Találatok a szövegben 116 találat

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 4 ¹⁸„Az Úr lelke rajtam: ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket), szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, ¹⁰Írva van: Angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzanak. ¹¹Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” ¹⁹hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, (és bosszújának napját).”
• 3 ⁴amint Izajás beszédeinek könyvében olvassuk: „A pusztában kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsenek föl minden völgyet, ⁵minden hegyet és halmot hordjanak le, ami egyenetlen, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen sima úttá,
• 19 ³⁸Nagy szóval kiáltották: „Áldott legyen a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, dicsőség a magasságban!”
• 8 ¹⁰Így válaszolt: „Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. ⁴²mert egyetlen, tizenkét éves leánya halálán volt. Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.
• 10 ²²Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” ²¹Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.
• 20 ⁴²Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, ¹⁷„Mit jelent akkor az Írás: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett? ⁴³míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.
• 7 ²⁷Róla mondja ugyanis az Írás: Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat. ³²Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz: Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok.
• 1 ⁴⁶Erre Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, ⁴⁹Mily nagy dolgokat művelt velem ő, a hatalmas és szent! ⁵⁰Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre. ⁵¹Nagyszerű dolgokat művel karja erejével: szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. ⁵²Uralkodókat taszít le a trónjukról, de fölemeli az alázatosokat. ⁵³Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. ⁵⁴Fölkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megígérte atyáinknak, ⁵⁵nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre.” ⁶⁸„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. ⁶⁹Erős szabadítót támasztott nekünk Szolgájának, Dávidnak házában. ⁷⁰Amint meghirdette szentjei által, prófétái ajkával ősidőktől fogva: ⁷¹megszabadított ellenségeinktől s mindazoktól, akik gyűlölnek minket, ⁷²irgalmas volt atyáinkhoz és megemlékezett szent szövetségéről, ⁷⁴hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt, ⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. ⁷⁷s az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnösök bocsánatában van, ⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő, ⁷⁹hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek, és lépteinket a békesség útjára vezesse.”
• 2 ¹⁴„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek.” ²⁹„Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, ³²világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.”
• 11 ²Erre így szólt hozzájuk: „Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. ⁴Bocsásd meg vétkeinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.” ⁴⁶De ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet.
• 15 ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.
• 23 ²²Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.”

