Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB >1000 SZIT >1000 STL 371 BD 354 RUF >1000 KG >1000
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap – azaz Adar hónap – tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában. „Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét küldi! Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. »
A szekerek felajánlása. III. A TÖRZSEK VEZÉREINEK ÁLDOZATI AJÁNDÉKA ÉS A LEVITÁK FÖLSZENTELÉSE »
Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzséből származott, Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. »
Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul. Így szólt a levél: „Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetőknek. »
A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel. »
Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak. »
Saul erre azt mondta szolgájának: „Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?” »
De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. »
Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt. »
Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. »
Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának: »
Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Safán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Safán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának: »
Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre. »
Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) »
„Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” »
Azután a szolga előhozta az ezüst- és aranyékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. »
Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának. »
Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. »
Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem. »
Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. »
Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak. »
Az arany, amit a szentély különféle munkájának elvégzésénél felhasználtak, mind fogadalmi ajándék volt, s huszonkilenc talentumot és hétszázharminc sékelt tett ki a szentély mértékegységében. »
A fogadalmi ajándék gyanánt felajánlott bronz hetven talentumot és kétezernégyszáz sékelt tett ki. »
Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek. »
Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon, »
Ha valaki feleségül veszi nővérét, apjának lányát vagy anyjának lányát, s fölfedik egymás meztelenségét, az gyalázatos dolog. Ki kell őket irtani népük tagjainak színe előtt. Mivel feltárta nővérének meztelenségét, viselje bűnének büntetését. »
Áronnak egyetlen papi ivadéka sem ajánlhatja fel az Úr eledelét, ha betegségben szenved. Ha beteg, ne közeledjék, hogy felajánlja Isten áldozati eledelét. »
s a bemutatás napján ajánljatok fel az Úrnak égőáldozatul egy egyéves hibátlan bárányt, »
az Úrnak szombatján, az Úrnak hozott ajándékokon, a fogadalmi és önkéntes adományokon kívül. »
A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. »
Kiválthatja apai nagybátyja, nagybátyjának a fia vagy családjának bármelyik tagja, vagy ha megvan rá a lehetősége, saját magát is kiválthatja. »
Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán: »
Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül azután, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia. »
S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára. »
és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” »
Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében.” »
„Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket. »
Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat; »
Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. »
A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. »
A halálraítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni. »
Obed fia, Gaal így kiáltott fel: „Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaál fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki? »
Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: „Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” »
Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett. »
Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött. »
Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra.” Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!” »
Aztán azt mondta Dávid Urijának: „Menj haza házadba és mosd meg a lábad.” Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. »
Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevű izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Nachas lányával, Cerujának, Joáb anyjának nővérével. »
Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. »
Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. »
Amikor minden munka befejeződött, amit Salamon király az Úr temploma számára végeztetett, Salamon atyjának, Dávidnak fogadalmi ajándékait is oda vitette. Az ezüstöt és az aranyat, valamint a fölszerelési tárgyakat az Úr templomának kincstárában helyezte el. »
Aztán a királynak ajándékozott 120 aranytalentumot, s rengeteg fűszert és drágakövet. Soha többé nem került be (az országba) annyi fűszer, mint amennyit Sába királynője ajándékozott Salamon királynak. »
De Salamon király is odaajándékozott Sába királynőjének mindent, ami csak megtetszett neki s amit csak kívánt, azonkívül is, amit királyi nagylelkűségből ajándékozott neki. Aztán Sába királynője útnak indult és visszatért földjére, szolgáival együtt. »
A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép győzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király. »
Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében. »
Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták és Zacharjának volt a lánya. »
Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől. »
A keleti oldal sorshúzás útján Selemjahunak jutott. A fia, Zecharja okos tanácsokkal szolgált. Sorshúzás útján neki az északi oldal jutott. »
Ez a Selomit és testvérei őrizték a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Dávid király és a családfők felajánlottak mint az ezres, százas és más csoportok elöljárói. »
Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere. »
Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében. »
Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével. »
Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek. »
Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg. »
hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére. »
Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzet között. »
Az első hónap első napján kezdte meg Babilonból a költözést, és az ötödik hónap első napján már meg is érkezett Jeruzsálembe, mert fölötte volt Istenének jóságos keze. »
Lemértem nekik az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, a főemberei, valamint Izrael ott található fiai az Isten háza számára ajándékul felajánlottak. »
Mellettük Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabeel fiának, Berechjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia. »
Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!” Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle. »
Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.” »
Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának. »
Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichailnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki. »
Utána a király nagy lakomát rendezett – ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenőnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bőkezűséggel osztogatott ajándékokat. »
Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének – minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. »
Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik – azaz Sziván – hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének – minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön. »
Ezért nevezik ezeket a napokat »purim«-nak a »pur« szó alapján.” Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak, »
„A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.” »
Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának! »
Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának. »
Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának. »
Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt. »
Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján! »
Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad. »
Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, »
Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott. »
Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján. »
Abban az időben Babilon királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegségéről és felépüléséről. »
Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába. »
A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel őket a tekercsből, Gemarjának, Safán írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új Kapujának bejáratánál található felső udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta. »
Sőt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette őket. »
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. »
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. »
Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. »
Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. »
Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. »
Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. »
A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. »
Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. »
A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt. »
Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai. »
Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Urban. »
Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt. »
Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. »
De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. »
Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki.” »
A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, »
Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. »
Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. »
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja. »
A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt. »
Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: „Így beszélt hozzám az az ember…”, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, »
Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén. »
Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre. »
A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. »
Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. »
Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: „De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok. »
Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti. »
Jákob ezt mondta atyjának: „Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked.” »
Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását. »
Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: „Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked.” »
Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, atyám!” »
Kelj útra és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! »
Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez. »
Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak. »
Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte. »
Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.” »
Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte. »
Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben… jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.” »
Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit. »
Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!” Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira. »
Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére: »
akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön.” »
„Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön.” Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad. »
Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát. »
De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. »
Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim – válaszolta –, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” »
De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. »
Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta. »
A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. »
Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” »
Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták. »
Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali. »
Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek. »
Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai: »
Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ana, »
Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette. »
Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája. »
Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. »
Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” »
Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. »
A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. »
A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. »
Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. »
Ruben ezt válaszolta atyjának: „Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked.” »
Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. »
Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. »
A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. »
Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. »
Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. »
Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.” »
Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát. »
Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára. »
József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint. »
József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” »
Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” »
Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. »
De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, »
továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. »
Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. »
Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.” »
Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. »
Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. »
Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, »
Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét. »
Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte. »
Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. »
Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. »
Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére. »
„Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján. »
Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. »
Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. »
Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. »
Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. »
Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja. »
Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel. »
Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát. »
Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát. »
Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüstsékelt, s az állatot meg kell kövezni. »
Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. »
De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak. »
Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem. »
Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra. »
Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. »
Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. »
Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. »
Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok. »
Az asztalon rakd ki elém mindig a felajánlott kenyereket. »
Csinálj hozzá megfelelő edényeket a háj hamujának elviteléhez, továbbá a szükséges lapátokat, csészéket, villákat és serpenyőket. Ezeket az edényeket bronzból készítsd. »
Áron így hordozza a szíve fölött Izrael fiainak neveit, amelyek a kinyilatkoztatás melltáskáján vannak, valahányszor belép a szentélybe. Így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt. »
Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát. »
add mindezt Áronnak és fiainak a kezébe, hogy lengetéssel felajánlják az Úrnak. »
Vedd ezután a beiktatási áldozatra szánt kos szegyét és lengetéssel ajánld fel az Úrnak. Ez a te részed lesz. »
A meglengetett szegyet és lapockát, amelyet a beiktatási áldozatra szánt kosból ajánlanak fel, szenteld Áronnak és fiainak. »
Ezek Áronnak és fiainak járnak, mint Izrael fiaitól kapott örök járandóság. Ez ugyanis lengetéssel felajánlott áldozat, s azt Izrael fiainak közösségi áldozatából le kell adni, mint az Úrnak járó részt. »
Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.” »
Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. »
Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel.” »
Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, »
az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, »
Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. »
Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda. »
Azután az egész összeillesztett lap legszélső darabjának a szegélyére kék bíborból hurkokat erősített, ugyanígy a másik összeillesztett lap szegélyére is. »
Csinált hozzá két aranykerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén: »
Az udvar kapujának másik oldalán szintén tizenöt könyöknyi függöny, s hozzá három oszlop a talpakkal. »
Az udvar kapujának függönye műszövéssel készült, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból. Hossza húsz könyök volt, a magassága – szélességének megfelelően – öt könyök, éppúgy mint az udvar függönyei. »
A láncocska másik végét a két horgocskára erősítették, ezeket pedig az efod két vállpántjának elejére. »
„Az első hónap első napján állítsd fel a találkozás sátorának hajlékát, »
A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. »
Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak. »
Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll. »
Ha rostélyon sült áldozatot ajánlasz fel, a lisztlángot olajjal készítsd el. »
Ezeket csak mint zsengeáldozatot ajánlhatjátok fel az Úrnak, de megbékélés illatául ne kerüljenek az oltárra. »
Aki közösségi áldozatot mutat be, és szarvasmarhát ajánl fel, az hibátlan hímet vagy nőstényt áldozzon fel az Úrnak. »
Az áldozat egy részét ajánlja fel, mint az Úrnak szánt eledelt: a hájat, amely a belek fölött van, »
Ha valaki a nyájból áldoz fel közösségi áldozatul az Úrnak, hibátlan hímet vagy nőstényt ajánljon fel. »
Ha bárányt mutat be, ajánlja fel az Úrnak. »
Ebből a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévő hájat, »
Ha kecskét hoz áldozatul, ajánlja fel az Úrnak, »
Azután ezeket ajánlja fel az Úrnak szánt égőáldozati eledelül: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat, »
Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért. »
a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé, »
(vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. »
Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget. »
Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot. »
„Ez legyen az áldozati adomány, amelyet Áronnak és fiainak a fölkenésük napján be kell mutatniuk: egy tized efa lisztláng mint szabályos ételáldozat: az egyik fele reggel, a másik fele este. »
Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául. »
„Mondd meg Áronnak és fiainak; a bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog. »
De ne egyenek meg olyan áldozatot, amelyet bűnért ajánlottak fel, és amelynek a vérét bevitték a megnyilatkozás sátorába, a szentélybe, engesztelésül; ezeket tűzön kell elégetni. »
Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat, »
Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja. »
Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása: »
Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot. »
Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. »
Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét. »
aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből. »
Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.” »
„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét. »
Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt. »
Az Úr törvénye kötelezi Izrael fiait, hogy ezt megadják nekik fölkenésük napján. Örök törvény ez minden utódotok számára. »
Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: „Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre.” »
A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat. »
A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így.” »
De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. »
Miután kimosták, vizsgálja meg a foltot, s ha úgy látja, hogy nem változott meg, még ha nem is terjed tovább, a tárgy akkor is tisztátalan. El kell égetni tűzben, akár a színén, akár a fonákján van a folt. »
„A leprásra megtisztulása napján ezt a törvényt kell alkalmazni: Vezessék a paphoz, »
A tisztulást végző pap állítsa a tisztulásra váró embert és ajándékát a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé. »
De ha szegény, és hiányzanak az anyagi lehetőségei, akkor csak egy bárányt hozzon jóvátételi áldozatul, s azt mutassák be a felajánlás szertartása szerint, s úgy végezzék el az emberen az engesztelés szertartását. Csak egy tized olajjal kevert lisztlángot hozzon ételáldozatul, meg egy pint olajat, »
s végül két gerlét vagy két galambot, ahogy módjában áll megszerezni – az egyiket ajánlják fel bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. »
ajánlja fel bűnért való áldozatul, a másikat meg égőáldozatul, az ételáldozattal együtt, aszerint, ahogy módjában volt megszerezni. A pap így végezze el az Úr előtt való kiengesztelődés szertartását azon, aki meg akar tisztulni.” »
A pap az egyiket ajánlja fel bűnért való, a másikat égőáldozatul. A pap így végezze el rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt vérfolyása miatt, amely tisztátalanná tette. »
Az Úr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött. »
Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bűneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát. »
és tegye a tömjént az Úr előtt a parázsra. Így a tömjén felhőjével beborítja a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládáján van, s akkor nem hal meg. »
Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát. A kiengesztelődés tábláját hétszer hintse meg az ujjával. »
Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek. »
hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből. »
hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből. »
Ha közösségi áldozatot mutattok be az Úrnak, úgy ajánljátok fel, hogy kedves legyen. »
Az áldozat napján vagy másnap kell elfogyasztani, ami harmadnapra marad belőle, azt el kell égetni tűzön. »
Aki apjának feleségével hál, az az apja meztelenségét fedi föl, azért mindkettőjüknek meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. »
„Mondd meg Áronnak: Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt. »
Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr. »
Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak. »
Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, »
a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. »
Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot, »
A pap végezze el vele a felajánlás mozdulatát az Úr előtt éppúgy, mint a kenyér zsengéjével. A két bárány mint az Úrnak adott szent dolog jusson a papnak. »
Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estéig tartózkodjatok a munkától.” »
„Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára. »
Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Az összejövetel napján ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. »
A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom. »
Mindegyik sorra tégy tiszta tömjént. Ez emlékezetül felajánlott eledel lesz, étel az Úrnak. »
Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz, »
De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz. »
de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni. »
Barmainak elsőszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról, kecskéről van szó, az az Úré. »
B) A véglegesen felajánlott dolgok. »
Amit az ember átokesküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átokesküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré. »
Ha valamely embert átokesküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia. »
és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként, »
Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy „ajándékul”, Izrael fiai adják őket neki tulajdonul. »
Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve. »
Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.” »
és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egyesztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául, »
Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak. »
Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé. »
A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat. »
Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. »
Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, »
végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka. »
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, »
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka. »
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, »
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka. »
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, »
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka. »
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, »
s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka. »
Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, »
és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka. »
S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele. »
Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással, »
Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket. »
Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak. »
E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” »
Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. »
A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. »
A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől. »
az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egytized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve. »
Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő­ vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak, »
amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot. »
Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre. »
ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak. »
Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.” »
bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára.” »
Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül. »
Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!” »
Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta. »
Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak, (szintén) neked adom. »
A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt. »
A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét. »
Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak.” »
„Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét. »
Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről és a bor a sajtóból. »
Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként. »
Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból, »
Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek.” »
Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek.” »
Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.” »
Az ehhez hozzátartozó italáldozat egynegyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak. »
Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak, »
S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyéves, hibátlan bárányt – csak hibátlant lehet –, »
Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. »
A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra. »
Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. »
A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére. »
A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból, kecskéből egyaránt. »
A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak, mint az Úrnak felajánlott adományt. »
30 500 szamár – belőle ajándék az Úrnak 61 –, »
és 16 000 ember – közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. »
Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” »
Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16 750 sékelt tett ki. »
Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, »
Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. »
Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján. »
Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek: »
Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek: »
Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. »
Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét. »
Így beszéltek: „Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy – sorsot vetve – oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak. »
Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott. »
A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. »
Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok. »
Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, »
Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: »
Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését. »
akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat, »
A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek. »
Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!” »
Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. »
Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. »
a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. »
Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüstsékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el. »
akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüstsékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle. »
mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. »
Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. »
Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára. »
faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot, »
Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. »
Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: »
Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. »
Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. »
Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján. »
Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. »
Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?” »
Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. »
Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. »
Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt. »
végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján, »
Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben. »
A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg. »
A másik oldalon kelet felé eljutott Bet-Dagonig és érintette Zebulunt, a Juftachel völgyét északon, továbbá Bet-ha-Emeket és Neielt és Kabul táján ért véget. Északon hozzátartozott »
Manassze törzse egyik felének Básánban adott Mózes földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk: »
Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt. »
Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: „Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján.” »
Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül. »
Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. »
Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. »
József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett. »
Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben. »
Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” – felelte az Úr. »
Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál.” »
Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny. »
Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: „Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta.” »
Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát. »
Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája. »
Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában. »
Azután Szichem előkelői és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll. »
ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek. »
Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről. »
Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket. »
Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” »
Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jazerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? »
akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” »
Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.” »
akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból. »
Apja és anyja így szólt hozzá: „Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?” De Sámson így válaszolt apjának: „Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem.” »
A filiszteusok kérdezgették: „Ki tette ezt?” Ezt a választ kapták: „Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét és a barátjának adta.” Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját. »
Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek – mint tűztől perzselt fonalak – lemállottak kezéről. »
A gázai embereknek tudtul adták: „Itt van Sámson!” Őrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: „Napkeltéig várunk, aztán megöljük.” »
Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére és ott letette. »
Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1 100 ezüstpénzt. »
Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje. »
Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” »
Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. »
Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. »
Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon-sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik. »
Ne félj hát, leányom! Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy. »
Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!” »
A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. „Noéminak fia született” – mondták –, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak. »
Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. »
Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.” »
Sámuel születése és felajánlása. »
Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: „Ajándékozzon neked az Úr ettől az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak.” Aztán visszatértek otthonukba. »
A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy „odavan Izrael becsülete”, az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt. »
Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé. »
Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt. »
De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt. »
Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: „Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!” »
Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: „Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni.” »
Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál… találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstény szamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért? »
Saul ezt válaszolta nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek.” Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit. »
Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellészegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: „Ugyan mit segíthet ez rajtunk?” S lenézték és nem vittek neki ajándékot. »
Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitől vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erőszakhoz? Kitől fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” »
De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre. »
Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette – mintegy hatszáz férfi. »
Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, csak Saulnak és fiának, Jonatánnak volt ilyen. »
Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előőrséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot. »
Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment. »
Ekkor Saul azt mondta Achijának: „Hozd ide az efodot!” Abban az időben ugyanis ő viselte az efodot Izrael fiai előtt. »
Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia. »
Sámuel azonban ezt felelte neki: „Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál. »
Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: „Ne kövessen el a király bűnt szolgája, Dávid ellen, hiszen ő sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. »
Holnapután meg még inkább észreveszik, hogy eltűntél. Akkor légy ott azon a helyen, ahol a baj napján elrejtőztél, a mellett a kőrakás mellett. »
Jonatán válaszolt apjának, s e szavakat intézte hozzá: „De hát miért kell meghalnia? Mit tett?” »
Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. »
Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört. »
Azt mondta szolgájának: „Fuss és keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.” Míg a szolga futott, kilőtte fölötte a nyilát. »
Ezután Jonatán odaadta fegyverét a szolgájának, és azt mondta neki: „Menj, és vidd vissza a városba!” »
Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre. »
Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának. »
És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján. »
Ha valaki találkozik ellenségével, hagyja tán, hadd menjen békén az útján? Fizesse vissza neked az Úr azt a jót, amit ma tettél velem! »
És most, fordítsd, uram, ezt az ajándékot, amelyet szolgálód hozott, embereid hasznára, akik veled tartanak. »
Szif lakói elmentek Gibeába, és így szóltak Saulhoz: „Nem Dávid rejtőzik Hachila dombján, a puszta szélén?” »
Saul erre azt mondta Dávidnak: „Légy áldott, fiam, Dávid! Minden bizonnyal szerencsés leszel és eléred célodat.” Dávid ment az útján, Saul meg hazatért. »
Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.” »
Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: „Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledőlt. »
Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét. »
Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?” »
Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.” »
S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép. »
Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől követelt, valamint a Hadad-Ezertől, Rechob fiától, Coba királyától szerzett zsákmányból felajánlott. »
Erre Ciba azt felelte a királynak: „Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának.” Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia. »
Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” »
Erre Dávid azt mondta Urijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap »
s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el. »
Most azt mondta Amnon Támárnak: „Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek.” Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába. »
Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta, és port szórt feléje. »
Csak épp átkíséri szolgád a királyt a Jordánon – miért ajánl hát fel a király nekem ilyen jutalmat? »
majd Benjamin földjén, Celában eltemették, Saulnak és fiának, Jonatánnak a csontjait, valamint a kivégzettek csontjait, Saul apjának, Kisnek a sírboltjában. Amikor eleget tettek Dávid rendelkezéseinek, az Isten megkönyörült az országon. »
Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt. »
Erre ők hárman keresztülhatoltak a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő forrásból, aztán fogták és elvitték neki. De nem itta meg, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak. »
Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz.” Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: „Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!” »
Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: „Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak. »
Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján. »
s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor – azt mondta – sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. »
Salamon király így válaszolt anyjának: „Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!” »
Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!” »
Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében. »
S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked.” »
Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény. »
A hátsó rész kapujának félfáját olajfából készíttette, ötszögűre faragott ászokfából, »
A szövetség ládájának átvitele. »
Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, »
A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak, amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr. »
akkor megerősítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. »
S mindenki hozta ajándékát: ezüst­ és aranyedényeket, öltözékeket, fegyvereket, fűszereket, lovakat és öszvéreket, évről évre. »
Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. »
Elindultak Midiánból és Paranba értek. Paranból embereket vittek magukkal és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik. »
A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán. »
Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király. »
De ő nem ügyelt a tanácsra, amit a vének adtak neki, hanem a fiatalokra hallgatott, akik vele nőttek fel és a pártján álltak. »
Fölment az oltárhoz, amelyet épített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, amelyet maga gondolt ki; s ünnepet rendezett Izrael fiainak, és fölment az oltárhoz áldozatot bemutatni. »
Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.” »
Az Úr templomába vitette atyja s a maga fogadalmi ajándékait – ezüstöt, aranyat, edényeket. »
„Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!” »
Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében és atyja nyomdokaiba lépett a bűn útján, ahova az Izraelt vezette. »
Isszachár házából Bása, Achijának a fia összeesküvést szőtt ellene. Le is győzte Bása Gibbetonnál, amely a filiszteusoké volt, míg Nadab és egész Izrael Gibbetont tartotta megszállva. »
Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidóniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baálnak szolgálni, őt imádni. »
Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: „Nézd, él a fiad!” »
De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: „Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” »
Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt. »
Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján. »
S még azt is megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk fel ellene?” „Az Edom pusztáján vivő úton” – felelte. »
Így panaszkodott apjának: „A fejem, a fejem!” Az meghagyta az egyik szolgának: „Vidd vissza anyjához!” »
Elizeus visszatért Gilgalba. Éppen éhínség uralkodott az országban. Amikor a prófétatanítványok egyszer ott ültek előtte, szólt szolgájának: „Tégy fel egy nagy fazekat és főzz valami ételt a prófétatanítványoknak!” »
Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!” »
„Ha akarsz, végy akár kettőt!” – felelte Naamán és biztatta. Erre belekötött két talentumot két zsákba és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte. »
Elizeus így válaszolt:„Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az időben Szamária kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel.” »
Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: „Két szea árpa holnap ebben az időben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamária kapujánál.” »
A király tehát így szólt Hazaelhez: „Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebből a betegségből.” »
Hazael eléje ment, s vitt magával ajándékot Damaszkusz drágaságaiból negyven tevére való rakományt. Amikor odaért, eléje lépett és így szólt: „Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád. Ezt kérdezteti: Fölépülök-e ebből a betegségből?” »
Achaszja huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Atalja volt a neve, s Izrael királyának, Omrinak volt az unokája. »
Acháb házának útján járt, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rokonságban volt Acháb házával. »
Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen »
Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele. »
Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!” »
Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr: »
Akkor elindult, és elment Szamáriába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. »
Erre megparancsolta: „Fogjátok el őket élve!” S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve. »
De azért az Úr így szólt Jehuhoz: „Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” »
Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. »
a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket. »
Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt. »
Joás megparancsolta a papoknak: „Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz, »
Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: „A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta. »
Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamáriában, negyvenegy esztendőre. »
Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette. »
Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamáriában, hat hónapra. »
Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: „Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” Így teljesedett be. »
Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamáriában. »
Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Menachem lett Izrael királya Szamáriában, tíz esztendőre. »
Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamáriában, két esztendőre. »
Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamáriában, a királyi palota bástyájában megölte… Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király. »
Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamáriában, húsz esztendőre. »
Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király. »
hanem Izrael királyainak útján járt. Sőt, tűzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. »
Abban az időben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erősek a harchoz. »
Ugyanakkor fogta Acház az Úr templomában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékba Asszíria királyának. »
Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: „A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő­ és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véres áldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom.” »
Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljákim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk: »
„Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel? »
„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére. »
„Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz. »
Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya. »
Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra. »
Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele. »
Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baálnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette. »
Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya. »
Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, ő maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré. »
A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének. »
De a káldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek. »
Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testőrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe. »
Júda királya, Jojachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Jojachinnak, és kiengedte a börtönből. »
Sobál fiai: Alján, Manachát, Ebal, Sefi és Onam. Cibeon fia: Aja és Ana. »
Ezután Hecron egybekelt Machirnak, Gileád apjának a leányával. Hatvanéves volt, amikor feleségül vette. Az Szegubot szülte neki. »
Azután megszerezte Gesurt és Aramot, Jair sátorfalvait, Kenatot és leányvárosait, összesen hatvan települést. Mindezek Machirnak, Gileád apjának fiaié voltak. »
Hecron halála után Kaleb bement Efratához, apjának, Hecronnak a feleségéhez. Ez Aschurt, Tekoa apját szülte neki. »
Sobálnak, Kirjat-Jearim apjának ezek voltak a fiai: Haroe és Haci, a manacatiták fele »
Penuel Gedor apja volt, Ezer pedig Husa apja. Ezek Hurnak, Efrata elsőszülöttének, Betlehem apjának a fiai. »
Asechurnak, Tekoa apjának két felesége volt: Helea és Naara. »
Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. »
Hodia feleségének a fiai, aki Nachamnak, a garmita Keila és a maachatita Estemoa apjának volt a nővére. »
Mesobab, Jamlech, Josa, Amacjának a fia, »
Joel, Jehu, Josibiának, Aziel fiának, Szerajának a fia, »
A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára. »
A testvére, Aszaf állt a jobbján: Aszaf Berechjahunak a fia, aki Simeának volt a fia, »
Semida fiai: Achján, Sekem, Likhi és Aniam. »
Jibneja, Jerochán fia, Ela, Uzinak, Michri fiának a fia Mesullam, Szefatjának, Jibnija fiának, Reuelnek a fia »
A leviták közül Mattitjának, a korachita Sallum elsőszülöttének kellett a serpenyőben készítendő süteményekről gondoskodnia. »
Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?” »
Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, »
valamint Cádok, egy fiatal vitéz férfi, családjának 22 vezető tagjával. »
Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát.” »
Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől. »
Ornan így válaszolt Dávidnak: „Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.” »
Simi fiai: Selomit, Haziel, Haan, hárman. Ezek Ladan családjának fejei. »
Eliezer fia: Rechabja, a fő. Eliezernek nem volt több fia, Rechabjának ellenben sok fia volt. »
De ezeket is, azokat is sorshúzás útján osztották be, hiszen fölszentelt tisztségviselőkről, Istennek a hivatalnokairól volt szó mind Eleazár, mind Itamár fiai esetében. »
Ők is sorsvetés útján léptek szolgálatba, mind a fiatal, mind az öreg, a mester a tanítvánnyal. »
Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjuk élén állottak és vitéz férfiak voltak. »
Testvéreik, a leviták az Isten házának a kincseire és a fogadalmi ajándékokra ügyeltek: »
A hadjáratokból, illetőleg a hadizsákmányból ajánlották fel, hogy Isten házát gazdagítsák. »
Mindent, amit Sámuel, a látóember, Saul, Kis fia, Abner, Ner fia és Joáb, Ceruja fia felajánlott, és általában minden adomány Selomitnak és testvéreinek őrizetére volt bízva. »
Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét, a törzsek fejeit, az osztályok vezetőit, akik a király szolgálatában álltak, az ezres csoportok fejeit, a százas csoportok fejeit, a király és fiai minden birtokának és nyájának az intézőit, az eunuchokat, a tiszteket és minden vitéz harcost. »
Dávid felállt, és ezt mondta: „Hallgassatok meg, testvéreim és népem. Én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem, »
Összes fiaim közül – az Úr ugyanis sok fiút adott nekem – a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött. »
Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit. »
A felajánlások. »
arany­ és ezüstedényekre és mindenféle művészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?” »
Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett. »
Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked. »
Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait, »
Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezer-hatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére. »
Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt. »
Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést. »
Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában. »
A szövetség ládájának átvitele. »
Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének. »
Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével. »
Azután százhúsz talentum aranyat, tömérdek fűszert, sőt még drágakövet is ajándékozott a királynak. Nem volt ahhoz fogható fűszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak. »
De Salamon király is adott ajándékot Sába királynőjének, amit csak megkívánt vagy kért, azon az értéken felül, amit ő hozott a királynak. Azután szolgáival együtt visszatért hazájába. »
Mindegyik hozott neki ajándékot is: arany­ és ezüsttárgyakat, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket évről évre. »
Azután Salamon megtért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. A fia, Rechabeám lett helyette a király. »
Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt. »
Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök időre szóló sószövetség alapján. »
Az Úr Jehosafáttal volt, mert atyjának fiatalkori útjain járt. Nem a Baálokat követte, »
Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott. »
A filiszteusok ajándékot és hűbéradót hoztak Jehosafátnak, az arabok pedig a nyájaikból hoztak: hétezerhétszáz kost és ugyanannyi kecskét. »
Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük. »
Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy. »
Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt. »
Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve. »
Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. »
Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve. »
Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe. »
Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte. »
Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték. »
Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve. »
Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált. »
Jotam huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Cádok lánya volt, Jerusa volt a neve. »
Hadat viselt Ammon fiainak királya ellen és le is győzte. Ammon fiai abban az esztendőben 100 talentum ezüstöt, 10 000 kor búzát és 10 000 kor árpát hoztak neki. Ugyanennyit ajándékoztak neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is. »
Bár Acház kifosztotta a templomot, a királyi meg a főúri palotákat, hogy ajándékot adhasson Asszíria királyának, az mégse tudott rajta segíteni. »
Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt. »
Majd Hiszkija így kezdett beszélni: „Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!” Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint. »
A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt. »
Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba. »
Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak. »
Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. »
Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt.” »
Azután Jechiel, Azarja, Nachat, Azael, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Machát, Benaja voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. »
Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. »
A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint. »
A nép élére vezéreket állított. Magához hívta őket a város kapujánál levő térségre, és buzdító beszédet intézett hozzájuk: »
Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira. »
Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyűjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fűszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat. »
Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felső lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült. »
Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra. »
Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele. »
Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt. »
Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak. »
Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zecharja és Jechiel, a templom elöljárói kétezer-hatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát. »
Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jejel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát. »
Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is. »
Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül.” »
Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen. »
Amikor megérkeztek az Úr házához Jeruzsálembe, a családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy újra fölépüljön, a maga helyén. »
Tehetségükhöz mérten 61 000 drachma aranyat, 5 000 mina ezüstöt és száz papi ruhát ajánlottak föl az istentisztelet céljára. »
Az első hónap tizennegyedik napján a száműzetés fiai megülték a húsvétot. »
Ezek után az események után Artaxerxésznek, a perzsák királyának uralkodása alatt Ezdrás, Szerajának fia, (aki) Azarja fia volt, az Hilkija fia, »
és hogy vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajánlottak fel Izrael Istenének, aki Jeruzsálemben lakik, »
valamint azt az aranyat és ezüstöt is, amelyet Babilon tartományaiban kaptál, a nép és a papok önkéntes adományaival együtt, amelyeket Istenük jeruzsálemi háza javára ajánlottak fel. »
Vigyázzatok és őrizzétek meg, amíg a papok és a leviták vezetői és Izrael családjának fejei előtt le nem méritek Jeruzsálemben az Úr házának helyiségeiben.” »
Az első hónap tizenkettedik napján indultunk el az Ahava folyótól, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünknek fölöttünk volt a keze, s megóvott minket az ellenségtől és az útonállóktól az úton. »
Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. »
A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfőket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják, »
A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallun javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá. »
Őutána Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig. »
Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett. »
Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: „Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtajait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!” »
Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal. »
Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül. »
A családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az építéshez. A kormányzó 1000 drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi ruhát adott a kincshez. »
Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkia, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam. »
Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek. »
Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. »
A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le. »
Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; »
A Forrás-kapunál fölmentek Dávid városának a lépcsőin, a fal gerincén és Dávid házának feljáróján egészen a Víz-kapuig, kelet felé. »
Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban, »
A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendőben megajándékoztam őket vele, s megettük Mózes törvényének előírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam. »
megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelőknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták. »
Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tőle: „Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni.” »
Azt felelte: „Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül.” De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtől.] De ő sem maradt adós a felelettel: „Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!” »
Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója. »
Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: „Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz. »
Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: „Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e.” »
De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.” »
Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. »
Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek, »
A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta. »
Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek – szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig. »
Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak. »
Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte. »
Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki. »
Judit Holofernesz lakomáján. »
Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem. »
Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint minden nap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta. »
Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét. »
Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak.” »
abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, »
Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében. »
Gyámapja volt Hadasszának – más néven Eszternek –, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta. »
Ámán Eszter lakomáján. »
A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: „Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” »
Eszter királyné így válaszolt: „Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. »
Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus. »
Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: „Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. »
A tizenkettedik hónapban – ez Adar hónapja –, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket. »
A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. »
Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm­ és ünnepnapként ülték meg. »
mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek. »
Ezt olvassuk bennük: „A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók előtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt.” »
Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! »
Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt? »
Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. »
tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat. »
Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? »
A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce. »
Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. »
s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, »
Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső. »
Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja. »
Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva. »
Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának. »
Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. »
Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. »
De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni? »
Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján, »
Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte, »
A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. »
Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak. »
Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert. »
Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. »
és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza, »
(A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) »
A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! »
Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében. »
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át. »
Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. »
A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. »
Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. »
Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, »
Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]! »
Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak. »
De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: „Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!” »
Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót. »
Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. »
Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz. »
Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján. »
Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek »
Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. »
Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” »
Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján. »
Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked. »
Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! »
Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. »
[Vége Izáj fia, Dávid imájának.] »
akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt, »
Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek! »
Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. »
Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak. »
Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként. »
Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét. »
Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól. »
Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! »
Hozzád kiáltok a szorongatás napján, s tudom, hogy meghallgatsz. »
Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián! »
Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban. »
Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján! »
Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság. »
Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban, »
Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam! »
Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett. »
Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, »
Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. »
Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad. »
Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. »
Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! »
132 (131). ZSOLTÁR. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA ÁTVITELÉNEK ÉVFORDULÓJÁN »
Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart. »
Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra! »
Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. »
A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján. »
Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében. »
A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA »
Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának. »
ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. »
Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked.” »
Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj! »
Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat. »
A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól. »
A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. »
Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti. »
Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére. »
A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre. »
Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli. »
A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját. »
Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog. »
Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található. »
Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen. »
Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson. »
