Találatok a szövegben 157 találat

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 5 ²⁴hagyd ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán térj vissza és ajánld föl ajándékodat. ¹⁵És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. ²³Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened,
• 12 ³⁷Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.” ³⁶Mondom nektek: minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján.
• 23 ¹⁹Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot? ¹⁸Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi.
• 2 ¹¹A házba lépve, ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
• 3 ¹Keresztelő János bűnbánatot hirdet. Abban az időben föllépett Keresztelő János és Júdea pusztájában ezt hirdette: ⁴János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; eledele sáska és vadméz volt. ¹³Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. ¹⁴János azonban igyekezett visszatartani őt: „Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?”
• 4 ¹²Amikor (Jézus) meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszavonult Galileába. ²¹Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Atyjukkal, Zebedeussal éppen hálóikat foltozták a bárkában. Hívta őket is.
• 8 ⁴Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”
• 9 ¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok (gyakran) böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?”
• 10 ²A tizenkét apostol a következő: az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János, ¹⁵Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
• 11 ²Keresztelő János követsége. Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel: ⁴Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁷Jézus tanúsága Jánosról. Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? ¹¹Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő. ¹²Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt. ¹³A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. ¹⁸Eljött János, nem eszik és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²⁴Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”
• 13 ¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt.
• 14 ¹Keresztelő Szent János lefejezése. ²„Ez Keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.” ³Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. ⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.” ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. ⁸Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ¹⁰Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának.
• 15 ⁵Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie.
• 16 ¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
• 17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. ¹³Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.
• 18 ³⁵Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának.”
• 21 ⁵„Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján.” ²⁴Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”
• 25 ³¹Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot, ⁴⁰A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz:
• 26 ¹⁷A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” ⁶⁴„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”
• 27 ¹⁵Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁸János tanítványai és a farizeusok akkor éppen böjtöltek. Hozzá fordultak és megkérdezték tőle: „Miért böjtölnek János meg a farizeusok tanítványai, s miért nem böjtölnek a te tanítványaid?”
• 4 ¹Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott.
• 10 ¹Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket. ³⁵Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” ⁴¹Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. ⁵²Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.
• 1 ¹Keresztelő János bűnbánatot hirdet. ⁴János a pusztában keresztelt és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. ⁶János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; sáskával és vadmézzel élt. ⁹Abban az időben eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. ¹⁴János fogságba jutása után Jézus Galileába ment, és hirdetni kezdte Isten (országának) evangéliumát. ¹⁹Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. ²⁹A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. ⁴⁴„Nézd, ne szólj senkinek semmit! Menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”
• 3 ¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott,
• 5 ²¹Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. ³⁷Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
• 6 ¹⁴Keresztelő János lefejezése. Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta. ¹⁵Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem. ¹⁷Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. ¹⁸János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” ²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. ²¹Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek. ²⁴Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte. ²⁵Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ²⁸Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
• 7 ¹¹A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged,
• 8 ²⁸Azok így válaszoltak: „Van aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, van aki valamelyik prófétának.”
• 9 ²Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. ³⁸Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.”
• 11 ³⁰A mennyből vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok.” ³²Azt mondjuk talán: az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta.
• 13 ³Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: „Mondd csak, mikor lesz mindez?
• 14 ³³Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. ⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”
• 15 ⁶Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. ⁴⁵Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek.
• 16 ⁹Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. ¹⁹Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet.

