Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

KNB >1000 SZIT 1 STL >1000 BD 310 RUF >1000 KG 267
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

A helytartó erre ezt mondta nekik: – Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: – Barabást. »
Mária pedig ezt mondta: Szívem magasztalja az Urat, »
amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre. »
hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak; hogy lábunkat a békesség útján vezesse. »
a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás, és népednek, Izraelnek dicsőség. »
és így szólt hozzá: – Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad . »
Ezt mondta nekik: – Menjetek! Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. »
Mire ő így szólt: – Gyere! Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. »
Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják: – Dávidé. »
És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? – Hetet. »
Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált: »
karjába vette, és így áldotta Istent: »
Így válaszolt nekik: – Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok! Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, s a szegényeknek hirdetik az örömhírt. »
Pilátus így szólt hozzájuk: – Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak? Mindnyájan ezt mondták: – Keresztre vele! »
Erre ezt mondta: – De hát mi rosszat tett? Azok még hangosabban kiáltoztak: – Keresztre vele! »
És megkérdezte tőle: – Mi a neved? Az így felel neki: – Légió a nevem, mert sokan vagyunk. »
Pilátus ezt mondta nekik: – De hát mi rosszat tett? Azok még hangosabban kiáltották: – Feszítsd keresztre! »
Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak: „Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!” –, és megteszi. »
A századosnak pedig ezt mondta Jézus: – Menj, és legyen neked hited szerint! A szolga még abban az órában meggyógyult. »
Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: – Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: – Igen, Uram! »
Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És még abban az órában meggyógyult a lánya. »
Jézus így szólt hozzájuk: – Hány kenyeretek van? – Hét, és néhány kis halunk – felelték. »
De igen – mondta. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: – Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől? – »
Ezt mondta neki: – Mit akarsz? Így válaszolt: – Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban! »
Jézus így felelt: – Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? – Ki tudjuk – mondták neki. »
Így szóltak hozzá: – Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik: – Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak ? »
Ezt felelték Jézusnak: – Nem tudjuk. Erre így válaszolt nekik: – Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. »
A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát? – Az első – felelték. Jézus erre ezt mondja nekik: – Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. »
Júdás, az áruló, így szólt: – Csak nem én, Mester? – Te mondtad – felelte neki. »
Péter így szól: – Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg. A többi tanítvány ugyanígy beszélt. »
Mi a véleményetek? Azok így feleltek: – Méltó a halálra! »
és ezt mondta: – Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták: – Mi közünk hozzá? A te dolgod! »
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: – Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt: – Te mondod. »
Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és bánkódva szívük keménysége miatt így szólt az emberhez: – Nyújtsd ki a kezedet! Erre kinyújtotta és gyógyult volt a keze. »
Ő azonban így válaszolt nekik: – Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki: – Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? »
Jézus azonban ezt mondta nekik: – Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak: – Öt, meg két halunk. »
Megkérdezte tőlük: – Hány kenyeretek van? – Hét – válaszolták. »
Tovább kérdezte őket: – Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: – Te vagy a Messiás! »
Jézus megállt, és így szólt: – Hívjátok ide! Odahívták a vakot. – Bátorság! Kelj fel! Téged hív! – mondták neki. »
Jézus megkérdezte tőle: – Mit akarsz, mit tegyek veled? – Rabbuni, hogy újra lássak! – felelte a vak. – »
Hoztak egyet. Ezt mondta nekik: – Kinek a képe és kinek a felirata ez? – A császáré – felelték. »
Jézus ezt mondta nekik: – Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Módfelett csodálkoztak rajta. »
Ő azonban annál inkább mondta: – Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg! Mindannyian ugyanígy beszéltek. »
Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki: – Most prófétálj! A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték. »
De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek: – Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is. »
Pilátus megkérdezte tőle: – Te vagy a zsidók királya? – Te mondod? – válaszolta. »
Téged pedig, gyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd. Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, »
Megkérdezték tőle a katonák is: – És mi mit tegyünk? Nekik ezt mondta: – Senkit se félemlítsetek meg vagy vádoljatok hamisan, és elégedjetek meg a zsoldotokkal! »
János azonban próbálta visszatartani: – Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? »
Jézus így válaszolt: – Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. »
Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: – Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! »
Ő így válaszolt: – Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik . »
Jézus ezt mondta neki: – Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! »
és ezt mondta neki: – Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. »
Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! »
Én viszont azt mondom nektek, hogy aki haraggal van testvére iránt, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki pedig azt mondja testvérének: „Raká!”* – méltó arra, hogy a szanhedrin járjon el ellene. Aki pedig azt mondja: „Bolond!” – méltó a gyehenna tüzére. »
Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt: – Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani. »
Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta: – Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. »
Ekkor ezt mondta neki Jézus: – Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra. »
Így szólt hozzá: – Jövök, és meggyógyítom. »
Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki: – Mester, követlek téged, ahová csak mégy. »
Így felelt neki Jézus: – A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét. »
Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki: – Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! »
De Jézus így felelt: – Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat! »
Odajöttek és felkeltették: – Uram, ments meg, elveszünk! »
Így felelt nekik: – Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek? Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. »
Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki? »
Hirtelen felkiáltottak: – Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket? »
A démonok így kérlelték: – Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába! »
És íme, egy ágyon fekvő bénát vittek hozzá. Hitüket látva Jézus így szólt a bénához: – Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid! »
Ekkor néhány írástudó így szólt magában: – Ez Istent káromolja. »
Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: – Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel? »
Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: – Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek? »
Amikor Jézus továbbment onnét, két vak a nyomába szegődött, és így kiáltoztak: – Dávid fia, könyörülj rajtunk! »
Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: – Legyen hitetek szerint! »
Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: – Vigyázzatok, meg ne tudja senki! »
Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki: – Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton. »
Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle: – Szabad-e szombaton gyógyítani? »
Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták: – Csak nem Dávid fia ez az ember? »
A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták: – Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével. »
Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus: – Mester, jelet akarunk látni tőled. »
Valaki szólt neki: – Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. »
Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? – »
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: – Miért példázatokban szólsz hozzájuk? »
Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt. »
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták: – Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot! »
Megértettétek mindezt? – Igen – mondták neki. »
Ő pedig így szólt hozzájuk: – Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő. »
És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában. »
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: – Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak! »
Jézus azonban ezt mondta nekik: – Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni! »
Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták: – Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak. »
De azonnal megszólította őket, és ezt mondta: – Bátorság, én vagyok, ne féljetek! »
Péter így válaszolt neki: – Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen! »
De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: – Uram, ments meg! »
Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki: – Kicsinyhitű, miért kételkedtél? »
A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták: – Valóban Isten Fia vagy! »
Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: – Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán? »
Péter ezt mondta neki: – Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! »
Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni: – Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek! »
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték: – Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk! »
Így felelt: – Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek. »
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta: – Uram, segíts rajtam! »
Erre így válaszolt: – Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni. »
Az asszony ezt mondta: – Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak. »
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: – Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton. »
Tanítványai így válaszoltak: – Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget? »
E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét. Ezzel otthagyta őket, és elment. »
Jézus így szólt hozzájuk: – Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától! »
Ők így tanakodtak egymás közt: – Nem hoztunk kenyeret. »
Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: – Kinek mondják az emberek az Emberfiát? »
Ők így feleltek: – Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. »
Ezt mondta nekik: – Hát ti kinek mondotok engem? »
Simon Péter így felelt: – Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. »
Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele: – Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled. »
Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: – El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek. »
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! »
Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. »
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt: – Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! »
Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta: – Keljetek fel, és ne féljetek! »
Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: – Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül! »
Erre megkérdezték tőle tanítványai: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? »
Jézus erre így válaszolt: – Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide! »
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? »
megölik, de a harmadik napon majd feltámad. Ekkor nagyon elszomorodtak. »
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: – A ti mesteretek nem fizet templomadót? – »
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt mondták: – Ki a legnagyobb a mennyek országában? »
Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki: – Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer? »
Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy próbára tegyék, és ezt mondták: – Szabad-e az embernek bármilyen okból is elbocsátania a feleségét? »
Így válaszolt: – Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? »
Ezt mondták neki: – Akkor miért rendelte Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? »
Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni. »
Jézus azonban ezt mondta: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa! »
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: – Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? »
Ezt mondta: – Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! – »
Az ifjú ezt mondta: – Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem? »
Jézus ezt válaszolta neki: – Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonod, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem! »
Amikor a tanítványok ezt hallották, nagyon megrökönyödtek, és így szóltak: – Akkor ugyan ki üdvözülhet? »
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: – Az embereknek ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. »
Akkor Péter így válaszolt neki: – Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk? »
Ezt mondta nekik: – Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette. »
És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak: – Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! »
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották: – Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! »
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta: – Mit akartok, mit tegyek veletek? – »
Mondjátok meg Sion leányának: „Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.” »
Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: – Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs! A fügefa hirtelen elszáradt. »
Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak: – Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa? »
Jézus így válaszolt nekik: – Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: „Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. »
Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták: – Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? »
Ezt felelték neki: – A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében. »
Ezt mondja: – Kinek a képe és kinek a felirata ez? »
– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik: – Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! »
Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá: – Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének? »
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked? »
Ő ezt mondta: – Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«” »
Evés közben így szólt: – Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem. »
Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték: – Csak nem én, Uram? »
Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt: – Vegyétek, egyétek, ez az én testem! »
Ekkor Péter így szólt hozzá: – Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök. »
Jézus ezt mondta neki: – Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. »
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: – Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. »
Akkor így szólt hozzájuk: – Halálosan szomorú az én lelkem . Maradjatok itt, és virrasszatok velem! »
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: – Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te! »
Másodszor is elment, és így imádkozott: – Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod! »
Nyomban Jézushoz ment, és így szólt: – Üdv, Mester! – és megcsókolta. »
Jézus ezt mondta neki: – Barátom, tudom, miért jöttél. Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. »
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak. »
és így szóltak: – Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.” »
A főpap felállt, és így szólt hozzá: – Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? »
Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki: – Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia! »
Jézus ekkor így felelt: – Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin . »
és ezt mondták: – Messiás, prófétálj, ki ütött meg! »
Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt: – Te is a galileai Jézussal voltál. »
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: – Nem tudom, mit beszélsz. »
Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek: – Ez a Názáreti Jézussal volt. »
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: – Nem ismerem azt az embert. »
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: – Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja. »
Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: – Nem ismerem azt az embert! És nyomban megszólalt a kakas. »
Akkor így szólt hozzá Pilátus: – Nem hallod, mi mindent vallanak ellened? »
Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik: – Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak? »
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: – Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! »
Az egész nép ezt mondta: – Vére rajtunk és gyermekeinken! »
Pilátus ezt mondta nekik: – Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok! »
És a mennyből hang jött: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.” »
Jézus ráparancsolt: – Némulj el, és menj ki belőle! »
Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: – Hát ez meg mi? Új tanítás, hatalommal teli! Ráparancsol a tisztátalan lelkekre, és azok engedelmeskednek neki! »
és megtalálták. Így szóltak hozzá: – Mindenki téged keres! »
Ő pedig ezt mondta nekik: – Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem! »
Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve [és térdre borulva] így szólt hozzá: – Ha akarod, meg tudsz tisztítani. »
Megszánta, kinyújtotta a kezét, és megérintette. Ezt mondta neki: – Akarom, tisztulj meg! »
Ezt mondta neki: – Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért – bizonyítékul számukra –, amit Mózes rendelt! »
A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: – Fiam, bocsánatot nyertek bűneid. »
Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt és követte. »
Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz: – Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? »
Meghallván így szólt hozzájuk Jézus: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket. »
János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá: – Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? »
A farizeusok így szóltak hozzá: – Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? »
Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: – Állj ide középre! »
Hozzájuk pedig így szólt: – Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. »
Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki: – Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek! »
De ő így válaszol nekik: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? »
Majd ezt mondta: – Akinek van füle a hallásra, hallja! »
Ugyanazon a napon, amikor beesteledett, így szólt hozzájuk: – Menjünk át a túlsó partra! »
Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki: – Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? »
Felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: – Csendesedj és némulj el! Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett. »
Azután hozzájuk fordult: – Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek? »
Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: – Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki? »
és hangosan felkiáltott: – Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj! »
A tisztátalan lelkek ezt kérték: – Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! »
Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: – Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad! »
és esedezve kéri: – A kislányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon! »
Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömegben megfordulva így szólt: – Ki érintette meg a ruhámat? »
A tanítványai ezt mondták: – Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”! »
Ő pedig ezt mondta neki: – Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból! »
Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: – A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? »
Jézus meghallotta, amit mondtak. Így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: – Ne félj, csak higgy! »
Bement, és így szólt hozzájuk: – Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. »
Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki: – Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!” »
Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk a nővérei is? És botránkoztak rajta. »
Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között, sőt a saját házában. »
Ő pedig így szólt hozzájuk: – Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé! Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. »
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: – Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? »
Ezt mondta az asszonynak: – Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. »
Az pedig így válaszolt neki: – Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. »
Erre ezt mondta neki: – Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög! »
Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá: – Effata – azaz: „nyílj meg!” »
Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták: „Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!” »
Tanítványai így feleltek: – Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában? »
Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól: – Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. »
Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: – Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! »
Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? – Tizenkettőt – felelik. – »
Erre így szólt hozzájuk: – Még mindig nem értitek? »
Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte: – Látsz valamit? »
Az felnézett, és így szólt: – Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének. »
Ekkor hazaküldte, és ezt mondta: – Be se menj a faluba! »
Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól: – Kinek mondanak engem az emberek? »
Így feleltek: – Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül. »
Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre: – El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek! »
És ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal. »
Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! »
És megkérdezték tőle: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? »
Így válaszolt: – Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? »
Megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztok velük? »
Így válaszol nekik: – Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide! »
Megkérdezte az apjától: – Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta: – Gyermekkora óta. »
Jézus ezt mondta neki: – „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz. »
Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott: – Hiszek, segíts hitetlenségemen! »
Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: – Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! »
Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? »
Ezt mondta nekik: – Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. »
Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztatok útközben? »
Ekkor leült, odahívta a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: – Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája. »
János ezt mondta neki: – Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket. »
Így válaszolt nekik: – Mit parancsolt nektek Mózes? Azok azt mondták: – »
Amikor útnak indult, odaszaladt hozzá egy ember, és térdre borulva megkérdezte: – Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? »
Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: – Egyetlen dolgot kell még tenned. Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben! Aztán gyere, és kövess engem! »
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: – Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! »
Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt mondták egymás közt: – Akkor ki üdvözülhet? »
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: – Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. »
Erre Péter így szólt: – Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. »
Ekkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, és így szóltak: – Mester, azt akarjuk, tedd meg nekünk, amit kérünk. – »
Jézus így válaszolt: – Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? – »
Amikor meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, így kezdett kiáltozni: – Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam! »
Sokan rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: – Dávid fia, könyörülj rajtam! »
Menj, a hited meggyógyított! – mondta neki Jézus. Azonnal újra látott, és követte őt az úton. »
Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: – Nézd, rabbi, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt! »
és megkérdezték: – Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adott neked hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél? »
Vagy mondjuk azt: »Az emberektől«?” De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. – »
Nem tudjuk – felelték Jézusnak. Jézus erre így szólt hozzájuk: – Én sem mondom meg nektek – mondta Jézus –, hogy milyen hatalommal teszem ezeket. »
Odamenvén így szóltak hozzá: – Mester, tudjuk, hogy becsületes ember vagy, nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk, vagy ne fizessünk? »
Felismerve álnokságukat ezt mondta nekik: – Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok egy dénárt, hadd lássam! »
Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta őket vitázni, és látta, hogy jól válaszolt nekik, és megkérdezte tőle: – Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? »
Jézus pedig, amikor látta, hogy bölcsen válaszolt, ezt mondta neki: – Nem vagy messze Isten országától. Többé senki sem merte kérdezni. »
Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a fia?” A nagy sokaság szívesen hallgatta. »
Amikor kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: – Mester, nézd, micsoda kövek és micsoda épületek! »
Jézus ezt mondta neki: – Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. »
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták feláldozni, így szóltak hozzá tanítványai: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el? »
Amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: – Bizony, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni. »
Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte kérdezgetni: – Talán én? »
Amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: – Vegyétek, ez az én testem! »
Péter ezt mondta neki: – Ha mindenki megrendül is hitében, én akkor sem! »
Jézus így szólt hozzá: – Bizony, mondom neked, még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. »
Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz: – Üljetek le itt, amíg imádkozom! »
Így szólt hozzájuk: – Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok! »
Így szólt: – Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te! »
Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: – Rabbi! – és megcsókolta. »
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: – Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? »
Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte: – Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia? »
Jézus így válaszolt: – Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között . »
Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt: – Te is a Názáreti Jézussal voltál. »
Ő azonban tagadta, és ezt mondta: – Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.] »
A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak: – Ez közülük való. »
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: – Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek! »
És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki – „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt. »
Pilátus ismét megkérdezte tőle: – Semmit se felelsz? Nézd, mennyire vádolnak! »
Ő így válaszolt: – Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? »
Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: – Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]? »
Azok ismét felkiáltottak: – Feszítsd keresztre! »
A Messiás, Izrael királya, szálljon le a keresztről, hadd lássuk, és higgyünk! Azok is szidalmazták, akik vele együtt voltak keresztre feszítve. »
Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: – Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? »
Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: – Nézd, Illést hívja! »
Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: – Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye? »
Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: – Bizony, ez az ember Isten Fia volt! »
Zakariás így szólt az angyalhoz: – Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú. »
Az angyal belépett, és így szólt hozzá: – Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van! »
Mária erre ezt mondta az angyalnak: – Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek? »
Mária így szólt: – Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint! Ekkor eltávozott tőle az angyal. »
mert rátekintett szolgálója megalázottságára. Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, »
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas. Szent az ő neve, »
Megmutatta karjának erejét, szétszórta a szívükben gőgösöket. »
A hatalmasokat ledöntötte trónjukról, és a megalázottakat felemelte. »
Az éhezőket ellátta javakkal, és üres kézzel küldte el a bővelkedőket. »
Felkarolta szolgáját, Izraelt megemlékezvén irgalmáról, »
Anyja azonban így szólt: – Nem, hanem János lesz a neve. »
Mire ezt mondták neki: – Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak. »
Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta népét, és megszabadította. »
szabadulást ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; »
hogy irgalmas lesz atyáinkhoz, és megemlékezik szent szövetségéről, »
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt »
szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. »
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által. »
Istenünk könyörülő irgalma folytán meglátogat minket a magasságból felkelő Nap, »
Most elbocsátod, Uram, szolgádat szavad szerint békességben, »
Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: – Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk. »
Mire ő így válaszolt: – Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem? »
ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! »
A tömegnek, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje őket, ezt mondta: – Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek a közeledő harag elől? »
A tömeg megkérdezte tőle: – Akkor hát mit tegyünk? »
Így válaszolt nekik: – Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék! »
Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték: – Mester, mit tegyünk? »
Nekik ezt mondta: – Csak annyit hajtsatok be, amennyi meg van szabva! »
Az ördög így szólt hozzá: – Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré! »
Jézus így válaszolt neki: – Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember . »
Jézus így válaszolt neki: – Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! »
Jézus így válaszolt neki: – Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! »
Ekkor így kezdte beszédét: – Ma fületek hallatára teljesedett be ez az írás. »
Mindnyájan helyeseltek, és csodálkoztak az ajkáról fakadó szavak erején, és azt kérdezgették: – Nemde József fia ez? »
Ő pedig így szólt hozzájuk: – Biztosan ezt a mondást idézitek rám: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kafarnaumban, tedd meg itt is, a saját városodban! »
Jézus azonban ráparancsolt: – Némulj el, és menj ki belőle! Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. »
Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: – Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat! »
Simon így felelt: – Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat. »
Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt: – Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok! »
Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: – Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! »
Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte: – Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani. »
Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt: – Akarom, tisztulj meg! És azonnal letisztult róla a lepra. »
Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el: – Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra! »
Hitük láttán így szólt: – Barátom, megbocsáttattak bűneid. »
A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: – Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt? »
Azok ezt mondták neki: – János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak. »
farizeusok közül némelyek így szóltak: – Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos? »
Még ezt is mondta nekik: – Az Emberfia ura a szombatnak. »
Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek: – Kelj fel, és állj középre! Az felkelt, és odaállt. »
Jézus pedig így szólt hozzájuk: – Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? – »
És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez: – Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. »
Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak: »Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.” »
Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz: – Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet! »
Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: – Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” »
Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története* »
Izáj nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. »
Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején. »
A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. »
Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. »
Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék. »
Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! »
de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. »
Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: »
majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!” »
Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. »
Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” »
Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam fiamat . »
Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajgatás. Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé . »
Amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják nevezni. »
Ez a János teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. »
Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: – Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? »
és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. »
Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét. Gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel fogja elégetni.” »
És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” »
Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla. »
A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt . »
Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” »
Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték. »
Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. »
Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: – »
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. »
Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is előttetek! »
Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel lehet visszaadni az ízét? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és széttapossák az emberek. »
Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat! »
Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. »
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnét, amíg meg nem adod az utolsó fillért is. »
Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy tagod vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. »
Én viszont azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, az házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. »
Amikor beszéltek, az igen legyen igen, a nem pedig nem! Ami ezen túlmegy, az a gonosztól van. »
Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el! »
Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes! »
hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. »
Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. »
Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle! »
Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, »
és ne állíts minket próbatétel* elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! »
Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket. »
hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. »
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. »
Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő fény sötétség, milyen nagy akkor a sötétség! »
Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. »
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,]* se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál? »
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd törődik magával! Minden napnak elég a maga baja. »
Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát. »
Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket! »
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt? »
Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták. »
Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. »
Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? »
Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. »
Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” »
De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! ” »
Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle. »
mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik. »
Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte: »
– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között. »
De a százados így felelt: – Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! »
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték: – Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. »
Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz. »
Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki. »
hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta . »
Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból. »
Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: – Miért gondoltok gonoszat szívetekben? »
Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, kelj fel – így szólt ekkor a bénához –, fogd az ágyadat, és menj haza! »
Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. »
Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. »
Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. »
Jézus ezt mondta nekik: – Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. »
Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, s a tömlő is odavan; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad. »
De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt. »
Ennek híre ment szerte a vidéken. »
De azok elmentek, és hírét vitték szerte a vidéken. »
A farizeusok viszont így beszéltek: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.” »
Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban és hirdette a mennyek országának örömhírét, s meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. »
Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. »
Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba!” »
Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt. »
Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta. »
Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: – A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, »
Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! »
Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. »
Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok! »
Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. »
Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. »
Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia. »
Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét? »
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. »
Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok. »
De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. »
Saját házanépe lesz az ember ellensége . »
Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. »
Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt. »
Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma. »
Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban. »
Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival: – »
Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk? »
Jézus így válaszolt nekik: – Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! »
Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt. »
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam! »
Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: – Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? »
Akinek van füle, hallja! »
Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják. »
Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg: – »
Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked. »
Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: – Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. »
Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. »
Az én igám édes, s az én terhem könnyű. »
Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. »
Ezt mondta nekik: – Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? »
Az Emberfia ura a szombatnak. »
Ezt mondta nekik: – Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? »
Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton! »
A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. »
Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott: »
Nevében reménykednek majd a népek . »
Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: – Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. »
Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát. »
Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. »
mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni. »
Így válaszolt nekik: – Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. »
Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! »
Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is. »
Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám. »
Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: – Íme, kiment a magvető vetni. »
Akinek van füle, hallja! »
Így válaszolt: – Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. »
Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek. Pedig meggyógyítanám őket . »
Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg. »
Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad. »
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. »
Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. »
„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták: „Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” »
Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«” »
Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. »
Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között. »
hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek . »
Így válaszolt nekik: – Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. »
Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg! »
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. »
Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja. »
Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét. »
Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták: – Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? »
Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez? »
Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt. »
és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.” »
Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. »
Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak. »
Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. »
– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték. – »
Hozzátok ide nekem! – mondta. »
Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett. »
és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak. »
Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták: »
– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. »
Így válaszolt nekik: – Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? »
Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, »
Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések . »
Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: – Halljátok, és értsétek meg! »
Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert. »
Így válaszolt: – Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. »
Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. »
Ezt mondta: – Még mindig értetlenek vagytok ti is? »
Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná. »
A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét. »
Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett. »
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment. »
Így válaszolt nekik: – [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” »
Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?]* »
De Jézus észrevette, és ezt mondta: – Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? »
Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” »
Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától. »
Jézus így válaszolt neki: – Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. »
Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta. »
Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is. »
Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. »
Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával. »
Így válaszolt: – Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent . »
Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. »
Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. »
és ezt mondta: – Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. »
Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. »
Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek. »
Ezt mondta nekik: – A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. »
Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: – Az Emberfia emberek kezébe adatik, »
Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki: – Akkor tehát a fiak mentesek ettől. »
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért! »
és ezt mondta: – Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. »
És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be. »
Jaj a világnak a bűnre vezető alkalmak miatt! Elkerülhetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak adódjanak, de jaj annak az embernek, aki a bűnre vezető alkalmat okozza! »
Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek. »
[]* »
Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. »
Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. »
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. »
Jézus ezt mondta neki: – Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer! »
Hasonló ugyanis a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. »
Az úr pedig megszánta a szolgát. Elbocsátotta, és elengedte az adósságát. »
De az nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette, amíg meg nem fizeti tartozását. »
Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást. »
Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak. »
Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. »
És ezt mondta: – Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté . »
Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét! »
Ezt mondta nekik: – Mózes a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. »
Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, a paráznaság esetét kivéve, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. »
Ezt mondta nekik: – Nem mindenki képes ezt elfogadni, csak az, akinek megadatik. »
Mert vannak eunuchok, akik így születtek, és vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyanok, akik önmagukat tették eunuchhá, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el! »
Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnét. »
Melyeket? Jézus ezt mondta: – Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, »
tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat! »
Ekkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Bizony, mondom nektek, a gazdag nehezen megy majd be a mennyek országába. »
Sőt azt mondom nektek, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, semmint a gazdagnak az Isten országába bejutnia. »
Jézus ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia elfoglalja dicsőségének trónját, ti is tizenkét trónon ültök majd, és ítélkeztek Izrael tizenkét törzse fölött. »
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit vagy apját vagy anyját vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az én nevemért, a százszorosát kapja majd, és elnyeri az örök életet. »
De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első. »
Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe. »
Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik: „Ti is menjetek a szőlőbe!” »
Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. »
Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: – »
és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad. »
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: – Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. »
és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok! »
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. »
Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki. »
Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. »
és ezt mondta nekik: „Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! »
Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk* ült. »
Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! »
A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” »
és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” »
Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. »
És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. »
Jézus így válaszolt nekik: – Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. »
Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől? Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« »
Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki. »
Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? »
Ezt mondta nekik: – Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. »
[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]* »
Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta. »
Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk: »
Akkor ezt mondta szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. »
A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. »
Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. »
Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: – Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. »
Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? »
Jézus felismerve gonoszságukat így szólt: – Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? »
Mutassatok egy adópénzt! Odavittek neki egy dénárt. »
Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak. »
Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték: – »
A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt? »
Jézus így válaszolt nekik: – Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. »
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene ? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. »
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. »
Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle: – »
Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben? »
Ezt mondta neki: – Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! »
E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták. »
Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük: – »
Ezt mondja nekik: – Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: »
Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia? »
Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki. »
Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: – »
Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. »
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. »
[]* »
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál. »
Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: „Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” »
Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül. »
Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. »
Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen! »
Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. »
Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? »
Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre. »
Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! »
Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.” »
Jézus így válaszolt nekik: – Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! »
Mindez a vajúdás kínjainak kezdete. »
Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon bizonyíték gyanánt minden népnek, és akkor jön el a vég. »
Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottak miatt megrövidülnek azok a napok. »
Ha tehát azt mondják nektek: „Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! »
Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk. »
Közvetlenül ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. »
És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig. »
Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el. »
Azt a napot viszont és azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. »
Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok! »
Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás. »
Virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát! »
Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott, és elrejtette ura pénzét. »
Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!” »
Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” »
A juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára állítja. »
A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.” »
És ezek az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. »
„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét ünnepe lesz, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.” »
De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép körében!” »
Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak: – Mire való ez a pazarlás? »
Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni. »
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik: – Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. »
Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. »
Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa. »
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. »
Így válaszolt: – Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. »
Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. »
Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta: – Igyatok ebből mindnyájan, »
De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. »
Akkor így szólt hozzájuk Jézus: – Mindnyájan megrendültök hitetekben miattam ezen az éjszakán. Meg van írva ugyanis: Megverem a pásztort, s a nyáj juhai szétszóródnak . »
De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. »
Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez: – Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? »
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. »
Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: – Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik. »
Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem. »
Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek. »
De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? »
Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: – Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. »
A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: – Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. »
Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt. »
Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak. »
és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem. »
Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott. »
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg. »
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék. »
epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. »
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. »
Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták. »
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. »
Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. »
Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. »
Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!” »
Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. »
Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. »
és így szóltak: – Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” »
Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél. »
Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak. »
Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.” »
Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.” »
Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. »
és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” »
Kiáltónak hangja a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” »
Én vízzel keresztellek meg titeket, ő viszont Szentlélekkel fog megkeresztelni benneteket.” »
Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. »
„Itt a pillanat!* Közel van az Isten országa! Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”** »
Így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket!” »
Ezután bementek Kafarnaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. »
Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott: – »
Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje! »
És azonnal elterjedt a híre mindenfelé, Galilea egész területén. »
Odament, megfogta a kezét, és talpra állította. A láz elhagyta, és szolgált nekik. »
Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított, sok ördögöt is kiűzött, de nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték. »
És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket. »
De az elment, és elkezdte fennhangon hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy nem mehetett többé nyíltan a városokba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől. »
És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét. »
Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: – Miért tanakodtok így szívetekben? »
Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza! »
Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!” »
Jézus ezt mondta nekik: – Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. »
És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, s odalesz a bor is, a tömlő is. Újbor új tömlőbe! »
Erre így szólt hozzájuk: – Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? »
Hogy bement az Isten házába Abjatár főpap idején, és megette az áldozati kenyereket – amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak –, és azoknak is adott, akik vele voltak? »
Majd ezt mondta: – A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. »
Az Emberfia tehát ura a szombatnak is. »
A farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. »
Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. »
a Karióti Júdást, aki aztán elárulta. »
Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.” »
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Beelzebub van benne”, és „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”. »
Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: – Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? »
de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. »
Azt terjesztették ugyanis: „Tisztátalan lélek van benne.” »
Végignézve a körülötte ülőkön így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim. »
[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám. »
Sokat tanította őket példázatokban. Tanítás közben így szólt hozzájuk: – »
A többi pedig jó földbe esett. Termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent. És meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. »
Jézus így szólt hozzájuk: – Nektek megadatott Isten országának a titka, de a kívülállóknak minden példázatokban marad: »
hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, és hallván halljanak, de ne értsenek; hogy meg ne térjenek, és bocsánatot ne nyerjenek . »
És így szólt hozzájuk: – Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többi példázatot? »
Akiknél a jó földbe hullott a mag, azok hallgatják az igét és befogadják, és termést hoznak: az egyik a harmincszorosát, a másik a hatvanszorosát és némelyik a százszorosát. »
Ezután így szólt hozzájuk: – Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nemde azért, hogy a lámpatartóba tegyék? »
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! »
És ezt mondta nekik: – Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek, sőt ráadást is fognak adni. »
Mert, akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. »
És ezt mondta: – Úgy van az Isten Országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, »
Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás. »
És ezt mondta: – Mihez hasonlítsuk az Isten Országát, vagy milyen példázattal szemléltessük? »
De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai. »
Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk. Maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott. »
Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. »
Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Dekapolisz területén mindazt, amit Jézus tett vele, és mindenki álmélkodott. »
Elindult vele. A nagy sokaság is követte, és tolongott körülötte. »
Ezt mondogatta ugyanis: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” »
Erre csak nevettek rajta. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt. »
Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak. »
Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: – Honnan veszi ezeket? Miféle bölcsesség ez, ami neki adatott? És miféle csodák ezek, amelyek keze által történnek? »
Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. »
Ha egy helység nem fogad be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnét még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul számukra!” »
Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. »
Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Ez János, akit én fejeztettem le! Ő támadt fel a halálból.” »
Heródes ugyanis félve tisztelte Jánost, igaz és szent embernek tartotta, és védelmébe vette. Mikor hallgatta, rendszerint zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. »
Amikor ezt meghallották tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték. »
Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani. »
Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és így szóltak hozzá: – Lakatlan ez a hely, és az idő már későre jár. »
Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak! »
Akik ettek [a kenyerekből], ötezren voltak – csak a férfiak. »
Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” »
Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt. »
Ahová csak ment – falvakba, városokba vagy tanyákra –, kitették a szabadba a betegeket, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak. »
Így válaszolt nekik: – Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. »
Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. »
Majd így folytatta: – Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. »
Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! »
Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek. »
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: – Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! »
Így szólt hozzájuk: – Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, »
mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. »
És ezt mondta: – Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. »
Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert. »
Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle. »
Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül. »
Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik: – »
Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. »
Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők pedig kiosztották a sokaságnak. »
Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére. »
Amikor észrevette, így szólt hozzájuk: – Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? »
Minderről nyíltan beszélt. Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele. »
Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! »
Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. »
Hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust. »
De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla. »
A sokaságból valaki így felelt neki: – Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. »
Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. »
Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk! »
Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni. »
Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik: – »
Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem. »
Jézus azonban ezt mondta: – Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. »
Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással! »
Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást – mondták. »
Jézus erre így szólt hozzájuk: – Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot. »
Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét! »
Ezt mondta nekik: – Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, az házasságtörést követ el ellene; »
és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el. »
Amikor ezt Jézus észrevette, haragra lobbant, és így szólt hozzájuk: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Isten országa! »
Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképp sem megy be oda. »
Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. »
Jézus így szólt hozzá: – Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. »
Ismered a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat! – »
Mester, mindezeket megtartottam ifjúkoromtól fogva – válaszolta. »
A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: – Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! »
Könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába. »
Jézus így szólt: – Bizony, mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit értem és az evangéliumért, »
De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első. »
Amikor a Jeruzsálembe vezető úton haladtak, Jézus előttük ment. Álmélkodtak. Akik követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a Tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele fog történni: – »
Kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad. »
Mit akartok, mit tegyek meg nektek? – kérdezte. – »
Add meg nekünk – mondták –, hogy egyikünk a jobb, a másikunk meg a bal kezed felől üljön majd dicsőségedben. »
Meg tudjuk tenni – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: – A poharat, amelyből én iszom, ki fogjátok inni, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, meg fogtok keresztelkedni, »
de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek készítették. »
De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: – Tudjátok, hogy akiket a népek fejedelmeinek tartanak, azok hatalmaskodnak rajtuk, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. »
Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. »
Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.«” »
Áldott atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsanna a magasságban!” »
Jeruzsálemben bement a Templomba. Miután mindent megnézett – mivel már későre járt –, kiment a Tizenkettővel Betániába. »
Jézus így szólt a fához: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai hallották ezt. »
Azután tanította őket, és ezt mondta: „Nincs megírva: Az én házamat úgy hívják majd: az imádság háza minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” »
Amikor beesteledett, kimentek a városon kívülre. »
Jézus így válaszolt nekik: – Higgyetek Istenben! »
[]* »
Jézus ezt mondta nekik: – Egyetlen kérdést teszek fel nektek, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. »
Vajon János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem! »
Példázatokban kezdett beszélni hozzájuk. – Egy ember szőlőt ültetett. Körülkerítette, borsajtót ásott, őrtornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. »
Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” »
Az Úrtól lett ez, és csodálatos a szemünkben. »
Szívesen elfogták volna, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Otthagyták, és elmentek. »
Ezután szadduceusok jöttek hozzá – akik azt mondják, hogy nincs feltámadás –, és ezt kérdezték tőle: – »
A feltámadáskor [amikor majd feltámadnak] melyiké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt. »
Jézus ezt mondta nekik: – Vajon nem azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát? »
Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? »
Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Nagy tévedésben vagytok. »
Jézus így válaszolt: – A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! »
A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. »
Az írástudó így szólt hozzá: – Jól van, Mester, helyesen mondtad. Ő az egyetlen, és rajta kívül nincsen más . »
Szeretni őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat sokkal többet ér minden égő- és véres áldozatnál. »
Amikor Jézus a Templomban tanított, így szólt: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia? »
Felemésztik az özvegyek vagyonát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.” »
Odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. »
Ugyanis mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész megélhetését.” »
Amikor az Olajfák hegyén ült a Templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: – »
Mondd meg nekünk, mikor történik ez, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? »
Jézus így kezdett beszélni hozzájuk: – Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! »
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek. Mindez a vajúdás kínjainak a kezdete! »
Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. »
Ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. A választottak miatt azonban, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. »
Ti azonban vigyázzatok! Mindent előre megmondtam nektek. »
Akkor majd meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. »
Akkor majd elküldi az angyalokat, és össze fogja gyűjteni választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. »
Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el. »
Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: virrasszatok! »
Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében.” »
De Jézus ezt mondta: – Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jót tett velem. »
Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére. »
Amikor meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan szolgáltathatná ki egy alkalmas pillanatban. »
Elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: – Menjetek be a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, »
Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen. Ott készítsétek elő nekünk! »
A tanítványok elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik; elkészítették a húsvéti vacsorát. »
Mire ő ezt mondta nekik: – Egy a Tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. »
Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. »
Ezt mondta nekik: – Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. »
Bizony, mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat nem iszom Isten országában. »
Így szólt hozzájuk Jézus: – Mindnyájan megrendültök majd hitetekben, mert meg van írva: Megverem a pásztort, szétszélednek a juhok . »
De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. »
Visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: – Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? »
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. »
Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: – Aludjatok tovább és pihenjetek! Vége! Eljött az óra! Íme, az Emberfia a bűnösök kezébe kerül. »
Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki kiszolgáltat engem. »
Árulója ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el erős kísérettel!” »
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: – Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki ellenem, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. »
Mindennap veletek voltam a Templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük. »
Erre otthagyta a leplet, és meztelenül elmenekült. »
Péter messziről követte, be egészen a főpap palotájának udvarába, és leült a szolgák közé. Melegedett a tűznél. »
De vallomásuk így sem egyezett. »
Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: – Mi szükségünk van még tanúkra? »
Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek? Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. »
Korán reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész szünedrionnal együtt tanácsot tartottak. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. »
Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki. »
Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék. »
Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Aztán kivitték, hogy keresztre feszítsék. »
Kényszerítettek egy arra jövő embert, cirenei Simont – Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött –, hogy vigye a keresztjét. »
Az arra járók fejüket csóválva szidalmazták, és ezt mondták: – Hé, te, aki lerombolod a Templomot, és felépíted három nap alatt, »
mentsd meg magad, szállj le a keresztről! »
Hasonlóan csúfolódtak a főpapok az írástudókkal együtt, és így szóltak: – Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni! »
Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. »
akik amikor Galileában volt, követték és szolgáltak neki –, és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. »
A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték. »
Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve. »
Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.” »
Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.* »
Amikor ezek meghallották, hogy él, és hogy Mária látta, nem hitték el. »
Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. »
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. »
kígyókat fognak meg [a kezükbe], és ha valami halálos mérget isznak, nem árt nekik. Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” »
Ők pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, és az Úr együtt munkálkodott velük: megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.]] »
hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot. »
Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak. »
De az angyal így szólt hozzá: – Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. »
Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. »
Az angyal így válaszolt: – Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. »
De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek. »
Az angyal így folytatta: – Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! »
és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége. »
Az angyal így válaszolt neki: – Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. »
Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen. »
és hangos szóval így kiáltott: – Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! »
Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. »
és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt, »
és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. »
Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába. »
Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt. »
Nyilvánvalóvá tette szabadítását* szolgájának, Dávidnak házában, »
ahogy megígérte szent prófétái által régen: »
az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett. Megadja nekünk, »
A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben. »
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban. »
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt. »
és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. »
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.” »
Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!” »
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik. »
Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. »
és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot . »
mert meglátta szemem üdvösséged, »
amit minden nép szeme láttára megvalósítottál: »
A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.” »
Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását. »
A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta. »
Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne. »
Minden hasadék töltessék fel, minden hegy és halom tűnjön el! A kanyargós út legyen egyenes, a göröngyös sima! »
Akkor majd minden halandó meglátja az Istentől jövő üdvösséget . »
A fejsze már a fák gyökerén. Minden fát, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. »
János ezt mondta mindenkinek: – Én vízzel keresztellek benneteket. De eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. »
Kezében szórólapát lesz, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe gyűjtse. A polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti majd el. »
mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost. »
s mint egy galamb leszállt rá a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” »
ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé; ez pedig Istené. »
és ezt mondta neki az ördög: – Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. »
Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez. »
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki: – Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! »
és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad . »
Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle. »
Tanított zsinagógáikban, és mindenki részéről tisztelet övezte. »
és hirdessem az Úrtól jövő kedvező idő elérkeztét . »
Majd így folytatta: – Bizony, mondom nektek, egyetlen prófétát sem fogadnak szívesen a saját városában. »
Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán. »
Ő azonban áthaladt közöttük, és eltávozott. »
Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt. »
A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: – »
Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! »
Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!” »
Elterjedt a híre mindenütt a környéken. »
Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik. »
Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás. »
Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.” »
És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. »
Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték. »
Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék. »
Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik: – Miről tanakodtok szívetekben? »
De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza! »
Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!” »
Jézus így válaszolt nekik: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. »
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek. »
Jézus így válaszolt: – Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? »
De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak. »
Egy példázatot is mondott nekik: – Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. »
Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!” »
Jézus így válaszolt nekik: – Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? »
Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük? »
Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal. »
Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett. »
Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. »
Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: – Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! »
Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt! »
Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal. »
Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal! »
Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza! »
Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. »
Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek. »
Példázatot is mondott nekik: – Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? »
A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere. »
Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből! »
A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. »
Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle. »
Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. »
Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték: – Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért, »
mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk. »
Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták. »
Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” »
Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken. »
és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” »

Találatok a szövegben 51 találat

Máté evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 27 21A helytartó erre ezt mondta nekik: – Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: – Barabást. 22Pilátus így szólt hozzájuk: – Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak? Mindnyájan ezt mondták: – Keresztre vele! 23Erre ezt mondta: – De hát mi rosszat tett? Azok még hangosabban kiáltoztak: – Keresztre vele! 4és ezt mondta: – Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták: – Mi közünk hozzá? A te dolgod! 11Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: – Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt: – Te mondod. 13Akkor így szólt hozzá Pilátus: – Nem hallod, mi mindent vallanak ellened? 17Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik: – Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak? 24Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: – Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! 25Az egész nép ezt mondta: – Vére rajtunk és gyermekeinken! 65Pilátus ezt mondta nekik: – Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok! 2Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak. 10és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem. 14Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott. 26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg. 31Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék. 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. 38Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 44Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták. 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 53Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!” 56Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 61Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. 63és így szóltak: – Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” 64Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél. 66Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.
