Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB >1000 SZIT >1000 STL >1000 BD 414 RUF >1000 KG >1000
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: »Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!« »
A király pedig beburkolta fejét, s fennszóval egyre azt kiáltotta: »Én fiam, Absalom, Absalom, én fiam, én fiam!« »
Aztán vedd el a levitákat az én számomra – én vagyok az Úr – cserébe Izrael fiainak minden elsőszülöttjéért, s állataikat cserébe Izrael fiai állatainak minden elsőszülöttjéért.« »
»Miért mentél be apám mellékfeleségéhez?« Erre ő nagyon megharagudott Isbaál szavaiért, és azt mondta: »Hát Júda felé fordult kutyafej vagyok-e én ma, én, aki irgalmasságot cselekedtem apád, Saul házával, testvéreivel és hozzátartozóival, s nem adtalak Dávid kezébe? S te ma belém kötsz, s megdorgálsz azért az asszonyért? »
A két sárkány én vagyok meg Ámán. Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között. »
Vajon rablók barlangjává lett szemetekben ez a ház, mely az én nevemet viseli? Íme, én is láttam, – mondja az Úr. – »
Összehívta erre Izrael királya az ország valamennyi vénét, s azt mondta: »Észrevehetitek, s láthatjátok, hogy ármánykodik ellenünk, mert az én feleségeimért, az én fiaimért, az én ezüstömért s az én aranyomért küldött, s én azt nem tagadtam meg tőle.« »
Ő azonban ezt felelte: »Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. »
És megtudják a körülöttetek megmaradt nemzetek, hogy én, az Úr, én építettem fel a romokat, én ültettem be a műveletlen földeket; én, az Úr szóltam és megcselekedtem! »
Az én rendeléseim szerint tegyetek, az én parancsaimat tartsátok meg, s azok szerint járjatok: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. »
Ő ezt válaszolta nekik: »Akkor az én testvéreim, az én anyámnak a fiai voltak. Az Úr életére mondom, hogyha meghagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket.« »
Dávid azt mondta rá Saulnak: »Ki vagyok én, s mi az én életem, s mi apám nemzetsége Izraelben, hogy én a király vejévé legyek?« »
így szólt Dávid az Úrhoz, amint meglátta a nép öldöklő angyalát: »Én vagyok az, aki vétkeztem, s aki gonoszul cselekedtem; de ők, a juhok, mit követtek el? Kérlek, forduljon tehát kezed én ellenem s az én apámnak háza ellen!« »
és Dávid így szólt Istenhez: »Nemde, én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vagyok az, aki vétkeztem, én követtem el gonoszságot. Ez a nyáj mit követett el? Uram Isten, kérlek, forduljon ellenem s atyám háza ellen kezed, de népedet ne sújtsa.« »
Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének, »
Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Úr; az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek, mert megtérnek hozzám egész szívükkel. »
Fogtad az én aranyomból és az én ezüstömből való ékszereidet, amelyet én adtam neked, és férfialakokat készítettél magadnak és paráználkodtál velük. »
Én pedig, az Úr, leszek az ő Istenük, és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelem közöttük; én, az Úr, szóltam. »
Azt mondta ekkor az Úr: »Hívd őt: ‘Nem az én népem’-nek, mivel ti nem vagytok többé az én népem, és én ‘Nem vagyok’ már nektek. »
Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak – mondja az Úr. – Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből.« »
A fiú tiszteli atyját és a szolga urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem, és ha én Úr vagyok, hol a félelem tőlem? – mondja a Seregek Ura nektek, papok, akik megvetitek nevemet. Azt kérdezitek: ‘Miben vetettük meg nevedet?’ »
mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ne tegyétek tisztátalanná magatokat semmiféle csúszó-mászó által, amely a földön mozog, »
mert én, az Úr, hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. »
Ne járjatok azoknak a nemzeteknek a törvényei szerint, amelyeket én majd kiűzök előletek, mert mindezeket cselekedték és én megutáltam őket. »
Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi néptől, hogy az enyéim legyetek. »
én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr.« »
Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára. »
Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek! »
Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: ‘Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?’ »
Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.« »
Ne mondd tehát majd szívedben: ‘Az én erőm, az én kezem ereje szerezte meg mindezt nekem,’ »
Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. »
Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet. »
Azt mondta azért Hélinek: »Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam.« Erre ő azt mondta neki: »Mi történt, fiam?« »
Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: »Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.« »
Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: »Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: ‘Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék!’ Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól.« »
Azt mondta erre Dávid Abjatárnak: »Tudtam én azt aznap, amikor az edomita Dóeg ott volt, hogy kétségkívül értesíti Sault: én okoztam apád háza minden emberének halálát! »
és azt mondta Dávidnak: »Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked. »
Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s Ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból.« »
Bement erre Dávid király az Úr elé, leült, és így szólt: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy engem ennyire felemeltél? »
Nos tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, s vedd ostrom alá a várost, s vedd be, hogy ne az én nevemnek tulajdonítsák a győzelmet, ha én dúlom fel a várost.« »
Legényeinek azonban megparancsolta Absalom: »Vigyázzatok! Ha Ámnon ittas lesz a bortól, s én azt mondom nektek: Üssétek le, akkor öljétek meg. Ne féljetek, hiszen én parancsolom nektek, legyetek bátrak és vitéz emberek!« »
Ti az én testvéreim, ti az én csontom s húsom vagytok, miért hoznátok vissza ti utolsóknak a királyt? »
Amászának pedig mondjátok: Nemdeaz én csontom s az én húsom vagy? Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha nem te leszel a sereg fővezére előttem minden időben Joáb helyett.« »
Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.« »
Ő felelt és azt mondta: »Uram király, szolgám cserbenhagyott engem. Én, szolgád, azt mondtam neki, hogy nyergelje meg nekem a szamarat, s felülök és elmegyek a királlyal, mert hogy sánta vagyok, én, a te szolgád. »
s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában. »
Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette. »
mivel elhagyott engem s Astartét, a szidoniak istennőjét és Kámost, a moabiták istenét s Molokot, Ammon fiainak istenét imádta, s nem járt az én útjaimon, s nem tette meg azt, ami igaz én előttem: parancsaimat s rendeleteimet, miként apja, Dávid. »
Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.« »
Ha távozásom után téged olyan helyre visz az Úr lelke, amelyet én nem tudok, s én bemegyek és értesítem Áchábot, s ő nem talál meg téged, akkor megölet engem: pedig szolgád féli az Urat gyermeksége óta. »
Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.« Erre az egész nép azt felelte: »Helyes indítvány!« »
Ekkor íme, egy próféta járult Ácháb, Izrael királya elé, s azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Nyilván láttad ezt az egész, nagyon nagy sokaságot: íme, én ezt még ma a kezedbe adom, hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok.« »
Aztán elküldött Jozafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »Moáb királya elszakadt tőlem, gyere velem hadba ellene.« Ő azt felelte: »Felmegyek; aki az enyém, az a tied, az én népem a te néped, s az én lovaim a te lovaid.« »
Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem! »
Azt mondta Dávid Salamonnak: »Fiam, én akartam házat építeni az Úr, az én Istenem nevének, »
Ezenkívül, amit az én Istenem házára felajánlottam, a saját vagyonomból is adok aranyat és ezüstöt az én Istenem templomához: azonfelül amit a szent épület céljaira előkészítettem, »
Ki vagyok én és ki az én népem, hogy neked ajánlhatnánk mindezeket? Tiéd minden és mi csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk. »
Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál.’ »
Atyám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbel tetézem: atyám ostorral vert titeket, én skorpióval foglak verni titeket.« »
Nem tudjátok-e, mit műveltem én s atyáim a föld valamennyi népével? Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzeteknek s az összes országnak istenei országukat az én kezemtől? »
Íme, én majd atyáidhoz juttatlak s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok.« »
Az előző helytartók ugyanis, akik én előttem voltak, súlyosan megterhelték a népet és kenyérben, borban meg pénzben naponta negyven siklust szedtek. Hozzá még legényeik is nyomták a népet. Én azonban isteni félelemből nem így cselekedtem. »
Én azonban így feleltem: »Hogyan menekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan tehetné be magamfajta ember a lábát a templomba anélkül, hogy életét veszítené? Nem lépek be.« »
Vedd vagyonom felét és menj egészségben apádhoz. Ha meghalunk, én és feleségem, akkor a másik rész is a tiéd lesz. Bátorság, fiam! Én apád vagyok, Edna pedig anyád, tieid vagyunk és nővéredé mostantól fogva mindig. Bátorság, fiam!« »
Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én. »
melyet atyáitoknak parancsoltam azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból, amikor ezt mondtam: Hallgassatok szavamra, és tegyétek meg mindazt, amit parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek, »
Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták. »
Íme, én azok ellen vagyok, akik hazug álmokat prófétálnak – mondja az Úr –, elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel, pedig én nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, és nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr. »
íme, én elküldök észak minden nemzetségéért – mondja az Úr –, és Nebukadnezárért, Babilon királyáért, az én szolgámért, veszem és elhozom őket erre a földre, a lakóira és mindezekre a nemzetekre körös-körül. Kiirtásra szánom, borzadállyá, gúny tárgyává és örök romokká teszem őket. »
Mert íme, én azon a városon kezdem a pusztítást, amely az én nevemet viseli; akkor ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül, mert kardot hívok a föld minden lakójára – mondja a Seregek Ura. – »
Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom. »
Most tehát én mindezeket az országokat Nebukadnezárnak, Babilon királyának, az én szolgámnak kezébe adom; még a mező vadjait is neki adom, hogy őt szolgálják. »
Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene Áchábról, Kóliás fiáról, és Cidkijáról, Maaszja fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Íme, én Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adom őket, aki majd megöli őket szemetek láttára; »
Mert aljasságot műveltek Izraelben, házasságtörést követtek el társaik feleségével, és igét mondtak az én nevemben hazug módon, amit nem parancsoltam nekik; én vagyok a tudója és tanúja – mondja az Úr. – »
Az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. »
Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én érte küldök és elhozom Nebukadnezárt, Babilon királyát, az én szolgámat, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elrejtettem; kifeszíti majd fölöttük díszsátrát. »
Ezért halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküszöm az én nagy nevemre – mondja az Úr –, hogy Egyiptom egész földjén egyetlen júdai férfi szájából sem hangzik el többé az én nevem: ‘Él az Úristen!’ »
és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik, »
És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam.’ »
Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket. »
Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok.« »
»Emberfia, őrállóul rendeltelek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben. »
azért így szól az Úr Isten: Íme, én felkelek ellened és én magam tartok benned ítéletet a nemzetek szemeláttára. »
Tehát az én szemem sem irgalmaz és én sem könyörülök; útjuk terhét fejükre térítem vissza!« »
hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek. »
Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. »
És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből. »
hogy Izrael háza ne tévelyedjen el többé tőlem és meg ne fertőződjék semmiféle gonoszsága által sem, hanem az én népemmé legyenek és én legyek az ő Istenükké«, mondja a seregek Ura. »
Vetted sokszínű ruháidat és befödted őket, és az én olajomat s az én illatszereimet eléjük helyezted. »
Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ! »
Vajon helytáll-e majd szíved vagy erős marad-e kezed azokban a napokban, amelyeket én hozok majd rád? Én, az Úr, szóltam és megcselekszem! »
pompás ágyra ültél és asztalt terítettek előtted; az én tömjénemet és az én kenetemet helyezted rá. »
és Egyiptom földje pusztasággá lesz és sivataggá; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr. Mivel így szóltál: ‘Enyém a folyó, én alkottam azt!’ – »
Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. – »
Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között. »
Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem – mondja az Úr Isten. – »
Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. »
Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére. »
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem! »
Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. »
A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. »
Ezért most, emberfia, így szól az Úr Isten: Mondd valamennyi szárnyasnak, valamennyi madárnak és a mező minden vadállatának: Gyűljetek egybe, siessetek, fussatok össze mindenünnen az én áldozatomra, amelyet én öltem le nektek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok! »
Küszöbüket az én küszöböm mellé építették, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé, úgyhogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és meggyalázták szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek; ezért is semmisítettem meg őket haragomban. »
Ha vetélkedés támad, álljanak elő, és az én jogom szerint tegyenek igazságot; az én utasításaimat és szabályaimat kövessék minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat. »
Örökrészük pedig ne legyen – én vagyok az ő örökrészük –; és birtokot ne adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk. »
Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten. »
Sokra számítottatok, de íme, kevés lett; hazavittétek a termést, de én elfújtam. Miért? – mondja a Seregek Ura. – Azért, mert az én házam romokban hever, közületek pedig mindenki a maga házába siet. »
Íme, a kő, amit Józsue elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát – mondja a Seregek Ura –, és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát. »
Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek. »
Bárcsak inkább bezárná valaki közületek a kapukat, hogy ne gyújthassanak tüzet oltáromon hiába! Nem lelem én kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, és a ti kezetektől nem fogadok el én ételáldozatot. »
Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek. Bizony, nagy az én nevem a nemzetek között – mondja a Seregek Ura –, »
Ezek – mondja a Seregek Ura –, az én tulajdonommá lesznek azon a napon, amelyen majd cselekvéshez látok, és én megsajnálom majd őket, mint ahogy az ember megsajnálja a fiát, aki neki szolgál. »
»Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon, »
Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből. »
A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon. »
»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. »
Tartsátok meg törvényeimet s rendeleteimet, mert az az ember, aki szerintük cselekszik, élni fog általuk. Én vagyok az Úr! »
Senki se közelítsen vér szerinti rokonához, hogy felfedje szemérmét. Én vagyok az Úr! »
Gyermekedet ne add oda, hogy a Molok bálványnak szenteljék: ne szentségtelenítsd meg a te Istened nevét. Én vagyok az Úr! »
Tartsátok meg parancsaimat, s ne tegyétek azt, amit az előttetek levők cselekedtek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká ezekkel a dolgokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.« »
»Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! »
Ki-ki tisztelje atyját és anyját. Szombatjaimat tartsátok meg: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. »
Ne forduljatok a bálványok felé, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. »
szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények – én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. »
Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr! »
Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr! »
Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr! »
Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr! »
Az ötödik esztendőben aztán egyétek gyümölcsüket és gyűjtsétek be a termést, amelyet hoznak. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! »
Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr! »
Szombatjaimat tartsátok meg, s szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr! »
Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! »
Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr! »
olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! »
igaz mérleg, igaz súly, igaz véka, igaz meszely legyen köztetek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről. »
Tartsátok meg minden parancsomat s minden rendeletemet s mindent azok szerint tegyetek: én vagyok az Úr!« »
Én ugyanis ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből, mert odaadta gyermekét a Moloknak, s tisztátalanná tette szentélyemet, s megszentségtelenítette szent nevemet. »
akkor én fordítom arcomat az ellen az ember ellen s rokonsága ellen, s kiirtom népéből őt és mindazokat, akik egyetértettek vele a Molokkal való paráználkodásban. »
Szentül viselkedjetek, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! »
Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjetek szerintük: én, az Úr, szentséget kívánok tőletek! »
Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől. »
s a kiteendő kenyereket áldozzák. Szentek legyenek tehát, mert szent vagyok én is, az Úr, aki szentséget kívánok tőlük. »
s ki ne menjen a szent helyről, hogy meg ne szentségtelenítse az Úr szent helyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr! »
hogy nemzetsége törzsét össze ne keverje nemzete köznépével, mert én, az Úr, szentséget kívánok tőle.« »
de a függönyön belülre nem mehet, s az oltárhoz nem járulhat, mert testi hibája van, s nem szabad szentségtelenné tennie szent helyemet. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!« »
»Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr! »
Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr! »
Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr! »
Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük. »
hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!« »
aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr! »
Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr! »
Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek, »
»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz, »
Amikor pedig földetek vetését aratjátok, ne vágjátok le egészen a földig, s az elmaradt kalászokat ne szedjétek össze, hanem hagyjátok a szegényeknek s a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!« »
hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről, én, az Úr, a ti Istenetek.« »
Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.« »
»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak. »
Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek. »
Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek. »
Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. »
Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. »
Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom! »
Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. »
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok. »
akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést. »
akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért: »
akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért, »
s amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért, »
s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is. »
De noha ellenséges földön lesznek is, mégsem vetem el őket egészen, mégsem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek és felbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az ő Istenük »
és megemlékezem ősi szövetségemről, amelyet akkor kötöttem, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről a nemzetek színe előtt, hogy Istenük legyek, én, az Úr.« »
Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!« »
»Vedd el a levitákat cserébe Izrael fiainak elsőszülötteiért, s a leviták állatait cserébe állataikért, s legyenek a leviták az enyéim. Én vagyok az Úr! »
akár férfi, akár nő, utasítsátok ki a táborból, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom.« »
Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.« »
Ha áldozati lakomátok, ünnepnapotok vagy a hó első napja van, fújjátok meg ezeket a trombitákat egészen elégő- és békeáldozataitok mellett, hogy emlékezzék meg rólatok Istenetek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek.« »
Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. »
Én majd leszállok és szólok neked, s elveszek lelkedből, s odaadom nekik, hogy hordozzák veled a nép terhét, s ne terheljen az téged egyedül. »
De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével, »
Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. »
»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok »
Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, »
Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«. »
Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. »
Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: »Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között. »
»Térjen meg immár Áron a népéhez, mert nem megy be arra a földre, amelyet Izrael fiainak szántam, minthogy nem hitt az én számnak a Pörölés-vizénél. »
az így felelt: »Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem.« Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki: »
Azt felelte Bálám: »Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak. »
Azt mondta a szamár: »Nem én vagyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind e mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled?« Bálám azt felelte: »Sohasem.« »
Azt mondta neki az angyal: »Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van, »
és azt mondta Báláknak: »Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral.« »
Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom. »
»Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban. »
s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul. »
Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek: »
De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket. »
Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg. »
Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük. »
Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre. »
Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. »
Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok? »
Én voltam abban az időben a közbenjáró, s a közvetítő az Úr között és közöttetek, hogy tolmácsoljam nektek az ő igéit, mert ti féltetek a tűztől, s nem mentetek fel a hegyre. Azt mondta: »
‘Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. »
Ne imádd, s ne tiszteld ezeket, mert én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Megtorlom az atyák gonoszságát fiaikon harmad- és negyedízig, mindazokon, akik gyűlölnek engem, »
Te pedig majd maradj itt velem, s én elmondom neked minden parancsomat, szertartásomat és rendeletemet, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy megtegyék azon a földön, amelyet nekik fogok adni birtokul.’ »
Teljes életedben féld az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg minden parancsát, amelyet én neked, fiaidnak és unokáidnak meghagyok, hogy hosszú életed legyen. »
Ha azt mondanád szívedben: ‘Többen vannak azok a népek, mint én, hogy tudnám eltörölni őket,’ »
De amikor majd eltörli őket az Úr, a te Istened, a színed elől, azt ne mondd szívedben: ‘Az én igazvoltomért juttatott engem az Úr e föld birtokába’ – mert istentelenségük miatt törli el azokat a nemzeteket. »
Én tehát ott álltam a hegyen, miként először, negyven nap és negyven éjen át, s az Úr ezúttal is meghallgatott engem: nem akart elveszteni téged. »
vigyázz, ne utánozd őket, miután elpusztultak utadból, s ne tudakozódjál szertartásaik után, mondván: ‘Amint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy cselekszem majd én is.’ »
mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod minden parancsát, amelyet én ma meghagyok neked, hogy azt tedd, ami kedves az Úr, a te Istened színe előtt. »
feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod mindazt, amit parancsolt, s amit én ma meghagyok neked. Megáld téged, amint megígérte, »
Gondolj csak arra, hogy te is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened megszabadított téged; azért parancsolom tehát én ezt most neked. »
Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ‘Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.’ »
Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.’ »
Vigyázz szorgosan magadra, hogy a lepra csapása rád ne jöjjön. Éppen azért tedd meg és gondosan teljesítsd mindazt, amire a levita-nemzetségből való papok tanítanak téged, ahogy én parancsoltam nekik, »
Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ‘Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. »
Nem ettem belőle gyászomban, nem vittem ki semmiféle tisztátalan állapotomban, s nem fordítottam belőle semmit sem gyászszertartásra. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, s mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad nekem. »
kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. »
Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, amelyet elkövetett, mivel más isteneket követett. »
Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: »Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek.« »
»Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen, »
Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.« »
Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel. »
Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem, »
Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: »Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?« »
Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk, »
mindazoknak a vidéke, akik a hegyen laknak, a Libanontól egészen Miszrefót vizéig, s akik mindnyájan szidoniak. Én majd eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől: kerüljön tehát földjük Izrael örökségének részei közé, amint megparancsoltam neked, »
Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam. »
Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: ‘Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet.’ »
Íme, én maholnap elmegyek minden földi lény útjára. Ismerjétek el teljes lelketekből, hogy egy szó sem hiúsult meg mindabból, aminek teljesítését az Úr nektek megígérte. »
de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből. »
Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. »
Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.« »
Azt mondta erre Júda Simeonnak, a testvérének: »Jöjj fel velem sorsszabta földemre, és hadakozz a kánaániak ellen, hogy aztán én is elmenjek veled sors szabta földedre!« Simeon el is ment vele. »
Azt mondta ekkor Adonibezek: »Hetven király szedegette asztalom alatt az étkek hulladékait, akiknek levágattam kezük s lábuk ujjait. Ahogy én cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten.« Aztán elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt. »
azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott, »
és én kivonultatom ellened a Kíson patakhoz Siserát, Jábin hadvezérét, harci szekereivel és egész seregével együtt és a kezedbe adom.« »
Ő egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta nekik: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felhoztalak titeket Egyiptomból, kihoztalak titeket a rabszolgaság házából, »
Azt mondtam azonban: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok, de ti nem akartatok hallgatni szavamra.« »
Ekkor az Úr rátekintett, és így szólt: »Menj el a te saját erőddel és szabadítsd meg Izraelt a mádiániták kezéből. Vedd tudomásul, hogy én küldtelek.« »
Ő azonban megkérdezte: »Kérlek, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a legcsekélyebb Manasszéban, és én a legkisebb vagyok apám házában.« »
Az Úr erre azt felelte: »Én veled leszek, s te úgy megvered a mádiánitákat, mintha csak egyetlenegy embert vernél meg.« »
Aztán azt mondta nekik: »Amit láttok, hogy én teszek, azt tegyétek: behatolok a tábor szélére, s amit teszek, kövessétek. »
Ő azt felelte nekik: »Mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek? Nem ér-e többet Efraim böngészése Abiézer szüretjénél? »
A ti kezetekbe adta az Úr a mádiániták fejedelmeit, Órebet és Zebet: mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek?« Amikor ezt mondta, lecsendesedett az ellene háborgó lelkük. »
»Szóljatok Szíchem valamennyi emberéhez: ‘Mi jobb nektek, az-e, hogy hetven ember, Jerobaál valamennyi fia uralkodjon rajtatok, vagy az, hogy egy ember uralkodjon rajtatok? Vegyétek tekintetbe azt is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.’« – »
felment egész népével együtt a Szelmon hegyére, fejszét ragadott, levágott egy faágat, a vállára tette, elvitte és azt mondta társainak: »Amit láttok, hogy én cselekszem, cselekedjétek gyorsan ti is!« »
Azt mondta erre nekik Jefte: »Igazán azért jöttetek hozzám, hogy hadakozzam értetek Ammon fiaival, s hogyha kezembe adja őket az Úr, én legyek a fejedelmetek?« »
Nem én vétek tehát ellened, hanem te cselekszel velem gonoszul, amikor igaztalan harcot indítasz ellenem. Az Úr, e napnak bírája, tegyen igazságot Izrael és Ammon fiai között.« »
Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: »Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?« Az így felelt: »Én.« »
Ez azt mondta anyjának: »Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van.« Ő így felelt neki: »Áldjon meg az Úr, fiam!« »
Azt felelte neki az öreg: »Béke veled, én mindent adok, amire szükséged van, csak kérlek, ne maradj az utcán.« »
Térjetek vissza, lányaim, menjetek; én már vén vagyok, nem vagyok alkalmas a házasságra. Még ha ezen az éjszakán foganhatnék és fiakat szülhetnék is, »
Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!« »
Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!« »
Akartam, hogy halljad, és megmondjam ezt neked mindazok előtt, akik itt ülnek, s népem vénei előtt. Ha magadnak akarod a rokonság jogánál fogva, vedd meg és legyen a tiéd! De ha nem akarod, mondd meg nekem azt is, hogy tudjam, mit kell tennem. Nincs ugyanis más rokon, csak te, aki az első vagy, és én, aki a második vagyok.« Az ember azt felelte: »Megveszem a mezőt.« »
Elkána, a férje megkérdezte tőle: »Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?« »
Anna azt felelte: »Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. »
Anna ekkor így szólt: »Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. »
Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.« »
Miért rugdaltátok lábbal véresáldozataimat s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát? »
Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni. Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben. »
Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: »Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk. »
Sámuel azt felelte Saulnak: »Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van. »
Saul azt felelte: »Nem Jemini fia vagyok-e én, nem Izrael legkisebb törzséből származom-e, s nem a legutolsó-e nemzetségem Benjamin törzsének valamennyi nemzetsége közül? Miért mondasz tehát nekem ilyeneket?« »
