Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB 821 SZIT >1000 STL 323 BD 325 RUF >1000 KG 795
Új kinézet Régi kinézt

Találatok a szövegekben

Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. »
Jel Hiszkija számára Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét. »
Aztán jelet is adott e szavakkal: „Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik.” »
Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. »
Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.” »
Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból, »
Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.” »
„Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket. »
Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.” »
és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, »
Ekkor kezdett a jel – a füstoszlop – fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé. »
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: »
Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel.” »
Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából. »
Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövő esztendőben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és élvezzétek termését! »
Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: „Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?” »
„Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért – kérdezte Izajás –, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?” »
Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd. »
Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel. »
Mindkettő jel lesz és bizonyság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket. »
így szólt az Úr: „Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és előkép legyen Egyiptom és Kus számára, »
Hiszkija ekkor megkérdezte: „Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?” Izajás így válaszolt: »
„Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát: »
Jeremiás élete mint jel. »
Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára. »
Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. »
Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” »
Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. »
Amikor az Olajfák hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?” »
„Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?” »
Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” »
Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – »
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” »
Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; »
Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” »
Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Jónás próféta jele. »
Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. A mamrei jelenés. »
Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” A Mózesnek adott csodajelek. »
Az Úr angyala megjelenik Gedeonnak. Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában, az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a sajtóban, hogy megmentse Midiántól. »
Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. Ti is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen – most és a jövőben – számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke. »
Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jónás próféta jele. »
Jónás próféta jele. Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. »
Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. A farizeusok jelet kérnek. »
Jézus megjelenései. Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. »
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Jézus megjelenik az apostoloknak. »
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Jézus megjelenik a tanítványoknak. »
Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után. »
A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment. »
Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. »
Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra.” »
De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!” »
Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. »
József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. »
A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. »
Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. »
„Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. »
„Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. »
Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. »
Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten előtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait. »
Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. »
„Izrael fiai családjaik jelvényénél táborozzanak, ki-ki a maga hadi jelvényénél a megnyilatkozás sátora körül üssenek tábort, bizonyos távolságra. »
s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz. »
A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, »
Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten. »
Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon. »
„Ne gondolj ilyesmire – válaszolta –, nem fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentős, se jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az lehetetlenség!” »
történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent. »
A hetedik alkalommal jelentette: „Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere.” Így felelt neki: „Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!” »
Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: „Jelentsétek uramnak, a királynak: amit először kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget.” A követek elmentek és jelentették. »
Gechaszi azonban előrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: „Nem ébredt fel a fiú!” »
Ők is, miként testvéreik, Áron fiai, Dávid királynak, Cádoknak és Achimeleknek, a papok és leviták családfőinek a jelenlétében vetettek sorsot: a jelentősebb családok is, egyszerűbb testvéreik is. »
Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt. »
Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul! »
Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: »
De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.” »
De ő csak erősködött: „Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam.” Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak – Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának –, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: „De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon.” »
Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. »
Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. »
a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, »
Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. »
Valahányszor eljön, elér titeket. Mert eljön majd reggelenként, sőt éjjel is, nappal is eljön. Micsoda rémületet fog majd kelteni, ha egyáltalán lesz, aki megérti jelentését! »
Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.” »
Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.” »
Te meg, emberfia, jelölj ki két utat, hogy eljöjjön rajtuk Babilon királyának kardja. Mindkettő ugyanabból az országból induljon ki. Készíts útjelzőt a városba vezető út elejére. »
A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. »
Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!” »
Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. »
Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok perbe, mert többé nem feleségem, és én sem vagyok többé a férje. Távolítsa el arcáról a paráznaság jelét, mellei közül a házasságtörés jelvényeit. »
Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult. »
Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó előjelnek bizonyuljon. »
Majd kiadta katonáinak a jelszót: „Istentől a győzelem!” A legjava válogatott ifjakkal éjjel megtámadta a király sátorát, és megölt a táborban mintegy kétezer férfit. A legnagyobb elefántokat is leszúrta vezetőjükkel egyetemben. »
„A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván – válaszolta –, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. »
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. »
Lelke mélyéből felsóhajtott: „Miért akar jelet ez a nemzedék? – mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” »
Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: »
Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje. »
Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” »
Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. »
Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: »
szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. »
Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, »
Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” »
Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között.” »
Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. »
Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. »
A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. »
Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” »
Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.” »
Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?” »
hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” »
Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: »
„Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” »
és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” »
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja. »
az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. »
Majd hozzáfűzte: „Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra.” »
Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. »
Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” »
Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” – mondták. »
„Nem elég neked – válaszolta –, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” »
Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette. »
Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz.” »
Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted. »
Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet. »
Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött.” »
Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak. »
„Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön.” Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad. »
Isten szólt Jákobhoz: „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől.” »
Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta. »
Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” »
Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. »
Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” »
Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. »
József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. »
Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét. »
Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. »
Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. »
Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. »
Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. »
Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!” »
József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. »
József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: „Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám. »
József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.” »
Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. »
Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. »
Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. »
Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. »
Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” »
Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. »
Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba. »
Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.” »
„Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” »
De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.” »
Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. »
Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. »
Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. »
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. »
Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. »
„Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” »
Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. »
A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. »
Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?” »
Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. »
Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.” »
Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük. »
Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. »
A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.” »
Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.” »
Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. »
Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.” »
A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. »
A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. »
A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint. »
Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást. »
Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop. »
Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, »
Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. »
Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. »
A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették. »
Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. »
mivel – úgymond – az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre. »
Isten megjelenése. »
Mózes ezt felelte az Úrnak: „A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek.” »
Az Úr ezeket jelentette ki: »
De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni, »
De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet. »
Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve. »
Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönző, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat. »
Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. »
Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt. »
Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. »
Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” »
Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen. »
Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.” »
(Ő elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton.” »
Isten megjelenése. Segítségül hívta az Úr nevét. »
A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel. »
Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. »
Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt. »
Jelöld ki körül az előudvart, és akaszd fel a függönyt az előudvar kapujára. »
Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára, egész vándorlásuk idején. »
Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. »
Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. »
„Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt): »
Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.” »
azután egy bikát és egy kost, közösségi áldozatul bemutatni az Úrnak, s végül egy olajjal készített ételáldozatot. Ma az Úr megjelenik nektek.” »
Mózes így szólt: „Az Úr parancsára ezt kell tennetek, hogy az Úr dicsősége megjelenjék nektek.” »
és bement Mózessel a megnyilatkozás sátorába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek. »
s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek.” »
De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. »
Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni. »
De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik. »
Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult, »
Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt, »
Ha egy férfinek vagy nőnek a fején vagy az állán kiütés jelentkezik, »
De ha a koponyán vagy a homlokon fehéres rózsaszínű elváltozás jelenik meg, ez lepra, amely a koponyán vagy a homlokon terjed. »
csak akkor kell a papnak megmutatni mint leprás esetet, ha a ruhán, a bőrön, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült tárgyon zöldes vagy rózsaszínű folt jelenik meg. »
De ha a baj újra jelentkezik a ruhán, a szöveten, a takarón vagy bármiféle bőrtárgyon, akkor az fertőző betegség, ezért a megtámadott tárgyat el kell égetni. »
Az Úr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött. »
Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára. »
Nektek azonban ezt mondtam: Birtokba veszitek földjüket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek választottalak ki benneteket ezek közül a népek közül. »
Mindig szombati napon kell kitenni az Úr elé. Izrael fiai vigyék oda az örök szövetség jeléül. »
A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra. »
Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek. »
Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik, »
Míg Izrael fiai a maguk helyén – ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél – táboroznak, »
Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, »
Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének, »
Utánuk a megnyilatkozás sátora, a leviták tábora következzék, a többi tábor közepette; ahogyan táboroznak, úgy keljenek útra, ki-ki a maga helyén, hadi jelvényeik rendjében. »
Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának, »
Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának, »
A Dán táborába besoroltak – összesen 157 600-an – induljanak utoljára. (Ez a hadi jelvények szerinti helyükre vonatkozik.)” »
Izrael fiai így tettek, egészen úgy táboroztak hadi jelvényeik rendjében, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és úgy keltek útra is, ki-ki nemzetsége szerint, a maga családjával. »
Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően. »
„Izrael fiai az arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot. »
E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” »
és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” »
Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be áldozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért. »
Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte. »
Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak. »
„Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. »
A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie, annak jeléül, hogy útra kell kelni. »
A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni. »
Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. »
Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt. »
Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt. »
Majd Dán fiai táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt. »
Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.” »
A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak. »
Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. »
Beszámoltak nekik e szavakkal: „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből. »
Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. »
Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál. »
Így szólt az Úr Mózeshez: „Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem? »
azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, »
Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok. »
A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek. »
Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? »
Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!” »
Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron. »
Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége, »
A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: „Bileám nem volt hajlandó velünk jönni.” »
Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt. »
S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” »
Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” »
Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. »
Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát. »
Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul – így váltak intő jellé, »
jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert. »
hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen. »
Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? »
Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost, »
Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! »
Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. »
Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész házanépén, »
Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz! »
Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok. »
Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. »
A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. »
Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. »
Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva »
Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged. »
Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. »
és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban. »
Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! »
Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked. »
Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, »
Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek. »
ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, »
országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost. »
Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost. »
föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat, »
Jelentsék a város véneinek: „Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol.” »
a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. »
De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt. »
Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, »
Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él. »
Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya. »
a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. »
a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” »
Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: „Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!” »
Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. »
Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. »
Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.” »
s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba. »
Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának. »
Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban. »
a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. »
hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen. »
szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.” »
Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. »
Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. »
Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi, »
Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, kedvükért délről a hegyekig hatolt. »
Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon. »
Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, »
Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” »
Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; »
Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. »
Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, »
Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” »
Azután így szólt Izrael fiaihoz: „Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek, »
Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot. »
Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két­ vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.” »
Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). »
Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: „Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet. »
nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. »
Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették: »
Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei. »
Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám. »
„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek, »
[Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon. »
A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Becert jelölték ki Ruben törzse részéről és Ramotot Gileádban Gád törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban. »
Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll. »
„Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen! »
Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!” »
„Ha tetszésre találtam szemedben – mondta Gedeon –, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem. »
A harmat és a gyapjú jele. »
A jelképes álom. »
„Hozzád hasonlítottak – válaszolták neki. – Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai.” „Az én testvéreim voltak, anyám fiai – mondta nekik Gedeon. – Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.” »
Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben. »
Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy és nincs fiad. »
Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: „Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam.” »
Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt. »
Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát és kijelentette: „Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába.” Apósa azonban megtiltotta neki. »
Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az »
Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból. »
Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem.” A férfi azt válaszolta: „Igen, megváltom!” »
Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: „Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből. »
Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna.” »
Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: „Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre.” »
Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennyből a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, ő helyezte rájuk a világot. »
Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon. »
A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni. »
Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: „Sámuel, Sámuel!” És Sámuel így válaszolt: „Beszélj, szolgád figyel!” »
Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek. »
A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett, »
A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: „Mit jelent ez a nagy zajongás?” Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt. »
Az ember jelentette Élinek: „A táborból jövök, ma menekültem el a csatából.” Az megkérdezte: „Mi történt fiam?” »
Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: „Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett.” »
Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: „Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.” »
De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: „Nem, király uralkodjék fölöttünk. »
Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. »
Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak. »
Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében.” »
Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél. »
Álljatok elő még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat. »
Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előőrséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot. »
Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: „Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek.” »
Jelentették hát Saulnak: „A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst.” Erre azt mondta a hírhozóknak: „Gurítsatok ide egy nagy követ!” »
Sámuel így szólt Saulhoz: „Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! »
Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: „Jót jelent jöveteled, látóember?” »
A filiszteus reggel-este megjelent és kiállt, negyven napon át.] »
Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és ő magához hívatta. »
Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. »
A szolgái jelentették Saulnak: „Ezt meg azt mondta Dávid.” »
Saul elküldte embereit Dávid házába, hogy őrizzék, mert reggel meg akarta ölni. De Michal, a felesége figyelmeztette Dávidot: „Ha nem kerülsz még az éjjel biztonságba, reggel megölnek.” »
Saulnak jelentették: „Dávid a próféták házában van, Rámában.” »
Saulnak jelentették a dolgot, erre más embereket küldött, de ezek is prófétai révületbe estek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is révületbe estek. »
Még a ruháját is levette, és Sámuel előtt is prófétai révületbe esett. Egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkőzve. Azért mondják: „Saul is a próféták közé tartozik?” »
Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!” »
Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király előtt. »
De a király kijelentette: „Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!” »
Jelentették Dávidnak: „A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket.” »
Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: „Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment.” »
Akkor Dávid elindult embereivel – mintegy hatszázan voltak –, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal. »
Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre. »
Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: „Dávid most Engedi pusztájában van.” »
Inkább mint valami fal, úgy vettek körül bennünket, éjjel-nappal, amikor a közelükben őriztük a nyájat. »
Dávid azt mondta Achisnak: „Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?” »
Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz. »
Ezért Saul megkérdezte az Urat, de az Úr nem adott neki feleletet sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által. »
Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erő nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit. »
De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: „Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? »
Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek.” »
Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettől magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit. »
Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt, »
Amikor Dávidnak jelentették: „Urija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Urijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” »
Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: „Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!” »
A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: „Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!” »
De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: „Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. »
A király azonban kijelentette: „Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szemem elé.” Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé. »
Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: „Izrael népének szíve Absalomhoz fordult.” »
Amikor Dávidnak jelentették: „Achitofel is ott van Absalom mellett az összeesküvők közt”, Dávid így szólt: „Uram, hiúsítsd meg Achitofel tanácsait!” »
Cádok és Ebjatár papok is ott lesznek melletted. Mindent, ami csak füledbe jut a királyi palotából, jelentsd Cádok és Ebjatár papnak. »
Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak. »
Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, ők aztán elmentek Dávid királyhoz és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba. »
Egy fiatalember mégis észrevette őket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le. »
Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: „Láttam Absalomot – mondta –, egy tölgyfán lógott.” »
Aztán Joáb megbízta a kusitát: „Menj és jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita leborult Joáb előtt és elfutott. »
Az őrszem újra jelentette: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut.” A király visszaszólt: „Az derék ember, biztosan jó hírrel jön.” »
Most megérkezett a kusita is, és jelentette: „Örömhírt hall, uram és királyom! Az Úr ma igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak ellened.” »
Jelentették Joábnak: „A király sír és jajgat Absalom miatt.” »
Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek, azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyűlöletet. Ma megmutattad, hogy sem a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma mind elestünk volna. »
Dávid tehát megkérdezte a gibeonitáktól: „Mit tegyek javatokra, mivel engeszteljelek ki benneteket, hogy áldjátok az Úr örökségét?” »
Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvőhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétől egészen addig, míg az égből eső nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak. »
Amikor Dávidnak jelentették, mit tett Aja lánya, Saul mellékfelesége, Ricpa, »
Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit. »
Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt. »
S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. »
Azután Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját.” Azok megjelentek a király előtt, »
Nyomban jelentették Salamonnak: „Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába.” »
Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: „Jót jelent jöveteled?” »
Jelentették hát Salamon királynak: „Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál.” Salamon erre azt üzente Joábnak: „Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?” „Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem” – felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: „Menj és szúrd le!” »
Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: „Ezt parancsolja a király: Gyere ki!” De az így válaszolt: „Nem, inkább itt halok meg!” Benaja tehát jelentette a királynak: „Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta.” »
Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: „Szolgáid Gátban vannak”, »
A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. »
Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!” »
„Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban. »
Erre a király azt mondta: „Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő.” »
Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, »
Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” »
Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, »
Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, »
Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott. »
Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. »
Kipusztította a kéjelgőket az országból, s minden bálványt ledöntött, amit atyái emeltettek. »
A csapás bejelentése. »
Hosszú idő elteltével, a harmadik esztendőben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: „Menj, s jelenj meg Acháb színe előtt, mert esőt hullatok a földre.” »
Illés tehát elment és megjelent Acháb színe előtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamáriában. »
Azt felelte neki: „Én vagyok. Menj, s jelentsd Achábnak: itt van Illés.” »
S most azt mondod: Menj, jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. »
Ha most elmegyek, téged meg az Úr lelke elvisz valami ismeretlen helyre, közben én odamegyek Achábhoz jelentést tenni, s téged nem találnak, hát akkor megöl. Azonkívül szolgád az Úr követője ifjúkora óta. »
Mégis azt mondod: Menj, és jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. Hát akkor megöl!” »
Illés azt felelte: „Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: még ma megjelenek a színe előtt.” »
Obadjahu tehát elment Achábhoz és jelentette a dolgot. Acháb erre elindult Illés felé. »
Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának az ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. »
Aztán így szólt szolgájához: „Menj fel, és nézz a tenger felé!” Fölment, körülnézett, aztán jelentette: „Nincs ott semmi.” Erre azt mondta: „Menj vissza, hétszer egymás után!” »
Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” »
Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. »
hogy jelentsék neki: „Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod.” »
De a követek visszatértek és jelentették: „Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid. »
Először tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzői: „Szamáriából emberek vonulnak ki.” »
Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: „Csakugyan, Benhadad a testvéred!” Így válaszolt: „Menjetek, hozzátok ide!” Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába. »
„Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!” »
Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!” »
Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. »
Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.” »
aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!” »
A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak. »
Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” »
Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: „Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz.” »
Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer. »
Erre megparancsolta: „Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és idehozatom.” Jelentették neki: „Dotánban van.” »
Akkor azonban így szóltak egymáshoz: „Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bűnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!” »
Erre a kapuk őrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában. »
Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzők visszafordultak és jelentették a királynak. »
S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: „Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette.” »
Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: „Eljött ide az Isten embere.” »
Elizeus azt válaszolta: „Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal.” »
De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen.” »
Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?” »
A lovas eléjük lovagolt és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.” »
Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!” »
Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, »
Amikor a hírvivő odaért és jelentette: „Elhozták a király fiainak a fejét”, megparancsolta: „Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!” »
Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelbe. Baál hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baál templomába, úgyhogy Baál temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig. »
Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baál templomába, és így szólt Baál híveihez: „Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baál hívei legyenek jelen.” »
Jelentették hát Asszíria királyának: „A népek, amelyeket ide hoztál és Szamária városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét.” »
„Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel? »
És Izajás ezt válaszolta nekik: „Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak. »
Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: „Egy könyvet adott át nekem Hilkija”, és Safán felolvasta a királynak. »
Ő azt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket: »
Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni. »
Testvérei nemzetségeik szerint, ahogy származásuknak megfelelően a nemzetségek jegyzékében szerepelnek: Az első Jejel, azután Zekarjahu, »
Ezek voltak az énekesek, a levita családfők. A templom tartozékaiban voltak elhelyezve, mivel hivataluk éjjel-nappal tartott. »
Gibeonban lakott Abi-Gibeon és Jejel, akinek a felesége Maacha volt. »
Dávid akkor kijelentette: „Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz.” Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér. »
Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. »
Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá.” »
melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámotot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuőröket. »
Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán. »
Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámotot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. »
Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra. »
De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: »
Az Úr angyala azt mondta Gádnak: „Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak.” »