  • 4 6és így szólt hozzá: – Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad . 3Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: – Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! 4Ő így válaszolt: – Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik . 7Jézus ezt mondta neki: – Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! 9és ezt mondta neki: – Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. 10Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 11Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla. 16A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt . 17Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” 22Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték. 25Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
  • 8 32Ezt mondta nekik: – Menjetek! Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. 9Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak: „Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!” –, és megteszi. 13A századosnak pedig ezt mondta Jézus: – Menj, és legyen neked hited szerint! A szolga még abban az órában meggyógyult. 2Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt: – Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani. 3Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta: – Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 4Ekkor ezt mondta neki Jézus: – Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra. 7Így szólt hozzá: – Jövök, és meggyógyítom. 19Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki: – Mester, követlek téged, ahová csak mégy. 20Így felelt neki Jézus: – A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét. 21Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki: – Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! 22De Jézus így felelt: – Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat! 25Odajöttek és felkeltették: – Uram, ments meg, elveszünk! 26Így felelt nekik: – Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek? Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. 27Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki? 29Hirtelen felkiáltottak: – Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket? 31A démonok így kérlelték: – Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába! 5Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte: 6– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között. 8De a százados így felelt: – Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! 10Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték: – Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. 12Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz. 15Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki. 17hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta . 34Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
  • 14 29Mire ő így szólt: – Gyere! Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen, és ment Jézus felé. 15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: – Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak! 16Jézus azonban ezt mondta nekik: – Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni! 26Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, és ezt mondták: – Kísértet! –, és félelmükben kiáltoztak. 27De azonnal megszólította őket, és ezt mondta: – Bátorság, én vagyok, ne féljetek! 28Péter így válaszolt neki: – Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen! 30De az erős szél láttán félelem fogta el, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: – Uram, ments meg! 31Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta, és ezt mondta neki: – Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 33A hajóban levők leborultak előtte, és ezt mondták: – Valóban Isten Fia vagy! 2és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt fel a halottak közül. Ezért van csodatevő ereje.” 5Heródes meg akarta öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 12Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták Jézusnak. 14Amikor kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 17– Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk – felelték. – 18Hozzátok ide nekem! – mondta. 21Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva mintegy ötezer ember evett. 36és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.
  • 22 42Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják: – Dávidé. 20Ezt mondja: – Kinek a képe és kinek a felirata ez? 21– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik: – Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 1Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk: 8Akkor ezt mondta szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 10A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. 14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. 16Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: – Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. 17Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? 18Jézus felismerve gonoszságukat így szólt: – Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? 19Mutassatok egy adópénzt! Odavittek neki egy dénárt. 22Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak. 23Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték: – 28A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt? 29Jézus így válaszolt nekik: – Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene ? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. 35Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle: – 36Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben? 37Ezt mondta neki: – Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! 40E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták. 41Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük: – 43Ezt mondja nekik: – Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: 45Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia? 46Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
  • 9 28Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: – Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: – Igen, Uram! 2És íme, egy ágyon fekvő bénát vittek hozzá. Hitüket látva Jézus így szólt a bénához: – Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid! 3Ekkor néhány írástudó így szólt magában: – Ez Istent káromolja. 11Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: – Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel? 14Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: – Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek? 27Amikor Jézus továbbment onnét, két vak a nyomába szegődött, és így kiáltoztak: – Dávid fia, könyörülj rajtunk! 29Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: – Legyen hitetek szerint! 30Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: – Vigyázzatok, meg ne tudja senki! 4Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: – Miért gondoltok gonoszat szívetekben? 6Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, kelj fel – így szólt ekkor a bénához –, fogd az ágyadat, és menj haza! 8Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. 12Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 13Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. 15Jézus ezt mondta nekik: – Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. 17Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, s a tömlő is odavan; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad. 22De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt. 26Ennek híre ment szerte a vidéken. 31De azok elmentek, és hírét vitték szerte a vidéken. 34A farizeusok viszont így beszéltek: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.” 35Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban és hirdette a mennyek országának örömhírét, s meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. 37Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. 38Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba!”
  • 15 28Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És még abban az órában meggyógyult a lánya. 34Jézus így szólt hozzájuk: – Hány kenyeretek van? – Hét, és néhány kis halunk – felelték. 12Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: – Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán? 15Péter ezt mondta neki: – Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! 22Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni: – Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek! 23Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték: – Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk! 24Így felelt: – Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek. 25Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta: – Uram, segíts rajtam! 26Erre így válaszolt: – Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni. 27Az asszony ezt mondta: – Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak. 32Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: – Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton. 33Tanítványai így válaszoltak: – Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget? 1Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták: 2– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. 3Így válaszolt nekik: – Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? 5Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, 9 Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések . 10Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: – Halljátok, és értsétek meg! 11Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert. 13Így válaszolt: – Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 14Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. 16Ezt mondta: – Még mindig értetlenek vagytok ti is? 20Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná. 31A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét. 38Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett. 39Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
  • 17 25De igen – mondta. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: – Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől? – 4Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. 5Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt: – Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! 7Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta: – Keljetek fel, és ne féljetek! 9Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: – Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül! 10Erre megkérdezték tőle tanítványai: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? 17Jézus erre így válaszolt: – Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide! 19Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? 23megölik, de a harmadik napon majd feltámad. Ekkor nagyon elszomorodtak. 24Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: – A ti mesteretek nem fizet templomadót? – 11Így válaszolt: – Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent . 12Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. 13Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. 15és ezt mondta: – Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. 16Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. 18Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek. 20Ezt mondta nekik: – A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 22Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: – Az Emberfia emberek kezébe adatik, 26Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki: – Akkor tehát a fiak mentesek ettől. 27De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
  • 20 21Ezt mondta neki: – Mit akarsz? Így válaszolt: – Parancsold meg, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik meg balod felől üljön országodban! 22Jézus így felelt: – Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? – Ki tudjuk – mondták neki. 23Ezt mondta nekik: – Az én poharamat ugyan kiisszátok, de hogy ki üljön jobbom és balom felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette. 30És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus megy arra, felkiáltottak: – Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! 31A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltották: – Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! 32Jézus megállt, megszólította őket, és ezt mondta: – Mit akartok, mit tegyek veletek? – 1Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe. 7Ezt mondják: „Mert senki sem fogadott fel bennünket.” Ezt mondta nekik: „Ti is menjetek a szőlőbe!” 16Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. 17Amikor Jézus Jeruzsálembe tartott, maga mellé vette a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: – 19és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon majd feltámad. 25De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: – Tudjátok, hogy a népeken fejedelmeik hatalmaskodnak, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. 27és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok! 28Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. 33Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk – válaszolták neki. 34Jézus megszánta őket, és megérintette szemüket; azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
  • 21 16Így szóltak hozzá: – Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik: – Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak ? 27Ezt felelték Jézusnak: – Nem tudjuk. Erre így válaszolt nekik: – Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 31A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát? – Az első – felelték. Jézus erre ezt mondja nekik: – Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. 5 Mondjátok meg Sion leányának: „Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.” 19Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: – Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs! A fügefa hirtelen elszáradt. 20Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak: – Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa? 21Jézus így válaszolt nekik: – Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: „Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. 23Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták: – Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? 41Ezt felelték neki: – A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében. 2és ezt mondta nekik: „Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! 7Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült. 9Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! 11A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” 13és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” 17Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. 22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. 24Jézus így válaszolt nekik: – Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől? Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« 32Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki. 40Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? 42Ezt mondta nekik: – Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. 44[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]] 46Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
  • 26 25Júdás, az áruló, így szólt: – Csak nem én, Mester? – Te mondtad – felelte neki. 35Péter így szól: – Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg. A többi tanítvány ugyanígy beszélt. 66Mi a véleményetek? Azok így feleltek: – Méltó a halálra! 17A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked? 18Ő ezt mondta: – Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«” 21Evés közben így szólt: – Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem. 22Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték: – Csak nem én, Uram? 26Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt: – Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 33Ekkor Péter így szólt hozzá: – Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök. 34Jézus ezt mondta neki: – Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. 36Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: – Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. 38Akkor így szólt hozzájuk: – Halálosan szomorú az én lelkem . Maradjatok itt, és virrasszatok velem! 39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: – Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te! 42Másodszor is elment, és így imádkozott: – Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod! 49Nyomban Jézushoz ment, és így szólt: – Üdv, Mester! – és megcsókolta. 50Jézus ezt mondta neki: – Barátom, tudom, miért jöttél. Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak. 61és így szóltak: – Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.” 62A főpap felállt, és így szólt hozzá: – Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 63Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki: – Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia! 64Jézus ekkor így felelt: – Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin . 68és ezt mondták: – Messiás, prófétálj, ki ütött meg! 69Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt: – Te is a galileai Jézussal voltál. 70Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: – Nem tudom, mit beszélsz. 71Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek: – Ez a Názáreti Jézussal volt. 72Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: – Nem ismerem azt az embert. 73Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: – Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja. 74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: – Nem ismerem azt az embert! És nyomban megszólalt a kakas. 2„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét ünnepe lesz, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.” 5De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép körében!” 8Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak: – Mire való ez a pazarlás? 9Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni. 10Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik: – Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 13Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 16Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa. 19A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. 23Így válaszolt: – Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 27Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta: – Igyatok ebből mindnyájan, 29De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. 31Akkor így szólt hozzájuk Jézus: – Mindnyájan megrendültök hitetekben miattam ezen az éjszakán. Meg van írva ugyanis: Megverem a pásztort, s a nyáj juhai szétszóródnak . 32De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. 40Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez: – Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? 41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 45Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: – Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus: – Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek. 54De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? 55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: – Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 65A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: – Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 75Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
  • 3 14János azonban próbálta visszatartani: – Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus így válaszolt: – Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. 4Ez a János teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. 7Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: – Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 9és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 12Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét. Gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel fogja elégetni.” 17És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
  • 5 22Én viszont azt mondom nektek, hogy aki haraggal van testvére iránt, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki pedig azt mondja testvérének: „Raká!” – méltó arra, hogy a szanhedrin járjon el ellene. Aki pedig azt mondja: „Bolond!” – méltó a gyehenna tüzére. 2Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: – 10Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is előttetek! 13Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel lehet visszaadni az ízét? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és széttapossák az emberek. 16Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat! 20Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. 26Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnét, amíg meg nem adod az utolsó fillért is. 30Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy tagod vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. 32Én viszont azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, az házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. 37Amikor beszéltek, az igen legyen igen, a nem pedig nem! Ami ezen túlmegy, az a gonosztól van. 42Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el! 48Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes!