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 7 ²⁴Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? ¹⁵Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. ¹⁸Keresztelő János követsége. Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát ²⁰A férfiak hozzá érkezve így szóltak: „Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” ²²Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. ²⁸Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.” ²⁹Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét. ³³Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van.
• 1 ⁵János születésének hírül adása. ¹³Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. ³²Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. ⁵⁷János születése. ⁶⁰De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” ⁶³Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. ⁶⁹Erős szabadítót támasztott nekünk Szolgájának, Dávidnak házában. ⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.
• 2 ²Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt.
• 3 ¹Keresztelő János föllépése. ²Annás és Kajafás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. ¹⁵A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás. ¹⁶(János) azonban kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. ²⁰Heródes mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost.
• 4 ¹⁹hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, (és bosszújának napját).”
• 5 ¹Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. ¹⁰köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” ¹⁴Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.” ³³Akkor szemére vetették: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak.”
• 6 ¹⁴Simont, akit Péternek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
• 8 ⁴⁹Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” ⁵¹Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.
• 9 ⁷Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.” ⁹Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt. ¹⁹Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” ²⁸E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. ⁴²Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán. ⁴⁹János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.” ⁵⁴Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?”
• 11 ¹Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.”
• 14 ²¹A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat.
• 15 ²⁹De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.
• 16 ¹⁶A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül.
• 17 ⁷Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le!
• 20 ⁴Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?” ⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta.”
• 21 ⁵Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt:
• 22 ⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.” ⁶⁹Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.”
• 23 ¹⁷Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). ⁴⁴A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. ⁴⁶Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.
• 24 ¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. ⁴⁹Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ²⁵Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. ²²Jézus és Keresztelő János. ²³János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. ²⁴János akkor még nem volt börtönben. ²⁷János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta.
• 1 ⁶ Jött egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. ¹⁵János hangos szóval tanúságot tesz róla: „Ő az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” ¹⁹Keresztelő szent János első tanúsága. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből ezzel a kérdéssel: „Ki vagy te?” ²⁶János megint megfelelt nekik: „ Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, ²⁸Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. ²⁹Keresztelő szent János második tanúsága. ³²János aztán így folytatta tanúságát: „Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt. ³⁵János és András meghívása. Másnap megint ott állt János két tanítványával. ⁴⁰A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. ⁴²Jézus rátekintett és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, Péter – vagyis Szikla – lesz a neved.”
• 4 ¹Jézus Jákob kútjánál. A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János. ¹⁰Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.”
• 5 ¹⁸A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel. ³³Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról. ³⁶Olyan tanúságom van, amely fölülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem.
• 6 ²²Másnap a tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. ²⁵Mikor megtalálták a tó másik partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?”
• 7 ³⁷Az ünnep utolsó napján. Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette:
• 10 ⁴⁰Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. ⁴¹Sokan keresték föl, mert így vélekedtek: „János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott, igaz volt.”
• 16 ³²Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
• 19 ¹⁴Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek itt a királyotok.” ²⁵Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna.
• 20 ¹Péter és János a sírnál. A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ¹⁹Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!”
• 21 ¹⁵Étkezés után Jézus megkérdezte Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat.” ¹⁶Aztán megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat.” ¹⁷Majd harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat.” ¹⁸Jövendölés Péterről és Jánosról.

Az Apostolok Cselekedetei (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 7 ⁵⁶amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”
• 12 ¹²Mihelyt kiismerte magát, Máriának, János, más néven Márk anyjának házához sietett. Ide sokan egybegyűltek imádkozni. ²Így például Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. ¹³Mikor zörgetett a bejárat ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy megtudja, ki az. ²⁵Barnabás és Saul föladatuk végeztével visszatértek Jeruzsálembe. A Márknak nevezett Jánost is magukkal vitték.
• 1 ⁵„Erről hallottatok tőlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg.” ¹³Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére. ²¹Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt – János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig –
• 2 ³⁸„Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát.
• 3 ¹Péter és János egyszer a kilencórai imádság idején a templom felé tartott. ³Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen bemenőben voltak a templomba, alamizsnát kért tőlük. ⁴Péter, Jánossal együtt, rátekintett és így szólt: „Nézz ránk!” ¹⁰Mikor pedig ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért koldulva üldögélt a templom Ékes-kapujánál, nem tudták hová legyenek a csodálkozástól amiatt, ami vele történt. ¹¹Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép mintegy lenyűgözve köréjük gyűlt az úgynevezett Salamon-tornácba. ²⁶Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte el őt, hogy áldástokra váljék, ha mindegyiktek megtér gonoszságából.”
• 4 ¹Péter és János a főtanács előtt. ⁶meg Annás főpap is, valamint Kajafás, János és Sándor, s mindenki, aki a főpapi osztályhoz tartozott. ¹³Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak. ¹⁹Erre Péter és János így válaszolt: „Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre?
• 8 ¹⁴Péter és János szamariai útja. Amikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. ¹⁸Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: ²⁸Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta.
• 9 ²adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik.
• 10 ³⁷Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, ⁴⁵A zsidókeresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
• 11 ¹⁶Ekkor eszembe jutott az Úr mondása, melyben így szólt: János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. ¹⁷Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?”
• 13 ⁶János is segítségükre volt. Mikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. ¹⁴János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a pizídiai Antióchiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak. ¹⁷„Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan, ²⁴akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. ²⁵János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról.
• 14 ²³Minden egyház élére presbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek. ²⁶Innét aztán Antióchiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.
• 15 ³⁷Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is. ⁴⁰Pál viszont Szilást választotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult.
• 18 ²⁵Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott. ²⁸A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.
• 19 ³Erre megkérdezte: „Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?” „János keresztségével” – válaszolták. ⁴„János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál, a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.” ¹¹Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján.
• 20 ⁷A hét első napján egybegyűltünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyújtotta beszédét. ³²Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget.
• 25 ¹¹Ha vétkeztem, vagy valami halált érdemlő dolgot tettem, készen állok a halálra. Ha azonban vádaskodásuknak semmi alapja sincsen, senki sem ajándékozhat engem oda nekik. A császárhoz föllebbezek.”
• 27 ⁷Hajónk több napon át lassan haladt előre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knídosz elé. Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk.

