Találatok a szövegben 146 találat

Pál apostol első levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹²Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal.” ¹⁵Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve.
• 3 ⁴Amikor ugyanis egyik azt mondja: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval”, nem vagytok túlságosan emberiek? ⁶Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.
• 11 ²⁴hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.
• 2 ¹Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek, amiről Isten tesz tanúságot.
• 4 ¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek. ¹⁶Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője vagyok).
• 5 ³Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet afölött, aki így viselkedett: ⁴A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,
• 7 ⁷Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant. ⁹jó, ha úgy maradnak, mint ahogy én. De ha nem akarnak megtartóztatásban élni, lépjenek csak házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni. ¹⁰A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr: a feleség férjét el ne hagyja. ¹²A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez szívesen megmarad vele, ne bocsássa el. ²⁸Ha azonban megnősülsz, nem vétkezel, s ha szűz férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság fogja gyötörni. Én pedig meg akarlak kímélni titeket. ⁴⁰Boldogabb lesz azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez az én tanácsom, s hiszem, hogy Isten Lelke vezet.
• 9 ¹Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Urban? ¹⁵Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, semhogy valaki jó híremet lerontsa. ¹⁸Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat. ²³Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne. ²⁶Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom
• 10 ³²Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok.
• 13 ¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én magam is ismert vagyok.
• 15 ⁹Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. ¹¹Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.
• 16 ⁴Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek. ¹⁰Mikor Timóteus odaérkezik, legyen rá gondotok, hogy zavartalanul maradhasson nálatok, mert az Úr ügyében fárad, akárcsak én. ¹⁸s az én lelkemet is, meg a tieteket is felüdítették. Becsüljétek meg az ilyeneket.

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 27 ⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” ¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus.
• 11 ³⁰Az én igám édes, az én terhem könnyű.” ²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.
• 12 ⁴⁸De ő megkérdezte a hozzá szólót: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” ¹⁸„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Rálehelem lelkemet, és hirdetni fogja az igazságot a népeknek. ²⁷Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. ²⁸De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. ⁴⁹Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!
• 16 ¹⁸S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
• 24 ⁵„Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. ³⁵Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
• 2 ⁸Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” ¹⁵Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat”.
• 3 ¹¹Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek titeket. De az, aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. ¹⁷Akkor a mennyből ez a szózat hangzott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
• 4 ¹⁹Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.”
• 5 ²²Én pedig azt mondom nektek: már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére. ²⁸Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele. ³²Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve ha nem törvényes felesége, okot ad neki a házasságtörésre, aki pedig elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör. ³⁴Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, ³⁹Én pedig azt mondom nektek: ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért).
• 7 ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
• 10 ³²Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. ⁴²Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.”
• 14 ²⁷De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”
• 17 ⁵Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” ¹²Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.”
• 18 ⁵Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. ²⁰Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” ³³Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?
• 20 ¹⁴Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? ²²Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték. ²³Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.”
• 21 ¹³„Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ²³Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. ²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.
• 22 ³²én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” ⁴⁴Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.
• 26 ¹¹Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ²²Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?” ²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte. ²⁶Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁸„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. ³³Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.” ³⁹Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” ⁶⁴„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”
• 28 ¹⁸„Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. ²⁰és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok a világ végéig.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 15 ³⁴Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” ²Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte.
• 3 ³³Ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” ³⁴Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim!
• 10 ³⁸Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” ³⁹„Készek vagyunk” – felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, ⁴⁰de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.”
• 13 ⁶Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek. ³¹Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
• 1 ⁸Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni.” ¹¹A mennyből pedig ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” ¹⁷Jézus felszólította őket: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.”
• 6 ⁵⁰Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
• 8 ³⁸Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
• 9 ⁷Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” ¹³Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.” ³⁷„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.” ³⁹Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem.
• 11 ¹⁷Aztán megmagyarázta: „Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ²⁹Jézus ezt válaszolta: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. ³³Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
• 12 ²⁶A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? ³⁶Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.
• 14 ⁷Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. ¹⁹Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” ²²Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” ²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. ²⁹Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” ³²Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. ³⁶„Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” ⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”
• 16 ¹⁷A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek,