  • 12 2Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki: – Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton. 10Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle: – Szabad-e szombaton gyógyítani? 23Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták: – Csak nem Dávid fia ez az ember? 24A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták: – Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével. 38Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus: – Mester, jelet akarunk látni tőled. 47Valaki szólt neki: – Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. 48Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? – 1Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. 3Ezt mondta nekik: – Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? 8Az Emberfia ura a szombatnak. 11Ezt mondta nekik: – Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? 12Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton! 14A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. 17Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott: 21 Nevében reménykednek majd a népek . 25Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: – Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. 29Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát. 32Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. 37mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni. 39Így válaszolt nekik: – Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. 42Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál! 45Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is. 50Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
  • 13 10A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: – Miért példázatokban szólsz hozzájuk? 33Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amit fogott az asszony, belekevert három mérő lisztbe, és végül az egész megkelt. 36Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odajöttek hozzá, és ezt mondták: – Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot! 51Megértettétek mindezt? – Igen – mondták neki. 52Ő pedig így szólt hozzájuk: – Minden írástudó tehát, aki a mennyek országának dolgaiban járatos tanítvánnyá lett, hasonló ahhoz a gazdához, aki raktárából újat és régit hoz elő. 57És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában. 3Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: – Íme, kiment a magvető vetni. 9Akinek van füle, hallja! 11Így válaszolt: – Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. 15 Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek. Pedig meggyógyítanám őket . 17Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg. 22Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad. 23Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. 24Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 28„Ellenség tette ezt!” – mondta nekik. A szolgák erre ezt mondták: „Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?” 30Hadd nőjön együtt mindkettő az aratásig! Az aratás idején majd megmondom az aratóknak: »Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe!«” 31Más példázatot is mondott nekik: – Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet szántóföldjébe. 32Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor megnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között. 35hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példázatokra nyitom majd számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat hirdetek . 37Így válaszolt nekik: – Az, aki a jó magot veti, az Emberfia. 43Akkor az igazak majd ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg! 44Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amit az ember, miután megtalálta, újra elrejt; örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. 46Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja. 53Amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, továbbment onnét. 54Hazament, és tanította őket zsinagógájukban. Álmélkodva mondták: – Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? 56Nemde közöttünk élnek a nővérei is mind? Ugyan honnan van neki mindez? 58Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
  • 16 4E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét. Ezzel otthagyta őket, és elment. 6Jézus így szólt hozzájuk: – Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától! 7Ők így tanakodtak egymás közt: – Nem hoztunk kenyeret. 13Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: – Kinek mondják az emberek az Emberfiát? 14Ők így feleltek: – Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. 15Ezt mondta nekik: – Hát ti kinek mondotok engem? 16Simon Péter így felelt: – Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 22Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele: – Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled. 23Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: – El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek. 24Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 2Így válaszolt nekik: – [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” 3Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?] 8De Jézus észrevette, és ezt mondta: – Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? 11Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” 12Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától. 17Jézus így válaszolt neki: – Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. 18Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta. 19Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is. 20Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. 28Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.
  • 18 1Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és ezt mondták: – Ki a legnagyobb a mennyek országában? 21Akkor odament hozzá Péter, és ezt mondta neki: – Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy én megbocsássak neki? Hétszer? 3és ezt mondta: – Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 5És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be. 7Jaj a világnak a bűnre vezető alkalmak miatt! Elkerülhetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak adódjanak, de jaj annak az embernek, aki a bűnre vezető alkalmat okozza! 9Ha pedig a szemed bűnre visz, vájd ki, és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek. 11[] 14Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. 18Bizony, mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. 20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 22Jézus ezt mondta neki: – Nem hétszer, mondom neked, hanem hetvenszer hétszer! 23Hasonló ugyanis a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 27Az úr pedig megszánta a szolgát. Elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 30De az nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette, amíg meg nem fizeti tartozását. 34Ekkor ura haragra lobbant, és átadta őt a börtönőröknek, amíg vissza nem fizeti az egész tartozást. 35Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.
  • 19 3Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy próbára tegyék, és ezt mondták: – Szabad-e az embernek bármilyen okból is elbocsátania a feleségét? 4Így válaszolt: – Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? 7Ezt mondták neki: – Akkor miért rendelte Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet? 10Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni. 14Jézus azonban ezt mondta: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa! 16Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: – Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 17Ezt mondta: – Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! – 20Az ifjú ezt mondta: – Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem? 21Jézus ezt válaszolta neki: – Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonod, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem! 25Amikor a tanítványok ezt hallották, nagyon megrökönyödtek, és így szóltak: – Akkor ugyan ki üdvözülhet? 26Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: – Az embereknek ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. 27Akkor Péter így válaszolt neki: – Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk? 2Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. 5És ezt mondta: – Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté . 6Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét! 8Ezt mondta nekik: – Mózes a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, a paráznaság esetét kivéve, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. 11Ezt mondta nekik: – Nem mindenki képes ezt elfogadni, csak az, akinek megadatik. 12Mert vannak eunuchok, akik így születtek, és vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyanok, akik önmagukat tették eunuchhá, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el! 15Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnét. 18Melyeket? Jézus ezt mondta: – Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, 19 tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat! 23Ekkor Jézus ezt mondta tanítványainak: – Bizony, mondom nektek, a gazdag nehezen megy majd be a mennyek országába. 24Sőt azt mondom nektek, könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, semmint a gazdagnak az Isten országába bejutnia. 28Jézus ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia elfoglalja dicsőségének trónját, ti is tizenkét trónon ültök majd, és ítélkeztek Izrael tizenkét törzse fölött. 29És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit vagy apját vagy anyját vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az én nevemért, a százszorosát kapja majd, és elnyeri az örök életet. 30De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.
  • 24 3Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá külön a tanítványai, és így szóltak hozzá: – Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének? 2Ő azonban ezt mondta nekik: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön. Mindent le fognak rombolni.” 4Jézus így válaszolt nekik: – Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! 8Mindez a vajúdás kínjainak kezdete. 14Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon bizonyíték gyanánt minden népnek, és akkor jön el a vég. 22Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottak miatt megrövidülnek azok a napok. 26Ha tehát azt mondják nektek: „Íme, a pusztában van” –, ne menjetek ki! „Íme, a belső szobákban van” –, ne higgyétek! 28Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk. 29Közvetlenül ama napok nyomorúsága után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 31És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig. 35Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el. 36Azt a napot viszont és azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. 44Ezért ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok! 51Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.
  • 1 1Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története 6Izáj nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. 11Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején. 12A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. 16Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. 17Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék. 20Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! 25de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
  • 2 5Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 8majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!” 12Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. 13Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” 15Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam fiamat . 18 Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajgatás. Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé . 23Amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják nevezni.
  • 6 4hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. 6Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. 8Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle! 9Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, 13és ne állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! 15Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket. 18hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. 21Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. 23Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő fény sötétség, milyen nagy akkor a sötétség! 24Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. 25Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,] se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál? 34Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd törődik magával! Minden napnak elég a maga baja.
  • 7 5Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát. 6Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket! 11Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt? 12Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták. 14Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. 16Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? 20Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket. 22Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” 23De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! ” 27Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle. 29mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
  • 10 1Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt. 4Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta. 5Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: – A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, 8Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 15Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. 16Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok! 20Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 22Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia. 25Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét? 28Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. 31Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok. 33De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. 36 Saját házanépe lesz az ember ellensége . 38Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt. 42Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.
  • 11 1Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban. 2Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival: – 3Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk? 4Jézus így válaszolt nekik: – Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! 5Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt. 6Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam! 7Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: – Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? 15Akinek van füle, hallja! 19Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják. 20Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg: – 24Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked. 25Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: – Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. 27Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. 30Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
  • 23 1Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: – 7Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. 12Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 14[] 15Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál. 16Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: „Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” 22Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül. 24Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. 26Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen! 28Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. 33Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 36Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre. 39Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
  • 25 13Virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát! 18Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott, és elrejtette ura pénzét. 23Ura így szólt hozzá: „Jól van, derék és hű szolgám! A kevésben hű voltál, ezután sokat bízok rád. Gyere, örvendezz uraddal együtt!” 30Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” 33A juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára állítja. 40A király így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.” 46És ezek az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
  • 28 7Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.” 10Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.” 15Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. 20és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”
Lukács evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 1 46Mária pedig ezt mondta: Szívem magasztalja az Urat, 55amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre. 79hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak; hogy lábunkat a békesség útján vezesse. 67Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált: 76Téged pedig, gyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd. Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 18Zakariás így szólt az angyalhoz: – Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú. 28Az angyal belépett, és így szólt hozzá: – Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van! 34Mária erre ezt mondta az angyalnak: – Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek? 38Mária így szólt: – Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint! Ekkor eltávozott tőle az angyal. 48mert rátekintett szolgálója megalázottságára. Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas. Szent az ő neve, 51Megmutatta karjának erejét, szétszórta a szívükben gőgösöket. 52A hatalmasokat ledöntötte trónjukról, és a megalázottakat felemelte. 53Az éhezőket ellátta javakkal, és üres kézzel küldte el a bővelkedőket. 54Felkarolta szolgáját, Izraelt megemlékezvén irgalmáról, 60Anyja azonban így szólt: – Nem, hanem János lesz a neve. 61Mire ezt mondták neki: – Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak. 68Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta népét, és megszabadította. 71szabadulást ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72hogy irgalmas lesz atyáinkhoz, és megemlékezik szent szövetségéről, 74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt 75szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. 77hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által. 78Istenünk könyörülő irgalma folytán meglátogat minket a magasságból felkelő Nap, 4hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot. 7Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak. 13De az angyal így szólt hozzá: – Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 17Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. 19Az angyal így válaszolt: – Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek. 30Az angyal így folytatta: – Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége. 35Az angyal így válaszolt neki: – Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. 37Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen. 42és hangos szóval így kiáltott: – Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 45Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. 47és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt, 50és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 56Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába. 66Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt. 69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában, 70ahogy megígérte szent prófétái által régen: 73az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett. Megadja nekünk, 80A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.
  • 2 32a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás, és népednek, Izraelnek dicsőség. 28karjába vette, és így áldotta Istent: 29Most elbocsátod, Uram, szolgádat szavad szerint békességben, 48Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: – Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk. 49Mire ő így válaszolt: – Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem? 1Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban. 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt. 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.” 15Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!” 20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik. 21Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 24és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot . 30mert meglátta szemem üdvösséged, 31amit minden nép szeme láttára megvalósítottál: 35A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.” 38Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását. 40A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta. 52Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.
  • 7 22Így válaszolt nekik: – Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok! Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, s a szegényeknek hirdetik az örömhírt. 8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak: »Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.” 9Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz: – Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet! 20Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: – Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” 3Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. 4Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték: – Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért, 5mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk. 10Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták. 13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” 17Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken. 19és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
  • 3 14Megkérdezték tőle a katonák is: – És mi mit tegyünk? Nekik ezt mondta: – Senkit se félemlítsetek meg vagy vádoljatok hamisan, és elégedjetek meg a zsoldotokkal! 4ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! 7A tömegnek, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje őket, ezt mondta: – Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek a közeledő harag elől? 10A tömeg megkérdezte tőle: – Akkor hát mit tegyünk? 11Így válaszolt nekik: – Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék! 12Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték: – Mester, mit tegyünk? 13Nekik ezt mondta: – Csak annyit hajtsatok be, amennyi meg van szabva! 5 Minden hasadék töltessék fel, minden hegy és halom tűnjön el! A kanyargós út legyen egyenes, a göröngyös sima! 6 Akkor majd minden halandó meglátja az Istentől jövő üdvösséget . 9A fejsze már a fák gyökerén. Minden fát, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 16János ezt mondta mindenkinek: – Én vízzel keresztellek benneteket. De eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. 17Kezében szórólapát lesz, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe gyűjtse. A polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti majd el. 20mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost. 22s mint egy galamb leszállt rá a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” 38ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé; ez pedig Istené.