Te lemégy előttem Gilgálba. Én majd oda megyek le hozzád, hogy egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutassak be. Hét napig várj rám, amíg hozzád nem megyek, és meg nem mutatom néked, mit cselekedj.« »
és azt mondta Izrael fiainak: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én kihoztam Izraelt Egyiptomból, kiszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből s mindazoknak a királyoknak a kezéből, akik sanyargattak titeket. »
s a király immár előttetek jár. Én azonban megöregedtem, s megőszültem, fiaim is közöttetek vannak. Íme, előttetek jártam ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, itt vagyok, »
azt mondtam: Most majd lejönnek ellenem a filiszteusok Gilgálba és én még nem is esedeztem az Úr színe előtt. Így a szükség arra kényszerített, hogy bemutassam az egészen elégő áldozatot.« »
Azt mondta erre neki fegyverhordozója: »Tegyél egészen úgy, ahogy kedved tartja; menj, ahová szándékozol, s én veled leszek, ahol csak akarod.« »
Majd azt mondta egész Izraelnek: »Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok.« A nép erre azt felelte Saulnak: »Tedd azt, amit jónak lát szemed.« »
Azt mondta erre Saul Sámuelnek: »Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat. »
Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: »Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.« »
Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked.« »
Megszólalt ekkor egyik legénye és azt mondta: »Íme, én láttam, hogy a betlehemi Izáj egyik fia jól tudja pengetni a lantot, hozzá nagy erejű vitéz, hadra termett ember, értelmes szavú, szép férfi, s az Úr is vele van.« »
Megállt, átkiáltott Izrael csatasorainak, és azt mondta nekik: »Miért vonultatok fel, s miért készülődtök harcra? Hát nem vagyok-e én filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatok közül valakit, s az jöjjön le hozzám páros viadalra. »
Ha meg tud velem vívni és megver: szolgáitok leszünk; ha én kerekedek felül, s verem meg őt, ti lesztek szolgák, s ti fogtok szolgálni nekünk.« »
Majd azt mondta a filiszteus: »Íme, én ma gyalázattal illettem Izrael hadait: adjatok elém valakit, hogy páros viadalra keljen velem.« »
Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: »Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.« »
Oroszlánt is, medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét.« »
Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: »Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?« Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, »
Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: »Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél »
Azt mondta azért Saul Dávidnak: »Íme, itt van idősebbik lányom, Merób; neked adom feleségül, csak légy bátor harcosom és harcold az Úr harcait.« Saul azonban azt gondolta és azt mondta magában: »Ne az én kezem bánjon el vele, bánjon el csak vele a filiszteusok keze.« »
El is juttatták Saul szolgái mindezeket a szavakat Dávid fülébe. Ám Dávid azt mondta rá: »Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!« »
Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom.« »
Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, »
Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: »Eredj békességgel. Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében, ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között – az álljon mindörökké.« »
Azt felelte erre az edomita Dóeg, aki éppen ott állt és az első volt Saul szolgái között: »Én láttam Izáj fiát Nóbban, Ahimelek papnál, Ahitób fiánál, »
Maradj nálam, ne félj: hiszen aki az én éltemre tör, az tör a tiedre is, de velem együtt életben maradsz te is.« »
»Ne félj, mert nem ér el téged Saulnak, apámnak keze, s te fogsz uralkodni Izraelen, s én leszek melletted méltóságban a második. Tudja azt Saul, az apám is!« »
Azt mondta azért embereinek: »Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy meg ne tegyem azt a dolgot az én urammal, az Úr felkentjével, hogy felemeljem kezemet ellene, hiszen ő az Úr felkentje!« »
Az Úr ítéljen köztem és közted, s az Úr álljon bosszút rajtad értem, de az én kezem ne emelkedjen fel ellened. »
A régi közmondás is úgy tartja: ‘Gonoszoktól származik gonoszság’, az én kezem tehát ne emelkedjen fel ellened. »
és azt mondta legényeinek: »Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek.« Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot. »
Ne törődjön, kérlek, uram-királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram, legényeidet, akiket küldtél. »
ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy az, hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról!« »
Dávid szólt a hetita Ahimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, és megkérdezte: »Ki jön le velem Saulhoz a táborba?« Azt mondta erre Abisáj: »Én lemegyek veled.« »
én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr felkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van meg a vizeskorsót, s menjünk.« »
Ekkor Saul megismerte Dávid hangját és azt mondta: »Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid?« Azt mondta erre Dávid: »Az én hangom ez, uram király.« »
Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen. »
Ákis ezért megbízott Dávidban, s azt mondta: »Sok rosszat követett el népe, Izrael ellen, s azért az én szolgám lesz örökre.« »
Azután így szólt Dávid: »A te fejedet terhelje a véred, hiszen saját szád vallott ellened, amikor azt mondtad: ‘Én öltem meg az Úr felkentjét.’« »
Nos, az Úr ugyan majd megfizet nektek irgalmassággal és hűséggel, de én is meg akarom hálálni, hogy ezt cselekedtétek. »
Hátratekintett azért Ábner és azt mondta: »Te vagy-e az, Aszaél?« Ő azt felelte: »Én vagyok.« »
Amikor Dávid a már megtörtént dolgot meghallotta, azt mondta: »Ártatlan vagyok én és országom az Úr előtt mindörökké Ábnernek, Nér fiának vérétől. »
Én azonban még gyenge vagyok, csak most kentek királlyá, azok az emberek pedig, azaz Száruja fiai hatalmasabbak nálam. Ezért az Úr fizessen meg a gonosztevőnek gonoszsága szerint.« »
így szólt a király Nátán prófétához: »Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?« »
Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam. »
Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, »
Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, »
Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. »
Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.« »
Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.« »
Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?« »
Azt mondta Joáb: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre; ha meg Ammon fiai föléd kerekednek, én segítek neked. »
Azt mondta erre Uriás Dávidnak: »Az Isten ládája és Izrael meg Júda sátrakban laknak, uram, Joáb és uram szolgái a puszta földön hálnak, én pedig menjek a házamba, egyek, igyak, és a feleségemmel aludjak? Életedre, lelked életére mondom: nem cselekszem ilyet!« »
Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, »
Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt! »
Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.« »
Most azonban, hogy meghalt, miért böjtöljek? Visszahívhatom-e még? Sőt, én elmegyek majd hozzá, de ő nem tér vissza hozzám.« »
Hisz én nem tudnám elviselni szégyenemet, te meg olyan lennél Izraelben, mint valami bolond. Szólj csak inkább a királynak, s ő nem fog megtagadni tőled.« »
Megszólalt azonban Jonadáb, Semmaának, Dávid fivérének fia, és azt mondta: »Ne gondolja azt az én uram, a király, hogy mind megölték a király fiait: csak Ámnon halt meg, mert ő Absalom begyében volt attól a naptól kezdve, hogy erőszakot követett el Támáron, a nővérén. »
Azt mondta erre neki a király: »Mi bajod?« Az így felelt: »Jaj! Özvegyasszony vagyok én, mert meghalt a férjem. »
Hadd kérje tehát szolgálód, hogy úgy hasson uramnak, a királynak szava, mint az áldozat, hiszen az én uram, a király olyan, mint az Isten angyala, mivel nem ingatja meg sem az áldás, sem az átok, s azért az Úr, a te Istened, veled van.« »
Ám a király azt mondta: »Térjen vissza házába, de az én színem elé ne kerüljön.« Absalom tehát visszatért házába, s nem kerülhetett a király színe elé. »
azt mondta szolgáinak: »Tudjátok, hogy Joáb szántója az én szántóm mellett van, s árpavetés van rajta. Nos menjetek és borítsátok lángba.« Erre Absalom szolgái lángba borították Joáb vetését. Erre Joáb szolgái megszaggatták ruháikat, s elmentek urukhoz és azt mondták: »Absalom szolgái lángba borították a szántó egyik részét.« »
Reggelenként aztán felkelt Absalom, odaállt a kapu bejáratához, s minden embert, akinek valami ügye volt, s ítéletért a királyhoz tartott, magához hívott Absalom és azt mondta: »Melyik városból való vagy?« Ha az feleletül azt mondta: »Izrael egyik törzséből való vagyok, én, a te szolgád,« »
»Bárcsak engem tenne valaki bíróvá e földön, hogy hozzám jönnének mindazok, akiknek ügyük van, én majd igazságosan ítélnék.« »
Tegnap jöttél, s már ma kénytelen lennél velünk jönni? Én megyek, ahova mennem kell, te térj vissza, s vidd vissza testvéreidet magaddal és cselekedjen az Úr irgalmasságot és hűséget veled, amiért jóindulatot és hűséget tanúsítottál.« »
Íme, én a puszta mezőin fogok lappangani, amíg hír nem jön tőletek értesítésül.« »
Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: »Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, »
Húszáj erre azt felelte Absalomnak: »Hogyne! Én azé leszek, akit az Úr, s ez az egész nép és egész Izrael választott, s azzal maradok. »
Én azért ezt tartom helyes tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Beersebáig, olyan nagy számban, mint a tenger fövenye és te magad állj közéjük. »
Azt mondta ekkor Húszáj Szádoknak és Abjatárnak, a papoknak: »Ezt és ezt tanácsolta Ahitófel Absalomnak és Izrael véneinek, én pedig ezt és ezt a tanácsot adtam. »
s a nép egyharmadát Joáb keze alá, egyharmadát Abizájnak, Száruja fiának, Joáb fivérének keze alá, egyharmadát a Gátból való Ittaj keze alá vetette. Majd azt mondta a király a népnek: »Én is kivonulok veletek.« »
Azt mondta erre Joáb annak az embernek, aki a hírt hozta neki: »Ha láttad, miért nem szegezted a földhöz, s én tíz sékel ezüstöt meg egy övet adtam volna neked.« »
Erre Ahimaász, Szádok fia ismét szólt Joábnak: »Mit árt, ha én is elfutok Kúsi után?« Azt mondta erre neki Joáb: »Miért futnál, fiam? Nem leszel jó hír vivője!« »
Kiáltott ekkor Ahimaász és azt mondta a királynak: »Üdvözlégy, király!« Majd arccal a földre borult a király előtt és azt mondta: »Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik felemelték kezüket az én uram, a király ellen!« »
Azt mondta erre a király Kúsinak: »Békén van-e a gyermek, Absalom?« Kúsi azt felelte: »Úgy járjanak, mint e gyermek, az én uramnak, a királynak ellenségei, s mindazok, akik vesztére törnek.« »
Hiszen apám háza nem volt másra méltó, mint a halálra az én uram a király előtt, s te mégis asztalod vendégei közé helyeztél engem, szolgádat. Mi igazságos panaszom lehetne tehát, s mi jajszót intézhetnék még a királyhoz?« »
Azt mondta erre Barzilláj a királynak: »Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe? »
Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod! »
Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.« »
Azt mondta erre neki a király: »Jöjjön el tehát velem Kámaám, s én azt teszem vele, ami neked tetszik, s te mindazt, amit kívánsz tőlem, megnyered.« »
Így feleltek erre Izrael emberei Júda embereinek: »Tíz résszel nagyobb vagyok én a király előtt, s inkább hozzám tartozik Dávid, mint tehozzád: miért követted el rajtam ezt a méltatlanságot? Miért nem nekem üzentek először, hogy hozzam vissza királyomat?« Júda emberei erre még keményebben feleltek Izrael embereinél. »
Amikor ő odament hozzá, azt mondta neki: »Te vagy, Joáb?« Ő erre azt felelte: »Én.« Ekkor az így szólt hozzá: »Hallgasd meg szolgálód szavát.« Ő azt felelte: »Meghallgatom.« »
Nem én vagyok-e az, aki igazat felelek Izraelben, s te fel akarod dúlni a várost, s el akarsz pusztítani egy anyát Izraelben? Miért rontasz az Úr örökségére?« »
»Eredj és szólj Dávidhoz: Ezt üzeni az Úr: Három dolog közül választhatsz: válassz közülük egyet tetszésed szerint, s én azt cselekszem meg veled.« »
Így felelt azonban neki a király: »Nem fogadom el úgy, ahogy akarod, hanem megveszem tőled az áráért, mert nem áldozok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen szerzett egészen elégő áldozatot.« Dávid meg is vette a szérűt meg a marhákat ötven sékel ezüstön, »
Adoniás, Haggit fia azonban felfuvalkodott, és azt mondta: »Én leszek a király!« Szerzett is magának szekereket és lovasokat, és ötven embert küldöncnek. »
S amíg te ott a királlyal beszélsz, én majd utánad megyek, és kiegészítem beszédedet.« »
Különben az fog történni, hogy amikor majd uram, a király aludni tér atyáihoz, én és fiam, Salamon mint bűnösök fogunk itt állni.« »
Batseba erre a földig hajtotta az arcát, leborult a király előtt, és így szólt: »Éljen az én uram, Dávid, mindörökké!« »
»Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi. »
Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, »
Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.« »
A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt. »
Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’« »
Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem körös-körül mindenfelől, s nincs ellenségem, s nem fenyeget baj. »
Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak szólt: ‘Fiad, akit helyedbe királyi székedre ültetek, az építsen házat nevemnek.’ »
Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.« »
Az Úr teljesítette is szavát, amelyet szólt, s én apám, Dávid helyébe léptem, s Izrael királyi székébe ültem, amint az Úr szólt: és házat építettem az Úr, Izrael Istene nevének »
hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, »
és azt mondta Jeroboámnak: »Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset – »
Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz, s azt teszed, ami igaz én előttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat, miként szolgám, Dávid cselekedett: veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint ahogy házat építettem Dávidnak is, és neked adom Izraelt. »
Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: »Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: ‘Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk’ – ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka. »
s elment az Isten embere után. Meg is találta, amint éppen a terebintfa alatt üldögélt és azt mondta neki: »Te vagy-e Istennek az az embere, aki Júdából jöttél?« Az azt felelte: »Én.« »
s Ahiás meghallotta lába neszét, amint az ajtóhoz lépett, azt mondta: »Gyere csak be, Jeroboám felesége, miért tetteted magadat másnak? Én azonban kemény hírre kaptam megbízatást számodra. »
Eredj, s mondd Jeroboámnak: ‘Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mivel én felemeltelek téged a nép közül, s népemnek, Izraelnek fejedelmévé tettelek, »
s elszakítottam a királyságot Dávid házától, s neked adtam, te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat, s teljes szívéből követett engem, s azt cselekedte, ami kedves az én színem előtt, »
azért íme, én nyomorúságot hozok Jeroboám házára, s kiirtom Jeroboám minden férfiát, a bezártat is, az utolsót is Izraelben és úgy elsöpröm Jeroboám házának utódait, mint ahogy a trágyát szokták elsöpörni egészen tisztára. »
»Szövetség van közöttem s közötted, az én apám s a te apád között: azért küldök ajándékot neked, ezüstöt s aranyat, s kérlek, jöjj, s bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz, hogy elvonuljon tőlem.« »
»Mivel én felemeltelek téged a porból, s népem, Izrael fejedelmévé tettelek, te pedig Jeroboám eljárását követted, s vétekre vitted népemet, Izraelt, hogy bosszants vétkeikkel: »
íme, én learatom Bása utódait s háza utódait, s olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát. »
Majd azt mondta a Tisbéből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: »Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd az én szám szavára.« »
majd kiáltott az Úrhoz és azt mondta: »Uram, Istenem, sújtod ezt az özvegyet is, akinél én úgy ahogy ellátást találok, hogy fiát így megölöd?« »
Ő ezt felelte neki: »Én. Eredj, s mondd meg uradnak: ‘Itt van Illés.’« »
Erre ő azt mondta: »Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek. »
Erre Illés azt mondta a népnek: »Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. »
Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája. »
Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: »Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt. »
maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: »Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.« »
Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.« »
Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.« »
Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: »Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.« Ő azt mondta neki: »Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.« »
Izrael királya erre azt felelte: »Parancsodra, uram király, tiéd vagyok én és mindenem.« »
(Ekkor előlépett Isten egyik embere, s azt mondta Izrael királyának: »Ezt üzeni az Úr: Mivel a szírek azt mondták: ‘A hegyek Istene az Úr, és nem Istene a völgyeknek’ – azért kezedbe adom ezt az egész nagy sokaságot, s megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok.« »
Mialatt azonban én megzavarodva ide-oda forgolódtam, egyszerre csak eltűnt.« Azt mondta erre neki Izrael királya: »Az az ítéleted, amit magad mondtál.« »
Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: »Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér.« »
Azt mondta erre neki felesége, Jezabel: »Nagyszerű tekintélyed van, s pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót szőlőjét.« »
Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: »Van itt még egy ember, aki által megkérdezhetnénk az Urat, de én gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, csak rosszat: Mikeás, Jemla fia.« Azt mondta neki Jozafát: »Ne beszélj így, király!« »
Előlépett azonban a lélek, s az Úr elé állt és szólt: ‘Én rászedem.’ Szólt hozzá az Úr: ‘Mi által?’ »
és mondjátok nekik: ‘Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert, s tartsátok nyomorúságos kenyéren és szűk vízen, amíg én békével vissza nem térek.’« »
a bételi prófétafiak kijöttek Elizeushoz, s azt mondták neki: »Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?« Ő azt felelte: »Én is tudom, hallgassatok.« »
a jerikói prófétafiak Elizeushoz járultak, és azt mondták neki: »Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?« Ő azt mondta: »Én is tudom, hallgassatok.« »
azt mondta legényének: »Mondd neki: Íme, gondosan elláttál minket mindennel. Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Van-e valami ügyed, s akarod-e, hogy szóljak a királynak vagy a sereg fővezérének?« Ő azt felelte: »Én nyugodtan lakom népem között.« »
Az asszony azt mondta neki: »Vajon kértem-e én fiút uramtól? Nemde azt mondtam neked: Ne ámíts engem?« »
és azt mondta asszonyának: »Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.« »
Azt mondta erre neki Szíria királya: »Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.« Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, »
Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: »Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.« »
Csak ebben az egy dologban engeszteld az Urat szolgád érdekében: amikor uram bemegy Remmon templomába, hogy ott leboruljon s a kezemre támaszkodik, ha én is leborulok Remmon templomában, amikor ő ott leborul – nézze el az Úr nekem, szolgádnak ezt a dolgot.« »
Ő azonban azt mondta: »Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj, »
Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?« »
Ő azt mondta: »Ha az Úr nem segít rajtad, én honnan segítselek? A szérűről vagy a sajtóról?« Majd azt mondta neki a király: »Mit akarsz?« Ő azt felelte: »
»Ez az asszony azt mondta nekem: ‘Add ide a fiadat, hogy ma megegyük, holnap aztán megesszük az én fiamat.’ »
Azt mondta neki Házaél: »Miért sír az én uram?« Ő azt mondta rá: »Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedjeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod.« »
Azt mondta erre Házaél: »Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?« Azt mondta erre Elizeus: »Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.« »
Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: »Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá: »
Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: »Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket? »
Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: »Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?« Azt mondta erre Jonadáb: »Igen.« »Ha igen« – mondta, – »add kezedet.« Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre, »
Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: »Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni. »
Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: »Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért.« »
Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: »Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!« »
Nos hát, gyertek uramhoz, az asszírok királyához, s én kétezer lovat adok nektek s lássuk, tudtok-e lovasokat szerezni rájuk? »
Hát az Úr akarata nélkül vonultam-e fel én erre a helyre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: ‘Eredj fel azon föld ellen s pusztítsd el!’« »
Így felelt erre nekik Rábsaké: »Vajon uradhoz és hozzád küldött-e engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat s nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a várfalon ülnek – hogy megegyék saját ürüléküket s megigyák saját vizeletüket veletek együtt?« »
Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.« »
azért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok Jeruzsálemre s Júdára, hogy annak, aki hallja, belecsendül mindkét füle. »
Ezt üzeni az Úr: Íme, én bajt hozok erre a helyre s lakóira teljesen a Törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott – »
s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen – hogy tudniillik álmélkodás és átok tárgyává lesznek –, megrettent a szíved s megaláztad magadat az Úr előtt s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr. »
Éppen azért azt mondta az Úr: »Júdát is eltávolítom színem elől, amint eltávolítottam Izraelt és elvetem ezt a várost, amelyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat, amelyről azt mondtam: Ott lesz az én nevem.« »
Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: »Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van.« »
Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban »
Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy. »
Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre. »
Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől, »
és azt mondta: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre, ha pedig föléd kerekednek Ammon fiai, én segítek neked. »
Joáb erre így válaszolt: »Szaporítsa az Úr százszor annyira népét, mint amennyi, hisz nem a te szolgáid-e ők, uram, király, mindnyájan? Miért kívánja azonban én uram azt, ami Izraelnek vétkéül fog számítani?« »
Ornán erre ezt válaszolta Dávidnak: »Vedd, s tegye meg az én uram, a király azt, ami neki tetszik, sőt odaadom a marhákat is egészen elégő áldozatnak, a cséplőszánokat áldozati fának, a búzát ételáldozatnak: mindezt szívesen odaadom.« »
Ő építsen házat nevemnek. Ő a fiam lesz és én az atyja leszek s megszilárdítom Izraelen való királysága trónját mindörökre.’ »
Íme, én szegénységemben elkészítettem az Úr házához szükséges dolgokat: százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt, s réz és vas annyi van, hogy megmérni sem lehet, mert tömege meghaladja a számot, s fát és követ is készítettem mindarra, ami szükséges. »
s azt mondta nekem: ‘Fiad, Salamon építi fel majd házamat és udvaraimat: őt választottam ki ugyanis fiamnak s én neki atyja leszek »
Majd azt mondta Dávid a fiának, Salamonnak: »Légy férfi s erős és kezdj hozzá! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az én Istenem veled lesz és nem hagy magadra s nem hagy cserben téged, amíg az Úr házának szolgálatához szükséges minden dolgot el nem készítesz. »
Én minden erőmmel előkészítettem a szükségeseket Istenem házához. Szereztem aranyat az arany-, ezüstöt az ezüst-, rezet a réz-, vasat a vas-, fát a fatárgyakhoz, ónix, stíbiumszerű és mindenféle színű köveket s mindenféle drágakövet és pároszi márványt bőségben. »
Tudom Istenem, hogy vizsgálod a szíveket és szereted az egyszerűséget: azért én is szívem egyszerűségében, örvendezve ajánlottam fel mindezeket és láttam, hogy itt levő néped is nagy örömmel ajánlotta fel neked ajándékait. »
Salamon erre így válaszolt Istennek: »Te az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél és helyébe engem tettél királlyá. »
úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr. »
Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be előtte. »
Küldj továbbá cédrus- jegenye- és fenyőfát is nekem a Libanonról, hiszen tudom, hogy szolgáid hozzáértéssel vágják a Libanon fáját, és az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett, »
Éppen azért elküldök hozzád egy okos és tudós embert, Hírámot, az én mesteremet, »
én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.« »
és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja. »
Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy. »
de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit s meggyógyítom földjét. »
Kiválasztottam és szentté tettem ugyanis ezt a helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökre és ott maradjon szemem és szívem mindenkor. »
Ők úgy feleltek neki, mint ifjak s mint akik vele nevelkedtek a gyönyörökben, s azt mondták: »Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: ‘Atyád súlyos igát rakott ránk, te könnyíts rajta’ – így felelj neki: Az én kisujjam vastagabb, mint atyám dereka! »
Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratom alapján történt ez a dolog.« Amikor ezek meghallották az Úr üzenetét, visszatértek s nem vonultak fel Jeroboám ellen. »
Ekkor Semeja próféta bement Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Sesák elől menekülve Jeruzsálemben egybegyűltek, és így szólt hozzájuk: »Ezt üzeni az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sesák kezére hagylak titeket.« »
Mindazonáltal szolgálniuk kell neki, hogy tudják a különbséget az én szolgálatom s a föld országainak szolgálata között.« »
Azt mondta Ácháb, Izrael királya, Jozafátnak, Júda királyának: »Gyere velem Rámót-Gileád ellen.« Ő azt felelte neki: »Úgy akarom, ahogy te, amint a te néped, úgy akarja az én népem is: veled leszünk a harcban.« »
Izrael királya erre így válaszolt Jozafátnak: »Van itt egy ember, akitől megkérdezhetnénk az Úr akaratát, de én gyűlölöm őt, mert nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, Jemla fia.« Ezt mondta erre Jozafát: »Ne beszélj így, király.« »
előlépett a lélek, s megállott az Úr előtt és így szólt: ‘Én rászedem!’ Az Úr megkérdezte: ‘Mivel szeded rá?’ »
és mondjátok: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert és csak kevés kenyeret s kevés vizet adjatok neki, amíg én békességgel vissza nem térek. »
Damaszkusz isteneinek, az ő legyőzőinek mutatott be áldozatokat, mondván: »Szíria királyainak istenei segítenek nekik s azért én áldozatokkal engesztelem őket, s akkor majd ők segíteni fognak nekem« – holott éppen ellenkezőleg, neki is és egész Izraelnek is vesztére voltak. »
Ne szedjen hát rá titeket Hiszkija, ne szédítsen meg hamis szavakkal, s ne higgyetek neki! Ha ugyanis egyetlen nemzet vagy ország istene sem tudta megszabadítani népét kezemtől, s atyáim kezétől, akkor a ti Istenetek sem tud majd megmenteni titeket az én kezemből.« »
Oltárokat építtetett az Úr házában is, pedig arról azt mondta az Úr: »Jeruzsálemben lesz az én nevem mindörökké« – »
Ezt üzeni az Úr: Íme, én rázúdítom e helyre és lakóira azokat a bajokat s mindazokat az átkokat, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt olvastak. »
meglágyult a szíved, és megalázkodtál Isten színe előtt azok miatt, amiket e hely ellen és Jeruzsálem lakói ellen mondtam, irántam való tiszteletből megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgatlak téged, mondja az Úr! »
Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák.« »
Én Artaxerxész király felhívom és felszólítom az összes állami kincstárost a folyamon túl: bármit kér tőletek Ezdrás pap, a menny Istenének törvénytudója, szolgáltassátok ki haladéktalanul: »
és felém hajlította kegyét a király és tanácsosai meg minden nagybefolyású udvari tisztje előtt. Úgyhogy megerősítve az Úrnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó keze által, összegyűjthettem a főembereket Izraelből, hogy hazatérjenek velem. »
Amikor pedig egybegyűltek nálam mindnyájan, akik remegtek Izrael Istenének ítéletétől azoknak a törvényszegése miatt, akik a fogságból visszatértek, én ott ültem szomorúan egészen az esti áldozatig. »
Az esti áldozatkor felkeltem sanyarúságomból, tépett palástban meg köntösben meghajtottam térdemet, kiterjesztettem kezemet az Úrhoz, az én Istenemhez. »
A huszadik év kiszlev havában történt, amikor én Szúza várában voltam, »
figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem. »
Kérlek, Uram, legyen füled figyelmessé szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, akik nevedet félni kívánják. Most pedig adj szerencsét szolgádnak és engedd, hogy irgalmat találjon annál a férfinél.« – Én ugyanis a király pohárnoka voltam. »
Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte, »
Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam »
Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: »Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen.« »
Erre én rendenként felállítottam körös-körül a fal mögé a népet kardjával, lándzsájával és íjával. »
Én pedig és testvéreim, legényeim meg az őrök, akik kíséretemben voltak, ruhánkat sem tettük le. Mindenki jobbjában tartotta fegyverét. »
Én nagyon megharagudtam, amikor ilyen hangú panaszukat hallottam, »
Én pedig folytattam: »Nem helyes az, amit műveltek. Miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne gyalázhassanak minket a pogányok, a mi ellenségeink? »
Én is, testvéreim meg legényeim is igen soknak kölcsönöztünk pénzt meg gabonát. Mi azonban nem követeljük vissza az adósságot. »
Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a király meghagyta nekem, hogy helytartó legyek Júda földjén, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől egészen a harminckettedikig, tehát tizenkét esztendőn át, én meg testvéreim nem vettük fel azt a járandóságot sem, amely a helytartót megilleti. »
Erre én követeket küldtem hozzájuk, ezzel az üzenettel: »Nagy munkán dolgozom. Nem mehetek le, mert az visszamaradna, ha elindulnék és lemennék hozzátok.« »
Négyszer küldtek ilyen módon hozzám, én azonban a fenti szavakkal válaszoltam nekik. »
Én azonban elküldtem hozzájuk és ezt üzentem: »Nem úgy történt, mint ahogyan te előadod. Magad találtad azt ki.« »
Pénzt kapott ugyanis, hogy én ijedtemben olyasmit tegyek, ami bűn, és így legyen valami rossz, amit terhemre róhatnak. »
Közben a másik dicsőítő kar ellenkező irányban haladt, mögötte én meg a nép fele a fal és Kemencetorony felett a Széles-fal felé. »
Ezután felállt a két dicsőítő kar az Isten házában, és vele én meg az elöljáróság fele, »
Ezalatt azonban én nem voltam Jeruzsálemben, mert Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik esztendejében a királyhoz mentem és csak bizonyos idő múltával kértem engedélyt a királytól, »
Mivel én ebben nagyon gonosz dolgot láttam, Tóbiás házának holmiját a kamrából kidobáltam, »
Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni. »
Erre én megfeddettem őket és így szóltam hozzájuk: »Mit tartózkodtok itt a fal mentén? Ha ezt még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.« Attól az időtől kezdve azután szombaton nem jöttek. »
Erre én megszidtam és megátkoztam őket. Meg is vertem közülük néhány férfit, megtépdestem hajukat, és megeskettem őket Istenre, hogy ne adják oda leányaikat az ő fiaiknak, és fiaik meg maguk számára ne vegyenek feleséget az ő leányaik közül: »
Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe. »
Én azonban gyakran elzarándokoltam egyedül Jeruzsálembe az ünnepnapokon, amint azt örök törvény írja elő egész Izraelben. Vittem magammal Jeruzsálembe az első termést, az állatok és a nyáj elsőszülötteit, a nyáj első gyapját »
én azonban őrizkedtem attól, hogy a pogányok ételéből egyek. »
a Magasságbeli kedvessé tett Szalmanasszár előtt és én vásároltam be neki mindent, amire szüksége volt. »
Eltemettem azokat is, akiket Szanherib király ölt meg, amikor Júdából menekült a büntetés idején, amelyet az Ég Királya művelt vele a ká romlásokért, amelyekkel káromolta – Izrael fiai közül sokakat megölt haragjában –, én elvittem és eltemettem őket. Szanherib kereste és nem találta őket. »
Ekkor a niniveiek közül valaki megmondta a királynak, hogy én temettem el őket. Amikor megtudtam, hogy a király ezt tudja rólam és keres, hogy megöljön, elrejtőztem és félelmemben elmenekültem. »
Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.« »
A pénzt azonban hogyan szerezzem vissza, nem tudom. Gábael nem ismer engem, én sem ismerem őt. Milyen jelet adjak neki, hogy megismerjen engem, higgyen nekem és visszaadja a pénzt? Aztán meg az utat sem tudom, amely Médiába vezet.« »
Ezt felelte: »Én Azarja vagyok, a nagy Ananja fia testvéreid közül.« »
Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra.« Tóbiás azonban ezt mondta: »Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.« Ráguel ezt mondta neki: »Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.« »
Én most nem élvezetvágyból veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjak és találjon ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten.« »
Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.« »
Én Ráfael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk.« »
Amint élek én és nagy a királyságom hatalma: íme, szóltam és karommal véghez is viszem mindezt. »
Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. »
Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet. »
Holofernész így szólt hozzá: »Bátorság asszony, ne remegjen szíved, én ugyanis nem ártottam senkinek, aki kész volt szolgálni Nebukadnezárt, az egész föld királyát. »
Ha követed szolgálód szavait, valóra váltod kezeddel mindazt, amit Isten tenni szándékozik veled, és nem vall kudarcot az én uram vállalkozásaiban. »
Most azonban, hogy az én uram ne legyen eredménytelen és tehetetlen, a halál vár rájuk, mert hatalmába kerítette őket a súlyos bűn, amellyel haragra ingerelték Urukat, s mivel ezt tették, számodra megértek a pusztulásra. »
Ezért én, a te szolgálód, amikor ezt megtudtam, elmenekültem tőlük és Isten elküldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, amikor hírét veszi. »
Tekinteted szép, beszéded okos. Ha megteszed, amit mondtál, a te Istened lesz az én Istenem, te pedig Nebukadnezár király házában fogsz lakni és neved híres lesz az egész földön.« »
Holofernészhez küldött ezzel az üzenettel: »Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni!« »
Bagoász eltávozott Holofernésztől, bement Judithoz és így szólt hozzá: »Ne vonakodjék a szép leány eljönni az én uramhoz, hogy tiszteletben legyen előtte, igyék velünk bort örömmel és legyen ma olyan, mint Asszíria fiainak leányai közül egy, akik Nebukadnezár házában vannak.« »
Judit így szólt hozzá: »Ki vagyok én, hogy ellentmondjak uramnak? Mindaz, ami kellemes lesz szemében, sietve megteszem, és ez öröm lesz számomra halálom napjáig.« »
Ha tehát úgy tetszik neked, írásban rendeld el kiirtásukat, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek le kincstárad javára.« »
»Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.« »
Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. A király így szólt: »A királynén is erőszakot akar elkövetni, az én jelenlétemben, saját házamban?« Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. »
Írjatok tehát a király nevében a zsidóknak úgy, amint nektek tetszik, s pecsételjétek le az én pecsétemmel, mert a király nevében írt és az ő pecsétjével ellátott levelet nem lehet megváltoztatni.« »
Még beszélt az, amikor jött egy másik is, és azt mondta: »Az Isten tüze hullott le az égből, leütötte és elemésztette a juhokat és a szolgákat; egyedül én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.« »
amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked.« »
Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: »Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám. »
Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám.« »
Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben, »
Erre azt mondtam magamban: »Ha a balga vége engem is utolér, mi hasznát látom annak, hogy én jobban törekedtem a bölcsességre?« Azt mondtam magamban: Rájöttem arra, hogy ez is csak hiúság! »
Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk. Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak. Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására. Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni, hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket. »
Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? »
Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. »
Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszíriától, mely vesszővel ver téged, és botját emeli ellened, mint Egyiptom! »
melyet megáld a Seregek Ura e szavakkal: »Áldott az én népem, Egyiptom, kezemnek műve, Asszíria, és örökségem, Izrael!« »
De a főpohárnok azt mondta: »Talán csak uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam mindezeket a szavakat? És nem inkább azokhoz az emberekhez, akik a várfalon ülnek, hogy majd saját ürüléküket egyék, és saját vizeletüket igyák, veletek együtt?« »
Íme, én egy lelket adok belé, üzenetet fog hallani, és visszatér földjére; majd leterítem őt karddal a saját földjén.« »
Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: »Jó az Úr szava, amelyet mondtál.« Azt gondolta ugyanis: »Az én napjaimban béke és biztonság lesz.« »
A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!« »
Ezért megismeri majd népem nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki így szóltam: ‘Íme, itt vagyok!’« »
De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet. »
»Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!« »
mert én veled vagyok, hogy megmentselek!« »
Térjetek vissza, elpártolt fiak – mondja az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba. »
Én ezt mondtam: »
azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: ‘Megmenekültünk’, hogy elkövethessétek mindezeket az undokságokat? »
Mert menjetek csak el az én helyemre Sílóba, ahol először lakást készítettem nevemnek, és nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt! »
ezért úgy fogok tenni a házzal, mely az én nevemet viseli, melyben ti bizakodtok, és a hellyel, melyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Sílóval tettem. »
hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! »
Mert olyat tettek Júda fiai, ami rossz a szememben, – mondja az Úr. – Undokságaikat abban a házban helyezték el, mely az én nevemet viseli, hogy tisztátalanná tegyék azt. »
azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én ürömmel etetem meg ezt a népet, és mérgezett vízzel itatom meg őket. »
Ezért így szól az Úr: Íme, én olyan bajt hozok rájuk, amelyből nem tudnak kijönni. Kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. »
Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: »Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!« »
ezért így szól a Seregek Ura: »Íme, én meglátogatom őket: az ifjak kard által halnak meg, fiaik és leányaik éhen halnak. »
Így szól az Úr minden gonosz szomszédom ellen, akik hozzányúlnak az örökséghez, melyet örökségül adtam népemnek, Izraelnek: »Íme, én kitépem őket földjükből, és Júda házát is kitépem közülük. »
Ez történik: ha majd jól megtanulják népem útjait, úgyhogy az én nevemre esküsznek: ‘Él az Úr!’ – ahogy megtanították népemet Baálra esküdni –, akkor felépülnek népem között. »
Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; – de nem hallgattak rám. »
Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel. »
De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek. »
Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én eltüntetem erről a helyről szemetek láttára és a ti napjaitokban az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját. »
Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból. »
»Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. – Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza! »
Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Így szól az Úr: Íme, én rosszat készítek ellenetek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!« »
Ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok erre a helyre, hogy mindannak, aki hallja, belecsendül a füle! »
»Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom erre a városra és valamennyi hozzá tartozó városra mindazt a bajt, amit kimondtam róla, mert megkeményítették nyakukat, úgyhogy nem hallgattak igéimre.« »
Mert így szól az Úr: Íme, én téged rettenetté teszlek önmagad és minden barátod számára: elesnek majd ellenségeik kardja által, és szemed látni fogja. Egész Júdát Babilon királyának kezébe adom, aki majd fogságba viszi Babilonba, vagy karddal sújtja őket. »
Így szól az Úr, Izrael Istene: Íme, én visszafordítom a harci fegyvereket a kezetekben, amelyekkel Babilon királya és a káldeaiak ellen harcoltok, akik ostromolnak titeket a falon kívül, és összegyűjtöm őket ennek a városnak közepére. »
Én magam fogok harcolni ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, haraggal, hévvel és nagy bosszúsággal. »
Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Íme, én elétek adom az élet útját és a halál útját. »
»Amint igaz, hogy élek én – mondja az Úr –, ha Jojachin, Joakim fia, Júda királya pecsétgyűrű volna is jobb kezemen, bizony onnan is leszakítanám! »
Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát – mondja az Úr. – »
A próféta, akinek álma van, az beszéljen el álmot, akinél pedig az én igém van, mondja el híven igémet! »
Azért íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik ellopják igéimet egymástól. »
Íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik arra használják nyelvüket, hogy mondást mondjanak. »
azért íme, én felemellek titeket, és elvetlek színem elől titeket és azt a várost, melyet nektek és atyáitoknak adtam. »
Igyanak, tántorogjanak és veszítsék eszüket a kard miatt, amelyet én küldök közéjük!« »
»Ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok, részegedjetek meg és hányjatok, essetek el, és ne keljetek föl a kard miatt, amelyet én küldök közétek! »
hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok – idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk –, »
Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben! »
Mert nem küldtem őket – mondja az Úr –, és ők hazug módon prófétálnak az én nevemben, hogy elűzzelek titeket, és elvesszetek, ti és a próféták, akik prófétálnak nektek.« »
De hallgasd csak meg ezt az igét, amelyet én mondok füled hallatára és az egész nép füle hallatára! »
Ezért így szól az Úr: Íme, én elűzlek téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úrral szemben.« »
Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem küldtem őket – mondja az Úr. »
Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok – mondja az Úr –: békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek. »
Így szól a Seregek Ura: Íme, én elküldöm rájuk a kardot, az éhínséget és a dögvészt, és olyanná teszem őket, mint a romlott fügék, melyeket nem lehet megenni, olyan rosszak. »
»Küldj üzenetet az összes száműzöttnek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semaja prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket, »
azért így szól az Úr: Íme, én meglátogatom a nehelámi Semaját és ivadékát; nem lesz neki senkije, aki e nép között laknék, és nem látja meg azt a jót, melyet népemmel teszek – mondja az Úr –, mert lázadást hirdetett az Úr ellen.« »
Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. – »
Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. »
Cidkija, Júda királya ugyanis bezáratta őt, mondván: »Miért prófétálsz e szavakkal: ‘Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, hogy elfoglalja. »
»Íme, én vagyok az Úr, minden testnek Istene. Vajon lehetetlen-e nekem bármi is? »
Ezért így szól az Úr: Íme, én ezt a várost a káldeaiak kezébe adom, és Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, hogy elfoglalja. »
Elhelyezték undokságaikat abban a házban, mely az én nevemet viseli, hogy tisztátalanná tegyék azt. »
»Íme, én összegyűjtöm őket minden országból, ahová elűztem őket haragomban és indulatomban, nagy bosszúsággal; visszahozom őket erre a helyre, és letelepítem biztonságban. »
Íme, én behegesztem és meggyógyítom sebeit, meggyógyítom őket, és feltárom nekik a béke és biztonság kincsét. »
akkor bomlik fel szövetségem szolgámmal, Dáviddal is, úgyhogy nem lesz fia, aki trónján uralkodjék, és a levita papokkal, az én szolgáimmal. »
»Így szól az Úr, Izrael Istene: Menj, és szólj Cidkijához, Júda királyához, és mondd meg neki: Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, aki felégeti azt tűzzel. »
Békében fogsz meghalni, és amint illatszereket égettek atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy égetnek majd illatszereket neked is, és úgy fognak siratni: ‘Jaj, uram!’; mert igét szóltam én« – mondja az Úr. »
»Így szól az Úr, Izrael Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és ezt mondtam: »
Ti azonban ma megtértetek, és azt tettétek, ami helyes a szememben, amikor felszabadítást hirdetett mindenki a társának; és szövetséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amely az én nevemet viseli. »
Ezért így szól az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki a testvérének, egyik a másiknak. Íme, én hirdetek nektek felszabadítást – mondja az Úr –, a kardra, a dögvészre és az éhínségre, s iszonyattá teszlek titeket a föld minden királysága előtt. »
Íme, én parancsot adok – mondja az Úr –, és visszahozom őket ehhez a városhoz; harcolni fognak ellene, elfoglalják, és felégetik tűzzel. Júda városait is pusztasággá teszem, lakó nélkül.« »
Jonadábnak, Rekáb fiának szavait betartották, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort. Nem is ittak mind a mai napig, mert hallgattak atyjuk parancsára. De amikor én szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, ti nem hallgattatok rám. »
Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Íme, én elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a bajt, amit kimondtam róluk; mert szóltam hozzájuk, de nem hallgatták meg, hívtam őket, de nem válaszoltak.« »
Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: »Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az Úr házába. »
Báruk azt mondta nekik: »Diktálva mondja nekem mindezeket az igéket, én pedig leírom a könyvbe tintával.« »
»Menj, és mondd meg az etióp Abdemeleknek: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom igéimet erre a városra, a vesztére és nem a javára: megvalósulnak előtted azon a napon. »
Íme, én Micpában lakom, hogy rendelkezésükre álljak a káldeaiaknak, akik hozzánk jönnek. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, tegyétek edényeitekbe, és lakjatok városaitokban, melyeket elfoglaltatok!« »
Erre Jeremiás próféta azt mondta nekik: »Hallottam. Íme, én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint; azután minden szót tudtotokra adok, melyet az Úr válaszol nektek; nem titkolok el előletek semmit.« »
Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek! Ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak benneteket, és megmentselek titeket kezéből! »
Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kiirtsam egész Júdát. »
Íme, én virrasztok fölöttük a vesztükre, és nem a javukra; elvesznek Júda férfiai mind, akik Egyiptom földjén vannak, a kard és az éhínség által, míg csak el nem fogynak. »
Így szól az Úr: Íme, én Efree fáraót, Egyiptom királyát ellenségeinek kezébe adom, azok kezébe, akik életére törnek, ahogy Cidkiját, Júda királyát Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére tört.« »
Te mégis nagy dolgokat kérsz magadnak? Ne kérj! Mert íme, én bajt hozok minden testre – mondja az Úr –, neked azonban zsákmányul adom életedet mindazokon a helyeken, ahová csak mégy.« »
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak. »
Én ismerem kérkedését – mondja az Úr –, hamis a fecsegése, hamisak a tettei. »
Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őt onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt? »
Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom Babilon királyát és az ő országát, ahogyan meglátogattam Asszúr királyát. »
Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őket onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?« »
Azután ezt mondd: ‘Így fog elsüllyedni Babilon, és nem kel fel többé a baj miatt, amelyet én hozok rá, akárhogy fáradoznak is.’« »
olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség köröskörül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam. »
és így szólt hozzám: »Emberfia, a gyomrod vegye be, és belső részeid teljenek meg ezzel a tekerccsel, amelyet én neked adok.« Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz. »
Azt mondta nekem: »Emberfia, menj Izrael házához és intézd hozzájuk az én igéimet. »
Én pedig rád teszem gonoszságuk éveit a napok száma szerint, háromszázkilencven napot, hogy Izrael házának gonoszságát hordozd. »
Íme, én megkötözlek téged, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másik oldalra, míg be nem töltöd ostromod napjait. »
Erre én így szóltam: »Jaj, Uram, Istenem! Íme, még nem voltam tisztátalan; hullát és amit vadállat szaggatott szét, nem ettem ifjúkorom óta mindeddig, és semmiféle tisztátalan húst sem vettem még a számba!« »
Egy harmadrészt égess el tűzben a város közepén, miután az ostrom napjai beteltek; egy harmadrészt végy és hányj kardélre a város körül; egy másik harmadrészt pedig szórj a szélbe, én pedig kardot rántok utánuk. »
Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom! Mivel te megfertőzted szentélyemet minden törvényszegéseddel és minden utálatosságoddal, én is összetörlek téged; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek. »
Kitöltöm haragomat és lecsillapítom rajtuk bosszúmat, és megvigasztalódom; s amikor majd kitöltöm rajtuk bosszúmat, megtudják, hogy féltékenységemben én, az Úr beszéltem. »
én, az Úr szóltam. – Amikor majd rájuk bocsátom az éhségnek gonosz és halálos nyilait, amelyeket azért bocsátok rátok, hogy megsemmisítselek titeket és éhséget halmozzak rátok, és összetörjem köztetek a kenyér botját. »
Éhséget és dühös vadállatokat küldök rátok, hogy teljesen kiirtsalak benneteket. Döghalál és vér gázol majd át rajtad, és kardot bocsátok rád! Én, az Úr szóltam!« »
és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a szakadékokhoz és a völgyekhez: Íme, én kardot bocsátok rátok és megsemmisítem magaslataitokat, »
s akit megöltek, a földre hull közöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, nem hiába beszéltem, hanem rájuk hozom ezt a veszedelmet! »
Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr: amikor ott hevernek majd megöltjeitek bálványaitok között oltáraitok körül minden magas dombon és minden hegy tetején, minden árnyékos fa alatt és minden lombos tölgy alatt, azon a helyen, ahol illatos tömjént gyújtottak valamennyi bálványuknak. »
Kiterjesztem föléjük kezemet, és pusztasággá s elhagyottá teszem a földet a sivatagtól Rebláig minden lakóhelyükön; hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!« »
Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. »
Szemem nem könyörül meg és nem irgalmazok, hanem rád rakom útjaid terhét, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én, az Úr büntetek! »
Fújjátok meg a harsonát, készüljenek fel mindnyájan! – De senki sincs, aki harcba szállna, mert egész népére az én haragom nehezedik. »
Gyászol a király, szomorúságba öltözik a fejedelem, s a föld népének keze megremeg. Útjaik szerint cselekszem majd velük és ítéleteik szerint ítélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« »
Történt pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét. »
Én is cselekszem tehát haragomban; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek; s amikor nagy hangon a fülembe kiáltanak majd, nem hallgatom meg őket!« »
Mikor aztán véget ért az öldöklés, csak én maradtam meg. Erre arcra borultam és hangosan kiáltottam: »Jaj, Úr Isten! Hát megsemmisíted-e Izrael minden maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?« »
Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: »Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait! »
Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok – mondja az Úr Isten. – »
Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek.« »
Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: »Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?« »
Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett. »
Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg. »
S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba. »
De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« »
A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt« – mondja az Úr Isten. »
Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! – holott én nem beszéltem! »
Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, – mondja az Úr Isten. – »
S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten, »
Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek. »
Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen. »
Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!« »
Ezért szólj hozzájuk és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izrael házából minden ember, aki a tisztátalanságát szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy és általa megkérdez engem: én, az Úr, tisztátalanságainak sokasága szerint felelek majd neki, »
Mert Izrael házából minden ember és a jövevények közül bárki, aki Izrael körében tartózkodik, ha elidegenül tőlem, és bálványait szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy, hogy általa engem megkérdezzen: én, az Úr, majd saját magam felelek neki! »
Arcomat annak az embernek ellene fordítom és őt intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népem közül; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. »
még ha ez a három férfi benne volna is, életemre mondom, én, az Úr Isten: sem fiaikat, sem leányaikat nem mentenék meg, csak ők maguk menekülnének meg, az ország azonban pusztasággá lenne. »
és ez a három férfi ott volna annak közepén, életemre mondom, én, az Úr Isten: nem mentenék meg sem fiaikat, sem leányaikat, hanem egyedül csak ők menekülnének meg. »
és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg. »
Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: ‘Maradj életben!’ Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben! »
Az én kenyeremet, amelyet neked adtam, a lisztlángot, az olajat és a mézet, amivel tápláltalak, az ő színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Így történt! – mondja az Úr Isten. »
Íme, ezért én kinyújtom ellened kezemet és elveszem azt, ami téged megillet, és gyűlölőidnek, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak majd gonosz utad miatt. »
íme, én összegyűjtöm valamennyi szeretődet, akikkel paráználkodtál, mindazokat, akiket szerettél, és mindazokat, akiket gyűlöltél, és mindenfelől összegyűjtöm őket ellened, és meztelenné teszem előttük szégyenedet, hogy lássák minden rútságodat. »
azért, hogy nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél engem mindezekkel. Ezért én is fejedre raktam útjaid terhét – mondja az Úr Isten –, bár minden utálatosságod ellenére sem cselekedtem gonoszságaid mértéke szerint. »
Életemre mondom, én, az Úr Isten: Szodoma nővéred, ő és leányai nem cselekedtek úgy, ahogyan cselekedtél te és leányaid. »
Akkor megkötöm szövetségemet veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, »
Életemre mondom, én, az Úr Isten: Ama király lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megszegte és vele kötött szövetségét felbontotta, Babilon területén fog meghalni! »
S mindazok, akik vele megfutottak egész seregével együtt, kard által esnek el; akik pedig életben maradnak, a szél minden irányába szétszóródnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam!« »
Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! »
Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? »
De Izrael fiai mégis azt mondják: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Vajon az én útjaim nem igazságosak-e, Izrael háza, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? »
Mert nem akarom én a halandó halálát – mondja az Úr Isten –, térjetek meg, hogy éljetek! »
»Emberfia, szólj Izrael véneihez és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Vajon azért jöttetek-e, hogy engem kérdezzetek? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem felelek nektek! »
Ezt mondd nekik: »Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen Izraelt kiválasztottam, esküre emeltem kezemet Jákob háza ivadékának, és kinyilatkoztattam magamat nekik Egyiptom földjén. Esküre emeltem kezemet nekik e szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! »
Így szóltam hozzájuk: Mindenki vesse el magától szeme botrányait, és Egyiptom bálványaival ne szennyezzétek be magatokat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! »
Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat azok előtt a nemzetek előtt, amelyek között voltak és amelyek előtt kinyilatkoztattam magamat, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. »
S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket. »
Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat a nemzetek előtt, amelyek közül kivezettem őket, azok szeme láttára. »
Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük, »
szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. »
de visszavontam kezemet, és az én nevemért úgy cselekedtem, hogy ne érje azt megszentségtelenítés a nemzetek előtt, amelyek közül kihoztam őket, azok szeme láttára. »
Azért én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre. »
Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. »
Életemre mondom, én, az Úr Isten: Erős kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok! »
Kiválogatom közületek a törvényszegőket és istenteleneket, és lakóhelyükről kivezetem őket, de Izrael földjére nem lépnek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal. »
Ti pedig megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd bevezetlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amelyért esküre felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom. »
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek – a saját nevemért és nem a ti gonosz útjaitok szerint, sem pedig igen nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza« – mondja az Úr Isten! »
És meglátja majd minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel azt, és senki sem oltja el.« »
Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent! »
hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé! »
A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!« »
Íme, én összecsapom kezemet fukarságod fölött, amelyet tanúsítottál, és a vér fölött, amit körödben kiontottak. »
Aztán birtokomba veszlek a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr!« »
Ezért így szól az Úr Isten: Mivel mindnyájan salakká lettetek, íme, én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepén. »
Amint megolvad az ezüst a kemence közepén, olyanok lesztek ti is annak a közepén; és amikor kiöntöm rátok bosszúságomat, megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr!« »
S én láttam, hogy mindkettőnek útja egyaránt szennyes, »
Ezért, Oholiba, így szól az Úr Isten: Íme, én feltámasztom ellened valamennyi szeretődet, akikkel untig betelt a lelked, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől: »
Rád törnek majd a szekérrel és kerékkel felszerelt nagyszámú nemzetek; páncéllal, pajzzsal és sisakkal fegyverkeznek fel ellened mindenfelől, s én nekik adom át az ítéletet, hogy ítélkezzenek feletted saját törvényeik szerint. »
De én véget vetek gonoszságodnak és Egyiptom földjéről hozott paráznaságodnak; szemedet nem emeled többé rájuk, és nem gondolsz többé Egyiptomra. »
Mert amikor feláldozták fiaikat bálványaiknak, ugyanazon a napon beléptek szentélyembe, hogy megszentségtelenítsék; még ezt is megtették az én házamban! »
Akkor rátok rakják gonoszságotokat, és ti viselitek majd bálványaitok bűneit; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az Isten!« »
Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr. »
Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. »
Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; »
Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. »
aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!« »
Rabbátot pedig tevék tanyájává teszem, és Ammon fiainak földjét nyájak pihenőhelyévé; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. »
azért íme, kinyújtom rád kezemet és a nemzetek zsákmányává teszlek. Kiirtalak a népek közül, kitöröllek az országok közül és összetiporlak, s megtudod majd, hogy én vagyok az Úr! »
azért íme, én hozzáférhetővé teszem Moáb lejtőit a városok felől; az ő városai felől, mondom, és az ő határai felől az ország ékességeit: Bét-Jesimótot, Beelmeont és Kirjátaimot; »
És Moáb fölött is végrehajtom az ítéletet, s megtudják majd, hogy én vagyok az Úr! »
Kitöltöm bosszúmat Edomon az én népemnek, Izraelnek keze által, s ők Edommal haragom és bosszúm szerint cselekszenek, úgyhogy megismeri majd bosszúállásomat – mondja az Úr Isten! – »
azért így szól az Úr Isten: Íme, én kinyújtom kezemet a filiszteusokra, megölöm az öldöklőket, kiirtom a tengerparti ország megmaradt részét, »
és hatalmas bosszút állok rajtuk; megfenyítem őket haragomban, s ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszúmat kitöltöm rajtuk!« »
Akkor Izrael házának nem lesz többé keserítő botránya és fájdalmat okozó tövise egyetlen ellenségétől sem; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten. »
Biztonságban laknak ott, házakat építenek, szőlőt ültetnek és békében laknak, amikor végrehajtom az ítéletet valamennyi ellenségükön körös-körül; és megtudják majd, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük!« »
Izrael háza nem fog többé azokban bízni, akik gonoszságra tanították, hogy tőlem elpártoljanak és őket kövessék; akkor megtudják, majd hogy én, az Úr vagyok az Isten!« »
Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én Egyiptom földjére vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ő majd elhurcolja annak sokaságát, elveszi prédáját és elragadja zsákmányát. Ez lesz hadseregének bére »
Azon a napon kinő majd Izrael házának a szarva, a te szádat pedig megnyitom közöttük; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!« »
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor tüzet bocsátok Egyiptomra és megsemmisítem összes segítőjét. »
Kiszárítom a folyók medrét, az országot pedig a leggonoszabbak kezébe adom; elpusztítom az országot és azt, ami benne van, idegenek keze által. Én, az Úr, szóltam! »
Végrehajtom az ítéletet Egyiptomon, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« »
Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok, összezúzom erős és összetört karját, és kiütöm kezéből a kardot. »
Erőssé teszem Babilon királyának karját, de a fáraó karja lehanyatlik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor Babilon királyának kezébe adom kardomat, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen. »
Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« »
Mert az én félelmemet adom az élők földjére, s a körülmetéletlenek közt pihen majd, azok között, akiket megölt a kard – a fáraó és egész sokasága« – mondja az Úr Isten. »
Mondd nekik: Életemre mondom, én, az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem azt, hogy az istentelen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg igen gonosz útjaitokról! Akkor miért halnátok meg, Izrael háza? »