Az egyik levita, Semaja, Netánael fia, az írnok írta össze őket a királynak, a főembereknek, Cádoknak, Achimeleknek, Ebjatár fiának, továbbá a papok és leviták családfőinek jelenlétében. Felváltva húztak sorsot Eleazár fiainak minden családjára. »
Dávid és a sereg vezérei kijelölték Aszafnak, Jemánnak és Jedutunnak a fiait, a prófétákat, hogy citerán, hárfán és cimbalmon kísérjék az éneket. Az erre a szolgálatra rendelt férfiakat is összeírták. »
Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki. »
A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” »
Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez. »
Nem akartam hinni a híreknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem győződtem róla, hogy – lám – még a felét se jelentették nekem nagy bölcsességedről. Felülmúltad a hírt, amelyet hallottam. »
Így pártolt el Izrael Dávid családjától mind a jelen napig. »
Mentek és jelentették neki: „Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis Engediben vannak.” »
A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada főpap így szólt hozzájuk: „Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette. »
Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a főemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: „Árulás, árulás!” »
Ekkor a név szerint megjelölt férfiak felálltak, és gondjukba vették a foglyokat. Mindazokat, akik közülük mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Ruhát, sarut adtak nekik, étellel, itallal kínálták, sőt olajjal is megkenték őket. Azok számára, akik elerőtlenedtek, gondoskodtak szamárról, és visszavezették őket testvéreikhez Jerikóba, a pálmák városába. Azután visszatértek Someronba. »
Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: „Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt, »
Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak. »
Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára. »
Ebben az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Amikor az Úrhoz könyörgött, az meg is hallgatta, sőt csodajelt is adott neki. »
De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklődjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta őt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt. »
A jelenlétében rombolták le a Baálok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak. »
Safán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: „Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni. »
Ezután jelentette Safán írnok a királynak a következőket: „Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap.” Safán fel is olvasott belőle a király előtt. »
Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jejel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát. »
Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át. »
Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyent Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival. »
jelentést küldtek neki, s ez volt a szövege: „Dárius királynak minden jót! »
Adonikam fiai közül: a fiatalabbak, a nevük: Elifelet, Jejel és Semaja és velük hatvan férfi; »
Aki – a vezetők és vének határozata szerint – három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. »
Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk. »
Nebó fiai közül: Jejel, Mattitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joel, Benaja. »
Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk. »
Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hűtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé. »
Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük. »
Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. »
te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában: a felhőoszlop nem tűnt el előlük, továbbra is vezette őket nappal az úton; s a tűzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította előttük az utat, amelyen menniük kellett. »
De az angyal így felelt: „Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt. »
Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez.” Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat – a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. »
Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent. »
Az egész nép összegyűlt – ifjak, asszonyok és gyerekek – Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében: »
A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s az történt, amit te akartál. »
Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették. »
Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte. »
Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk… De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz. »
Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt. »
Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében. »
Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek. »
Erre a nép közé futott és azt kiabálta: „Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!” »
Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. »
Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és melléadta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. »
Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal. »
Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték – a király jelenlétében – az események könyvébe. »
De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó. »
Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán – ügyeink intézője, s számunkra atyánk után az első – felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Adar – hónapjában, a tizenharmadik napon. »
„Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.” »
Amikor minden ajtón áthaladt, a király előtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. »
Megtalálták azt a feljegyzést, hogy Mardokeus följelentette a két királyi eunuchot, Bigtant és Terest, a királyi kapu őreit, akik kezet akartak emelni Achasvéros királyra. »
Mardokeus azután visszatért a királyi kapuhoz. Ámán meg szomorúan és beburkolt fejjel a házába ment. »
Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. »
Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha. »
Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. »
Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: „Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” »
Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma. »
Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! »
Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna. »
Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, »
Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. »
Álnok ujjongása biz’ nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig. »
Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. »
Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. »
Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket? »
Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét. »
amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, »
Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. »
Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel, »
Mivel tud tetteikről, letaszítja őket – éjjel –, és szétzúzódnak. »
Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?” »
Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart. »
Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül. »
Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar? »
Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, »
A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. »
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. »
Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom. »
Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. »
Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám, »
mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen »
A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. »
Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz! »
Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. »
Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. »
Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem! »
Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” »
Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet. »
amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.) »
azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: „Dávid nálunk rejtőzik.”) »
Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik. »
Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől. »
Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. »
Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. »
félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. »
Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? »
Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet. »
Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. »
Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején; »
Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik. »
Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál. »
Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom. »
Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás. »
Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, »
Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira! »
Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén. »
Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik. »
Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. »
Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet. »
Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak. »
Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. »
Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében. »
Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát. »
Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold. »
(Zarándokének – Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! »
Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. »
Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente! »
Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára. »
ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE »
Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. »
szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. »
hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad, »
amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. »
Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő. »
A tolvajjal osztozó gyűlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést. »
Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság! »
A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. »
Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét. »
Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben –, »
Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat. »
Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik. »
Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! »
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! »
Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben. »
Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük. »
mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.” »
Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük. »
Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről. »
Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. »
Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben. »
Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül. »
Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak. »
A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távollevő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna. »
Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket. »
Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell előtted jelenni. »
Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. »
Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. »
Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt. »
Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni, »
Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül. »
Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt – nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból. »
De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. »
Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták »
Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben. »
A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást. »
Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” »
Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket. »
Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elő. »
Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsőítsd meg kezedet és erős karodat. »
Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse. »
A főemberek közt teljesít szolgálatot és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót s rosszat az emberek között. »
A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. »
És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. »
A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. »
A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. »
Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét. »
drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára; »
Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet. »
Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. »
Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen. »
akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető »
Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan. »
Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. »
„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” »
De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” »
Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. »
Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. »
Mert ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. »
Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. »
Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon. »
Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki. »
Aztán Hilkija fia, Eljákim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joách, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait. »
mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: „Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!” »
Jövendölés az Isten megjelenéséről »
Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények. »
Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik! »
Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla. »
Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan. »
Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. »
Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. »
Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. »
azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.” »
Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. »
Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. »
Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? „Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.” »
Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. »
Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül. »
Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád. »
Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem. »
Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. »
Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mesek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között. »
Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. »
Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. »
Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? »
Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás. »
hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok. »
Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szememből könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit? »
Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük. »
és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram! »
Az öv jelképe. »
Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? »
Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. »
Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok.” »
Törődött a szegény és a nyomorult ügyével, azért minden rendjén ment. Vajon nem ezt jelenti-e ismerni engem? – mondja az Úr. »
Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti – mondja az Úr –, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le. »
Jelképes cselekedet az igával. »
Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. »
Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. »
Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. »
Megírtam a szerződést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt. »
és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. »
Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak: »
Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja. »
Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjéről jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette. »
Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot. »
És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül.” »
békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: „Jaj, uram!” Igen, magam jelentem ezt ki – mondja az Úr. »
A főemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: „Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelyből a népnek felolvastál.” Báruk, Nerija fia meg is jelent előttük, s a könyvtekercset is magával vitte. »
Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben. »
Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben. »
Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik. »
Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle; aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. »
Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát, »
Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek. »
Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed! »
Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért! »
Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s (az átok) rajtunk is maradt mind a mai napig. »
Nos hát, Urunk, Izrael Istene, te erős kézzel, jelekkel, csodákkal, nagy erővel és fölemelt kézzel vezetted ki népedet Egyiptom földjéről, s ezáltal nagy nevet szereztél magadnak mind a mai napig. »
Ránk zúdítottad haragodat és indulatodat, Urunk, ahogy szolgáid, a próféták által előre kijelentetted, ezekkel a szavakkal: »
Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel. »
Ezek (az istenek) azonban sem megjelenésükben, sem erejükben nem hasonlítanak hozzájuk. »
Nem adhatnak jelet az égen a népek számára, s nem ragyognak, mint a nap, és nem világítanak, mint a hold. »
Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben – ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt. »
Jeruzsálem jelképes ostroma. »
Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. »
És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. »
és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” »
Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: „Megtettem, amit parancsoltál.” »
A nép jelképes fogságba hurcolása. »
A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára. »
Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből. »
Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és főembereit, elhurcolta őket magához, Babilonba. »
hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hűséges. »
Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről, és elvezérelem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb. »
De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről, a szemük láttára. »
Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem őket. »
De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el őket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb. »
Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. »
Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen. »
Jeruzsálem és Szamária jelképes története. »
akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt – Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek –, »
A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?” »
Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem őket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni. »
