Találatok a szövegben 75 találat

Salamon énekek éneke (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 5 ²Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával! ¹Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim! ⁶Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az ő beszédén: keresém őt, de nem találám, kiáltám őt, de nem felele nékem! ³Felelék én: Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mimódon keverném azokat a porba? ⁵Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére. ⁷Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik, megverének engem, megsebesítének engem, elvevék az én felöltőmet tőlem a kőfalnak őrizői. ⁹Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, oh asszonyoknak szépe? Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz? ¹³Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, a melyek illatos plántákat nevelnek; az ő ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha foly. ¹⁴Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva. ¹⁵Az ő szárai márványoszlopok; melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; az ő tekinteti, mint a Libánus; tetszetes mint a czédrusfa. ¹⁶Az ő ínye édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos! Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, oh Jeruzsálemnek leányai! ¹⁷Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt? ¹⁸Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen. ⁸Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok! ¹²Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben fürödnek, szép teljesen helyheztettek. ⁴Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta. ¹⁰Az én szerelmesem fejér és piros, tízezer közül is kitetszik. ¹¹Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany; fodor haja fekete, mint a hollónak. ¹⁹Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
• 4 ⁸Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljőjj; nézz az Amanának hegyéről, a Sénirnek és Hermonnak tetejéről, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeiről. ¹⁶Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét. ¹Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá. ²A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához, melyek a fördőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő. ³Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt. ⁴Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erős vitézek paizsai. ⁵A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettős fia, a melyek a liliomok közt legelnek. ⁶Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára. ⁹Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal! ¹⁰Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál! ¹¹Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja. ¹³A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe. ¹⁴Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal. ⁷Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned! ¹²Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő! ¹⁵Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
• 1 ⁴Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. ⁶Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem. ³A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. ⁷Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? ⁸Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. ²Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. ⁵Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. ¹⁰Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. ¹¹Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. ¹²Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. ¹³Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. ¹⁴Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. ¹⁵Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. ¹⁶Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. ¹⁷A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
• 2 ¹⁴Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes! ³Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. ⁷Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja. ⁹Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül, ⁵Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek. ⁸Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon! ¹²Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. ¹³A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! ¹⁵Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak. ¹⁷Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. ²Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. ⁴Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme. ⁶Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem. ¹⁰Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. ¹¹Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment. ¹⁶Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
• 3 ⁴Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám őt, el sem bocsátám, mígnem bevivém őt anyám házába, és az én szülőmnek ágyasházába. ²Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém őt, és nem találám. ⁵Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg ő akarja. ⁶Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa? mirhától és tömjéntől illatos, a patikáriusnak minden jó illatú porától. ¹⁰Oszlopait ezüstből csinálta, oldalát aranyból, ágyát biborból, belső része ki van rakva szeretettel, a Jeruzsálemnek leányi által. ¹¹Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta őt az anyja, az ő eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára! ⁷Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja, hatvan erős férfi van körülötte, Izráelnek erősei közül! ⁸Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen. ¹Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, keresém őt, és meg nem találtam. ³Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. Mondék nékik: Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret? ⁹Hálóágyat csinált magának Salamon király a Libánus fáiból.
• 6 ⁶És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. ²Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá. ³A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen. ⁸A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é? ¹⁰Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot! ¹Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor. ⁵Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó. ⁷Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor? ⁴Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt. ⁹Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
• 7 ¹²Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled. ¹Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve. ²A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve. ⁴A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé. ⁸Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának. ⁵A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által! ⁹És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait. ¹³A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! ³A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai. ⁶Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt! ⁷Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. ¹⁰Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő! ¹¹No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.
• 8 ⁵Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülőd! ⁶Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. ²Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalma borral. ⁷Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt. ⁸Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlője; mit cselekedjünk a mi húgunk felől, a napon, melyen arról szót tesznek? ⁹Ha ő kőfal, építünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtó ő, elrekesztjük őt czédrus-deszkával. ¹⁰Mikor én olyan leszek, mint a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok; akkor olyan leszek ő előtte, mint a ki békességet nyer. ¹¹Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ő szőlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust. ¹⁴Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein! Ésaiás próféta könyve ¹Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, hogy téged kivül találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem. ⁴Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja? ¹²Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. ¹³Oh te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam én is. ³Az ő balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem.