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor országukat sivataggá és pusztasággá teszem minden utálatosságuk miatt, amit elkövettek. »
Életemre mondom, én, az Úr Isten: Mivel nyájaim prédává lettek és juhaim a mező minden vadjának eledelévé, mert nem volt pásztoruk – pásztoraim ugyanis nem törődtek nyájammal –, mert a pásztorok önmagukat legeltették, de nyájaimat nem legeltették, »
Így szól az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat, és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat. Kiszabadítom nyájamat szájukból, és az nem lesz többé eledelük. »
Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. »
Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. »
Ezért így szól hozzátok az Úr Isten: Íme, én magam teszek igazságot a hízott és a sovány juhok között! »
én megszabadítom nyájamat, és nem lesz többé prédává; és igazságot teszek juh és juh között. »
Áldássá teszem őket az én halmom körül, és esőt adok a maga idejében; áldásos esők lesznek. »
A mező fája meghozza majd gyümölcsét, a föld meghozza termését, és félelem nélkül laknak majd országukban. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor majd összetöröm igájuk láncait, és kiszabadítom őket zsarnokaik kezéből. »
Ti emberek, juhaim vagytok, legelőm juhai vagytok, én pedig, az Úr, a ti Istenetek vagyok – mondja az Úr Isten. »
azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged. »
Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten! »
azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek. »
Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: ‘Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!’ »
Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam! »
Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Azért jövendölj Izrael földjéről és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a hágóknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, én féltékenységemben és bosszúmban szóltam, mert elviseltétek a nemzetek gyalázását. »
S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek. »
Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! »
Akkor majd megadom, hogy emberek járjanak rajtatok: Izraelt, az én népemet; és birtokukba vesznek téged, örökrészükké leszel, és nem leszel többé nélkülük. »
Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok. »
Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. »
Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. »
mint a szent nyájat, mint Jeruzsálem nyáját ünnepei alkalmával; ilyenek lesznek az elhagyott városok, telve embernyájakkal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« »
Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek! »
Izmokat adok rátok, húst növesztek rajtatok, bőrrel vonlak be, és lelket adok nektek, hogy éljetek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.« »
Erre én prófétáltam, amint megparancsolta nekem. Miközben prófétáltam, zaj támadt és íme, zúgás hallatszott, és egyik csont a másikhoz közeledett, mindegyik a saját ízületéhez. »
A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem« – mondja az Úr Isten. »
ezt feleld nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én fogom József fáját, ami Efraim kezében van, és Izrael törzseit, az ő szövetségeseit, és együvé teszem őket Júda fájával és egy fává teszem őket – s eggyé lesznek az ő kezében. »
és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem. »
Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. »
Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké. »
És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.« »
és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Íme, Góg, én ellened fordulok, Mosok és Tubál első fejedelme ellen. »
hogy zsákmányolj és prédát ejts, hogy azokra vesd kezedet, akiket elpusztítottak, de én helyreállítottam, arra a népre, amelyet összegyűjtöttem a nemzetek közül, amely birtokába kezdte venni és lakni kezdte a földnek köldökét. »
Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Így szól az Úr Isten: Ugye, azon a napon, amelyen az én népem, Izrael, biztonságban lakik, felkerekedsz majd, »
Akkor majd nagynak és szentnek mutatom magamat, és kinyilatkoztatom magamat számos nép szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok az Úr! »
Te pedig, emberfia, jövendölj Góg ellen és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Góg, Mosok és Tubál első fejedelme; »
A mező színén esel majd el, mert én szóltam – mondja az Úr Isten. – »
Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken; és megtudják, hogy én vagyok az Úr! »
Szent nevemet ismertté teszem majd Izraelben, népem között, és nem engedem többé meggyalázni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje! »
Egyetek kövérséget a jóllakásig, és igyatok vért a megrészegülésig abból az áldozatból, amelyet én ölök le számotokra. »
Lakjatok jól az én asztalomon a lovakból, az erős lovasokból és az összes harcos férfiből – mondja az Úr Isten. – »
Így megtudja majd Izrael háza, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, attól a naptól fogva és azután. »
Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert elvittem ugyan őket a nemzetek közé, de ismét összegyűjtöm őket saját országukba, és senkit sem hagyok ott közülük. »
így szólt hozzám: »Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet – ők és királyaik – paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal. »
E napok elmúltával pedig, a nyolcadik napon és azon túl is mutassák be a papok az oltáron a ti egészen elégő áldozataitokat és békeáldozataitokat; és én kegyes leszek hozzátok« – mondja az Úr Isten. »
Dániel aztán bement Áriokhoz, akit a király Babilon bölcseinek kivégzésével megbízott, és így szólt hozzá: »Ne végezd ki Babilon bölcseit; vezess engem a király színe elé, s én megmondom a királynak a megfejtést.« »
Én pedig megnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem azért, mert a bölcsesség nagyobb bennem, mint bármely más élőlényben, hanem azért, hogy megfejtése ismeretes legyen a király előtt, és megértsd elméd gondolatait. »
Ő pedig így szólt : »Íme, én négy férfit látok, és azok szabadok, s a tűz közepén járnak-kelnek és semmi bántódásuk nincsen; a negyediknek olyan alakja van, mint egynek Isten fiai közül.« »
Én, Nebukadnezár, nyugodtan éltem házamban és vidáman a palotámban. »
Be is jöttek a jósok, a bűbájosok, a káldeaiak meg a jövendőmondók, és én elmondtam előttük az álmot, de jelentését nem tudták megmondani nekem. »
Végül színem elé járult egyik társuk, Dániel, akit az én Istenem nevéhez hasonlóan Baltazárnak hívnak, és akiben a szent istenek lelke van. Elmondtam előtte az álmot: »
Ezt az álmot láttam én, Nebukadnezár király. Te tehát, Baltazár, mondd meg hamar a jelentését, mert országomnak egyik bölcse sem tudja megmondani nekem a megfejtését; te azonban meg tudod mondani, mert a szent istenek szelleme van benned.« »
Ezért, király, legyen tetszésedre az én tanácsom: váltsd meg alamizsnával bűneidet és a szegények iránt való irgalommal gonoszságaidat; akkor talán Ő megbocsátja vétkeidet.« »
és azt mondta a király: »Ugye ez az a nagy Babilon, amelyet erőm hatalmában és dicsőségem ragyogtatására én építettem ki országom székhelyévé?« »
»Az idő elmúltával azonban én, Nebukadnezár, fölemeltem szememet az égre, és visszanyertem értelmemet. Erre áldottam a Fölségest, és dicsőítettem és magasztaltam az örökké Élőt, »
Ezért most én, Nebukadnezár, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát, mert minden cselekedete igaz és útjai igazságosak, és azokat, akik kevélységben járnak, meg tudja alázni.« »
Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!« »
Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. »
Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam, »
Akkor hallottam, hogy az egyik szent beszél, és egy másik szent így szólt annak, aki beszélt és akit én nem ismertem: »Mennyi időre szól ez a látomás az örökkön égő áldozatról, s a pusztítás bűnének elkövetéséről, a szentély és a sereg megtiprásáról?« »
Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. »
Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: »Értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás.« »
Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza. »
uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart. »
Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte. »
Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást. »
Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam; »
Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. »
és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam. »
Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. »
A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál. »
Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: »Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem. »
Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?« »
A méd Dáriusz mellett álltam én első esztendejétől fogva, hogy megerősödjék és hatalmassá legyen. »
Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján. »
Ez hangosan így kiáltott: »Én mentes vagyok ennek a vérétől.« »
Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.« »
Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.« »
és mondtam neki: »Sokáig kell majd várnod rám; nem paráználkodhatsz és nem leszel férfié; de én is várni fogok rád.« »
Íme, én visszahívom őket azokról a helyekről, ahová eladtátok őket, és fejetekre hárítom gonoszságotokat. »
Ő azt felelte nekik: »Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.« »
és én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?« »
De Aggeus, az Úr követe az Úr megbízásából így szólt a néphez: »Én veletek vagyok« – mondja az Úr. »
Nos, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. – Bátorság, Józsue főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe! – mondja a Seregek Ura. – Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. – »
Aszerint, amint szövetséget kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről, és az én lelkem közöttetek lesz. Ne féljetek! »
Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. »
Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél – mondja a Seregek Ura –, ezen a helyen adok én békességet« – mondja a Seregek Ura. »
Így szólt erre Aggeus: »Ilyen ez a nép és ilyen ez a nemzet az én színem előtt – mondja az Úr –, és ilyen mindaz, amit kezük művel, és mindaz, amit itt bemutatnak: tisztátalan. »
»Szólj Zerubbábelhez, Júda helytartójához, és mondd neki: Megrendítem majd én az eget és a földet egyaránt. »
Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, veszlek téged, Zerubbábel, Salátiel fia, én szolgám – mondja az Úr –, és mintegy pecsétgyűrűvé teszlek, mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura.« »
Mondd azért nekik: Így szól a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám – mondja a Seregek Ura –, és én visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. – »
De az én szavaim és végzéseim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, nemde elérték atyáitokat? Azután megtértek és így szóltak: ‘Amint eltökélte a Seregek Ura, hogy útjaink és tetteink szerint cselekszik velünk, úgy is cselekedett.’« »
Mikor megkérdeztem: ‘Mik ezek, Uram?’, ezt mondta nekem egy angyal, aki velem beszélt: ‘Én majd megmutatom neked, hogy mik ezek.’ »
és nagy haraggal haragszom azokra a hatalmas nemzetekre, amelyek, mikor én egy kissé haragudtam, túlságosan megnövelték a bajt. »
Ezért így szól az Úr: Ismét irgalmassággal fordulok Jeruzsálemhez: benne épüljön fel az én házam – mondja a Seregek Ura –, és mérőzsinór feszüljön Jeruzsálem felett. »
és én – mondja az Úr –, tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne. »
mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl. »
Mert íme, én felemelem ellenük kezemet, és ők prédájává lesznek azoknak, akik szolgáltak nekik; és ti akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem. »
Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot. »
Ő pedig felelt és így szólt hozzám: ‘Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hadsereg által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. – »
Én pedig megszólaltam és azt mondtam neki: ‘Mi az a két olajfa a mécstartótól jobbra és balra?’ »
Én elküldöm azt – mondja a Seregek Ura –, és az bemegy a tolvaj házába és annak a házába, aki hamisan esküszik nevemre, hogy telepedjék meg az ilyennek a házában és eméssze meg azt fájával és kövével együtt.’ »
és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak – mondja a Seregek Ura. – »
Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? – mondja a Seregek Ura. »
Elmennek majd egymáshoz a lakosok és mondják: ‘Menjünk, esedezzünk az Úr előtt és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is!’ »
Ezt mondja az Úr, az én Istenem: »Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat! »
Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem ‘Jóakarat’-nak, a másikat elneveztem ‘Kötelék’-nek; és legeltettem a nyájat, »
»Íme, én Jeruzsálemet kábító serleggé teszem minden nép számára, amely körülötte van: még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet. »
És azon a napon én rajta leszek, hogy összezúzzak minden nemzetet, amelyik Jeruzsálem ellen vonul. »
hanem így szólnak: ‘Nem vagyok én próféta! Földműves ember vagyok, földem van ifjúkorom óta.’ »
És én összegyűjtöm az összes nemzetet, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen; elfoglalják a várost, elpusztítják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat; s a város lakosságának fele fogságba megy, de a többi nép nem kerül el a városból. »
És ti e hegyek völgyébe menekültök, mert a hegyek völgye egészen Ácalig ér majd; úgy meneküljetek, amint a földrengés elől menekültetek Uzijának, Júda királyának napjaiban; és bevonul az Úr, az én Istenem összes szentjeivel együtt. »
»Szeretlek titeket – mondja az Úr –, de ti azt mondjátok: ‘Miben mutatod meg szeretetedet irántunk?’ – Nemde Ézsau a testvére volt Jákobnak? – mondja az Úr –, és én mégis Jákobot szerettem, »
Ha Edom azt mondja: ‘Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult’ – erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! ‘Gonoszság országá’-nak nevezik majd őket, és ‘olyan népnek, melyre örökké haragszik az Úr.’ »
Átkozott a csalárd ember, akinek van a nyájában ép hím állatja, és ha fogadalmat tesz, gyenge állatot mutat be áldozatul az Úrnak, noha nagy király vagyok én – mondja a Seregek Ura –, és rettegik nevemet a nemzetek között! »
Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is – mondja a Seregek Ura. – »
Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg, »
és összetapossátok a gonoszokat, és ők olyanok lesznek a lábatok talpa alatt, mint a hamu, azon a napon, amelyen majd én cselekvéshez látok – mondja a Seregek Ura. – »
én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk. »
Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk.« »
Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« »
Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« »
Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.« »
Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’ »
és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk. »
Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben. »
Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, »
És megáldotta őket Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!« »
Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« »
Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« »
Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, »
Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. – »
A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« »
Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. »
Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.« »
Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. »
Erre megkérdezte tőle: »Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?« »
Az ember azt felelte: »Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.« »
Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: »Miért tetted ezt?« Ő így felelt: »A kígyó rászedett és ettem.« »
Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: »Mivel ezt tetted, légy átkozott »
Teremjen az neked tövist és bogáncsot, »
És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. »
Az Úr Isten ezután bőr köntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket, »
Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. »
Ám az Úr azt mondta neki: »Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? »
Nemde ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!« »
Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: »Hol van Ábel, a testvéred?« Ő így felelt: »Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?« »
Azt mondta erre neki: »Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. »
Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!« »
Azt mondta erre Káin az Úrnak: »Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. »
Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!« »
Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál. »
Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: »Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!« »
Szetnek szintén született fia, ezt Enósnak nevezte el; ő kezdte segítségül hívni az Úr nevét. »
Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette. »
és elnevezte Noénak, mondván: »Ez vigasztal meg majd minket kezünk munkáiban és fáradalmaiban a földön, melyet az Úr megátkozott!« »
Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« »
így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!« »
azt mondta Noénak: »Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről. »
Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. »
Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. »
Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.« »
Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki. »
Azt mondta erre az Úr Noénak: »Menj be a bárkába, te és egész házad népe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. »
Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki. »
ők, és minden állat, faja szerint, minden lábasjószág, faja szerint, és minden csúszómászó, amely mozog a földön, faja szerint, minden, ami repül, faja szerint, minden madár és minden szárnyas. »
Hím és nőstény ment be minden testből, amely bement, amint Isten megparancsolta neki. És bezárta őt az Úr kívülről. »
Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. »
De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. – Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába. »
»Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei! »
Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! »
Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam! »
Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, »
A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől. »
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!« »
A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.« »
Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön. »
Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia, »
Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. »
Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg – azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld –, a testvérének neve pedig Joktán. »
Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. »
Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére. »
Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek. »
Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenöt esztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból. »
Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. »
s ha meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: ‘A felesége’. Akkor engem megölnek, téged pedig életben hagynak. »
A főemberek elbeszélték ezt a fáraónak, és dicsérgették őt előtte. Erre az asszonyt elvitték a fáraó házába, »
Ábrámmal pedig jól bántak miatta, s lettek neki juhai, marhái és szamarai, rabszolgái meg szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. »
Hívatta tehát a fáraó Ábrámot, és azt mondta neki: »Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy ő a feleséged? »
Miért mondtad húgodnak, úgyhogy én elhozattam feleségül magamnak! Most íme, itt a feleséged, vedd és menj!« »
Aztán a fáraó embereket rendelt Ábrám mellé, s azok elkísérték őt, a feleségét és mindenét, amije volt. »
Itt van előtted ez az egész föld: válj el tőlem, kérlek! Ha te mégy balra, akkor én jobbra tartok, ha te jobbra akarsz, akkor én balra megyek!« »
Ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak fogom adni örökre. »
Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!« »
Majd elosztotta embereit, éjszaka rájuk rontott, megverte, és egészen Hóbáig kergette őket, amely Damaszkusztól balra fekszik. »
Megáldotta őt, és így szólt: »
Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: »Az embereket add ide nekem, a többit tartsd meg magadnak!« »
Ő azonban azt felelte neki: »Kezemet az Úrhoz, a felséges Istenhez emelem, aki az ég és a föld Alkotója, »
hogy még egy szál fonalat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy azt ne mondjad: ‘én tettem gazdaggá Ábrámot’ – »
kivéve azt, amit a legények megettek, és a velem jött embereknek, Ánernek, Eskolnak és Mamrénak a részét: ők kapják meg a részüket!« »
Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: »Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!« »
Ábrám ekkor megkérdezte: »Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!« »
Aztán így folytatta Ábrám: »Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!« »
De az Úr azt válaszolta neki: »Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!« »
Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: »Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!« Aztán így folytatta: »Éppen ilyen lesz az utódod is.« »
Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. »
Ekkor azt mondta neki az Úr: »Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.« »
Ám ő azt válaszolta: »Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?« »
Az Úr erre azt felelte neki: »Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!« »
Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. »
A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket. »
Az Úr azt mondta Ábrámnak: »Tudd meg előre, hogy utódod idegenként olyan földön lesz, amely nem az övé. Szolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig. »
Te azonban békességben térsz meg atyáidhoz, és szép öregségben fognak eltemetni. »
Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár. »
Azt mondta Sárai Ábrámnak: »Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!« Ábrám hallgatott Sárai szavára. »
Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének. »
Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: »Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!« »
Ábrám azt felelte neki: »Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik.« Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött. »
Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van, »
így szólt hozzá: »Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?« Ő azt felelte: »Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök.« »
Az Úr angyala erre azt mondta neki: »Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!« »
Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy az Isten, aki láttál engem!« Azt mondta ugyanis: »Valóban itt néztem az után, aki látott engem.« »
Ezért a kútnak ezt a nevet adta: Annak a kútja, aki él, és látott engem. Ez Kádes és Bárád között van. »
Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. »
Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt. »
Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, »
és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak!« »
Isten így folytatta: »Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. »
És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. »
Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.« »
Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: »Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre. »
Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket, nemzedékről nemzedékre! A rabszolgát is metéljétek körül, akkor is, ha nálatok született, s akkor is, ha vásárolt, és nem a ti törzsetekből való. »
mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzetekké legyen, s népek királyai származzanak tőle!« »
Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: »Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre. »
De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor.« »
Ábrahám pedig fogta a fiát, Izmaelt, s házának valamennyi nála született és valamennyi vásárolt rabszolgáját, háza népe minden férfi tagját, és mindjárt aznap körülmetélte előbőrük húsát, miként Isten megparancsolta neki. »
Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. »
Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, »
Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: »Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!« »
Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá. »
Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: »Hol van Sára, a feleséged?« Ő azt felelte: »Itt, benn a sátorban.« »
Erre az egyikük azt mondta neki: »Egy esztendő múlva, ilyen idő tájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.« Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát. »
Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: »Miért nevetett Sára, s miért mondta: ‘Szülhetek-e még vénasszony létemre?’ »
Sára azonban tagadta: »Nem nevettem!« – mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: »Nem úgy van az, te bizony nevettél!« »
Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. »
Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. »
Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és háza népe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki.« »
Azt mondta erre neki az Úr: »Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.« »
Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?« Erre ő azt mondta: »Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.« »
Erre ismét szólt hozzá: »És ha csak negyven lesz, mit teszel?« Ő azt mondta: »Nem sújtom a negyvenért.« »
A két angyal este érkezett Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujában üldögélt. Amint meglátta őket, felkelt, és eléjük ment. A földig hajtotta arcát előttük, »
De nagyon unszolta őket, így betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig lakomát készített, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek. »
Szólították Lótot, s azt mondták neki: »Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!« »
»Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot. »
Van két leányom, akik még nem ismertek férfit. Kihozom őket hozzátok, és éljetek vissza velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmi gonoszat, hiszen hajlékom árnyékába jöttek.« »
Ám azok azt mondták: »Takarodj innen!« Aztán pedig így szóltak: »Jövevényként jött ide, és ő akar bíráskodni? Majd mindjárt elbánunk veled, alaposabban, mint azokkal!« – Azzal nagy erővel Lótra rohantak, s már majdnem betörték az ajtót. »
Mi ugyanis eltöröljük ezt a helyet, mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr előtt, s ő elküldött minket, hogy pusztítsuk el.« »
Amikor aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: »Kelj fel, vedd feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága miatt!« »
És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki. »
Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: »Mentsd az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!« »
Ám Lót azt mondta nekik: »Kérlek, uram, »
Erre azt válaszolta neki: »Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál. »
Gyere, részegítsük meg őt borral, és aludjunk vele, hogy utódot támasszunk apánktól!« »
Másnap aztán azt mondta a nagyobbik a kisebbnek: »Íme, tegnap én aludtam az apámmal. Adjunk neki ma éjjel is bort inni, s aludj vele te is, hogy utódot támasszunk apánktól!« »
A nagyobb fiút szült, és elnevezte Moábnak – ő a mai moabiták apja. »
A kisebb is fiút szült, s elnevezte Ammonnak, azaz Népem fiának – ő a mai ammoniták apja. »
Sáráról, a feleségéről pedig azt mondta: »A húgom ő.« Érte küldött tehát Abimelek, Gerár királya, és elvitette. »

Találatok a szövegben 327 találat

Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 19 1Elszomorodott erre a király, felment a kapu felett levő terembe és sírt, s ezt mondogatta járva-kelve: »Én fiam, Absalom! Absalom, én fiam, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom, én fiam, én fiam Absalom!« 5A király pedig beburkolta fejét, s fennszóval egyre azt kiáltotta: »Én fiam, Absalom, Absalom, én fiam, én fiam!« 13Ti az én testvéreim, ti az én csontom s húsom vagytok, miért hoznátok vissza ti utolsóknak a királyt? 14Amászának pedig mondjátok: Nemdeaz én csontom s az én húsom vagy? Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha nem te leszel a sereg fővezére előttem minden időben Joáb helyett.« 21Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.« 27Ő felelt és azt mondta: »Uram király, szolgám cserbenhagyott engem. Én, szolgád, azt mondtam neki, hogy nyergelje meg nekem a szamarat, s felülök és elmegyek a királlyal, mert hogy sánta vagyok, én, a te szolgád. 29Hiszen apám háza nem volt másra méltó, mint a halálra az én uram a király előtt, s te mégis asztalod vendégei közé helyeztél engem, szolgádat. Mi igazságos panaszom lehetne tehát, s mi jajszót intézhetnék még a királyhoz?« 35Azt mondta erre Barzilláj a királynak: »Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe? 37Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod! 38Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.« 39Azt mondta erre neki a király: »Jöjjön el tehát velem Kámaám, s én azt teszem vele, ami neked tetszik, s te mindazt, amit kívánsz tőlem, megnyered.« 44Így feleltek erre Izrael emberei Júda embereinek: »Tíz résszel nagyobb vagyok én a király előtt, s inkább hozzám tartozik Dávid, mint tehozzád: miért követted el rajtam ezt a méltatlanságot? Miért nem nekem üzentek először, hogy hozzam vissza királyomat?« Júda emberei erre még keményebben feleltek Izrael embereinél.
  • 3 8»Miért mentél be apám mellékfeleségéhez?« Erre ő nagyon megharagudott Isbaál szavaiért, és azt mondta: »Hát Júda felé fordult kutyafej vagyok-e én ma, én, aki irgalmasságot cselekedtem apád, Saul házával, testvéreivel és hozzátartozóival, s nem adtalak Dávid kezébe? S te ma belém kötsz, s megdorgálsz azért az asszonyért? 28Amikor Dávid a már megtörtént dolgot meghallotta, azt mondta: »Ártatlan vagyok én és országom az Úr előtt mindörökké Ábnernek, Nér fiának vérétől. 39Én azonban még gyenge vagyok, csak most kentek királlyá, azok az emberek pedig, azaz Száruja fiai hatalmasabbak nálam. Ezért az Úr fizessen meg a gonosztevőnek gonoszsága szerint.«
  • 24 17így szólt Dávid az Úrhoz, amint meglátta a nép öldöklő angyalát: »Én vagyok az, aki vétkeztem, s aki gonoszul cselekedtem; de ők, a juhok, mit követtek el? Kérlek, forduljon tehát kezed én ellenem s az én apámnak háza ellen!« 12»Eredj és szólj Dávidhoz: Ezt üzeni az Úr: Három dolog közül választhatsz: válassz közülük egyet tetszésed szerint, s én azt cselekszem meg veled.« 24Így felelt azonban neki a király: »Nem fogadom el úgy, ahogy akarod, hanem megveszem tőled az áráért, mert nem áldozok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen szerzett egészen elégő áldozatot.« Dávid meg is vette a szérűt meg a marhákat ötven sékel ezüstön,
  • 7 18Bement erre Dávid király az Úr elé, leült, és így szólt: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy engem ennyire felemeltél? 2így szólt a király Nátán prófétához: »Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?« 6Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam. 8Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, 10Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, 13Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre.