A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött. »
A cédrus, Egyiptom hatalmának jelképe. »
Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta. »
Embereket jelölnek majd ki, hogy állandóan járják az országot, s temessék azokat, akik a földön maradtak, hogy így megtisztítsák. A hét hónap elteltével kezdik meg a kutatást. »
Ha a járőrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe – »
És ha a papok oda betérnek, ne menjenek a szentélyből a külső udvarba, hanem ott tegyék le ruhájukat, amelyben szolgálatukat végezték, mert azok szentek. Más ruhát vegyenek magukra, és csak azután közeledjenek a nép számára kijelölt helyhez.” »
A város tulajdonaként jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, ez Izrael egész házáé legyen. »
azt mondta nekik a király: „Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését.” »
A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): „Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését.” »
De a király azt felelte a káldeusoknak: „Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom. »
Ám ők megint csak így feleltek: „A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését.” »
Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!” »
Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék. »
Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét. »
Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.” »
Az álom megfejtése. A jelentését is elmondjuk a királynak. »
Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal. »
Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. »
Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam. »
Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll. »
Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. »
El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. »
Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van. »
Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. »
A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. »
De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: „Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni.” »
Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül. »
II. JELKÉPES LÁTOMÁSOK »
Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: »
Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. »
Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. »
Így válaszolt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. »
A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz. »
Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem. »
Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki. »
Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét. »
Gábriel angyal megjelenik Dánielnek. »
Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot. »
Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot. »
Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra.” »
Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják. »
Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg. »
Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak. »
A HÁZASSÁG JELKÉPES ÉRTELME »
Bukdácsolsz nappal és éjjel, s bukdácsol a próféta is veled, néped vesztére. »
Esznek majd, de nem telnek be soha, kéjelegnek, de gyermeket nem szülnek, mert elhagyták az Urat, »
Izrael régi és jelenlegi bűnei »
Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng. »
C) Az Úr napja és a jelen pusztulása »
Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. »
Mivel jelen voltál te is akkor, amikor kincseit elrabolták az idegenek, barbár népek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre: te is olyan voltál akkor, mint akármelyikük. »
Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. »
Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! »
Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek – mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat, »
Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” »
Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” »
Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek, Uram?” »
Ő fogja helyreállítani az Úr szentélyét. Ő fogja viselni a királyi jelvényeket. Trónon fog ülni, és uralkodik. Pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettőjük között. »
Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Júda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét! »
Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében. »
Csodálatos nap lesz – csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal és nem lesz éjjel; és este is világos lesz. »
De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. »
Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. »
A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott. »
Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. »
Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt. »
Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet. »
Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez. »
A katonák letáboroztak. Aztán egész nap és egész éjjel harcoltak a város ellen, s hatalmukba kerítették. »
Akkor Liziász hírét vette, hogy Fülöp, akit Antiochusz király még életében kijelölt, hogy fiát uralkodásra tanítsa, »
Jelentették neki a dolgot, de ő azt mondta: „Színüket se lássam!” »
„Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185 000 férfira lesújtott közülük. »
Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben. »
Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát. »
Jonatán – nagy pompával – látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak. »
Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyűlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat. »
Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és előadták: „Jonatán főpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk.” »
Hírszerzőket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek. »
Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré őröket állított. »
Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot. »
A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot.” »
A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt. »
Akkor Gezerből visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz. »
De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: „Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg.” »
Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki. »
Amikor az esetről tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel – ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat. »
Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták. »
Kísérői közül néhányan visszatértek, hogy megjelöljék az utat, de nem találták. »
Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsősége és a felhő, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen.” »
továbbá az Antiochusz Epifanész és fia, Eupator elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára, »
Apollóniosz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzről. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset. »
Amikor Jeruzsálembe érkezett, a főpap és a város barátságosan fogadta. Ő megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklődte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak. »
Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba. »
Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellső lábaival lesújtott rá. »
Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erős, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá. »
ők pedig dicsőítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsőítette lakóhelyét. A templomot, amelyben előbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be. »
Amikor a főpap bemutatta az engesztelő áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: „Légy nagyon hálás Oniász főpapnak. Mert az ő kedvéért adja vissza az Úr életedet. »
A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották. »
Amikor Tiruszban a király jelenlétében az ötévenként szokásos játékokat megrendezték, »
A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon. »
Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Fülöpnek jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették. »
Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés. »
Eleazárt megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: „Isten segítségével!” Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt. »
Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának. »
A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt. »
Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetőit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták – az ő rovásukra – ellenségeiket. »
Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt. »
Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas. »
Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat. »
Amikor Júdás erről tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti őket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot. »
Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott. »
Kitűztek egy napot, amelyen a vezetők ugyanazon a helyen majd megtárgyalják a részleteket. Mindkét részről megérkezett egy-egy harci szekér, és a megtiszteltetés jeléül székeket készítettek oda. »
Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerződést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául. »
A Makkabeus észrevette, hogy ridegebben bánik vele, és a szokásos összejöveteleiken kevésbé udvarias. Látta, hogy ez a barátságtalan magatartás nem jelent jót. Ezért maga köré gyűjtötte jó sok emberét és elrejtőzött Nikanor elől. »
Egy bizonyos Raziszt, aki Jeruzsálem vénei közé tartozott, följelentettek Nikanornak. Szerette honfitársait, és nagy tekintélynek örvendett. Jóságáért a zsidók atyjának nevezték. »
Aztán megjelent Júdásnak – ugyanilyen tartásban – egy ősz hajú, pompás külsejű férfi – csodálatos méltóság övezte. »
Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bűnhődése jelét azonban felakasztotta a templom elé. »
Nikanor fejét kitűzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül. »
Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! »
Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. »
Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” »
Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” »
Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, »
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. »
Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! »
Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” »
Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. »
Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. »
Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni? »
Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. »
S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. »
Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” »
Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. »
Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. »
Az ifjú erre kijelentette: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?” »
Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. »
A Megváltó megjelenése. »
Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. »
s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. »
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” »
Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!” »
de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, »
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” »
Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. »
Jézus megjelenik az asszonyoknak. »
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. »
Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. »
Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. »
Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” »
Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” »
Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” »
Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. »
A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. »
„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” »
Jeruzsálem pusztulásának előjelei. »
Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. »
Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. »
Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. »
Jézus bejelenti Júdás árulását. »
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.” »
Az áruló így adott jelt: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!” »
„Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.” »
Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti. »
Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. »
Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” »
Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” »
Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. »
Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. »
Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. »
Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, »
Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. »
aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. »
Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. »
Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. »
mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. »
Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. »
Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!” »
Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle. »
Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – »
Az idők jelei. »
Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni? »
A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. »
De ő kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel. »
Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik. »
Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? »
Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” »
Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett? »
Az előjelek. »
Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. »
Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. »
Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. »
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek.” »
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. »
s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. »
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. »
s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. »
Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” »
Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. »
Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?” »
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. »
A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” »
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” »
Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” »
Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” »
Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. »
Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott. »
Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. »
Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” »
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. »
De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? »
A népből sokan hittek benne. „Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?” – kérdezgették. »
Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?” »
majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. »
majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. »
Némelyek azt állították: „Igen, ez az”, mások ellenben tagadták: „Nem az, csak hasonlít hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” »
A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák. »
Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg. »
Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek. »
Jézus megjelenik Mária Magdolnának. »
Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. »
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. »
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” »
Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. »
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. »
E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: „Kövess engem!” »

Találatok a szövegben 499 találat

Lukács evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)
  • 11 30Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. 29Jónás próféta jele. Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 16Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle.
  • 2 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” 34Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – 37aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált.
  • 21 7Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” 10Az előjelek. 11Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. 25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.
  • 1 11Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.
  • 4 16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett.
  • 7 22Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.
  • 9 8mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. 31Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. 41Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!”
  • 12 20Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – 54Az idők jelei. 56Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?
  • 14 22A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.
  • 16 15De ő kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel.
  • 17 30Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.
  • 18 7Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? 21Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”
  • 20 17Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: „Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?
  • 22 43Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.
  • 23 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek.” 8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 14s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
  • 24 4Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. 23s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. 24Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” 34Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 36Jézus megjelenik az apostoloknak. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Királyok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 13 3Aztán jelet is adott e szavakkal: „Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik.” 5Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából. 25Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott.
  • 9 2történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent.
  • 18 44A hetedik alkalommal jelentette: „Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere.” Így felelt neki: „Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!” 1Hosszú idő elteltével, a harmadik esztendőben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: „Menj, s jelenj meg Acháb színe előtt, mert esőt hullatok a földre.” 2Illés tehát elment és megjelent Acháb színe előtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamáriában. 8Azt felelte neki: „Én vagyok. Menj, s jelentsd Achábnak: itt van Illés.” 11S most azt mondod: Menj, jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. 12Ha most elmegyek, téged meg az Úr lelke elvisz valami ismeretlen helyre, közben én odamegyek Achábhoz jelentést tenni, s téged nem találnak, hát akkor megöl. Azonkívül szolgád az Úr követője ifjúkora óta. 14Mégis azt mondod: Menj, és jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. Hát akkor megöl!” 15Illés azt felelte: „Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: még ma megjelenek a színe előtt.” 16Obadjahu tehát elment Achábhoz és jelentette a dolgot. Acháb erre elindult Illés felé. 29Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának az ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. 43Aztán így szólt szolgájához: „Menj fel, és nézz a tenger felé!” Fölment, körülnézett, aztán jelentette: „Nincs ott semmi.” Erre azt mondta: „Menj vissza, hétszer egymás után!”