  • 4 3Az ördög így szólt hozzá: – Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré! 4Jézus így válaszolt neki: – Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember . 8Jézus így válaszolt neki: – Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 12Jézus így válaszolt neki: – Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! 21Ekkor így kezdte beszédét: – Ma fületek hallatára teljesedett be ez az írás. 22Mindnyájan helyeseltek, és csodálkoztak az ajkáról fakadó szavak erején, és azt kérdezgették: – Nemde József fia ez? 23Ő pedig így szólt hozzájuk: – Biztosan ezt a mondást idézitek rám: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kafarnaumban, tedd meg itt is, a saját városodban! 35Jézus azonban ráparancsolt: – Némulj el, és menj ki belőle! Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. 6és ezt mondta neki az ördög: – Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. 7Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez. 9Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki: – Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! 11és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad . 13Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle. 15Tanított zsinagógáikban, és mindenki részéről tisztelet övezte. 19 és hirdessem az Úrtól jövő kedvező idő elérkeztét . 24Majd így folytatta: – Bizony, mondom nektek, egyetlen prófétát sem fogadnak szívesen a saját városában. 27Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán. 30Ő azonban áthaladt közöttük, és eltávozott. 32Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt. 33A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: – 34Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! 36Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!” 37Elterjedt a híre mindenütt a környéken. 39Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik. 41Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás. 43Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.” 44És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
  • 5 4Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: – Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat! 5Simon így felelt: – Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat. 8Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt: – Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok! 10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: – Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 12Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte: – Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani. 13Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt: – Akarom, tisztulj meg! És azonnal letisztult róla a lepra. 14Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el: – Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra! 20Hitük láttán így szólt: – Barátom, megbocsáttattak bűneid. 30A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: – Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt? 33Azok ezt mondták neki: – János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak. 11Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték. 16Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék. 22Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik: – Miről tanakodtok szívetekben? 24De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza! 26Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!” 31Jézus így válaszolt nekik: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek. 34Jézus így válaszolt: – Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? 35De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak. 36Egy példázatot is mondott nekik: – Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. 39Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”
  • 6 2farizeusok közül némelyek így szóltak: – Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos? 5Még ezt is mondta nekik: – Az Emberfia ura a szombatnak. 8Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek: – Kelj fel, és állj középre! Az felkelt, és odaállt. 9Jézus pedig így szólt hozzájuk: – Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? – 10És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez: – Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. 3Jézus így válaszolt nekik: – Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? 4Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük? 11Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal. 16Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett. 19Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. 20Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: – Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! 22Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt! 23Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal. 26Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal! 30Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza! 35Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. 38Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek. 39Példázatot is mondott nekik: – Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? 40A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere. 42Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből! 45A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. 49Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.
Márk evangéliuma (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
  • 8 20És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? – Hetet. 5Megkérdezte tőlük: – Hány kenyeretek van? – Hét – válaszolták. 29Tovább kérdezte őket: – Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: – Te vagy a Messiás! 4Tanítványai így feleltek: – Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában? 12Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól: – Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. 15Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: – Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 19Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? – Tizenkettőt – felelik. – 21Erre így szólt hozzájuk: – Még mindig nem értitek? 23Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte: – Látsz valamit? 24Az felnézett, és így szólt: – Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének. 26Ekkor hazaküldte, és ezt mondta: – Be se menj a faluba! 27Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól: – Kinek mondanak engem az emberek? 28Így feleltek: – Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül. 33Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre: – El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek! 1Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik: – 3Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. 6Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők pedig kiosztották a sokaságnak. 10Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére. 17Amikor észrevette, így szólt hozzájuk: – Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? 32Minderről nyíltan beszélt. Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele. 34Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: – Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! 38Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
  • 5 9És megkérdezte tőle: – Mi a neved? Az így felel neki: – Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 7és hangosan felkiáltott: – Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj! 12A tisztátalan lelkek ezt kérték: – Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! 19Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: – Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad! 23és esedezve kéri: – A kislányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon! 30Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömegben megfordulva így szólt: – Ki érintette meg a ruhámat? 31A tanítványai ezt mondták: – Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”! 34Ő pedig ezt mondta neki: – Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból! 35Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: – A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? 36Jézus meghallotta, amit mondtak. Így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: – Ne félj, csak higgy! 39Bement, és így szólt hozzájuk: – Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. 41Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki: – Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!” 17Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. 20Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Dekapolisz területén mindazt, amit Jézus tett vele, és mindenki álmélkodott. 24Elindult vele. A nagy sokaság is követte, és tolongott körülötte. 28Ezt mondogatta ugyanis: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 40Erre csak nevettek rajta. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt. 43Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak.
  • 15 14Pilátus ezt mondta nekik: – De hát mi rosszat tett? Azok még hangosabban kiáltották: – Feszítsd keresztre! 2Pilátus megkérdezte tőle: – Te vagy a zsidók királya? – Te mondod? – válaszolta. 4Pilátus ismét megkérdezte tőle: – Semmit se felelsz? Nézd, mennyire vádolnak! 9Ő így válaszolt: – Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? 12Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: – Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]? 13Azok ismét felkiáltottak: – Feszítsd keresztre! 32A Messiás, Izrael királya, szálljon le a keresztről, hadd lássuk, és higgyünk! Azok is szidalmazták, akik vele együtt voltak keresztre feszítve. 34Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: – Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? 35Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: – Nézd, Illést hívja! 36Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: – Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye? 39Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: – Bizony, ez az ember Isten Fia volt! 1Korán reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész szünedrionnal együtt tanácsot tartottak. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 10Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki. 15Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék. 20Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Aztán kivitték, hogy keresztre feszítsék. 21Kényszerítettek egy arra jövő embert, cirenei Simont – Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött –, hogy vigye a keresztjét. 29Az arra járók fejüket csóválva szidalmazták, és ezt mondták: – Hé, te, aki lerombolod a Templomot, és felépíted három nap alatt, 30mentsd meg magad, szállj le a keresztről! 31Hasonlóan csúfolódtak a főpapok az írástudókkal együtt, és így szóltak: – Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni! 37Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 41akik amikor Galileában volt, követték és szolgáltak neki –, és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. 47A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.
  • 3 5Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és bánkódva szívük keménysége miatt így szólt az emberhez: – Nyújtsd ki a kezedet! Erre kinyújtotta és gyógyult volt a keze. 3Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: – Állj ide középre! 4Hozzájuk pedig így szólt: – Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. 32Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki: – Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek! 33De ő így válaszol nekik: – Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 6A farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. 12Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. 19a Karióti Júdást, aki aztán elárulta. 21Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.” 22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Beelzebub van benne”, és „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”. 23Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: – Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 29de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. 30Azt terjesztették ugyanis: „Tisztátalan lélek van benne.” 34Végignézve a körülötte ülőkön így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.
  • 6 37Ő azonban így válaszolt nekik: – Adjatok nekik enni ti! Mire ezt mondták neki: – Mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? 38Jézus azonban ezt mondta nekik: – Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézvén így szóltak: – Öt, meg két halunk. 3Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk a nővérei is? És botránkoztak rajta. 4Jézus pedig ezt mondta nekik: – Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között, sőt a saját házában. 31Ő pedig így szólt hozzájuk: – Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé! Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. 2Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: – Honnan veszi ezeket? Miféle bölcsesség ez, ami neki adatott? És miféle csodák ezek, amelyek keze által történnek? 6Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. 11Ha egy helység nem fogad be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnét még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul számukra!” 13Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. 16Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Ez János, akit én fejeztettem le! Ő támadt fel a halálból.” 20Heródes ugyanis félve tisztelte Jánost, igaz és szent embernek tartotta, és védelmébe vette. Mikor hallgatta, rendszerint zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 29Amikor ezt meghallották tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték. 34Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és elkezdte őket sok mindenre tanítani. 35Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és így szóltak hozzá: – Lakatlan ez a hely, és az idő már későre jár. 36Küldd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak! 44Akik ettek [a kenyerekből], ötezren voltak – csak a férfiak. 50Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!” 52Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt. 56Ahová csak ment – falvakba, városokba vagy tanyákra –, kitették a szabadba a betegeket, és kérlelték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
  • 10 49Jézus megállt, és így szólt: – Hívjátok ide! Odahívták a vakot. – Bátorság! Kelj fel! Téged hív! – mondták neki. 51Jézus megkérdezte tőle: – Mit akarsz, mit tegyek veled? – Rabbuni, hogy újra lássak! – felelte a vak. – 3Így válaszolt nekik: – Mit parancsolt nektek Mózes? Azok azt mondták: – 17Amikor útnak indult, odaszaladt hozzá egy ember, és térdre borulva megkérdezte: – Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 21Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: – Egyetlen dolgot kell még tenned. Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben! Aztán gyere, és kövess engem! 23Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: – Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! 26Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt mondták egymás közt: – Akkor ki üdvözülhet? 27Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: – Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. 28Erre Péter így szólt: – Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. 35Ekkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, és így szóltak: – Mester, azt akarjuk, tedd meg nekünk, amit kérünk. – 38Jézus így válaszolt: – Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? – 47Amikor meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, így kezdett kiáltozni: – Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam! 48Sokan rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: – Dávid fia, könyörülj rajtam! 52Menj, a hited meggyógyított! – mondta neki Jézus. Azonnal újra látott, és követte őt az úton. 4Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást – mondták. 5Jézus erre így szólt hozzájuk: – Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot. 9Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét! 11Ezt mondta nekik: – Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, az házasságtörést követ el ellene; 12és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el. 14Amikor ezt Jézus észrevette, haragra lobbant, és így szólt hozzájuk: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Isten országa! 15Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképp sem megy be oda. 16Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. 18Jézus így szólt hozzá: – Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. 19Ismered a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat! – 20Mester, mindezeket megtartottam ifjúkoromtól fogva – válaszolta. 24A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: – Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába. 29Jézus így szólt: – Bizony, mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit értem és az evangéliumért, 31De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első. 32Amikor a Jeruzsálembe vezető úton haladtak, Jézus előttük ment. Álmélkodtak. Akik követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a Tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele fog történni: – 34Kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad. 36Mit akartok, mit tegyek meg nektek? – kérdezte. – 37Add meg nekünk – mondták –, hogy egyikünk a jobb, a másikunk meg a bal kezed felől üljön majd dicsőségedben. 39Meg tudjuk tenni – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: – A poharat, amelyből én iszom, ki fogjátok inni, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, meg fogtok keresztelkedni, 40de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek készítették. 42De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: – Tudjátok, hogy akiket a népek fejedelmeinek tartanak, azok hatalmaskodnak rajtuk, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük. 45Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.
