter első levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 16mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok .
Péter második levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 17Ugyanis ő az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget kapott, amikor ez a hang jött hozzá a Magasztos Dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!”
János második levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 1Én, az Öreg, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek – 2de nem csak én, hanem mindazok, akik ismerik az igazságot –, annak az igazságnak az erejében, amely bennünk van, és örökre velünk marad.
János harmadik levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 1Én, az Öreg, szeretett Gaiusomnak, akit az igazságban szeretek.
Máté evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 20Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! 21Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” 24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,
  • 2 5Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6 Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek .” 8majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!” 11Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. 13Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” 14Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 21Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.
  • 3 3Ő volt az ugyanis, akiről Izajás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” 6Amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: – Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 9és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 11Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek; aki azonban utánam jön, erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. 14János azonban próbálta visszatartani: – Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus így válaszolt: – Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. 17És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
  • 4 4Ő így válaszolt: – Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik . 6és így szólt hozzá: – Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad . 7Jézus ezt mondta neki: – Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! 8Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: – Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. 10Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 19Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” 20Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. 21Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. 22Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték. 24Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket.
  • 5 2Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: – 3Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 9Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 13Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel lehet visszaadni az ízét? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és széttapossák az emberek. 14Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyen épült várost. 16Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat! 18Mert bizony, mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el a Törvényből, míg minden be nem teljesedik. 20Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. 22Én viszont azt mondom nektek, hogy aki haraggal van testvére iránt, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki pedig azt mondja testvérének: „Raká!” – méltó arra, hogy a szanhedrin járjon el ellene. Aki pedig azt mondja: „Bolond!” – méltó a gyehenna tüzére. 26Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnét, amíg meg nem adod az utolsó fillért is. 28Én viszont azt mondom nektek: aki úgy tekint egy asszonyra, hogy megkívánja, szívében már házasságot tört vele. 29Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy szemed vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. 30Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy tagod vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. 31Megmondták: aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32Én viszont azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, az házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. 34Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Isten trónusa, 39Én viszont azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is! 40Ha valaki pereskedni akar veled, hogy elvegye ingedet, engedd át neki köpenyedet is! 44Én viszont azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, 46Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalomra számíthattok? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? 48Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes!
  • 6 1Vigyázzatok: vallásosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! 2Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 3Amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. 5Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 6Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. 8Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle! 9Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, 10jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, 12és engedd el adósságainkat, miképpen mi is elengedjük adósainknak; 13és ne állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! 14Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 16Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók: fancsali képet vágnak, hogy feltűnjék az embereknek böjtölésük. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 17Te amikor böjtölsz, kend meg a fejed és mosd meg az arcod, 18hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. 25Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,] se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál? 26Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis eltartja őket. Nem vagytok ti sokkal értékesebbek náluk? 28Miért aggodalmaskodtok a ruháért? Nézzétek a mező liliomait, hogyan növekednek! Nem fáradoznak és nem fonnak, 29mégis, mondom nektek, hogy Salamon teljes királyi pompájában sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét – amely ma van, de holnap a kemencébe dobják – így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? 31Ne aggodalmaskodjatok tehát: „Mit együnk?”, „Mit igyunk?”, „Mit vegyünk magunkra?!” 33Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek.
  • 7 1Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! 2Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. 3Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? 4Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? 6Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket! 7Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! 9Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, 10vagy ha halat kér, kígyót ad neki? 11Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt? 12Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták. 16Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? 20Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. 21Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” 23De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! ” 29mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
  • 8 4Ekkor ezt mondta neki Jézus: – Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra. 9Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak: „Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!” –, és megteszi. 10Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték: – Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. 11Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; 13A századosnak pedig ezt mondta Jézus: – Menj, és legyen neked hited szerint! A szolga még abban az órában meggyógyult. 15Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki. 16Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, 17hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta . 19Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki: – Mester, követlek téged, ahová csak mégy. 20Így felelt neki Jézus: – A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét. 21Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki: – Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! 22De Jézus így felelt: – Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat! 24És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. 26Így felelt nekik: – Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek? Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. 27Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki? 29Hirtelen felkiáltottak: – Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket? 31A démonok így kérlelték: – Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába! 32Ezt mondta nekik: – Menjetek! Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe.
