Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB >1000 SZIT >1000 STL 371 BD 354 RUF >1000 KG >1000
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

Keresztelő János Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: »
Keresztelő János kérdése Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait »
Jézus Keresztelő Jánosról Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? »
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Keresztelő János lefejezése »
Keresztelő János lefejezése Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. »
Keresztelő János kérdése Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. »
Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: »Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Jézus Keresztelő Jánosról »
Keresztelő János vallomása Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: »Ki vagy te?« »
Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Péter és János Szamariában »
Én, János, Jézusban testvéretek, és társatok a szorongattatásban, az uralomban és a béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért. János megbízatása »
Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket Báruk, Néria fia – ő Maaszjának volt a fia, ő meg Cidkijának volt a fia, ő meg Haszádjának volt a fia, ő meg Helkijának volt a fia –, írt Babilóniában, »
és napot is tűztek ki a bosszúállásra minden egyes tartományban, mégpedig a tizenkettedik, azaz Ádár hónap tizenharmadik napján. Artaxerxész egész birodalmában a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizennegyedik napján. Legyetek segítségünkre azok ellen, akik a szorongatás idején megtámadják őket, védekezhessenek a tizenkettedik hónap – azaz Ádár – tizennegyedik napján. »
Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint. »
Simeon fiai közül ötszáz ember pedig Pelatjának, Naárjának, Rafájának és Ozielnek, Jesi fiainak vezérlete alatt elment Szeír hegyére, »
aki meg Hásabjának volt a fia, aki meg Amaszjának volt a fia, aki meg Helkijának volt a fia, »
és odamértem nekik az ezüstöt, az aranyat meg a mi Istenünk háza számára szent ajándékul adott edényeket, amelyeket a király, valamint tanácsosai és fejedelmei, továbbá azok ajánlottak fel, akik egész Izraelből ott tartózkodtak. »
továbbá a papok fiai közül trombitával: Zakariás: – aki Jonatánnak volt a fia, aki meg Semejának volt a fia, aki meg Matanjának volt a fia, aki meg Mikajának volt a fia, aki meg Zekurnak volt a fia, aki meg Ászáfnak volt a fia, – »
Szofoniáshoz, annak a Kúsinak a fiához, aki Gedaljának volt a fia, aki meg Amarjának, Hiszkija fiának volt a fia, a következő szózatot intézte az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban. »
Másokat Gézerbe menesztett, hogy tegyék el láb alól Jánost. A parancsnokoknak meg azt írta levélben, hogy jöjjenek el hozzá, s ő megajándékozza őket ezüsttel, arannyal meg egyéb ajándékokkal. »
»Ne úgy legyen, uram! Inkább hallgasd meg, amit mondok: odaajándékozom én neked a szántót és a rajta lévő barlangot népem fiainak jelenlétében – temesd csak el halottadat!« »
a mellékfeleségek fiait pedig megajándékozta, s még életében elküldte fia, Izsák mellől a Keleti vidékre. »
és azt mondta: »Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki.« Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak. »
Amikor aztán felemelte szemét, meglátta az asszonyokat és gyermekeiket. Így szólt: »Kik ezek?« Ő azt felelte: »Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott.« »
Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak. »
Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel. »
A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból. »
Ha valaki olyan asszonnyal hál és közösül, aki másnak sem váltságdíjjal ki nem váltott, sem szabadsággal meg nem ajándékozott rabszolganője és jegyese: veréssel lakoljanak mind a ketten, de halállal ne bűnhődjenek, mert a nő nem volt szabad. »
Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon. »
Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában. »
húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen. »
Amikor azonban a szabadsággal megajándékozod, ne engedd üres kézzel elmenni, »
Valaki azonban azt mondta Izraelből: »Látjátok ezt az embert, aki előjött? Azért jött elő, hogy gyalázza Izraelt! Éppen azért azt az embert, aki őt megveri, nagy gazdagsággal ajándékozza meg a király, sőt neki adja lányát, és adómentessé teszi apai házát Izraelben!« »
Ő azt mondta: »Amikor még élt, böjtöltem és sírtam a gyermekért, mert azt mondtam: Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek. »
Szólt ekkor a király az Isten emberéhez: »Gyere haza velem, s egyél, s megajándékozlak téged.« »
Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s apjának meg anyjának útján járt, meg Jeroboámnak, Nábát fiának az útján, aki vétekre vitte Izraelt. »
Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól. »
Abban az időben Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert hallotta, hogy Hiszkija beteg volt. »
meg Joel, és Jéhu, aki annak a Josábjának volt a fia, aki Szárajának, Ásziel fiának volt a fia, »
továbbá Jobánja, Jerohám fia, meg Éla, Ózinak, Mokori fiának fia, meg Mesullám. Ő Sáfatjának volt a fia, aki meg Ráguelnek volt a fia, aki meg Jebanjának volt a fia, »
A nép örvendezett, amikor ők fogadalmi ajándékaikat önként megígérték, – teljes szívvel ajánlották fel ugyanis azokat az Úrnak, – s Dávid király is örvendezett nagy örömmel. »
Tudom Istenem, hogy vizsgálod a szíveket és szereted az egyszerűséget: azért én is szívem egyszerűségében, örvendezve ajánlottam fel mindezeket és láttam, hogy itt levő néped is nagy örömmel ajánlotta fel neked ajándékait. »
Atyjuk bőségesen megajándékozta őket ezüsttel, arannyal, jövedelemmel és júdabeli, megerősített városokkal, de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülöttje. »
úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig. »
Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették. »
Utána következett Jáhiel, Azarja, Náhát, Aszaél, Jerimót, Jozábád, Eliél, Jeszmákja, Mahát, Benája, akik Konenjának és testvérének, Szemeinek a felügyelete alatt gazdálkodtak Hiszkija királynak és Azarjának, az Isten háza főpapjának parancsára, akihez minden tartozott. »
Erre sokan ajándékokat és áldozatokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak és ajándékokat Hiszkijának, Júda királyának. Ő aztán dicsőségre tett szert valamennyi nemzet előtt. »
és parancsot adott Helkijának, meg Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Míka fiának, meg Sáfán íródeáknak meg Aszájának, a király szolgájának: »
A családfők közül egyesek, amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr templomához, önként ajánlottak fel adományokat az Isten háza javára, hogy azt felépítsék a maga helyén. »
és hogy magaddal vidd az ezüstöt és az aranyat, amelyet a király és tanácsosai saját jószántukból ajánlottak fel Izrael Istenének, akinek lakóhelye Jeruzsálemben van. »
Majd így szóltam hozzájuk: »Ti az Úr szentjei vagytok, és szentek az edények, az ezüst meg az arany is, amelyet önkéntes adományul ajánlottak fel az Úrnak, atyáink Istenének. »
Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: »Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.« »
Ő erre így felelt neki: »Ha kedvet találtam előtted, ó király, és úgy tetszik neked, ajándékozz meg életemmel, amelyért könyörgök, és népemmel, amelyért esdeklek. »
Azon a napon odaajándékozta Artaxerxész király Eszter királynénak Ámánnak, a zsidók ellenségének házát, Mardókeus pedig a király színe elé került, Eszter ugyanis bevallotta, hogy ki ő neki. »
Izajásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban. »
Abban az időben Merodák-Baladán, Baladán fia, Babilon királya levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert meghallotta, hogy beteg volt és felgyógyult. »
és bevittem őket az Úr házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a fejedelmek kamrája mellett volt, Maaszjának, Sellum fiának, a küszöb őrének kamrája fölött. »
Sőt a király megparancsolta Jerameél királyfinak, Szerajának, Ezriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Báruk írnokot és Jeremiás prófétát. Az Úr azonban elrejtette őket. »
A következő parancsot adta Jeremiás próféta Szerajának, Néria fiának, aki Maaszjának volt a fia, amikor az Babilonba ment Cidkijával, Júda királyával, uralkodásának negyedik esztendejében; Szeraja pedig szállásmester volt. »
amikor bevezettem őket abba az országba, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát, ott bemutatták áldozataikat, ott felajánlották haragra ingerlő ajándékaikat, és ott elégették kellemes illatszereiket és kiöntötték italáldozataikat. »
Aztán hazament, és társainak, Ananjának, Misaélnek és Azarjának elmondta a dolgot, »
Az Úr szava, melyet Ózeáshoz, Beeri fiához intézett Uzijának, Jótámnak, Ácháznak, Hiszkijának, Júda királyainak, és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban. »
‘Fogadd a számkivetésben élőktől: Holdájtól, Tóbiástól és Idájától, akik Babilonból jöttek, az ajándékot, és eredj és menj be azon a napon Jozijának, Szofoniás fiának házába. »
Ezek után az események után felment Nikánor a Sion-hegyre, és elébe mentek néhányan a nép papjai közül, hogy köszöntsék őt békében és megmutassák neki a királyért felajánlott egészen elégő áldozatokat. »
Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére. »
Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt. »
és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki. »
A vizsgálat megejtése után pedig megajándékozta a papokat sokféle jóval és különböző ajándékokkal, amelyeket saját kezűleg adott át nekik. »
Miközben a főpap az engesztelést végezte, ugyanazok az ifjak odaálltak előbbi öltözetükben Heliodórosz mellé, és azt mondták: »Oniás papnak mondj köszönetet, mert őérte ajándékozott meg életeddel az Úr. »
Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel. »
Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket. »
Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta. »
Szentségtörő kezével hozzányúlt azokhoz a szent tárgyakhoz, melyeket a hely díszére és dicsőségére egyéb királyok és városok ajánlottak fel. Méltatlanul érintette és így megszentségtelenítette azokat. »
így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyiketeknek sem a tagjait, »
Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. »
Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki. »
Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. »
s azt mondta: ‘Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!’ »
Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? »
Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. »
A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. »
Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta »
Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, »
Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, hogy megismertük őt, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. »
Ezek által nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül nagy ígéreteket, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak okozta romlottságtól. »
Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. »
Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, »
de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét. »
Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és anyjának is adott ajándékot. »
Elkészítette az ételt a vadászatból, bevitte apjának, és így szólt: »Kelj fel, atyám, s egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon engem a te lelked!« »
Jákob követeket és ajándékokat küld Ézsaunak »
Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak »
ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk.« »
és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. – Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elöl halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!« »
Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt. »
De Jákob így szólt: »Ne legyen úgy, kérlek: ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot a kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes, »
Szabjátok magasra a hozományt, és követeljetek nászajándékot! Örömest megadom, amit kívántok, csak adjátok nekem azt a lányt feleségül!« »
Ajánlatuk tetszett Hémornak és fiának, Szíchemnek. »
Izrael, az apjuk azt mondta erre nekik: »Ha így kell lennie, tegyétek hát meg, amit akartok! Tegyetek edényeitekbe e föld legkiválóbb gyümölcseiből, s vigyétek el ajándékul annak az embernek: egy kis gyantát és mézet, szóraxot, mirhazsengét, terebintdiót és mandulát! »
Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak. »
Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni. »
Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. »
Isten felajánlja a szövetséget »
Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül. »
Ha a szűz apja nem akarja odaadni, akkor is adja meg érte azt a pénzt, amit a szüzek jegyajándékul kapni szoktak. »
Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát. »
»Szólj Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek nekem adományokat! Minden embertől, aki önként ajánlja fel, fogadjátok el. »
ezenkívül két másik aranykarikát; ezeket illeszd a vállravaló efód két vállpántjának alsó részére, az alsó összefoglalással szembe, hogy a tudakolót össze lehessen fűzni az efóddal. »
Így viselje Áron a mellén, az ítélet tudakolóján Izrael fiainak nevét mindig, amikor bemegy a szentélybe, emlékeztetőül az Úr előtt. »
és feküdjön a főpap homlokára, hogy így Áron magára vegye azokat a vétkeket, amelyek Izrael fiainak áldozataihoz és szentelményeihez, bármilyen ajándékaihoz és adományaihoz tapadnak. Mindig legyen ez a lemez a homlokán, hogy az Úr kegyelmes legyen irántuk. »
Tedd mindezeket Áronnak és fiainak a kezére, és szenteld meg és ajánld fel őket az Úr előtt. »
Vedd aztán annak a kosnak a szegyét, amellyel Áront felszentelted, szenteld meg azt és ajánld fel az Úr előtt, és ez legyen a te részed. »
Így tedd szentté a szegyet, amelyet felajánlottál, és a lapockát, amelyet elvettél abból a kosból, »
Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint – egy sékelben húsz gera van –, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak. »
A férfiak és az asszonyok átadták a karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, karkötőket: mindenféle aranytárgy került az Úr ajándékai közé. »
Mózes ugyanis meghívta őket és mindazokat a hozzáértő férfiakat, akiknek az Úr bölcsességet adott, és akik önként ajánlkoztak a munka elvégzésére. »
Erre Mózes megparancsolta, hogy hirdessék ki a hírnökök: »Se férfi, se asszony ne hozzon többé semmit a szentély készítéséhez!« Így aztán nem hoztak több ajándékot, »
Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi. »
»Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul, »
és áldozati ajándéka egészen elégő áldozatul bemutatott szarvasmarha, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vigye a bizonyság sátrának ajtajához, hogy kedvessé tegye magát az Úr előtt. »
Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be. »
Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék, »
Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént. »
Ha áldozati ajándékod a serpenyőből való: akkor olajjal meghintett, kovásztalan lisztlángból legyen; »
Ezeknek csak zsengéit mutassátok be áldozati ajándékul az Úrnak, de az oltárra azok se kerüljenek fel kedves illatul. »
Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót. »
Ebből égesse el a pap az ajándék emlékeztető részéül a megtört darának, s az olajnak egy részét és az egész tömjént. »
Ha békeáldozat valakinek az áldozati ajándéka és szarvasmarhát akar bemutatni, akár hímet, akár nőstényt: hibátlant mutasson be az Úr előtt. »
Tegye rá kezét az áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, s Áron fiai, a papok, öntsék vérét körben az oltárra. »
Ha aprómarha valakinek az áldozati ajándéka és békeáldozatnak szánja: akár hímet, akár nőstényt mutat be, hibátlan legyen. »
akkor tegye rá kezét áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék vérét körben az oltárra. »
Ha kecske valakinek az áldozati ajándéka és azt mutat be az Úrnak: »
s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. »
»Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este. »
de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz. »
»Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is. »
Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak. »
A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől.« »
amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában. »
és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt, »
Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki. »
a szegyeket és a jobb lapockákat felajánlotta Áron az Úr előtt és félretette magának, amint Mózes parancsolta. »
A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta.« »
Ha egy férfi fejebúbján kihullik a haj, az illető kopasz és tiszta; »
Vegye az egyik bárányt, s mutassa be a hatod olajjal vétekért való áldozatul, s ajánlja fel mindkettőt az Úr előtt. »
Ha azonban az illető szegény, s keze nem tud szert tenni a mondottakra, akkor vegyen egy bárányt, vétekért való áldozatul, a felajánlás céljára, hogy a pap könyöröghessen érte, meg egy tized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, meg egy hatod olajat, »
Az vegye a vétekért való áldozatul szánt bárányt meg a hatod olajat, s ajánlja fel mindkettőt. »
»Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak, »
s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek. »
Utóbbiakat ajánlja fel a pap a zsengekenyerekkel együtt az Úr előtt, s aztán legyenek az övéi. »
az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak. »
atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát. »
ha fizetni akar érte az, aki felajánlotta, egyötöddel többet adjon a becslésnél. »
Ha a jószág tisztátalan, akkor váltsa meg az, aki felajánlotta, az árát megbecsülve, és megtoldva az ár egyötödével. Ha megváltani nem akarja, el kell adni másnak, annyiért, amennyire becsülöd. »
Így szólt az Úr Mózeshez a Sínai pusztában, a szövetség sátrában, a második hónap első napján, az Egyiptomból való kivonulásuk után a második esztendőben: »
Add tehát oda ajándékul a levitákat »
vezesse a paphoz, és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az. »
vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra – úgy tudniillik, hogy előbb »
és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul, »
s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort. »
Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak – azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen.« »
A törzsek vezetőinek ajándékai »
az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé, »
Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé. »
Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására.« »
Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka. »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka. »
Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, »
Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai: »
s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel.« »
megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük, »
és azt mondták nekik: »Halott ember miatt tisztátalanok vagyunk; de miért szenvedjünk hátrányt azáltal, hogy nem mutathatjuk be az áldozati ajándékot az Úrnak a maga idejében Izrael fiaival együtt?« »
Ha azonban valaki tiszta is és úton sincs, s mégsem készíti el a pászkát: irtassék ki népéből, mivel nem mutatta be idejében az áldozati ajándékot az Úrnak; az ilyen ember viselje bűnét. »
mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal, »
Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. »
Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen. »
Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. – »
Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak. »
Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok.« »
Ott Bálák marhákat és juhokat vágatott, s ajándékot küldött belőlük Bálámnak, és azoknak a fejedelmeknek, akik vele voltak. »
»Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében. »
Ezeket mutassátok be az Úrnak ünnepeiteken, a fogadalmi vagy önkéntes, egészen elégőáldozati, ételáldozati, italáldozati s békeáldozati ajándékokon kívül.« »
Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál.« »
»Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot. »
Amikor aztán átvonultunk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Szeírben laktak, a Mezőség útján át, Eláton és Ecjon-Gáberen keresztül, eljutottunk arra az útra, amely Moáb pusztájába vezet. »
mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra, »
Azon a helyen mutassátok be egészen elégő áldozataitokat és vágó áldozataitokat, tizedeiteket, kezetek adományait, fogadalmaitokat és ajándékaitokat, marháitok s aprójószágaitok elsőszülöttét. »
akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak. »
Semmi se tapadjon ezekből az átok alá vetett dolgokból a kezedhez, hogy az Úr elforduljon haragjának gerjedelmétől, s könyörüljön rajtad, s megsokasítson téged, amint megesküdött atyáidnak, »
és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod. »
és részrehajlás nélkül. Ne légy személyválogató, s ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, s elferdíti az igazak szavát. »
A papoknak, a levitáknak, mindazoknak, akik ebből a törzsből valók, ne legyen osztályrészük s örökségük, mint a többi izraelitának, hanem az Úr tűzáldozataiból és ajándékaiból éljenek. »
Ne ajánld fel parázna nőszemély bérét, se eb árát az Úrnak, a te Istened házában, bármi legyen is az, amit fogadtál, mert mindkettő utálatosság az Úr, a te Istened előtt. »
Az első termések felajánlása »
‘Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy érte valamilyen ártatlanvérű személyt halálra juttasson!’ Mondja rá az egész nép: ‘Ámen!’ »
Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki: »
Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki. »
Ő azt felelte: »Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!« Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét. »
Jánum, Béttáfua, Afeka, »
aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba, »
Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz. »
A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett, »
Ő így felelt: »Adj nekem búcsúajándékot, mert száraz földet juttattál nekem: adj vízzel öntözöttet is.« Erre Káleb neki adta a felső forrás és az alsó forrás vidékét. »
Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, és ő szabadítót támasztott nekik, név szerint Áodot, Gerának, Jemini fiának a fiát, aki a bal kezét úgy használta, mint más a jobb kezét. Általa ugyanis ajándékot küldtek Izrael fiai Eglonnak, Moáb királyának. »
Így vitte el az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember volt. »
Amikor aztán átadta neki az ajándékot, egy darabig elkísérte társait, akik vele jöttek, »
és ne menj el innen, amíg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat, és fel nem ajánlom neked.« Az Úr azt felelte: »Itt maradok, amíg vissza nem jössz.« »
Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki. »
Ő azt mondta nekik: »Ezért, ha majd kezembe adja az Úr Zebahot és Calmunnát, összetöröm testeteket a puszta töviseivel s bojtorjánjaival.« »
Felment tehát Gedeon a sátorlakók útján, amely Nóbtól és Jegbaától keletre van, s megverte a magát biztonságban érző és semmi bajtól sem tartó ellenség táborát. »
Azzal vette a város véneit meg a puszta töviseit és bojtorjánjait, s összetörte-verte velük Szukkót embereit. »
Erre ő visszaadta anyjának, aki így szólt hozzá: »Az Úrnak akarom szentelni és ajánlani ezt az ezüstöt, úgy, hogy fiam vegye el kezemből és csináljon belőle faragott és öntött képet: oda is adom most neked.« »
Ez kivándorolt Betlehem városából, s idegenként ott akart letelepedni, ahol alkalmas helyet talál magának. Amikor aztán útján Efraim hegységére érkezett, s egy kissé betért Míka házába, »
Ám fiai nem jártak az ő útjain, hanem kapzsiságra hajlottak, ajándékokat fogadtak el és elferdítették az igazságot. »
Azt mondta erre Saul a legényének: »Íme, elmehetünk, de mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs sem ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk.« »
Béliál fiai azonban azt mondták: »Hogyan tudna ez majd megszabadítani minket?« És megvetették őt, s nem vittek ajándékot neki. Ő azonban úgy tett, mintha nem hallotta volna. »
nyilatkozzatok rólam az Úr előtt és felkentje előtt, elvettem-e valakinek a szamarát? Ha erőszakoskodtam valakivel vagy elnyomtam valakit, ha bárki kezéből ajándékot fogadtam el, hogy ügyében szemet hunyjak: visszaadom nektek.« »
Majd szóltak az előőrs emberei Jonatánhoz és fegyverhordozójához és azt mondták: »Gyertek fel hozzánk, mutatunk nektek valamit.« Azt mondta erre Jonatán a fegyverhordozójának: »Menjünk fel, gyere utánam: mert az Úr Izrael kezébe adta őket.« »
Azt mondta erre Saul: »Így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei.« Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot. »
Éppen azért Jonatán dühödt haraggal felkelt az asztaltól és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette. »
Amikor aztán Dávid eljutott Szikelegbe, ajándékokat küldött a zsákmányból Júda hozzá közel álló véneinek ezzel az üzenettel: »Fogadjátok el ezt az áldomást az Úr ellenségeinek zsákmányából.« »
Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: »Vond ki kardodat, s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek, s meg ne öljenek engem, s csúfot ne űzzenek belőlem.« Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert igen félt. Erre Saul megragadta a kardot, s beléje dőlt. »
Amikor ugyanis bementek a házba, az éppen aludt az ágyán hálószobájában, s így ők ütésükkel megölték. Aztán vették a fejét és egész éjjel meneteltek az Araba útján. »
és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének). »
Absalom Amászát tette meg Joáb helyett a sereg vezérévé. Amásza egy jezreeli Jetra nevű embernek volt a fia, aki Abigailhoz, Naás lányához, Szárujának, Joáb anyjának a nővéréhez ment be. »
Erre Júda valamennyi embere azt felelte Izrael embereinek: »Mert hozzánk közelebb áll a király! Miért haragszol ezért? Ettünk-e érte valamit a királyéból, vagy kaptunk-e érte ajándékot?« »
Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta. »
Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta. »
Salamon ugyanis hatalmában tartott minden országot a filiszteusok földjének folyójától egészen Egyiptom határáig; mindezek ajándékokat hoztak, s szolgáltak neki élete valamennyi napja alatt. »
Salamon király pedig adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kért tőle azonfelül, amit önként, királyi ajándékul adott neki. Erre az visszatért, s szolgáival együtt földjére ment. »
s mindenki hozott neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, hadi szerszámokat, valamint fűszereket, lovakat és öszvéreket, esztendőről-esztendőre. »
tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: »Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?« »
»Szövetség van közöttem s közötted, az én apám s a te apád között: azért küldök ajándékot neked, ezüstöt s aranyat, s kérlek, jöjj, s bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz, hogy elvonuljon tőlem.« »
Mindenben apjának, Ászának útján járt, s arról le nem tért, s azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt. »
azt mondta a király Házaélnek: »Végy magadhoz ajándékot s eredj az Isten embere elé s kérdezd meg általa az Urat: Kilábolok-e ebből a betegségemből?« »
Házaél elé is ment, vitt magával ajándékot s mindenféle damaszkuszi jókat, negyven teve terhét. Amikor aztán elé állt, azt mondta: »Fiad, Ben-Hadad, Szíria királya küldött engem hozzád ezzel a kérdéssel: Meggyógyulok-e ebből a betegségemből?« »
Erre Jórám megfordult s menekült s azt mondta Ahaszjának: »Árulás, Ahaszja!« »
Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott, »
találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: »Kik vagytok?« Azok azt felelték: »Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait.« »
majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe. »
Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában. »
