Találatok a szövegben 97 találat

A korintusiaknak írt második levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 12 ⁶Bár ha dicsekedni akarnék is, akkor sem bizonyulnék esztelennek, mivel az igazságot mondom. Mindazonáltal tartózkodom ettől, nehogy valaki bármilyen tekintetben is többre becsüljön annál, mint amit bennem lát, vagy amit tőlem hall. ¹Dicsekedni kell, bár a dicsekvés nem használ. Rátérek hát az Úrtól kapott látomásokra és kinyilatkoztatásokra.
• 1 ⁴aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat bármilyen nyomorúságban, annak a vigasztalásnak az erejében, amellyel Isten vigasztal minket.
• 3 ⁵Ez nem jelenti azt, hogy alkalmasak vagyunk valamire, vagy hogy bármit is a magunk erejének tulajdonítunk. Ellenkezőleg, alkalmasságunk Istentől van.
• 11 ¹Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem! ⁹Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok.
• 8 ⁸Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgóságának említésével a bennetek lévő szeretet valódiságát is próbára tegyem.
• 13 ⁵Önmagatokat tegyétek próbára, vajon igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel, hogy Jézus Krisztus bennetek és közöttetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.

Lukács evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 19 ⁴²és így szólt: – Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.
• 6 ⁴Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?
• 5 ²Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták. ³Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot. ⁷Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. ¹¹Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
• 8 ²²Történt pedig egy napon, hogy bárkába szállt tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: – Keljünk át a tó túlsó partjára! Elindultak. ²³Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak.
• 9 ⁵⁷Amint mentek az úton, valaki ezt mondta neki: – Követlek, bárhová is mégy.
• 10 ³Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. ²⁵Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: – Mester, mit kell tennem, hogy részem legyen az örök életben?
• 12 ²⁷Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik.
• 17 ²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.
• 22 ⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
• 11 ¹⁶Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle.
• 15 ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!

János evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 20 ²⁶Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt: – Béke veletek!
• 4 ²bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,
• 21 ¹¹Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. – ³Simon Péter így szólt hozzájuk: – Elmegyek halászni. Erre ők: – Mi is veled megyünk. Kimentek, és beszálltak a bárkába, de aznap éjjel semmit sem fogtak. ⁶Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, és majd találtok! – mondta nekik. Kivetették, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. ⁸A többi tanítvány pedig a bárkán jött ki, magukkal húzva a hallal teli hálót. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. ¹⁵Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: – Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezeket a dolgokat? – Igen, Uram, te ismered irántad való szeretetemet – válaszolja. – Legeltesd bárányaimat! – mondta neki.
• 1 ²⁹Másnap látta, hogy Jézus jön feléje. Így szólt: – Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! ³⁶Rátekintvén Jézusra, aki arra járt, így szólt: – Íme, az Isten Báránya!
• 2 ⁵Anyja így szólt a szolgákhoz: – Bármit mond nektek, tegyétek meg! ¹⁴A Templomban ökör-, juh- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált. ¹⁶A galambárusoknak ezt mondta: – Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává! ²⁵és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
• 6 ¹⁷bárkába szálltak és elindultak a tenger túlsó partjára, Kafarnaumba. Sötét volt már, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. ¹⁹Amikor mintegy huszonöt-harminc stadium nyira jártak a parttól, látják ám, hogy Jézus a tengeren járva közeledik a bárkához. Megrémültek, ²¹Ekkor fel akarták venni a bárkába, de a bárka egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. ²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más bárka, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a bárkába, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³De Tibériásból jöttek bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust. ⁴⁶Nem mintha bárki is látta volna az Atyát: csak aki Istentől van, az látta az Atyát. ⁶Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga jól tudta, hogy mire készül.
• 15 ⁷Ha megmaradtok bennem, és szavaim megmaradnak bennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket; és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon azért, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
• 16 ²³Azon a napon nem kérdeztek tőlem többé semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ³⁰Most már tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy bárki is kérdőre vonjon. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.

Az apostolok cselekedetei (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 13 ²⁸Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, azt kérték Pilátustól, hogy végeztesse ki.
• 28 ¹⁷Három nappal később magához hívatta a zsidók elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: – Testvérek, bár semmit sem vétkeztem népünk ellen vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis letartóztattak, és átadtak a rómaiaknak.
• 4 ³²A hívők egész sokasága egy szív, egy lélek volt. Senki sem mondott a vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt.
• 8 ³²Az Írásnak ezt a szakaszát olvasta: Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma nyírója előtt, úgy nem nyitja ki a száját.
• 10 ³⁵hanem mindenki kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik, bármelyik néphez tartozzék is.
• 24 ¹²Sem a Templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani.
• 25 ¹⁶Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknál nem szokás bárkit is elítélni, amíg a vádlott szemtől szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen.
• 26 ²⁶A király, akihez bátran szólok, tud ezekről. Nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami eldugott helyen történt ez.