  • 9 4Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: – Miért gondoltok gonoszat szívetekben? 5Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid!” –, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj!?” 8Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. 9Amikor Jézus továbbment onnét, meglátott egy embert, aki a vámnál ült, és akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte. 11Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: – Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel? 12Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 13Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. 14Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: – Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek? 15Jézus ezt mondta nekik: – Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. 18Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” 22De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt. 36Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok .
  • 10 1Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt. 5Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: – A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, 14Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról! 15Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. 16Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok! 17Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket! 18Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. 19Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. 22Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia. 27Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! 30Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 32Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. 33De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. 37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 40Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 42Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.
  • 11 2Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival: – 3Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk? 4Jézus így válaszolt nekik: – Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! 7Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: – Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? 8Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. 9Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! 10Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat . 11Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. 14Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. 17„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” 21Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! 22Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. 23És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. 24Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked. 25Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: – Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett neked. 27Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. 28Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. 30Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
  • 12 2Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki: – Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton. 3Ezt mondta nekik: – Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? 4Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. 6Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. 7Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 11Ezt mondta nekik: – Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? 16de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. 18 Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek . 22Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 25Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: – Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. 27Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! 28Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. 31Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. 32Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. 36De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; 39Így válaszolt nekik: – Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. 41A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! 42Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! 47Valaki szólt neki: – Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. 48Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? – 49Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! 50Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
  • 13 3Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: – Íme, kiment a magvető vetni. 6De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. 10A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: – Miért példázatokban szólsz hozzájuk? 11Így válaszolt: – Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. 13Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. 15 Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek. Pedig meggyógyítanám őket . 16Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. 17Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg. 24Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 27A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: „Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan van akkor benne konkoly?” 28„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták: „Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” 29Ő azonban ezt mondta: „Nem, mert a konkolyt gyűjtve kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 31Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. 33Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt. 34Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, 36Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták: – Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot! 37Így válaszolt nekik: – Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. 42és a tüzes kemencébe dobják majd őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. 50és a tüzes kemencébe dobják őket. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. 51Megértettétek mindezt? – Igen – mondták neki. 52Ő pedig így szólt hozzájuk: – Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő. 54Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták: – Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? 56Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez? 57És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában.
  • 14 2és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.” 4János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” 7Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. 8Az pedig anyja ösztönzésére így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 11Elhozták a fejét egy tálon, és átadták a lánynak, ő pedig odavitte anyjának. 14Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 16Jézus azonban ezt mondta nekik: – Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni! 18Hozzátok ide nekem! – mondta. 22Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 27De azonnal megszólította őket, és ezt mondta: – Bátorság, én vagyok, ne féljetek! 28Péter így válaszolt neki: – Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen! 29Mire ő így szólt: – Gyere! Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. 31Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki: – Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
  • 15 2– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. 3Így válaszolt nekik: – Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? 5Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, 8 Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. 9 Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések . 13Így válaszolt: – Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 15Péter ezt mondta neki: – Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! 16Ezt mondta: – Még mindig értetlenek vagytok ti is? 23Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték: – Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk! 24Így felelt: – Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek. 28Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És még abban az órában meggyógyult a lánya. 30Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. 32Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: – Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
  • 16 1A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. 2Így válaszolt nekik: – [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” 4E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét. Ezzel otthagyta őket, és elment. 7Ők így tanakodtak egymás közt: – Nem hoztunk kenyeret. 8De Jézus észrevette, és ezt mondta: – Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? 11Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” 14Ők így feleltek: – Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. 15Ezt mondta nekik: – Hát ti kinek mondotok engem? 16Simon Péter így felelt: – Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 17Jézus így válaszolt neki: – Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. 18Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta. 19Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is. 20Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. 23Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: – El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek. 24Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 26Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? 28Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.