Jeroboámnak, Izrael királyának huszonhetedik esztendejében lett Azarja, Amaszjának, Júda királyának fia, királlyá. »
Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. »
Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejétől Zakariás, Jeroboám fia uralkodott Izraelen, hat hónapig Szamariában. »
Sallum, Jábes fia Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében lett királlyá s egy hónapig uralkodott Szamariában. »
Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől uralkodott Menahem, Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában. »
Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejétől uralkodott Pekahja, Menahem fia Izraelen, Szamariában két esztendeig. »
Pekahjának egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? »
Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejétől uralkodott Izraelen Pekah, Remalja fia, Szamariában húsz esztendeig. »
Pekahnak, Izrael királyának napjaiban eljött Tiglatpilezer, Asszúr királya s elfoglalta Ájont, Ábel-házát, Maákát, Jánoét, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét s elvitte őket Asszíriába. »
Pekahnak, Remalja fiának, Izrael királyának második esztendejében lett király Jótám, Uzijának, Júda királyának fia. »
hanem Izrael királyainak útján járt, sőt a fiát is bemutatta azáltal, hogy átvitte a tűzön, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr szétszórt Izrael fiai elől, »
Ugyanakkor összeszedte az ezüstöt s az aranyat, amely az Úr házában és a király kincsei közt akadt s ajándékul küldte az asszírok királyának. »
Azt mondta ekkor nekik Rábsaké: »Mondjátok meg Hiszkijának: Ezt üzeni a nagykirály, az asszírok királya: Micsoda bizodalom az, amelyre támaszkodsz? »
»Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! »
»Eredj vissza s mondd Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Meghallgattam könyörgésedet s tekintetbe vettem könnyeidet: íme, meggyógyítalak s harmadnapra felmész az Úr templomába. »
Azt mondta erre Izajás Hiszkijának: »Halld az Úr szavát: »
és parancsolt Helkija papnak, továbbá Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Ákobornak, Míka fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Aszájának, a király szolgájának: »
Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának. »
A hetedik hónapban azonban az történt, hogy Izmael, a királyi származású Elisáma fiának, Natanjának fia és vele tíz ember elment és halálra sújtotta Gedalját meg azokat a zsidókat és kaldeusokat, akik vele voltak Micpában. »
Nővéreik voltak: Száruja és Abigail. Szárujának három fia volt: Abizáj, Joáb és Aszaél, »
továbbá Zíza. Ő Sefeinek volt a fia, aki meg Állonnak volt a fia, aki meg Idájának volt a fia, aki meg Semrinek volt a fia, aki meg Samájának volt a fia. »
Azok tehát, akiket fentebb név szerint feljegyeztünk, Hiszkijának, Júda királyának napjaiban elmentek és elpusztították az ő sátraikat meg az ott talált lakosokat. Eltörölték őket és letelepedtek helyükbe mind a mai napig, mivel ott igen kövér legelőket találtak. »
Joel volt a fő, Sáfán a második, majd Jánáj és Sáfát következett Básánban. »
aki meg Elkánának volt a fia, aki meg Jóhelnek volt a fia, aki meg Azarjának volt a fia, aki meg Szofoniásnak volt a fia, »
Továbbá testvére, Ászáf, aki az ő jobbján állt. Ászáf Berekjának volt a fia, aki meg Samáának volt a fia, »
aki meg Mikaélnek volt a fia, aki meg Mászejának volt a fia, aki meg Melkiának volt a fia, »
aki meg Atanájnak volt a fia, aki meg Zárának volt a fia, aki meg Afájának volt a fia, »
Benjamin fiai közül: Száló, ő Mesullámnak volt a fia, aki meg Odujának volt a fia, aki meg Aszánának volt a fia, »
továbbá Azarja, az Isten házának főpapja. – Ő Helkijának volt a fia, aki meg Mesullámnak volt a fia, aki meg Szádoknak volt a fia, aki meg Marájótnak volt a fia, aki meg Ahitóbnak volt a fia, – »
A leviták közül: a Merári fiai közül való Semeja, ő Hásubnak volt a fia, aki meg Ezrikámnak volt a fia, aki meg Hásebjának volt a fia, »
továbbá Obadja. Ő Semejának volt a fia, aki meg Galálnak volt a fia, aki meg Iditunnak volt a fia, továbbá Berekja, aki a netofátiak majorjaiban lakó Elkána fiának, Ászának volt a fia. »
Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: »Húzd ki kardodat s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek s csúfot ne űzzenek belőlem.« Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert félelem szállta meg. Erre Saul megragadta a kardot és beledőlt. »
Ezenkívül, amit az én Istenem házára felajánlottam, a saját vagyonomból is adok aranyat és ezüstöt az én Istenem templomához: azonfelül amit a szent épület céljaira előkészítettem, »
Ki vagyok én és ki az én népem, hogy neked ajánlhatnánk mindezeket? Tiéd minden és mi csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk. »
és hoztak neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, fegyvereket, fűszereket, lovakat, öszvéreket, esztendőről esztendőre. »
Ezért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében, és egész Júda ajándékot adott Jozafátnak, úgy, hogy gazdagsága végtelen, dicsősége pedig nagy lett. »
Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak. »
Az Úr félelme legyen veletek és gondosan tegyetek mindent: az Úrnál, a mi Istenünknél ugyanis nincs sem hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékra való vágyakozás.« »
Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke, »
Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt. »
Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. »
Ácház tehát hiába fosztotta ki az Úr házát, s a király s a fejedelmek házát, s adott ajándékokat az asszírok királyának, az semmit sem használt neki. »
hűségesen bevitték mind a zsengéket, mind a tizedeket s a fogadalmi ajándékokat. Ezeknek a gondviselője Konenja levita, másodfelügyelője Szemei, a testvére volt. »
Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt. »
Ővele ugyanis testi erő van, velünk azonban az Úr, a mi Istenünk, aki a mi segítőnk és harcol értünk.« Hiszkijának, Júda királyának e szavaira megbátorodott a nép. »
A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azonfelül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára.« »
továbbá az egészen elégő áldozatot a hónapok első napjain, valamint az Úr összes szent ünnepén, nemkülönben mindazokon a napokon, amelyeken jószántukból hoztak ajándékot az Úrnak. »
Mindazt az ezüstöt meg aranyat, amelyet Babilon egész tartományában fel tudsz hajtani, és a nép kíván felajánlani, meg amit a papok Istenük jeruzsálemi temploma javára önként adományoznak, »
Mellettük Kósz fiának, Uriásnak fia, Márimut épített. Mellette Mesezebel fiának, Berekjának fia, Mesullám épített és mellettük Szádok, Baána fia épített. »
Utána Benjamin meg Hásub építettek házukkal szemben. Utánuk Ananja fiának, Maaszjának fia, Azarja épített házának átellenében. »
Sokan voltak ugyanis Júdeában, akik esküvel kötelezték le magukat neki, hiszen ő Área fiának, Sekenjának veje volt, fia Johanán pedig Berekja fiának, Mesullámnak leányát vette el feleségül. »
megbízást adtam Hanáni testvéremnek, és Hananjának, a várparancsnoknak, Jeruzsálemre vonatkozólag (ő ugyanis megbízható és a többinél istenfélőbb ember volt). »
A nép áldotta mindazokat a férfiakat, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepednek le. »
Ő berendezett neki egy nagy kamrát, amelyben azelőtt az áldozati ajándékokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, a leviták, az énekesek és a kapuőrök részét meg a papok zsengéjét raktározták el. »
Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.« »
Életed minden napján fiam, eszedben legyen az Úr, ne vétkezz és ne hágd át parancsait. Életed minden napján tedd a jót és ne járj a gonoszság útján, »
Eljött Ahikár és Nádáb a testvérei közül és örültek Tóbiással. Befejeződött a menyegző nagy örömmel hét nap múlva és nagyon sok ajándékot adtak nekik. »
Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt: »
Majd fényes lakomát rendezett valamennyi fejedelme és szolgája számára: Eszter lakomáját, s adóelengedést adott minden tartományában és ajándékokat osztogatott fejedelmi bőkezűséggel. »
mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk és gyászuk vidámságra és örömre változott nekik. Legyenek tehát ezek a napok a lakomázás és az öröm napjai, és küldözgessenek egymásnak falatokat az ételből, a szegényeknek pedig osztogassanak ajándékokat. »
amelyeket Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe. »
és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele. »
Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik. »
Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka. »
Nagy és jelentős bölcsességet mutatott be nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő író, akik miatt meg kell dicsérni Izraelt tudományáért és bölcsességéért. Mivel pedig úgy illik, hogy ne csak a héber nyelven beszélők okuljanak, hanem lehetőleg a kívülállók is gyarapodjanak élőszó és írás útján a tudásban, azért nagyatyám, Jézus, aki a Törvény és a Próféták és a többi atyánktól ránk hagyott könyvek beható tanulmányozására adta magát, indítást érzett magában, hogy ő is írjon valamit, ami a tudományhoz és a bölcsességhez tartozik, hogy a tanulni vágyók ezekkel is megismerkedjenek és mindinkább törekedjenek megerősödni a Törvény szerinti életben. Kérlek tehát titeket, hogy jóakarattal jöjjetek és megfeszített figyelemmel olvassátok ezeket. Legyetek azonban elnézéssel, ha a Bölcsesség képmásának követésében a szavakat nem választottuk meg helyesen, hiszen a héber kifejezések veszítenek erejükből, amikor azokat más nyelvre fordítják. »
Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján: »
Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a közel és távol rettegett nép, az erős és eltipró nemzet, melynek földjét folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére. »
Ekkor így szólt hozzájuk a főpohárnok: »Mondjátok meg Hiszkijának, ezt mondja a nagykirály, Asszíria királya: Mi ez a bizalom, miben bízol? »
»Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Rá ne szedjen téged Istened, akiben bízol, mondván: ‘Nem kerül Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.’ »
Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt, »
»Menj, és mondd meg Hiszkijának: ‘Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. »
Hiszkijának, Júda királyának írása, amikor beteg volt, és felgyógyult betegségéből: »
Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába. »
Őhozzá hangzott az Úr igéje Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik esztendejében; »
majd hangzott Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban, míg le nem telt Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje, és fogságba nem vitték Jeruzsálemet az ötödik hónapban. »
»Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának tizenharmadik esztendejétől mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át hangzott az Úr igéje hozzám; és szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, de nem hallgattátok meg. »
»A móreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának napjaiban prófétált, ezt mondta Júda egész népének: ‘Így szól a Seregek Ura: »
Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól: »
Történt pedig ugyanabban az esztendőben, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában, hogy ezt mondta nekem Hananja, Ázur fia, a Gibeonból való próféta, az Úr házában, a papok és az egész nép szeme előtt: »
»Menj, és mondd meg Hananjának: Így szól az Úr: Faigákat törtél össze; csinálj helyettük vasigákat! »
A nehelámi Semajának pedig ezt mondd: »
Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, Cidkijának, Júda királyának tizedik esztendejében; ez az esztendő Nebukadnezárnak tizennyolcadik esztendeje volt. »
Akkor elmondta Jeremiás próféta mindezeket az igéket Cidkijának, Júda királyának Jeruzsálemben, »
Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremiás igéit az Úr házában, Gamarjának, Sáfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratában, az egész nép füle hallatára. »
Amikor Mikeás, Sáfán fiának, Gamarjának a fia meghallotta az Úr minden igéjét a könyvből, »
Erre elküldte az összes főember Bárukhoz Júdit, Natanja fiát, aki Kúsi fiának, Selemjának volt a fia, ezzel az üzenettel: »Vedd kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép füle hallatára, és jöjj!« Báruk, Néria fia, kezébe vette a tekercset, és bement hozzájuk. »
De amikor a Benjamin-kapuhoz ért, ott volt egy felügyelő, név szerint Jeria, Hananja fiának, Selemjának a fia, aki elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: »A káldeaiakhoz akarsz átszökni!« »
Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.« »
Akkor Jeremiás ezt mondta Cidkijának: »Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimégy Babilon királyának vezéreihez, élni fog lelked, és ezt a várost nem égetik fel tűzzel; élni fogsz te és házad is. »
Cidkijának, Júda királyának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban eljött Nebukadnezár, Babilon királya és egész hadserege Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették. »
érte küldtek, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, majd átadták Gedaljának, Ahikám fiának, aki Sáfán fia volt, hogy vigye haza. Így azután a nép között lakott. »
Ő még akkor nem tért vissza. »Térj vissza Gedaljához, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiához, akit Babilon királya Júda városai fölé rendelt, és lakj vele a nép között! Vagy menj bárhová, ahová menni helyesnek látszik szemedben!« A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, majd elbocsátotta. »
Történt pedig a hetedik hónapban, hogy eljött Jismaél, Elisáma fiának, Natanjának a fia, aki királyi származású és a király főemberei közül való volt, s vele tíz férfi Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és együtt étkeztek ott Micpában. »
Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén: »
Ezt mondta tehát Jeremiás Szerajának: »Amikor megérkezel Babilonba, láss hozzá, és olvasd fel mindezeket az igéket! »
és elküldték Jeruzsálembe, Joakim paphoz, annak a Helkijának a fiához, aki Sálomnak volt a fia, valamint a papokhoz és az egész néphez, vagyis azokhoz, akik vele voltak Jeruzsálemben. »
Ekkor ő átvette az Úr templomának edényeit, amelyeket elhurcoltak a templomból, hogy visszavigye őket Júda földjére, Szíván hó tizedik napján, azokat az ezüstedényeket tudniillik, melyeket Cidkija, Jozija fia, Júda királya készíttetett, »
Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat. »
De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé, »
Minden parázna nőnek bért adnak, te azonban bért adtál minden szeretődnek; ajándékokat adtál nekik, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől és veled paráználkodjanak. »
Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. »
Ezért mondd Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Valóban atyáitok útján szennyezitek be magatokat, és az ő utálatosságaik után jártok parázna módon. »
Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ! »
Ti pedig, Izrael háza – így szól az Úr Isten –, csak járjon mindenki a maga bálványai után és szolgáljon nekik! De azután, ha már nem hallgattok rám, ne gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal! »
Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal. »
Ajándékokat fogadnak el soraidban, hogy vért ontsanak; kamatot és ráadást szedsz, fukarságból elnyomod felebarátaidat, rólam pedig megfeledkezel – mondja az Úr Isten. »
Nénéd útján haladtál, azért az ő kelyhét adom kezedbe. »
Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. »
A vágóáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot ők egyék meg, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen. »
A fejedelem tartozik gondoskodni az égőáldozatokról, az eledel- és italáldozatokról az ünnepeken, az újhold ünnepein, a szombatokon és Izrael házának valamennyi ünnepnapján; ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az egészen elégő és a békeáldozatokról, engesztelésül Izrael háza számára. »
Így szól az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga birtokából, legyen az a fiaié, legyen örökös birtokuk. »
Ha pedig valamely szolgájának ad ajándékot a saját örökrészéből, legyen az az illetőé a szabadulás esztendejéig, akkor szálljon vissza a fejedelemre, mert örökrésze az ő fiait illeti meg. »
Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem. Adjátok tehát tudtomra az álmot és a megfejtését.« »
Aztán felmagasztalta a király Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és Babilon valamennyi tartományának fejedelmévé és Babilon valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé tette. »
Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: »Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom. »
Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, »
A tekoai pásztorok közül való Ámosz szavai, melyeket Izrael felől látott Uzijának, Júda királyának napjaiban és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt. »
Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: »
És az Úr felkeltette Zerubbábelnek, Salátiel fiának, Júda helytartójának buzgóságát, és Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak buzgóságát, és az egész nép buzgóságát, és elkezdték a munkát a Seregek Urának, Istenüknek házában. »
A nyolcadik hónapban, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához: »
A tizenegyedik hónapnak, Sabatnak huszonnegyedik napján, Dáriusz második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához: »
És ti e hegyek völgyébe menekültök, mert a hegyek völgye egészen Ácalig ér majd; úgy meneküljetek, amint a földrengés elől menekültetek Uzijának, Júda királyának napjaiban; és bevonul az Úr, az én Istenem összes szentjeivel együtt. »
Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Járib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott. »
Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz, »
Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.« »
Ezért attól félt, hogy – amint az már egyszer-máskor megesett – nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok. »
telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat. »
Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: »Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad! »
Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezéreknek, és elküldött hozzájuk békét ajánlani. Azok elfogadták. »
Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük »
Az ajánlat tetszésre talált náluk. »
De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele. »
Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban. »
Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé. »
Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« »
Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek. »
Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből. »
Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben. »
Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« »
Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket. »
Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét. »
Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét. »
Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel. »
Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: »Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk. »
Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített. »
Simon meggyilkolása; János uralkodni kezd »
Valaki azonban előrefutott és hírül vitte Jánosnak Gézerbe, hogy megölték apját és testvéreit. »Sőt elküldött, hogy téged is meggyilkoljanak.« »
Ami János további történetét: harcait, vitézül véghezvitt hőstetteit, az általa emelt falak építését és egyéb viselt dolgait illeti, »
Antióchosz ugyanis azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát az istennővel, bement a templomba barátaival, akik vele voltak, valójában jegyajándék fejében el akarta tulajdonítani a hatalmas kincseket. »
az volt a helyzet, hogy még királyok és fejedelmek is igen nagy tiszteletet mutattak azon hely iránt, és igen értékes ajándékokkal emelték a templom díszét. »
Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg. »
A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi. »
Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem. »
Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak. »
és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott. »
»Vedd ezt a szent kardot, Isten ajándékát! Vele tönkrevered majd népemnek, Izraelnek ellenségeit.« »
Imádságában ezt mondta: »Uram! Te Hiszkijának, Júdea királyának idejében angyalodat küldted el és megöltél Szanherib táborában száznyolcvanötezer embert. »
Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. »
Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. »
De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« »
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. »
Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. »
Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: »
hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. »
Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? »
és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« »
Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« »
Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, »
Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: »
Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. »
A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. »
Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; »
Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’ »
Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.« »
és azt mondta szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő erők.« »
János ugyanis azt mondta neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.« »
Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« »
Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. »
Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna, »
Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« »
Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« »
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, »
Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. »
János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás közt: »
»Ha azt mondjuk: ‘a mennyből’, azt mondja majd nekünk: ‘Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ‘az emberektől’, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.« »
És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ »
Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? »
Keresztelő János »
János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. »
János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. »
Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. »
Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. »
Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is a hálóikat javították a hajóban, »
Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. »
, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« »
János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« »
ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; »
Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. »
Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.« »
Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.« »
János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.« »
Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. »
Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.« »
Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« »
Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna’, »
Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?« »
Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.« »
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. »
Ekkor János azt mondta neki: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.« »
Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.« »
Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. »
János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!« »
Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’?« Féltek a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. »
Ezután az Olajfák hegyén leült a templommal szemben. Péter és Jakab, János és András külön megkérdezték tőle: »
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. »
Keresztelő János születésének hírüladása »
s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, »
Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni »
Keresztelő János születése »
De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« »
Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. »
Keresztelő János »
Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. »
A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. »
János így szólt mindnyájukhoz: »Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. »
mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratta. »
hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« »
Azok pedig így szóltak hozzá: »János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.« »
Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, »
János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« »
Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: »Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ‘Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?’« »
Ezt felelte nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot »
Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála. »
Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. »
Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: ‘Ördöge van!’ »
és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból. »
Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának. »
»János támadt fel a halálból«, némelyek pedig, hogy »Illés jelent meg«, mások meg: »a régi próféták közül támadt fel valamelyik«. »
Ekkor Heródes azt mondta: »Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?« És látni akarta őt. »
Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.« »
Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. »
Ekkor János így szólt: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.« »
Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: »Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?« »
Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: »Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.« »
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!« »
A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda. »
János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?« »
Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.« »
Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: »
Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!« »
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!« »
Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. »
János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.« »
János ezt felelte nekik: »Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. »
Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. »
Keresztelő János tanúságtétele »
János tanúságot tett és azt mondta: »Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. »
Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. »
A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. »
És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla). »
Keresztelő János és Jézus »
János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. »
Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve. »
Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől. »
Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.« »
János azt felelte: »Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki. »
Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János »
Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.« »
Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. »
Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. »
Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. »
Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.« »
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: »Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« Ő azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd bárányaimat!« »