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 12 ¹³Így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön, Izrael királya!” ⁴⁰„Szemüket elvakította és megkérgesítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.” ¹⁵„Ne félj, Sion leánya! Nézd csak, királyod jön szamárcsikó hátán.” ³⁸Így teljesedett be Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat, és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?”
• 1 ¹⁴ Az Ige testté lett, és köztünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. ¹⁵János hangos szóval tanúságot tesz róla: „Ő az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” ¹⁸Istent nem látta soha senki. az egyszülött Isten, aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki. ¹Az isteni Ige Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, ³Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. ⁶ Jött egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. ⁷Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. ⁸Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött), hogy tanúságot tegyen a világosságról. ⁹Az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött. ¹⁰A világban volt, Ő általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. ¹²Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, aki hisznek nevében, ¹³akik nem a vér vagy a test vágyából, nem férfi akaratából, hanem Istenből születtek. ¹⁷A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által valósult meg. ²mert Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. ⁴Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. ⁵A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl. ¹¹Tulajdonába jött, de az övéi nem fogadták be. ¹⁶Mindnyájan az ő teljességéből kaptunk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
• 19 ²⁴Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött.” A katonák így is tettek.
• 13 ¹⁸Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem, sarkát emelte ellenem.” ³³Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.
• 2 ¹¹Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.
• 3 ¹³Senki sem emelkedett föl a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van).
• 9 ³⁰„Éppen az a különös, jegyezte meg, hogy nem tudjátok honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát.
• 15 ⁹Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Az Apostolok Cselekedetei (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²⁰Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükből váljék sivatag, ne lakja senki sátrukat. Továbbá: Tisztségét kapja meg más.
• 28 ²⁷Megkérgesedett e népnek a szíve: fülükre nagyot hallanak és behunyják szemüket, hogy szemükkel ne lássanak és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. ²⁶Menj el ehhez a néphez és így beszélj: Hallván halljatok, de nem értitek, nézvén nézitek, de nem látjátok.
• 2 ¹⁷Így szól az Isten: Ez történik majd az utolsó napokban: szétárasztom minden emberre Lelkemet, fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, s álmokat álmodnak a vének. ¹⁸Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, hogy prófétái szót hallassanak. ¹⁹Csodákat támasztok fönn az égen és jeleket lenn a földön: vért és tüzet és gomolygó füstöt. ²⁰A nap árnyékba, a hold vérbe borul mielőtt az Úr napja elérkezik, az a nagy és nyilvánvaló. ²⁵hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban: Szemem előtt az Úr mindenkoron, nem inghatok meg: ő áll jobbomon. ²¹És mindenki üdvözülni fog, aki segítségül hívja az Úr nevét. ²⁶Hát szívem örvend, nyelvem énekel, és testem is békében nyugszik el. ²⁷Pokolnak lelkem, mert nem engeded, nem hagyod, rothadásra szentedet. ²⁸Az élet útját mutatod meg nékem, és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel. ³⁴Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, ³⁵míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.
• 13 ⁴¹Ide nézzetek, ti önteltek, csodálkozzatok és semmisüljetek meg! Olyan művet hajtok végre napjaitokban, hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek.” ³³az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy, én ma szültelek. ¹⁷„Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan,
• 4 ²⁶Fölkelnek a földnek királyai, az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen a fejedelmek összetanakodnak. ²⁵Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával: Miért, hogy a nemzetek háborognak? Hívságokon a népek miért agyarkodnak? ³¹Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét.
• 7 ⁴³Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek, Remfám csillagát hordoztátok magatokkal. Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket. ⁴⁹Az én trónom az ég, és a föld lábaim zsámolya. Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?
• 8 ³³Gyalázatos módon ítéltek fölötte. Utódairól ki adhat számot? Hisz élete elenyészik a földről.” ¹Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.
• 6 ⁵Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszését megnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát.
• 10 ³¹Egyszer csak egy ragyogó ruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. ³⁵Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe.
• 11 ⁵„Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért.
• 15 ¹⁷hogy a többi ember is keresse az Urat, valamint minden nép, melyet rólam neveznek el. ²⁸A Szentlélek és mi magunk is azt tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok. ³²Júdás és Szilás, akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket.
• 17 ⁶De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé. „Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták,
• 18 ¹⁷Erre a hellenista zsidók valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel mit sem törődött.
• 25 ¹⁹hanem vallásukkal kapcsolatban volt vitás kérdésük vele, meg valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 6 ⁴hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel, megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, ¹⁶Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: „Közöttük lakom és közöttük járok, Istenük leszek, ők meg az én népem. ¹⁸Akkor fölkarollak titeket, s atyátok leszek, ti meg fiaim és leányaim lesztek, mondja az Úr, a Mindenható.” ²Azt mondja ugyanis: „Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad.” ⁶tisztaságban és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte szeretetben, ⁸dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók, de mégis igazmondók, ⁹mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek, mint halálraszántak, de mégis élünk, mint összevertek, de belé nem haltak, ¹⁰mint szomorkodók, de mindig derűsek, mint szűkölködők, de sokat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan. ¹⁷Ezért távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek. ⁷igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő fegyverzetében,
• 9 ⁹Hiszen ezt olvassuk az Írásban: „Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökre megmarad.”
• 11 ²²Zsidók ők? Én is az vagyok. Izraeliták? Én is. Ábrahám ivadékai? Én is. ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést. Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam. ²⁶Sokat voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. ²⁷Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. ²³Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben. ²⁹Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
• 7 ⁴Nagy a bizalmam bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm.

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 13 ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve: fülükre nagyot hallanak és behunyják szemüket, hogy szemükkel ne lássanak és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. ³⁵Így beteljesedett a próféta jövendölése: „Példabeszédre nyitom ajkamat: hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.” ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván halljátok, de nem értitek, nézvén nézitek, de nem látjátok!
• 21 ⁴²Jézus így szólt hozzájuk: „Sohasem olvastátok az Írásban: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. ⁹Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” ⁵„Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján.” ⁴Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének:
• 2 ⁶Te Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik majd a vezér, aki népemet, Izraelt kormányozza.” ¹⁸„Kiáltás hangzik Rámában, hangos sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé.”
• 4 ¹⁶a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot pillantott meg, és világosság támadt azoknak, akik a halál árnyékában és országában laknak.” ⁶„Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled. Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” ¹⁵„Zabulón földje és Neftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
• 6 ⁹Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. ¹⁰Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. ¹²bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. ¹³és ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.
• 11 ²⁷Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. ²⁹Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. ¹⁰Ez az, akiről az Írás mondja: Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat. ²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket. ¹⁷Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok. ³⁰Az én igám édes, az én terhem könnyű.”
• 12 ¹⁸„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Rálehelem lelkemet, és hirdetni fogja az igazságot a népeknek. ²⁰A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. ²„Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni.” ¹⁹Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.
• 22 ⁴⁴Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. ³²én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” ⁴³Ő tovább kérdezte: „Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja:
• 1 ²³„Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni.” Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
• 3 ³Ő az , akit Izajás próféta említ, amikor így szól: „A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”
• 25 ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot, ³⁵mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, ³⁶mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek. ⁴³vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. ⁴¹Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült, ⁴²mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok,
• 27 ⁹Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt, a fölbecsültnek árát, kit Izrael fiai becsültek ennyire, ¹⁰és a fazekas telkéért adták oda. Így parancsolta meg nekem az Úr.”
• 7 ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
• 15 ⁸Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. ⁹Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs.”
• 20 ¹³Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁷Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát)