Sámuel első könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 2 ⁸Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét. ¹⁰Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettök az égben, Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát! ¹És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én! ³Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jőjjön kérkedő szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket ő ítéli meg. ⁵A megelégedettek bérért szegődnek el, Éhezők pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekű megfogyatkozik. ²Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt rajtad kivül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk. ⁹Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert. ⁴Az erős kézíjjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övedzi fel, ⁶Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz. ⁷Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;

Birák könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 5 ¹⁵És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások. ³⁰„Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.” ⁸Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között? ¹¹Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe! ¹⁴Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják. ¹⁹Királyok jöttek, harczoltanak; Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek. ²⁶Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát, ²⁸Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: „Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?” ³Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének. ⁴Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának. ⁶Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. ⁷Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként. ¹⁰Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek! ¹²Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! ¹⁶Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! ¹⁷Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. ²¹A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem! ²³Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé. ²⁴De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nők felett legyen áldott! ²⁷Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve. ³¹Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig. ²Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! ⁵A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt. ⁹Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! ¹³Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. ¹⁸De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain! ²⁰Az égből harczoltak, A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával! ²²Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt. ²⁵Az vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét. ²⁹Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
• 14 ¹⁴Ő pedig monda nékik: Az evőből étek jött ki S az erősből édes jött ki. De nem tudták a találós mesét megfejteni három egész napon át. ¹⁸És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielőtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz, És mi erősebb, mint az oroszlán? Ki monda nékik: Ha nem az én üszőmön szántottatok volna, Mesém soha ki nem találtátok volna.
• 15 ¹⁶És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.

Sámuel második könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 22 ⁷Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe. ¹⁶És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától. ³Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. ⁸Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő. ⁹Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle. ³¹Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak. ⁴⁴Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem. ⁴⁹Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem. ⁵¹Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké! ⁴Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől. ⁵Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; ⁶A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. ¹⁰Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt. ¹¹A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel. ¹²Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket. ¹³Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének. ¹⁴És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott. ¹⁵Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat. ¹⁷Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem. ¹⁸Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam. ¹⁹Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem. ²⁰Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem. ²¹Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. ²²Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. ²³Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el. ²⁵Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint. ²⁶Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. ²⁷A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. ²⁸Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. ²⁹Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. ³⁰Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. ³²Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? ³³Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. ³⁴Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem. ³⁵Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el. ³⁶Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem. ³⁷Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak. ³⁸Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket. ³⁹Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el. ⁴⁰Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak. ⁴¹Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én, ⁴²Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik. ⁴³Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket. ⁴⁵Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek, ⁴⁶Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő. ⁴⁷Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája. ⁴⁸Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket. ⁵⁰Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

Nehémiás könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ¹Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei. És lőn a Kislév nevű hóban, a huszadik esztendőben, hogy én Susán várában valék.

Zsoltárok könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 15 ¹Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?
• 16 ¹Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
• 17 ¹Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
• 23 ¹Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
• 24 ¹Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
• 25 ¹Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
• 26 ¹Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.
• 27 ¹Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
• 28 ¹Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
• 29 ¹Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!
• 32 ¹Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
• 35 ¹Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
• 37 ¹Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
• 50 ¹Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
• 66 ¹Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
• 72 ¹Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
• 73 ¹Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
• 74 ¹Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
• 78 ¹Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
• 79 ¹Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
• 82 ¹Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
• 86 ¹Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
• 87 ¹Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. A szent hegyeken vetette meg az ő fundamentomát.
• 90 ¹Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
• 98 ¹Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
• 100 ¹Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!
• 101 ¹Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
• 103 ¹A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
• 106 ¹Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
• 109 ¹Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
• 110 ¹Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
• 111 ¹Dícsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.
• 112 ¹Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
• 113 ¹Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,
• 120 ¹Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
• 121 ¹Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
• 123 ¹Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
• 124 ¹Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
• 125 ¹Grádicsok éneke. A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
• 126 ¹Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
• 128 ¹Grádicsok éneke. Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az ő útaiban jár!
• 129 ¹Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
• 130 ¹Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
• 132 ¹Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
• 134 ¹Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente!
• 135 ¹Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
• 138 ¹Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.
• 139 ¹Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
• 141 ¹Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
• 143 ¹Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
• 144 ¹Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
• 145 ¹Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
• 148 ¹Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!
• 150 ¹Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!

Bölcs Salamonnak példabeszédei (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 10 ¹Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.

Ésaiás próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 15 ¹Jövendölés Moáb ellen. Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
• 19 ¹Jövendölés Égyiptom ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Égyiptomba, és megháborodnak előtte Égyiptomnak bálványai, és az égyiptomiak szíve megolvad ő bennök.
• 21 ¹Jövendölés a tenger pusztasága ellen. Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről.
• 22 ¹Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
• 23 ¹Jövendölés Tírus ellen. Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földéről jelentetett meg nékik.

Ezékiel próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 42 ¹⁰A pitvar falának szélességében dél felé az elkülönített hely és az épület előtt is kamarák valának.