  • 20 9Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: „Jelentsétek uramnak, a királynak: amit először kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget.” A követek elmentek és jelentették. 3hogy jelentsék neki: „Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod.” 5De a követek visszatértek és jelentették: „Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid. 17Először tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzői: „Szamáriából emberek vonulnak ki.” 33Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: „Csakugyan, Benhadad a testvéred!” Így válaszolt: „Menjetek, hozzátok ide!” Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába.
  • 1 23Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt. 24S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. 32Azután Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját.” Azok megjelentek a király előtt, 51Nyomban jelentették Salamonnak: „Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába.”
  • 2 13Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: „Jót jelent jöveteled?” 29Jelentették hát Salamon királynak: „Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál.” Salamon erre azt üzente Joábnak: „Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?” „Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem” – felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: „Menj és szúrd le!” 30Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: „Ezt parancsolja a király: Gyere ki!” De az így válaszolt: „Nem, inkább itt halok meg!” Benaja tehát jelentette a királynak: „Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta.” 39Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: „Szolgáid Gátban vannak”,
  • 3 4A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. 5Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!” 17„Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban. 23Erre a király azt mondta: „Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő.”
  • 8 22Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, 29Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.” 59Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá,
  • 11 9Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki,
  • 14 24Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
  • 15 12Kipusztította a kéjelgőket az országból, s minden bálványt ledöntött, amit atyái emeltettek.
  • 17 1A csapás bejelentése.
  • 19 7Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” 8Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
  • 21 6„Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!” 10Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!” 13Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. 14Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.”
  • 22 27aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!” 47A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak.
Teremtés könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 49 10Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.
  • 12 7Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
  • 24 49Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra.” 25Majd hozzáfűzte: „Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra.”
  • 31 24De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: „Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!” 32Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tőled nálam van és vedd magadhoz.” 39Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted. 40Magam is így voltam: nappal a hőség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet. 42Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött.” 54Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.
  • 40 5Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. 12József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. 18József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. 20Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét.
  • 41 26A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. 27Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. 11Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. 12Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. 32Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. 34Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt.
  • 4 15Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.
  • 7 4Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” 12Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre.
  • 9 12Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: 13szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. 14Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, 16Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” 17Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között.”
  • 17 1Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. 11Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.
  • 18 1A mamrei jelenés. Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.
  • 19 23A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. 34Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.”
  • 20 3Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.”
  • 21 29Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?”
  • 23 9hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” 10Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: 11„Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” 13és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” 16Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja. 18az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába.
  • 26 2Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. 24Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” 32Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” – mondták.
  • 30 15„Nem elég neked – válaszolta –, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.” 36Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette.
  • 32 21„Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön.” Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad.
  • 35 1Isten szólt Jákobhoz: „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől.” 9Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta.
  • 37 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” 13Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte.
  • 38 24Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.”
  • 39 17Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem.
  • 46 2Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!” 29József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. 31József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: „Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám.
  • 47 1József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.”
  • 48 2Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. 3Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.
Kivonulás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 12Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.” 16„Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. 2Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. 3Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” 8Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. 17Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba. 20Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.”
  • 13 9Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból, 16Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.” 21Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. 5Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást. 22Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.
  • 31 13„Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket. 17Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.”
  • 4 8„Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. 1A Mózesnek adott csodajelek. Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” 5„Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” 9De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.” 21Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. 28Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. 30Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket.
  • 22 7Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten előtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait. 13Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve. 14Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönző, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat.
  • 34 28Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. 6Isten megjelenése. Segítségül hívta az Úr nevét. 20A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel. 23Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. 24Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt.
  • 1 9Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra.
  • 6 3Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik.
  • 7 3Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. 9„Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” 11Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. 23A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna.
  • 8 5Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?” 18Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. 19Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.”
  • 10 1Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük. 13Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. 28A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.” 29Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.”
  • 11 4Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. 9Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.”
  • 12 13A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. 30A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. 31A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint.
  • 14 21Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált,
  • 16 10Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. 13Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. 22A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették.
  • 17 6Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. 16mivel – úgymond – az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.
  • 19 16Isten megjelenése. 23Mózes ezt felelte az Úrnak: „A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek.”
  • 20 1Az Úr ezeket jelentette ki:
  • 21 5De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni, 13De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet.
  • 23 15Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. 17Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt. 20Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem.
  • 24 7Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” 18Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.
  • 32 5Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.”
  • 33 3(Ő elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton.”
  • 40 8Jelöld ki körül az előudvart, és akaszd fel a függönyt az előudvar kapujára. 38Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára, egész vándorlásuk idején.
Második Törvénykönyv (Szent István Társulati Biblia)
  • 13 3és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, 2Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted,
  • 16 16Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; 18Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek.
  • 25 8A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, 2a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. 9a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.”
  • 4 34Vagy jött-e valaha is (máskor) Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? 41Akkor Mózes a Jordánon túl, napkelet felé kijelölt három várost,
  • 6 3Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! 8Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. 22Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész házanépén,
  • 7 19Emlékezz a nagy csapásokra, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel az Úr, a te Istened kivezetett. Ugyanígy fog bánni az Úr, a te Istened minden néppel, amelyiktől félsz!
  • 8 19Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok.
  • 9 9Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. 11A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. 18Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. 25Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva
  • 10 10Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged.
  • 11 3Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. 9és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban. 18Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon!
  • 12 14Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked.
  • 17 4ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben,
  • 19 2országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost. 7Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost. 9föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat,
  • 21 20Jelentsék a város véneinek: „Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol.”
  • 22 15a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. 17De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt. 20Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének,
  • 23 18Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él. 19Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya.
  • 26 3Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: „Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!” 8Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. 9Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. 15Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.”
  • 27 3s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba.
  • 28 46Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának. 66Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban.
  • 29 2a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. 14hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen.
  • 30 20szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”
  • 31 7Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. 15Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. 20Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi,
  • 33 2Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, kedvükért délről a hegyekig hatolt.
  • 34 11Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon.
Bírák könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 20 40Ekkor kezdett a jel – a füstoszlop – fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé. 38Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból.
  • 6 11Az Úr angyala megjelenik Gedeonnak. Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában, az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a sajtóban, hogy megmentse Midiántól. 12Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!” 17„Ha tetszésre találtam szemedben – mondta Gedeon –, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem. 36A harmat és a gyapjú jele.
  • 7 9A jelképes álom.
  • 8 19„Hozzád hasonlítottak – válaszolták neki. – Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai.” „Az én testvéreim voltak, anyám fiai – mondta nekik Gedeon. – Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.”
  • 9 34Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben.
  • 13 3Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy és nincs fiad. 10Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: „Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam.” 21Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt.
  • 15 1Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát és kijelentette: „Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába.” Apósa azonban megtiltotta neki.
  • 17 2Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az
Sámuel I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 10 1Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: 7Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten. 9Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon. 19Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében.” 23Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
  • 14 10Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel.” 1Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előőrséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot. 11Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: „Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek.” 33Jelentették hát Saulnak: „A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst.” Erre azt mondta a hírhozóknak: „Gurítsatok ide egy nagy követ!”
  • 20 2„Ne gondolj ilyesmire – válaszolta –, nem fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentős, se jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az lehetetlenség!” 29Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!”
  • 1 22Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: „Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre.”
  • 2 8Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennyből a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, ő helyezte rájuk a világot. 34Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon.
  • 3 1A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni. 10Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: „Sámuel, Sámuel!” És Sámuel így válaszolt: „Beszélj, szolgád figyel!” 21Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek.
  • 4 6A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett, 14A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: „Mit jelent ez a nagy zajongás?” Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt. 16Az ember jelentette Élinek: „A táborból jövök, ma menekültem el a csatából.” Az megkérdezte: „Mi történt fiam?”
  • 5 7Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: „Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett.”
  • 7 3Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: „Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből.”
  • 8 19De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: „Nem, király uralkodjék fölöttünk.
  • 9 2Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. 22Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak.
  • 12 16Álljatok elő még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat.
  • 15 1Sámuel így szólt Saulhoz: „Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!
  • 16 4Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: „Jót jelent jöveteled, látóember?”
  • 17 16A filiszteus reggel-este megjelent és kiállt, negyven napon át.] 31Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és ő magához hívatta.
  • 18 20Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. 24A szolgái jelentették Saulnak: „Ezt meg azt mondta Dávid.”
  • 19 11Saul elküldte embereit Dávid házába, hogy őrizzék, mert reggel meg akarta ölni. De Michal, a felesége figyelmeztette Dávidot: „Ha nem kerülsz még az éjjel biztonságba, reggel megölnek.” 19Saulnak jelentették: „Dávid a próféták házában van, Rámában.” 21Saulnak jelentették a dolgot, erre más embereket küldött, de ezek is prófétai révületbe estek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is révületbe estek. 24Még a ruháját is levette, és Sámuel előtt is prófétai révületbe esett. Egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkőzve. Azért mondják: „Saul is a próféták közé tartozik?”
  • 22 11Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király előtt. 16De a király kijelentette: „Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!”