  • 17 1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. 3És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. 5Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt: – Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! 7Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta: – Keljetek fel, és ne féljetek! 9Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: – Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül! 10Erre megkérdezték tőle tanítványai: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? 12Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. 13Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. 17Jézus erre így válaszolt: – Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide! 19Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? 20Ezt mondta nekik: – A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 24Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: – A ti mesteretek nem fizet templomadót? – 25De igen – mondta. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: – Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől? – 26Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki: – Akkor tehát a fiak mentesek ettől. 27De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
  • 18 3és ezt mondta: – Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 5És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be. 8Ha a kezed vagy a lábad bűnre visz, vágd le, és dobd el magadtól! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vetnek. 9Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek. 10Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik szüntelenül látják a mennyben mennyei Atyám arcát! [ 12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? 13És ha megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. 18Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. 19Bizony, mondom nektek azt is, ha közületek a földön ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, mennyei Atyám mind megadja azt nekik. 20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 21Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki: – Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer? 22Jézus ezt mondta neki: – Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer! 25Mivel nem volt miből fizetnie, az úr megparancsolta, hogy adóssága törlesztésére adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van. 26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” 28Amikor azonban ez a szolga kiment, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta és fojtogatni kezdte, s ezt mondta neki: „Fizesd meg, amivel tartozol!” 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked.” 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor ura magához hívatta, és így szólt hozzá: „Gonosz szolga, minden tartozásodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. 33Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” 34Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást.
  • 19 2Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. 4Így válaszolt: – Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? 7Ezt mondták neki: – Akkor miért rendelte Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? 8Ezt mondta nekik: – Mózes a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, a paráznaság esetét kivéve, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. 11Ezt mondta nekik: – Nem mindenki képes ezt elfogadni, csak az, akinek megadatik. 14Jézus azonban ezt mondta: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa! 16Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: – Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 17Ezt mondta: – Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! – 20Az ifjú ezt mondta: – Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem? 21Jézus ezt válaszolta neki: – Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonod, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem! 23Ekkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Bizony, mondom nektek, a gazdag nehezen megy majd be a mennyek országába. 24Sőt azt mondom nektek, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, semmint a gazdagnak az Isten országába bejutnia. 26Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: – Az embereknek ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. 27Akkor Péter így válaszolt neki: – Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk? 28Jézus ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia elfoglalja dicsőségének trónját, ti is tizenkét trónon ültök majd, és ítélkeztek Izrael tizenkét törzse fölött. 29És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit vagy apját vagy anyját vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az én nevemért, a százszorosát kapja majd, és elnyeri az örök életet.
  • 20 2Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. 4Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jár, majd megadom nektek.” 6Amikor pedig délután öt óra tájban kiment, még mindig talált ott ácsorgókat, és ezt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” 7Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik: „Ti is menjetek a szőlőbe!” 8Amikor beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája vincellérjének: „Hívd a munkásokat, és fizesd ki nekik a bért az utolsókon kezdve az elsőkig!” 10Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 12„Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét szenvedtük.” 13Ő pedig így felelt egyiküknek: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Ugye egy dénárban egyeztél meg velem? 14Vedd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15Nem tehetem a javaimmal azt, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én nagylelkű vagyok?” 17Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: – 21Ezt mondta neki: – Mit akarsz? Így válaszolt: – Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban! 22Jézus így felelt: – Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? – Ki tudjuk – mondták neki. 23Ezt mondta nekik: – Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette. 25De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: – Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. 28Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. 29Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. 31A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották: – Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! 32Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta: – Mit akartok, mit tegyek veletek? – 33Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki. 34Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
  • 21 2és ezt mondta nekik: „Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 6A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. 13és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” 14Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. 16Így szóltak hozzá: – Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik: – Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak ? 17Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. 21Jézus így válaszolt nekik: – Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: „Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. 23Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták: – Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? 24Jézus így válaszolt nekik: – Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől? Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« 27Ezt felelték Jézusnak: – Nem tudjuk. Erre így válaszolt nekik: – Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 28De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” 31A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát? – Az első – felelték. Jézus erre ezt mondja nekik: – Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. 32Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki. 34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 38De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” 40Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? 41Ezt felelték neki: – A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében. 42Ezt mondta nekik: – Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. 43Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét.