  • 12 28Nos tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, s vedd ostrom alá a várost, s vedd be, hogy ne az én nevemnek tulajdonítsák a győzelmet, ha én dúlom fel a várost.« 7Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, 9Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt! 12Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.« 23Most azonban, hogy meghalt, miért böjtöljek? Visszahívhatom-e még? Sőt, én elmegyek majd hozzá, de ő nem tér vissza hozzám.«
  • 13 28Legényeinek azonban megparancsolta Absalom: »Vigyázzatok! Ha Ámnon ittas lesz a bortól, s én azt mondom nektek: Üssétek le, akkor öljétek meg. Ne féljetek, hiszen én parancsolom nektek, legyetek bátrak és vitéz emberek!« 13Hisz én nem tudnám elviselni szégyenemet, te meg olyan lennél Izraelben, mint valami bolond. Szólj csak inkább a királynak, s ő nem fog megtagadni tőled.« 32Megszólalt azonban Jonadáb, Semmaának, Dávid fivérének fia, és azt mondta: »Ne gondolja azt az én uram, a király, hogy mind megölték a király fiait: csak Ámnon halt meg, mert ő Absalom begyében volt attól a naptól kezdve, hogy erőszakot követett el Támáron, a nővérén.
  • 1 16Azután így szólt Dávid: »A te fejedet terhelje a véred, hiszen saját szád vallott ellened, amikor azt mondtad: ‘Én öltem meg az Úr felkentjét.’«
  • 2 6Nos, az Úr ugyan majd megfizet nektek irgalmassággal és hűséggel, de én is meg akarom hálálni, hogy ezt cselekedtétek. 20Hátratekintett azért Ábner és azt mondta: »Te vagy-e az, Aszaél?« Ő azt felelte: »Én vagyok.«
  • 9 2Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.« 6Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.« 8Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?«
  • 10 11Azt mondta Joáb: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre; ha meg Ammon fiai föléd kerekednek, én segítek neked.
  • 11 11Azt mondta erre Uriás Dávidnak: »Az Isten ládája és Izrael meg Júda sátrakban laknak, uram, Joáb és uram szolgái a puszta földön hálnak, én pedig menjek a házamba, egyek, igyak, és a feleségemmel aludjak? Életedre, lelked életére mondom: nem cselekszem ilyet!«
  • 14 5Azt mondta erre neki a király: »Mi bajod?« Az így felelt: »Jaj! Özvegyasszony vagyok én, mert meghalt a férjem. 17Hadd kérje tehát szolgálód, hogy úgy hasson uramnak, a királynak szava, mint az áldozat, hiszen az én uram, a király olyan, mint az Isten angyala, mivel nem ingatja meg sem az áldás, sem az átok, s azért az Úr, a te Istened, veled van.« 24Ám a király azt mondta: »Térjen vissza házába, de az én színem elé ne kerüljön.« Absalom tehát visszatért házába, s nem kerülhetett a király színe elé. 30azt mondta szolgáinak: »Tudjátok, hogy Joáb szántója az én szántóm mellett van, s árpavetés van rajta. Nos menjetek és borítsátok lángba.« Erre Absalom szolgái lángba borították Joáb vetését. Erre Joáb szolgái megszaggatták ruháikat, s elmentek urukhoz és azt mondták: »Absalom szolgái lángba borították a szántó egyik részét.«
  • 15 2Reggelenként aztán felkelt Absalom, odaállt a kapu bejáratához, s minden embert, akinek valami ügye volt, s ítéletért a királyhoz tartott, magához hívott Absalom és azt mondta: »Melyik városból való vagy?« Ha az feleletül azt mondta: »Izrael egyik törzséből való vagyok, én, a te szolgád,« 4»Bárcsak engem tenne valaki bíróvá e földön, hogy hozzám jönnének mindazok, akiknek ügyük van, én majd igazságosan ítélnék.« 20Tegnap jöttél, s már ma kénytelen lennél velünk jönni? Én megyek, ahova mennem kell, te térj vissza, s vidd vissza testvéreidet magaddal és cselekedjen az Úr irgalmasságot és hűséget veled, amiért jóindulatot és hűséget tanúsítottál.« 28Íme, én a puszta mezőin fogok lappangani, amíg hír nem jön tőletek értesítésül.«
  • 16 11Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: »Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, 18Húszáj erre azt felelte Absalomnak: »Hogyne! Én azé leszek, akit az Úr, s ez az egész nép és egész Izrael választott, s azzal maradok.
  • 17 11Én azért ezt tartom helyes tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Beersebáig, olyan nagy számban, mint a tenger fövenye és te magad állj közéjük. 15Azt mondta ekkor Húszáj Szádoknak és Abjatárnak, a papoknak: »Ezt és ezt tanácsolta Ahitófel Absalomnak és Izrael véneinek, én pedig ezt és ezt a tanácsot adtam.
  • 18 2s a nép egyharmadát Joáb keze alá, egyharmadát Abizájnak, Száruja fiának, Joáb fivérének keze alá, egyharmadát a Gátból való Ittaj keze alá vetette. Majd azt mondta a király a népnek: »Én is kivonulok veletek.« 11Azt mondta erre Joáb annak az embernek, aki a hírt hozta neki: »Ha láttad, miért nem szegezted a földhöz, s én tíz sékel ezüstöt meg egy övet adtam volna neked.« 22Erre Ahimaász, Szádok fia ismét szólt Joábnak: »Mit árt, ha én is elfutok Kúsi után?« Azt mondta erre neki Joáb: »Miért futnál, fiam? Nem leszel jó hír vivője!« 28Kiáltott ekkor Ahimaász és azt mondta a királynak: »Üdvözlégy, király!« Majd arccal a földre borult a király előtt és azt mondta: »Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, akik felemelték kezüket az én uram, a király ellen!« 32Azt mondta erre a király Kúsinak: »Békén van-e a gyermek, Absalom?« Kúsi azt felelte: »Úgy járjanak, mint e gyermek, az én uramnak, a királynak ellenségei, s mindazok, akik vesztére törnek.«
  • 20 17Amikor ő odament hozzá, azt mondta neki: »Te vagy, Joáb?« Ő erre azt felelte: »Én.« Ekkor az így szólt hozzá: »Hallgasd meg szolgálód szavát.« Ő azt felelte: »Meghallgatom.« 19Nem én vagyok-e az, aki igazat felelek Izraelben, s te fel akarod dúlni a várost, s el akarsz pusztítani egy anyát Izraelben? Miért rontasz az Úr örökségére?«
Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 41Aztán vedd el a levitákat az én számomra – én vagyok az Úr – cserébe Izrael fiainak minden elsőszülöttjéért, s állataikat cserébe Izrael fiai állatainak minden elsőszülöttjéért.« 13Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!« 45»Vedd el a levitákat cserébe Izrael fiainak elsőszülötteiért, s a leviták állatait cserébe állataikért, s legyenek a leviták az enyéim. Én vagyok az Úr!
  • 11 12Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: ‘Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?’ 14Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. 17Én majd leszállok és szólok neked, s elveszek lelkedből, s odaadom nekik, hogy hordozzák veled a nép terhét, s ne terheljen az téged egyedül.
  • 35 34Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«
  • 5 3akár férfi, akár nő, utasítsátok ki a táborból, hogy tisztátalanná ne tegyék a tábort, mert én közöttetek lakom.«
  • 6 27Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.«
  • 10 10Ha áldozati lakomátok, ünnepnapotok vagy a hó első napja van, fújjátok meg ezeket a trombitákat egészen elégő- és békeáldozataitok mellett, hogy emlékezzék meg rólatok Istenetek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek.«
  • 14 21De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével, 28Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.
  • 15 2»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok 18Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, 41Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«.
  • 18 6Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. 20Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: »Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között.
  • 20 24»Térjen meg immár Áron a népéhez, mert nem megy be arra a földre, amelyet Izrael fiainak szántam, minthogy nem hitt az én számnak a Pörölés-vizénél.
  • 22 8az így felelt: »Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem.« Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki: 18Azt felelte Bálám: »Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak. 30Azt mondta a szamár: »Nem én vagyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind e mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled?« Bálám azt felelte: »Sohasem.« 32Azt mondta neki az angyal: »Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van,
  • 23 15és azt mondta Báláknak: »Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral.«
  • 24 13Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom.
  • 25 11»Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban.
  • 33 53s tisztítsátok meg azt a földet és telepedjetek meg rajta, mert nektek adtam én azt birtokul.
Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 20 7Összehívta erre Izrael királya az ország valamennyi vénét, s azt mondta: »Észrevehetitek, s láthatjátok, hogy ármánykodik ellenünk, mert az én feleségeimért, az én fiaimért, az én ezüstömért s az én aranyomért küldött, s én azt nem tagadtam meg tőle.« 13Ekkor íme, egy próféta járult Ácháb, Izrael királya elé, s azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Nyilván láttad ezt az egész, nagyon nagy sokaságot: íme, én ezt még ma a kezedbe adom, hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok.« 4Izrael királya erre azt felelte: »Parancsodra, uram király, tiéd vagyok én és mindenem.« 28(Ekkor előlépett Isten egyik embere, s azt mondta Izrael királyának: »Ezt üzeni az Úr: Mivel a szírek azt mondták: ‘A hegyek Istene az Úr, és nem Istene a völgyeknek’ – azért kezedbe adom ezt az egész nagy sokaságot, s megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok.« 40Mialatt azonban én megzavarodva ide-oda forgolódtam, egyszerre csak eltűnt.« Azt mondta erre neki Izrael királya: »Az az ítéleted, amit magad mondtál.«
  • 3 17s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában. 20Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette. 7Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, 21Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.« 22A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt. 23Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’«
  • 11 33mivel elhagyott engem s Astartét, a szidoniak istennőjét és Kámost, a moabiták istenét s Molokot, Ammon fiainak istenét imádta, s nem járt az én útjaimon, s nem tette meg azt, ami igaz én előttem: parancsaimat s rendeleteimet, miként apja, Dávid. 31és azt mondta Jeroboámnak: »Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset – 38Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz, s azt teszed, ami igaz én előttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat, miként szolgám, Dávid cselekedett: veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint ahogy házat építettem Dávidnak is, és neked adom Izraelt.
  • 12 11Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.« 10Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: »Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: ‘Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk’ – ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka.
  • 18 12Ha távozásom után téged olyan helyre visz az Úr lelke, amelyet én nem tudok, s én bemegyek és értesítem Áchábot, s ő nem talál meg téged, akkor megölet engem: pedig szolgád féli az Urat gyermeksége óta. 24Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.« Erre az egész nép azt felelte: »Helyes indítvány!« 8Ő ezt felelte neki: »Én. Eredj, s mondd meg uradnak: ‘Itt van Illés.’« 18Erre ő azt mondta: »Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek. 22Erre Illés azt mondta a népnek: »Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája. 36Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: »Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt.
  • 1 5Adoniás, Haggit fia azonban felfuvalkodott, és azt mondta: »Én leszek a király!« Szerzett is magának szekereket és lovasokat, és ötven embert küldöncnek. 14S amíg te ott a királlyal beszélsz, én majd utánad megyek, és kiegészítem beszédedet.« 21Különben az fog történni, hogy amikor majd uram, a király aludni tér atyáihoz, én és fiam, Salamon mint bűnösök fogunk itt állni.« 31Batseba erre a földig hajtotta az arcát, leborult a király előtt, és így szólt: »Éljen az én uram, Dávid, mindörökké!«
  • 2 2»Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi.
  • 5 18Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem körös-körül mindenfelől, s nincs ellenségem, s nem fenyeget baj. 19Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak szólt: ‘Fiad, akit helyedbe királyi székedre ültetek, az építsen házat nevemnek.’ 23Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.«
  • 8 20Az Úr teljesítette is szavát, amelyet szólt, s én apám, Dávid helyébe léptem, s Izrael királyi székébe ültem, amint az Úr szólt: és házat építettem az Úr, Izrael Istene nevének 29hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik,
  • 13 14s elment az Isten embere után. Meg is találta, amint éppen a terebintfa alatt üldögélt és azt mondta neki: »Te vagy-e Istennek az az embere, aki Júdából jöttél?« Az azt felelte: »Én.«
  • 14 6s Ahiás meghallotta lába neszét, amint az ajtóhoz lépett, azt mondta: »Gyere csak be, Jeroboám felesége, miért tetteted magadat másnak? Én azonban kemény hírre kaptam megbízatást számodra. 7Eredj, s mondd Jeroboámnak: ‘Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mivel én felemeltelek téged a nép közül, s népemnek, Izraelnek fejedelmévé tettelek, 8s elszakítottam a királyságot Dávid házától, s neked adtam, te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat, s teljes szívéből követett engem, s azt cselekedte, ami kedves az én színem előtt, 10azért íme, én nyomorúságot hozok Jeroboám házára, s kiirtom Jeroboám minden férfiát, a bezártat is, az utolsót is Izraelben és úgy elsöpröm Jeroboám házának utódait, mint ahogy a trágyát szokták elsöpörni egészen tisztára.
  • 15 19»Szövetség van közöttem s közötted, az én apám s a te apád között: azért küldök ajándékot neked, ezüstöt s aranyat, s kérlek, jöjj, s bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz, hogy elvonuljon tőlem.«
  • 16 2»Mivel én felemeltelek téged a porból, s népem, Izrael fejedelmévé tettelek, te pedig Jeroboám eljárását követted, s vétekre vitted népemet, Izraelt, hogy bosszants vétkeikkel: 3íme, én learatom Bása utódait s háza utódait, s olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát.
  • 17 1Majd azt mondta a Tisbéből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: »Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd az én szám szavára.« 20majd kiáltott az Úrhoz és azt mondta: »Uram, Istenem, sújtod ezt az özvegyet is, akinél én úgy ahogy ellátást találok, hogy fiát így megölöd?«
  • 19 4maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: »Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.« 10Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.« 14Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.« 20Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: »Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.« Ő azt mondta neki: »Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.«
  • 21 2Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: »Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér.« 7Azt mondta erre neki felesége, Jezabel: »Nagyszerű tekintélyed van, s pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót szőlőjét.«
  • 22 8Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: »Van itt még egy ember, aki által megkérdezhetnénk az Urat, de én gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, csak rosszat: Mikeás, Jemla fia.« Azt mondta neki Jozafát: »Ne beszélj így, király!« 21Előlépett azonban a lélek, s az Úr elé állt és szólt: ‘Én rászedem.’ Szólt hozzá az Úr: ‘Mi által?’ 27és mondjátok nekik: ‘Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert, s tartsátok nyomorúságos kenyéren és szűk vízen, amíg én békével vissza nem térek.’«
Rút könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 16Ő azonban ezt felelte: »Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. 12Térjetek vissza, lányaim, menjetek; én már vén vagyok, nem vagyok alkalmas a házasságra. Még ha ezen az éjszakán foganhatnék és fiakat szülhetnék is, 17Azon a földön, amelyen te meghalsz, s amely téged befogad, ott haljak meg, s ott nyerjem el én is temetésem helyét. Úgy segítsen az Úr engem most és mindenkor, hogy egyedül csak a halál választ el engem és téged!«
  • 3 13Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!«
  • 4 4Akartam, hogy halljad, és megmondjam ezt neked mindazok előtt, akik itt ülnek, s népem vénei előtt. Ha magadnak akarod a rokonság jogánál fogva, vedd meg és legyen a tiéd! De ha nem akarod, mondd meg nekem azt is, hogy tudjam, mit kell tennem. Nincs ugyanis más rokon, csak te, aki az első vagy, és én, aki a második vagyok.« Az ember azt felelte: »Megveszem a mezőt.«
Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 36 36És megtudják a körülöttetek megmaradt nemzetek, hogy én, az Úr, én építettem fel a romokat, én ültettem be a műveletlen földeket; én, az Úr szóltam és megcselekedtem! 28Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. 6Azért jövendölj Izrael földjéről és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a hágóknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, én féltékenységemben és bosszúmban szóltam, mert elviseltétek a nemzetek gyalázását. 9S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek. 11Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 12Akkor majd megadom, hogy emberek járjanak rajtatok: Izraelt, az én népemet; és birtokukba vesznek téged, örökrészükké leszel, és nem leszel többé nélkülük. 22Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok. 23Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. 27Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. 38mint a szent nyájat, mint Jeruzsálem nyáját ünnepei alkalmával; ilyenek lesznek az elhagyott városok, telve embernyájakkal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
  • 16 17Fogtad az én aranyomból és az én ezüstömből való ékszereidet, amelyet én adtam neked, és férfialakokat készítettél magadnak és paráználkodtál velük. 18Vetted sokszínű ruháidat és befödted őket, és az én olajomat s az én illatszereimet eléjük helyezted. 6Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: ‘Maradj életben!’ Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben! 19Az én kenyeremet, amelyet neked adtam, a lisztlángot, az olajat és a mézet, amivel tápláltalak, az ő színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Így történt! – mondja az Úr Isten. 27Íme, ezért én kinyújtom ellened kezemet és elveszem azt, ami téged megillet, és gyűlölőidnek, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak majd gonosz utad miatt. 37íme, én összegyűjtöm valamennyi szeretődet, akikkel paráználkodtál, mindazokat, akiket szerettél, és mindazokat, akiket gyűlöltél, és mindenfelől összegyűjtöm őket ellened, és meztelenné teszem előttük szégyenedet, hogy lássák minden rútságodat. 43azért, hogy nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél engem mindezekkel. Ezért én is fejedre raktam útjaid terhét – mondja az Úr Isten –, bár minden utálatosságod ellenére sem cselekedtem gonoszságaid mértéke szerint. 48Életemre mondom, én, az Úr Isten: Szodoma nővéred, ő és leányai nem cselekedtek úgy, ahogyan cselekedtél te és leányaid. 62Akkor megkötöm szövetségemet veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,
  • 34 24Én pedig, az Úr, leszek az ő Istenük, és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelem közöttük; én, az Úr, szóltam. 15Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. – 17Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között. 30Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem – mondja az Úr Isten. – 8Életemre mondom, én, az Úr Isten: Mivel nyájaim prédává lettek és juhaim a mező minden vadjának eledelévé, mert nem volt pásztoruk – pásztoraim ugyanis nem törődtek nyájammal –, mert a pásztorok önmagukat legeltették, de nyájaimat nem legeltették, 10Így szól az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat, és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat. Kiszabadítom nyájamat szájukból, és az nem lesz többé eledelük. 11Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. 12Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. 20Ezért így szól hozzátok az Úr Isten: Íme, én magam teszek igazságot a hízott és a sovány juhok között! 22én megszabadítom nyájamat, és nem lesz többé prédává; és igazságot teszek juh és juh között. 26Áldássá teszem őket az én halmom körül, és esőt adok a maga idejében; áldásos esők lesznek. 27A mező fája meghozza majd gyümölcsét, a föld meghozza termését, és félelem nélkül laknak majd országukban. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor majd összetöröm igájuk láncait, és kiszabadítom őket zsarnokaik kezéből. 31Ti emberek, juhaim vagytok, legelőm juhai vagytok, én pedig, az Úr, a ti Istenetek vagyok – mondja az Úr Isten.
  • 2 8Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok.«
  • 3 17»Emberfia, őrállóul rendeltelek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben. 3és így szólt hozzám: »Emberfia, a gyomrod vegye be, és belső részeid teljenek meg ezzel a tekerccsel, amelyet én neked adok.« Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz. 4Azt mondta nekem: »Emberfia, menj Izrael házához és intézd hozzájuk az én igéimet.
  • 5 8azért így szól az Úr Isten: Íme, én felkelek ellened és én magam tartok benned ítéletet a nemzetek szemeláttára. 2Egy harmadrészt égess el tűzben a város közepén, miután az ostrom napjai beteltek; egy harmadrészt végy és hányj kardélre a város körül; egy másik harmadrészt pedig szórj a szélbe, én pedig kardot rántok utánuk. 11Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom! Mivel te megfertőzted szentélyemet minden törvényszegéseddel és minden utálatosságoddal, én is összetörlek téged; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek. 13Kitöltöm haragomat és lecsillapítom rajtuk bosszúmat, és megvigasztalódom; s amikor majd kitöltöm rajtuk bosszúmat, megtudják, hogy féltékenységemben én, az Úr beszéltem. 16én, az Úr szóltam. – Amikor majd rájuk bocsátom az éhségnek gonosz és halálos nyilait, amelyeket azért bocsátok rátok, hogy megsemmisítselek titeket és éhséget halmozzak rátok, és összetörjem köztetek a kenyér botját. 17Éhséget és dühös vadállatokat küldök rátok, hogy teljesen kiirtsalak benneteket. Döghalál és vér gázol majd át rajtad, és kardot bocsátok rád! Én, az Úr szóltam!«
  • 9 10Tehát az én szemem sem irgalmaz és én sem könyörülök; útjuk terhét fejükre térítem vissza!« 8Mikor aztán véget ért az öldöklés, csak én maradtam meg. Erre arcra borultam és hangosan kiáltottam: »Jaj, Úr Isten! Hát megsemmisíted-e Izrael minden maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?«
  • 11 20hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek. 5Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: »Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait! 8Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok – mondja az Úr Isten. – 10Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 12és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek.« 13Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: »Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?« 25Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.
  • 12 11Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. 13Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg. 15S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba. 16De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« 20A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 25Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt« – mondja az Úr Isten.
  • 14 9És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből. 11hogy Izrael háza ne tévelyedjen el többé tőlem és meg ne fertőződjék semmiféle gonoszsága által sem, hanem az én népemmé legyenek és én legyek az ő Istenükké«, mondja a seregek Ura. 4Ezért szólj hozzájuk és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izrael házából minden ember, aki a tisztátalanságát szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy és általa megkérdez engem: én, az Úr, tisztátalanságainak sokasága szerint felelek majd neki, 7Mert Izrael házából minden ember és a jövevények közül bárki, aki Izrael körében tartózkodik, ha elidegenül tőlem, és bálványait szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy, hogy általa engem megkérdezzen: én, az Úr, majd saját magam felelek neki! 8Arcomat annak az embernek ellene fordítom és őt intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népem közül; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 16még ha ez a három férfi benne volna is, életemre mondom, én, az Úr Isten: sem fiaikat, sem leányaikat nem mentenék meg, csak ők maguk menekülnének meg, az ország azonban pusztasággá lenne. 18és ez a három férfi ott volna annak közepén, életemre mondom, én, az Úr Isten: nem mentenék meg sem fiaikat, sem leányaikat, hanem egyedül csak ők menekülnének meg. 20és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg.
  • 20 31Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ! 3»Emberfia, szólj Izrael véneihez és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Vajon azért jöttetek-e, hogy engem kérdezzetek? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem felelek nektek! 5Ezt mondd nekik: »Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen Izraelt kiválasztottam, esküre emeltem kezemet Jákob háza ivadékának, és kinyilatkoztattam magamat nekik Egyiptom földjén. Esküre emeltem kezemet nekik e szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! 7Így szóltam hozzájuk: Mindenki vesse el magától szeme botrányait, és Egyiptom bálványaival ne szennyezzétek be magatokat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! 9Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat azok előtt a nemzetek előtt, amelyek között voltak és amelyek előtt kinyilatkoztattam magamat, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. 12S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket. 14Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat a nemzetek előtt, amelyek közül kivezettem őket, azok szeme láttára. 19Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük, 20szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 22de visszavontam kezemet, és az én nevemért úgy cselekedtem, hogy ne érje azt megszentségtelenítés a nemzetek előtt, amelyek közül kihoztam őket, azok szeme láttára. 25Azért én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre. 26Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. 33Életemre mondom, én, az Úr Isten: Erős kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok! 38Kiválogatom közületek a törvényszegőket és istenteleneket, és lakóhelyükről kivezetem őket, de Izrael földjére nem lépnek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 40Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal. 42Ti pedig megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd bevezetlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amelyért esküre felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom. 44És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek – a saját nevemért és nem a ti gonosz útjaitok szerint, sem pedig igen nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza« – mondja az Úr Isten!