A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról. »
A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka. »
A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt. »
A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának. »
A hamisság útján horgok és hurkok vannak, távol marad tőlük, aki félti az életét. »
Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja. »
Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján. »
Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket: »
A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. »
A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet. »
Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát. »
Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának. »
(Jaj a) nemzedéknek, amely átkozza az apját, és nem kíván semmi jót sem az anyjának. »
A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni! »
Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. »
Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. »
Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. »
Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. »
Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt? »
Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit. »
A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása. »
A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga. »
Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség. »
De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik. »
Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. »
Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! »
Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. »
Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk. »
Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi. »
vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad; »
Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. »
Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai. »
Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben. »
Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. »
Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta. »
Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te fönséged. »
Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek. »
De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát. »
A természet a kivonuláskor Izrael pártján áll. »
Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták »
[...] élőszó és írás útján. »
[...] egyre gyarapodhat a törvény szerint való élet útján. »
Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: »
Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik. »
Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. »
Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya. »
Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. »
Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se! »
Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid. »
Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. »
Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat. »
Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod. »
Féld az Urat és becsüld meg a papot, add meg neki a megillető részt: az első termést s a megszentelő áldozatot csakúgy, mint az áldozati állat lapockáját, s a felajánlott adományok elsejét. »
Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet. »
Az Úr kezében van minden sikernek a kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hozójának. »
Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. »
Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. »
Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. »
benéz az ablakán, fülel az ajtaján, »
Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg. »
Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét. »
Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó. »
Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. »
Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj. »
Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár. »
Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül. »
Aki műveli a földjét, magas kazlat rakhat, a nagyurak barátjának megbocsátják gonoszságát. »
A bölcsek szemét is elhomályosítja a nekik juttatott adomány s ajándék, és mint zabla a szájban, elhárítják a feddést. »
A balgának olyan a tanulás, mint lábnak a bilincs, mint a csuklóbilincs az ember jobbján. »
A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel. »
A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van. »
Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának. »
Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik. »
A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog. »
Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján. »
A város utcáin számadásra vonják, amikor nem is sejti, megállítják útján. »
Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. »
A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. »
Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged. »
Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján. »
A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét. »
Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki. »
A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. »
Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét. »
A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul. »
Minden gondolatuk és szívük félelme haláluk napjának szorongó várása, »
A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét. »
Minden fűnél előbb tépik ki a kákát, amely a vízben áll vagy a folyó partján. »
Aki más asztala felé kacsingat, annak az élete nem élet. Az ajándék falat a lélek fertőzése, az okos, jól nevelt ember elkerüli. »
hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, »
ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, »
az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz. »
A lány az apjának – anélkül, hogy tudná – gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék; »
Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján. »
aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a „Szent” feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz. »
Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem. »
Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott. »
mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága, »
Áronnak fiai díszes öltözékben – kezükben az Úrnak felajánlott adományok – Izrael népének egész közössége előtt, »
amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. »
Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök időkön át. »
Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.” »
Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek. »
Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja. »
Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz. »
Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz. »
A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta. »
Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete. »
Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? »
Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. »
A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felől az úton. »
Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. »
Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak. »
Ezért amijük még van, amit szereztek, megpróbálják átmenteni a Fűzfák patakján túlra. »
Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál. »
Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad. »
Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényesbőrű nép, a mindenfelé rettegett nép, az erős és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére. »
Eljákim családjának pusztulása. »
Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. »
Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. »
Jaj az efraimi részegek büszke koronájának, ragyogó ékessége hervadó virágának, amely a bortól tántorgók termékeny völgye felett van. »
Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!”? Vagy a fazék a fazekasnak: „Nem ért a dolgához!”? »
Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény­ és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. »
Minden magas hegyen és minden dombtetőn folyóvizek és patakok folynak majd a nagy öldöklés napján, azon a napon, amikor a bástyák leomlanak. »
Lehelete, mint a megáradt patak, amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján. És hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába. »
népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért! »
Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat. »
Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezőjének. »
Bojtorján nő majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája. »
A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira? »
„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! »
Akkor Izajás, Ámoc fia, üzenetet küldött Hiszkijának: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél. »
„Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet. »
Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből: »
Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában. »
Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az agyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? »
Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” És az asszonynak: „Miért szülsz?” »
Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül.” A Seregek Ura mondja ezt így. »
Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. »
Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad. »
Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott. »
Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget. »
De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz. »
Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi. »
Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi. »
„Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. »
Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának. »
Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, »
Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. »
minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. »
Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? »
Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján. »
Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának. »
Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait, »
aztán Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban. »
Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad? »
Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza.” »
Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr. »
Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat. »
Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit. »
így felelj nekik: „Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját. »
Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt. »
Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az ő napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának – ezt mondja az Úr. »
Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni. »
Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján. »
Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján. »
Jeremiás erre így válaszolt: „Mondjátok meg Cidkijának: »
Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon! »
Mert ha valóban engedelmeskedtek ennek a parancsnak, akkor Dávid trónján ülő királyok fognak bemenni e palota kapuin szekereken és lovakon, ők, szolgáik és népük. »
Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére. »
Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.] »
Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: »
Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg; »
„A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz. »
[Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] »
[Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.] »
Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. »
Ezt mondja továbbá az Úr a Dávid trónján ülő királyról és az egész népről, amely ebben a városban lakik; testvéreitekről, akiket nem hurcoltak fogságba veletek együtt. »
Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg. »
ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait – mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok [– mondja az Úr –, mert lázadást hirdetett az Úr ellen].” »
De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére. »
És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének. »
Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. »
és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. »
Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj. »
De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot. »
csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim. »
Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak. »
Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. »
azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. »
Amikor Safán fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvből felolvastak, »

Találatok a szövegben 476 találat

Számok könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 15 20A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel. 4az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egytized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve. 8Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő­ vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak, 19amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot. 21Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre. 25ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak.
  • 18 28Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak. 24Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében.” 6Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül. 7Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!” 11Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta. 12Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak, (szintén) neked adom. 14A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt. 15A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét. 19Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak.” 26„Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét. 27Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről és a bor a sajtóból. 29Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként. 30Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból, 32Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek.”
  • 1 1Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második év második hónapjának első napján így szólt az Úr Mózeshez a megnyilatkozás sátorában a Sínai pusztán: 18és a második hónap első napján összegyűjtötték az egész közösséget, hogy a családok jegyzékébe való fölvételüket a nemzetségek és családok rendjében megejtsék, név szerint felsorolva őket, húsz évtől fölfelé, egyenként,
  • 6 21Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül azután, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia. 8Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve. 12Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.” 14és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egyesztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául,
  • 8 11S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára. 13Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással, 15Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket. 21Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak.
  • 9 7és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” 3E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” 5Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. 11A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek.
  • 28 2„Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket. 7Az ehhez hozzátartozó italáldozat egynegyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak. 11Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak, 19S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyéves, hibátlan bárányt – csak hibátlant lehet –, 26Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
  • 3 9Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy „ajándékul”, Izrael fiai adják őket neki tulajdonul.
  • 7 1A szekerek felajánlása. III. A TÖRZSEK VEZÉREINEK ÁLDOZATI AJÁNDÉKA ÉS A LEVITÁK FÖLSZENTELÉSE 2Izrael vezérei, a családok fejei, azaz a törzsek vezetői, s a számba vettek elöljárói ajándékokat hoztak. 3Hat fedett szekeret és tizenkét marhát hoztak áldozati ajándékul az Úrnak, minden két vezérre esett egy szekér és mindegyikükre egy marha. Odavitték a hajlék elé. 10A vezérek az oltár fölszenteléséhez is elhozták az ajándékokat azon a napon, amelyen fölszentelték; a vezérek az oltár elé hozták áldozati adományaikat. 12Az első nap Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. 13Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, meg egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, 17végül a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Nachsonnak, Amminadab fiának az ajándéka. 25Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal vegyített lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, 29s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Helon fiának, Eliabnak az ajándéka. 37Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, 41s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Curisaddai fiának, Selumielnek az ajándéka. 49Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, 53s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ammihud fiának, Elisamának az ajándéka. 61Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal kevert lisztlánggal, ételáldozat céljára, 65s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Gidoni fiának, Abidannak az ajándéka. 73Az ő ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő olajjal kevert lisztlánggal tele, ételáldozat céljára, 77és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka. 89S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.
  • 10 11A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől.
  • 16 15Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.”
  • 17 3bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára.”
  • 25 18Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek.”
  • 27 11Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.”
  • 29 1A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra. 7Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. 12A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére.
  • 31 28A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból, kecskéből egyaránt. 29A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak, mint az Úrnak felajánlott adományt. 3930 500 szamár – belőle ajándék az Úrnak 61 –, 40és 16 000 ember – közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. 50Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” 52Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16 750 sékelt tett ki.
  • 33 3Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, 8Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. 38Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján. 50Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek:
  • 35 1Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek: 30Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. 33Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét.
  • 36 2Így beszéltek: „Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy – sorsot vetve – oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak. 13Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.
Sámuel I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 9 7Saul erre azt mondta szolgájának: „Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?” 3Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: „Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!” 5Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: „Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni.”
  • 14 12Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra.” Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!” 1Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előőrséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot. 3Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment. 18Ekkor Saul azt mondta Achijának: „Hozd ide az efodot!” Abban az időben ugyanis ő viselte az efodot Izrael fiai előtt. 50Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia.
  • 1 9Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. 11Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.” 19Sámuel születése és felajánlása.
  • 2 20Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: „Ajándékozzon neked az Úr ettől az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak.” Aztán visszatértek otthonukba.
  • 4 21A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy „odavan Izrael becsülete”, az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.
  • 7 1Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.
  • 8 2Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt. 3De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt.
  • 10 2Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál… találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstény szamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért? 16Saul ezt válaszolta nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek.” Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit. 26Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellészegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: „Ugyan mit segíthet ez rajtunk?” S lenézték és nem vittek neki ajándékot.
  • 12 3Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitől vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erőszakhoz? Kitől fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!”
  • 13 5De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre. 15Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette – mintegy hatszáz férfi. 22Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, csak Saulnak és fiának, Jonatánnak volt ilyen.
  • 15 22Sámuel azonban ezt felelte neki: „Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál.
  • 19 4Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: „Ne kövessen el a király bűnt szolgája, Dávid ellen, hiszen ő sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei.