Majd másodszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd juhaimat!« »
Aztán harmadszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: »Szeretsz-e engem?«, és azt felelte: »Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!« Ekkor így szólt: »Legeltesd juhaimat! »
hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.« »
Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab fia. »
kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.« »
Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. »
Péter és János pedig felmentek a templomba a kilenc órai imádság idején. »
Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. »
Péter Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: »Nézz ránk!« »
Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. »
Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul »
Péter és János a főtanács előtt »
velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. »
Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. »
Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre! »
Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni! »
Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; »
Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: ‘János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni’ »
Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. »
Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak. »
Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették. »
Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt. »
Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. »
akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének »
Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.’ »
A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, »
S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. »
onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. »
Barnabás magával akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívnak. »
Pál viszont Szilást választotta, és útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották. »
Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. »
Pál János-tanítványokkal találkozik »
Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« »
Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« »
Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. »
De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. »
Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet büntetést eredményez, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet. »
Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. »
Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. »
Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást. »
Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. »
Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan. »
Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. »
Amikor aztán ott leszek, azokat, akiket ajánlani fogtok, majd elküldöm levéllel, hogy szeretetadományotokat elvigyék Jeruzsálembe. »
Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász házanépét, hogy ők Achájának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték; »
S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre? »
hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. »
Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külső szerint dicsekszenek, és nem a szív szerint. »
A megbízottak ajánlása »
Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért! »
Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz hasonlítják magukat. »
mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. »
Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, semmivel sem voltam ugyanis kisebb azoknál, akik fölötte nagy apostolok – bár semmi sem vagyok; »
és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között. »
Mert ha a törvényből származna az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát. »
Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítő útján. »
Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: »
hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. »
Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. »
Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van. »
Ezenkívül készíts nekem szállást is; remélem ugyanis, hogy imádságaitokra ajándékul visszakaptok engem. »
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. »
Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, »
az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem »
Mivel minden főpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat. »
Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, »
Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked« , amelyeket a törvény szerint mutatnak be. »
, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél. »
Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjét »
hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember. »
Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. »
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. »
Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; »
Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek jótetteik által. »
Először is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak, »
Az istengyermekség ajándéka »
Jaj nekik, mert Kain útján járnak, és nyereségért Bálám tévedésére adták magukat, és mint Kóré a lázadásban, elvesznek. »
Izgága elégedetlenkedők ezek, akik saját kívánságaik útján járnak; a szájuk kevélységet beszél, és haszonlesésből hízelegnek az embereknek. »
Megmondták nektek, hogy »az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.« »
. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, »
János a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt »
A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. »
Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyó gyulására szolgálnak »
Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam. »
Artaxerxész nagykirály uralkodásának második évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardókeus, Jaír fia, aki Szemei fia, aki Kís fia Benjamin törzséből, a sötétség és gonoszság napján és nagy szorongás volt az emberekben a földön. »
és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt. Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen. »
Az első hónap első napján kezdték a tisztítást. Ugyanennek a hónapnak a nyolcadik napján bementek az Úr templomának előcsarnokába, s aztán nyolc napon át tisztították a templomot úgy, hogy ugyanennek a hónapnak a tizenhatodik napján lettek készen azzal, amit kezdtek. »
Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya. »
Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig! »
Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek. »
A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni. »
Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot. »
Dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának vasa hatszáz vassékel volt és fegyverhordozó járt előtte. »
s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján. »
Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.« »
Az első hónap első napján indult el ugyanis Babilonból, és az ötödik hónap első napján ért Jeruzsálembe, mivel Isten jóságos keze volt rajta. »
Mert így szól az Úr: Nem lesz Dávid olyan férfi híján, aki Izrael házának trónján ül. »
valamint a hatalmasoknak, a királyok fiainak füle hallatára, a vének füle hallatára és a népnek, mindazok aprajának-nagyjának füle hallatára, akik Babilóniában a Szódi folyó mellett laktak. »
Ezüstjüket kidobják és aranyuk sárrá lesz; ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján. Nem laknak jól vele, és gyomruk nem telik meg, mert az gonoszságra vezette őket. »
Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. »
Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján. »
Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé. »
Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. »
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei, »
A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein. »
A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai. »
Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe. »
Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett. »
azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: »Apám!« Ő válaszolt: »Mit akarsz, fiam?« »Íme – mondta a fiú –, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?« »
Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: »Tedd a kezedet az ágyékom alá, »
Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott. »
az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett. »
és azokat a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak szolgái ástak Ábrahám napjaiban, mind betömték, behányták földdel, »
Aztán újra kiásta azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak napjaiban ástak, s amelyeket annak halála után a filiszteusok betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, amelyeket egykor az apja adott nekik. »
El is ment tehát, elhozta és odaadta anyjának. Az elkészítette az ételt, úgy, amint tudta, hogy atyja szereti, »
Jákob erre azt mondta apjának: »Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.« »
hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül! »
Miután Izsák így elbocsátotta őt, útra kelt, és elment Paddan-Arámba Lábánhoz, az arám Bátuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának a testvéréhez. »
Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának. »
Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, összevissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról, »
Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: »Adj nekem fiad mandragórájából!« »
Erre megesküdött Jákob atyjának, Izsáknak Félelmére, »
Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. »
Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon, »
Jákob fiai azt felelték Szíchemnek és apjának, Hémornak – álnokul, mivel nővérüket meggyalázták –: »
Mindannyian beleegyeztek, és körülmetéltette magát minden férfi, aki kiment a város kapuján. »
Keljetek fel, és menjünk fel Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján, és kísérőm volt utamon!« »
Jákob emlékkövet állított a sírjára: ez Ráchel sírjának emlékköve mind a mai napig. »
Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali. »
Zelfának, Lea szolgálójának a fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki. »
Ézsaunak, az edomiták atyjának nemzetsége Szeír hegyén a következő, »
Cibón fiai a következők: Ája és Ána. Ez az az Ána, aki meleg forrásokat talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. »
Ezek Edomnak, azaz Ézsaunak, az edomiták atyjának fejedelmei, annak megfelelően, ahogy birodalmuk földjén laktak. »
József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. »
Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: »Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?« »
»Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!« Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának. »
Júda családjának története »
Erre ő levetette özvegysége ruháit, fátyolt öltött, és külsejét elváltoztatva leült a Támnába vivő út elágazásánál, Énaim kapujánál. Sela ugyanis felnövekedett már, mégsem kapta meg férjül. »
Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: »Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam. »
Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. »
Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig azt kellett kiáltania: »Térdre!« hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje. »
Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel. »
József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, »
Erre ő azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, a botjának végére borulva. »
Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá. »
Közben azt mondta apjának: »Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobbkezedet!« »
Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. »
A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, »
Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját. »
Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. »
Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt. »
Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint. »
Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, »
és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is. »
Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! »
Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig. »
Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét. »
Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van. »
Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon. »
Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának. »
Hasonlóképp cselekedj marháddal és aprójószágoddal: hét napig maradjon anyjánál, a nyolcadik napon add nekem. »
Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!« »
és még kettőt, utóbbiak a sarkokra kerüljenek, a hajlék hátulján. »
amellyel Áront és fiait felszentelted, hogy ezek Áronnak és fiainak a járandóságai legyenek Izrael fiai részéről, örök törvény alapján. Ezek ugyanis adomány részei, és mint az adomány részeit kell ezeket odaadniuk békeáldozataikból; ezeket az Úrnak kell adományozniuk. »
és egyék meg Áron és fiai. Ők egyék meg a kosárban levő kenyereket is a bizonyság sátrának ajtajánál, »
Ez legyen az Úrnak bemutatandó egészen elégő áldozat, ezt kell szüntelenül bemutatni közöttetek nemzedékről nemzedékre, a bizonyság sátrának ajtajánál, az Úr előtt. Oda foglak majd téged rendelni, hogy szóljak hozzád. »
Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.« »
Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában. »
Az Úr végül azt mondta Mózesnek: »Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ezek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!« »
Tüzet se gyújtsatok szombat napján egyetlen lakóhelyeteken sem!« »
Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak. »
Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően. »
»Az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát! »
A második esztendő első hónapjában, a hónap első napján felállították tehát a hajlékot. »
»Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el, »
Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: »Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre.« »
A papnak meg kell őt vizsgálnia. Ha megállapítja, hogy az ember tarkóján vagy homlokán olyan vörhenyes folt támadt, amilyen a bőrlepra, »
és vigye ezeket, tisztulása nyolcadik napján, a paphoz, a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé. »
menjen ki a ház ajtaján, s tüstént zárassa be hét napig. »
Ez pedig örök törvény legyen számotokra: a hetedik hónapban, a hó tizedik napján, tagadjátok meg magatokat és semmiféle munkát se végezzetek – se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény. »
Nyugalom szombatja legyen ez tehát és tagadjátok meg magatokat örök törvény alapján. »
és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak, »
Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van; »
ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek. »
»Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek, »
»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. »
Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat.« »
azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.« »
s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, »
s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához, »
Legyen azonban mellettetek törzsenként egy-egy olyan férfi, aki feje nemzetsége nagycsaládjának, »
Ezek voltak a nép nemes fejedelmei, mindegyikük fejedelme a maga törzsének és nagycsaládjának, feje Izrael népének. »
pedig összegyűjtötték a második hónap első napján, és megszámláltak származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, fejenként és nevenként mindenkit, a húszesztendősöktől kezdve felfelé, »
Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra. »
Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt. »
ennek a hónapnak tizennegyedik napján estefelé, annak minden törvénye és előírása szerint.« »
és ők el is készítették a maga idejében, a hónap tizennegyedik napján estefelé a Sínai hegynél. Egészen úgy tettek Izrael fiai, amint az Úr parancsolta Mózesnek. »
a második hónapban, a hónap tizennegyedik napján estefelé; kovásztalan kenyérrel s mezei salátával egye meg, »
A második esztendőben, a második hónapban, a hó huszadik napján felemelkedett a felhő a szövetség hajlékáról, »
Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján. »
s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét.« »
mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján.« »
és megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták: »
ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek.« »
Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig két tizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot. »
A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, »
Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen, »
tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni. »
Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából. »
A hónapok első napjának egészen elégő áldozatán és az ahhoz tartozó ételáldozaton, valamint az állandó egészen elégő áldozaton és a szokásos étel- s italáldozatokon kívül, ugyanazokkal a szertartásokkal mutassátok be ezeket kellemes illatul, tűzáldozatul az Úrnak. »
Ha férjhez megy, s valami fogadalma van, vagy a száján egykor kiejtett szó esküvéssel kötelezi valamire, »
Földosztás a Jordán túlpartján »
Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára, »
Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján, »
Aszemónától aztán kanyarodjék a határ Egyiptom patakjához és végződjék a Nagy-tenger partján. »
akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal. »
s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül; »
A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr, »
Felkerekedtünk tehát, hogy átkeljünk a Szered patakján és át is keltünk rajta. »
Az idő pedig, amely alatt Kádes-Barneától a Szered patakján való átkelésig jártunk, harmincnyolc esztendő volt, s ezalatt a hadra való férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, amint az Úr megesküdött: »
Ároertől, amely az Arnon patak partján van, attól a várostól, amely a völgyben fekszik, egészen Gileádig nem volt sem falu, sem város, amely megmenekült volna kezünktől: valamennyit átadta nekünk az Úr, a mi Istenünk, »
A földet, amelyet abban az időben elfoglaltunk, Ároertől, amely az Arnon patak partján van, egészen Gileád hegységének feléig, meg annak városait Rúbennek és Gádnak adtam. »
Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján fekszik, egészen a Szion hegyig, vagyis a Hermonig, »
akkor vedd az árat, s fúrd át a fülét házad ajtaján, s legyen rabszolgád mindörökké. A rabszolganővel is hasonlóan cselekedj. »
Kovászos kenyeret ne egyél akkor: hét napon át edd kovásztalanul a sanyarúság kenyerét, mert rettegéssel jöttél ki Egyiptomból, hogy megemlékezz Egyiptomból való kijöttöd napjáról életed minden napján. »
s legyen az nála és olvasgassa azt élete minden napján, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s megtartsa az ő igéit és szertartásait, amelyeket ez a törvény parancsol, »
Egy tanú bizonysága ne bírjon érvénnyel senkivel szemben sem, semmiféle bűn vagy vétek ügyében sem: két vagy három tanú szájának kell állítania minden dolgot. »
Aztán járuljanak oda a papok, Lévi fiai, akiket az Úr, a te Istened kiválasztott, hogy neki szolgáljanak, nevében áldjanak, s az ő szavuk alapján ítéljenek meg minden ügyet, s minden tiszta vagy tisztátalan dolgot, »
s ürügyet keres, hogy annak alapján elbocsáthassa, s azért rossz hírét költi és azt mondja: ‘feleségül vettem ezt és ezt, s amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek’, »
s azon felül ítéljék arra, hogy száz sékel ezüstöt adjon a lány apjának, amiért rossz hírét költötte Izrael egyik szűzének és tartsa meg a nőt feleségül, s el ne bocsáthassa egész életében. »
akkor vessék ki a lányt apja házának ajtaján, városának férfiai pedig kövezzék halálra, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, minthogy paráználkodott apja házánál: távolítsd el a gonoszságot magad közül. »
akkor vidd ki mind a kettőt az illető város kapujához, s kövezd agyon: a lányt, mert nem kiáltott, noha benn volt a városban, a férfit, mert megalázta felebarátjának feleségét – távolítsd el a gonoszságot magad közül. – »
akkor adjon az, aki vele hált, a lány apjának ötven sékel ezüstöt, a lányt pedig vegye feleségül, minthogy megalázta, s el ne bocsáthassa egész életében. »
kérdezni fogja valamennyi nemzet: ‘Miért tette ezt az Úr ezzel a földdel? Miért bosszújának ez a mérhetetlen haragja?’ »
azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, »
Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket. »
Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort. »
Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát »
Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl! »
Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival – egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. – Aztán először megáldotta Izrael népét, »
Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták, »
Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így. »
Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel. »
Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott. »
Szihon, az amoriták királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Ároertől, amely az Arnon patak partján fekszik, mind a patakvölgyben levő rész közepén, mind Gileádnak a felén, egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa, »
Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig, »
Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz, »
Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront. »
Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet. »
Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket. »
Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők. »
Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett. »
A mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien ott feküdtek a völgyben, s azt úgy elözönlötték, mint a sáskák sokasága; tevéik is éppoly számlálhatatlanok voltak, mint a tenger partján fekvő föveny. »
Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el a szomszédjának, éspedig ilyen módon beszélte el, amit látott: »Álmot láttam, s úgy tűnt nekem, mintha egy hamuban sült árpakenyér gurult és szállt volna le a mádiániták táborára, s amikor a sátorhoz jutott, nekivágódott, s felfordította és teljesen egyenlővé tette a földdel.« »
Amikor aztán Gedeon, Joás fia, jó vénségben meghalt, eltemették Joásnak, apjának sírjában, Ezri nemzetségének Efrájában. »
Gaál, Obed fia azt kiáltotta: »Kicsoda Abimelek és micsoda Szíchem, hogy szolgáljunk neki? Nemde Jerobaál fia és Zebult, a szolgáját, nevezte ki helytartónak Emor, Szíchem atyjának emberei fölé? Miért szolgáljunk tehát neki? »
Amikor aztán Gaál, Obed fia kijött és megállt a város kapujának bejárójában, Abimelek s az egész vele levő sereg felkelt a leshelyről. »
Abimelek után Tóla, Fúának, Abimelek nagybátyjának fia lett Izrael vezére. Isszakárból való ember volt, s az Efraim hegységén levő Sámirban lakott. »
bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak.« »
Majd azt mondta apjának: »Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel.« »
Azt mondta neki az apja és az anyja: »Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?« Sámson azt felelte apjának: »Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek.« »
Mivel azonban a lakoma hét napján keresztül egyre sírt előtte, a hetedik napon, amikor már nagyon alkalmatlankodott neki, végre is megmagyarázta. Ő legott közölte a társaival. »
Lementek erre testvérei s egész rokonsága, elhozták testét, és eltemették Córa és Estaol között apjának, Mánuénak sírboltjában. Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen. »
Ez azt mondta anyjának: »Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van.« Ő így felelt neki: »Áldjon meg az Úr, fiam!« »
Erre ő visszaadta anyjának, az pedig vett kétszáz ezüstöt, s odaadta az ezüstművesnek, hogy készítsen belőle faragott és öntött képet. Ez aztán Míka házába került. »
Míka fel is avatta kezét, s az ifjút tette meg papjának, »
Éppen Jebuz mellett voltak, amikor a nappal éjszakára fordult. Azt mondta tehát gazdájának a legény: »Jöjj, kérlek, térjünk be a jebuziták városába és szálljunk ott meg.« »
Amikor az öreg felemelte szemét, meglátta holmijával a város utcáján ülő embert és megkérdezte tőle: »Honnan jössz és hová mész?« »
Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: »Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele.« »
Ennek következtében Benjamin egész létszámából csak az a hatszáz férfi maradt meg, aki meg tudott menekülni és a pusztába futni; ezek Remmon szikláján maradtak négy hónapig. »
Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket. »
Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy. »
Ekkor a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: »Fia született Noéminek!« És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának apja. »
Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, »
Fogadalmat is tett, és ezt mondta: »Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.« »
Héli ekkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak, »
hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: »Oda van Izrael dicsősége!« »
Sámuel bíráskodott Izraelben élete valamennyi napján. »
Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: »Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!« Erre ők bejárták Efraim hegységét »
Azt mondta erre Saul a nagybátyjának: »Megmondta, hogy megkerültek a szamarak.« Sámuelnek a királyság ügyében hozzá intézett beszédét azonban nem mondta el neki. »
Összegyűltek a filiszteusok is, hogy hadakozzanak Izrael ellen harmincezer szekérrel és hatezer lovassal, s oly sok egyéb néppel, mint a tenger partján levő föveny, majd felvonultak és tábort ütöttek Makmásnál, Bétáventől keletre. »
Történt aztán az egyik napon, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van.« Apjának azonban ezt nem mondta meg. »
Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia.« Senki sem válaszolt neki erre a népből. »
Saul feleségének a neve: Ahinoám; ez Ahimaász lánya volt. Hadvezérének a neve: Ábner; ez Nérnek, Saul apai nagybátyjának volt a fia. »
Azt mondta erre Sámuel: »Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, »
rézsisak volt a fején, s pikkelyes páncélt viselt: páncéljának súlya ötezer rézsékel volt. »
Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot. »
Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: »Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked. »
Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, és ülj le az Ezel nevű kő mellé. »
Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: »Miért haljon meg? Mit követett el?« »
Dávid aztán elment onnan és Adullám barlangjába menekült. Amikor ezt bátyjai s apjának egész házanépe meghallották, lementek oda hozzá. »
Dávid aztán a pusztában, védett helyeken húzódott meg. Zíf pusztájának hegységében, a Hóresa hegyen telepedett meg, s ámbár Saul mindennap kereste, Isten nem adta kezébe. »
Majd azt mondta Dávid: »Az Úr életére mondom: akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie, s ott kell elvesznie, »
mert nem engedelmeskedtél az Úr szavának, s nem hajtottad végre haragjának bosszúját az amalekitákon. Ezért cselekedte ma veled az Úr azt, amit szenvedsz. »
Amikor aztán az Úr ládájának hordozói hat lépést haladtak, bemutatott egy marhát és egy kost. »
Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta Izrael valamennyi válogatottjának javát, s a szírek ellen állt csatasorba, »
Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: »Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, »
Adj ki nekünk hét embert a fiai közül, hogy felakaszthassuk őket az Úr előtt, Saulnak, az Úr egykori választottjának Gibeájában.« Azt mondta erre a király: »Kiadok.« »