Pál apostol első levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 13 ¹¹Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. de mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. ¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én magam is ismert vagyok. ¹A szeretet himnusza. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. ⁸A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. ²Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, ¹³Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet. ³Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ⁵nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, ⁷mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. ⁹Tudásunk csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is. ¹⁰de amikor eljön a beteljesedés, ami töredékes, véget ér.
• 2 ⁹Itt inkább az Írás szava érvényes: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.”
• 4 ¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban, Mi gyöngék vagyunk, ti erősek, ti megbecsültek, mi megvetettek. ¹²Nincs otthonunk és a kezünk munkájával fáradunk. Átkoznak minket, de mi áldást mondunk. Üldöznek minket, de mi elviseljük. ¹³Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig. ¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk,
• 1 ¹⁹Hiszen írva van: „Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom.” ²³Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, ²²A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességeket keresnek.
• 3 ²⁰Továbbá: „Az ember gondolata előtte tárva van: mint egy lehelet, neki mind olyan.”
• 15 ⁵⁵„A győzelem elnyelte a halált: halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” ⁴²Ilyen a holtak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. ⁵²hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak föl, mi pedig elváltozunk.
• 6 ⁷Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást?
• 14 ¹Törekedjetek a szeretetre! Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. ²⁸Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel.

Pál apostol első levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹⁶Kétségkívül nagy dolog az istenfélő élet titka: Testben nyilvánvaló lett, igazolást nyert lélekben, megjelent az angyaloknak, pogányoknak hirdették, világszerte hittek benne, fölment a dicsőségbe.

Pál apostol levele a zsidókhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 8 ⁹Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a napon, mikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket, mondja az Úr. ¹⁰Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után Izrael házával kötök, mondja az Úr: elméjükbe öntöm törvényeimet, és szívükbe vésem, Istenük leszek, és ők népemmé lesznek. ¹¹Senkinek sem kell tanítania társát, senkinek sem testvérét: ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismer majd engem, kicsinytől a legnagyobbig. ⁸Márpedig feddő szóval mondta nekik: „Íme jönnek napok, mondja az Úr, s új szövetségre lépek Izrael házával, és Júda házával. ¹²Irgalmas leszek bűneikkel szemben s vétkükre többé nem emlékezem.”
• 7 ²¹Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, s meg nem bánja esküjét: pap vagy te mindörökké.” ¹⁷A tanúság ugyanis így szól róla: „Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.”
• 1 ¹³Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.” ⁷Az angyalokról viszont: „A gyors szelek a te angyalaid, tüzes villámok szolganépeid.” ⁸Fiának ellenben: „Trónod, Isten, áll örök időre, királyi pálcád igazság vesszője, ⁹szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened, a vigasságnak olajával, minden barátaid felett.” ¹⁰Továbbá: „Kezdetben, Uram, a földet teremtetted, az egek a te kezedből születtek, ¹²mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz, te pedig ugyanaz vagy, és éveid nem fogyatkoznak el.” ⁵Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek”? Vagy pedig: „Én atyja leszek, ő meg a Fiam”? ¹¹elmúlnak mindezek, te megmaradsz, mint ócska köntös, úgy avulnak el,
• 3 ¹⁵Azt mondja ugyanis: „Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” ⁸„Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a sivatagban tettétek! ⁹Atyáitok ott megpróbáltak engem, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket cselekedtem. ¹⁰E néptől negyven évig undorodtam, és mondottam: tévelygő szívű nép ez! S útjaim mégsem ismerték meg ottan. ¹¹És haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!” ¹⁸És kiknek esküdött meg, hogy nem léphetnek be békességébe? Nemde a hitetleneknek.
• 4 ³Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis: „Haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!” ⁷Ezért ismét kijelölt egy napot, egy „mát” , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb: „Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket.”
• 10 ¹⁶„Ez az a szövetség, melyet ama napok után kötök velük, mondja az Úr: szívükbe öntöm törvényeimet, és elméjükbe vésem, ⁵Ezért mondja, amikor a világba lép: „Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, ⁷Így szóltam hát: itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van.” ³⁷„Már csak rövid, nagyon rövid az idő, aztán eljön az eljövendő, s nem késik. Az igaz ember a hitből él.
• 12 ⁵és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely hozzátok, mint fiakhoz szól: „Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. ⁶Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostorozza minden fiát, akit befogad.”
• 2 ⁸(fölébe rendelted kezed minden művének,) lába alá vetetted a mindenséget.” Azzal ugyanis, hogy mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami ne volna alávetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden uralma alatt állna. ¹²Ezért nem szégyelli, hogy testvéreinek hívja őket, amikor azt mondja: „Hirdetlek majd testvéreimnek téged, gyülekezetben áldom dicsőséged.” ⁶Sőt, egy helyütt valaki nyomatékosan ki is fejezte: „Mi hát az ember, hogy eszedbe jut, s az ember fia, hogy meglátogatod? ⁷Angyalaid alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, nagysággal koronáztad,
• 5 ⁶Másutt pedig így szól: „Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.”
• 6 ¹⁴e szavakkal: „Bizony gazdagon megáldlak, és sokszorosan megsokasítlak.”
• 13 ⁶Ezért bizalommal mondhatjuk: „Az Úr velem van, nincs bennem félelem: ember mit árthat énnekem?”
• 11 ³⁵Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy jobb föltámadáshoz jussanak,