  • 23 1Jelentették Dávidnak: „A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket.” 7Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: „Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment.” 13Akkor Dávid elindult embereivel – mintegy hatszázan voltak –, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal. 19Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre.
  • 24 2Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: „Dávid most Engedi pusztájában van.”
  • 25 16Inkább mint valami fal, úgy vettek körül bennünket, éjjel-nappal, amikor a közelükben őriztük a nyájat.
  • 27 5Dávid azt mondta Achisnak: „Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?” 6Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz.
  • 28 6Ezért Saul megkérdezte az Urat, de az Úr nem adott neki feleletet sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által. 20Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erő nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit.
  • 29 4De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: „Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? 10Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek.”
  • 30 12Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettől magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit.
Királyok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 19 29Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövő esztendőben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és élvezzétek termését! 6És Izajás ezt válaszolta nekik: „Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak.
  • 20 8Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: „Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?” 9„Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért – kérdezte Izajás –, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?”
  • 4 31Gechaszi azonban előrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: „Nem ébredt fel a fiú!” 7Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: „Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz.”
  • 1 6Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.”
  • 6 10Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer. 13Erre megparancsolta: „Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és idehozatom.” Jelentették neki: „Dotánban van.”
  • 7 9Akkor azonban így szóltak egymáshoz: „Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bűnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!” 11Erre a kapuk őrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában. 15Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzők visszafordultak és jelentették a királynak.
  • 8 5S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: „Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette.” 7Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: „Eljött ide az Isten embere.” 10Elizeus azt válaszolta: „Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal.”
  • 9 15De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: „Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen.” 17Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: „Csapatot látok!” Jorám megparancsolta: „Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?” 18A lovas eléjük lovagolt és így szólt: „A király kérdezteti: Rendben van (minden)?” Jehu azonban azt felelte: „Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!” Az őr jelentette: „A hírvivő odaért, de nem tér vissza.” 20Az őr jelentette: „Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!” 36Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: „Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét,
  • 10 8Amikor a hírvivő odaért és jelentette: „Elhozták a király fiainak a fejét”, megparancsolta: „Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!” 21Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelbe. Baál hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baál templomába, úgyhogy Baál temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig. 23Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baál templomába, és így szólt Baál híveihez: „Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baál hívei legyenek jelen.”
  • 17 26Jelentették hát Asszíria királyának: „A népek, amelyeket ide hoztál és Szamária városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét.”
  • 18 19„Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel?
  • 22 10Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: „Egy könyvet adott át nekem Hilkija”, és Safán felolvasta a királynak. 15Ő azt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket:
  • 23 7Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni.
Sirák fia könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 48 10Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd.
  • 25 23Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá.
  • 0 1Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták
  • 6 18Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben.
  • 22 24A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást.
  • 24 8Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.”
  • 28 23Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket.
  • 35 4Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elő.
  • 36 5Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsőítsd meg kezedet és erős karodat.
  • 38 27Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse.
  • 39 4A főemberek közt teljesít szolgálatot és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót s rosszat az emberek között.
  • 42 18A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit.
  • 43 6És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. 7A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. 15A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit.
  • 45 3Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét. 11drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára; 15Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet.
  • 46 8Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.
Izajás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 7 10Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel. 2Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. 11„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” 12De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” 14Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.
  • 19 20Mindkettő jel lesz és bizonyság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket.
  • 20 3így szólt az Úr: „Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és előkép legyen Egyiptom és Kus számára,
  • 37 30Jel Hiszkija számára Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét. 9mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: „Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!”
  • 38 6Hiszkija ekkor megkérdezte: „Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?” Izajás így válaszolt: 7„Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát:
  • 28 19Valahányszor eljön, elér titeket. Mert eljön majd reggelenként, sőt éjjel is, nappal is eljön. Micsoda rémületet fog majd kelteni, ha egyáltalán lesz, aki megérti jelentését!
  • 1 5Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen.
  • 4 5akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető
  • 5 26Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan.
  • 8 18Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
  • 21 6Mert ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse.
  • 27 3Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette.
  • 30 17Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.
  • 34 10Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki.
  • 36 22Aztán Hilkija fia, Eljákim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joách, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.
  • 40 9Jövendölés az Isten megjelenéséről 10Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények.
  • 44 7Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik! 8Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla. 25Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.
  • 46 10Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.
  • 47 13Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben.
  • 48 3Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. 5azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.” 6Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. 13Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. 14Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? „Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.”
  • 49 22Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák.
  • 55 13Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül.
  • 60 11Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád. 22Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.
  • 62 6Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok.
  • 66 19Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mesek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
Jeremiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 16 1Jeremiás élete mint jel. 13Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok.”
  • 4 16Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.” 6Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. 20Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. 21Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát?
  • 20 10Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.”
  • 6 1Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás.
  • 7 23hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok.
  • 8 23Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szememből könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?
  • 10 2Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.
  • 11 5és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram!
  • 13 1Az öv jelképe.
  • 14 8Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? 17Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás.
  • 22 16Törődött a szegény és a nyomorult ügyével, azért minden rendjén ment. Vajon nem ezt jelenti-e ismerni engem? – mondja az Úr.
  • 24 8Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti – mondja az Úr –, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.
  • 27 1Jelképes cselekedet az igával.
  • 28 1Még ugyanabban az esztendőben, vagyis Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején, a 4. év ötödik hónapjában történt, hogy Azzur fia, a Gibeonból származó Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében.
  • 31 3Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. 21Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba.
  • 32 10Megírtam a szerződést, és elláttam pecséttel; majd tanúkat hívtam, és a jelenlétükben mérlegen lemértem az ezüstöt. 12és átadtam a birtoklevelet Báruknak, Nerija fiának, Mahzeja unokájának. Az átadáskor jelen voltak: Hanamel unokaöcsém, aztán a birtoklevelet aláíró tanúk és mindazon júdaiak, akik éppen az őrség udvarában tartózkodtak akkor. 13Jelenlétükben ezt az utasítást adtam Báruknak: 20Te jeleket és csodákat vittél végbe Egyiptom földjén, de ugyanígy teszel ma is Izraelben és a többi ember között. Szereztél is nevet magadnak, amint azt a mai nap is mutatja. 21Kivezetted népedet, Izraelt, Egyiptom földjéről jelekkel, csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette. 22Aztán nekik adtad ezt a földet, amelyet esküvel ígértél meg atyáiknak; ezt a tejjel-mézzel folyó országot. 25És mégis azt parancsoltad nekem, Uram: Végy magadnak pénzért szántóföldet tanúk jelenlétében, most, amikor a város már a káldeusok kezére kerül.”
  • 34 5békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: „Jaj, uram!” Igen, magam jelentem ezt ki – mondja az Úr.
  • 36 14A főemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: „Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelyből a népnek felolvastál.” Báruk, Nerija fia meg is jelent előttük, s a könyvtekercset is magával vitte.
  • 41 3Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben.
  • 43 9Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben.
  • 49 9Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik.
  • 50 17Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle; aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait.
  • 51 31Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,
Ezekiel könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 3Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára. 1Jeruzsálem jelképes ostroma.
  • 12 11Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. 1A nép jelképes fogságba hurcolása. 6A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.
  • 24 24Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” 27Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. 19A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?”
  • 21 24Te meg, emberfia, jelölj ki két utat, hogy eljöjjön rajtuk Babilon királyának kardja. Mindkettő ugyanabból az országból induljon ki. Készíts útjelzőt a városba vezető út elejére. 25Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen.
  • 43 3A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam.
  • 1 28Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben – ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.
  • 8 2Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.
  • 9 2És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. 4és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” 11Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: „Megtettem, amit parancsoltál.”
  • 14 9Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből.
  • 17 12Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és főembereit, elhurcolta őket magához, Babilonba. 14hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hűséges.
  • 20 6Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről, és elvezérelem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb. 9De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről, a szemük láttára. 12Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem őket. 15De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el őket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb. 20Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
  • 23 1Jeruzsálem és Szamária jelképes története. 15akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt – Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek –,
  • 29 14Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem őket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni. 15A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött.
  • 31 1A cédrus, Egyiptom hatalmának jelképe. 15Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta.
  • 39 14Embereket jelölnek majd ki, hogy állandóan járják az országot, s temessék azokat, akik a földön maradtak, hogy így megtisztítsák. A hét hónap elteltével kezdik meg a kutatást. 15Ha a járőrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe –
  • 42 14És ha a papok oda betérnek, ne menjenek a szentélyből a külső udvarba, hanem ott tegyék le ruhájukat, amelyben szolgálatukat végezték, mert azok szentek. Más ruhát vegyenek magukra, és csak azután közeledjenek a nép számára kijelölt helyhez.”
  • 45 6A város tulajdonaként jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, ez Izrael egész házáé legyen.
Máté evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)
  • 24 3Amikor az Olajfák hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?” 24Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. 29A Megváltó megjelenése. 30Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. 39s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
  • 16 4A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment. 1Jónás próféta jele. Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. 3Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni? 21Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.
  • 12 39„A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván – válaszolta –, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. 40Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. 7Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. 33Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. 38Jónás próféta jele. Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.”
  • 1 20Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! 23Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
  • 2 8Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” 13Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” 19Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala,
  • 4 2Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
  • 7 23Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!