és eltemették Saulnak és Jonatánnak, a fiának csontjaival együtt Benjamin földjén, a hegyoldalban, Kísnek, az ő apjának a sírjában és megtették mindazt, amit a király parancsolt. Erre aztán megengesztelődött az Úr az ország iránt. »
Utána következett az áhohita Eleazár, az ő apai nagybátyjának a fia, annak a három vitéznek az egyike, akik Dáviddal voltak, amikor a filiszteusokat megcsúfolták, s ott összegyűltek a harcra. »
Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, ha adna nekem valaki egy ital vizet abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van!« »
Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta, »
A harminc között voltak: Aszaél, Joáb fivére; Elehanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia; »
Azt mondta erre Nátán Batsebának, Salamon anyjának: »Hallottad-e, hogy Adoniás, Haggit fia, királlyá tette magát urunknak, Dávidnak tudta nélkül? »
Dávid Salamont teszi meg utódjának »
Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult. »
Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára »
Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.« »
Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte. »
Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert. »
Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. »
Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának. »
Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny, »
A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között. »
Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap, »
A főemberek, akik Salamon minden munkájának élén álltak, ötszázötvenen voltak; ezek alá tartozott a nép és ők intézkedtek a kirótt munkákban. »
Hajóhadat is létesített Salamon király Ecjon-Gáberben, amely Ejlát mellett, a Vörös-tenger partján, Edom földjén van. »
Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve, »
Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra – hasonlóképpen cselekedett Bételben –, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott. »
Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson. »
Erre ő rákiáltott Istennek arra az emberére, aki Júdából jött: »Ezt üzeni az Úr: Mivel nem engedelmeskedtél az Úr szájának, s nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened neked meghagyott, »
Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszatérítette őt az útról, így szólt: »Istennek az az embere az, aki nem engedelmeskedett az Úr szájának: az Úr kiszolgáltatta az oroszlánnak, s az összetörte, s megölte az Úrnak azon szava szerint, amelyet hozzá intézett.« »
Követte apja minden bűnét, amelyet őelőtte elkövetett és szíve nem volt olyan tökéletesen az Úrral, Istenével, mint atyjának, Dávidnak szíve. »
A magaslatokat ugyan nem távolította el, de Ásza szíve tökéletesen az Úrral volt valamennyi napján át. »
Majd megvette Semertől két talentum ezüstön Szamaria hegyét, s kiépítette azt, s elnevezte a várost, amelyet épített, Szemernek, a hegy gazdájának nevéről Szamariának. »
Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, s azt mondta neki: »Íme, fiad él.« »
Ahaszja pedig átesett Szamariában levő felső termének korlátján, és megbetegedett. Ekkor elküldte követeit ezekkel a szavakkal: »Menjetek, kérdezzétek meg Beelzebubot, Akkaron istenét, meggyógyulok-e ebből a betegségemből?« »
Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján, »
Majd kérdezte: »Melyik úton vonuljunk fel?« Ő azt felelte: »Edom pusztáján keresztül.« »
Most azonban hozzatok ide nekem egy hárfást.« Amikor aztán az játszani kezdett a hárfáján, őt megszállta az Úr ereje és szólt: »
azt mondta apjának: »A fejem fáj, a fejem fáj.« Erre ő azt mondta a legénynek: »Vedd fel, s vidd el az anyjához.« »
hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen, »
Amikor ezt Ahaszja, Júda királya látta, menekülni kezdett a kerti ház irányába. Jéhu azonban üldözőbe vette s azt mondta: »Ezt is öljétek meg szekerében.« Meg is sebesítették Gáver hágójánál, amely Jeblaám mellett van, de elmenekült Megiddóba s ott halt meg. »
Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: »Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának.« Azok elő is hozták nekik a ruhákat. »
Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: »Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján.« »
Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait. »
Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyjának, Dávidnak városában és fia, Ácház lett király helyette. »
Erre Izajás próféta segítségül hívta az Urat s az visszatérítette az árnyékot Ácház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már lement, hátrafelé, tíz fokkal. »
Kifeszítem Jeruzsálemre Szamaria mérőzsinórját és Ácháb házának mérőónját s úgy letörlöm Jeruzsálemet, mint ahogy a táblát szokták letörölni s ha letöröltem, megfordítom és sűrűn végighúzok lapján az íróvesszővel. »
Elment tehát Helkija pap meg Ahikám, Ákobor, Sáfán és Aszája Holda prófétaasszonyhoz, Áraás unokájának, Tikva fiának, a ruhatáros Sallumnak feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott és szóltak neki. »
Egybegyűjtötte továbbá az összes papot Júda városaiból s tisztátalanná tette a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, Gibeától Beersebáig s lerontotta a kapuk mellett levő oltárokat, Józsuénak, a város parancsnokának kapubejárója mellett, amely a város kapujának bal oldalán volt. »
Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje. »
Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták. »
Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe »
Történt továbbá Joachin, Júda királya elhurcolásának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján, hogy Evilmerodák, Babilon királya, abban az esztendőben, amikor uralkodni kezdett, felemelte Joachinnak, Júda királyának fejét a tömlöcből. »
megváltoztatta ruháit, amelyeket a tömlöcben viselt, mindenkor az ő színe előtt étkezett életének valamennyi napján, »
s állandó ellátást rendelt neki s azt ő meg is kapta a királytól napról-napra, életének valamennyi napján. »
Heszron aztán bement Mákirnak, Gileád atyjának leányához, s elvette; ekkor ő hatvan éves volt. Ő szülte neki Szegubot, »
de Gessúr és Arám elvette Jaír városait, Kánátot is, ennek falvait is, hatvan várost. Ők mind Mákirnak, Gileád atyjának fiai voltak. »
Kálebnek, Jerameél fivérének fiai voltak: Mésa, az ő elsőszülöttje, Zífnek az atyja, és Máresának, Hebron atyjának fiai. »
Sobálnak, Kirját-Jearim atyjának fiai voltak: Haróe, a fél Menuhót, »
Továbbá Fánuel, Gedor atyja, és Ezer, Hósa atyja. Ezek voltak Húrnak, Efrata elsőszülöttjének, Betlehem atyjának fiai. »
Asszúrnak, Tekoa atyjának két felesége volt: Haláa és Naára. »
Odája feleségének, aki Náhámnak, Keila atyjának volt a nővére, Gármi és a makátita Estámó voltak a fiai. »
Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike. »
A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia, »
Majd házakat készíttetett magának a Dávid-városban és helyet építtetett az Isten ládájának és sátrat állíttatott neki. »
Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: ‘A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte.’ »
továbbá a szombatokon, a hónapok első napján, s a többi ünnepen az Úr egészen elégő áldozatainak bemutatásánál, úgy, ahogy azt az Úr előtt mindenkor bemutatandó mindenegyes áldozat száma és szertartása megkívánja. »
Ez volt az ő szolgálati rendjük az Úr házába való bevonulásukat illetőleg, az atyjuktól, Árontól, az Úrnak, Izrael Istenének parancsa alapján kapott rendtartásuk szerint. »
Hószától, vagyis Merári fiai közül valók voltak: Semri, a családfő – atyjának ugyanis nem volt már elsőszülöttje s azért őt tette meg családfőnek –, »
úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr. »
Majd elkezdte Salamon építtetni az Úr házát, Jeruzsálemben, a Mória hegyen, amelyet az Úr Dávidnak, az atyjának mutatott, azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornán szérűjén készített. »
Magukat az oszlopokat a templom bejárójánál helyezte el: az egyiket jobbra, a másikat balra. A jobboldalon levőt Jákinnak, a baloldalon levőt Boáznak nevezte el. »
A szövetség ládájának átvitele Jeruzsálembe »
A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán sátraiba bocsátotta a népet, és az örült és örvendezett, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal meg Salamonnal és népével, Izraellel. »
hogy áldozzanak rajta Mózes parancsa szerint minden napnak megfelelően: a szombatokon, a hónapok első napján, az ünnepeken, s háromszor az esztendőben, vagyis a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén. »
Kirendelte atyjának, Dávidnak parancsa szerint a papok osztályait is szolgálatukba, meg a levitákat tisztükbe, hogy dicséretet zengjenek s szolgáljanak a papok előtt, amint az egyes napok szertartása megszabja, és az ajtónállókat osztályaik szerint kapuról-kapura, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere. »
Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratom alapján történt ez a dolog.« Amikor ezek meghallották az Úr üzenetét, visszatértek s nem vonultak fel Jeroboám ellen. »
Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki a gibeai Uriel leánya volt, Mikájának hívták. »
Vajon nem tudjátok-e, hogy az Úr, Izrael Istene, mindörökre Dávidnak adta a királyságot Izrael felett: neki és fiainak só-szövetség alapján? »
Az Úr Jozafáttal volt, mivel ő atyjának, Dávidnak első útjain járt és nem vetette reményét a Baálokba, »
Az ő napjaiban fellázadt Edom, hogy ne kelljen továbbra is Júda alattvalójának lennie, és királyt állított magának. »
és azt mondták nekik: »Ne hozzátok be ide ezeket a foglyokat, hogy ne vétkezzünk az Úr ellen! Miért akarnátok szaporítani bűneinket és újakkal tetézni régi vétkeinket? Nagy ugyanis a bűnünk, s az Úr haragjának bosszúja immár közeledik Izraelre.« »
Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek. »
Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába. »
Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét. »
hadvezéreket állított a sereg élére. Egybehívta valamennyiüket a város kapujánál levő térségre s a szívükre beszélve így szólt: »
Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, s atyjának, Dávidnak útjain járt: nem tért le sem jobbra, sem balra. »
Uralkodásának nyolcadik esztendejében, még gyermekkorában, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét, s az uralkodásának megkezdését követő tizenkettedik esztendőben megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a berkektől, a bálványoktól s a faragott képektől. »
Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján. »
Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján. »
Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján. »
Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták. »
Elindultunk az Aháva folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe vándoroljunk. És rajtunk nyugodott az Isten keze, és megóvott minket az úton az ellenségtől és a lesben állóktól. »
Egybegyűlt tehát Jeruzsálemben Júda és Benjamin összes férfia három nap alatt a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján, és az egész nép ott telepedett le az Isten templomának terén és reszketett a bűn meg az eső miatt. »
A számkivetés fiai tehát így cselekedtek. Ezdrás pap családfőket választott ki magának nemzetségenként mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján ülésre jöttek össze, hogy az ügyben vizsgálatot tartsanak. »
Attól a naptól kezdve azonban, amíg az ifjak fele munkáján dolgozott, a másik fele lándzsával, pajzzsal, íjjal és vérttel felszerelve harcra készen állt, és mögöttük voltak Júda egész házának fejedelmei. »
Elkészült tehát a fal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt. »
Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. »
Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. »
Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre. »
a kihelyezett kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra, a meg nem szűnő egészen elégő áldozatra a szombatokon, a hónapok első napján, továbbá az ünnepeken bemutatandó mind az ünnepi, mind pedig a bűnért való, Izraelért engesztelésül bemutatott áldozatokra és Istenünk házának különféle szükségletére. »
Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban. »
egyenesen felmentek a Dávid-város lépcsőzetén, a falnak Dávid háza felett való feljáróján, majd kelet felé a Víz-kapuig mentek. »
Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe. »
De nem múlt el negyven nap és két fia megölte, majd az Ararát hegységbe menekültek. Fia Asszarhaddon uralkodott utána, s Ahikárt, testvéremnek Anaelnek fiát tette főkincstárosának és kormányzójának. »
Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott. »
Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: »Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: ‘Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát’, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.« »
Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: »Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem.« Apja ezt mondta neki: »Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam.« »
Amikor Ekbatanába értek, Tóbiás így szólt: »Azarja testvér, vezess engem egyenesen Ráguel testvérünkhöz.« Elvezette Ráguel házába és az udvar kapujánál ülve találták. Először ők köszöntötték, ő pedig ezt mondta nekik: »Üdvözöllek testvéreim, Isten hozott benneteket« és bekísérte őket házába. »
Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett és ezt mondta apjának: »Nézd, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele.« »
Ő fenyített meg, és íme, látom fiamat, Tóbiást.« Tóbit és felesége Anna bement a házba örvendezve és Istent magasztalva egész szívvel mindazért, ami vele történt. Tóbiás elbeszélte apjának, hogy az Úr Isten sikeressé tette útját, meghozta a pénzt, feleségül vette Sárát, Ráguel leányát. Íme, jön és közeledik Ninive kapujához. Tóbit és Anna megörültek, »
a kapuk fölé száz könyök magas, alapjánál hatvan könyök széles tornyokat emelt. »
A tizennyolcadik évben az első hónap huszonkettedik napján úgy határozott Nebukadnezár, az asszírok királya, hogy bosszút áll az egész földön, amint megmondta. »
Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. »
Te pedig Áhior, Ammon zsoldosa, aki kimondtad ezeket a szavakat lázadásod napján, a mai naptól kezdve nem látod arcomat, amíg meg nem bosszulom az ő fajtájukat, akik kijöttek Egyiptomból. »
Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei, »
Judit Holofernész lakomáján »
Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét, »
Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez. »
amikor már királyi trónján ült, birodalmának fővárosa pedig Szúza volt, »
Erre összehívták a királyi jegyzőket az első hónap tizenharmadik napján, és azok írtak, amint Ámán parancsolta, a király összes helytartóinak, a tartományok és a különböző nemzetek kormányzóinak, úgyhogy a nyelvek különbözősége mellett is minden egyes nép olvashatta és hallhatta a rendeletet, amelyet Artaxerxész király nevében az ő gyűrűjének pecsétjével láttak el. »
Szét is vitték a futárok a király minden egyes tartományába, hogy pusztítsák, gyilkolják le és töröljék el a zsidókat, a gyermekektől kezdve a vénig, csecsemőt és asszonyt egyaránt egyetlen napon a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, javaikat pedig el kell zsákmányolni. »
Történt pedig a harmadik napon, hogy Eszter magára öltötte királyi ruháját és megállt a királyi palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király éppen trónján ült a palota tanácstermében, a terem bejáratának átellenében. »
Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik, azaz Síván hónap huszonharmadik napján, és azok elkészítették az írásokat, ahogy Mardókeus akarta, a zsidókhoz, a fejedelmekhez, a helytartókhoz és bírákhoz, akik Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartománynak álltak az élén, minden egyes tartománynak és mindegyik népnek saját nyelvén és írásával, így a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön. »
A tizenkettedik hónapban, ez Ádár hónapja, ennek tizenharmadik napján, amikor a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani és a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, éppen ellenkezőleg, a zsidók kerekedtek felül ellenségeiken. »
Ádár hónap tizennegyedik napján is egybegyűltek a zsidók, és megöltek Szúzában háromszáz férfit, vagyonukat azonban nem kobozták el. »
Azok pedig, akik Szúza városában gyűltek össze, ugyanennek a hónapnak tizenharmadik és tizennegyedik napján vettek részt az öldöklésben, a tizenötödik napon pihentek meg; ezért ugyanezt a napot avatták a lakomázás és öröm ünnepévé. »
Ettől az időtől kezdve nevezték azokat a napokat »Purim«-nak a »púr« szó alapján. Mindezekért, amelyek ebben a levélben vannak, »
A fiai pedig vendégséget szoktak adni házanként, mindenki a maga napján, és meg szokták hívni a három nővérüket is, hogy evésben, ivásban velük tartsanak. »
Hozzá még az, hogy élete minden napján sötétben költi el ételét, sok gondban, nyomorúságban és bánatban. »
A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene. »
Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt. »
Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz. »
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. »
S a Seregek Ura megsuhintja fölötte ostorát, mint amikor megverte Mádiánt Óreb sziklájánál; és botját felemeli a tenger fölé, mint Egyiptomban. »
Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert így szól Asszíria királya: Adjátok meg magatokat nekem, és jöjjetek ki hozzám, akkor ehet mindenki a szőlőtőjéről és mindenki a fügefájáról, és ihatja mindenki a kútjának vizét, »
Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal.« Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék. »
Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után. »
Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel. »
Így szól az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombat napján, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin! »
Ne is hozzatok ki terhet házaitokból szombat napján, és semmiféle munkát ne végezzetek! Szenteljétek meg a szombat napját, amint megparancsoltam atyáitoknak! »
De ha valóban hallgatni fogtok rám – mondja az Úr –, és nem visztek be terhet ennek a városnak kapuin szombat napján, hanem megszentelitek a szombat napját, úgyhogy nem végeztek azon semmiféle munkát, akkor majd az történik, »
hogy ennek a városnak kapuin királyok és fejedelmek mennek be, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ők maguk és fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói; s lakott lesz ez a város örökké. »
Ha azonban nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombat napját, hanem terhet hordtok, és bementek Jeruzsálem kapuin szombat napján, akkor tüzet gyújtok kapuiban, mely megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem alszik ki.« »
és mondd: Halld az Úr igéjét, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te, a szolgáid és a néped, akik bementek ezeken a kapukon! »
Mert ha valóban megteszitek ezt az igét, akkor ennek a háznak kapuin királyok fognak bemenni, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ő, a szolgái és a népe. »
Így szól az Úr: »Írjátok fel ezt a férfit mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nincs sikere napjaiban, mert nem sikerül ivadékai közül egynek sem, hogy Dávid trónján üljön, és uralkodjék még Júdában!« »
Ezt mondta Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: »
Isten haragjának kelyhe »
Amikor meghallották Júda fejedelmei ezeket a szavakat, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratában. »
Bizony, így szól az Úr a királyról, aki Dávid trónján ül, és az egész népről, amely ebben a városban lakik, testvéreitekről, akik nem mentek ki veletek a fogságba: »
A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.« »
És a levita papok sem lesznek olyan férfi híján színem előtt, aki égőáldozatot mutat be, ételtáldozatot füstölögtet, és véresáldozatot készít minden nap.« »
akkor bomlik fel szövetségem szolgámmal, Dáviddal is, úgyhogy nem lesz fia, aki trónján uralkodjék, és a levita papokkal, az én szolgáimmal. »
azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Nem lesz Jonadáb, Rekáb fia olyan férfi híján, aki színem előtt áll minden időben.« »
Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat! »
Ezért így szól az Úr Joakimról, Júda királyáról: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kidobják a nappali hőségbe és az éjszakai fagyba. »
Cidkija tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján betörtek a városba. »
De megfizetek Babilonnak és Káldea valamennyi lakójának minden gonoszságukért, melyet Sionban műveltek szemetek láttára – mondja az Úr. – »
Huszonegy éves volt Cidkija, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Amitál volt, s a Libnából való Jeremiásnak volt a leánya. »
Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján történt, hogy megérkezett Nebukadnezár, Babilon királya, ő maga és egész hadserege Jeruzsálem alá, tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket építettek körülötte. »
A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján már úgy elhatalmasodott az éhínség a városban, hogy nem volt kenyere az ország népének. »
Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezárnak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nabuzárdán testőrparancsnok, aki Babilon királyának szolgálatában állt. »
Joachin júdai király fogságának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján történt, hogy Evilmerodák, Babilon királya, uralkodásának első esztendejében megkegyelmezett Joachinnak, Júda királyának, és kihozatta őt a fogházból. »
Kicseréltette rabruháit, és mindenkor az ő színe előtt étkezett, életének minden napján. »
Ami pedig ellátását illeti, állandó ellátást kapott Babilon királyától, napról-napra megszabva halála napjáig, életének minden napján. »
az ötödik esztendőben, a hónap hetedik napján, abban az időben, amikor a káldeaiak elfoglalták Jeruzsálemet és tűzzel felgyújtották. »
Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja. »
Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg. »
Ez történt a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján: Miközben a foglyok között voltam a Kebár folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam. »

Találatok a szövegben 478 találat

Báruk könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket Báruk, Néria fia – ő Maaszjának volt a fia, ő meg Cidkijának volt a fia, ő meg Haszádjának volt a fia, ő meg Helkijának volt a fia –, írt Babilóniában, 7és elküldték Jeruzsálembe, Joakim paphoz, annak a Helkijának a fiához, aki Sálomnak volt a fia, valamint a papokhoz és az egész néphez, vagyis azokhoz, akik vele voltak Jeruzsálemben. 8Ekkor ő átvette az Úr templomának edényeit, amelyeket elhurcoltak a templomból, hogy visszavigye őket Júda földjére, Szíván hó tizedik napján, azokat az ezüstedényeket tudniillik, melyeket Cidkija, Jozija fia, Júda királya készíttetett, 4valamint a hatalmasoknak, a királyok fiainak füle hallatára, a vének füle hallatára és a népnek, mindazok aprajának-nagyjának füle hallatára, akik Babilóniában a Szódi folyó mellett laktak. 2az ötödik esztendőben, a hónap hetedik napján, abban az időben, amikor a káldeaiak elfoglalták Jeruzsálemet és tűzzel felgyújtották. 20Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja.
  • 6 26Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat. 29De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé, 13Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg.
Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 38 24Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint. 29Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel. 25Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi. 8Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak. 18Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően.
  • 35 29Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak. 22A férfiak és az asszonyok átadták a karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, karkötőket: mindenféle aranytárgy került az Úr ajándékai közé. 3Tüzet se gyújtsatok szombat napján egyetlen lakóhelyeteken sem!«
  • 19 1
  • 22 15Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül. 16Ha a szűz apja nem akarja odaadni, akkor is adja meg érte azt a pénzt, amit a szüzek jegyajándékul kapni szoktak. 8Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának. 29Hasonlóképp cselekedj marháddal és aprójószágoddal: hét napig maradjon anyjánál, a nyolcadik napon add nekem.
  • 23 8Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát.
  • 25 2»Szólj Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek nekem adományokat! Minden embertől, aki önként ajánlja fel, fogadjátok el.
  • 28 27ezenkívül két másik aranykarikát; ezeket illeszd a vállravaló efód két vállpántjának alsó részére, az alsó összefoglalással szembe, hogy a tudakolót össze lehessen fűzni az efóddal. 29Így viselje Áron a mellén, az ítélet tudakolóján Izrael fiainak nevét mindig, amikor bemegy a szentélybe, emlékeztetőül az Úr előtt. 38és feküdjön a főpap homlokára, hogy így Áron magára vegye azokat a vétkeket, amelyek Izrael fiainak áldozataihoz és szentelményeihez, bármilyen ajándékaihoz és adományaihoz tapadnak. Mindig legyen ez a lemez a homlokán, hogy az Úr kegyelmes legyen irántuk.
  • 29 24Tedd mindezeket Áronnak és fiainak a kezére, és szenteld meg és ajánld fel őket az Úr előtt. 26Vedd aztán annak a kosnak a szegyét, amellyel Áront felszentelted, szenteld meg azt és ajánld fel az Úr előtt, és ez legyen a te részed. 27Így tedd szentté a szegyet, amelyet felajánlottál, és a lapockát, amelyet elvettél abból a kosból, 28amellyel Áront és fiait felszentelted, hogy ezek Áronnak és fiainak a járandóságai legyenek Izrael fiai részéről, örök törvény alapján. Ezek ugyanis adomány részei, és mint az adomány részeit kell ezeket odaadniuk békeáldozataikból; ezeket az Úrnak kell adományozniuk. 32és egyék meg Áron és fiai. Ők egyék meg a kosárban levő kenyereket is a bizonyság sátrának ajtajánál, 42Ez legyen az Úrnak bemutatandó egészen elégő áldozat, ezt kell szüntelenül bemutatni közöttetek nemzedékről nemzedékre, a bizonyság sátrának ajtajánál, az Úr előtt. Oda foglak majd téged rendelni, hogy szóljak hozzád.
  • 30 13Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint – egy sékelben húsz gera van –, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak.
  • 36 2Mózes ugyanis meghívta őket és mindazokat a hozzáértő férfiakat, akiknek az Úr bölcsességet adott, és akik önként ajánlkoztak a munka elvégzésére. 6Erre Mózes megparancsolta, hogy hirdessék ki a hírnökök: »Se férfi, se asszony ne hozzon többé semmit a szentély készítéséhez!« Így aztán nem hoztak több ajándékot,
  • 12 18Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig! 3Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! 22Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig. 29Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét.
  • 14 31Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
  • 2 3Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. 5A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, 16Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját.
  • 3 1Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez.
  • 6 20Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt. 25Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.
  • 7 15Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,
  • 11 5és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is.
  • 16 1Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.
  • 21 27Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.
  • 24 8Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!«
  • 26 23és még kettőt, utóbbiak a sarkokra kerüljenek, a hajlék hátulján.
  • 32 34Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.«
  • 33 10Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.
  • 34 27Az Úr végül azt mondta Mózesnek: »Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ezek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!«
  • 40 2»Az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát! 17A második esztendő első hónapjában, a hónap első napján felállították tehát a hajlékot.