Máté evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 21 ³²Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki. ¹²Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította,
• 4 ²¹Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta.
• 7 ¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok!
• 8 ²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt.
• 9 ¹Bárkával átkelt a másik partra, és elment a maga városába.
• 14 ⁷Ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér is, megadja neki. ¹³Amikor Jézus ezt meghallotta, bárkán távozott onnét egy lakatlan helyre, hogy magukban legyenek. A tömeg ennek hallatán gyalog utánament a városokból. ²²Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ²⁴A bárka már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, ugyanis ellenszél volt. ²⁹Mire ő így szólt: – Gyere! Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. ³²És amint beszálltak a bárkába, elült a szél.
• 15 ³⁹Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
• 19 ³Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy próbára tegyék, és ezt mondták: – Szabad-e az embernek bármilyen okból is elbocsátania a feleségét?
• 24 ³⁸Mert amint azokban a napokban az özönvíz előtt ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyiken Noé bement a bárkába,
• 26 ¹³Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
• 16 ¹A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet.
• 22 ³⁵Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle: –

A rómaiaknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 5 ⁷Hiszen még egy igaz emberért is bajosan hal meg valaki, bár egy jó emberért talán vállalja valaki a halált.
• 8 ¹⁰Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek az igazság által életet ad.
• 1 ¹⁴Adósa vagyok görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt.
• 16 ²fogadjátok őt az Úrban a szentekhez méltóan, és legyetek a segítségére, bármilyen ügyben lenne szüksége rátok, mert ő is sokaknak pártfogója lett – nekem is.

A korintusiaknak írt első levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 12 ¹²Mert ahogy a test egy, és sok tagja van, de valamennyi a test tagja, és bár sokan vannak, mégis egy test. Ugyanígy Krisztus is.
• 1 ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívás révén szenteknek, mindazokkal együtt, akik bárhol – náluk és nálunk – segítségül hívják a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét:
• 4 ⁸Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk!
• 5 ⁷Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott.
• 10 ³¹Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!

A tesszalonikaiaknak írt első levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 2 ⁷bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis oly gyengéden léptünk fel közöttetek, mint ahogy egy anya dajkálja gyermekeit.
• 1 ⁸Tőletek terjedt tovább az Úr szava, és nemcsak Makedóniába és Akhaiába, hanem mindenhová eljutott Istenbe vetett hitetek híre, úgyhogy szükségtelen is erről bármit mondanunk,

A Filemonnak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 1 ⁸Ezért, bár Krisztusban nyíltan megmondhatnám neked, hogy mi a teendő,

Péter első levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 1 ⁸Őt, noha nem láttátok, szeretitek, s bár most sem látjátok, hisztek benne, és kimondhatatlan, megdicsőült örömmel örvendeztek, ¹⁹hanem Krisztusnak – mint egy hibátlan és szeplőtelen Báránynak – a vére.
• 3 ²⁰akik egykor engedetlenek voltak, amikor Noé napjaiban Isten türelmesen várt a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen keresztül.

Péter második levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 1 ¹²Ezért mindig emlékeztetni foglak titeket ezekre, bár ismeritek mindezt, és szilárdan álltok a jelen való igazságban.
• 2 ¹⁹Szabadságot ígérnek nekik, bár ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja annak, ami legyőzi.

János első levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 3 ¹⁷Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? ²²és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte.
• 2 ²⁷Bennetek maradjon meg a tőle kapott kenet, és akkor nincs szükségetek arra, hogy bárki is tanítson titeket, mert a tőle kapott kenet – amely igaz, és nem hazug – tanít titeket mindenben. Maradjatok meg abban, ahogy tanított titeket.
• 5 ¹⁴Iránta való bátor bizalmunk alapja: bármit is kérünk akarata szerint, meghallgatja. ¹⁵Ha pedig tudjuk, hogy bármit is kérünk, meghallgat bennünket, akkor azt is tudjuk, hogy amit kértünk, azt megkapjuk.