  • 9 13Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
  • 17 3S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 17Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”
  • 18 17Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. 31Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt.
  • 19 20Az ifjú erre kijelentette: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?”
  • 26 34Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” 48Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!” 60de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő,
  • 27 19Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” 53Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.
  • 28 8Jézus megjelenik az asszonyoknak. 11Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket.
Márk evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)
  • 13 4„Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?” 5Jeruzsálem pusztulásának előjelei. 7Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. 22Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. 34Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon.
  • 8 12Lelke mélyéből felsóhajtott: „Miért akar jelet ez a nemzedék? – mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” 11A farizeusok jelet kérnek. Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.
  • 4 27Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.
  • 5 5Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. 41Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!”
  • 6 38Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.”
  • 9 1Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” 4Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. 10A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad. 19„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!”
  • 14 17Jézus bejelenti Júdás árulását. 30Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.” 44Az áruló így adott jelt: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!” 58„Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.”
  • 15 22Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. 34Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” 39Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” 41Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
  • 16 9Jézus megjelenései. Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. 12Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 14Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. 17Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek,
Józsue könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 7 14Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után. 3Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két­ vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.” 17Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).
  • 1 8Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked,
  • 2 2Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” 12Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; 18Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat.
  • 4 4Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, 7Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” 21Azután így szólt Izrael fiaihoz: „Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek,
  • 5 6Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.
  • 9 19Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: „Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet.
  • 10 2nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. 16Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették:
  • 17 2Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei.
  • 18 4Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám.
  • 20 2„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek, 4[Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon. 8A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Becert jelölték ki Ruben törzse részéről és Ramotot Gileádban Gád törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban. 9Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll.
  • 22 16„Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen!
Számok könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 2„Izrael fiai családjaik jelvényénél táborozzanak, ki-ki a maga hadi jelvényénél a megnyilatkozás sátora körül üssenek tábort, bizonyos távolságra. 3Előre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, 10Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének, 17Utánuk a megnyilatkozás sátora, a leviták tábora következzék, a többi tábor közepette; ahogyan táboroznak, úgy keljenek útra, ki-ki a maga helyén, hadi jelvényeik rendjében. 18Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának, 25Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának, 31A Dán táborába besoroltak – összesen 157 600-an – induljanak utoljára. (Ez a hadi jelvények szerinti helyükre vonatkozik.)” 34Izrael fiai így tettek, egészen úgy táboroztak hadi jelvényeik rendjében, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és úgy keltek útra is, ki-ki nemzetsége szerint, a maga családjával.
  • 14 14s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz. 8Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. 10Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál. 11Így szólt az Úr Mózeshez: „Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem? 22azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, 34Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok.
  • 1 17Így hát Mózes és Áron maguk mellé vették ezeket a férfiakat, akiket név szerint kijelöltek nekik, 52Míg Izrael fiai a maguk helyén – ki-ki a saját táborában és hadi jelvényeinél – táboroznak,
  • 7 7Két szekeret és négy marhát odaadott Gerson fiainak a nekik kijelölt szolgálatnak megfelelően.
  • 9 2„Izrael fiai az arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot. 3E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” 7és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” 13Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be áldozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért. 16Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte. 21Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak.
  • 10 2„Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. 6A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie, annak jeléül, hogy útra kell kelni. 7A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni. 14Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. 18Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt. 22Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt. 25Majd Dán fiai táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt.
  • 11 27Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.” 32A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak.
  • 12 6Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá.
  • 13 27Beszámoltak nekik e szavakkal: „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből.
  • 15 39A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek.
  • 16 13Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? 14Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!” 16Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron.
  • 20 6Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége,
  • 22 14A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: „Bileám nem volt hajlandó velünk jönni.” 24Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt.
  • 23 15S akkor így szólt Balakhoz: „Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére.” 16Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” 23Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten.
  • 24 1Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát.
  • 26 10Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul – így váltak intő jellé,
  • 35 11jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert. 14hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen.
Krónikák I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 24 31Ők is, miként testvéreik, Áron fiai, Dávid királynak, Cádoknak és Achimeleknek, a papok és leviták családfőinek a jelenlétében vetettek sorsot: a jelentősebb családok is, egyszerűbb testvéreik is. 6Az egyik levita, Semaja, Netánael fia, az írnok írta össze őket a királynak, a főembereknek, Cádoknak, Achimeleknek, Ebjatár fiának, továbbá a papok és leviták családfőinek jelenlétében. Felváltva húztak sorsot Eleazár fiainak minden családjára.
  • 5 7Testvérei nemzetségeik szerint, ahogy származásuknak megfelelően a nemzetségek jegyzékében szerepelnek: Az első Jejel, azután Zekarjahu,
  • 9 33Ezek voltak az énekesek, a levita családfők. A templom tartozékaiban voltak elhelyezve, mivel hivataluk éjjel-nappal tartott. 35Gibeonban lakott Abi-Gibeon és Jejel, akinek a felesége Maacha volt.
  • 11 6Dávid akkor kijelentette: „Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz.” Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér.
  • 15 1Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. 13Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá.” 18melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámotot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuőröket. 21Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán.
  • 16 5Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámotot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. 12Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra.
  • 17 3De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt:
  • 21 18Az Úr angyala azt mondta Gádnak: „Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak.”
  • 25 1Dávid és a sereg vezérei kijelölték Aszafnak, Jemánnak és Jedutunnak a fiait, a prófétákat, hogy citerán, hárfán és cimbalmon kísérjék az éneket. Az erre a szolgálatra rendelt férfiakat is összeírták.
Krónikák II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 1Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt.
  • 6 20Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul!
  • 7 12Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki:
  • 1 4Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki. 7A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.”
  • 5 11Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez.
  • 9 6Nem akartam hinni a híreknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem győződtem róla, hogy – lám – még a felét se jelentették nekem nagy bölcsességedről. Felülmúltad a hírt, amelyet hallottam.
  • 10 19Így pártolt el Izrael Dávid családjától mind a jelen napig.
  • 20 2Mentek és jelentették neki: „Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis Engediben vannak.”
  • 23 3A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada főpap így szólt hozzájuk: „Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette. 13Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a főemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: „Árulás, árulás!”
  • 28 15Ekkor a név szerint megjelölt férfiak felálltak, és gondjukba vették a foglyokat. Mindazokat, akik közülük mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Ruhát, sarut adtak nekik, étellel, itallal kínálták, sőt olajjal is megkenték őket. Azok számára, akik elerőtlenedtek, gondoskodtak szamárról, és visszavezették őket testvéreikhez Jerikóba, a pálmák városába. Azután visszatértek Someronba.
  • 29 18Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: „Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt, 29Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak.
  • 31 1Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
  • 32 24Ebben az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Amikor az Úrhoz könyörgött, az meg is hallgatta, sőt csodajelt is adott neki. 31De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklődjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta őt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt.
  • 34 4A jelenlétében rombolták le a Baálok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak. 16Safán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: „Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni. 18Ezután jelentette Safán írnok a királynak a következőket: „Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap.” Safán fel is olvasott belőle a király előtt.
  • 35 9Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jejel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát. 17Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át. 18Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyent Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival.
Tóbiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 7 11De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.”
  • 10 7De ő csak erősködött: „Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam.” Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak – Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának –, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: „De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon.”
  • 6 16De az angyal így felelt: „Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt.
  • 9 5Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez.” Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat – a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra.
  • 12 21Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.
Judit könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 11 17Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. 3Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk… De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz.
  • 7 23Az egész nép összegyűlt – ifjak, asszonyok és gyerekek – Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében:
  • 9 5A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s az történt, amit te akartál.
  • 10 18Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették. 22Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte.
  • 12 7Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt. 19Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében.
  • 14 12Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek. 18Erre a nép közé futott és azt kiabálta: „Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!”
Eszter könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 17Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. 16„Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.”
  • 1 0Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak.
  • 2 9Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és melléadta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. 22Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal. 23Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték – a király jelenlétében – az események könyvébe.
  • 3 4De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó. 13Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán – ügyeink intézője, s számunkra atyánk után az első – felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Adar – hónapjában, a tizenharmadik napon.
  • 5 1Amikor minden ajtón áthaladt, a király előtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt.
  • 6 2Megtalálták azt a feljegyzést, hogy Mardokeus följelentette a két királyi eunuchot, Bigtant és Terest, a királyi kapu őreit, akik kezet akartak emelni Achasvéros királyra. 12Mardokeus azután visszatért a királyi kapuhoz. Ámán meg szomorúan és beburkolt fejjel a házába ment.
  • 7 8Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
  • 8 12Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. 12Ti is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen – most és a jövőben – számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke.
  • 10 3Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha.
Zsoltárok könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 74 4a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, 9Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? 17Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.
  • 1 2Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
  • 6 7Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
  • 16 7Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet.
  • 17 3Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám, 4mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
  • 19 3A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
  • 21 10Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!
  • 22 3Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
  • 32 4Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
  • 35 26Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem!
  • 42 4Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?” 9Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
  • 52 2amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.)
  • 54 2azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: „Dávid nálunk rejtőzik.”)
  • 55 11Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik.
  • 60 6Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől.
  • 63 7Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem.
  • 65 6Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. 9félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit.