A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 42Simeon fiai közül ötszáz ember pedig Pelatjának, Naárjának, Rafájának és Ozielnek, Jesi fiainak vezérlete alatt elment Szeír hegyére, 35meg Joel, és Jéhu, aki annak a Josábjának volt a fia, aki Szárajának, Ásziel fiának volt a fia, 37továbbá Zíza. Ő Sefeinek volt a fia, aki meg Állonnak volt a fia, aki meg Idájának volt a fia, aki meg Semrinek volt a fia, aki meg Samájának volt a fia. 41Azok tehát, akiket fentebb név szerint feljegyeztünk, Hiszkijának, Júda királyának napjaiban elmentek és elpusztították az ő sátraikat meg az ott talált lakosokat. Eltörölték őket és letelepedtek helyükbe mind a mai napig, mivel ott igen kövér legelőket találtak. 4Továbbá Fánuel, Gedor atyja, és Ezer, Hósa atyja. Ezek voltak Húrnak, Efrata elsőszülöttjének, Betlehem atyjának fiai. 5Asszúrnak, Tekoa atyjának két felesége volt: Haláa és Naára. 19Odája feleségének, aki Náhámnak, Keila atyjának volt a nővére, Gármi és a makátita Estámó voltak a fiai.
  • 6 30aki meg Hásabjának volt a fia, aki meg Amaszjának volt a fia, aki meg Helkijának volt a fia, 21aki meg Elkánának volt a fia, aki meg Jóhelnek volt a fia, aki meg Azarjának volt a fia, aki meg Szofoniásnak volt a fia, 24Továbbá testvére, Ászáf, aki az ő jobbján állt. Ászáf Berekjának volt a fia, aki meg Samáának volt a fia, 25aki meg Mikaélnek volt a fia, aki meg Mászejának volt a fia, aki meg Melkiának volt a fia, 26aki meg Atanájnak volt a fia, aki meg Zárának volt a fia, aki meg Afájának volt a fia,
  • 9 8továbbá Jobánja, Jerohám fia, meg Éla, Ózinak, Mokori fiának fia, meg Mesullám. Ő Sáfatjának volt a fia, aki meg Ráguelnek volt a fia, aki meg Jebanjának volt a fia, 7Benjamin fiai közül: Száló, ő Mesullámnak volt a fia, aki meg Odujának volt a fia, aki meg Aszánának volt a fia, 11továbbá Azarja, az Isten házának főpapja. – Ő Helkijának volt a fia, aki meg Mesullámnak volt a fia, aki meg Szádoknak volt a fia, aki meg Marájótnak volt a fia, aki meg Ahitóbnak volt a fia, – 14A leviták közül: a Merári fiai közül való Semeja, ő Hásubnak volt a fia, aki meg Ezrikámnak volt a fia, aki meg Hásebjának volt a fia, 16továbbá Obadja. Ő Semejának volt a fia, aki meg Galálnak volt a fia, aki meg Iditunnak volt a fia, továbbá Berekja, aki a netofátiak majorjaiban lakó Elkána fiának, Ászának volt a fia.
  • 29 9A nép örvendezett, amikor ők fogadalmi ajándékaikat önként megígérték, – teljes szívvel ajánlották fel ugyanis azokat az Úrnak, – s Dávid király is örvendezett nagy örömmel. 17Tudom Istenem, hogy vizsgálod a szíveket és szereted az egyszerűséget: azért én is szívem egyszerűségében, örvendezve ajánlottam fel mindezeket és láttam, hogy itt levő néped is nagy örömmel ajánlotta fel neked ajándékait. 3Ezenkívül, amit az én Istenem házára felajánlottam, a saját vagyonomból is adok aranyat és ezüstöt az én Istenem templomához: azonfelül amit a szent épület céljaira előkészítettem, 14Ki vagyok én és ki az én népem, hogy neked ajánlhatnánk mindezeket? Tiéd minden és mi csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk.
  • 2 16Nővéreik voltak: Száruja és Abigail. Szárujának három fia volt: Abizáj, Joáb és Aszaél, 21Heszron aztán bement Mákirnak, Gileád atyjának leányához, s elvette; ekkor ő hatvan éves volt. Ő szülte neki Szegubot, 23de Gessúr és Arám elvette Jaír városait, Kánátot is, ennek falvait is, hatvan várost. Ők mind Mákirnak, Gileád atyjának fiai voltak. 42Kálebnek, Jerameél fivérének fiai voltak: Mésa, az ő elsőszülöttje, Zífnek az atyja, és Máresának, Hebron atyjának fiai. 52Sobálnak, Kirját-Jearim atyjának fiai voltak: Haróe, a fél Menuhót,
  • 5 12Joel volt a fő, Sáfán a második, majd Jánáj és Sáfát következett Básánban.
  • 10 4Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: »Húzd ki kardodat s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek s csúfot ne űzzenek belőlem.« Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert félelem szállta meg. Erre Saul megragadta a kardot és beledőlt.
  • 11 12Utána következik az áhohita Eleazár, az ő atyai nagybátyjának a fia, a három legkiválóbb egyike. 26A hadsereg vitézei a következők voltak: Aszaél, Joáb fivére, továbbá Elhanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia,
  • 15 1Majd házakat készíttetett magának a Dávid-városban és helyet építtetett az Isten ládájának és sátrat állíttatott neki.
  • 17 24Bizonyuljon hűségesnek s nagynak neved mindörökké, s mondják: ‘A seregek Ura Izraelnek Istene, s szolgájának, Dávidnak háza maradandó előtte.’
  • 23 31továbbá a szombatokon, a hónapok első napján, s a többi ünnepen az Úr egészen elégő áldozatainak bemutatásánál, úgy, ahogy azt az Úr előtt mindenkor bemutatandó mindenegyes áldozat száma és szertartása megkívánja.
  • 24 19Ez volt az ő szolgálati rendjük az Úr házába való bevonulásukat illetőleg, az atyjuktól, Árontól, az Úrnak, Izrael Istenének parancsa alapján kapott rendtartásuk szerint.
  • 26 10Hószától, vagyis Merári fiai közül valók voltak: Semri, a családfő – atyjának ugyanis nem volt már elsőszülöttje s azért őt tette meg családfőnek –,
Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 25és odamértem nekik az ezüstöt, az aranyat meg a mi Istenünk háza számára szent ajándékul adott edényeket, amelyeket a király, valamint tanácsosai és fejedelmei, továbbá azok ajánlottak fel, akik egész Izraelből ott tartózkodtak. 28Majd így szóltam hozzájuk: »Ti az Úr szentjei vagytok, és szentek az edények, az ezüst meg az arany is, amelyet önkéntes adományul ajánlottak fel az Úrnak, atyáink Istenének. 31Elindultunk az Aháva folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe vándoroljunk. És rajtunk nyugodott az Isten keze, és megóvott minket az úton az ellenségtől és a lesben állóktól.
  • 2 68A családfők közül egyesek, amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr templomához, önként ajánlottak fel adományokat az Isten háza javára, hogy azt felépítsék a maga helyén.
  • 7 15és hogy magaddal vidd az ezüstöt és az aranyat, amelyet a király és tanácsosai saját jószántukból ajánlottak fel Izrael Istenének, akinek lakóhelye Jeruzsálemben van. 16Mindazt az ezüstöt meg aranyat, amelyet Babilon egész tartományában fel tudsz hajtani, és a nép kíván felajánlani, meg amit a papok Istenük jeruzsálemi temploma javára önként adományoznak, 9Az első hónap első napján indult el ugyanis Babilonból, és az ötödik hónap első napján ért Jeruzsálembe, mivel Isten jóságos keze volt rajta.
  • 1 4A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azonfelül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára.«
  • 3 5továbbá az egészen elégő áldozatot a hónapok első napjain, valamint az Úr összes szent ünnepén, nemkülönben mindazokon a napokon, amelyeken jószántukból hoztak ajándékot az Úrnak.
  • 6 14Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján. 15Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján. 19Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták.
  • 10 9Egybegyűlt tehát Jeruzsálemben Júda és Benjamin összes férfia három nap alatt a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján, és az egész nép ott telepedett le az Isten templomának terén és reszketett a bűn meg az eső miatt. 16A számkivetés fiai tehát így cselekedtek. Ezdrás pap családfőket választott ki magának nemzetségenként mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján ülésre jöttek össze, hogy az ügyben vizsgálatot tartsanak.
Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 12 35továbbá a papok fiai közül trombitával: Zakariás: – aki Jonatánnak volt a fia, aki meg Semejának volt a fia, aki meg Matanjának volt a fia, aki meg Mikajának volt a fia, aki meg Zekurnak volt a fia, aki meg Ászáfnak volt a fia, – 26Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban. 37egyenesen felmentek a Dávid-város lépcsőzetén, a falnak Dávid háza felett való feljáróján, majd kelet felé a Víz-kapuig mentek.
  • 6 10Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: »Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.« 18Sokan voltak ugyanis Júdeában, akik esküvel kötelezték le magukat neki, hiszen ő Área fiának, Sekenjának veje volt, fia Johanán pedig Berekja fiának, Mesullámnak leányát vette el feleségül. 15Elkészült tehát a fal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.
  • 3 4Mellettük Kósz fiának, Uriásnak fia, Márimut épített. Mellette Mesezebel fiának, Berekjának fia, Mesullám épített és mellettük Szádok, Baána fia épített. 23Utána Benjamin meg Hásub építettek házukkal szemben. Utánuk Ananja fiának, Maaszjának fia, Azarja épített házának átellenében.
  • 7 2megbízást adtam Hanáni testvéremnek, és Hananjának, a várparancsnoknak, Jeruzsálemre vonatkozólag (ő ugyanis megbízható és a többinél istenfélőbb ember volt).
  • 11 2A nép áldotta mindazokat a férfiakat, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepednek le.
  • 13 5Ő berendezett neki egy nagy kamrát, amelyben azelőtt az áldozati ajándékokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, a leviták, az énekesek és a kapuőrök részét meg a papok zsengéjét raktározták el.
  • 4 10Attól a naptól kezdve azonban, amíg az ifjak fele munkáján dolgozott, a másik fele lándzsával, pajzzsal, íjjal és vérttel felszerelve harcra készen állt, és mögöttük voltak Júda egész házának fejedelmei.
  • 8 2Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. 4Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám.
  • 9 1Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.
  • 10 34a kihelyezett kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra, a meg nem szűnő egészen elégő áldozatra a szombatokon, a hónapok első napján, továbbá az ünnepeken bemutatandó mind az ünnepi, mind pedig a bűnért való, Izraelért engesztelésül bemutatott áldozatokra és Istenünk házának különféle szükségletére.
Szofoniás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Szofoniáshoz, annak a Kúsinak a fiához, aki Gedaljának volt a fia, aki meg Amarjának, Hiszkija fiának volt a fia, a következő szózatot intézte az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban.
A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 16 19Másokat Gézerbe menesztett, hogy tegyék el láb alól Jánost. A parancsnokoknak meg azt írta levélben, hogy jöjjenek el hozzá, s ő megajándékozza őket ezüsttel, arannyal meg egyéb ajándékokkal. 1Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel. 2Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: »Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk. 9Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített. 11 21Valaki azonban előrefutott és hírül vitte Jánosnak Gézerbe, hogy megölték apját és testvéreit. »Sőt elküldött, hogy téged is meggyilkoljanak.« 23Ami János további történetét: harcait, vitézül véghezvitt hőstetteit, az általa emelt falak építését és egyéb viselt dolgait illeti,
  • 7 33Ezek után az események után felment Nikánor a Sion-hegyre, és elébe mentek néhányan a nép papjai közül, hogy köszöntsék őt békében és megmutassák neki a királyért felajánlott egészen elégő áldozatokat.
  • 10 39Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére. 89Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt. 24Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« 28Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek. 40Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből. 47Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben. 54Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« 60Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket.
  • 12 43és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki.
  • 2 1Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Járib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott. 2Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz, 18Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.«
  • 3 30Ezért attól félt, hogy – amint az már egyszer-máskor megesett – nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok. 36telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat.
  • 4 30Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: »Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad!
  • 6 60Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezéreknek, és elküldött hozzájuk békét ajánlani. Azok elfogadták.
  • 8 17Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük 21Az ajánlat tetszésre talált náluk.
  • 9 36De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele. 38Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban. 71Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé.
  • 11 24Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét.
  • 13 54Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.
Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 23 11»Ne úgy legyen, uram! Inkább hallgasd meg, amit mondok: odaajándékozom én neked a szántót és a rajta lévő barlangot népem fiainak jelenlétében – temesd csak el halottadat!«
  • 25 6a mellékfeleségek fiait pedig megajándékozta, s még életében elküldte fia, Izsák mellől a Keleti vidékre.
  • 30 20és azt mondta: »Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki.« Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak. 14Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: »Adj nekem fiad mandragórájából!«
  • 33 5Amikor aztán felemelte szemét, meglátta az asszonyokat és gyermekeiket. Így szólt: »Kik ezek?« Ő azt felelte: »Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott.« 10De Jákob így szólt: »Ne legyen úgy, kérlek: ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot a kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes, 19Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon,
  • 4 3Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. 4Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, 5de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét.
  • 24 53Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és anyjának is adott ajándékot. 2Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: »Tedd a kezedet az ágyékom alá, 62Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott. 67az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.
  • 27 31Elkészítette az ételt a vadászatból, bevitte apjának, és így szólt: »Kelj fel, atyám, s egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon engem a te lelked!« 14El is ment tehát, elhozta és odaadta anyjának. Az elkészítette az ételt, úgy, amint tudta, hogy atyja szereti, 19Jákob erre azt mondta apjának: »Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.«
  • 32 1 14Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak 19ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk.« 21és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. – Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elöl halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!« 22Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt. 23Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
  • 34 12Szabjátok magasra a hozományt, és követeljetek nászajándékot! Örömest megadom, amit kívántok, csak adjátok nekem azt a lányt feleségül!« 18Ajánlatuk tetszett Hémornak és fiának, Szíchemnek. 13Jákob fiai azt felelték Szíchemnek és apjának, Hémornak – álnokul, mivel nővérüket meggyalázták –: 24Mindannyian beleegyeztek, és körülmetéltette magát minden férfi, aki kiment a város kapuján.
  • 43 11Izrael, az apjuk azt mondta erre nekik: »Ha így kell lennie, tegyétek hát meg, amit akartok! Tegyetek edényeitekbe e föld legkiválóbb gyümölcseiből, s vigyétek el ajándékul annak az embernek: egy kis gyantát és mézet, szóraxot, mirhazsengét, terebintdiót és mandulát! 15Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni. 26Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte.
  • 11 29Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.
  • 2 20Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.
  • 7 11Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei,
  • 8 4A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein. 5A vizek pedig egyre apadtak a tizedik hónapig: s a tizedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai. 13Így tehát, Noé hatszázegyedik esztendejében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy megszáradt a föld színe.
  • 21 8Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
  • 22 7azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: »Apám!« Ő válaszolt: »Mit akarsz, fiam?« »Íme – mondta a fiú –, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?«
  • 26 15és azokat a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak szolgái ástak Ábrahám napjaiban, mind betömték, behányták földdel, 18Aztán újra kiásta azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak napjaiban ástak, s amelyeket annak halála után a filiszteusok betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, amelyeket egykor az apja adott nekik.
  • 28 2hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül! 5Miután Izsák így elbocsátotta őt, útra kelt, és elment Paddan-Arámba Lábánhoz, az arám Bátuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának a testvéréhez.
  • 29 12Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának. 13Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, összevissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról,
  • 31 53Erre megesküdött Jákob atyjának, Izsáknak Félelmére,
  • 35 3Keljetek fel, és menjünk fel Bételbe, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki meghallgatott engem szorongatásom napján, és kísérőm volt utamon!« 20Jákob emlékkövet állított a sírjára: ez Ráchel sírjának emlékköve mind a mai napig. 25Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali. 26Zelfának, Lea szolgálójának a fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
  • 36 9Ézsaunak, az edomiták atyjának nemzetsége Szeír hegyén a következő, 24Cibón fiai a következők: Ája és Ána. Ez az az Ána, aki meleg forrásokat talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. 43Ezek Edomnak, azaz Ézsaunak, az edomiták atyjának fejedelmei, annak megfelelően, ahogy birodalmuk földjén laktak.
  • 37 2József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. 10Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: »Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?« 22»Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!« Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának.
  • 38 1 14Erre ő levetette özvegysége ruháit, fátyolt öltött, és külsejét elváltoztatva leült a Támnába vivő út elágazásánál, Énaim kapujánál. Sela ugyanis felnövekedett már, mégsem kapta meg férjül.
  • 41 17Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: »Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam. 37Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. 43Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig azt kellett kiáltania: »Térdre!« hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje.
  • 45 23Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel.
  • 47 11József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, 31Erre ő azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, a botjának végére borulva.
  • 48 13Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá. 18Közben azt mondta apjának: »Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobbkezedet!«
Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 10 14A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból. 15A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta.« 4Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: »Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre.«
  • 19 20Ha valaki olyan asszonnyal hál és közösül, aki másnak sem váltságdíjjal ki nem váltott, sem szabadsággal meg nem ajándékozott rabszolganője és jegyese: veréssel lakoljanak mind a ketten, de halállal ne bűnhődjenek, mert a nő nem volt szabad.
  • 27 29Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon. 13ha fizetni akar érte az, aki felajánlotta, egyötöddel többet adjon a becslésnél. 27Ha a jószág tisztátalan, akkor váltsa meg az, aki felajánlotta, az árát megbecsülve, és megtoldva az ár egyötödével. Ha megváltani nem akarja, el kell adni másnak, annyiért, amennyire becsülöd.
  • 1 2»Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul, 3és áldozati ajándéka egészen elégő áldozatul bemutatott szarvasmarha, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vigye a bizonyság sátrának ajtajához, hogy kedvessé tegye magát az Úr előtt. 10Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be. 14Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék,
  • 2 1Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént. 5Ha áldozati ajándékod a serpenyőből való: akkor olajjal meghintett, kovásztalan lisztlángból legyen; 12Ezeknek csak zsengéit mutassátok be áldozati ajándékul az Úrnak, de az oltárra azok se kerüljenek fel kedves illatul. 13Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót. 16Ebből égesse el a pap az ajándék emlékeztető részéül a megtört darának, s az olajnak egy részét és az egész tömjént.
  • 3 1Ha békeáldozat valakinek az áldozati ajándéka és szarvasmarhát akar bemutatni, akár hímet, akár nőstényt: hibátlant mutasson be az Úr előtt. 2Tegye rá kezét az áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, s Áron fiai, a papok, öntsék vérét körben az oltárra. 6Ha aprómarha valakinek az áldozati ajándéka és békeáldozatnak szánja: akár hímet, akár nőstényt mutat be, hibátlan legyen. 8akkor tegye rá kezét áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék vérét körben az oltárra. 12Ha kecske valakinek az áldozati ajándéka és azt mutat be az Úrnak:
  • 4 23s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.
  • 6 13»Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este.
  • 7 13de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz. 29»Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is. 30Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak. 34A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől.« 38amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.
  • 8 27és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt, 29Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki.
  • 9 21a szegyeket és a jobb lapockákat felajánlotta Áron az Úr előtt és félretette magának, amint Mózes parancsolta.
  • 13 40Ha egy férfi fejebúbján kihullik a haj, az illető kopasz és tiszta; 43A papnak meg kell őt vizsgálnia. Ha megállapítja, hogy az ember tarkóján vagy homlokán olyan vörhenyes folt támadt, amilyen a bőrlepra,
  • 14 12Vegye az egyik bárányt, s mutassa be a hatod olajjal vétekért való áldozatul, s ajánlja fel mindkettőt az Úr előtt. 21Ha azonban az illető szegény, s keze nem tud szert tenni a mondottakra, akkor vegyen egy bárányt, vétekért való áldozatul, a felajánlás céljára, hogy a pap könyöröghessen érte, meg egy tized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, meg egy hatod olajat, 24Az vegye a vétekért való áldozatul szánt bárányt meg a hatod olajat, s ajánlja fel mindkettőt. 23és vigye ezeket, tisztulása nyolcadik napján, a paphoz, a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé. 38menjen ki a ház ajtaján, s tüstént zárassa be hét napig.
  • 22 18»Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak,
  • 23 11s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek. 20Utóbbiakat ajánlja fel a pap a zsengekenyerekkel együtt az Úr előtt, s aztán legyenek az övéi. 38az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak. 5Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van; 6ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek. 24»Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek, 27»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. 32Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat.«
  • 25 49atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát. 9s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, 10s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,
  • 5 21»Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el,
  • 16 29Ez pedig örök törvény legyen számotokra: a hetedik hónapban, a hó tizedik napján, tagadjátok meg magatokat és semmiféle munkát se végezzetek – se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény. 31Nyugalom szombatja legyen ez tehát és tagadjátok meg magatokat örök törvény alapján.
  • 17 6és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak,
  • 24 9azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.«
Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 11Áron pedig ajánlja fel a levitákat az Úr színe előtt ajándékul Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Ő szolgálatában. 13Így állítsd a levitákat Áronnak és fiainak színe elé, így szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, 15Így tisztítsd, szenteld és ajánld fel őket az Úrnak, mert teljesen nekem adták őket Izrael fiai: 19s odaadtam őket a népből ajándékba Áronnak és fiainak, hogy szolgáljanak nekem Izrael helyett a szövetség sátrában és könyörögjenek az izraelitákért, hogy csapás ne legyen a népen, ha a szentélyhez közelíteni merészel.« 21megtisztultak, kimosták ruhájukat, Áron felajánlotta őket az Úr színe előtt, s könyörgött értük,
  • 18 18húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen. 6Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. 9Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen. 11Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. – 28Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak. 32Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok.«
  • 1 1Így szólt az Úr Mózeshez a Sínai pusztában, a szövetség sátrában, a második hónap első napján, az Egyiptomból való kivonulásuk után a második esztendőben: 4Legyen azonban mellettetek törzsenként egy-egy olyan férfi, aki feje nemzetsége nagycsaládjának, 16Ezek voltak a nép nemes fejedelmei, mindegyikük fejedelme a maga törzsének és nagycsaládjának, feje Izrael népének. 18pedig összegyűjtötték a második hónap első napján, és megszámláltak származása, nemzetsége és nagycsaládja szerint, fejenként és nevenként mindenkit, a húszesztendősöktől kezdve felfelé,
  • 3 9Add tehát oda ajándékul a levitákat
  • 5 15vezesse a paphoz, és vigyen miatta áldozati ajándékul egy tized mérték árpalisztet; olajat ne öntsön rá, és tömjént se tegyen rá, mert féltékenységi ételáldozat, házasságtörést vizsgáló áldozat az. 25vegye el a pap a kezéből a féltékenységi ételáldozatot, ajánlja fel az Úr előtt és tegye az oltárra – úgy tudniillik, hogy előbb
  • 6 14és hozasson vele áldozati ajándékul az Úrnak: egy egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, egy egyesztendős hibátlan juhot bűnért való áldozatul, meg egy hibátlan kost békeáldozatul, 20s ajánlja fel az Úr előtt; aztán vegye vissza tőle, s legyen éppúgy a pap szent része, mint a parancs szerint odaadandó szegy meg a comb. Ezután ihat a nazír bort. 21Ez a kötelessége a nazírnak, minthogy megszentelődése idején áldozati ajándékát ígérte az Úrnak – azonkívül, amire a tehetségéből telik: amint szívében a fogadalmat tette, úgy kell cselekednie, hogy megszentelődése tökéletes legyen.« 9Ha valaki hirtelen meghal előtte, akkor tisztátalanná válik szentelt feje: nyírja is meg azt mindjárt tisztulása napján, s a hetediken újra.