Pál apostol levele a rómaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 15 ¹⁶Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.
• 1 ²⁰Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető.
• 2 ⁵Pedig konoksággal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. ¹⁴Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önnön törvénye lesz. ¹⁹te, aki magadat vakok vezetőjének, sötétben élők világosságának, oktalanok tanítójának,
• 5 ¹⁵De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a vétekkel. Ha ugyanis egynek vétke miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra. ¹⁷Ha ugyanis egy ember vétke miatt, ez egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a bőséges kegyelem és a a megigazulás ajándékát kapják.
• 6 ²³Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
• 8 ³²Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³⁴Velük van Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk.
• 9 ²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem, (s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).
• 11 ⁶De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
• 12 ⁶A nekünk adott kegyelemnek megfelelően azonban különböző ajándékaink vannak: aki a prófétálást kapta, prófétáljon a hit szabályai szerint; ⁸aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson; aki alamizsnát oszt, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, legyen gondos; aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen.
• 16 ¹Ajánlás és üdvözlések. Ajánlom nektek nővérünket, Főbét, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk – mint némelyek – hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre? ²Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember,
• 10 ¹⁸Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl. ¹²Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. Azok oktalanságukban csak önmagukhoz mérik és hasonlítják magukat.
• 1 ¹⁴Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint részben már meg is értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek, s ti a miénk vagytok.
• 5 ¹²Ezzel ismét nem magunkat akarjuk ajánlani, hanem módot adunk arra, hogy dicsekedhessetek velünk azokkal szemben, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában.
• 6 ²Azt mondja ugyanis: „Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad.”
• 8 ¹⁶Titusznak és társainak ajánlása.
• 9 ¹⁵Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.
• 11 ²⁴A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
• 12 ¹¹Oktalanná lettem, ti kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, bár semmi sem vagyok.

Pál apostol levele a galatákhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁶Tudjuk azonban, hogy az ember nem a törvény tettei alapján igazul meg, hanem Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezért mi is elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hit által, s ne a törvény cselekedetei alapján igazuljunk meg, mert a törvény tettei által senki meg nem igazul. ⁹Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek közt.
• 3 ¹⁸Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten. ⁵Aki tehát a Lelket adja nektek s csodákat művel köztetek, a törvény tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által? ¹⁶Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem így olvassuk: „és leszármazottainak”, mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: „leszármazottadnak”, s ez Krisztus. ¹⁹Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvénybe, közvetítő útján.
• 4 ²³Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján.

Pál apostol levele a zsidókhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 8 ¹A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. ³Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.
• 12 ²Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. ⁹Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? ¹⁰Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk.
• 1 ¹Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz,
• 2 ¹⁰Illő volt ugyanis, hogy Isten, akiért és aki által a mindenség lett, úgy vezesse dicsőségre számos fiát, hogy üdvösségük szerzőjét a szenvedés útján tegye tökéletessé.
• 3 ⁸„Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a sivatagban tettétek!
• 5 ¹Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.
• 6 ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy aki egyszer már részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,
• 9 ²egy sátor, amelynek előrészében ott állt a gyertyatartó, az asztal és a fölajánlott kenyér. Ezt szentélynek nevezték. ⁹Ez a jelen időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé. ¹⁴mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére – aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek –, hogy az élő Istennek szolgáljunk!
• 10 ¹²Ő viszont csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre ott ül Isten jobbján.
• 11 ⁴Hittel mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin. Ezzel nyerte el igaz voltának bizonyítékát, amikor Isten kedvezően tanúskodott ajándékai mellett. Hite által még holtan is beszél. ²¹Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádva borult botjának fejére. ³⁵Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy jobb föltámadáshoz jussanak,

János apostol Jelenéseinek Könyve (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát s úgy jelentette ki szolgájának Jánosnak, ⁴János a hét Ázsiában lévő egyháznak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; meg a hét szellemtől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól. ⁶Ő szeretett minket, vérével megváltott bűneinktől és Istennek, Atyjának országává és papjaivá tett: övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Amen. ⁹Én János, testvérek és társatok Jézus (Krisztusban), az üldöztetésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéje és Jézus tanúsága miatt. ¹⁰Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögött harsona hangjához hasonló nagy szózatot hallottam.
• 3 ²¹A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem és Atyámmal ülök trónján.
• 11 ⁸Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom. ¹⁰A föld lakói ujjongani fognak emiatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak.
• 14 ¹Akkor láttam, hogy a Bárány ott állt Sion hegyén. Vele volt a száznegyvennégyezer, akik homlokukon viselték az ő nevét és Atyjának nevét. ⁹Egy harmadik angyal is követte őket. Harsány hangon kiáltotta az is: „Aki imádja a vadállatot és szobrát, vagy aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe. ¹⁹Az angyal lehajította éles metszőkését a földre, leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy sajtójába vetette.
• 15 ¹Negyedik látomás: Isten haragjának hét csészéje ³Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: „Műveid csodálatosan nagyok, Uram, mindenható Isten! Utaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya!
• 16 ¹Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: „Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.”
• 20 ⁹Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost.
• 21 ²Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
• 22 ²Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. ⁸Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam.