  • 20 19Holnapután meg még inkább észreveszik, hogy eltűntél. Akkor légy ott azon a helyen, ahol a baj napján elrejtőztél, a mellett a kőrakás mellett. 32Jonatán válaszolt apjának, s e szavakat intézte hozzá: „De hát miért kell meghalnia? Mit tett?” 33Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. 34Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört. 36Azt mondta szolgájának: „Fuss és keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.” Míg a szolga futott, kilőtte fölötte a nyilát. 40Ezután Jonatán odaadta fegyverét a szolgájának, és azt mondta neki: „Menj, és vidd vissza a városba!”
  • 23 19Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre. 28Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának.
  • 24 8És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján. 20Ha valaki találkozik ellenségével, hagyja tán, hadd menjen békén az útján? Fizesse vissza neked az Úr azt a jót, amit ma tettél velem!
  • 25 27És most, fordítsd, uram, ezt az ajándékot, amelyet szolgálód hozott, embereid hasznára, akik veled tartanak.
  • 26 1Szif lakói elmentek Gibeába, és így szóltak Saulhoz: „Nem Dávid rejtőzik Hachila dombján, a puszta szélén?” 25Saul erre azt mondta Dávidnak: „Légy áldott, fiam, Dávid! Minden bizonnyal szerencsés leszel és eléred célodat.” Dávid ment az útján, Saul meg hazatért.
  • 30 26Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.”
  • 31 4Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: „Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledőlt.
Királyok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 22 19De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. 53Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt. 43Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében. 34De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: „Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” 42Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt.
  • 2 19Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. 4s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor – azt mondta – sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. 22Salamon király így válaszolt anyjának: „Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!” 33Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!” 46Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.
  • 3 6Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. 14S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked.”
  • 7 51Amikor minden munka befejeződött, amit Salamon király az Úr temploma számára végeztetett, Salamon atyjának, Dávidnak fogadalmi ajándékait is oda vitette. Az ezüstöt és az aranyat, valamint a fölszerelési tárgyakat az Úr templomának kincstárában helyezte el.
  • 10 10Aztán a királynak ajándékozott 120 aranytalentumot, s rengeteg fűszert és drágakövet. Soha többé nem került be (az országba) annyi fűszer, mint amennyit Sába királynője ajándékozott Salamon királynak. 13De Salamon király is odaajándékozott Sába királynőjének mindent, ami csak megtetszett neki s amit csak kívánt, azonkívül is, amit királyi nagylelkűségből ajándékozott neki. Aztán Sába királynője útnak indult és visszatért földjére, szolgáival együtt. 25S mindenki hozta ajándékát: ezüst­ és aranyedényeket, öltözékeket, fegyvereket, fűszereket, lovakat és öszvéreket, évről évre.
  • 16 22A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép győzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király. 31Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidóniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baálnak szolgálni, őt imádni.
  • 1 43Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: „Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak. 49Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján.
  • 5 9Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény.
  • 6 31A hátsó rész kapujának félfáját olajfából készíttette, ötszögűre faragott ászokfából,
  • 8 1A szövetség ládájának átvitele. 59Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, 66A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak, amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.
  • 9 5akkor megerősítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
  • 11 4Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. 18Elindultak Midiánból és Paranba értek. Paranból embereket vittek magukkal és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik. 27A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán. 43Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.
  • 12 8De ő nem ügyelt a tanácsra, amit a vének adtak neki, hanem a fiatalokra hallgatott, akik vele nőttek fel és a pártján álltak. 33Fölment az oltárhoz, amelyet épített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, amelyet maga gondolt ki; s ünnepet rendezett Izrael fiainak, és fölment az oltárhoz áldozatot bemutatni.
  • 13 7Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.”
  • 15 15Az Úr templomába vitette atyja s a maga fogadalmi ajándékait – ezüstöt, aranyat, edényeket. 19„Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!” 26Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében és atyja nyomdokaiba lépett a bűn útján, ahova az Izraelt vezette. 27Isszachár házából Bása, Achijának a fia összeesküvést szőtt ellene. Le is győzte Bása Gibbetonnál, amely a filiszteusoké volt, míg Nadab és egész Izrael Gibbetont tartotta megszállva.
  • 17 23Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: „Nézd, él a fiad!”
Királyok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 12 19Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól. 2Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt. 5Joás megparancsolta a papoknak: „Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz,
  • 22 12Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának: 1Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya. 2Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra. 14Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele.
  • 18 2Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták és Zacharjának volt a lánya. 18Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljákim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk: 19„Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel?
  • 20 12Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől. 5„Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz.
  • 2 13Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.
  • 3 8S még azt is megkérdezte: „Melyik úton vonuljunk fel ellene?” „Az Edom pusztáján vivő úton” – felelte.
  • 4 19Így panaszkodott apjának: „A fejem, a fejem!” Az meghagyta az egyik szolgának: „Vidd vissza anyjához!” 38Elizeus visszatért Gilgalba. Éppen éhínség uralkodott az országban. Amikor a prófétatanítványok egyszer ott ültek előtte, szólt szolgájának: „Tégy fel egy nagy fazekat és főzz valami ételt a prófétatanítványoknak!”
  • 5 15Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!” 23„Ha akarsz, végy akár kettőt!” – felelte Naamán és biztatta. Erre belekötött két talentumot két zsákba és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.
  • 7 1Elizeus így válaszolt:„Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az időben Szamária kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel.” 18Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: „Két szea árpa holnap ebben az időben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamária kapujánál.”
  • 8 8A király tehát így szólt Hazaelhez: „Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebből a betegségből.” 9Hazael eléje ment, s vitt magával ajándékot Damaszkusz drágaságaiból negyven tevére való rakományt. Amikor odaért, eléje lépett és így szólt: „Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád. Ezt kérdezteti: Fölépülök-e ebből a betegségből?” 26Achaszja huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Atalja volt a neve, s Izrael királyának, Omrinak volt az unokája. 27Acháb házának útján járt, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rokonságban volt Acháb házával.
  • 9 7Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen 21Erre Jorám megparancsolta: „Fogjatok be!” Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele. 23Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: „Árulás, Achaszja!” 25Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: „Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr:
  • 10 12Akkor elindult, és elment Szamáriába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel. 14Erre megparancsolta: „Fogjátok el őket élve!” S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve. 30De azért az Úr így szólt Jehuhoz: „Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.”
  • 11 16Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg. 19a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket.
  • 14 9Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: „A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta. 23Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamáriában, negyvenegy esztendőre.
  • 15 3Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette. 8Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamáriában, hat hónapra. 12Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: „Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” Így teljesedett be. 13Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamáriában. 17Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Menachem lett Izrael királya Szamáriában, tíz esztendőre. 23Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamáriában, két esztendőre. 25Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamáriában, a királyi palota bástyájában megölte… Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király. 27Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamáriában, húsz esztendőre. 38Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.
  • 16 3hanem Izrael királyainak útján járt. Sőt, tűzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. 5Abban az időben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erősek a harchoz. 8Ugyanakkor fogta Acház az Úr templomában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékba Asszíria királyának. 15Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: „A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő­ és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véres áldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom.”
  • 19 10„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére.
  • 23 4Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baálnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette. 36Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya.
  • 25 1Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, ő maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré. 3A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének. 5De a káldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek. 8Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testőrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe. 27Júda királya, Jojachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Jojachinnak, és kiengedte a börtönből.
Krónikák II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 34 20Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Safán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Safán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának: 2Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra. 22Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele.
  • 8 14Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.
  • 20 32Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében. 31Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.
  • 26 11Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével. 8Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált.
  • 29 17Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek. 1Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt. 31Majd Hiszkija így kezdett beszélni: „Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!” Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint. 33A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt.
  • 30 24Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg. 15Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba. 17Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak.
  • 31 12hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére. 6Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. 10Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt.” 13Azután Jechiel, Azarja, Nachat, Azael, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Machát, Benaja voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. 14Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. 17A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint.
  • 32 23Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzet között. 6A nép élére vezéreket állított. Magához hívta őket a város kapujánál levő térségre, és buzdító beszédet intézett hozzájuk: 8Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira. 27Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyűjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fűszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat. 30Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felső lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült.
  • 2 17Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezer-hatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.
  • 3 1Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt. 2Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést.
  • 5 1Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában. 2A szövetség ládájának átvitele.
  • 6 10Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének.
  • 7 10Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.
  • 9 9Azután százhúsz talentum aranyat, tömérdek fűszert, sőt még drágakövet is ajándékozott a királynak. Nem volt ahhoz fogható fűszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak. 12De Salamon király is adott ajándékot Sába királynőjének, amit csak megkívánt vagy kért, azon az értéken felül, amit ő hozott a királynak. Azután szolgáival együtt visszatért hazájába. 24Mindegyik hozott neki ajándékot is: arany­ és ezüsttárgyakat, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket évről évre. 31Azután Salamon megtért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. A fia, Rechabeám lett helyette a király.
  • 13 2Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt. 5Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök időre szóló sószövetség alapján.
  • 17 3Az Úr Jehosafáttal volt, mert atyjának fiatalkori útjain járt. Nem a Baálokat követte, 5Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott. 11A filiszteusok ajándékot és hűbéradót hoztak Jehosafátnak, az arabok pedig a nyájaikból hoztak: hétezerhétszáz kost és ugyanannyi kecskét.
  • 18 9Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük. 21Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy. 34Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt.
  • 21 3Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.
  • 22 2Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve. 3Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe. 8Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte.
  • 23 15Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték.
  • 25 1Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve.
  • 27 1Jotam huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Cádok lánya volt, Jerusa volt a neve. 5Hadat viselt Ammon fiainak királya ellen és le is győzte. Ammon fiai abban az esztendőben 100 talentum ezüstöt, 10 000 kor búzát és 10 000 kor árpát hoztak neki. Ugyanennyit ajándékoztak neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is.
  • 28 21Bár Acház kifosztotta a templomot, a királyi meg a főúri palotákat, hogy ajándékot adhasson Asszíria királyának, az mégse tudott rajta segíteni.
  • 35 1Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt. 7Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak. 8Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zecharja és Jechiel, a templom elöljárói kétezer-hatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát. 9Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jejel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát. 12Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is.
Tóbiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 13 11Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre.
  • 6 18Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!” Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle.
  • 9 6Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.”
  • 1 8A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendőben megajándékoztam őket vele, s megettük Mózes törvényének előírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam.
  • 2 12megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelőknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták. 13Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tőle: „Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni.” 14Azt felelte: „Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül.” De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtől.] De ő sem maradt adós a felelettel: „Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!”
  • 3 7Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója.
  • 5 1Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: „Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz. 9Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: „Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e.”
  • 7 11De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.”
  • 11 15Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához.
Teremtés könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 13 7Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.)
  • 23 11„Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” 16Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja.
  • 24 53Azután a szolga előhozta az ezüst- és aranyékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. 28A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt. 30Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: „Így beszélt hozzám az az ember…”, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, 67Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.
  • 29 12Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának.
  • 2 20Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
  • 3 14Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. 17Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. 18Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.
  • 7 11Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái.
  • 8 4Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. 5A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. 13Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. 14A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.
  • 10 21Szemnek, Éber fia ősatyjának, Jáfet idősebb testvérének is születtek fiai.
  • 11 28Hárán meghalt, atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Urban. 29Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt.
  • 12 16Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki.
  • 17 19De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek.
  • 18 19Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki.”
  • 19 1A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük,
  • 21 8Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. 14Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott.
  • 25 6Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre.
  • 26 15A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. 17Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek.
  • 27 11Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: „De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok. 14Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti. 19Jákob ezt mondta atyjának: „Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked.” 23Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását. 31Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: „Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked.” 34Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, atyám!”