  • 12 16Hoztak egyet. Ezt mondta nekik: – Kinek a képe és kinek a felirata ez? – A császáré – felelték. 17Jézus ezt mondta nekik: – Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Módfelett csodálkoztak rajta. 14Odamenvén így szóltak hozzá: – Mester, tudjuk, hogy becsületes ember vagy, nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk, vagy ne fizessünk? 15Felismerve álnokságukat ezt mondta nekik: – Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok egy dénárt, hadd lássam! 28Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta őket vitázni, és látta, hogy jól válaszolt nekik, és megkérdezte tőle: – Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? 34Jézus pedig, amikor látta, hogy bölcsen válaszolt, ezt mondta neki: – Nem vagy messze Isten országától. Többé senki sem merte kérdezni. 37Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a fia?” A nagy sokaság szívesen hallgatta. 1Példázatokban kezdett beszélni hozzájuk. – Egy ember szőlőt ültetett. Körülkerítette, borsajtót ásott, őrtornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 7Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” 11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a szemünkben. 12Szívesen elfogták volna, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Otthagyták, és elmentek. 18Ezután szadduceusok jöttek hozzá – akik azt mondják, hogy nincs feltámadás –, és ezt kérdezték tőle: – 23A feltámadáskor [amikor majd feltámadnak] melyiké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt. 24Jézus ezt mondta nekik: – Vajon nem azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát? 26Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? 27Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Nagy tévedésben vagytok. 29Jézus így válaszolt: – A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! 31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. 32Az írástudó így szólt hozzá: – Jól van, Mester, helyesen mondtad. Ő az egyetlen, és rajta kívül nincsen más . 33Szeretni őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat sokkal többet ér minden égő- és véres áldozatnál. 35Amikor Jézus a Templomban tanított, így szólt: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia? 40Felemésztik az özvegyek vagyonát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.” 43Odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44Ugyanis mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész megélhetését.”
  • 14 31Ő azonban annál inkább mondta: – Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg! Mindannyian ugyanígy beszéltek. 65Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki: – Most prófétálj! A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték. 70De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek: – Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is. 12A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták feláldozni, így szóltak hozzá tanítványai: – Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el? 18Amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: – Bizony, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni. 19Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte kérdezgetni: – Talán én? 22Amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: – Vegyétek, ez az én testem! 29Péter ezt mondta neki: – Ha mindenki megrendül is hitében, én akkor sem! 30Jézus így szólt hozzá: – Bizony, mondom neked, még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. 32Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz: – Üljetek le itt, amíg imádkozom! 34Így szólt hozzájuk: – Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok! 36Így szólt: – Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te! 45Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: – Rabbi! – és megcsókolta. 60A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: – Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 61Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte: – Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia? 62Jézus így válaszolt: – Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között . 67Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt: – Te is a Názáreti Jézussal voltál. 68Ő azonban tagadta, és ezt mondta: – Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.] 69A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak: – Ez közülük való. 71Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: – Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek! 72És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki – „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt. 2Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében.” 6De Jézus ezt mondta: – Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jót tett velem. 9Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére. 11Amikor meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan szolgáltathatná ki egy alkalmas pillanatban. 13Elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: – Menjetek be a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, 15Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen. Ott készítsétek elő nekünk! 16A tanítványok elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik; elkészítették a húsvéti vacsorát. 20Mire ő ezt mondta nekik: – Egy a Tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. 21Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 24Ezt mondta nekik: – Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25Bizony, mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat nem iszom Isten országában. 27Így szólt hozzájuk Jézus: – Mindnyájan megrendültök majd hitetekben, mert meg van írva: Megverem a pásztort, szétszélednek a juhok . 28De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. 37Visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: – Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 41Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: – Aludjatok tovább és pihenjetek! Vége! Eljött az óra! Íme, az Emberfia a bűnösök kezébe kerül. 42Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki kiszolgáltat engem. 44Árulója ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el erős kísérettel!” 48Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: – Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki ellenem, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49Mindennap veletek voltam a Templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük. 52Erre otthagyta a leplet, és meztelenül elmenekült. 54Péter messziről követte, be egészen a főpap palotájának udvarába, és leült a szolgák közé. Melegedett a tűznél. 59De vallomásuk így sem egyezett. 63Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: – Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek? Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.
  • 1 11És a mennyből hang jött: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik.” 25Jézus ráparancsolt: – Némulj el, és menj ki belőle! 27Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: – Hát ez meg mi? Új tanítás, hatalommal teli! Ráparancsol a tisztátalan lelkekre, és azok engedelmeskednek neki! 37és megtalálták. Így szóltak hozzá: – Mindenki téged keres! 38Ő pedig ezt mondta nekik: – Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem! 40Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve [és térdre borulva] így szólt hozzá: – Ha akarod, meg tudsz tisztítani. 41Megszánta, kinyújtotta a kezét, és megérintette. Ezt mondta neki: – Akarom, tisztulj meg! 44Ezt mondta neki: – Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért – bizonyítékul számukra –, amit Mózes rendelt! 3 Kiáltónak hangja a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” 8Én vízzel keresztellek meg titeket, ő viszont Szentlélekkel fog megkeresztelni benneteket.” 13Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. 15„Itt a pillanat! Közel van az Isten országa! Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” 17Így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket!” 21Ezután bementek Kafarnaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 23Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott: – 24Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje! 28És azonnal elterjedt a híre mindenfelé, Galilea egész területén. 31Odament, megfogta a kezét, és talpra állította. A láz elhagyta, és szolgált nekik. 34Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított, sok ördögöt is kiűzött, de nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték. 39És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket. 45De az elment, és elkezdte fennhangon hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy nem mehetett többé nyíltan a városokba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.
  • 2 5A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: – Fiam, bocsánatot nyertek bűneid. 14Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt és követte. 16Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz: – Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 17Meghallván így szólt hozzájuk Jézus: – Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket. 18János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá: – Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? 24A farizeusok így szóltak hozzá: – Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? 2És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét. 8Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: – Miért tanakodtok így szívetekben? 11Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza! 12Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!” 19Jézus ezt mondta nekik: – Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. 22És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, s odalesz a bor is, a tömlő is. Újbor új tömlőbe! 25Erre így szólt hozzájuk: – Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? 26Hogy bement az Isten házába Abjatár főpap idején, és megette az áldozati kenyereket – amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak –, és azoknak is adott, akik vele voltak? 27Majd ezt mondta: – A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. 28Az Emberfia tehát ura a szombatnak is.
  • 4 9Majd ezt mondta: – Akinek van füle a hallásra, hallja! 35Ugyanazon a napon, amikor beesteledett, így szólt hozzájuk: – Menjünk át a túlsó partra! 38Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki: – Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk? 39Felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: – Csendesedj és némulj el! Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett. 40Azután hozzájuk fordult: – Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek? 41Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: – Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki? 2Sokat tanította őket példázatokban. Tanítás közben így szólt hozzájuk: – 8A többi pedig jó földbe esett. Termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent. És meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. 11Jézus így szólt hozzájuk: – Nektek megadatott Isten országának a titka, de a kívülállóknak minden példázatokban marad: 12hogy nézvén nézzenek, de ne lássanak, és hallván halljanak, de ne értsenek; hogy meg ne térjenek, és bocsánatot ne nyerjenek . 13És így szólt hozzájuk: – Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többi példázatot? 20Akiknél a jó földbe hullott a mag, azok hallgatják az igét és befogadják, és termést hoznak: az egyik a harmincszorosát, a másik a hatvanszorosát és némelyik a százszorosát. 21Ezután így szólt hozzájuk: – Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nemde azért, hogy a lámpatartóba tegyék? 23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! 24És ezt mondta nekik: – Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek, sőt ráadást is fognak adni. 25Mert, akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. 26És ezt mondta: – Úgy van az Isten Országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, 29Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás. 30És ezt mondta: – Mihez hasonlítsuk az Isten Országát, vagy milyen példázattal szemléltessük? 32De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai. 34Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk. Maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott.
  • 7 5Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: – Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? 27Ezt mondta az asszonynak: – Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. 28Az pedig így válaszolt neki: – Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. 29Erre ezt mondta neki: – Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög! 34Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá: – Effata – azaz: „nyílj meg!” 37Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták: „Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!” 6Így válaszolt nekik: – Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. 8Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. 9Majd így folytatta: – Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. 10Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! 13Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek. 14Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: – Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! 18Így szólt hozzájuk: – Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 19mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. 20És ezt mondta: – Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 23Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert. 30Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle. 31Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.
  • 9 1És ezt mondta nekik: – Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal. 5Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: – Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! 11És megkérdezték tőle: – Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie? 12Így válaszolt: – Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 16Megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztok velük? 19Így válaszol nekik: – Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide! 21Megkérdezte az apjától: – Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta: – Gyermekkora óta. 23Jézus ezt mondta neki: – „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz. 24Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott: – Hiszek, segíts hitetlenségemen! 25Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: – Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! 28Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle: – Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29Ezt mondta nekik: – Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. 33Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük: – Miről vitatkoztatok útközben? 35Ekkor leült, odahívta a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: – Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája. 38János ezt mondta neki: – Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket. 8Hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust. 13De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla. 17A sokaságból valaki így felelt neki: – Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. 18Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. 22Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk! 32Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni. 36Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik: – 37Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem. 39Jézus azonban ezt mondta: – Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. 50Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!
  • 11 21Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: – Nézd, rabbi, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt! 28és megkérdezték: – Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adott neked hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél? 32Vagy mondjuk azt: »Az emberektől«?” De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. – 33Nem tudjuk – felelték Jézusnak. Jézus erre így szólt hozzájuk: – Én sem mondom meg nektek – mondta Jézus –, hogy milyen hatalommal teszem ezeket. 3Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.«” 10Áldott atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsanna a magasságban!” 11Jeruzsálemben bement a Templomba. Miután mindent megnézett – mivel már későre járt –, kiment a Tizenkettővel Betániába. 14Jézus így szólt a fához: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai hallották ezt. 17Azután tanította őket, és ezt mondta: „Nincs megírva: Az én házamat úgy hívják majd: az imádság háza minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” 19Amikor beesteledett, kimentek a városon kívülre. 22Jézus így válaszolt nekik: – Higgyetek Istenben! 26[] 29Jézus ezt mondta nekik: – Egyetlen kérdést teszek fel nektek, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 30Vajon János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!
  • 13 1Amikor kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: – Mester, nézd, micsoda kövek és micsoda épületek! 2Jézus ezt mondta neki: – Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3Amikor az Olajfák hegyén ült a Templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: – 4Mondd meg nekünk, mikor történik ez, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? 5Jézus így kezdett beszélni hozzájuk: – Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! 8Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek. Mindez a vajúdás kínjainak a kezdete! 13Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. 20Ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. A választottak miatt azonban, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. 23Ti azonban vigyázzatok! Mindent előre megmondtam nektek. 26Akkor majd meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. 27Akkor majd elküldi az angyalokat, és össze fogja gyűjteni választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. 31Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el. 37Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: virrasszatok!
  • 16 4Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve. 7Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.” 8Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis. 11Amikor ezek meghallották, hogy él, és hogy Mária látta, nem hitték el. 13Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. 14Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. 18kígyókat fognak meg [a kezükbe], és ha valami halálos mérget isznak, nem árt nekik. Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” 20Ők pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, és az Úr együtt munkálkodott velük: megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.]]