  • 22 14Vajon helytáll-e majd szíved vagy erős marad-e kezed azokban a napokban, amelyeket én hozok majd rád? Én, az Úr, szóltam és megcselekszem! 13Íme, én összecsapom kezemet fukarságod fölött, amelyet tanúsítottál, és a vér fölött, amit körödben kiontottak. 16Aztán birtokomba veszlek a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr!« 19Ezért így szól az Úr Isten: Mivel mindnyájan salakká lettetek, íme, én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepén. 22Amint megolvad az ezüst a kemence közepén, olyanok lesztek ti is annak a közepén; és amikor kiöntöm rátok bosszúságomat, megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr!«
  • 23 41pompás ágyra ültél és asztalt terítettek előtted; az én tömjénemet és az én kenetemet helyezted rá. 13S én láttam, hogy mindkettőnek útja egyaránt szennyes, 22Ezért, Oholiba, így szól az Úr Isten: Íme, én feltámasztom ellened valamennyi szeretődet, akikkel untig betelt a lelked, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől: 24Rád törnek majd a szekérrel és kerékkel felszerelt nagyszámú nemzetek; páncéllal, pajzzsal és sisakkal fegyverkeznek fel ellened mindenfelől, s én nekik adom át az ítéletet, hogy ítélkezzenek feletted saját törvényeik szerint. 27De én véget vetek gonoszságodnak és Egyiptom földjéről hozott paráznaságodnak; szemedet nem emeled többé rájuk, és nem gondolsz többé Egyiptomra. 39Mert amikor feláldozták fiaikat bálványaiknak, ugyanazon a napon beléptek szentélyembe, hogy megszentségtelenítsék; még ezt is megtették az én házamban! 49Akkor rátok rakják gonoszságotokat, és ti viselitek majd bálványaitok bűneit; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az Isten!«
  • 29 9és Egyiptom földje pusztasággá lesz és sivataggá; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr. Mivel így szóltál: ‘Enyém a folyó, én alkottam azt!’ – 16Izrael háza nem fog többé azokban bízni, akik gonoszságra tanították, hogy tőlem elpártoljanak és őket kövessék; akkor megtudják, majd hogy én, az Úr vagyok az Isten!« 19Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én Egyiptom földjére vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ő majd elhurcolja annak sokaságát, elveszi prédáját és elragadja zsákmányát. Ez lesz hadseregének bére 21Azon a napon kinő majd Izrael házának a szarva, a te szádat pedig megnyitom közöttük; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!«
  • 37 12Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére. 13És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem! 23Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. 27A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 5Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek! 6Izmokat adok rátok, húst növesztek rajtatok, bőrrel vonlak be, és lelket adok nektek, hogy éljetek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.« 7Erre én prófétáltam, amint megparancsolta nekem. Miközben prófétáltam, zaj támadt és íme, zúgás hallatszott, és egyik csont a másikhoz közeledett, mindegyik a saját ízületéhez. 14A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem« – mondja az Úr Isten. 19ezt feleld nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én fogom József fáját, ami Efraim kezében van, és Izrael törzseit, az ő szövetségeseit, és együvé teszem őket Júda fájával és egy fává teszem őket – s eggyé lesznek az ő kezében. 21és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem. 24Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. 25Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké. 28És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.«
  • 39 17Ezért most, emberfia, így szól az Úr Isten: Mondd valamennyi szárnyasnak, valamennyi madárnak és a mező minden vadállatának: Gyűljetek egybe, siessetek, fussatok össze mindenünnen az én áldozatomra, amelyet én öltem le nektek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok! 1Te pedig, emberfia, jövendölj Góg ellen és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Góg, Mosok és Tubál első fejedelme; 5A mező színén esel majd el, mert én szóltam – mondja az Úr Isten. – 6Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken; és megtudják, hogy én vagyok az Úr! 7Szent nevemet ismertté teszem majd Izraelben, népem között, és nem engedem többé meggyalázni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje! 19Egyetek kövérséget a jóllakásig, és igyatok vért a megrészegülésig abból az áldozatból, amelyet én ölök le számotokra. 20Lakjatok jól az én asztalomon a lovakból, az erős lovasokból és az összes harcos férfiből – mondja az Úr Isten. – 22Így megtudja majd Izrael háza, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, attól a naptól fogva és azután. 28Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert elvittem ugyan őket a nemzetek közé, de ismét összegyűjtöm őket saját országukba, és senkit sem hagyok ott közülük.
  • 43 8Küszöbüket az én küszöböm mellé építették, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé, úgyhogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és meggyalázták szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek; ezért is semmisítettem meg őket haragomban. 7így szólt hozzám: »Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet – ők és királyaik – paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal. 27E napok elmúltával pedig, a nyolcadik napon és azon túl is mutassák be a papok az oltáron a ti egészen elégő áldozataitokat és békeáldozataitokat; és én kegyes leszek hozzátok« – mondja az Úr Isten.
  • 44 24Ha vetélkedés támad, álljanak elő, és az én jogom szerint tegyenek igazságot; az én utasításaimat és szabályaimat kövessék minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat. 28Örökrészük pedig ne legyen – én vagyok az ő örökrészük –; és birtokot ne adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk.
  • 1 28olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség köröskörül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam.
  • 4 5Én pedig rád teszem gonoszságuk éveit a napok száma szerint, háromszázkilencven napot, hogy Izrael házának gonoszságát hordozd. 8Íme, én megkötözlek téged, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másik oldalra, míg be nem töltöd ostromod napjait. 14Erre én így szóltam: »Jaj, Uram, Istenem! Íme, még nem voltam tisztátalan; hullát és amit vadállat szaggatott szét, nem ettem ifjúkorom óta mindeddig, és semmiféle tisztátalan húst sem vettem még a számba!«
  • 6 3és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a szakadékokhoz és a völgyekhez: Íme, én kardot bocsátok rátok és megsemmisítem magaslataitokat, 7s akit megöltek, a földre hull közöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 10Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, nem hiába beszéltem, hanem rájuk hozom ezt a veszedelmet! 13Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr: amikor ott hevernek majd megöltjeitek bálványaitok között oltáraitok körül minden magas dombon és minden hegy tetején, minden árnyékos fa alatt és minden lombos tölgy alatt, azon a helyen, ahol illatos tömjént gyújtottak valamennyi bálványuknak. 14Kiterjesztem föléjük kezemet, és pusztasággá s elhagyottá teszem a földet a sivatagtól Rebláig minden lakóhelyükön; hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!«
  • 7 4Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 9Szemem nem könyörül meg és nem irgalmazok, hanem rád rakom útjaid terhét, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én, az Úr büntetek! 14Fújjátok meg a harsonát, készüljenek fel mindnyájan! – De senki sincs, aki harcba szállna, mert egész népére az én haragom nehezedik. 27Gyászol a király, szomorúságba öltözik a fejedelem, s a föld népének keze megremeg. Útjaik szerint cselekszem majd velük és ítéleteik szerint ítélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
  • 8 1Történt pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét. 18Én is cselekszem tehát haragomban; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek; s amikor nagy hangon a fülembe kiáltanak majd, nem hallgatom meg őket!«
  • 13 7Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! – holott én nem beszéltem! 8Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, – mondja az Úr Isten. – 9S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten, 14Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 20Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek. 21Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 22Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen. 23Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
  • 17 16Életemre mondom, én, az Úr Isten: Ama király lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megszegte és vele kötött szövetségét felbontotta, Babilon területén fog meghalni! 21S mindazok, akik vele megfutottak egész seregével együtt, kard által esnek el; akik pedig életben maradnak, a szél minden irányába szétszóródnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam!«
  • 18 3Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! 25Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? 29De Izrael fiai mégis azt mondják: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Vajon az én útjaim nem igazságosak-e, Izrael háza, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? 32Mert nem akarom én a halandó halálát – mondja az Úr Isten –, térjetek meg, hogy éljetek!
  • 21 4És meglátja majd minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel azt, és senki sem oltja el.« 8Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent! 10hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé! 37A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!«
  • 24 14Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr. 21Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. 22Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; 24Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. 27aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
  • 25 5Rabbátot pedig tevék tanyájává teszem, és Ammon fiainak földjét nyájak pihenőhelyévé; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 7azért íme, kinyújtom rád kezemet és a nemzetek zsákmányává teszlek. Kiirtalak a népek közül, kitöröllek az országok közül és összetiporlak, s megtudod majd, hogy én vagyok az Úr! 9azért íme, én hozzáférhetővé teszem Moáb lejtőit a városok felől; az ő városai felől, mondom, és az ő határai felől az ország ékességeit: Bét-Jesimótot, Beelmeont és Kirjátaimot; 11És Moáb fölött is végrehajtom az ítéletet, s megtudják majd, hogy én vagyok az Úr! 14Kitöltöm bosszúmat Edomon az én népemnek, Izraelnek keze által, s ők Edommal haragom és bosszúm szerint cselekszenek, úgyhogy megismeri majd bosszúállásomat – mondja az Úr Isten! – 16azért így szól az Úr Isten: Íme, én kinyújtom kezemet a filiszteusokra, megölöm az öldöklőket, kiirtom a tengerparti ország megmaradt részét, 17és hatalmas bosszút állok rajtuk; megfenyítem őket haragomban, s ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszúmat kitöltöm rajtuk!«
  • 28 24Akkor Izrael házának nem lesz többé keserítő botránya és fájdalmat okozó tövise egyetlen ellenségétől sem; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten. 26Biztonságban laknak ott, házakat építenek, szőlőt ültetnek és békében laknak, amikor végrehajtom az ítéletet valamennyi ellenségükön körös-körül; és megtudják majd, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük!«
  • 30 8És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor tüzet bocsátok Egyiptomra és megsemmisítem összes segítőjét. 12Kiszárítom a folyók medrét, az országot pedig a leggonoszabbak kezébe adom; elpusztítom az országot és azt, ami benne van, idegenek keze által. Én, az Úr, szóltam! 19Végrehajtom az ítéletet Egyiptomon, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!« 22Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok, összezúzom erős és összetört karját, és kiütöm kezéből a kardot. 25Erőssé teszem Babilon királyának karját, de a fáraó karja lehanyatlik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor Babilon királyának kezébe adom kardomat, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen. 26Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
  • 32 32Mert az én félelmemet adom az élők földjére, s a körülmetéletlenek közt pihen majd, azok között, akiket megölt a kard – a fáraó és egész sokasága« – mondja az Úr Isten.
  • 33 11Mondd nekik: Életemre mondom, én, az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem azt, hogy az istentelen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg igen gonosz útjaitokról! Akkor miért halnátok meg, Izrael háza? 29És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor országukat sivataggá és pusztasággá teszem minden utálatosságuk miatt, amit elkövettek.
  • 35 6azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged. 9Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten! 11azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek. 12Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: ‘Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!’ 13Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam! 15Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
  • 38 3és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Íme, Góg, én ellened fordulok, Mosok és Tubál első fejedelme ellen. 12hogy zsákmányolj és prédát ejts, hogy azokra vesd kezedet, akiket elpusztítottak, de én helyreállítottam, arra a népre, amelyet összegyűjtöttem a nemzetek közül, amely birtokába kezdte venni és lakni kezdte a földnek köldökét. 14Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Így szól az Úr Isten: Ugye, azon a napon, amelyen az én népem, Izrael, biztonságban lakik, felkerekedsz majd, 23Akkor majd nagynak és szentnek mutatom magamat, és kinyilatkoztatom magamat számos nép szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 18 4Az én rendeléseim szerint tegyetek, az én parancsaimat tartsátok meg, s azok szerint járjatok: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 2»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 5Tartsátok meg törvényeimet s rendeleteimet, mert az az ember, aki szerintük cselekszik, élni fog általuk. Én vagyok az Úr! 6Senki se közelítsen vér szerinti rokonához, hogy felfedje szemérmét. Én vagyok az Úr! 21Gyermekedet ne add oda, hogy a Molok bálványnak szenteljék: ne szentségtelenítsd meg a te Istened nevét. Én vagyok az Úr! 30Tartsátok meg parancsaimat, s ne tegyétek azt, amit az előttetek levők cselekedtek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká ezekkel a dolgokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«
  • 11 44mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ne tegyétek tisztátalanná magatokat semmiféle csúszó-mászó által, amely a földön mozog, 45mert én, az Úr, hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: szentek legyetek, mert én szent vagyok.
  • 20 23Ne járjatok azoknak a nemzeteknek a törvényei szerint, amelyeket én majd kiűzök előletek, mert mindezeket cselekedték és én megutáltam őket. 26Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi néptől, hogy az enyéim legyetek. 3Én ugyanis ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből, mert odaadta gyermekét a Moloknak, s tisztátalanná tette szentélyemet, s megszentségtelenítette szent nevemet. 5akkor én fordítom arcomat az ellen az ember ellen s rokonsága ellen, s kiirtom népéből őt és mindazokat, akik egyetértettek vele a Molokkal való paráználkodásban. 7Szentül viselkedjetek, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! 8Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjetek szerintük: én, az Úr, szentséget kívánok tőletek! 24Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől.
  • 22 33én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr.« 2»Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr! 3Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr! 8Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr! 9Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük. 16hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!« 30aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr! 31Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr! 32Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek,
  • 25 42Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára. 2»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak. 17Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 21Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek. 38Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek. 55Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.
  • 26 1Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 2Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom! 12Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. 13Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok. 16akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést. 24akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért: 28akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért, 41s amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért, 42s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is. 44De noha ellenséges földön lesznek is, mégsem vetem el őket egészen, mégsem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek és felbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az ő Istenük 45és megemlékezem ősi szövetségemről, amelyet akkor kötöttem, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről a nemzetek színe előtt, hogy Istenük legyek, én, az Úr.«
  • 14 34»Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon,
  • 17 10Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből. 11A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.
  • 19 2»Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! 3Ki-ki tisztelje atyját és anyját. Szombatjaimat tartsátok meg: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 4Ne forduljatok a bálványok felé, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 10szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények – én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. 12Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr! 14Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr! 16Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr! 18Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr! 25Az ötödik esztendőben aztán egyétek gyümölcsüket és gyűjtsétek be a termést, amelyet hoznak. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! 28Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr! 30Szombatjaimat tartsátok meg, s szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr! 31Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! 32Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr! 34olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! 36igaz mérleg, igaz súly, igaz véka, igaz meszely legyen köztetek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről. 37Tartsátok meg minden parancsomat s minden rendeletemet s mindent azok szerint tegyetek: én vagyok az Úr!«
  • 21 8s a kiteendő kenyereket áldozzák. Szentek legyenek tehát, mert szent vagyok én is, az Úr, aki szentséget kívánok tőlük. 12s ki ne menjen a szent helyről, hogy meg ne szentségtelenítse az Úr szent helyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr! 15hogy nemzetsége törzsét össze ne keverje nemzete köznépével, mert én, az Úr, szentséget kívánok tőle.« 23de a függönyön belülre nem mehet, s az oltárhoz nem járulhat, mert testi hibája van, s nem szabad szentségtelenné tennie szent helyemet. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«
  • 23 10»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz, 22Amikor pedig földetek vetését aratjátok, ne vágjátok le egészen a földig, s az elmaradt kalászokat ne szedjétek össze, hanem hagyjátok a szegényeknek s a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!« 43hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről, én, az Úr, a ti Istenetek.«
  • 24 22Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«
Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 19Ő ezt válaszolta nekik: »Akkor az én testvéreim, az én anyámnak a fiai voltak. Az Úr életére mondom, hogyha meghagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket.« 2Ő azt felelte nekik: »Mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek? Nem ér-e többet Efraim böngészése Abiézer szüretjénél? 3A ti kezetekbe adta az Úr a mádiániták fejedelmeit, Órebet és Zebet: mit tudtam én cselekedni ahhoz képest, amit ti cselekedtetek?« Amikor ezt mondta, lecsendesedett az ellene háborgó lelkük.
  • 1 3Azt mondta erre Júda Simeonnak, a testvérének: »Jöjj fel velem sorsszabta földemre, és hadakozz a kánaániak ellen, hogy aztán én is elmenjek veled sors szabta földedre!« Simeon el is ment vele. 7Azt mondta ekkor Adonibezek: »Hetven király szedegette asztalom alatt az étkek hulladékait, akiknek levágattam kezük s lábuk ujjait. Ahogy én cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten.« Aztán elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.
  • 2 21azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott,
  • 4 7és én kivonultatom ellened a Kíson patakhoz Siserát, Jábin hadvezérét, harci szekereivel és egész seregével együtt és a kezedbe adom.«
  • 6 8Ő egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta nekik: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felhoztalak titeket Egyiptomból, kihoztalak titeket a rabszolgaság házából, 10Azt mondtam azonban: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok, de ti nem akartatok hallgatni szavamra.« 14Ekkor az Úr rátekintett, és így szólt: »Menj el a te saját erőddel és szabadítsd meg Izraelt a mádiániták kezéből. Vedd tudomásul, hogy én küldtelek.« 15Ő azonban megkérdezte: »Kérlek, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a legcsekélyebb Manasszéban, és én a legkisebb vagyok apám házában.« 16Az Úr erre azt felelte: »Én veled leszek, s te úgy megvered a mádiánitákat, mintha csak egyetlenegy embert vernél meg.«
  • 7 17Aztán azt mondta nekik: »Amit láttok, hogy én teszek, azt tegyétek: behatolok a tábor szélére, s amit teszek, kövessétek.
  • 9 2»Szóljatok Szíchem valamennyi emberéhez: ‘Mi jobb nektek, az-e, hogy hetven ember, Jerobaál valamennyi fia uralkodjon rajtatok, vagy az, hogy egy ember uralkodjon rajtatok? Vegyétek tekintetbe azt is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.’« – 48felment egész népével együtt a Szelmon hegyére, fejszét ragadott, levágott egy faágat, a vállára tette, elvitte és azt mondta társainak: »Amit láttok, hogy én cselekszem, cselekedjétek gyorsan ti is!«
  • 11 9Azt mondta erre nekik Jefte: »Igazán azért jöttetek hozzám, hogy hadakozzam értetek Ammon fiaival, s hogyha kezembe adja őket az Úr, én legyek a fejedelmetek?« 27Nem én vétek tehát ellened, hanem te cselekszel velem gonoszul, amikor igaztalan harcot indítasz ellenem. Az Úr, e napnak bírája, tegyen igazságot Izrael és Ammon fiai között.«
  • 13 11Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: »Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?« Az így felelt: »Én.«
  • 17 2Ez azt mondta anyjának: »Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van.« Ő így felelt neki: »Áldjon meg az Úr, fiam!«
  • 19 20Azt felelte neki az öreg: »Béke veled, én mindent adok, amire szükséged van, csak kérlek, ne maradj az utcán.«
Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 18 18Dávid azt mondta rá Saulnak: »Ki vagyok én, s mi az én életem, s mi apám nemzetsége Izraelben, hogy én a király vejévé legyek?« 17Azt mondta azért Saul Dávidnak: »Íme, itt van idősebbik lányom, Merób; neked adom feleségül, csak légy bátor harcosom és harcold az Úr harcait.« Saul azonban azt gondolta és azt mondta magában: »Ne az én kezem bánjon el vele, bánjon el csak vele a filiszteusok keze.« 23El is juttatták Saul szolgái mindezeket a szavakat Dávid fülébe. Ám Dávid azt mondta rá: »Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!«
  • 4 16Azt mondta azért Hélinek: »Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam.« Erre ő azt mondta neki: »Mi történt, fiam?«
  • 16 7Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: »Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.« 1Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: »Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.« 3Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked.« 18Megszólalt ekkor egyik legénye és azt mondta: »Íme, én láttam, hogy a betlehemi Izáj egyik fia jól tudja pengetni a lantot, hozzá nagy erejű vitéz, hadra termett ember, értelmes szavú, szép férfi, s az Úr is vele van.«
  • 20 3Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: »Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: ‘Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék!’ Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól.« 20Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, 42Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: »Eredj békességgel. Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében, ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között – az álljon mindörökké.«
  • 22 22Azt mondta erre Dávid Abjatárnak: »Tudtam én azt aznap, amikor az edomita Dóeg ott volt, hogy kétségkívül értesíti Sault: én okoztam apád háza minden emberének halálát! 9Azt felelte erre az edomita Dóeg, aki éppen ott állt és az első volt Saul szolgái között: »Én láttam Izáj fiát Nóbban, Ahimelek papnál, Ahitób fiánál, 23Maradj nálam, ne félj: hiszen aki az én éltemre tör, az tör a tiedre is, de velem együtt életben maradsz te is.«
  • 24 18és azt mondta Dávidnak: »Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked. 7Azt mondta azért embereinek: »Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy meg ne tegyem azt a dolgot az én urammal, az Úr felkentjével, hogy felemeljem kezemet ellene, hiszen ő az Úr felkentje!« 13Az Úr ítéljen köztem és közted, s az Úr álljon bosszút rajtad értem, de az én kezem ne emelkedjen fel ellened. 14A régi közmondás is úgy tartja: ‘Gonoszoktól származik gonoszság’, az én kezem tehát ne emelkedjen fel ellened.
  • 26 24Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s Ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból.« 6Dávid szólt a hetita Ahimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, és megkérdezte: »Ki jön le velem Saulhoz a táborba?« Azt mondta erre Abisáj: »Én lemegyek veled.« 11én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr felkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van meg a vizeskorsót, s menjünk.« 17Ekkor Saul megismerte Dávid hangját és azt mondta: »Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid?« Azt mondta erre Dávid: »Az én hangom ez, uram király.« 23Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen.
  • 1 8Elkána, a férje megkérdezte tőle: »Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?« 15Anna azt felelte: »Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. 26Anna ekkor így szólt: »Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. 28Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.«
  • 2 29Miért rugdaltátok lábbal véresáldozataimat s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát? 35Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni. Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben.
  • 8 7Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: »Hallgass a nép szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem engem, hogy ne én legyek a királyuk.
  • 9 19Sámuel azt felelte Saulnak: »Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van. 21Saul azt felelte: »Nem Jemini fia vagyok-e én, nem Izrael legkisebb törzséből származom-e, s nem a legutolsó-e nemzetségem Benjamin törzsének valamennyi nemzetsége közül? Miért mondasz tehát nekem ilyeneket?«
  • 10 8Te lemégy előttem Gilgálba. Én majd oda megyek le hozzád, hogy egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutassak be. Hét napig várj rám, amíg hozzád nem megyek, és meg nem mutatom néked, mit cselekedj.« 18és azt mondta Izrael fiainak: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én kihoztam Izraelt Egyiptomból, kiszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből s mindazoknak a királyoknak a kezéből, akik sanyargattak titeket.
  • 12 2s a király immár előttetek jár. Én azonban megöregedtem, s megőszültem, fiaim is közöttetek vannak. Íme, előttetek jártam ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, itt vagyok,
  • 13 12azt mondtam: Most majd lejönnek ellenem a filiszteusok Gilgálba és én még nem is esedeztem az Úr színe előtt. Így a szükség arra kényszerített, hogy bemutassam az egészen elégő áldozatot.«
  • 14 7Azt mondta erre neki fegyverhordozója: »Tegyél egészen úgy, ahogy kedved tartja; menj, ahová szándékozol, s én veled leszek, ahol csak akarod.« 40Majd azt mondta egész Izraelnek: »Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok.« A nép erre azt felelte Saulnak: »Tedd azt, amit jónak lát szemed.«
  • 15 20Azt mondta erre Saul Sámuelnek: »Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat.
  • 17 8Megállt, átkiáltott Izrael csatasorainak, és azt mondta nekik: »Miért vonultatok fel, s miért készülődtök harcra? Hát nem vagyok-e én filiszteus, ti meg Saul szolgái? Válasszatok ki magatok közül valakit, s az jöjjön le hozzám páros viadalra. 9Ha meg tud velem vívni és megver: szolgáitok leszünk; ha én kerekedek felül, s verem meg őt, ti lesztek szolgák, s ti fogtok szolgálni nekünk.« 10Majd azt mondta a filiszteus: »Íme, én ma gyalázattal illettem Izrael hadait: adjatok elém valakit, hogy páros viadalra keljen velem.« 32Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: »Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.« 36Oroszlánt is, medvét is megöltem én, a te szolgád: úgy jár tehát majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok. Nos, megyek és elhárítom népemről a gyalázatot, elvégre is ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni merte az élő Isten seregét.« 43Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: »Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?« Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, 45Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: »Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél
  • 19 3Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom.«
  • 23 17»Ne félj, mert nem ér el téged Saulnak, apámnak keze, s te fogsz uralkodni Izraelen, s én leszek melletted méltóságban a második. Tudja azt Saul, az apám is!«
  • 25 19és azt mondta legényeinek: »Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek.« Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot. 25Ne törődjön, kérlek, uram-királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram, legényeidet, akiket küldtél. 31ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy az, hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról!«
  • 27 12Ákis ezért megbízott Dávidban, s azt mondta: »Sok rosszat követett el népe, Izrael ellen, s azért az én szolgám lesz örökre.«
A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 21 17és Dávid így szólt Istenhez: »Nemde, én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vagyok az, aki vétkeztem, én követtem el gonoszságot. Ez a nyáj mit követett el? Uram Isten, kérlek, forduljon ellenem s atyám háza ellen kezed, de népedet ne sújtsa.« 3Joáb erre így válaszolt: »Szaporítsa az Úr százszor annyira népét, mint amennyi, hisz nem a te szolgáid-e ők, uram, király, mindnyájan? Miért kívánja azonban én uram azt, ami Izraelnek vétkéül fog számítani?« 23Ornán erre ezt válaszolta Dávidnak: »Vedd, s tegye meg az én uram, a király azt, ami neki tetszik, sőt odaadom a marhákat is egészen elégő áldozatnak, a cséplőszánokat áldozati fának, a búzát ételáldozatnak: mindezt szívesen odaadom.«
  • 17 16Elment erre Dávid király s leült az Úr elé s azt mondta: »Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy ilyeneket tettél velem! 1Amikor aztán Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Nátán prófétának: »Íme, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt van.« 5Hiszen nem laktam én házban attól az időtől fogva, hogy kihoztam Izraelt, a mai napig, hanem állandóan változtattam hajlékom helyét és sátorban 7Nos tehát, így szólj szolgámhoz, Dávidhoz: Ezt üzeni a seregek Ura: Én kiválasztottalak téged, noha a legelőn a nyájat terelted, hogy népem, Izrael vezére légy. 12Ő épít majd nekem házat s én megszilárdítom királyi székét mindörökre. 13Én atyja leszek s ő fiam lesz, s irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam elődödtől,
  • 22 7Azt mondta Dávid Salamonnak: »Fiam, én akartam házat építeni az Úr, az én Istenem nevének, 10Ő építsen házat nevemnek. Ő a fiam lesz és én az atyja leszek s megszilárdítom Izraelen való királysága trónját mindörökre.’ 14Íme, én szegénységemben elkészítettem az Úr házához szükséges dolgokat: százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt, s réz és vas annyi van, hogy megmérni sem lehet, mert tömege meghaladja a számot, s fát és követ is készítettem mindarra, ami szükséges.
  • 29 3Ezenkívül, amit az én Istenem házára felajánlottam, a saját vagyonomból is adok aranyat és ezüstöt az én Istenem templomához: azonfelül amit a szent épület céljaira előkészítettem, 14Ki vagyok én és ki az én népem, hogy neked ajánlhatnánk mindezeket? Tiéd minden és mi csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk. 2Én minden erőmmel előkészítettem a szükségeseket Istenem házához. Szereztem aranyat az arany-, ezüstöt az ezüst-, rezet a réz-, vasat a vas-, fát a fatárgyakhoz, ónix, stíbiumszerű és mindenféle színű köveket s mindenféle drágakövet és pároszi márványt bőségben. 17Tudom Istenem, hogy vizsgálod a szíveket és szereted az egyszerűséget: azért én is szívem egyszerűségében, örvendezve ajánlottam fel mindezeket és láttam, hogy itt levő néped is nagy örömmel ajánlotta fel neked ajándékait.
  • 19 12és azt mondta: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre, ha pedig föléd kerekednek Ammon fiai, én segítek neked.
  • 28 6s azt mondta nekem: ‘Fiad, Salamon építi fel majd házamat és udvaraimat: őt választottam ki ugyanis fiamnak s én neki atyja leszek 20Majd azt mondta Dávid a fiának, Salamonnak: »Légy férfi s erős és kezdj hozzá! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az én Istenem veled lesz és nem hagy magadra s nem hagy cserben téged, amíg az Úr házának szolgálatához szükséges minden dolgot el nem készítesz.
Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 10Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének, 16Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál.’ 2én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.« 15és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja. 40Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy.
  • 10 11Atyám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbel tetézem: atyám ostorral vert titeket, én skorpióval foglak verni titeket.« 10Ők úgy feleltek neki, mint ifjak s mint akik vele nevelkedtek a gyönyörökben, s azt mondták: »Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: ‘Atyád súlyos igát rakott ránk, te könnyíts rajta’ – így felelj neki: Az én kisujjam vastagabb, mint atyám dereka!
  • 32 13Nem tudjátok-e, mit műveltem én s atyáim a föld valamennyi népével? Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzeteknek s az összes országnak istenei országukat az én kezemtől? 15Ne szedjen hát rá titeket Hiszkija, ne szédítsen meg hamis szavakkal, s ne higgyetek neki! Ha ugyanis egyetlen nemzet vagy ország istene sem tudta megszabadítani népét kezemtől, s atyáim kezétől, akkor a ti Istenetek sem tud majd megmenteni titeket az én kezemből.«
  • 34 28Íme, én majd atyáidhoz juttatlak s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok.« 24Ezt üzeni az Úr: Íme, én rázúdítom e helyre és lakóira azokat a bajokat s mindazokat az átkokat, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt olvastak. 27meglágyult a szíved, és megalázkodtál Isten színe előtt azok miatt, amiket e hely ellen és Jeruzsálem lakói ellen mondtam, irántam való tiszteletből megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgatlak téged, mondja az Úr!
  • 1 8Salamon erre így válaszolt Istennek: »Te az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél és helyébe engem tettél királlyá.
  • 2 3úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr. 5Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be előtte. 7Küldj továbbá cédrus- jegenye- és fenyőfát is nekem a Libanonról, hiszen tudom, hogy szolgáid hozzáértéssel vágják a Libanon fáját, és az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett, 12Éppen azért elküldök hozzád egy okos és tudós embert, Hírámot, az én mesteremet,
  • 7 14de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit s meggyógyítom földjét. 16Kiválasztottam és szentté tettem ugyanis ezt a helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökre és ott maradjon szemem és szívem mindenkor.
  • 11 4Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratom alapján történt ez a dolog.« Amikor ezek meghallották az Úr üzenetét, visszatértek s nem vonultak fel Jeroboám ellen.
  • 12 5Ekkor Semeja próféta bement Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Sesák elől menekülve Jeruzsálemben egybegyűltek, és így szólt hozzájuk: »Ezt üzeni az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sesák kezére hagylak titeket.« 8Mindazonáltal szolgálniuk kell neki, hogy tudják a különbséget az én szolgálatom s a föld országainak szolgálata között.«
  • 18 3Azt mondta Ácháb, Izrael királya, Jozafátnak, Júda királyának: »Gyere velem Rámót-Gileád ellen.« Ő azt felelte neki: »Úgy akarom, ahogy te, amint a te néped, úgy akarja az én népem is: veled leszünk a harcban.« 7Izrael királya erre így válaszolt Jozafátnak: »Van itt egy ember, akitől megkérdezhetnénk az Úr akaratát, de én gyűlölöm őt, mert nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, Jemla fia.« Ezt mondta erre Jozafát: »Ne beszélj így, király.« 20előlépett a lélek, s megállott az Úr előtt és így szólt: ‘Én rászedem!’ Az Úr megkérdezte: ‘Mivel szeded rá?’ 26és mondjátok: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert és csak kevés kenyeret s kevés vizet adjatok neki, amíg én békességgel vissza nem térek.
  • 28 23Damaszkusz isteneinek, az ő legyőzőinek mutatott be áldozatokat, mondván: »Szíria királyainak istenei segítenek nekik s azért én áldozatokkal engesztelem őket, s akkor majd ők segíteni fognak nekem« – holott éppen ellenkezőleg, neki is és egész Izraelnek is vesztére voltak.
  • 33 4Oltárokat építtetett az Úr házában is, pedig arról azt mondta az Úr: »Jeruzsálemben lesz az én nevem mindörökké« –
Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 24 7Olyan szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Úr; az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek, mert megtérnek hozzám egész szívükkel.
  • 11 4melyet atyáitoknak parancsoltam azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból, amikor ezt mondtam: Hallgassatok szavamra, és tegyétek meg mindazt, amit parancsolok nektek! Akkor az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek, 11Ezért így szól az Úr: Íme, én olyan bajt hozok rájuk, amelyből nem tudnak kijönni. Kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. 19Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: »Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!« 22ezért így szól a Seregek Ura: »Íme, én meglátogatom őket: az ifjak kard által halnak meg, fiaik és leányaik éhen halnak.
  • 14 15Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták. 14De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek.
  • 23 32Íme, én azok ellen vagyok, akik hazug álmokat prófétálnak – mondja az Úr –, elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel, pedig én nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, és nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr. 2Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát – mondja az Úr. – 28A próféta, akinek álma van, az beszéljen el álmot, akinél pedig az én igém van, mondja el híven igémet! 30Azért íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik ellopják igéimet egymástól. 31Íme, én a próféták ellen vagyok – mondja az Úr –, akik arra használják nyelvüket, hogy mondást mondjanak. 39azért íme, én felemellek titeket, és elvetlek színem elől titeket és azt a várost, melyet nektek és atyáitoknak adtam.
  • 25 9íme, én elküldök észak minden nemzetségéért – mondja az Úr –, és Nebukadnezárért, Babilon királyáért, az én szolgámért, veszem és elhozom őket erre a földre, a lakóira és mindezekre a nemzetekre körös-körül. Kiirtásra szánom, borzadállyá, gúny tárgyává és örök romokká teszem őket. 29Mert íme, én azon a városon kezdem a pusztítást, amely az én nevemet viseli; akkor ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül, mert kardot hívok a föld minden lakójára – mondja a Seregek Ura. – 16Igyanak, tántorogjanak és veszítsék eszüket a kard miatt, amelyet én küldök közéjük!« 27»Ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok, részegedjetek meg és hányjatok, essetek el, és ne keljetek föl a kard miatt, amelyet én küldök közétek!
  • 27 5Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom. 6Most tehát én mindezeket az országokat Nebukadnezárnak, Babilon királyának, az én szolgámnak kezébe adom; még a mező vadjait is neki adom, hogy őt szolgálják. 15Mert nem küldtem őket – mondja az Úr –, és ők hazug módon prófétálnak az én nevemben, hogy elűzzelek titeket, és elvesszetek, ti és a próféták, akik prófétálnak nektek.«
  • 29 21Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene Áchábról, Kóliás fiáról, és Cidkijáról, Maaszja fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Íme, én Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adom őket, aki majd megöli őket szemetek láttára; 23Mert aljasságot műveltek Izraelben, házasságtörést követtek el társaik feleségével, és igét mondtak az én nevemben hazug módon, amit nem parancsoltam nekik; én vagyok a tudója és tanúja – mondja az Úr. – 9Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem küldtem őket – mondja az Úr. 11Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok – mondja az Úr –: békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek. 17Így szól a Seregek Ura: Íme, én elküldöm rájuk a kardot, az éhínséget és a dögvészt, és olyanná teszem őket, mint a romlott fügék, melyeket nem lehet megenni, olyan rosszak. 31»Küldj üzenetet az összes száműzöttnek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semaja prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket, 32azért így szól az Úr: Íme, én meglátogatom a nehelámi Semaját és ivadékát; nem lesz neki senkije, aki e nép között laknék, és nem látja meg azt a jót, melyet népemmel teszek – mondja az Úr –, mert lázadást hirdetett az Úr ellen.«
  • 32 38Az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. 3Cidkija, Júda királya ugyanis bezáratta őt, mondván: »Miért prófétálsz e szavakkal: ‘Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, hogy elfoglalja. 27»Íme, én vagyok az Úr, minden testnek Istene. Vajon lehetetlen-e nekem bármi is? 28Ezért így szól az Úr: Íme, én ezt a várost a káldeaiak kezébe adom, és Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, hogy elfoglalja. 34Elhelyezték undokságaikat abban a házban, mely az én nevemet viseli, hogy tisztátalanná tegyék azt. 37»Íme, én összegyűjtöm őket minden országból, ahová elűztem őket haragomban és indulatomban, nagy bosszúsággal; visszahozom őket erre a helyre, és letelepítem biztonságban.
  • 43 10Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én érte küldök és elhozom Nebukadnezárt, Babilon királyát, az én szolgámat, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elrejtettem; kifeszíti majd fölöttük díszsátrát.
  • 44 26Ezért halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküszöm az én nagy nevemre – mondja az Úr –, hogy Egyiptom egész földjén egyetlen júdai férfi szájából sem hangzik el többé az én nevem: ‘Él az Úristen!’ 11Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kiirtsam egész Júdát. 27Íme, én virrasztok fölöttük a vesztükre, és nem a javukra; elvesznek Júda férfiai mind, akik Egyiptom földjén vannak, a kard és az éhínség által, míg csak el nem fogynak. 30Így szól az Úr: Íme, én Efree fáraót, Egyiptom királyát ellenségeinek kezébe adom, azok kezébe, akik életére törnek, ahogy Cidkiját, Júda királyát Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére tört.«
  • 1 6»Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!« 8mert én veled vagyok, hogy megmentselek!«
  • 3 14Térjetek vissza, elpártolt fiak – mondja az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba. 19Én ezt mondtam:
  • 7 10azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: ‘Megmenekültünk’, hogy elkövethessétek mindezeket az undokságokat? 11Vajon rablók barlangjává lett szemetekben ez a ház, mely az én nevemet viseli? Íme, én is láttam, – mondja az Úr. – 12Mert menjetek csak el az én helyemre Sílóba, ahol először lakást készítettem nevemnek, és nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt! 14ezért úgy fogok tenni a házzal, mely az én nevemet viseli, melyben ti bizakodtok, és a hellyel, melyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Sílóval tettem. 23hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 30Mert olyat tettek Júda fiai, ami rossz a szememben, – mondja az Úr. – Undokságaikat abban a házban helyezték el, mely az én nevemet viseli, hogy tisztátalanná tegyék azt.
  • 9 14azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én ürömmel etetem meg ezt a népet, és mérgezett vízzel itatom meg őket.
  • 12 14Így szól az Úr minden gonosz szomszédom ellen, akik hozzányúlnak az örökséghez, melyet örökségül adtam népemnek, Izraelnek: »Íme, én kitépem őket földjükből, és Júda házát is kitépem közülük. 16Ez történik: ha majd jól megtanulják népem útjait, úgyhogy az én nevemre esküsznek: ‘Él az Úr!’ – ahogy megtanították népemet Baálra esküdni –, akkor felépülnek népem között.
  • 13 11Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; – de nem hallgattak rám. 13Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel.
  • 16 9Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én eltüntetem erről a helyről szemetek láttára és a ti napjaitokban az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját. 16Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból.
  • 18 6»Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. – Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza! 11Most tehát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Így szól az Úr: Íme, én rosszat készítek ellenetek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!«
  • 19 3Ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok erre a helyre, hogy mindannak, aki hallja, belecsendül a füle! 15»Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom erre a városra és valamennyi hozzá tartozó városra mindazt a bajt, amit kimondtam róla, mert megkeményítették nyakukat, úgyhogy nem hallgattak igéimre.«
  • 20 4Mert így szól az Úr: Íme, én téged rettenetté teszlek önmagad és minden barátod számára: elesnek majd ellenségeik kardja által, és szemed látni fogja. Egész Júdát Babilon királyának kezébe adom, aki majd fogságba viszi Babilonba, vagy karddal sújtja őket.
  • 21 4Így szól az Úr, Izrael Istene: Íme, én visszafordítom a harci fegyvereket a kezetekben, amelyekkel Babilon királya és a káldeaiak ellen harcoltok, akik ostromolnak titeket a falon kívül, és összegyűjtöm őket ennek a városnak közepére. 5Én magam fogok harcolni ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, haraggal, hévvel és nagy bosszúsággal. 8Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Íme, én elétek adom az élet útját és a halál útját.
  • 22 24»Amint igaz, hogy élek én – mondja az Úr –, ha Jojachin, Joakim fia, Júda királya pecsétgyűrű volna is jobb kezemen, bizony onnan is leszakítanám!
  • 26 5hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok – idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk –, 14Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben!
  • 28 7De hallgasd csak meg ezt az igét, amelyet én mondok füled hallatára és az egész nép füle hallatára! 16Ezért így szól az Úr: Íme, én elűzlek téged a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert lázadást hirdettél az Úrral szemben.«
  • 31 32Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. – 33Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
  • 33 6Íme, én behegesztem és meggyógyítom sebeit, meggyógyítom őket, és feltárom nekik a béke és biztonság kincsét. 21akkor bomlik fel szövetségem szolgámmal, Dáviddal is, úgyhogy nem lesz fia, aki trónján uralkodjék, és a levita papokkal, az én szolgáimmal.
  • 34 2»Így szól az Úr, Izrael Istene: Menj, és szólj Cidkijához, Júda királyához, és mondd meg neki: Így szól az Úr: Íme, én ezt a várost Babilon királyának kezébe adom, aki felégeti azt tűzzel. 5Békében fogsz meghalni, és amint illatszereket égettek atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy égetnek majd illatszereket neked is, és úgy fognak siratni: ‘Jaj, uram!’; mert igét szóltam én« – mondja az Úr. 13»Így szól az Úr, Izrael Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és ezt mondtam: 15Ti azonban ma megtértetek, és azt tettétek, ami helyes a szememben, amikor felszabadítást hirdetett mindenki a társának; és szövetséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amely az én nevemet viseli. 17Ezért így szól az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki a testvérének, egyik a másiknak. Íme, én hirdetek nektek felszabadítást – mondja az Úr –, a kardra, a dögvészre és az éhínségre, s iszonyattá teszlek titeket a föld minden királysága előtt. 22Íme, én parancsot adok – mondja az Úr –, és visszahozom őket ehhez a városhoz; harcolni fognak ellene, elfoglalják, és felégetik tűzzel. Júda városait is pusztasággá teszem, lakó nélkül.«
  • 35 14Jonadábnak, Rekáb fiának szavait betartották, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort. Nem is ittak mind a mai napig, mert hallgattak atyjuk parancsára. De amikor én szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, ti nem hallgattatok rám. 17Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Íme, én elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a bajt, amit kimondtam róluk; mert szóltam hozzájuk, de nem hallgatták meg, hívtam őket, de nem válaszoltak.«
  • 36 5Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: »Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az Úr házába. 18Báruk azt mondta nekik: »Diktálva mondja nekem mindezeket az igéket, én pedig leírom a könyvbe tintával.«
  • 39 16»Menj, és mondd meg az etióp Abdemeleknek: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én elhozom igéimet erre a városra, a vesztére és nem a javára: megvalósulnak előtted azon a napon.
  • 40 10Íme, én Micpában lakom, hogy rendelkezésükre álljak a káldeaiaknak, akik hozzánk jönnek. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, tegyétek edényeitekbe, és lakjatok városaitokban, melyeket elfoglaltatok!«
  • 42 4Erre Jeremiás próféta azt mondta nekik: »Hallottam. Íme, én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint; azután minden szót tudtotokra adok, melyet az Úr válaszol nektek; nem titkolok el előletek semmit.« 11Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek! Ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak benneteket, és megmentselek titeket kezéből!
  • 45 5Te mégis nagy dolgokat kérsz magadnak? Ne kérj! Mert íme, én bajt hozok minden testre – mondja az Úr –, neked azonban zsákmányul adom életedet mindazokon a helyeken, ahová csak mégy.«
  • 46 25Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.
  • 48 30Én ismerem kérkedését – mondja az Úr –, hamis a fecsegése, hamisak a tettei.
  • 49 19Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őt onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?
  • 50 18Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom Babilon királyát és az ő országát, ahogyan meglátogattam Asszúr királyát. 44Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őket onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?«
  • 51 64Azután ezt mondd: ‘Így fog elsüllyedni Babilon, és nem kel fel többé a baj miatt, amelyet én hozok rá, akárhogy fáradoznak is.’«
Ózeás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 9Azt mondta ekkor az Úr: »Hívd őt: ‘Nem az én népem’-nek, mivel ti nem vagytok többé az én népem, és én ‘Nem vagyok’ már nektek.
  • 3 3és mondtam neki: »Sokáig kell majd várnod rám; nem paráználkodhatsz és nem leszel férfié; de én is várni fogok rád.«
Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 11 6Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak – mondja az Úr. – Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből.« 4Ezt mondja az Úr, az én Istenem: »Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat! 7Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem ‘Jóakarat’-nak, a másikat elneveztem ‘Kötelék’-nek; és legeltettem a nyájat,
  • 3 9Íme, a kő, amit Józsue elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát – mondja a Seregek Ura –, és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát. 8Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot.
  • 8 3Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek. 6Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? – mondja a Seregek Ura. 21Elmennek majd egymáshoz a lakosok és mondják: ‘Menjünk, esedezzünk az Úr előtt és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is!’
  • 1 3Mondd azért nekik: Így szól a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám – mondja a Seregek Ura –, és én visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. – 6De az én szavaim és végzéseim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, nemde elérték atyáitokat? Azután megtértek és így szóltak: ‘Amint eltökélte a Seregek Ura, hogy útjaink és tetteink szerint cselekszik velünk, úgy is cselekedett.’« 9Mikor megkérdeztem: ‘Mik ezek, Uram?’, ezt mondta nekem egy angyal, aki velem beszélt: ‘Én majd megmutatom neked, hogy mik ezek.’ 15és nagy haraggal haragszom azokra a hatalmas nemzetekre, amelyek, mikor én egy kissé haragudtam, túlságosan megnövelték a bajt. 16Ezért így szól az Úr: Ismét irgalmassággal fordulok Jeruzsálemhez: benne épüljön fel az én házam – mondja a Seregek Ura –, és mérőzsinór feszüljön Jeruzsálem felett.
  • 2 9és én – mondja az Úr –, tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne. 12mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl. 13Mert íme, én felemelem ellenük kezemet, és ők prédájává lesznek azoknak, akik szolgáltak nekik; és ti akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.
  • 4 6Ő pedig felelt és így szólt hozzám: ‘Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hadsereg által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. – 11Én pedig megszólaltam és azt mondtam neki: ‘Mi az a két olajfa a mécstartótól jobbra és balra?’
  • 5 4Én elküldöm azt – mondja a Seregek Ura –, és az bemegy a tolvaj házába és annak a házába, aki hamisan esküszik nevemre, hogy telepedjék meg az ilyennek a házában és eméssze meg azt fájával és kövével együtt.’
  • 7 13és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak – mondja a Seregek Ura. –
  • 12 2»Íme, én Jeruzsálemet kábító serleggé teszem minden nép számára, amely körülötte van: még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet. 9És azon a napon én rajta leszek, hogy összezúzzak minden nemzetet, amelyik Jeruzsálem ellen vonul.
  • 13 5hanem így szólnak: ‘Nem vagyok én próféta! Földműves ember vagyok, földem van ifjúkorom óta.’
  • 14 2És én összegyűjtöm az összes nemzetet, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen; elfoglalják a várost, elpusztítják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat; s a város lakosságának fele fogságba megy, de a többi nép nem kerül el a városból. 5És ti e hegyek völgyébe menekültök, mert a hegyek völgye egészen Ácalig ér majd; úgy meneküljetek, amint a földrengés elől menekültetek Uzijának, Júda királyának napjaiban; és bevonul az Úr, az én Istenem összes szentjeivel együtt.
Malakiás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 6A fiú tiszteli atyját és a szolga urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem, és ha én Úr vagyok, hol a félelem tőlem? – mondja a Seregek Ura nektek, papok, akik megvetitek nevemet. Azt kérdezitek: ‘Miben vetettük meg nevedet?’ 10Bárcsak inkább bezárná valaki közületek a kapukat, hogy ne gyújthassanak tüzet oltáromon hiába! Nem lelem én kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, és a ti kezetektől nem fogadok el én ételáldozatot. 11Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek. Bizony, nagy az én nevem a nemzetek között – mondja a Seregek Ura –, 2»Szeretlek titeket – mondja az Úr –, de ti azt mondjátok: ‘Miben mutatod meg szeretetedet irántunk?’ – Nemde Ézsau a testvére volt Jákobnak? – mondja az Úr –, és én mégis Jákobot szerettem, 4Ha Edom azt mondja: ‘Elpusztultunk ugyan, de majd ismét felépítjük azt, ami elpusztult’ – erre azt mondja a Seregek Ura: Hát csak építsék fel ők, én majd elpusztítom! ‘Gonoszság országá’-nak nevezik majd őket, és ‘olyan népnek, melyre örökké haragszik az Úr.’ 14Átkozott a csalárd ember, akinek van a nyájában ép hím állatja, és ha fogadalmat tesz, gyenge állatot mutat be áldozatul az Úrnak, noha nagy király vagyok én – mondja a Seregek Ura –, és rettegik nevemet a nemzetek között!
  • 3 17Ezek – mondja a Seregek Ura –, az én tulajdonommá lesznek azon a napon, amelyen majd cselekvéshez látok, és én megsajnálom majd őket, mint ahogy az ember megsajnálja a fiát, aki neki szolgál. 1Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is – mondja a Seregek Ura. – 6Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg, 21és összetapossátok a gonoszokat, és ők olyanok lesznek a lábatok talpa alatt, mint a hamu, azon a napon, amelyen majd én cselekvéshez látok – mondja a Seregek Ura. –
Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 17Ne mondd tehát majd szívedben: ‘Az én erőm, az én kezem ereje szerezte meg mindezt nekem,’
  • 18 19Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. 16Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ‘Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.’ 20Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.’
  • 1 9Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek: 12De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket. 17Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg. 29Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük. 43Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre.
  • 4 5Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. 8Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok?
  • 5 5Én voltam abban az időben a közbenjáró, s a közvetítő az Úr között és közöttetek, hogy tolmácsoljam nektek az ő igéit, mert ti féltetek a tűztől, s nem mentetek fel a hegyre. Azt mondta: 6‘Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. 9Ne imádd, s ne tiszteld ezeket, mert én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Megtorlom az atyák gonoszságát fiaikon harmad- és negyedízig, mindazokon, akik gyűlölnek engem, 31Te pedig majd maradj itt velem, s én elmondom neked minden parancsomat, szertartásomat és rendeletemet, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy megtegyék azon a földön, amelyet nekik fogok adni birtokul.’
  • 6 2Teljes életedben féld az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg minden parancsát, amelyet én neked, fiaidnak és unokáidnak meghagyok, hogy hosszú életed legyen.
  • 7 17Ha azt mondanád szívedben: ‘Többen vannak azok a népek, mint én, hogy tudnám eltörölni őket,’
  • 9 4De amikor majd eltörli őket az Úr, a te Istened, a színed elől, azt ne mondd szívedben: ‘Az én igazvoltomért juttatott engem az Úr e föld birtokába’ – mert istentelenségük miatt törli el azokat a nemzeteket.
  • 10 10Én tehát ott álltam a hegyen, miként először, negyven nap és negyven éjen át, s az Úr ezúttal is meghallgatott engem: nem akart elveszteni téged.
  • 12 30vigyázz, ne utánozd őket, miután elpusztultak utadból, s ne tudakozódjál szertartásaik után, mondván: ‘Amint e nemzetek tisztelték isteneiket, úgy cselekszem majd én is.’
  • 13 19mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod minden parancsát, amelyet én ma meghagyok neked, hogy azt tedd, ami kedves az Úr, a te Istened színe előtt.
  • 15 5feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod mindazt, amit parancsolt, s amit én ma meghagyok neked. Megáld téged, amint megígérte, 15Gondolj csak arra, hogy te is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened megszabadított téged; azért parancsolom tehát én ezt most neked.
  • 24 8Vigyázz szorgosan magadra, hogy a lepra csapása rád ne jöjjön. Éppen azért tedd meg és gondosan teljesítsd mindazt, amire a levita-nemzetségből való papok tanítanak téged, ahogy én parancsoltam nekik,
  • 26 5Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ‘Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. 14Nem ettem belőle gyászomban, nem vittem ki semmiféle tisztátalan állapotomban, s nem fordítottam belőle semmit sem gyászszertartásra. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, s mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad nekem.
  • 29 5kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
  • 31 18Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, amelyet elkövetett, mivel más isteneket követett. 23Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: »Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek.«
  • 32 49»Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen, 52Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.«
Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 14 8Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet. 7Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam. 9Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: ‘Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet.’
  • 1 7Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel.
  • 2 12Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem,
  • 5 15Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: »Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?«
  • 8 5Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk,
  • 13 6mindazoknak a vidéke, akik a hegyen laknak, a Libanontól egészen Miszrefót vizéig, s akik mindnyájan szidoniak. Én majd eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől: kerüljön tehát földjük Izrael örökségének részei közé, amint megparancsoltam neked,
  • 23 14Íme, én maholnap elmegyek minden földi lény útjára. Ismerjétek el teljes lelketekből, hogy egy szó sem hiúsult meg mindabból, aminek teljesítését az Úr nektek megígérte.
  • 24 10de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből. 11Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. 15Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.«
Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 7Aztán elküldött Jozafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »Moáb királya elszakadt tőlem, gyere velem hadba ellene.« Ő azt felelte: »Felmegyek; aki az enyém, az a tied, az én népem a te néped, s az én lovaim a te lovaid.«
  • 2 3a bételi prófétafiak kijöttek Elizeushoz, s azt mondták neki: »Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?« Ő azt felelte: »Én is tudom, hallgassatok.« 5a jerikói prófétafiak Elizeushoz járultak, és azt mondták neki: »Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?« Ő azt mondta: »Én is tudom, hallgassatok.«
  • 4 13azt mondta legényének: »Mondd neki: Íme, gondosan elláttál minket mindennel. Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Van-e valami ügyed, s akarod-e, hogy szóljak a királynak vagy a sereg fővezérének?« Ő azt felelte: »Én nyugodtan lakom népem között.« 28Az asszony azt mondta neki: »Vajon kértem-e én fiút uramtól? Nemde azt mondtam neked: Ne ámíts engem?«
  • 5 3és azt mondta asszonyának: »Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.« 5Azt mondta erre neki Szíria királya: »Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.« Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, 7Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: »Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.« 18Csak ebben az egy dologban engeszteld az Urat szolgád érdekében: amikor uram bemegy Remmon templomába, hogy ott leboruljon s a kezemre támaszkodik, ha én is leborulok Remmon templomában, amikor ő ott leborul – nézze el az Úr nekem, szolgádnak ezt a dolgot.« 26Ő azonban azt mondta: »Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj,
  • 6 11Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?« 27Ő azt mondta: »Ha az Úr nem segít rajtad, én honnan segítselek? A szérűről vagy a sajtóról?« Majd azt mondta neki a király: »Mit akarsz?« Ő azt felelte: 28»Ez az asszony azt mondta nekem: ‘Add ide a fiadat, hogy ma megegyük, holnap aztán megesszük az én fiamat.’