Pál apostol levele a galatákhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 4 ²⁷Hiszen meg van írva: „Örvendj te magtalan, ki nem szülsz, ujjongj és kiálts, ki fájdalmat nem ismersz, mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.”

János apostol Jelenéseinek Könyve (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 15 ⁴Ki ne félne téged, Uram? Ki ne magasztalná nevedet? Te egyedül vagy szent! Minden pogány nemzet színed elé borul, ítéleteid nyilvánvalóvá váltak!” ³Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: „Műveid csodálatosan nagyok, Uram, mindenható Isten! Utaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya!
• 18 ²³Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát! Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.” ¹²Arany- és ezüstárut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát és elefántcsont díszt, sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt, ¹³fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, bort, olajat, lisztlángot és búzát, barmot és juhot, lovat és kocsit, rabszolgák testét és lelkét. ¹⁴Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak, eltűnt tőled minden pompa és fény, s nyomuk sem lesz többé. ²²Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned! Ne éljen benned semmilyen mesterség művese! Ne hallatsszék malomkattogás!
• 7 ⁵Júda törzséből tizenkétezer, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, ⁶Áser törzséből tizenkétezer, Neftali törzséből tizenkétezer, Manasszesz törzséből tizenkétezer, ⁷Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Iszakár törzséből tizenkétezer, ⁸Zabulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
• 19 ⁵A trón felől pedig szózat tört elő: „Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind, s akik őt félitek, kicsinyek és nagyok.”
• 2 ⁴De az a kifogásom ellened, hogy elhagytad első szeretetedet. Gondold meg, honnan süllyedtél ide.
• 12 ⁵Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték.
• 13 ¹⁶Elrendelte, hogy mindenkinek: kicsinek-nagynak, szegénynek-gazdagnak, szabadnak
• 20 ¹³Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl volt jegyezve. A tenger visszaadta a beléveszett holtakat,

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 4 ¹²Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.”
• 12 ³⁶Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. ¹⁰Nem olvastátok az Írást: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. ¹¹Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.”
• 1 ²Izajás próféta megírta: „Íme elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat. ³A pusztában kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”
• 11 ¹⁰„Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!” ³⁰A mennyből vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok.”
• 3 ⁵„Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
• 7 ⁶Mire ő így felelt: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. ⁷Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs.