  • 22 5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. 6A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 15Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. 17Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? 18Jézus felismerve gonoszságukat így szólt: – Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? 19Mutassatok egy adópénzt! Odavittek neki egy dénárt. 21– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik: – Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 25Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. 29Jézus így válaszolt nekik: – Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 31A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: 32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene ? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. 37Ezt mondta neki: – Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! 41Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük: – 42Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják: – Dávidé. 43Ezt mondja nekik: – Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: 44 Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” 45Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia? 46Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
  • 23 7Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. 8Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! 9Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! 10Ne hívassátok magatokat tanítónak se, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. 13Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [ 15Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál. 16Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: „Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” 17Bolondok és vakok! Mi nagyobb: az arany vagy a szentély, amely megszenteli az aranyat? 19Ti vakok, mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, ami megszenteli az ajándékot? 23Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. 25Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak harácsolással és mértéktelenséggel. 27Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. 29Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírjait, 32Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 34Ezért íme, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök, 36Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre. 37Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! 39Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
  • 24 1Amikor Jézus kijött a Templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a Templom épületeit. 2Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.” 3Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá: – Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének? 4Jézus így válaszolt nekik: – Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! 5Sokan jönnek ugyanis majd az én nevemben, és ezt mondják: „Én vagyok a Messiás!” –, és sokakat megtévesztenek. 9Akkor kínvallatásra adnak majd át titeket, megölnek benneteket, és minden nép gyűlölni fog titeket az én nevemért. 12Mivel felgyülemlik a gonoszság, sokakban kialszik a szeretet. 23Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Messiás!”, vagy „Ott van!”, ne higgyétek! 25Íme, előre megmondtam nektek! 26Ha tehát azt mondják nektek: „Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! 33Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. 34Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. 35Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el. 44Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok! 45Ki tehát a hű és előrelátó szolga, akit az úr azért rendelt szolgái fölé, hogy idejében kiadja nekik az ételt? 47Bizony, mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. 48De ha a gonosz szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”,
  • 25 8A balgák így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” 9Az okosak így válaszoltak: „Nem, mert hátha nem lesz elég nekünk meg nektek is. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” 11Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: „Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!” 12Ő azonban így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” 14Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 20Jött az, aki öt talentumot kapott, és odahozta a másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál át nekem, nézd, másik öt talentumot kerestem!” 22Jött az is, aki két talentumot kapott, és ezt mondta: „Uram, két talentumot adtál át nekem, nézd, másik két talentumot kerestem!” 25Félelmemben elmentem, és földbe rejtettem talentumodat. Nézd, itt van, ami a tiéd!” 26Ura így válaszolt neki: „Te gonosz és lusta szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnét is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27El kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, így amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 32Összegyűjtenek majd eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 37Akkor így válaszolnak neki az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és adtunk neked enni, vagy szomjazni, és adtunk neked inni? 38Mikor láttunk jövevénynek, és fogadtunk be, vagy mezítelennek, és ruháztunk fel? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és mentünk el hozzád?” 40A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.” 44Akkor ezek is így válaszolnak neki: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?” 45Akkor így felel nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”
  • 26 8Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak: – Mire való ez a pazarlás? 10Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik: – Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. 13Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 15és így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 17A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked? 18Ő ezt mondta: – Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«” 19A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. 21Evés közben így szólt: – Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem. 22Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték: – Csak nem én, Uram? 23Így válaszolt: – Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. 25Júdás, az áruló, így szólt: – Csak nem én, Mester? – Te mondtad – felelte neki. 26Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt: – Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 27Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta: – Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! 29De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. 33Ekkor Péter így szólt hozzá: – Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök. 34Jézus ezt mondta neki: – Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. 38Akkor így szólt hozzájuk: – Halálosan szomorú az én lelkem . Maradjatok itt, és virrasszatok velem! 39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: – Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te! 40Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez: – Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? 42Másodszor is elment, és így imádkozott: – Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod! 43Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem. 48Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!” 50Jézus ezt mondta neki: – Barátom, tudom, miért jöttél. Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. 54De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? 58Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 63Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki: – Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia! 64Jézus ekkor így felelt: – Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin . 65A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: – Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66Mi a véleményetek? Azok így feleltek: – Méltó a halálra! 69Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt: – Te is a galileai Jézussal voltál. 70Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: – Nem tudom, mit beszélsz. 71Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek: – Ez a Názáreti Jézussal volt. 72Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: – Nem ismerem azt az embert. 73Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: – Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja. 75Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