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 20 ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” ¹⁷Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” ²¹„Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”
• 6 ⁵⁴Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon. ⁵⁶Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. ⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” ⁵⁵Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital. ²⁰De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.” ³⁵Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha. ⁴⁰Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.” ⁴¹Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.” ⁴⁵Én föltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁵⁷Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.
• 4 ¹⁴De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” ²⁶Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” ³⁴Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét. ³⁵Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. ³⁸Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.”
• 8 ²²Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” ²³De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból. ⁵⁵Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. ¹¹„Senki, Uram!” – felelte. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” ¹²Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” ¹⁴Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. ¹⁵Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. ¹⁶Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. ¹⁸Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.” ²¹Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. ²⁴Azért mondtam nektek: meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” ²⁶Sokat kellene még rólatok bírálóan mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” ²⁸Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. ²⁹Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” ³⁸Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.” ⁴²Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem. ⁴⁹Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. ⁵⁰De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. ⁵⁴Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt. ⁵⁸Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”
• 10 ²⁷Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. ⁷Jézus tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: a juhok számára én vagyok az ajtó. ⁹Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. ¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. ²⁸Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk.” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? ³⁸De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”
• 12 ²⁶Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. ⁸Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” ³²Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” ⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. ⁴⁷Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁹Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek. ⁵⁰És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”
• 14 ¹²Bizony, bizony mondom nektek: aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam teszek, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. ²⁷Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! ³Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ⁶Jézus így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. ¹¹Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek. ¹⁶Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad. ¹⁹Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. ²¹Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.”
• 15 ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. ¹²Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. ¹„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. ⁴Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. ⁹Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. ¹⁰Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok. ¹¹Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. ¹⁷Ez az én parancsom: szeressétek egymást! ²⁰Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják.
• 16 ⁷Ám én az igazságot mondom: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt hozzátok. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek. ²⁴Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. ³²Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³³Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.”
• 17 ¹¹Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. ²⁵Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. ¹⁰Tieid ők – hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém –, és én megdicsőültem bennük. ¹²Amíg velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket. Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ¹⁴A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból való. ¹⁶Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból való. ¹⁸Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba őket. ²¹Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²³én őbennük és te énbennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél. ²⁴Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, hiszen már a világ teremtése előtt szerettél engem. ²⁶Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.”
• 18 ³⁶Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.” ⁵„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. ⁶Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek. ⁸„Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” ²⁰Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? ³⁵„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. „Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?” ³⁷Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy te?” Jézus ráhagyta: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” ³⁸Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket sem találok benne.
• 1 ¹⁵János hangos szóval tanúságot tesz róla: „Ő az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” ²⁰Tagadás nélkül nyíltan megvallotta: „Én nem vagyok a Messiás.” ²³Így felelt: „Én a pusztában kiáltónak szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izaiás próféta mondta.” ²⁶János megint megfelelt nekik: „ Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, ³⁰Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. ³¹Én nem ismertem. De azért jöttem, s azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben.” ³³Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. ³⁴Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia.”
• 2 ⁴Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.” ¹⁹Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra fölépítem azt.”
• 3 ²⁸Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutára. ²⁹Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes.
• 5 ¹⁷Jézus megmagyarázta nekik: „Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom.” ³¹Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes. ³²Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz. ⁴⁷Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”
• 7 ⁶Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, nektek az idő mindig megfelelő. ⁷Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak. ⁸Menjetek csak föl az ünnepre, én most nem megyek fel erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be.” ¹⁶Jézus megfelelt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. ²⁸Ekkor a templomban tanítás közben így kiáltott Jézus: „Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, hanem az Igaz küldött engem. ²⁹Ti nem ismeritek őt. Én ismerem, hiszen tőle vagyok és ő küldött.” ³⁴Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.” ³⁶Mit jelent, amit mond: keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
• 9 ¹⁰De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” ¹¹Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele szememet és azt mondta: Menj Síloe tavához és mosdjál meg. Én elmentem, megmosdottam és látok.”
• 11 ¹⁵„Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” ²⁵Jézus kijelentette neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. ⁴²Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.”
• 13 ⁶Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” ⁸Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁹Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek rólam, hogy én vagyok. ²⁰Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.” ³³Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. ³⁴Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. ³⁶Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” „Ahová én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz.”
• 19 ⁶Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne.”

Pál apostol levele a galatákhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 4 ¹²Kérlek titeket, testvérek: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg engem.
• 2 ⁷Ellenkezőleg: elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetéletleneknél az evangélium hirdetésével, mint Péter a körülmetélteknél. ²⁰Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, s önmagát adta értem.
• 5 ²Én, Pál mondom nektek: ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.
• 6 ¹⁴Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által a világ meg van feszítve számomra, s én a világ számára. ¹⁷Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert én (az Úr) Jézus jegyeit viselem testemen.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 11 ²²Zsidók ők? Én is az vagyok. Izraeliták? Én is. Ábrahám ivadékai? Én is. ²⁹Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? ²Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz. ¹⁶Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé. ¹⁸Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem. ²¹Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer – oktalanul mondom –, merek én is. ²³Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben.
• 2 ²mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg? ³Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyietek öröme. ¹⁰Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit megbocsátanom.
• 1 ¹⁹Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz meg Timóteus – hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az igen vált valóra benne.
• 6 ¹⁶Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: „Közöttük lakom és közöttük járok, Istenük leszek, ők meg az én népem.
• 10 ¹Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én, Pál, aki köztetek szemtől szemben szerény vagyok, de távollétemben szigorú.
• 12 ⁹„Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem. ¹⁵Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért. Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok?