Pál apostol levele a rómaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 14 ¹¹Így mondja az Írás: „Megesküdtem önmagamra, szól az Úr: előttem hajlik meg minden térd, s minden nyelv Istent magasztalja.”
• 15 ¹²Izajás meg azt mondja: „Sarja támad Jesszének, ki a népek uralkodójává emelkedik, benne bíznak a pogány nemzetek.” ⁹A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják Istent, amint írva van: „Azért áldalak a népek közepett, és énekelem, Uram, a nevedet.” ¹¹Majd ismét: „Dicsérjétek az Urat minden népe, minden nemzetek dicsérjétek.” ²¹„Akiknek nem hirdették, majd meglátják, s megértik majd, kik hírét sem hallották.”
• 3 ⁴Egyáltalán nem. Ellenkezőleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Így mondja az Írás: „Ám te Uram, igaz vagy igéidben és diadalmas ítéleteidben.” ¹²Mind tévelyegnek, romlásra váltak valamennyien, egyetlenegy sincs, aki jót tegyen. ¹³Tátongó sír a torkuk és nyelvükkel csalárdul szólanak, áspisok mérge ajkaik alatt. ¹⁰Meg van írva: „Nincs igaz egy sem; ¹¹nincs aki értene, nincs, aki Istennel törődne.
• 8 ³⁶Hiszen meg van írva: „Minket mindenkor teérted irtanak, s vágóbirkák módjára tartanak.”
• 9 ²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem, (s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). ²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik: nem vagytok az én népem, az élő Isten fiainak hívják majd őket.” ²⁹Azt is előre megmondta Izajás: „Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” ³³amint írva van: „A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”
• 10 ¹⁸De kérdem: vajon nem hallották? Hiszen „Végig a földön szárnyal a szavuk, világ végéig elhat szózatuk.” ²⁰Izajás meg nyíltan megmondja: „Ki nem keresett, rám talált, fölismert, ki utánam nem járt.
• 11 ⁹És Dávid azt mondja: „Asztaluk legyen csapdává és tőrré megtorlásukra, meg botránykővé. ¹⁰Homályosodjék el szemük ne lássanak, és nyomorítsd görbére hátukat.” ²⁶Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van: „Sionból jön a szabadító, ki eltörli Jákob gonoszságát: ²⁷ez lesz szövetségem velük, amikor megbocsátom bűnüket.” ³³Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai, mily kifürkészhetetlenek útjai! ³⁴Vajon ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? ³⁵Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? ³⁶Minden belőle, általa és érte van, dicsőség néki mindörökké! Ámen.
• 16 ²⁷neki, az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, legyen dicsőség örökre. Amen.
• 1 ²⁶Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték föl.
• 4 ⁷„Boldog, akinek bűne megbocsátva s befödve gonoszsága, ⁸boldog férfiú, akinek az Úr vétkeit föl nem rója.”
• 6 ²¹Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál.

Pál apostol levele az efezusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 5 ¹⁴Ezért mondják: „Kelj föl, te álmos, Támadj föl holtodból És Krisztus rád ragyog.” ²⁶hogy az élet igéje által tisztára mosva megszentelje.
• 4 ⁸Ezért mondja az Írás: „Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, S osztott az embereknek ajándékokat.”
• 6 ⁵A szolgák és gazdák kötelességei. Szolgák! Engedelmeskedjetek féltő tisztelettel és egyszerű szívvel földi uratoknak, akárcsak Krisztusnak.

Péter apostol első levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²⁴„Minden test olyan, mint a fűszál, s egész dicsősége, mint mező virága: elhervad a fűszál és lehull a virág, de az Úr igéje örökké megmarad.”
• 2 ⁶Ezért mondja az Írás: „Íme választott, becses szegletkövet rakok le Sionban, s aki benne bízik, azt szégyen nem éri.” ²²„Ő bűnt nem követett el, s szájában hamis szót nem találtak.”
• 3 ¹⁰„Hol az ember, ki életért eped, S szép napokat szeretne élni és hosszú életet? Őrizd meg a gonosztól ajkadat, nyelved ne szóljon csalfaságokat. ¹²Az Úr szemei az igazakon, és fülei könyörgő szavukon. De arca fenyegetően virraszt a rosszakon.” ¹¹Fuss a gonosztól és a jót keresd, a békességet kutasd és kövesd.

Pál apostol levele a filippiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ³Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.

Pál apostol levele a kolosszeiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹⁶Legyetek hálásak. Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel. Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek.

Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ⁹Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát.

Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹⁸A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

Pál apostol levele Tituszhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ²Az idősebb férfiak józanak, tisztességesek, Megfontoltak legyenek; a hitben, szeretetben és türelemben erősek.
• 3 ¹⁵Köszöntenek a velem lévők mindnyájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben. (Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

Jakab apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁶Ha mármost egyiktek azt mondja: „Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól!” – de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ az nekik?
• 4 ⁹Érezzétek nyomorúságtokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetéstek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra!

János apostol második levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁶A szeretet abban áll, hogy parancsai szerint cselekedjünk. Parancsa pedig az, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, szeretetben éljetek.

Júdás apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²⁰Ti azonban, szeretteim, épüljetek szent hitetek alapjára. Imádkozzatok a Szentlélekben.