  • 7 1 3az Úr elé áldozati ajándékul hat fedett szekeret és tizenkét szarvasmarhát. Egy-egy szekeret hozott két-két fejedelem, egy-egy szarvasmarhát mindegyik. Amikor elhozták ezeket a hajlék elé, 10Azon a napon, amelyen felkenték az oltárt, elhozták a fejedelmek az oltár felavatására áldozati ajándékukat az oltár elé. 11Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Minden nap egy-egy fejedelem mutassa be áldozati ajándékát az oltár felavatására.« 12Az első napon a Júda törzséből való Nahson, Aminádáb fia mutatta be áldozati ajándékát. 17békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Aminádáb fiának áldozati ajándéka. 23békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Natanaelnek, Szuár fiának áldozati ajándéka. 29békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliábnak, Helon fiának áldozati ajándéka. 35békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliszúrnak Sedeúr fiának áldozati ajándéka. 41békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Salámielnek, Szúrisaddáj fiának áldozati ajándéka. 47békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Eliászáfnak, Dúel fiának áldozati ajándéka. 53békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Elisámának, Ammiúd fiának áldozati ajándéka. 59békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Gamálielnek, Fadasszúr fiának áldozati ajándéka. 65békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka. 71békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahiézernek, Ammisaddáj fiának áldozati ajándéka. 77békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Fegielnek, Okrán fiának áldozati ajándéka. 83békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Ahirának, Enán fiának áldozati ajándéka. 89Ha pedig Mózes bement a szövetség sátrába, hogy tanácsot kérjen, hallotta a hangot, mellyel az Úr a bizonyság ládáján levő engesztelőhelyről, a két kerub közül szólt hozzá és onnan vele beszélt.
  • 9 7és azt mondták nekik: »Halott ember miatt tisztátalanok vagyunk; de miért szenvedjünk hátrányt azáltal, hogy nem mutathatjuk be az áldozati ajándékot az Úrnak a maga idejében Izrael fiaival együtt?« 13Ha azonban valaki tiszta is és úton sincs, s mégsem készíti el a pászkát: irtassék ki népéből, mivel nem mutatta be idejében az áldozati ajándékot az Úrnak; az ilyen ember viselje bűnét. 3ennek a hónapnak tizennegyedik napján estefelé, annak minden törvénye és előírása szerint.« 5és ők el is készítették a maga idejében, a hónap tizennegyedik napján estefelé a Sínai hegynél. Egészen úgy tettek Izrael fiai, amint az Úr parancsolta Mózesnek. 11a második hónapban, a hónap tizennegyedik napján estefelé; kovásztalan kenyérrel s mezei salátával egye meg,
  • 15 4mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal, 32Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján.
  • 22 40Ott Bálák marhákat és juhokat vágatott, s ajándékot küldött belőlük Bálámnak, és azoknak a fejedelmeknek, akik vele voltak.
  • 28 2»Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében. 9Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig két tizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot. 11A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, 16Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen, 17tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni. 24Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából.
  • 29 39Ezeket mutassátok be az Úrnak ünnepeiteken, a fogadalmi vagy önkéntes, egészen elégőáldozati, ételáldozati, italáldozati s békeáldozati ajándékokon kívül.« 6A hónapok első napjának egészen elégő áldozatán és az ahhoz tartozó ételáldozaton, valamint az állandó egészen elégő áldozaton és a szokásos étel- s italáldozatokon kívül, ugyanazokkal a szertartásokkal mutassátok be ezeket kellemes illatul, tűzáldozatul az Úrnak.
  • 31 50Éppen azért valamennyien odaadjuk ajándékul az Úrnak az aranyat, amit a zsákmányban találtunk: karkötőt és karperecet, gyűrűt és karékességet meg nyakláncot, hogy esedezzél értünk az Úrnál.«
  • 36 2»Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot. 11s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül;
  • 35 30A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni. 25akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal.
  • 10 11A második esztendőben, a második hónapban, a hó huszadik napján felemelkedett a felhő a szövetség hajlékáról,
  • 25 13s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét.« 18mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján.«
  • 27 2és megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták: 11ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek.«
  • 30 7Ha férjhez megy, s valami fogadalma van, vagy a száján egykor kiejtett szó esküvéssel kötelezi valamire,
  • 32 1
  • 33 3Izrael fiai elindultak tehát Ramesszeszből az első hónapban, az első hó tizenötödik napján, a pászka után való napon, hatalmas kéz által, az összes egyiptomi láttára, 38Ekkor Áron pap felment az Úr parancsára a Hór hegyére, s ott meghalt, Izrael fiai Egyiptomból való kivonulásának negyvenedik esztendejében, az ötödik hónapban, a hó első napján,
  • 34 5Aszemónától aztán kanyarodjék a határ Egyiptom patakjához és végződjék a Nagy-tenger partján.
Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 13Amikor azonban a szabadsággal megajándékozod, ne engedd üres kézzel elmenni, 17akkor vedd az árat, s fúrd át a fülét házad ajtaján, s legyen rabszolgád mindörökké. A rabszolganővel is hasonlóan cselekedj.
  • 2 8Amikor aztán átvonultunk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Szeírben laktak, a Mezőség útján át, Eláton és Ecjon-Gáberen keresztül, eljutottunk arra az útra, amely Moáb pusztájába vezet. 13Felkerekedtünk tehát, hogy átkeljünk a Szered patakján és át is keltünk rajta. 14Az idő pedig, amely alatt Kádes-Barneától a Szered patakján való átkelésig jártunk, harmincnyolc esztendő volt, s ezalatt a hadra való férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, amint az Úr megesküdött: 36Ároertől, amely az Arnon patak partján van, attól a várostól, amely a völgyben fekszik, egészen Gileádig nem volt sem falu, sem város, amely megmenekült volna kezünktől: valamennyit átadta nekünk az Úr, a mi Istenünk,
  • 10 17mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra,
  • 12 6Azon a helyen mutassátok be egészen elégő áldozataitokat és vágó áldozataitokat, tizedeiteket, kezetek adományait, fogadalmaitokat és ajándékaitokat, marháitok s aprójószágaitok elsőszülöttét. 11akkor arra a helyre menjetek, amelyet majd az Úr, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve és oda vigyétek mindazt, amit parancsolok: egészen elégő áldozataitokat, vágó áldozataitokat, tizedeiteket s kezetek adományait s mindazt, ami kiválóbb azon ajándékok közül, amelyeket fogadtok az Úrnak.
  • 13 18Semmi se tapadjon ezekből az átok alá vetett dolgokból a kezedhez, hogy az Úr elforduljon haragjának gerjedelmétől, s könyörüljön rajtad, s megsokasítson téged, amint megesküdött atyáidnak,
  • 16 10és akkor üld meg a hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed önkéntes ajándékával, amelyet az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest kell bemutatnod. 19és részrehajlás nélkül. Ne légy személyválogató, s ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, s elferdíti az igazak szavát. 3Kovászos kenyeret ne egyél akkor: hét napon át edd kovásztalanul a sanyarúság kenyerét, mert rettegéssel jöttél ki Egyiptomból, hogy megemlékezz Egyiptomból való kijöttöd napjáról életed minden napján.
  • 18 1A papoknak, a levitáknak, mindazoknak, akik ebből a törzsből valók, ne legyen osztályrészük s örökségük, mint a többi izraelitának, hanem az Úr tűzáldozataiból és ajándékaiból éljenek.
  • 23 19Ne ajánld fel parázna nőszemély bérét, se eb árát az Úrnak, a te Istened házában, bármi legyen is az, amit fogadtál, mert mindkettő utálatosság az Úr, a te Istened előtt.
  • 26 1
  • 27 25‘Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy érte valamilyen ártatlanvérű személyt halálra juttasson!’ Mondja rá az egész nép: ‘Ámen!’
  • 1 3A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,
  • 3 12A földet, amelyet abban az időben elfoglaltunk, Ároertől, amely az Arnon patak partján van, egészen Gileád hegységének feléig, meg annak városait Rúbennek és Gádnak adtam.
  • 4 48Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján fekszik, egészen a Szion hegyig, vagyis a Hermonig,
  • 17 19s legyen az nála és olvasgassa azt élete minden napján, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s megtartsa az ő igéit és szertartásait, amelyeket ez a törvény parancsol,
  • 19 15Egy tanú bizonysága ne bírjon érvénnyel senkivel szemben sem, semmiféle bűn vagy vétek ügyében sem: két vagy három tanú szájának kell állítania minden dolgot.
  • 21 5Aztán járuljanak oda a papok, Lévi fiai, akiket az Úr, a te Istened kiválasztott, hogy neki szolgáljanak, nevében áldjanak, s az ő szavuk alapján ítéljenek meg minden ügyet, s minden tiszta vagy tisztátalan dolgot,
  • 22 14s ürügyet keres, hogy annak alapján elbocsáthassa, s azért rossz hírét költi és azt mondja: ‘feleségül vettem ezt és ezt, s amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek’, 19s azon felül ítéljék arra, hogy száz sékel ezüstöt adjon a lány apjának, amiért rossz hírét költötte Izrael egyik szűzének és tartsa meg a nőt feleségül, s el ne bocsáthassa egész életében. 21akkor vessék ki a lányt apja házának ajtaján, városának férfiai pedig kövezzék halálra, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, minthogy paráználkodott apja házánál: távolítsd el a gonoszságot magad közül. 24akkor vidd ki mind a kettőt az illető város kapujához, s kövezd agyon: a lányt, mert nem kiáltott, noha benn volt a városban, a férfit, mert megalázta felebarátjának feleségét – távolítsd el a gonoszságot magad közül. – 29akkor adjon az, aki vele hált, a lány apjának ötven sékel ezüstöt, a lányt pedig vegye feleségül, minthogy megalázta, s el ne bocsáthassa egész életében.
  • 29 23kérdezni fogja valamennyi nemzet: ‘Miért tette ezt az Úr ezzel a földdel? Miért bosszújának ez a mérhetetlen haragja?’
  • 34 11azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén,
Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 17 25Valaki azonban azt mondta Izraelből: »Látjátok ezt az embert, aki előjött? Azért jött elő, hogy gyalázza Izraelt! Éppen azért azt az embert, aki őt megveri, nagy gazdagsággal ajándékozza meg a király, sőt neki adja lányát, és adómentessé teszi apai házát Izraelben!« 7Dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának vasa hatszáz vassékel volt és fegyverhordozó járt előtte. 5rézsisak volt a fején, s pikkelyes páncélt viselt: páncéljának súlya ötezer rézsékel volt.
  • 8 3Ám fiai nem jártak az ő útjain, hanem kapzsiságra hajlottak, ajándékokat fogadtak el és elferdítették az igazságot.
  • 9 7Azt mondta erre Saul a legényének: »Íme, elmehetünk, de mit vigyünk Isten emberének? A kenyér kifogyott tarisznyánkból, és nincs sem ajándékunk, sem más egyebünk, amit az Isten emberének adhatnánk.« 3Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: »Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!« Erre ők bejárták Efraim hegységét
  • 10 27Béliál fiai azonban azt mondták: »Hogyan tudna ez majd megszabadítani minket?« És megvetették őt, s nem vittek ajándékot neki. Ő azonban úgy tett, mintha nem hallotta volna. 16Azt mondta erre Saul a nagybátyjának: »Megmondta, hogy megkerültek a szamarak.« Sámuelnek a királyság ügyében hozzá intézett beszédét azonban nem mondta el neki.
  • 12 3nyilatkozzatok rólam az Úr előtt és felkentje előtt, elvettem-e valakinek a szamarát? Ha erőszakoskodtam valakivel vagy elnyomtam valakit, ha bárki kezéből ajándékot fogadtam el, hogy ügyében szemet hunyjak: visszaadom nektek.«
  • 14 12Majd szóltak az előőrs emberei Jonatánhoz és fegyverhordozójához és azt mondták: »Gyertek fel hozzánk, mutatunk nektek valamit.« Azt mondta erre Jonatán a fegyverhordozójának: »Menjünk fel, gyere utánam: mert az Úr Izrael kezébe adta őket.« 1Történt aztán az egyik napon, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozó legényének: »Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van.« Apjának azonban ezt nem mondta meg. 39Az Úrnak, Izrael szabadítójának életére mondom, hogy még ha fiam, Jonatán idézte is elő, megmásíthatatlanul meg kell halnia.« Senki sem válaszolt neki erre a népből. 50Saul feleségének a neve: Ahinoám; ez Ahimaász lánya volt. Hadvezérének a neve: Ábner; ez Nérnek, Saul apai nagybátyjának volt a fia.
  • 18 25Azt mondta erre Saul: »Így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei.« Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot.
  • 20 34Éppen azért Jonatán dühödt haraggal felkelt az asztaltól és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette. 19Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, és ülj le az Ezel nevű kő mellé. 32Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: »Miért haljon meg? Mit követett el?«
  • 30 26Amikor aztán Dávid eljutott Szikelegbe, ajándékokat küldött a zsákmányból Júda hozzá közel álló véneinek ezzel az üzenettel: »Fogadjátok el ezt az áldomást az Úr ellenségeinek zsákmányából.«
  • 31 4Ekkor Saul azt mondta fegyverhordozójának: »Vond ki kardodat, s ölj meg, hogy ide ne találjanak jönni ezek a körülmetéletlenek, s meg ne öljenek engem, s csúfot ne űzzenek belőlem.« Fegyverhordozója azonban nem akarta ezt megtenni, mert igen félt. Erre Saul megragadta a kardot, s beléje dőlt.
  • 1 9Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, 11Fogadalmat is tett, és ezt mondta: »Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.«
  • 2 22Héli ekkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak,
  • 4 21hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: »Oda van Izrael dicsősége!«
  • 7 15Sámuel bíráskodott Izraelben élete valamennyi napján.
  • 13 5Összegyűltek a filiszteusok is, hogy hadakozzanak Izrael ellen harmincezer szekérrel és hatezer lovassal, s oly sok egyéb néppel, mint a tenger partján levő föveny, majd felvonultak és tábort ütöttek Makmásnál, Bétáventől keletre.
  • 15 22Azt mondta erre Sámuel: »Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása,
  • 19 1Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot. 4Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: »Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked.
  • 22 1Dávid aztán elment onnan és Adullám barlangjába menekült. Amikor ezt bátyjai s apjának egész házanépe meghallották, lementek oda hozzá.
  • 23 14Dávid aztán a pusztában, védett helyeken húzódott meg. Zíf pusztájának hegységében, a Hóresa hegyen telepedett meg, s ámbár Saul mindennap kereste, Isten nem adta kezébe.
  • 26 10Majd azt mondta Dávid: »Az Úr életére mondom: akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie, s ott kell elvesznie,
  • 28 18mert nem engedelmeskedtél az Úr szavának, s nem hajtottad végre haragjának bosszúját az amalekitákon. Ezért cselekedte ma veled az Úr azt, amit szenvedsz.
Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 12 22Ő azt mondta: »Amikor még élt, böjtöltem és sírtam a gyermekért, mert azt mondtam: Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek. 25és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének).
  • 4 7Amikor ugyanis bementek a házba, az éppen aludt az ágyán hálószobájában, s így ők ütésükkel megölték. Aztán vették a fejét és egész éjjel meneteltek az Araba útján.
  • 17 25Absalom Amászát tette meg Joáb helyett a sereg vezérévé. Amásza egy jezreeli Jetra nevű embernek volt a fia, aki Abigailhoz, Naás lányához, Szárujának, Joáb anyjának a nővéréhez ment be.
  • 19 43Erre Júda valamennyi embere azt felelte Izrael embereinek: »Mert hozzánk közelebb áll a király! Miért haragszol ezért? Ettünk-e érte valamit a királyéból, vagy kaptunk-e érte ajándékot?«
  • 16 6s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján. 11Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: »Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint,
  • 6 13Amikor aztán az Úr ládájának hordozói hat lépést haladtak, bemutatott egy marhát és egy kost.
  • 10 9Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta Izrael valamennyi válogatottjának javát, s a szírek ellen állt csatasorba,
  • 21 6Adj ki nekünk hét embert a fiai közül, hogy felakaszthassuk őket az Úr előtt, Saulnak, az Úr egykori választottjának Gibeájában.« Azt mondta erre a király: »Kiadok.« 14és eltemették Saulnak és Jonatánnak, a fiának csontjaival együtt Benjamin földjén, a hegyoldalban, Kísnek, az ő apjának a sírjában és megtették mindazt, amit a király parancsolt. Erre aztán megengesztelődött az Úr az ország iránt.
  • 23 9Utána következett az áhohita Eleazár, az ő apai nagybátyjának a fia, annak a három vitéznek az egyike, akik Dáviddal voltak, amikor a filiszteusokat megcsúfolták, s ott összegyűltek a harcra. 15Dávid vágyakozva azt mondta: »Ó, ha adna nekem valaki egy ital vizet abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van!« 16Erre a három vitéz betört a filiszteusok táborába, s vizet merített abból a vízveremből, amely Betlehem kapujánál van, s elvitte Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem az Úrnak áldozta, 24A harminc között voltak: Aszaél, Joáb fivére; Elehanán, az ő betlehemi nagybátyjának fia;
Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 13 7Szólt ekkor a király az Isten emberéhez: »Gyere haza velem, s egyél, s megajándékozlak téged.« 21Erre ő rákiáltott Istennek arra az emberére, aki Júdából jött: »Ezt üzeni az Úr: Mivel nem engedelmeskedtél az Úr szájának, s nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened neked meghagyott, 26Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszatérítette őt az útról, így szólt: »Istennek az az embere az, aki nem engedelmeskedett az Úr szájának: az Úr kiszolgáltatta az oroszlánnak, s az összetörte, s megölte az Úrnak azon szava szerint, amelyet hozzá intézett.«
  • 22 53Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s apjának meg anyjának útján járt, meg Jeroboámnak, Nábát fiának az útján, aki vétekre vitte Izraelt. 43Mindenben apjának, Ászának útján járt, s arról le nem tért, s azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt.
  • 2 25Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta. 46Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta. 22Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.« 12Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult. 19Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára 33Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.«
  • 5 1Salamon ugyanis hatalmában tartott minden országot a filiszteusok földjének folyójától egészen Egyiptom határáig; mindezek ajándékokat hoztak, s szolgáltak neki élete valamennyi napja alatt. 9Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny,
  • 10 13Salamon király pedig adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kért tőle azonfelül, amit önként, királyi ajándékul adott neki. Erre az visszatért, s szolgáival együtt földjére ment. 25s mindenki hozott neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, hadi szerszámokat, valamint fűszereket, lovakat és öszvéreket, esztendőről-esztendőre.
  • 12 6tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: »Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?« 32Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra – hasonlóképpen cselekedett Bételben –, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott. 33Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson.
  • 15 19»Szövetség van közöttem s közötted, az én apám s a te apád között: azért küldök ajándékot neked, ezüstöt s aranyat, s kérlek, jöjj, s bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz, hogy elvonuljon tőlem.« 3Követte apja minden bűnét, amelyet őelőtte elkövetett és szíve nem volt olyan tökéletesen az Úrral, Istenével, mint atyjának, Dávidnak szíve. 14A magaslatokat ugyan nem távolította el, de Ásza szíve tökéletesen az Úrral volt valamennyi napján át.
  • 1 11Azt mondta erre Nátán Batsebának, Salamon anyjának: »Hallottad-e, hogy Adoniás, Haggit fia, királlyá tette magát urunknak, Dávidnak tudta nélkül? 28
  • 3 1Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte. 3Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert. 6Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. 15Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
  • 7 46A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között.
  • 8 59Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap,
  • 9 23A főemberek, akik Salamon minden munkájának élén álltak, ötszázötvenen voltak; ezek alá tartozott a nép és ők intézkedtek a kirótt munkákban. 26Hajóhadat is létesített Salamon király Ecjon-Gáberben, amely Ejlát mellett, a Vörös-tenger partján, Edom földjén van.
  • 11 4Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve,
  • 16 24Majd megvette Semertől két talentum ezüstön Szamaria hegyét, s kiépítette azt, s elnevezte a várost, amelyet épített, Szemernek, a hegy gazdájának nevéről Szamariának.
  • 17 23Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, s azt mondta neki: »Íme, fiad él.«
Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 12 19Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
  • 20 12Abban az időben Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert hallotta, hogy Hiszkija beteg volt. 5»Eredj vissza s mondd Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Meghallgattam könyörgésedet s tekintetbe vettem könnyeidet: íme, meggyógyítalak s harmadnapra felmész az Úr templomába. 16Azt mondta erre Izajás Hiszkijának: »Halld az Úr szavát: 11Erre Izajás próféta segítségül hívta az Urat s az visszatérítette az árnyékot Ácház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már lement, hátrafelé, tíz fokkal.