  • 28 2Kelj útra és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! 5Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez. 8Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak.
  • 30 6Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte. 14Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.” 20Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte. 27Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben… jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.”
  • 31 19Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit. 53Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!” Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira.
  • 32 14Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére: 19akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön.” 21„Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön.” Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad. 22Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát. 23De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
  • 33 5Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim – válaszolta –, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” 10De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. 11Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta. 19A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól.
  • 34 12Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” 13Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták.
  • 35 25Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali. 26Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek.
  • 36 9Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai: 20Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ana, 24Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette. 43Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.
  • 37 2Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?”
  • 38 9Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.
  • 41 17A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. 37A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. 43Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé.
  • 42 37Ruben ezt válaszolta atyjának: „Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked.”
  • 43 8Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. 11Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. 15A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. 26Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. 29Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.”
  • 45 22Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát. 23Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára.
  • 47 12József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.
  • 48 9József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” 18Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.”
  • 49 13Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. 24De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait,
  • 50 8továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. 10Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.
Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 12 18Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. 3Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. 22Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. 29Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére.
  • 22 29Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem. 15Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. 16De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak. 28Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem.
  • 23 8Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. 18Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra.
  • 36 3Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak. 11Azután az egész összeillesztett lap legszélső darabjának a szegélyére kék bíborból hurkokat erősített, ugyanígy a másik összeillesztett lap szegélyére is.
  • 38 24Az arany, amit a szentély különféle munkájának elvégzésénél felhasználtak, mind fogadalmi ajándék volt, s huszonkilenc talentumot és hétszázharminc sékelt tett ki a szentély mértékegységében. 29A fogadalmi ajándék gyanánt felajánlott bronz hetven talentumot és kétezernégyszáz sékelt tett ki. 15Az udvar kapujának másik oldalán szintén tizenöt könyöknyi függöny, s hozzá három oszlop a talpakkal. 18Az udvar kapujának függönye műszövéssel készült, kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenvászonból. Hossza húsz könyök volt, a magassága – szélességének megfelelően – öt könyök, éppúgy mint az udvar függönyei.
  • 1 22Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”
  • 2 16Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait.
  • 3 1Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.
  • 7 15Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, 24Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét.
  • 11 5Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte.
  • 14 2„Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján. 30Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján.
  • 16 1Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. 14Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön.
  • 18 24Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki.
  • 21 8Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja. 22Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel. 26Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát. 27Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát. 32Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüstsékelt, s az állatot meg kell kövezni.
  • 24 5Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.
  • 25 18Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. 19Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. 22Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok. 30Az asztalon rakd ki elém mindig a felajánlott kenyereket.
  • 27 3Csinálj hozzá megfelelő edényeket a háj hamujának elviteléhez, továbbá a szükséges lapátokat, csészéket, villákat és serpenyőket. Ezeket az edényeket bronzból készítsd.
  • 28 29Áron így hordozza a szíve fölött Izrael fiainak neveit, amelyek a kinyilatkoztatás melltáskáján vannak, valahányszor belép a szentélybe. Így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt. 38Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát.
  • 29 24add mindezt Áronnak és fiainak a kezébe, hogy lengetéssel felajánlják az Úrnak. 26Vedd ezután a beiktatási áldozatra szánt kos szegyét és lengetéssel ajánld fel az Úrnak. Ez a te részed lesz. 27A meglengetett szegyet és lapockát, amelyet a beiktatási áldozatra szánt kosból ajánlanak fel, szenteld Áronnak és fiainak. 28Ezek Áronnak és fiainak járnak, mint Izrael fiaitól kapott örök járandóság. Ez ugyanis lengetéssel felajánlott áldozat, s azt Izrael fiainak közösségi áldozatából le kell adni, mint az Úrnak járó részt.
  • 30 10Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.”
  • 34 25Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. 27Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel.”
  • 35 5Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, 17az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, 22Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. 24Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda.
  • 37 7Csinált hozzá két aranykerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén:
  • 39 18A láncocska másik végét a két horgocskára erősítették, ezeket pedig az efod két vállpántjának elejére.
  • 40 2„Az első hónap első napján állítsd fel a találkozás sátorának hajlékát, 17A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot.
Leviták könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 13Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek. 7Ha rostélyon sült áldozatot ajánlasz fel, a lisztlángot olajjal készítsd el. 12Ezeket csak mint zsengeáldozatot ajánlhatjátok fel az Úrnak, de megbékélés illatául ne kerüljenek az oltárra.
  • 7 16Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon, 3Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat, 9Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja. 11Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása: 13Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot. 14Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. 18Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét. 20aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből. 21Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.” 29„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét. 30Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt. 36Az Úr törvénye kötelezi Izrael fiait, hogy ezt megadják nekik fölkenésük napján. Örök törvény ez minden utódotok számára.
  • 20 17Ha valaki feleségül veszi nővérét, apjának lányát vagy anyjának lányát, s fölfedik egymás meztelenségét, az gyalázatos dolog. Ki kell őket irtani népük tagjainak színe előtt. Mivel feltárta nővérének meztelenségét, viselje bűnének büntetését. 11Aki apjának feleségével hál, az az apja meztelenségét fedi föl, azért mindkettőjüknek meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.
  • 21 21Áronnak egyetlen papi ivadéka sem ajánlhatja fel az Úr eledelét, ha betegségben szenved. Ha beteg, ne közeledjék, hogy felajánlja Isten áldozati eledelét. 17„Mondd meg Áronnak: Ha valaki utódaid közül bármelyik nemzedékben valamilyen betegségben szenved, ne közeledjék, hogy felajánlja Istennek az áldozati eledelt.
  • 23 12s a bemutatás napján ajánljatok fel az Úrnak égőáldozatul egy egyéves hibátlan bárányt, 38az Úrnak szombatján, az Úrnak hozott ajándékokon, a fogadalmi és önkéntes adományokon kívül. 5Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, 6a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. 11Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot, 20A pap végezze el vele a felajánlás mozdulatát az Úr előtt éppúgy, mint a kenyér zsengéjével. A két bárány mint az Úrnak adott szent dolog jusson a papnak. 32Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap kilencedik napjának estéjétől a következő estéig tartózkodjatok a munkától.” 34„Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján lesz a hét napig tartó sátoros ünnep az Úr számára. 36Hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be áldozatot az Úrnak. Az összejövetel napján ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. 39A hetedik hónap tizenötödik napján, amikor már betakarítottátok a föld termését, üljetek hétnapos ünnepet az Úrnak. Az első és a nyolcadik napon legyen teljes nyugalom.
  • 25 9A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. 49Kiválthatja apai nagybátyja, nagybátyjának a fia vagy családjának bármelyik tagja, vagy ha megvan rá a lehetősége, saját magát is kiválthatja.
  • 1 3Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak. 5Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll.
  • 3 1Aki közösségi áldozatot mutat be, és szarvasmarhát ajánl fel, az hibátlan hímet vagy nőstényt áldozzon fel az Úrnak. 3Az áldozat egy részét ajánlja fel, mint az Úrnak szánt eledelt: a hájat, amely a belek fölött van, 6Ha valaki a nyájból áldoz fel közösségi áldozatul az Úrnak, hibátlan hímet vagy nőstényt ajánljon fel. 7Ha bárányt mutat be, ajánlja fel az Úrnak. 9Ebből a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévő hájat, 12Ha kecskét hoz áldozatul, ajánlja fel az Úrnak, 14Azután ezeket ajánlja fel az Úrnak szánt égőáldozati eledelül: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat,
  • 4 3Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért. 14a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé, 23(vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.
  • 5 4Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget. 25Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot.
  • 6 13„Ez legyen az áldozati adomány, amelyet Áronnak és fiainak a fölkenésük napján be kell mutatniuk: egy tized efa lisztláng mint szabályos ételáldozat: az egyik fele reggel, a másik fele este. 14Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául. 18„Mondd meg Áronnak és fiainak; a bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog. 23De ne egyenek meg olyan áldozatot, amelyet bűnért ajánlottak fel, és amelynek a vérét bevitték a megnyilatkozás sátorába, a szentélybe, engesztelésül; ezeket tűzön kell elégetni.
  • 10 4Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: „Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre.” 14A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat. 15A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így.”
  • 13 7De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. 55Miután kimosták, vizsgálja meg a foltot, s ha úgy látja, hogy nem változott meg, még ha nem is terjed tovább, a tárgy akkor is tisztátalan. El kell égetni tűzben, akár a színén, akár a fonákján van a folt.
  • 14 2„A leprásra megtisztulása napján ezt a törvényt kell alkalmazni: Vezessék a paphoz, 11A tisztulást végző pap állítsa a tisztulásra váró embert és ajándékát a megnyilatkozás sátorának bejáratához, az Úr elé. 21De ha szegény, és hiányzanak az anyagi lehetőségei, akkor csak egy bárányt hozzon jóvátételi áldozatul, s azt mutassák be a felajánlás szertartása szerint, s úgy végezzék el az emberen az engesztelés szertartását. Csak egy tized olajjal kevert lisztlángot hozzon ételáldozatul, meg egy pint olajat, 22s végül két gerlét vagy két galambot, ahogy módjában áll megszerezni – az egyiket ajánlják fel bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul. 31ajánlja fel bűnért való áldozatul, a másikat meg égőáldozatul, az ételáldozattal együtt, aszerint, ahogy módjában volt megszerezni. A pap így végezze el az Úr előtt való kiengesztelődés szertartását azon, aki meg akar tisztulni.”
  • 15 30A pap az egyiket ajánlja fel bűnért való, a másikat égőáldozatul. A pap így végezze el rajta a kiengesztelődés szertartását az Úr előtt vérfolyása miatt, amely tisztátalanná tette.
  • 16 2Az Úr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött. 11Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bűneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát. 13és tegye a tömjént az Úr előtt a parázsra. Így a tömjén felhőjével beborítja a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládáján van, s akkor nem hal meg. 14Vegyen a bika véréből, és ujjával hintse meg a kiengesztelődés táblájának keleti oldalát. A kiengesztelődés tábláját hétszer hintse meg az ujjával. 29Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek.
  • 17 4hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához és felajánlana belőle az Úr hajléka előtt, az ilyen ember felelős a kiontott vérért, s ki kell irtani a népből. 9hogy elhozná a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és az Úrnak felajánlaná, az ilyen embert ki kell irtani nemzetségéből.
  • 19 5Ha közösségi áldozatot mutattok be az Úrnak, úgy ajánljátok fel, hogy kedves legyen. 6Az áldozat napján vagy másnap kell elfogyasztani, ami harmadnapra marad belőle, azt el kell égetni tűzön.
  • 22 3Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr. 15Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak.
  • 24 7Mindegyik sorra tégy tiszta tömjént. Ez emlékezetül felajánlott eledel lesz, étel az Úrnak.
  • 27 11Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz, 15De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz. 18de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedő évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni. 26Barmainak elsőszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról, kecskéről van szó, az az Úré. 27B) A véglegesen felajánlott dolgok. 28Amit az ember átokesküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átokesküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré. 29Ha valamely embert átokesküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia.
Második Törvénykönyv (Szent István Társulati Biblia)
  • 12 17Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat; 6Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését. 11akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat,
  • 16 10Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. 19A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből.
  • 17 6A halálraítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni.
  • 1 3A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki.
  • 9 10Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.
  • 10 17Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni,
  • 11 26Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek:
  • 18 1A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek. 16Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!”