Pál apostol levele a zsidókhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁵Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek”? Vagy pedig: „Én atyja leszek, ő meg a Fiam”?
• 5 ⁵Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek.”
• 2 ¹⁴Majd ismét: „Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott.”
• 8 ⁹Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a napon, mikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.
• 10 ³⁰Ismerjük őt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, én megfizetek.” Majd ismét: „Ítéletet mond az Úr népe fölött.”

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 21 ⁸Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk! ¹⁵Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. ³³Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
• 1 ¹⁹Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt.
• 2 ⁴⁸Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.”
• 3 ¹⁶(János) azonban kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. ²²megnyílt az ég, és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
• 4 ⁶„Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom.
• 9 ²⁶Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. ³⁵A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. ⁴⁸és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”
• 10 ²⁹Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?”
• 11 ¹⁹Azt mondjátok, hogy Belzebullal űzök ördögöt? Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? ²⁰Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.
• 12 ⁵Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: tőle féljetek! ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.
• 14 ²⁶„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. ³³Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.
• 15 ¹⁷Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!
• 16 ⁹Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is;
• 19 ⁴⁶„Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”
• 20 ³„Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta. ⁸Erre Jézus így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.” ⁴²Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet,
• 22 ¹⁹Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” ²⁰Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. ²⁷Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. ³²Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” ⁴²„Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” ⁷¹„Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”
• 23 ³Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő.
• 24 ³⁶Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” ³⁹Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” ⁴⁹Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”

Az Apostolok Cselekedetei (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 7 ⁴⁹Az én trónom az ég, és a föld lábaim zsámolya. Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem? ³Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. ⁷De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni. ³²én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. ⁵⁰Hát nem az én kezem alkotott mindent?
• 13 ³³az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy, én ma szültelek.
• 22 ⁸Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. ²⁸„Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz” – mondta ekkor az ezredes. „Én viszont abban születtem” – válaszolta Pál. ¹⁴S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. ¹⁹Uram, feleltem ekkor, ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem és a zsinagógákban megostoroztattam. ²⁰S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját őriztem. ²¹Ő azonban azt mondta nekem: csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged.”
• 26 ¹⁵Én erre megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Én vagyok Jézus, felelte az Úr, akit te üldözöl. ⁹Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm, ²⁵„Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, viszonozta Pál, hanem igaz és józan szavakat hirdetek. ²⁹Pál erre így felelt: „Arra kérem az Istent, hogy akár kevés, akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével.”
• 2 ³⁴Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet,
• 5 ³⁸Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik,
• 9 ⁵Erre megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” „Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.” Erre megremegve és álmélkodva így szólt: „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Az Úr ezt válaszolta:)
• 10 ²⁰Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj velük, mert én küldtem őket.” ²¹Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?” ²⁶Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: „Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok.”
• 11 ⁸De én szabadkoztam: szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba. ¹⁷Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?”
• 15 ⁷A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: „Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek.
• 17 ³Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” ²³Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.
• 18 ⁶Gyalázkodó ellenmondásukra ruháját rázva így kiáltott föl: „A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok.” ¹⁰Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.” ¹⁵De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.”
• 20 ²⁴De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rám ruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését.
• 21 ¹³Pál azonban így felelt: „Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem.” ³⁹„Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres kilíkiai város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez.”
• 23 ¹Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: „Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint.” ⁶Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a főtanács előtt: „Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság előtt.”
• 25 ⁸Pál viszont így védekezett: „Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit.” ⁹Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: „Beleegyezel abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe és ezek mondjanak ítéletet fölötted az én jelenlétemben?” ¹⁸A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő ellene olyan gonoszság vádjával, mint én gondoltam volna, ²⁰Mivel azonban én nem igazodom el ezekben a kérdésekben, megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzenek fölötte ebben az ügyben. ²⁵Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmi olyant, ami miatt halált érdemelne. De mivel a Fölséghez föllebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm hozzá.
• 27 ²⁵Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem.
• 28 ¹⁷Harmadnapra magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Mikor összejöttek, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Testvéreim, én semmit sem tettem a nép vagy az ősi szokások ellen, mégis bilincsbe verve adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.

Pál apostol levele a filippiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ⁴noha én a testben is bízhatnék. Ha más azt tartja, hogy bízhatik a testben, én még inkább. ⁹Hiszen én nem a törvény alapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, ¹³Testvérek, én nem gondolom, hogy már magamhoz ragadtam.
• 1 ¹⁸De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék, bármi módon, akár érdekből, akár őszinte szándékkal. Én örülök nekik, és ezután is örülni fogok.
• 4 ¹⁹Az én Istenem Jézus Krisztus által a dicsőségben kielégít majd gazdagsága szerint mindennel, amire szükségtek van.