  • 8 8azt mondta a király Házaélnek: »Végy magadhoz ajándékot s eredj az Isten embere elé s kérdezd meg általa az Urat: Kilábolok-e ebből a betegségemből?« 9Házaél elé is ment, vitt magával ajándékot s mindenféle damaszkuszi jókat, negyven teve terhét. Amikor aztán elé állt, azt mondta: »Fiad, Ben-Hadad, Szíria királya küldött engem hozzád ezzel a kérdéssel: Meggyógyulok-e ebből a betegségemből?«
  • 9 23Erre Jórám megfordult s menekült s azt mondta Ahaszjának: »Árulás, Ahaszja!« 7hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen, 27Amikor ezt Ahaszja, Júda királya látta, menekülni kezdett a kerti ház irányába. Jéhu azonban üldözőbe vette s azt mondta: »Ezt is öljétek meg szekerében.« Meg is sebesítették Gáver hágójánál, amely Jeblaám mellett van, de elmenekült Megiddóba s ott halt meg.
  • 10 12Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott, 13találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: »Kik vagytok?« Azok azt felelték: »Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait.« 22Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: »Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának.« Azok elő is hozták nekik a ruhákat. 30Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: »Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján.«
  • 11 19majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe.
  • 14 23Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában.
  • 15 1Jeroboámnak, Izrael királyának huszonhetedik esztendejében lett Azarja, Amaszjának, Júda királyának fia, királlyá. 2Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. 8Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejétől Zakariás, Jeroboám fia uralkodott Izraelen, hat hónapig Szamariában. 13Sallum, Jábes fia Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében lett királlyá s egy hónapig uralkodott Szamariában. 17Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől uralkodott Menahem, Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában. 23Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejétől uralkodott Pekahja, Menahem fia Izraelen, Szamariában két esztendeig. 26Pekahjának egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében? 27Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejétől uralkodott Izraelen Pekah, Remalja fia, Szamariában húsz esztendeig. 29Pekahnak, Izrael királyának napjaiban eljött Tiglatpilezer, Asszúr királya s elfoglalta Ájont, Ábel-házát, Maákát, Jánoét, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét s elvitte őket Asszíriába. 32Pekahnak, Remalja fiának, Izrael királyának második esztendejében lett király Jótám, Uzijának, Júda királyának fia. 38Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyjának, Dávidnak városában és fia, Ácház lett király helyette.
  • 16 3hanem Izrael királyainak útján járt, sőt a fiát is bemutatta azáltal, hogy átvitte a tűzön, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr szétszórt Izrael fiai elől, 8Ugyanakkor összeszedte az ezüstöt s az aranyat, amely az Úr házában és a király kincsei közt akadt s ajándékul küldte az asszírok királyának.
  • 18 19Azt mondta ekkor nekik Rábsaké: »Mondjátok meg Hiszkijának: Ezt üzeni a nagykirály, az asszírok királya: Micsoda bizodalom az, amelyre támaszkodsz?
  • 19 10»Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe!
  • 22 12és parancsolt Helkija papnak, továbbá Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Ákobornak, Míka fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Aszájának, a király szolgájának: 14Elment tehát Helkija pap meg Ahikám, Ákobor, Sáfán és Aszája Holda prófétaasszonyhoz, Áraás unokájának, Tikva fiának, a ruhatáros Sallumnak feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott és szóltak neki.
  • 24 17Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.
  • 25 25A hetedik hónapban azonban az történt, hogy Izmael, a királyi származású Elisáma fiának, Natanjának fia és vele tíz ember elment és halálra sújtotta Gedalját meg azokat a zsidókat és kaldeusokat, akik vele voltak Micpában. 1Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje. 5Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták. 8Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe 27Történt továbbá Joachin, Júda királya elhurcolásának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján, hogy Evilmerodák, Babilon királya, abban az esztendőben, amikor uralkodni kezdett, felemelte Joachinnak, Júda királyának fejét a tömlöcből. 29megváltoztatta ruháit, amelyeket a tömlöcben viselt, mindenkor az ő színe előtt étkezett életének valamennyi napján, 30s állandó ellátást rendelt neki s azt ő meg is kapta a királytól napról-napra, életének valamennyi napján.
  • 1 2Ahaszja pedig átesett Szamariában levő felső termének korlátján, és megbetegedett. Ekkor elküldte követeit ezekkel a szavakkal: »Menjetek, kérdezzétek meg Beelzebubot, Akkaron istenét, meggyógyulok-e ebből a betegségemből?«
  • 2 13Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján,
  • 3 8Majd kérdezte: »Melyik úton vonuljunk fel?« Ő azt felelte: »Edom pusztáján keresztül.« 15Most azonban hozzatok ide nekem egy hárfást.« Amikor aztán az játszani kezdett a hárfáján, őt megszállta az Úr ereje és szólt:
  • 4 19azt mondta apjának: »A fejem fáj, a fejem fáj.« Erre ő azt mondta a legénynek: »Vedd fel, s vidd el az anyjához.«
  • 13 25Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait.
  • 21 13Kifeszítem Jeruzsálemre Szamaria mérőzsinórját és Ácháb házának mérőónját s úgy letörlöm Jeruzsálemet, mint ahogy a táblát szokták letörölni s ha letöröltem, megfordítom és sűrűn végighúzok lapján az íróvesszővel.
  • 23 8Egybegyűjtötte továbbá az összes papot Júda városaiból s tisztátalanná tette a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, Gibeától Beersebáig s lerontotta a kapuk mellett levő oltárokat, Józsuénak, a város parancsnokának kapubejárója mellett, amely a város kapujának bal oldalán volt.
Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 21 3Atyjuk bőségesen megajándékozta őket ezüsttel, arannyal, jövedelemmel és júdabeli, megerősített városokkal, de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülöttje. 8Az ő napjaiban fellázadt Edom, hogy ne kelljen továbbra is Júda alattvalójának lennie, és királyt állított magának.
  • 26 8úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig. 3Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták.
  • 31 6Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették. 13Utána következett Jáhiel, Azarja, Náhát, Aszaél, Jerimót, Jozábád, Eliél, Jeszmákja, Mahát, Benája, akik Konenjának és testvérének, Szemeinek a felügyelete alatt gazdálkodtak Hiszkija királynak és Azarjának, az Isten háza főpapjának parancsára, akihez minden tartozott. 12hűségesen bevitték mind a zsengéket, mind a tizedeket s a fogadalmi ajándékokat. Ezeknek a gondviselője Konenja levita, másodfelügyelője Szemei, a testvére volt. 14Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt.
  • 32 23Erre sokan ajándékokat és áldozatokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak és ajándékokat Hiszkijának, Júda királyának. Ő aztán dicsőségre tett szert valamennyi nemzet előtt. 8Ővele ugyanis testi erő van, velünk azonban az Úr, a mi Istenünk, aki a mi segítőnk és harcol értünk.« Hiszkijának, Júda királyának e szavaira megbátorodott a nép. 6hadvezéreket állított a sereg élére. Egybehívta valamennyiüket a város kapujánál levő térségre s a szívükre beszélve így szólt:
  • 34 20és parancsot adott Helkijának, meg Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Míka fiának, meg Sáfán íródeáknak meg Aszájának, a király szolgájának: 2Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, s atyjának, Dávidnak útjain járt: nem tért le sem jobbra, sem balra. 3Uralkodásának nyolcadik esztendejében, még gyermekkorában, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét, s az uralkodásának megkezdését követő tizenkettedik esztendőben megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a berkektől, a bálványoktól s a faragott képektől.
  • 9 24és hoztak neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, fegyvereket, fűszereket, lovakat, öszvéreket, esztendőről esztendőre.
  • 17 5Ezért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében, és egész Júda ajándékot adott Jozafátnak, úgy, hogy gazdagsága végtelen, dicsősége pedig nagy lett. 11Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak. 3Az Úr Jozafáttal volt, mivel ő atyjának, Dávidnak első útjain járt és nem vetette reményét a Baálokba,
  • 19 7Az Úr félelme legyen veletek és gondosan tegyetek mindent: az Úrnál, a mi Istenünknél ugyanis nincs sem hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékra való vágyakozás.«
  • 20 14Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke, 32Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt.
  • 28 21Ácház tehát hiába fosztotta ki az Úr házát, s a király s a fejedelmek házát, s adott ajándékokat az asszírok királyának, az semmit sem használt neki. 13és azt mondták nekik: »Ne hozzátok be ide ezeket a foglyokat, hogy ne vétkezzünk az Úr ellen! Miért akarnátok szaporítani bűneinket és újakkal tetézni régi vétkeinket? Nagy ugyanis a bűnünk, s az Úr haragjának bosszúja immár közeledik Izraelre.«
  • 29 17Az első hónap első napján kezdték a tisztítást. Ugyanennek a hónapnak a nyolcadik napján bementek az Úr templomának előcsarnokába, s aztán nyolc napon át tisztították a templomot úgy, hogy ugyanennek a hónapnak a tizenhatodik napján lettek készen azzal, amit kezdtek.
  • 2 3úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr.
  • 3 1Majd elkezdte Salamon építtetni az Úr házát, Jeruzsálemben, a Mória hegyen, amelyet az Úr Dávidnak, az atyjának mutatott, azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornán szérűjén készített. 17Magukat az oszlopokat a templom bejárójánál helyezte el: az egyiket jobbra, a másikat balra. A jobboldalon levőt Jákinnak, a baloldalon levőt Boáznak nevezte el.
  • 5 2
  • 7 10A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán sátraiba bocsátotta a népet, és az örült és örvendezett, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal meg Salamonnal és népével, Izraellel.
  • 8 13hogy áldozzanak rajta Mózes parancsa szerint minden napnak megfelelően: a szombatokon, a hónapok első napján, az ünnepeken, s háromszor az esztendőben, vagyis a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén. 14Kirendelte atyjának, Dávidnak parancsa szerint a papok osztályait is szolgálatukba, meg a levitákat tisztükbe, hogy dicséretet zengjenek s szolgáljanak a papok előtt, amint az egyes napok szertartása megszabja, és az ajtónállókat osztályaik szerint kapuról-kapura, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.
  • 11 4Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratom alapján történt ez a dolog.« Amikor ezek meghallották az Úr üzenetét, visszatértek s nem vonultak fel Jeroboám ellen.
  • 13 2Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki a gibeai Uriel leánya volt, Mikájának hívták. 5Vajon nem tudjátok-e, hogy az Úr, Izrael Istene, mindörökre Dávidnak adta a királyságot Izrael felett: neki és fiainak só-szövetség alapján?
  • 30 8Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek. 15Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába. 22Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét.
  • 35 1Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján.
Eszter könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 7 3Ő erre így felelt neki: »Ha kedvet találtam előtted, ó király, és úgy tetszik neked, ajándékozz meg életemmel, amelyért könyörgök, és népemmel, amelyért esdeklek.
  • 8 1Azon a napon odaajándékozta Artaxerxész király Eszter királynénak Ámánnak, a zsidók ellenségének házát, Mardókeus pedig a király színe elé került, Eszter ugyanis bevallotta, hogy ki ő neki. 9Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik, azaz Síván hónap huszonharmadik napján, és azok elkészítették az írásokat, ahogy Mardókeus akarta, a zsidókhoz, a fejedelmekhez, a helytartókhoz és bírákhoz, akik Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartománynak álltak az élén, minden egyes tartománynak és mindegyik népnek saját nyelvén és írásával, így a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön. 12és napot is tűztek ki a bosszúállásra minden egyes tartományban, mégpedig a tizenkettedik, azaz Ádár hónap tizenharmadik napján. 12Artaxerxész egész birodalmában a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizennegyedik napján. 12Legyetek segítségünkre azok ellen, akik a szorongatás idején megtámadják őket, védekezhessenek a tizenkettedik hónap – azaz Ádár – tizennegyedik napján.
  • 2 18Majd fényes lakomát rendezett valamennyi fejedelme és szolgája számára: Eszter lakomáját, s adóelengedést adott minden tartományában és ajándékokat osztogatott fejedelmi bőkezűséggel.
  • 9 22mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk és gyászuk vidámságra és örömre változott nekik. Legyenek tehát ezek a napok a lakomázás és az öröm napjai, és küldözgessenek egymásnak falatokat az ételből, a szegényeknek pedig osztogassanak ajándékokat. 1A tizenkettedik hónapban, ez Ádár hónapja, ennek tizenharmadik napján, amikor a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani és a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, éppen ellenkezőleg, a zsidók kerekedtek felül ellenségeiken. 15Ádár hónap tizennegyedik napján is egybegyűltek a zsidók, és megöltek Szúzában háromszáz férfit, vagyonukat azonban nem kobozták el. 18Azok pedig, akik Szúza városában gyűltek össze, ugyanennek a hónapnak tizenharmadik és tizennegyedik napján vettek részt az öldöklésben, a tizenötödik napon pihentek meg; ezért ugyanezt a napot avatták a lakomázás és öröm ünnepévé. 26Ettől az időtől kezdve nevezték azokat a napokat »Purim«-nak a »púr« szó alapján. Mindezekért, amelyek ebben a levélben vannak,
  • 1 0Artaxerxész nagykirály uralkodásának második évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardókeus, Jaír fia, aki Szemei fia, aki Kís fia Benjamin törzséből, 0a sötétség és gonoszság napján és nagy szorongás volt az emberekben a földön. 2amikor már királyi trónján ült, birodalmának fővárosa pedig Szúza volt,
  • 3 12Erre összehívták a királyi jegyzőket az első hónap tizenharmadik napján, és azok írtak, amint Ámán parancsolta, a király összes helytartóinak, a tartományok és a különböző nemzetek kormányzóinak, úgyhogy a nyelvek különbözősége mellett is minden egyes nép olvashatta és hallhatta a rendeletet, amelyet Artaxerxész király nevében az ő gyűrűjének pecsétjével láttak el. 13Szét is vitték a futárok a király minden egyes tartományába, hogy pusztítsák, gyilkolják le és töröljék el a zsidókat, a gyermekektől kezdve a vénig, csecsemőt és asszonyt egyaránt egyetlen napon a tizenkettedik hónap, azaz Ádár tizenharmadik napján, javaikat pedig el kell zsákmányolni.
  • 5 1Történt pedig a harmadik napon, hogy Eszter magára öltötte királyi ruháját és megállt a királyi palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király éppen trónján ült a palota tanácstermében, a terem bejáratának átellenében.
  • 10 3és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt. 3Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen.
Izajás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Izajásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban.
  • 39 1Abban az időben Merodák-Baladán, Baladán fia, Babilon királya levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert meghallotta, hogy beteg volt és felgyógyult.
  • 8 11Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján:
  • 18 7Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a közel és távol rettegett nép, az erős és eltipró nemzet, melynek földjét folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
  • 36 4Ekkor így szólt hozzájuk a főpohárnok: »Mondjátok meg Hiszkijának, ezt mondja a nagykirály, Asszíria királya: Mi ez a bizalom, miben bízol? 16Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert így szól Asszíria királya: Adjátok meg magatokat nekem, és jöjjetek ki hozzám, akkor ehet mindenki a szőlőtőjéről és mindenki a fügefájáról, és ihatja mindenki a kútjának vizét,
  • 37 10»Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Rá ne szedjen téged Istened, akiben bízol, mondván: ‘Nem kerül Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.’ 21Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt,
  • 38 5»Menj, és mondd meg Hiszkijának: ‘Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. 9Hiszkijának, Júda királyának írása, amikor beteg volt, és felgyógyult betegségéből: 8Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal.« Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék.
  • 66 20Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába.
  • 6 1Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot.
  • 10 26S a Seregek Ura megsuhintja fölötte ostorát, mint amikor megverte Mádiánt Óreb sziklájánál; és botját felemeli a tenger fölé, mint Egyiptomban.
Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 35 4és bevittem őket az Úr házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a fejedelmek kamrája mellett volt, Maaszjának, Sellum fiának, a küszöb őrének kamrája fölött. 19azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Nem lesz Jonadáb, Rekáb fia olyan férfi híján, aki színem előtt áll minden időben.«
  • 36 26Sőt a király megparancsolta Jerameél királyfinak, Szerajának, Ezriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Báruk írnokot és Jeremiás prófétát. Az Úr azonban elrejtette őket. 10Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremiás igéit az Úr házában, Gamarjának, Sáfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratában, az egész nép füle hallatára. 11Amikor Mikeás, Sáfán fiának, Gamarjának a fia meghallotta az Úr minden igéjét a könyvből, 14Erre elküldte az összes főember Bárukhoz Júdit, Natanja fiát, aki Kúsi fiának, Selemjának volt a fia, ezzel az üzenettel: »Vedd kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép füle hallatára, és jöjj!« Báruk, Néria fia, kezébe vette a tekercset, és bement hozzájuk. 6Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat! 30Ezért így szól az Úr Joakimról, Júda királyáról: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kidobják a nappali hőségbe és az éjszakai fagyba.
  • 51 59A következő parancsot adta Jeremiás próféta Szerajának, Néria fiának, aki Maaszjának volt a fia, amikor az Babilonba ment Cidkijával, Júda királyával, uralkodásának negyedik esztendejében; Szeraja pedig szállásmester volt. 61Ezt mondta tehát Jeremiás Szerajának: »Amikor megérkezel Babilonba, láss hozzá, és olvasd fel mindezeket az igéket! 24De megfizetek Babilonnak és Káldea valamennyi lakójának minden gonoszságukért, melyet Sionban műveltek szemetek láttára – mondja az Úr. –
  • 1 2Őhozzá hangzott az Úr igéje Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik esztendejében; 3majd hangzott Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban, míg le nem telt Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje, és fogságba nem vitték Jeruzsálemet az ötödik hónapban.
  • 25 3»Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának tizenharmadik esztendejétől mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át hangzott az Úr igéje hozzám; és szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, de nem hallgattátok meg. 2Ezt mondta Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: 15
  • 26 18»A móreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának napjaiban prófétált, ezt mondta Júda egész népének: ‘Így szól a Seregek Ura: 10Amikor meghallották Júda fejedelmei ezeket a szavakat, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratában.
  • 27 1Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól:
  • 28 1Történt pedig ugyanabban az esztendőben, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában, hogy ezt mondta nekem Hananja, Ázur fia, a Gibeonból való próféta, az Úr házában, a papok és az egész nép szeme előtt: 13»Menj, és mondd meg Hananjának: Így szól az Úr: Faigákat törtél össze; csinálj helyettük vasigákat!
  • 29 24A nehelámi Semajának pedig ezt mondd: 16Bizony, így szól az Úr a királyról, aki Dávid trónján ül, és az egész népről, amely ebben a városban lakik, testvéreitekről, akik nem mentek ki veletek a fogságba:
  • 32 1Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, Cidkijának, Júda királyának tizedik esztendejében; ez az esztendő Nebukadnezárnak tizennyolcadik esztendeje volt.
  • 34 6Akkor elmondta Jeremiás próféta mindezeket az igéket Cidkijának, Júda királyának Jeruzsálemben,
  • 37 13De amikor a Benjamin-kapuhoz ért, ott volt egy felügyelő, név szerint Jeria, Hananja fiának, Selemjának a fia, aki elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: »A káldeaiakhoz akarsz átszökni!«
  • 38 15Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.« 17Akkor Jeremiás ezt mondta Cidkijának: »Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimégy Babilon királyának vezéreihez, élni fog lelked, és ezt a várost nem égetik fel tűzzel; élni fogsz te és házad is.
  • 39 1Cidkijának, Júda királyának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban eljött Nebukadnezár, Babilon királya és egész hadserege Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették. 14érte küldtek, és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, majd átadták Gedaljának, Ahikám fiának, aki Sáfán fia volt, hogy vigye haza. Így azután a nép között lakott. 2Cidkija tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján betörtek a városba.
  • 40 5Ő még akkor nem tért vissza. »Térj vissza Gedaljához, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiához, akit Babilon királya Júda városai fölé rendelt, és lakj vele a nép között! Vagy menj bárhová, ahová menni helyesnek látszik szemedben!« A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, majd elbocsátotta.
  • 41 1Történt pedig a hetedik hónapban, hogy eljött Jismaél, Elisáma fiának, Natanjának a fia, aki királyi származású és a király főemberei közül való volt, s vele tíz férfi Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és együtt étkeztek ott Micpában.
  • 49 34Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén:
  • 33 17Mert így szól az Úr: Nem lesz Dávid olyan férfi híján, aki Izrael házának trónján ül. 18És a levita papok sem lesznek olyan férfi híján színem előtt, aki égőáldozatot mutat be, ételtáldozatot füstölögtet, és véresáldozatot készít minden nap.« 21akkor bomlik fel szövetségem szolgámmal, Dáviddal is, úgyhogy nem lesz fia, aki trónján uralkodjék, és a levita papokkal, az én szolgáimmal.
  • 3 17Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után.
  • 13 13Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel.
  • 17 21Így szól az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombat napján, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin! 22Ne is hozzatok ki terhet házaitokból szombat napján, és semmiféle munkát ne végezzetek! Szenteljétek meg a szombat napját, amint megparancsoltam atyáitoknak! 24De ha valóban hallgatni fogtok rám – mondja az Úr –, és nem visztek be terhet ennek a városnak kapuin szombat napján, hanem megszentelitek a szombat napját, úgyhogy nem végeztek azon semmiféle munkát, akkor majd az történik, 25hogy ennek a városnak kapuin királyok és fejedelmek mennek be, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ők maguk és fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói; s lakott lesz ez a város örökké. 27Ha azonban nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombat napját, hanem terhet hordtok, és bementek Jeruzsálem kapuin szombat napján, akkor tüzet gyújtok kapuiban, mely megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem alszik ki.«
  • 22 2és mondd: Halld az Úr igéjét, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te, a szolgáid és a néped, akik bementek ezeken a kapukon! 4Mert ha valóban megteszitek ezt az igét, akkor ennek a háznak kapuin királyok fognak bemenni, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ő, a szolgái és a népe. 30Így szól az Úr: »Írjátok fel ezt a férfit mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nincs sikere napjaiban, mert nem sikerül ivadékai közül egynek sem, hogy Dávid trónján üljön, és uralkodjék még Júdában!«
  • 31 40A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.«
  • 52 1Huszonegy éves volt Cidkija, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Amitál volt, s a Libnából való Jeremiásnak volt a leánya. 4Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján történt, hogy megérkezett Nebukadnezár, Babilon királya, ő maga és egész hadserege Jeruzsálem alá, tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket építettek körülötte. 6A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján már úgy elhatalmasodott az éhínség a városban, hogy nem volt kenyere az ország népének. 12Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezárnak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nabuzárdán testőrparancsnok, aki Babilon királyának szolgálatában állt. 31Joachin júdai király fogságának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján történt, hogy Evilmerodák, Babilon királya, uralkodásának első esztendejében megkegyelmezett Joachinnak, Júda királyának, és kihozatta őt a fogházból. 33Kicseréltette rabruháit, és mindenkor az ő színe előtt étkezett, életének minden napján. 34Ami pedig ellátását illeti, állandó ellátást kapott Babilon királyától, napról-napra megszabva halála napjáig, életének minden napján.
Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 20 28amikor bevezettem őket abba az országba, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát, ott bemutatták áldozataikat, ott felajánlották haragra ingerlő ajándékaikat, és ott elégették kellemes illatszereiket és kiöntötték italáldozataikat. 26Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. 30Ezért mondd Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Valóban atyáitok útján szennyezitek be magatokat, és az ő utálatosságaik után jártok parázna módon. 31Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ! 39Ti pedig, Izrael háza – így szól az Úr Isten –, csak járjon mindenki a maga bálványai után és szolgáljon nekik! De azután, ha már nem hallgattok rám, ne gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal! 40Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal.
  • 16 33Minden parázna nőnek bért adnak, te azonban bért adtál minden szeretődnek; ajándékokat adtál nekik, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől és veled paráználkodjanak.
  • 22 12Ajándékokat fogadnak el soraidban, hogy vért ontsanak; kamatot és ráadást szedsz, fukarságból elnyomod felebarátaidat, rólam pedig megfeledkezel – mondja az Úr Isten.
  • 23 31Nénéd útján haladtál, azért az ő kelyhét adom kezedbe.
  • 37 24Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik.
  • 44 29A vágóáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot ők egyék meg, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen.
  • 45 17A fejedelem tartozik gondoskodni az égőáldozatokról, az eledel- és italáldozatokról az ünnepeken, az újhold ünnepein, a szombatokon és Izrael házának valamennyi ünnepnapján; ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az egészen elégő és a békeáldozatokról, engesztelésül Izrael háza számára.
  • 46 16Így szól az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga birtokából, legyen az a fiaié, legyen örökös birtokuk. 17Ha pedig valamely szolgájának ad ajándékot a saját örökrészéből, legyen az az illetőé a szabadulás esztendejéig, akkor szálljon vissza a fejedelemre, mert örökrésze az ő fiait illeti meg.
  • 7 19Ezüstjüket kidobják és aranyuk sárrá lesz; ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján. Nem laknak jól vele, és gyomruk nem telik meg, mert az gonoszságra vezette őket.
  • 34 12Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján.
  • 1 1Ez történt a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján: Miközben a foglyok között voltam a Kebár folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.
Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 17Aztán hazament, és társainak, Ananjának, Misaélnek és Azarjának elmondta a dolgot, 6Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, jutalmat, ajándékot és nagy tisztességet kaptok tőlem. Adjátok tehát tudtomra az álmot és a megfejtését.« 48Aztán felmagasztalta a király Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és Babilon valamennyi tartományának fejedelmévé és Babilon valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé tette.
  • 5 17Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: »Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom.
  • 13 2Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt,
  • 12 5Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján.
  • 14 36Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.
Ózeás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Az Úr szava, melyet Ózeáshoz, Beeri fiához intézett Uzijának, Jótámnak, Ácháznak, Hiszkijának, Júda királyainak, és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban.
Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 10‘Fogadd a számkivetésben élőktől: Holdájtól, Tóbiástól és Idájától, akik Babilonból jöttek, az ajándékot, és eredj és menj be azon a napon Jozijának, Szofoniás fiának házába.
  • 1 1A nyolcadik hónapban, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához: 7A tizenegyedik hónapnak, Sabatnak huszonnegyedik napján, Dáriusz második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:
  • 14 5És ti e hegyek völgyébe menekültök, mert a hegyek völgye egészen Ácalig ér majd; úgy meneküljetek, amint a földrengés elől menekültetek Uzijának, Júda királyának napjaiban; és bevonul az Úr, az én Istenem összes szentjeivel együtt.
A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 35A vizsgálat megejtése után pedig megajándékozta a papokat sokféle jóval és különböző ajándékokkal, amelyeket saját kezűleg adott át nekik. 14Antióchosz ugyanis azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát az istennővel, bement a templomba barátaival, akik vele voltak, valójában jegyajándék fejében el akarta tulajdonítani a hatalmas kincseket.
  • 3 33Miközben a főpap az engesztelést végezte, ugyanazok az ifjak odaálltak előbbi öltözetükben Heliodórosz mellé, és azt mondták: »Oniás papnak mondj köszönetet, mert őérte ajándékozott meg életeddel az Úr. 2az volt a helyzet, hogy még királyok és fejedelmek is igen nagy tiszteletet mutattak azon hely iránt, és igen értékes ajándékokkal emelték a templom díszét.
  • 4 20Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel. 30Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket. 32Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta. 11Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg.
  • 5 16Szentségtörő kezével hozzányúlt azokhoz a szent tárgyakhoz, melyeket a hely díszére és dicsőségére egyéb királyok és városok ajánlottak fel. Méltatlanul érintette és így megszentségtelenítette azokat.
  • 7 22így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyiketeknek sem a tagjait,
  • 9 16A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi. 25Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem.
  • 11 17Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak.
  • 13 23és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott.
  • 15 16»Vedd ezt a szent kardot, Isten ajándékát! Vele tönkrevered majd népemnek, Izraelnek ellenségeit.« 22Imádságában ezt mondta: »Uram! Te Hiszkijának, Júdea királyának idejében angyalodat küldted el és megöltél Szanherib táborában száznyolcvanötezer embert.
Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 11Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát.
  • 21 32Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki. 25János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás közt: 26»Ha azt mondjuk: ‘a mennyből’, azt mondja majd nekünk: ‘Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ‘az emberektől’, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.«
  • 3 1Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: 4Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. 13Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. 14De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?«
  • 4 12Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. 21Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta.
  • 5 23Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: 24hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat.
  • 7 11Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?
  • 8 4és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«
  • 9 14Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?«
  • 10 3Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé,
  • 11 2Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait 4Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: 7Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? 11Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. 12A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. 13Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; 18Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’
  • 12 37Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.«
  • 14 2és azt mondta szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő erők.« 3Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. 4János ugyanis azt mondta neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.« 8Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« 10Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben.
  • 15 5Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna,
  • 16 13Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« 14Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.«
  • 17 1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, 13Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
  • 23 18És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ 19Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?
Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 45Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet.
  • 1 1 4János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. 6János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. 9Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. 14Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. 19Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is a hálóikat javították a hajóban, 29Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. 44, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«
  • 2 18János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?«
  • 3 17ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el;
  • 5 37Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
  • 6 14Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.« 16Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.« 17Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. 18János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.« 20Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. 24Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.« 25Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«
  • 7 11Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna’,
  • 8 27Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?« 28Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«
  • 9 2Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. 38Ekkor János azt mondta neki: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.«
  • 10 35Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.« 41Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra.
  • 11 30János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!« 32Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’?« Féltek a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.
  • 13 3Ezután az Olajfák hegyén leült a templommal szemben. Péter és Jakab, János és András külön megkérdezték tőle:
  • 14 33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni.
Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)
  • 27 24s azt mondta: ‘Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!’
  • 1 5hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.« 13Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab fia. 22kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.«
  • 2 38Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.
  • 3 1Péter és János pedig felmentek a templomba a kilenc órai imádság idején. 3Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. 4Péter Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: »Nézz ránk!« 11Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. 14Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul
  • 4 1 6velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. 13Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. 19Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre!
  • 8 14Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 20Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni!
  • 10 37Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után;
  • 11 16Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: ‘János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni’
  • 12 2Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. 12Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak. 25Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették.
  • 13 5Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt. 13Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. 24akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének 25Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.’
  • 14 16A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, 23S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. 26onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.
  • 15 37Barnabás magával akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívnak. 40Pál viszont Szilást választotta, és útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották.
  • 18 25Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott.
  • 19 1 3Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« 4Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.«
  • 20 32Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.
A rómaiaknak írt levél (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 32Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?
  • 5 15De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. 16Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet büntetést eredményez, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet. 17Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.
  • 6 23Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
  • 9 30Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást.
  • 16 1Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.
Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 12Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.
  • 7 7Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan.
  • 15 1Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok.
  • 16 3Amikor aztán ott leszek, azokat, akiket ajánlani fogtok, majd elküldöm levéllel, hogy szeretetadományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 15Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász házanépét, hogy ők Achájának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték;
Levél az efezusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 7A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta.
  • 2 8Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka:
  • 3 10hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján.
Első levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 8Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta
Második levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 16Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben,
Péter második levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 3Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, hogy megismertük őt, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. 4Ezek által nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül nagy ígéreteket, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak okozta romlottságtól.
  • 3 3Először is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak,
Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki:
  • 13 14Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki. 9Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig, 16Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz,
  • 15 19Ő azt felelte: »Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!« Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét. 53Jánum, Béttáfua, Afeka, 13Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront.
  • 16 6aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba, 7Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz.
  • 21 4A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett, 11Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket. 33Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
  • 2 19Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket.
  • 4 19Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort.
  • 5 10Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát
  • 7 7Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl!
  • 8 33Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival – egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. – Aztán először megáldotta Izrael népét,
  • 9 1Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták, 24Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így.
  • 11 4Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel. 15Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.
  • 12 2Szihon, az amoriták királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Ároertől, amely az Arnon patak partján fekszik, mind a patakvölgyben levő rész közepén, mind Gileádnak a felén, egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,
  • 19 51Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.
  • 24 32Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.
Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 15Ő így felelt: »Adj nekem búcsúajándékot, mert száraz földet juttattál nekem: adj vízzel öntözöttet is.« Erre Káleb neki adta a felső forrás és az alsó forrás vidékét.
  • 3 15Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, és ő szabadítót támasztott nekik, név szerint Áodot, Gerának, Jemini fiának a fiát, aki a bal kezét úgy használta, mint más a jobb kezét. Általa ugyanis ajándékot küldtek Izrael fiai Eglonnak, Moáb királyának. 17Így vitte el az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember volt. 18Amikor aztán átadta neki az ajándékot, egy darabig elkísérte társait, akik vele jöttek,
  • 6 18és ne menj el innen, amíg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat, és fel nem ajánlom neked.« Az Úr azt felelte: »Itt maradok, amíg vissza nem jössz.« 19Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki.
  • 8 7Ő azt mondta nekik: »Ezért, ha majd kezembe adja az Úr Zebahot és Calmunnát, összetöröm testeteket a puszta töviseivel s bojtorjánjaival.« 11Felment tehát Gedeon a sátorlakók útján, amely Nóbtól és Jegbaától keletre van, s megverte a magát biztonságban érző és semmi bajtól sem tartó ellenség táborát. 16Azzal vette a város véneit meg a puszta töviseit és bojtorjánjait, s összetörte-verte velük Szukkót embereit. 32Amikor aztán Gedeon, Joás fia, jó vénségben meghalt, eltemették Joásnak, apjának sírjában, Ezri nemzetségének Efrájában.
  • 17 3Erre ő visszaadta anyjának, aki így szólt hozzá: »Az Úrnak akarom szentelni és ajánlani ezt az ezüstöt, úgy, hogy fiam vegye el kezemből és csináljon belőle faragott és öntött képet: oda is adom most neked.« 8Ez kivándorolt Betlehem városából, s idegenként ott akart letelepedni, ahol alkalmas helyet talál magának. Amikor aztán útján Efraim hegységére érkezett, s egy kissé betért Míka házába, 2Ez azt mondta anyjának: »Az az ezerszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt fülem hallatára esküdöztél, íme, az én birtokomban, nálam van.« Ő így felelt neki: »Áldjon meg az Úr, fiam!« 4Erre ő visszaadta anyjának, az pedig vett kétszáz ezüstöt, s odaadta az ezüstművesnek, hogy készítsen belőle faragott és öntött képet. Ez aztán Míka házába került. 12Míka fel is avatta kezét, s az ifjút tette meg papjának,
  • 14 6Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot. 3Azt mondta neki az apja és az anyja: »Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?« Sámson azt felelte apjának: »Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek.« 17Mivel azonban a lakoma hét napján keresztül egyre sírt előtte, a hetedik napon, amikor már nagyon alkalmatlankodott neki, végre is megmagyarázta. Ő legott közölte a társaival.
  • 7 12A mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien ott feküdtek a völgyben, s azt úgy elözönlötték, mint a sáskák sokasága; tevéik is éppoly számlálhatatlanok voltak, mint a tenger partján fekvő föveny. 13Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el a szomszédjának, éspedig ilyen módon beszélte el, amit látott: »Álmot láttam, s úgy tűnt nekem, mintha egy hamuban sült árpakenyér gurult és szállt volna le a mádiániták táborára, s amikor a sátorhoz jutott, nekivágódott, s felfordította és teljesen egyenlővé tette a földdel.«
  • 9 28Gaál, Obed fia azt kiáltotta: »Kicsoda Abimelek és micsoda Szíchem, hogy szolgáljunk neki? Nemde Jerobaál fia és Zebult, a szolgáját, nevezte ki helytartónak Emor, Szíchem atyjának emberei fölé? Miért szolgáljunk tehát neki? 35Amikor aztán Gaál, Obed fia kijött és megállt a város kapujának bejárójában, Abimelek s az egész vele levő sereg felkelt a leshelyről.
  • 10 1Abimelek után Tóla, Fúának, Abimelek nagybátyjának fia lett Izrael vezére. Isszakárból való ember volt, s az Efraim hegységén levő Sámirban lakott.
  • 11 31bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak.« 37Majd azt mondta apjának: »Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel.«
  • 16 31Lementek erre testvérei s egész rokonsága, elhozták testét, és eltemették Córa és Estaol között apjának, Mánuénak sírboltjában. Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen.
  • 19 11Éppen Jebuz mellett voltak, amikor a nappal éjszakára fordult. Azt mondta tehát gazdájának a legény: »Jöjj, kérlek, térjünk be a jebuziták városába és szálljunk ott meg.« 17Amikor az öreg felemelte szemét, meglátta holmijával a város utcáján ülő embert és megkérdezte tőle: »Honnan jössz és hová mész?« 22Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: »Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele.«
  • 20 47Ennek következtében Benjamin egész létszámából csak az a hatszáz férfi maradt meg, aki meg tudott menekülni és a pusztába futni; ezek Remmon szikláján maradtak négy hónapig.
  • 21 13Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket.
Tóbiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 14Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«
  • 4 5Életed minden napján fiam, eszedben legyen az Úr, ne vétkezz és ne hágd át parancsait. Életed minden napján tedd a jót és ne járj a gonoszság útján,
  • 11 18Eljött Ahikár és Nádáb a testvérei közül és örültek Tóbiással. Befejeződött a menyegző nagy örömmel hét nap múlva és nagyon sok ajándékot adtak nekik. 6Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett és ezt mondta apjának: »Nézd, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele.« 15Ő fenyített meg, és íme, látom fiamat, Tóbiást.« Tóbit és felesége Anna bement a házba örvendezve és Istent magasztalva egész szívvel mindazért, ami vele történt. Tóbiás elbeszélte apjának, hogy az Úr Isten sikeressé tette útját, meghozta a pénzt, feleségül vette Sárát, Ráguel leányát. Íme, jön és közeledik Ninive kapujához. Tóbit és Anna megörültek,
  • 1 3Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe. 21De nem múlt el negyven nap és két fia megölte, majd az Ararát hegységbe menekültek. Fia Asszarhaddon uralkodott utána, s Ahikárt, testvéremnek Anaelnek fiát tette főkincstárosának és kormányzójának.
  • 3 7Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott. 10Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: »Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: ‘Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát’, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.«
  • 5 9Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: »Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem.« Apja ezt mondta neki: »Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam.«
  • 7 1Amikor Ekbatanába értek, Tóbiás így szólt: »Azarja testvér, vezess engem egyenesen Ráguel testvérünkhöz.« Elvezette Ráguel házába és az udvar kapujánál ülve találták. Először ők köszöntötték, ő pedig ezt mondta nekik: »Üdvözöllek testvéreim, Isten hozott benneteket« és bekísérte őket házába.
Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 7 23Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt: 20Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei,
  • 1 3a kapuk fölé száz könyök magas, alapjánál hatvan könyök széles tornyokat emelt.
  • 2 1A tizennyolcadik évben az első hónap huszonkettedik napján úgy határozott Nebukadnezár, az asszírok királya, hogy bosszút áll az egész földön, amint megmondta.
  • 5 5Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság.
  • 6 5Te pedig Áhior, Ammon zsoldosa, aki kimondtad ezeket a szavakat lázadásod napján, a mai naptól kezdve nem látod arcomat, amíg meg nem bosszulom az ő fajtájukat, akik kijöttek Egyiptomból.
  • 12 10
  • 13 9Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,
  • 16 22Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez.
A példabeszédek könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 25 1amelyeket Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe.
A Prédikátor könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 13és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
  • 3 13Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.
  • 5 18Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka. 16Hozzá még az, hogy élete minden napján sötétben költi el ételét, sok gondban, nyomorúságban és bánatban.
  • 7 14A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene.
  • 8 8Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.
  • 9 9Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz.
Jézus, Sirák fiának könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 0 0Nagy és jelentős bölcsességet mutatott be nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő író, akik miatt meg kell dicsérni Izraelt tudományáért és bölcsességéért. Mivel pedig úgy illik, hogy ne csak a héber nyelven beszélők okuljanak, hanem lehetőleg a kívülállók is gyarapodjanak élőszó és írás útján a tudásban, azért nagyatyám, Jézus, aki a Törvény és a Próféták és a többi atyánktól ránk hagyott könyvek beható tanulmányozására adta magát, indítást érzett magában, hogy ő is írjon valamit, ami a tudományhoz és a bölcsességhez tartozik, hogy a tanulni vágyók ezekkel is megismerkedjenek és mindinkább törekedjenek megerősödni a Törvény szerinti életben. Kérlek tehát titeket, hogy jóakarattal jöjjetek és megfeszített figyelemmel olvassátok ezeket. Legyetek azonban elnézéssel, ha a Bölcsesség képmásának követésében a szavakat nem választottuk meg helyesen, hiszen a héber kifejezések veszítenek erejükből, amikor azokat más nyelvre fordítják.
Ámosz jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1A tekoai pásztorok közül való Ámosz szavai, melyeket Izrael felől látott Uzijának, Júda királyának napjaiban és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.
  • 7 14Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának:
Aggeus jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 14És az Úr felkeltette Zerubbábelnek, Salátiel fiának, Júda helytartójának buzgóságát, és Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak buzgóságát, és az egész nép buzgóságát, és elkezdték a munkát a Seregek Urának, Istenüknek házában.
Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 5 9s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, 13Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni 57 60De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« 63Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.
  • 3 1 2Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. 15A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. 16János így szólt mindnyájukhoz: »Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 20mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratta.
  • 5 10hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« 33Azok pedig így szóltak hozzá: »János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.«
  • 6 14Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
  • 7 18Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. 19János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« 20Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: »Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ‘Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?’« 22Ezt felelte nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot 24Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: »Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? 28Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála. 29Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. 33Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: ‘Ördöge van!’
  • 8 3és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból. 51Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának.
  • 9 8»János támadt fel a halálból«, némelyek pedig, hogy »Illés jelent meg«, mások meg: »a régi próféták közül támadt fel valamelyik«. 9Ekkor Heródes azt mondta: »Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?« És látni akarta őt. 19Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.« 28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. 49Ekkor János így szólt: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.« 54Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: »Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?«
  • 11 1Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: »Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.« 13Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!«
  • 16 16A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.
  • 20 4János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?« 6Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«
  • 21 5Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:
  • 22 8Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«
  • 23 46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«
Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 6Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 15János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.« 19Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: »Ki vagy te?« 26János ezt felelte nekik: »Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 28Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29 32János tanúságot tett és azt mondta: »Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. 35Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. 40A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 42És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).
  • 3 22 23János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve. 25Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől. 26Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.« 27János azt felelte: »Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki.
  • 4 1Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János 10Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.«
  • 5 33Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. 36Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.
  • 10 40Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. 41Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.«
  • 21 15Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: »Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« Ő azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd bárányaimat!« 16Majd másodszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd juhaimat!« 17Aztán harmadszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: »Szeretsz-e engem?«, és azt felelte: »Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!« Ekkor így szólt: »Legeltesd juhaimat!
Második levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 1S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre?
  • 4 2hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.
  • 5 12Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külső szerint dicsekszenek, és nem a szív szerint.
  • 9 1 15Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
  • 10 12Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz hasonlítják magukat. 18mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
  • 12 11Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, semmivel sem voltam ugyanis kisebb azoknál, akik fölötte nagy apostolok – bár semmi sem vagyok;
Levél a galatáknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 9és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között.
  • 3 18Mert ha a törvényből származna az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát. 19Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítő útján.
Első levél Timóteusnak (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 14Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál.
Második levél Timóteusnak (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 6Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.
Levél Filemonnak (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 22Ezenkívül készíts nekem szállást is; remélem ugyanis, hogy imádságaitokra ajándékul visszakaptok engem.
Levél a zsidóknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 1Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.
  • 6 4Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, 8az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem
  • 8 3Mivel minden főpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat.
  • 9 9Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé,
  • 10 8Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked« , amelyeket a törvény szerint mutatnak be.
  • 11 4, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél. 17Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjét
Jakab levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 8hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember. 11Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Péter első levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 13Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek;
  • 4 19Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek jótetteik által.
János első levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 1
Júdás levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 11Jaj nekik, mert Kain útján járnak, és nyereségért Bálám tévedésére adták magukat, és mint Kóré a lázadásban, elvesznek. 16Izgága elégedetlenkedők ezek, akik saját kívánságaik útján járnak; a szájuk kevélységet beszél, és haszonlesésből hízelegnek az embereknek. 18Megmondták nektek, hogy »az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.«
János jelenései (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, 4János a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt 9Én, János, Jézusban testvéretek, és társatok a szorongattatásban, az uralomban és a béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért.
  • 11 10A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
  • 22 2Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyó gyulására szolgálnak 8Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam.
Rút könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 11Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy.
  • 4 17Ekkor a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: »Fia született Noéminek!« És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának apja.
Jób könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 4A fiai pedig vendégséget szoktak adni házanként, mindenki a maga napján, és meg szokták hívni a három nővérüket is, hogy evésben, ivásban velük tartsanak.