  • 27 4és ezt mondta: – Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták: – Mi közünk hozzá? A te dolgod! 5Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. 10és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem. 11Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: – Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt: – Te mondod. 13Akkor így szólt hozzá Pilátus: – Nem hallod, mi mindent vallanak ellened? 14Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott. 17Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik: – Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak? 18Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. 19Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” 21A helytartó erre ezt mondta nekik: – Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: – Barabást. 22Pilátus így szólt hozzájuk: – Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak? Mindnyájan ezt mondták: – Keresztre vele! 23Erre ezt mondta: – De hát mi rosszat tett? Azok még hangosabban kiáltoztak: – Keresztre vele! 24Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: – Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! 26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg. 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. 40és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” 46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” 48Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 55Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 58Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 65Pilátus ezt mondta nekik: – Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
  • 28 5Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek. 7Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.” 9És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. 13és így szóltak: „Ezt mondjátok: »Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. 14Ha esetleg a helytartó fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” 15Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. 16A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. 18Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. 19Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, 20és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”
Márk evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 5Ment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és – amikor megvallották bűneiket – megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 8Én vízzel keresztellek meg titeket, ő viszont Szentlélekkel fog megkeresztelni benneteket.” 9Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. 11És a mennyből hang jött: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.” 13Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. 17Így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket!” 20Azonnal meghívta őket. Azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva utánamentek. 22Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. 24Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje! 27Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: – Hát ez meg mi? Új tanítás, hatalommal teli! Ráparancsol a tisztátalan lelkekre, és azok engedelmeskednek neki! 30Simon anyósa lázasan feküdt. És rögtön szóltak neki felőle. 31Odament, megfogta a kezét, és talpra állította. A láz elhagyta, és szolgált nekik. 37és megtalálták. Így szóltak hozzá: – Mindenki téged keres! 38Ő pedig ezt mondta nekik: – Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem! 41Megszánta, kinyújtotta a kezét, és megérintette. Ezt mondta neki: – Akarom, tisztulj meg! 44Ezt mondta neki: – Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért – bizonyítékul számukra –, amit Mózes rendelt!
  • 2 2És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét. 4Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. 8Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: – Miért tanakodtok így szívetekben? 9Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? 11Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza! 13Azután ismét kiment a tenger mellé. Az egész sokaság egyre jött hozzá, ő pedig tanította őket. 14Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt és követte. 16Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz: – Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 18János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá: – Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? 19Jézus ezt mondta nekik: – Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. 24A farizeusok így szóltak hozzá: – Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? 25Erre így szólt hozzájuk: – Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak?
  • 3 8és Jeruzsálemből. Sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidón környékéről is nagy sokaság jött hozzá, amikor hallottak arról, mi mindent vitt véghez. 11A tisztátalan lelkek pedig, amikor csak meglátták, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” 12Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. 14Tizenkettőt [akiket apostoloknak nevezett] választott ki arra, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy hirdessék az igét, 21Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.” 23Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: – Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 28Bizony, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást mondanak is, 32Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki: – Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek! 33De ő így válaszol nekik: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 34Végignézve a körülötte ülőkön így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
  • 4 2Sokat tanította őket példázatokban. Tanítás közben így szólt hozzájuk: – 6És amikor feljött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 11Jézus így szólt hozzájuk: – Nektek megadatott Isten országának a titka, de a kívülállóknak minden példázatokban marad: 24És ezt mondta nekik: – Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek, sőt ráadást is fognak adni. 27azután alszik és felkel, éjjel és nappal. A mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. 30És ezt mondta: – Mihez hasonlítsuk az Isten Országát, vagy milyen példázattal szemléltessük? 33Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, hogy megérthették. 36Erre, amikor elbocsátották a tömeget, magukkal vitték őt úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is volt vele. 38Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki: – Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? 40Azután hozzájuk fordult: – Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek? 41Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: – Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?