  • 8 12Azt mondta neki Házaél: »Miért sír az én uram?« Ő azt mondta rá: »Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedjeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod.« 13Azt mondta erre Házaél: »Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?« Azt mondta erre Elizeus: »Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.«
  • 9 25Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: »Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá:
  • 10 9Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: »Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket? 15Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: »Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?« Azt mondta erre Jonadáb: »Igen.« »Ha igen« – mondta, – »add kezedet.« Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre, 18Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: »Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni. 24Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: »Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért.«
  • 13 14Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: »Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!«
  • 18 23Nos hát, gyertek uramhoz, az asszírok királyához, s én kétezer lovat adok nektek s lássuk, tudtok-e lovasokat szerezni rájuk? 25Hát az Úr akarata nélkül vonultam-e fel én erre a helyre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: ‘Eredj fel azon föld ellen s pusztítsd el!’« 27Így felelt erre nekik Rábsaké: »Vajon uradhoz és hozzád küldött-e engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat s nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a várfalon ülnek – hogy megegyék saját ürüléküket s megigyák saját vizeletüket veletek együtt?«
  • 19 7Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«
  • 21 12azért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok Jeruzsálemre s Júdára, hogy annak, aki hallja, belecsendül mindkét füle.
  • 22 16Ezt üzeni az Úr: Íme, én bajt hozok erre a helyre s lakóira teljesen a Törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott – 19s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen – hogy tudniillik álmélkodás és átok tárgyává lesznek –, megrettent a szíved s megaláztad magadat az Úr előtt s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr.
  • 23 27Éppen azért azt mondta az Úr: »Júdát is eltávolítom színem elől, amint eltávolítottam Izraelt és elvetem ezt a várost, amelyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat, amelyről azt mondtam: Ott lesz az én nevem.«
Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 15Az előző helytartók ugyanis, akik én előttem voltak, súlyosan megterhelték a népet és kenyérben, borban meg pénzben naponta negyven siklust szedtek. Hozzá még legényeik is nyomták a népet. Én azonban isteni félelemből nem így cselekedtem. 6Én nagyon megharagudtam, amikor ilyen hangú panaszukat hallottam, 9Én pedig folytattam: »Nem helyes az, amit műveltek. Miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne gyalázhassanak minket a pogányok, a mi ellenségeink? 10Én is, testvéreim meg legényeim is igen soknak kölcsönöztünk pénzt meg gabonát. Mi azonban nem követeljük vissza az adósságot. 14Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a király meghagyta nekem, hogy helytartó legyek Júda földjén, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől egészen a harminckettedikig, tehát tizenkét esztendőn át, én meg testvéreim nem vettük fel azt a járandóságot sem, amely a helytartót megilleti.
  • 6 11Én azonban így feleltem: »Hogyan menekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan tehetné be magamfajta ember a lábát a templomba anélkül, hogy életét veszítené? Nem lépek be.« 3Erre én követeket küldtem hozzájuk, ezzel az üzenettel: »Nagy munkán dolgozom. Nem mehetek le, mert az visszamaradna, ha elindulnék és lemennék hozzátok.« 4Négyszer küldtek ilyen módon hozzám, én azonban a fenti szavakkal válaszoltam nekik. 8Én azonban elküldtem hozzájuk és ezt üzentem: »Nem úgy történt, mint ahogyan te előadod. Magad találtad azt ki.« 13Pénzt kapott ugyanis, hogy én ijedtemben olyasmit tegyek, ami bűn, és így legyen valami rossz, amit terhemre róhatnak.
  • 1 1A huszadik év kiszlev havában történt, amikor én Szúza várában voltam, 6figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem. 11Kérlek, Uram, legyen füled figyelmessé szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, akik nevedet félni kívánják. Most pedig adj szerencsét szolgádnak és engedd, hogy irgalmat találjon annál a férfinél.« – Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
  • 2 1Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte, 4Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam 20Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: »Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen.«
  • 4 7Erre én rendenként felállítottam körös-körül a fal mögé a népet kardjával, lándzsájával és íjával. 17Én pedig és testvéreim, legényeim meg az őrök, akik kíséretemben voltak, ruhánkat sem tettük le. Mindenki jobbjában tartotta fegyverét.
  • 12 38Közben a másik dicsőítő kar ellenkező irányban haladt, mögötte én meg a nép fele a fal és Kemencetorony felett a Széles-fal felé. 40Ezután felállt a két dicsőítő kar az Isten házában, és vele én meg az elöljáróság fele,
  • 13 6Ezalatt azonban én nem voltam Jeruzsálemben, mert Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik esztendejében a királyhoz mentem és csak bizonyos idő múltával kértem engedélyt a királytól, 8Mivel én ebben nagyon gonosz dolgot láttam, Tóbiás házának holmiját a kamrából kidobáltam, 15Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni. 21Erre én megfeddettem őket és így szóltam hozzájuk: »Mit tartózkodtok itt a fal mentén? Ha ezt még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.« Attól az időtől kezdve azután szombaton nem jöttek. 25Erre én megszidtam és megátkoztam őket. Meg is vertem közülük néhány férfit, megtépdestem hajukat, és megeskettem őket Istenre, hogy ne adják oda leányaikat az ő fiaiknak, és fiaik meg maguk számára ne vegyenek feleséget az ő leányaik közül:
Tóbiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 21Vedd vagyonom felét és menj egészségben apádhoz. Ha meghalunk, én és feleségem, akkor a másik rész is a tiéd lesz. Bátorság, fiam! Én apád vagyok, Edna pedig anyád, tieid vagyunk és nővéredé mostantól fogva mindig. Bátorság, fiam!« 7Én most nem élvezetvágyból veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjak és találjon ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten.«
  • 1 3Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe. 6Én azonban gyakran elzarándokoltam egyedül Jeruzsálembe az ünnepnapokon, amint azt örök törvény írja elő egész Izraelben. Vittem magammal Jeruzsálembe az első termést, az állatok és a nyáj elsőszülötteit, a nyáj első gyapját 11én azonban őrizkedtem attól, hogy a pogányok ételéből egyek. 13a Magasságbeli kedvessé tett Szalmanasszár előtt és én vásároltam be neki mindent, amire szüksége volt. 18Eltemettem azokat is, akiket Szanherib király ölt meg, amikor Júdából menekült a büntetés idején, amelyet az Ég Királya művelt vele a káromlásokért, amelyekkel káromolta – Izrael fiai közül sokakat megölt haragjában –, én elvittem és eltemettem őket. Szanherib kereste és nem találta őket. 19Ekkor a niniveiek közül valaki megmondta a királynak, hogy én temettem el őket. Amikor megtudtam, hogy a király ezt tudja rólam és keres, hogy megöljön, elrejtőztem és félelmemben elmenekültem.
  • 2 14Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«
  • 5 2A pénzt azonban hogyan szerezzem vissza, nem tudom. Gábael nem ismer engem, én sem ismerem őt. Milyen jelet adjak neki, hogy megismerjen engem, higgyen nekem és visszaadja a pénzt? Aztán meg az utat sem tudom, amely Médiába vezet.« 13Ezt felelte: »Én Azarja vagyok, a nagy Ananja fia testvéreid közül.«
  • 7 11Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra.« Tóbiás azonban ezt mondta: »Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.« Ráguel ezt mondta neki: »Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.«
  • 10 8Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.«
  • 12 15Én Ráfael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk.«
Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 33Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én.
  • 2 12Amint élek én és nagy a királyságom hatalma: íme, szóltam és karommal véghez is viszem mindezt.
  • 5 5Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság.
  • 9 4Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet.
  • 11 1Holofernész így szólt hozzá: »Bátorság asszony, ne remegjen szíved, én ugyanis nem ártottam senkinek, aki kész volt szolgálni Nebukadnezárt, az egész föld királyát. 6Ha követed szolgálód szavait, valóra váltod kezeddel mindazt, amit Isten tenni szándékozik veled, és nem vall kudarcot az én uram vállalkozásaiban. 11Most azonban, hogy az én uram ne legyen eredménytelen és tehetetlen, a halál vár rájuk, mert hatalmába kerítette őket a súlyos bűn, amellyel haragra ingerelték Urukat, s mivel ezt tették, számodra megértek a pusztulásra. 16Ezért én, a te szolgálód, amikor ezt megtudtam, elmenekültem tőlük és Isten elküldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, amikor hírét veszi. 23Tekinteted szép, beszéded okos. Ha megteszed, amit mondtál, a te Istened lesz az én Istenem, te pedig Nebukadnezár király házában fogsz lakni és neved híres lesz az egész földön.«
  • 12 6Holofernészhez küldött ezzel az üzenettel: »Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni!« 13Bagoász eltávozott Holofernésztől, bement Judithoz és így szólt hozzá: »Ne vonakodjék a szép leány eljönni az én uramhoz, hogy tiszteletben legyen előtte, igyék velünk bort örömmel és legyen ma olyan, mint Asszíria fiainak leányai közül egy, akik Nebukadnezár házában vannak.« 14Judit így szólt hozzá: »Ki vagyok én, hogy ellentmondjak uramnak? Mindaz, ami kellemes lesz szemében, sietve megteszem, és ez öröm lesz számomra halálom napjáig.«
Báruk könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 31és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik, 35És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam.’
  • 6 6Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.
Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 14 25Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten. 26Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.« 35Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«
  • 2 24Dániel aztán bement Áriokhoz, akit a király Babilon bölcseinek kivégzésével megbízott, és így szólt hozzá: »Ne végezd ki Babilon bölcseit; vezess engem a király színe elé, s én megmondom a királynak a megfejtést.« 30Én pedig megnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem azért, mert a bölcsesség nagyobb bennem, mint bármely más élőlényben, hanem azért, hogy megfejtése ismeretes legyen a király előtt, és megértsd elméd gondolatait.
  • 3 92Ő pedig így szólt : »Íme, én négy férfit látok, és azok szabadok, s a tűz közepén járnak-kelnek és semmi bántódásuk nincsen; a negyediknek olyan alakja van, mint egynek Isten fiai közül.«
  • 4 1Én, Nebukadnezár, nyugodtan éltem házamban és vidáman a palotámban. 4Be is jöttek a jósok, a bűbájosok, a káldeaiak meg a jövendőmondók, és én elmondtam előttük az álmot, de jelentését nem tudták megmondani nekem. 5Végül színem elé járult egyik társuk, Dániel, akit az én Istenem nevéhez hasonlóan Baltazárnak hívnak, és akiben a szent istenek lelke van. Elmondtam előtte az álmot: 15Ezt az álmot láttam én, Nebukadnezár király. Te tehát, Baltazár, mondd meg hamar a jelentését, mert országomnak egyik bölcse sem tudja megmondani nekem a megfejtését; te azonban meg tudod mondani, mert a szent istenek szelleme van benned.« 24Ezért, király, legyen tetszésedre az én tanácsom: váltsd meg alamizsnával bűneidet és a szegények iránt való irgalommal gonoszságaidat; akkor talán Ő megbocsátja vétkeidet.« 27és azt mondta a király: »Ugye ez az a nagy Babilon, amelyet erőm hatalmában és dicsőségem ragyogtatására én építettem ki országom székhelyévé?« 31»Az idő elmúltával azonban én, Nebukadnezár, fölemeltem szememet az égre, és visszanyertem értelmemet. Erre áldottam a Fölségest, és dicsőítettem és magasztaltam az örökké Élőt, 34Ezért most én, Nebukadnezár, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát, mert minden cselekedete igaz és útjai igazságosak, és azokat, akik kevélységben járnak, meg tudja alázni.«
  • 6 23Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!«
  • 7 15Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem.
  • 8 1Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam, 13Akkor hallottam, hogy az egyik szent beszél, és egy másik szent így szólt annak, aki beszélt és akit én nem ismertem: »Mennyi időre szól ez a látomás az örökkön égő áldozatról, s a pusztítás bűnének elkövetéséről, a szentély és a sereg megtiprásáról?« 15Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. 17Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: »Értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás.« 27Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza.
  • 9 2uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart. 3Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte. 23Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást.
  • 10 2Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam; 7Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. 11és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam. 12Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. 13A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál. 16Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: »Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem. 17Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?«
  • 11 1A méd Dáriusz mellett álltam én első esztendejétől fogva, hogy megerősödjék és hatalmassá legyen.
  • 12 5Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján.
  • 13 46Ez hangosan így kiáltott: »Én mentes vagyok ennek a vérétől.«
Aggeus jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 9Sokra számítottatok, de íme, kevés lett; hazavittétek a termést, de én elfújtam. Miért? – mondja a Seregek Ura. – Azért, mert az én házam romokban hever, közületek pedig mindenki a maga házába siet. 13De Aggeus, az Úr követe az Úr megbízásából így szólt a néphez: »Én veletek vagyok« – mondja az Úr.
  • 2 4Nos, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. – Bátorság, Józsue főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe! – mondja a Seregek Ura. – Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. – 5Aszerint, amint szövetséget kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről, és az én lelkem közöttetek lesz. Ne féljetek! 6Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 9Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél – mondja a Seregek Ura –, ezen a helyen adok én békességet« – mondja a Seregek Ura. 14Így szólt erre Aggeus: »Ilyen ez a nép és ilyen ez a nemzet az én színem előtt – mondja az Úr –, és ilyen mindaz, amit kezük művel, és mindaz, amit itt bemutatnak: tisztátalan. 21»Szólj Zerubbábelhez, Júda helytartójához, és mondd neki: Megrendítem majd én az eget és a földet egyaránt. 23Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, veszlek téged, Zerubbábel, Salátiel fia, én szolgám – mondja az Úr –, és mintegy pecsétgyűrűvé teszlek, mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura.«
Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 12Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák.«
  • 7 21Én Artaxerxész király felhívom és felszólítom az összes állami kincstárost a folyamon túl: bármit kér tőletek Ezdrás pap, a menny Istenének törvénytudója, szolgáltassátok ki haladéktalanul: 28és felém hajlította kegyét a király és tanácsosai meg minden nagybefolyású udvari tisztje előtt. Úgyhogy megerősítve az Úrnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó keze által, összegyűjthettem a főembereket Izraelből, hogy hazatérjenek velem.
  • 9 4Amikor pedig egybegyűltek nálam mindnyájan, akik remegtek Izrael Istenének ítéletétől azoknak a törvényszegése miatt, akik a fogságból visszatértek, én ott ültem szomorúan egészen az esti áldozatig. 5Az esti áldozatkor felkeltem sanyarúságomból, tépett palástban meg köntösben meghajtottam térdemet, kiterjesztettem kezemet az Úrhoz, az én Istenemhez.
Eszter könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 9Ha tehát úgy tetszik neked, írásban rendeld el kiirtásukat, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek le kincstárad javára.«
  • 4 16»Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.«
  • 7 8Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. A király így szólt: »A királynén is erőszakot akar elkövetni, az én jelenlétemben, saját házamban?« Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
  • 8 8Írjatok tehát a király nevében a zsidóknak úgy, amint nektek tetszik, s pecsételjétek le az én pecsétemmel, mert a király nevében írt és az ő pecsétjével ellátott levelet nem lehet megváltoztatni.«
  • 10 3A két sárkány én vagyok meg Ámán. 3Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között.
Jób könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 16Még beszélt az, amikor jött egy másik is, és azt mondta: »Az Isten tüze hullott le az égből, leütötte és elemésztette a juhokat és a szolgákat; egyedül én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.« 19amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked.«
  • 42 7Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: »Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám. 8Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám.«
A Prédikátor könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 12Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
  • 2 15Erre azt mondtam magamban: »Ha a balga vége engem is utolér, mi hasznát látom annak, hogy én jobban törekedtem a bölcsességre?« Azt mondtam magamban: Rájöttem arra, hogy ez is csak hiúság!
Jézus, Sirák fiának könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 0 0Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk. Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak. Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására. Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni, hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket.
Izajás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 7 13Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is?
  • 8 18Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
  • 10 24Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszíriától, mely vesszővel ver téged, és botját emeli ellened, mint Egyiptom!
  • 19 25melyet megáld a Seregek Ura e szavakkal: »Áldott az én népem, Egyiptom, kezemnek műve, Asszíria, és örökségem, Izrael!«
  • 36 12De a főpohárnok azt mondta: »Talán csak uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam mindezeket a szavakat? És nem inkább azokhoz az emberekhez, akik a várfalon ülnek, hogy majd saját ürüléküket egyék, és saját vizeletüket igyák, veletek együtt?«
  • 37 7Íme, én egy lelket adok belé, üzenetet fog hallani, és visszatér földjére; majd leterítem őt karddal a saját földjén.«
  • 39 8Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: »Jó az Úr szava, amelyet mondtál.« Azt gondolta ugyanis: »Az én napjaimban béke és biztonság lesz.«
  • 44 17A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«
  • 52 6Ezért megismeri majd népem nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki így szóltam: ‘Íme, itt vagyok!’«
  • 66 18De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet.
Joel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 7Íme, én visszahívom őket azokról a helyekről, ahová eladtátok őket, és fejetekre hárítom gonoszságotokat.
Jónás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 9Ő azt felelte nekik: »Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.«
  • 4 11és én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?«
A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 20én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk.
  • 5 17Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk.«
  • 10 24Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« 54Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« 56Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.« 72Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’
  • 13 3és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk. 4Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben.
Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, 22És megáldotta őket Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!« 26Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« 28Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« 29Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok,
  • 2 19Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. –
  • 3 1A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« 2Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. 3Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.« 6Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. 11Erre megkérdezte tőle: »Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?« 12Az ember azt felelte: »Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.« 13Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: »Miért tetted ezt?« Ő így felelt: »A kígyó rászedett és ettem.« 14Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: »Mivel ezt tetted, légy átkozott 18Teremjen az neked tövist és bogáncsot, 20És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21Az Úr Isten ezután bőr köntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket, 23Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
  • 4 6Ám az Úr azt mondta neki: »Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? 7Nemde ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!« 9Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: »Hol van Ábel, a testvéred?« Ő így felelt: »Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?« 10Azt mondta erre neki: »Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. 12Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!« 13Azt mondta erre Káin az Úrnak: »Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. 14Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!« 15Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál. 25Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: »Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!« 26Szetnek szintén született fia, ezt Enósnak nevezte el; ő kezdte segítségül hívni az Úr nevét.
  • 5 2Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette. 29és elnevezte Noénak, mondván: »Ez vigasztal meg majd minket kezünk munkáiban és fáradalmaiban a földön, melyet az Úr megátkozott!«
  • 6 3Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« 7így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!« 13azt mondta Noénak: »Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről. 17Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. 18Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. 21Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.« 22Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.
  • 7 1Azt mondta erre az Úr Noénak: »Menj be a bárkába, te és egész házad népe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. 5Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki. 14ők, és minden állat, faja szerint, minden lábasjószág, faja szerint, és minden csúszómászó, amely mozog a földön, faja szerint, minden, ami repül, faja szerint, minden madár és minden szárnyas. 16Hím és nőstény ment be minden testből, amely bement, amint Isten megparancsolta neki. És bezárta őt az Úr kívülről. 23Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában.
  • 8 9De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. – Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette a bárkába. 16»Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiaid feleségei!
  • 9 1Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam! 3Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, 5A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől. 7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!« 16A felhőkben lesz tehát a szivárvány, s én látni fogom, és megemlékezem arról az örök szövetségről, amely Isten között és a földön lévő minden testet éltető lélek között létrejött.« 19Ők hárman voltak Noé fiai, s ezektől terjedt el minden emberi nemzetség az egész földön. 24Amikor aztán Noé felébredt a részegségből, s megtudta, mit tett vele a kisebbik fia,
  • 10 8Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. 25Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg – azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld –, a testvérének neve pedig Joktán.
  • 11 8Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. 9Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére. 31Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.
  • 12 4Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenöt esztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból. 7Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 12s ha meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: ‘A felesége’. Akkor engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 15A főemberek elbeszélték ezt a fáraónak, és dicsérgették őt előtte. Erre az asszonyt elvitték a fáraó házába, 16Ábrámmal pedig jól bántak miatta, s lettek neki juhai, marhái és szamarai, rabszolgái meg szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 18Hívatta tehát a fáraó Ábrámot, és azt mondta neki: »Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy ő a feleséged? 19Miért mondtad húgodnak, úgyhogy én elhozattam feleségül magamnak! Most íme, itt a feleséged, vedd és menj!« 20Aztán a fáraó embereket rendelt Ábrám mellé, s azok elkísérték őt, a feleségét és mindenét, amije volt.
  • 13 9Itt van előtted ez az egész föld: válj el tőlem, kérlek! Ha te mégy balra, akkor én jobbra tartok, ha te jobbra akarsz, akkor én balra megyek!« 15Ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak fogom adni örökre. 17Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!«
  • 14 15Majd elosztotta embereit, éjszaka rájuk rontott, megverte, és egészen Hóbáig kergette őket, amely Damaszkusztól balra fekszik. 19Megáldotta őt, és így szólt: 21Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: »Az embereket add ide nekem, a többit tartsd meg magadnak!« 22Ő azonban azt felelte neki: »Kezemet az Úrhoz, a felséges Istenhez emelem, aki az ég és a föld Alkotója, 23hogy még egy szál fonalat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy azt ne mondjad: ‘én tettem gazdaggá Ábrámot’ – 24kivéve azt, amit a legények megettek, és a velem jött embereknek, Ánernek, Eskolnak és Mamrénak a részét: ők kapják meg a részüket!«
  • 15 1Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: »Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!« 2Ábrám ekkor megkérdezte: »Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!« 3Aztán így folytatta Ábrám: »Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!« 4De az Úr azt válaszolta neki: »Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!« 5Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: »Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!« Aztán így folytatta: »Éppen ilyen lesz az utódod is.« 6Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. 7Ekkor azt mondta neki az Úr: »Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.« 8Ám ő azt válaszolta: »Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?« 9Az Úr erre azt felelte neki: »Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!« 10Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. 11A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket. 13Az Úr azt mondta Ábrámnak: »Tudd meg előre, hogy utódod idegenként olyan földön lesz, amely nem az övé. Szolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig. 15Te azonban békességben térsz meg atyáidhoz, és szép öregségben fognak eltemetni.
  • 16 1Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár. 2Azt mondta Sárai Ábrámnak: »Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!« Ábrám hallgatott Sárai szavára. 3Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének. 5Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: »Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!« 6Ábrám azt felelte neki: »Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik.« Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött. 7Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van, 8így szólt hozzá: »Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?« Ő azt felelte: »Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök.« 9Az Úr angyala erre azt mondta neki: »Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!« 13Erre ő ezt a nevet adta az Úrnak, aki vele beszélt: »Te vagy az Isten, aki láttál engem!« Azt mondta ugyanis: »Valóban itt néztem az után, aki látott engem.« 14Ezért a kútnak ezt a nevet adta: Annak a kútja, aki él, és látott engem. Ez Kádes és Bárád között van. 15Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. 16Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.
  • 17 1Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, 2és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak!« 4Isten így folytatta: »Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. 7És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. 8Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.« 9Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: »Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre. 12Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket, nemzedékről nemzedékre! A rabszolgát is metéljétek körül, akkor is, ha nálatok született, s akkor is, ha vásárolt, és nem a ti törzsetekből való. 16mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzetekké legyen, s népek királyai származzanak tőle!« 19Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: »Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre. 21De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor.« 23Ábrahám pedig fogta a fiát, Izmaelt, s házának valamennyi nála született és valamennyi vásárolt rabszolgáját, háza népe minden férfi tagját, és mindjárt aznap körülmetélte előbőrük húsát, miként Isten megparancsolta neki.
  • 18 1Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. 2Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, 6Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: »Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!« 8Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá. 9Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: »Hol van Sára, a feleséged?« Ő azt felelte: »Itt, benn a sátorban.« 10Erre az egyikük azt mondta neki: »Egy esztendő múlva, ilyen idő tájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.« Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát. 13Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: »Miért nevetett Sára, s miért mondta: ‘Szülhetek-e még vénasszony létemre?’ 15Sára azonban tagadta: »Nem nevettem!« – mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: »Nem úgy van az, te bizony nevettél!« 16Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 18Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. 19Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és háza népe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki.« 26Azt mondta erre neki az Úr: »Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.« 28Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?« Erre ő azt mondta: »Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.« 29Erre ismét szólt hozzá: »És ha csak negyven lesz, mit teszel?« Ő azt mondta: »Nem sújtom a negyvenért.«
  • 19 1A két angyal este érkezett Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujában üldögélt. Amint meglátta őket, felkelt, és eléjük ment. A földig hajtotta arcát előttük, 3De nagyon unszolta őket, így betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig lakomát készített, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek. 5Szólították Lótot, s azt mondták neki: »Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!« 7»Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot. 8Van két leányom, akik még nem ismertek férfit. Kihozom őket hozzátok, és éljetek vissza velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmi gonoszat, hiszen hajlékom árnyékába jöttek.« 9Ám azok azt mondták: »Takarodj innen!« Aztán pedig így szóltak: »Jövevényként jött ide, és ő akar bíráskodni? Majd mindjárt elbánunk veled, alaposabban, mint azokkal!« – Azzal nagy erővel Lótra rohantak, s már majdnem betörték az ajtót. 13Mi ugyanis eltöröljük ezt a helyet, mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr előtt, s ő elküldött minket, hogy pusztítsuk el.« 15Amikor aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: »Kelj fel, vedd feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága miatt!« 16És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki. 17Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: »Mentsd az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!« 18Ám Lót azt mondta nekik: »Kérlek, uram, 21Erre azt válaszolta neki: »Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál. 32Gyere, részegítsük meg őt borral, és aludjunk vele, hogy utódot támasszunk apánktól!« 34Másnap aztán azt mondta a nagyobbik a kisebbnek: »Íme, tegnap én aludtam az apámmal. Adjunk neki ma éjjel is bort inni, s aludj vele te is, hogy utódot támasszunk apánktól!« 37A nagyobb fiút szült, és elnevezte Moábnak – ő a mai moabiták apja. 38A kisebb is fiút szült, s elnevezte Ammonnak, azaz Népem fiának – ő a mai ammoniták apja.
  • 20 2Sáráról, a feleségéről pedig azt mondta: »A húgom ő.« Érte küldött tehát Abimelek, Gerár királya, és elvitette.