  • 19 15Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni.
  • 20 10Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét.
  • 22 15a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. 19Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüstsékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el. 29akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüstsékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle.
  • 26 13mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. 14Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. 17Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára.
  • 27 6faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot,
  • 34 8Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.
Bírák könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 9 28Obed fia, Gaal így kiáltott fel: „Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaál fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki? 6Azután Szichem előkelői és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll. 18ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek. 35Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről. 44Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket.
  • 14 2Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: „Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” 6Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett. 3Apja és anyja így szólt hozzá: „Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?” De Sámson így válaszolt apjának: „Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem.”
  • 16 31Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött. 2A gázai embereknek tudtul adták: „Itt van Sámson!” Őrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: „Napkeltéig várunk, aztán megöljük.” 3Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére és ott letette.
  • 5 17Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben.
  • 6 18Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” – felelte az Úr. 26Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál.”
  • 7 12Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny. 13Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: „Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta.”
  • 8 11Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát. 27Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája. 32Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában.
  • 11 8Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” 26Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jazerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? 31akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” 37Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.”
  • 12 6akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból.
  • 15 6A filiszteusok kérdezgették: „Ki tette ezt?” Ezt a választ kapták: „Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét és a barátjának adta.” Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját. 14Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek – mint tűztől perzselt fonalak – lemállottak kezéről.
  • 17 3Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1 100 ezüstpénzt.
  • 19 3Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje. 13Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” 15Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. 26Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott.
  • 21 13Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon-sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.
Sámuel II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 11 8Aztán azt mondta Dávid Urijának: „Menj haza házadba és mosd meg a lábad.” Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. 3Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” 12Erre Dávid azt mondta Urijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap
  • 17 25Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevű izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Nachas lányával, Cerujának, Joáb anyjának nővérével.
  • 2 25Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét.
  • 3 7Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?” 29Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.” 32S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép.
  • 8 12Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől követelt, valamint a Hadad-Ezertől, Rechob fiától, Coba királyától szerzett zsákmányból felajánlott.
  • 9 11Erre Ciba azt felelte a királynak: „Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának.” Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia.
  • 12 25s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.
  • 13 10Most azt mondta Amnon Támárnak: „Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek.” Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába.
  • 16 13Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta, és port szórt feléje.
  • 19 37Csak épp átkíséri szolgád a királyt a Jordánon – miért ajánl hát fel a király nekem ilyen jutalmat?
  • 21 14majd Benjamin földjén, Celában eltemették, Saulnak és fiának, Jonatánnak a csontjait, valamint a kivégzettek csontjait, Saul apjának, Kisnek a sírboltjában. Amikor eleget tettek Dávid rendelkezéseinek, az Isten megkönyörült az országon.
  • 22 19Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt.
  • 23 16Erre ők hárman keresztülhatoltak a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő forrásból, aztán fogták és elvitték neki. De nem itta meg, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak.
  • 24 23Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz.” Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: „Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!”
Krónikák I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 26 14A keleti oldal sorshúzás útján Selemjahunak jutott. A fia, Zecharja okos tanácsokkal szolgált. Sorshúzás útján neki az északi oldal jutott. 26Ez a Selomit és testvérei őrizték a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Dávid király és a családfők felajánlottak mint az ezres, százas és más csoportok elöljárói. 6Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjuk élén állottak és vitéz férfiak voltak. 20Testvéreik, a leviták az Isten házának a kincseire és a fogadalmi ajándékokra ügyeltek: 27A hadjáratokból, illetőleg a hadizsákmányból ajánlották fel, hogy Isten házát gazdagítsák. 28Mindent, amit Sámuel, a látóember, Saul, Kis fia, Abner, Ner fia és Joáb, Ceruja fia felajánlott, és általában minden adomány Selomitnak és testvéreinek őrizetére volt bízva.
  • 1 40Sobál fiai: Alján, Manachát, Ebal, Sefi és Onam. Cibeon fia: Aja és Ana.
  • 2 21Ezután Hecron egybekelt Machirnak, Gileád apjának a leányával. Hatvanéves volt, amikor feleségül vette. Az Szegubot szülte neki. 23Azután megszerezte Gesurt és Aramot, Jair sátorfalvait, Kenatot és leányvárosait, összesen hatvan települést. Mindezek Machirnak, Gileád apjának fiaié voltak. 24Hecron halála után Kaleb bement Efratához, apjának, Hecronnak a feleségéhez. Ez Aschurt, Tekoa apját szülte neki. 52Sobálnak, Kirjat-Jearim apjának ezek voltak a fiai: Haroe és Haci, a manacatiták fele
  • 4 4Penuel Gedor apja volt, Ezer pedig Husa apja. Ezek Hurnak, Efrata elsőszülöttének, Betlehem apjának a fiai. 5Asechurnak, Tekoa apjának két felesége volt: Helea és Naara. 18Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. 19Hodia feleségének a fiai, aki Nachamnak, a garmita Keila és a maachatita Estemoa apjának volt a nővére. 34Mesobab, Jamlech, Josa, Amacjának a fia, 35Joel, Jehu, Josibiának, Aziel fiának, Szerajának a fia, 41A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára.
  • 6 24A testvére, Aszaf állt a jobbján: Aszaf Berechjahunak a fia, aki Simeának volt a fia,
  • 7 19Semida fiai: Achján, Sekem, Likhi és Aniam.
  • 9 8Jibneja, Jerochán fia, Ela, Uzinak, Michri fiának a fia Mesullam, Szefatjának, Jibnija fiának, Reuelnek a fia 31A leviták közül Mattitjának, a korachita Sallum elsőszülöttének kellett a serpenyőben készítendő süteményekről gondoskodnia.
  • 11 17Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?” 18Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak,
  • 12 29valamint Cádok, egy fiatal vitéz férfi, családjának 22 vezető tagjával.
  • 14 15Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát.”
  • 18 11Dávid király ezeket is az Úrnak ajánlotta fel azzal az ezüsttel és arannyal, amelyet a népektől zsákmányolt: Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől.
  • 21 23Ornan így válaszolt Dávidnak: „Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.”
  • 23 9Simi fiai: Selomit, Haziel, Haan, hárman. Ezek Ladan családjának fejei. 17Eliezer fia: Rechabja, a fő. Eliezernek nem volt több fia, Rechabjának ellenben sok fia volt.
  • 24 5De ezeket is, azokat is sorshúzás útján osztották be, hiszen fölszentelt tisztségviselőkről, Istennek a hivatalnokairól volt szó mind Eleazár, mind Itamár fiai esetében.
  • 25 8Ők is sorsvetés útján léptek szolgálatba, mind a fiatal, mind az öreg, a mester a tanítvánnyal.
  • 28 1Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét, a törzsek fejeit, az osztályok vezetőit, akik a király szolgálatában álltak, az ezres csoportok fejeit, a százas csoportok fejeit, a király és fiai minden birtokának és nyájának az intézőit, az eunuchokat, a tiszteket és minden vitéz harcost. 2Dávid felállt, és ezt mondta: „Hallgassatok meg, testvéreim és népem. Én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem, 5Összes fiaim közül – az Úr ugyanis sok fiút adott nekem – a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött. 19Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit.
  • 29 1A felajánlások. 5arany­ és ezüstedényekre és mindenféle művészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?” 9Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett. 14Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked. 17Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait,
Ezdrás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 7 9Az első hónap első napján kezdte meg Babilonból a költözést, és az ötödik hónap első napján már meg is érkezett Jeruzsálembe, mert fölötte volt Istenének jóságos keze. 1Ezek után az események után Artaxerxésznek, a perzsák királyának uralkodása alatt Ezdrás, Szerajának fia, (aki) Azarja fia volt, az Hilkija fia, 15és hogy vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajánlottak fel Izrael Istenének, aki Jeruzsálemben lakik, 16valamint azt az aranyat és ezüstöt is, amelyet Babilon tartományaiban kaptál, a nép és a papok önkéntes adományaival együtt, amelyeket Istenük jeruzsálemi háza javára ajánlottak fel.
  • 8 25Lemértem nekik az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, a főemberei, valamint Izrael ott található fiai az Isten háza számára ajándékul felajánlottak. 29Vigyázzatok és őrizzétek meg, amíg a papok és a leviták vezetői és Izrael családjának fejei előtt le nem méritek Jeruzsálemben az Úr házának helyiségeiben.” 31Az első hónap tizenkettedik napján indultunk el az Ahava folyótól, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünknek fölöttünk volt a keze, s megóvott minket az ellenségtől és az útonállóktól az úton.
  • 1 4Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül.” 7Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen.
  • 2 68Amikor megérkeztek az Úr házához Jeruzsálembe, a családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy újra fölépüljön, a maga helyén. 69Tehetségükhöz mérten 61 000 drachma aranyat, 5 000 mina ezüstöt és száz papi ruhát ajánlottak föl az istentisztelet céljára.
  • 6 19Az első hónap tizennegyedik napján a száműzetés fiai megülték a húsvétot.
  • 10 9Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. 16A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfőket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják,
Nehemiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 4Mellettük Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabeel fiának, Berechjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia. 15A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallun javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá. 21Őutána Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig. 23Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett.
  • 6 10Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: „Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtajait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!” 15Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal. 18Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül.
  • 7 69A családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az építéshez. A kormányzó 1000 drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi ruhát adott a kincshez.
  • 8 4Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkia, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam.
  • 9 1Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek. 10Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.
  • 11 2A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le. 4Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül;
  • 12 37A Forrás-kapunál fölmentek Dávid városának a lépcsőin, a fal gerincén és Dávid házának feljáróján egészen a Víz-kapuig, kelet felé. 44Ebben az időben embereket állítottak a felajánlott adományok és a tizedek tárolására szolgáló kamrákhoz, hogy oda gyűjtsék össze a papok és leviták részét, amely a falvak földjéről a törvény szerint megillette őket. Júda ugyanis örömét lelte a szolgálatot ellátó papokban és levitákban,
Judit könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 7 16Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának. 3Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek – szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig. 24Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak.
  • 1 3Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek,
  • 2 1A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta.
  • 8 26Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte.
  • 10 5Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki.
  • 12 10Judit Holofernesz lakomáján. 20Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.
  • 13 3Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint minden nap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta. 9Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.
  • 16 17Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak.”
Eszter könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 15Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichailnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki. 18Utána a király nagy lakomát rendezett – ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenőnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bőkezűséggel osztogatott ajándékokat. 7Gyámapja volt Hadasszának – más néven Eszternek –, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.
  • 3 12Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének – minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. 13Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul. 13Így szólt a levél: „Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetőknek.
  • 8 9Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik – azaz Sziván – hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének – minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön. 1Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus. 7Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: „Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. 12És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap – azaz Adar hónap – tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában. 12„Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét küldi! 12Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek.
  • 9 26Ezért nevezik ezeket a napokat »purim«-nak a »pur« szó alapján.” Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak, 1A tizenkettedik hónapban – ez Adar hónapja –, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket. 15A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. 17Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm­ és ünnepnapként ülték meg. 22mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek.
  • 1 0Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzséből származott, 0Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. 2abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, 5Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében.
  • 6 14Ámán Eszter lakomáján.
  • 7 2A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: „Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” 3Eszter királyné így válaszolt: „Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom.
  • 10 3Ezt olvassuk bennük: „A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók előtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt.”
Jób könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 21 30„A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.” 24Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva. 32Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.