  • 5 7és hangosan felkiáltott: – Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj! 8Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” 9És megkérdezte tőle: – Mi a neved? Az így felel neki: – Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10És nagyon kérlelte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 12A tisztátalan lelkek ezt kérték: – Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! 13Megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek. Mire a konda, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14A kondások pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15Amikor Jézus közelébe érnek, és látják, hogy a megszállott, akiben a „Légió” volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16Akik látták, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. 18Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. 19Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: – Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad! 21Amikor Jézus ismét átkelt [a bárkával] a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köréje, és ő a tenger partján maradt. 22Az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, jön hozzá. Meglátva őt a lába elé borul, 31A tanítványai ezt mondták: – Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”! 33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő. Leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig ezt mondta neki: – Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból! 35Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: – A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? 39Bement, és így szólt hozzájuk: – Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. 40Erre csak nevettek rajta. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt. 41Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki: – Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!” 43Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak.
  • 6 2Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: – Honnan veszi ezeket? Miféle bölcsesség ez, ami neki adatott? És miféle csodák ezek, amelyek keze által történnek? 4Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között, sőt a saját házában. 7Ezek után magához hívta a Tizenkettőt, és elküldte őket kettesével, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, 8és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak vándorbotot: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 10Ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott egészen addig, amíg tovább nem mentek onnét! 11Ha egy helység nem fogad be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnét még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul számukra!” 16Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Ez János, akit én fejeztettem le! Ő támadt fel a halálból.” 19Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni, de nem sikerült neki. 20Heródes ugyanis félve tisztelte Jánost, igaz és szent embernek tartotta, és védelmébe vette. Mikor hallgatta, rendszerint zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 22Ekkor ennek a Heródiásnak a lánya ment be táncolni. Tetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked!” 23Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz is, megadom neked, akár országom felét is!” 24A lány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: „Keresztelő János fejét.” 25A lány azonnal sietve bement a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 30Az apostolok összegyűltek Jézus körül, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 31Ő pedig így szólt hozzájuk: – Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé! Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. 33De sokan meglátták és felismerték őket, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 34Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani. 36Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak! 37Ő azonban így válaszolt nekik: – Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki: – Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? 38Jézus azonban ezt mondta nekik: – Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak: – Öt, meg két halunk. 39Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld fűre. 45Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 47Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. 50Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” 51Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak.
  • 7 5Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: – Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? 6Így válaszolt nekik: – Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. 11Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«; 18Így szólt hozzájuk: – Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 28Az pedig így válaszolt neki: – Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. 29Erre ezt mondta neki: – Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög! 33Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. 36Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.
  • 8 1Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik: – 2Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük. 3Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. 4Tanítványai így feleltek: – Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában? 6Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők pedig kiosztották a sokaságnak. 9pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket. 12Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól: – Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. 13Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra. 15Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: – Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 17Amikor észrevette, így szólt hozzájuk: – Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? 27Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól: – Kinek mondanak engem az emberek? 29Tovább kérdezte őket: – Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: – Te vagy a Messiás! 31És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia. 33Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre: – El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek! 34Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! 36Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall? 37Mert mit adhat az ember cserébe az életéért? 38Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
  • 9 1És ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal. 4És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. 5Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! 6Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mivel annyira meg voltak rémülve. 7Jött egy felhő, amely beborította őket, és hang jött a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” 9Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. 10Meg is tartották az utasítást, de tanakodtak maguk között, mit jelent „feltámadni a halottak közül”. 11És megkérdezték tőle: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? 12Így válaszolt: – Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 13De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla. 16Megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztok velük? 17A sokaságból valaki így felelt neki: – Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. 19Így válaszol nekik: – Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide! 20Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája. 21Megkérdezte az apjától: – Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta: – Gyermekkora óta. 22Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk! 23Jézus ezt mondta neki: – „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz. 25Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: – Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! 28Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29Ezt mondta nekik: – Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. 30Továbbindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, 31mert a tanítványait oktatta. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nappal később feltámad. 32Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni. 33Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztatok útközben? 34Ők azonban hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb. 36Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik: – 37Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem. 38János ezt mondta neki: – Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket. 39Jézus azonban ezt mondta: – Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. 41Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma.
  • 10 1Elindult onnét, és a Jordánon túli területen keresztül Júdeába ment. Újra tömegek mentek hozzá. Ő szokása szerint ismét tanította őket. 3Így válaszolt nekik: – Mit parancsolt nektek Mózes? Azok azt mondták: – 5Jézus erre így szólt hozzájuk: – Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot. 8 és lesznek ketten egy testté , úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.