Pál apostol első levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁸aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.
• 2 ¹²Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.
• 5 ¹Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él. ⁵és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján.
• 7 ⁷Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant. ²⁶A közeli nehéz idők miatt azt tartom, hogy ajánlatos és jó, ha így marad az ember.
• 11 ²⁰Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, ²³Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,
• 12 ¹A Szentlélek rendkívüli ajándékai. ⁷A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele.
• 15 ¹Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne.
• 16 ²A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor megérkezem. ³Amikor tehát odaérek, azokat, akiket alkalmasoknak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék.

Pál apostol levele az efezusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ⁸Hiszen kegyelemből üdvözültetek a hit által, s ez nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. ¹²Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael vallási közösségén kívül álltatok, nem volt részetek a megígért szövetségben, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban.
• 4 ⁷Mindegyikünk annyi kegyelmet kapott ajándékba, amennyit Krisztus adott. ⁸Ezért mondja az Írás: „Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, S osztott az embereknek ajándékokat.”
• 5 ²Éljetek szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és jó illatú áldozati adományként ajánlotta föl magát értünk Istennek.
• 6 ¹⁹Értem is imádkozzatok, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, és amikor megnyitom ajkamat, bátran hirdessem az evangélium titkát,

Pál apostol levele a filippiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁶Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen. ²²Megbízhatóságát abból láthatjátok, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében.
• 3 ⁹Hiszen én nem a törvény alapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá,

Pál apostol levele a kolosszeiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ³Hálát adunk Istennek, Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor imádkozunk értetek. ²³Csak szilárdan és rendületlenül álljatok a hit alapján és el ne tántorodjatok az evangélium reményétől, amit hallottatok. Hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, s én Pál is ennek szolgája lettem.
• 3 ¹Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.

Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁹Ki volna ugyanis a mi reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája Urunk Jézus (Krisztus) előtt eljövetele napján, ha nem ti?
• 4 ¹⁵Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat.

Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁷és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, s erősítse meg szóban és tettben minden jóra.

Pál apostol első levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 6 ⁵és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.

Pál apostol második levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁹Hiszen megmentett minket és szent hivatással meghívott, nem ugyan tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelme által, amelyet Krisztus Jézusban örök idők előtt adott nekünk. ¹⁶Könyörüljön az Úr Onéziforosz családján, mert sokszor megvendégelt és nem szégyellte bilincseimet,
• 2 ²¹Aki ilyen emberektől tartózkodik, az tisztességes rendeltetésű, megszentelt, gazdájának hasznos s minden jóra alkalmas eszköz lesz.

Pál apostol levele Tituszhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁷A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem ingerlékenynek, nem iszákosnak, nem veszekedőnek, nem haszonlesőnek,

Pál apostol levele Filemonhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²²Egyszersmind készíts szállást is nekem. Remélem ugyan, hogy imádságtokra ajándékul visszakaptok engem.

Jakab apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹⁷Felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak.
• 2 ²¹Vajon Ábrahám atyánk nem tettei alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az oltáron? ²³Így teljesedett be az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulására szolgált” és ezért „Isten barátjának” nevezték.

Péter apostol első levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹²Viselkedjetek helyesen a pogányok között, hogy – bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok – jótetteitek láttára magasztalják majd Istent látogatása napján. ¹⁶szabad emberként, de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják, hanem mint Isten szolgái.
• 3 ²¹Ő (legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk, és) az Isten jobbján ül, miután fölszállt a mennybe, s uralma alá vetette az angyalokat, a hatalmasságokat és erősségeket.
• 4 ¹⁰Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit ki-ki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítői. ¹⁹Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket jó cselekedeteikkel a hűséges Teremtőnek.

Péter apostol második levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹²hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét! Akkor az egek tűzben pusztulnak el és az elemek hőségben olvadnak szét. ¹⁸Inkább gyarapodjatok Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen.

János apostol második levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁴Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtak, akik az igazság útján járnak, úgy amint az Atya parancsolta nekünk.

János apostol harmadik levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ³Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek és dicsérték igaz életedet. Te valóban az igazság útján jársz. ⁴Nincs nagyobb örömöm, mint amikor azt hallom, hogy fiaim az igazság útján járnak.

Júdás apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹¹Jaj nekik! Káin útján járnak, Bálám tévedése, a nyereség után törik magukat, és mint Korach a lázadásban, elvesznek.