Jelenések könyve (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 2 ²ismerem tetteid, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat; hogy próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, bár nem azok, és hazugnak találtad őket. ¹⁰Ne félj a rád váró szenvedéstől! Íme, a sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tétessetek. A szorongattatás tíz napig tart. Légy hű egészen a halálig, és neked adom az élet koszorúját.
• 3 ⁸ismerem tetteid. Nézd, ajtót nyitottam előtted, amit senki be nem tud zárni, mert bár nincs sok erőd, megtartottad tanításom, és nem tagadtad meg nevem. ¹⁵Ismerem tetteid. Tudom, hogy nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! ¹⁰Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megtartalak a kísértés órájában, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit.
• 14 ⁴Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek, és követik a Bárányt, bárhová megy is. Ők a megváltottak az emberek közül: a termés zsengéje Isten és a Bárány számára. ¹Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve. ¹⁰az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
• 5 ⁶És láttam, hogy a trón közepén és a négy élőlény, valamint a huszonnégy vén között mintegy megölve ott áll a Bárány. Hét szarva és hét szeme volt: Istennek az egész földre szétküldött hét lelke. ⁸Amikor átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel teli aranycsészéje – ezek a szentek imádságai –, ¹²és nagy hangon mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” ¹³Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengeren, valamint a bennük lévők ezt mondták: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”
• 6 ¹És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” ¹⁶ és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
• 7 ⁹Ezek után láttam, íme, egy hatalmas tömeg – amit meg sem lehetett számolni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből ott állt a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal, ¹⁰és nagy hangon kiáltották: „Az üdvösség Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” ¹⁴Így válaszoltam: „Uram, te tudod.” Ezt mondta nekem: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében. ¹⁷mert a Bárány, aki a trón közepén áll, a pásztoruk, és élő vizek forrásához vezeti őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet .”
• 11 ⁵Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és fölemészti ellenségeiket. Ha bárki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
• 12 ¹¹De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, és nem kímélték életüket mindhalálig.
• 13 ⁸A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. ¹¹Akkor láttam, hogy egy másik vadállat jön elő a földből. Két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint egy sárkány.
• 15 ³Mózesnek, Isten szolgájának és a Báránynak az énekét énekelték: Nagyok és csodálatosak tetteid, Urunk, mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid, nemzetek Királya .
• 17 ¹⁴Harcolni fognak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az urak Ura és a királyok Királya, és akik vele vannak, azok meghívottak, kiválasztottak és hűségesek.”
• 19 ⁷Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. ⁹Ezt mondja nekem: „Írd! Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd ezt mondja nekem: „Ezek Isten igaz szavai.”
• 21 ⁹Akkor odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” ¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. ²²De templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. ²³A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány. ²⁷Semmiféle tisztátalan dolog nem jut be oda. Senki sem, aki undokságot követ el vagy hazug, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
• 22 ¹És mutatott nekem egy folyót, az élet vizének folyóját, mely kristályhoz hasonlóan ragyogott, és Isten s a Bárány trónjából fakadt. ³Nem lesz többé semmiféle átok. Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki.

Márk evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 1 ¹⁹Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat javítgatták a bárkában.
• 3 ²⁸Bizony, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást mondanak is,
• 4 ¹Ismét tanítani kezdett a tengerparton. Igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte, úgyhogy egy vízen levő bárkába szállva leült, az egész sokaság pedig a tengerparton volt. ³⁶Erre, amikor elbocsátották a tömeget, magukkal vitték őt úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is volt vele. ³⁷Nagy szélvész támadt, s a hullámok úgy becsapdostak a bárkába, hogy már-már megtelt. ³⁸Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki: – Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?
• 5 ²Amint kiszállt a bárkából, azonnal szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, ²¹Amikor Jézus ismét átkelt [a bárkával] a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köréje, és ő a tenger partján maradt.
• 6 ²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz is, megadom neked, akár országom felét is!” ⁴⁵Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ⁴⁷Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
• 8 ¹⁰Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére. ¹³Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra. ¹⁴De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a bárkában. ¹¹Odajöttek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelet követeltek tőle, hogy próbára tegyék.
• 11 ¹⁵Jeruzsálembe értek. Bement a Templomba, és hozzálátott, hogy kiűzze azokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit,
• 14 ⁹Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére. ¹²A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták feláldozni, így szóltak hozzá tanítványai: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?
• 10 ²Ekkor farizeusok jöttek, és megkérdezték, szabad-e egy férfinak elbocsátania a feleségét. Ezzel akarták próbára tenni.

A galatáknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 4 ²⁰Bárcsak most nálatok lehetnék, és más hangon szólhatnék hozzátok, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
• 5 ¹⁰Ami engem illet, meg vagyok győződve felőletek az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni. Aki azonban megzavar titeket, megkapja majd büntetését, bárki legyen is az. ¹²Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik összezavarnak titeket!

Az efezusiaknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 5 ³Ahogy ez szentekhez illik, paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy pénzsóvárság szóba se kerüljön közöttetek! ²⁷hogy tündöklően állítsa maga elé az Egyházat – folt, ránc vagy bármi hasonló nélkül –, hogy szent és feddhetetlen legyen.

A kolosszeieknek írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 3 ¹¹Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, rabszolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. ¹⁷Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, általa adva hálát az Atyaistennek! ²³Bármit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és ne úgy, mint az embereknek,

A tesszalonikaiaknak írt második levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 3 ⁸Nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradozva és robotolva dolgoztunk éjjelnappal, nehogy bárkinek is a terhére legyünk.

A Titusznak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 1 ¹⁶Azt állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel tagadják. Utálatosak, engedetlenek és bármilyen jó tettre alkalmatlanok.

A zsidóknak írt levél (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 11 ⁷Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett. ³²És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. ¹⁷Hitből ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta,
• 3 ⁹ ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át.

Jakab levele (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)

• 1 ⁸Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól!
• 3 ⁴Vagy íme, a hajók, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy mégoly kicsiny kormányrúddal oda lehet őket irányítani, ahová a kormányos akarja.