  • 3 6Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! 23Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?
  • 4 9Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket.
  • 6 3tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.
  • 7 1Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait?
  • 18 10A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce.
  • 20 8Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. 13s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, 23Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső. 28Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja.
  • 23 12Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem.
  • 24 8Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak.
  • 26 14De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?
  • 31 9Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján, 29Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte,
  • 39 8A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
  • 40 17Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak.
  • 41 24Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert.
Zsoltárok könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 105 6Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának! 42Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
  • 1 1Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
  • 15 3és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza,
  • 18 1(A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
  • 20 2A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! 7Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében.
  • 23 6Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.
  • 27 4Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. 5A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. 12Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak.
  • 31 6Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene,
  • 32 9Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!
  • 35 20Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak. 27De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: „Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!”
  • 36 4Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
  • 37 5Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. 21Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz.
  • 41 2Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján.
  • 45 13Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek
  • 47 9Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik.
  • 50 15Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.”
  • 59 17Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján.
  • 66 15Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked.
  • 68 31Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket!
  • 72 10Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. 20[Vége Izáj fia, Dávid imájának.]
  • 73 22akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt,
  • 76 12Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek!
  • 77 3Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása.
  • 78 9Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak. 27Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként. 49Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét. 50Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
  • 81 4Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján!
  • 86 7Hozzád kiáltok a szorongatás napján, s tudom, hogy meghallgatsz. 16Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián!
  • 89 44Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban.
  • 95 8Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!
  • 97 2Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság.
  • 101 2Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban,
  • 102 3Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!
  • 110 5Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le,
  • 119 3Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. 32Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad.
  • 127 3Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.
  • 128 5Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján!
  • 132 1132 (131). ZSOLTÁR. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA ÁTVITELÉNEK ÉVFORDULÓJÁN
  • 136 22Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
  • 139 24Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
  • 140 8Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján.
  • 141 10A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
  • 145 17Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében.
Példabeszédek könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 10 1Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának.
  • 17 25Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának. 5Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen.
  • 1 8A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA 19Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának. 27ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.
  • 4 9Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked.” 14Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj!
  • 6 34Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat.
  • 11 4A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól.
  • 13 14A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére.
  • 14 2Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti. 27Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére.
  • 15 5A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre. 9Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli. 20A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját. 27Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog.
  • 16 31Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található.
  • 18 16Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson.
  • 19 13A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról. 14A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka.
  • 21 14A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt. 29A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának.
  • 22 5A hamisság útján horgok és hurkok vannak, távol marad tőlük, aki félti az életét. 8Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja.
  • 24 10Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján.
  • 25 1Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket:
  • 26 4A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. 6A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet.
  • 29 3Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát. 15Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának.
  • 30 11(Jaj a) nemzedéknek, amely átkozza az apját, és nem kíván semmi jót sem az anyjának. 17A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni!
  • 31 12Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.
Prédikátor könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 9 9Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt. 17A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.
  • 3 13Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.
  • 5 17Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. 18Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka.
  • 6 12Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt?
  • 8 8Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit.
  • 10 3A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga. 13Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség.
Énekek éneke (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 11Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!
  • 6 9De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.
  • 7 13Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
Sirák fia könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 20 10Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad. 14Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár. 23Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül. 28Aki műveli a földjét, magas kazlat rakhat, a nagyurak barátjának megbocsátják gonoszságát. 29A bölcsek szemét is elhomályosítja a nekik juttatott adomány s ajándék, és mint zabla a szájban, elhárítják a feddést.
  • 49 4Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai,
  • 0 1Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták 6élőszó és írás útján. 14egyre gyarapodhat a törvény szerint való élet útján.
  • 1 8Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: 10Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik. 13Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. 22Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya.
  • 2 2Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit.
  • 3 12Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se! 15Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid.
  • 5 7Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. 8Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat.
  • 6 10Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod.
  • 7 31Féld az Urat és becsüld meg a papot, add meg neki a megillető részt: az első termést s a megszentelő áldozatot csakúgy, mint az áldozati állat lapockáját, s a felajánlott adományok elsejét. 33Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet.
  • 10 5Az Úr kezében van minden sikernek a kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hozójának.
  • 11 26Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint.
  • 14 13Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. 16Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. 23benéz az ablakán, fülel az ajtaján,
  • 15 6Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg.
  • 17 11Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.
  • 18 16Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó. 20Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. 22Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj.
  • 21 19A balgának olyan a tanulás, mint lábnak a bilincs, mint a csuklóbilincs az ember jobbján. 21A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel.
  • 22 3A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van. 4Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának. 5Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik. 6A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog. 12Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján.
  • 23 21A város utcáin számadásra vonják, amikor nem is sejti, megállítják útján.
  • 24 23Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.
  • 26 14A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni.
  • 33 24Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.
  • 34 7Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján. 19A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét.
  • 35 6Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki.
  • 38 2A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. 28Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét.
  • 39 28A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul.
  • 40 2Minden gondolatuk és szívük félelme haláluk napjának szorongó várása, 15A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét. 16Minden fűnél előbb tépik ki a kákát, amely a vízben áll vagy a folyó partján. 29Aki más asztala felé kacsingat, annak az élete nem élet. Az ajándék falat a lélek fertőzése, az okos, jól nevelt ember elkerüli.
  • 41 21hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, 23ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod,
  • 42 5az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz. 9A lány az apjának – anélkül, hogy tudná – gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék;
  • 43 8Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.
  • 45 12aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a „Szent” feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz.
  • 46 19Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem.
  • 47 22Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott.
  • 50 8mint a tavasz rózsája, mint a patak partján virágzó liliom, mint nyári napokon a tömjénfa ága, 13Áronnak fiai díszes öltözékben – kezükben az Úrnak felajánlott adományok – Izrael népének egész közössége előtt, 14amíg ellátta az oltár szolgálatát, és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. 23Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban, (egész) Izraelnek örök időkön át.
  • 51 10Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.”
Izajás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott. 23Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.
  • 13 13Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján. 5Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.
  • 39 1Abban az időben Babilon királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegségéről és felépüléséről.
  • 66 20Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába.
  • 5 27Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja.
  • 7 23Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz. 24Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz. 25A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta.
  • 9 6Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.
  • 10 3Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? 22Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. 26A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felől az úton.
  • 15 5Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak. 7Ezért amijük még van, amit szereztek, megpróbálják átmenteni a Fűzfák patakján túlra.
  • 16 2Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.
  • 17 11Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad.
  • 18 7Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényesbőrű nép, a mindenfelé rettegett nép, az erős és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
  • 22 24Eljákim családjának pusztulása.
  • 27 4Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. 8Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján.
  • 28 1Jaj az efraimi részegek büszke koronájának, ragyogó ékessége hervadó virágának, amely a bortól tántorgók termékeny völgye felett van.
  • 29 16Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!”? Vagy a fazék a fazekasnak: „Nem ért a dolgához!”?
  • 30 6Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény­ és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. 25Minden magas hegyen és minden dombtetőn folyóvizek és patakok folynak majd a nagy öldöklés napján, azon a napon, amikor a bástyák leomlanak. 28Lehelete, mint a megáradt patak, amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján. És hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába.
  • 32 13népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért! 20Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat.
  • 34 8Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezőjének. 13Bojtorján nő majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája.
  • 36 4A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira?
  • 37 10„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! 21Akkor Izajás, Ámoc fia, üzenetet küldött Hiszkijának: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél.
  • 38 5„Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet. 9Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből: 20Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában.
  • 45 9Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az agyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? 10Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” És az asszonynak: „Miért szülsz?” 13Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül.” A Seregek Ura mondja ezt így.
  • 47 13Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. 15Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.
  • 49 7Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott. 8Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.
  • 52 12De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.
  • 54 16Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi.
  • 56 11Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi.
  • 58 3„Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat.
  • 60 14Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának.
  • 61 2Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat,
  • 63 7Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. 9minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. 11Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét?
  • 65 2Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján. 22Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának.
Jeremiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 36 10A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel őket a tekercsből, Gemarjának, Safán írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új Kapujának bejáratánál található felső udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta. 26Sőt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette őket. 6azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. 11Amikor Safán fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvből felolvastak,
  • 1 2Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait, 3aztán Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
  • 2 18Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad? 31Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza.”
  • 7 11Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr.
  • 8 6Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat.
  • 10 23Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.
  • 13 13így felelj nekik: „Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját.
  • 15 4Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt. 9Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az ő napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának – ezt mondja az Úr.
  • 16 19Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni.
  • 17 17Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján.
  • 18 17Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.
  • 21 3Jeremiás erre így válaszolt: „Mondjátok meg Cidkijának:
  • 22 2Halld az Úr szavát, Júda királya, te, aki Dávid trónján ülsz, s veled együtt szolgáid és néped is, akik átmennek ezeken a kapukon! 4Mert ha valóban engedelmeskedtek ennek a parancsnak, akkor Dávid trónján ülő királyok fognak bemenni e palota kapuin szekereken és lovakon, ők, szolgáik és népük.
  • 23 19Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére.
  • 25 1Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.] 2Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: 3Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg;
  • 26 18„A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz.
  • 27 1[Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] 7[Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.]
  • 28 1Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében.
  • 29 16Ezt mondja továbbá az Úr a Dávid trónján ülő királyról és az egész népről, amely ebben a városban lakik; testvéreitekről, akiket nem hurcoltak fogságba veletek együtt. 22Sorsuk alapján ezt az átokszót fogják majd használni Júda száműzöttjei Babilonban: Úgy tegyen veled az Úr, mint Cidkijával és Achábbal, akiket Babilon királya tűzön pörkölt meg. 32ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait – mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok [– mondja az Úr –, mert lázadást hirdetett az Úr ellen].”
  • 30 23De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére.
  • 31 40És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.
  • 32 1Cidkijának, Júda királyának 10. évében, amely megfelel Nebukadnezár 18. esztendejének, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. 12és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. 23Be is vonultak ide, és birtokukba vették. De nem akartak hallgatni a szavadra, sem törvényed útján járni; semmit sem akartak megtenni abból, amit megparancsoltál nekik, hogy tartsák meg. Ezért szakadt most rájuk ez a sok baj.
  • 33 18De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot. 21csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim. 22Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak.
  • 34 6Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben.
Józsue könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 1Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta:
  • 2 19Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk.
  • 4 19Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.
  • 5 3Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján. 10Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. 14Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?”
  • 6 25Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.
  • 8 26Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot.
  • 11 15Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
  • 13 27végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján, 32Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben.
  • 17 1A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg.
  • 19 27A másik oldalon kelet felé eljutott Bet-Dagonig és érintette Zebulunt, a Juftachel völgyét északon, továbbá Bet-ha-Emeket és Neielt és Kabul táján ért véget. Északon hozzátartozott
  • 22 7Manassze törzse egyik felének Básánban adott Mózes földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk: 10Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt. 11Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: „Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján.” 14Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül.
  • 24 3Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. 4Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. 32József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett.
Rut könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 11Ne félj hát, leányom! Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy.
  • 4 10Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!” 17A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. „Noéminak fia született” – mondták –, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.
Bölcsesség könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 12Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
  • 2 16Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.
  • 3 18Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk.
  • 4 4Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
  • 5 11vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
  • 6 14Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.
  • 7 14Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.
  • 10 16Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.
  • 13 5Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.
  • 16 21Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta.
  • 18 24Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te fönséged.
  • 19 3Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek. 17De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát. 18A természet a kivonuláskor Izrael pártján áll.