Pál apostol levele Filemonhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹⁹Én, Pál, saját kezűleg írom: én térítem meg. Arról nem is szólok, hogy önmagaddal is nekem tartozol. ⁹a szeretet miatt inkább kérlek, így amint vagyok: én az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért fogságot is szenvedek,

János apostol második levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹Én, az öreg elöljáró, a választott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek – de nemcsak én, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot –

János apostol Jelenéseinek Könyve (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 21 ⁶Majd így folytatta: „Beteljesedett. Én az Alfa és az Ómega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából. ⁷A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam. ²Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. ⁵A trónon ülő így szólt: „Íme, én újjáalkotok mindent.” Azután hozzám fordult: „Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak.”
• 22 ¹⁶Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekről az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklő hajnalcsillag.” ⁸Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam. ⁹De ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne (tedd)! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megszívlelik e könyv (prófétai) szavait. Egyedül Istent imádd!” ¹³Én az Alfa és Ómega vagyok, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
• 1 ⁸Én az Alfa és az Ómega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható. ⁹Én János, testvérek és társatok Jézus (Krisztusban), az üldöztetésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéje és Jézus tanúsága miatt. ¹⁷Láttára holtként rogytam lába elé. De ő rám tette jobbját és így szólt: „Ne félj! Én vagyok az Első és Utolsó, s az Élő: halott voltam, de most örökkön-örökké élek.
• 2 ⁶Az viszont jó benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit. Én is gyűlölöm azokat. ²³Fiait halálra adom. Tudja meg minden egyház, hogy én vesék és szívek vizsgálója vagyok és megfizetek kinek-kinek tettei szerint.
• 3 ¹⁰Mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet, én is megőrizlek a megpróbáltatás órájában, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök. ¹²A győztest oszloppá teszem Isten templomában, és többé nem távozik onnan. Ráírom Istenem nevét, és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égből, Istentől szállt alá, valamint az én új nevemet. ²¹A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem és Atyámmal ülök trónján.
• 17 ⁷Az angyal megkérdezte: „Mit csodálkozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát és a hétfejű, tízszarvú vadállatét, mely hordozza.
• 18 ⁴Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt: „Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is.
• 19 ¹⁰Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. A Jézusról tett tanúság a prófétálás lelke.

Pál apostol levele a rómaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹²vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk.
• 7 ¹⁰De mihelyt jött a törvény tilalma, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a tilalom, melynek az életre kellett volna vezetnie, halálomra vált. ¹⁴Tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi lény vagyok, a bűnnek rabja. ¹⁷s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. ²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. ²⁴Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halált hozó testtől?
• 9 ²nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. ²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik: nem vagytok az én népem, az élő Isten fiainak hívják majd őket.”
• 11 ¹Azt kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. ¹⁹Mondhatnád ugyanis: letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz.
• 12 ¹⁹Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr.
• 16 ⁴Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányokból megtért minden egyházi közösség. ⁹Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat. ²²Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam.

Pál apostol levele az efezusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹Ennek szolgája vagyok értetek, pogányokért, én Pál, Krisztus Jézus foglya.
• 4 ¹Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek,
• 5 ³²Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.

Pál apostol levele a kolosszeiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²³Csak szilárdan és rendületlenül álljatok a hit alapján és el ne tántorodjatok az evangélium reményétől, amit hallottatok. Hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, s én Pál is ennek szolgája lettem.
• 4 ⁷Ami az én helyzetemet illeti, arról majd mindent elmond nektek Tichikusz, kedves testvérem, hű szolgám és munkatársam az Úrban.

Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁸Ezért el akartunk menni hozzátok, én Pál, ismételten is, de a sátán megakadályozott.

Pál apostol első levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹⁵Igaz beszéd ez és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, s ezek közt az első én vagyok.

Pál apostol második levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹¹Ennek hirdetője, apostola és tanítója lettem én.
• 2 ⁸Emlékezzél arra, hogy (az Úr) Jézus Krisztus, Dávid sarja, föltámadt holtából. Így hangzik az én evangéliumom.
• 4 ⁶Én ugyanis nemsokára áldozatul esem, s közel van már elköltözésem ideje.

Jakab apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁸De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet.

Péter apostol első levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹⁶Így szól ugyanis az Írás: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Péter apostol második levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹⁷Amikor Isten, az Atya megtisztelte és megdicsőítette, ez a szózat hangzott le hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, (őt hallgassátok)!”

János apostol harmadik levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹Én, az öreg elöljáró, szeretett Gájuszomnak, akit az igazságban szeretek.