  • 78 14Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. 43Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
  • 84 8Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik.
  • 86 17Add jelét kegyelmednek, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt nyújtottál.
  • 88 2Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.
  • 90 4Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
  • 102 17Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,
  • 105 5Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira! 27Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén. 39Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik.
  • 108 6Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged.
  • 119 55Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet. 57Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak. 103Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. 140Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében. 148Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát.
  • 121 6Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold.
  • 122 1(Zarándokének – Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!
  • 127 2Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.
  • 134 2Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente!
  • 135 9Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára.
  • 139 1ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE 8Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. 16szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
Dániel könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 6Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!” 3azt mondta nekik a király: „Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését.” 4A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): „Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését.” 5De a király azt felelte a káldeusoknak: „Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom. 7Ám ők megint csak így feleltek: „A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését.” 9Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!” 13Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék. 19Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét. 25Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.” 37Az álom megfejtése. A jelentését is elmondjuk a királynak. 43Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.
  • 4 16Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. 3Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. 4El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. 15Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.
  • 3 23Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 32Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam. 33Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.
  • 5 5Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. 26A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki.
  • 6 16De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: „Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni.” 28Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül. 29II. JELKÉPES LÁTOMÁSOK
  • 7 1Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: 2Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. 13Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. 23Így válaszolt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. 24A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz. 28Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.
  • 8 22Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki.
  • 10 1Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét. 4Gábriel angyal megjelenik Dánielnek.
  • 11 21Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot. 31Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot.
  • 12 13Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra.”
  • 13 28Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják. 30Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg.
  • 14 14Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak.
Ozeás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 4Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok perbe, mert többé nem feleségem, és én sem vagyok többé a férje. Távolítsa el arcáról a paráznaság jelét, mellei közül a házasságtörés jelvényeit.
  • 1 2A HÁZASSÁG JELKÉPES ÉRTELME
  • 4 5Bukdácsolsz nappal és éjjel, s bukdácsol a próféta is veled, néped vesztére. 10Esznek majd, de nem telnek be soha, kéjelegnek, de gyermeket nem szülnek, mert elhagyták az Urat,
  • 6 7Izrael régi és jelenlegi bűnei
  • 7 6Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng.
Jónás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 10Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult.
  • 2 1Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.
Makkabeusok II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 5 4Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó előjelnek bizonyuljon.
  • 13 15Majd kiadta katonáinak a jelszót: „Istentől a győzelem!” A legjava válogatott ifjakkal éjjel megtámadta a király sátorát, és megölt a táborban mintegy kétezer férfit. A legnagyobb elefántokat is leszúrta vezetőjükkel egyetemben. 10Amikor Júdás erről tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti őket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot.
  • 1 20Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki. 33Amikor az esetről tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel – ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat. 36Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták.
  • 2 6Kísérői közül néhányan visszatértek, hogy megjelöljék az utat, de nem találták. 8Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsősége és a felhő, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen.” 20továbbá az Antiochusz Epifanész és fia, Eupator elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára,
  • 3 7Apollóniosz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzről. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset. 9Amikor Jeruzsálembe érkezett, a főpap és a város barátságosan fogadta. Ő megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklődte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak. 13Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba. 25Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellső lábaival lesújtott rá. 26Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erős, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá. 30ők pedig dicsőítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsőítette lakóhelyét. A templomot, amelyben előbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be. 33Amikor a főpap bemutatta az engesztelő áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: „Légy nagyon hálás Oniász főpapnak. Mert az ő kedvéért adja vissza az Úr életedet.
  • 4 15A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották. 18Amikor Tiruszban a király jelenlétében az ötévenként szokásos játékokat megrendezték,
  • 6 7A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon. 11Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Fülöpnek jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették. 13Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés.
  • 8 23Eleazárt megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: „Isten segítségével!” Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt. 27Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának.
  • 10 19A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt. 21Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetőit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták – az ő rovásukra – ellenségeiket. 29Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt.
  • 11 8Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas. 29Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat.
  • 14 17Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott. 21Kitűztek egy napot, amelyen a vezetők ugyanazon a helyen majd megtárgyalják a részleteket. Mindkét részről megérkezett egy-egy harci szekér, és a megtiszteltetés jeléül székeket készítettek oda. 26Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerződést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául. 30A Makkabeus észrevette, hogy ridegebben bánik vele, és a szokásos összejöveteleiken kevésbé udvarias. Látta, hogy ez a barátságtalan magatartás nem jelent jót. Ezért maga köré gyűjtötte jó sok emberét és elrejtőzött Nikanor elől. 37Egy bizonyos Raziszt, aki Jeruzsálem vénei közé tartozott, följelentettek Nikanornak. Szerette honfitársait, és nagy tekintélynek örvendett. Jóságáért a zsidók atyjának nevezték.
  • 15 13Aztán megjelent Júdásnak – ugyanilyen tartásban – egy ősz hajú, pompás külsejű férfi – csodálatos méltóság övezte. 33Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bűnhődése jelét azonban felakasztotta a templom elé. 35Nikanor fejét kitűzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül.
János evangéliuma (Szent István Társulati Biblia)
  • 21 1Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: 14Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 19E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: „Kövess engem!”
  • 1 38Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?”
  • 2 11Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. 18A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?”
  • 3 2Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.”
  • 4 26Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” 48Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” 51Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. 54Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.
  • 6 2Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. 14Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” 26„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 30De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?
  • 7 31A népből sokan hittek benne. „Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?” – kérdezgették. 36Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
  • 8 2majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket.
  • 9 7majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. 9Némelyek azt állították: „Igen, ez az”, mások ellenben tagadták: „Nem az, csak hasonlít hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.”
  • 11 57A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.
  • 12 33Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.
  • 18 38Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek.
  • 20 11Jézus megjelenik Mária Magdolnának. 16Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. 19Jézus megjelenik a tanítványoknak. Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 30Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben.
Leviták könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 8Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. 12Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára.
  • 6 2„Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt):
  • 8 35Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.”
  • 9 4azután egy bikát és egy kost, közösségi áldozatul bemutatni az Úrnak, s végül egy olajjal készített ételáldozatot. Ma az Úr megjelenik nektek.” 6Mózes így szólt: „Az Úr parancsára ezt kell tennetek, hogy az Úr dicsősége megjelenjék nektek.” 23és bement Mózessel a megnyilatkozás sátorába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek.
  • 10 11s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek.”
  • 13 7De ha a betegség elburjánzik a bőr alatt azután, hogy a pap a beteget megvizsgálta és tisztának nyilvánította, akkor ismét jelentkezzék nála. 9Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni. 14De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik. 18Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult, 24Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt, 29Ha egy férfinek vagy nőnek a fején vagy az állán kiütés jelentkezik, 42De ha a koponyán vagy a homlokon fehéres rózsaszínű elváltozás jelenik meg, ez lepra, amely a koponyán vagy a homlokon terjed. 49csak akkor kell a papnak megmutatni mint leprás esetet, ha a ruhán, a bőrön, a szöveten, a takarón vagy a bőrből készült tárgyon zöldes vagy rózsaszínű folt jelenik meg. 57De ha a baj újra jelentkezik a ruhán, a szöveten, a takarón vagy bármiféle bőrtárgyon, akkor az fertőző betegség, ezért a megtámadott tárgyat el kell égetni.
  • 16 2Az Úr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé, a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött.
  • 17 7Ne mutassanak be engedelmesség jeleként áldozatot azoknak a szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Ez örök törvény számotokra és utódaitok számára.
  • 20 24Nektek azonban ezt mondtam: Birtokba veszitek földjüket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek választottalak ki benneteket ezek közül a népek közül.
  • 24 8Mindig szombati napon kell kitenni az Úr elé. Izrael fiai vigyék oda az örök szövetség jeléül.
  • 25 23A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra.
  • 26 1Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, mivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Rut könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 4 4Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem.” A férfi azt válaszolta: „Igen, megváltom!” 9Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: „Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből. 15Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna.”
Sámuel II. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 6 17Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt,
  • 11 10Amikor Dávidnak jelentették: „Urija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Urijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” 25Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: „Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!”
  • 12 18A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: „Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!”
  • 13 32De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: „Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral.
  • 14 24A király azonban kijelentette: „Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szemem elé.” Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé.
  • 15 13Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: „Izrael népének szíve Absalomhoz fordult.” 31Amikor Dávidnak jelentették: „Achitofel is ott van Absalom mellett az összeesküvők közt”, Dávid így szólt: „Uram, hiúsítsd meg Achitofel tanácsait!” 35Cádok és Ebjatár papok is ott lesznek melletted. Mindent, ami csak füledbe jut a királyi palotából, jelentsd Cádok és Ebjatár papnak.
  • 16 23Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.
  • 17 17Jonatán és Achimaac Rogel forrásánál tartózkodtak. Mindig egy szolgáló ment oda hírt vinni nekik, ők aztán elmentek Dávid királyhoz és jelentették neki, de maguk nem mutatkozhattak és nem térhettek vissza a városba. 18Egy fiatalember mégis észrevette őket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le.
  • 18 10Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: „Láttam Absalomot – mondta –, egy tölgyfán lógott.” 21Aztán Joáb megbízta a kusitát: „Menj és jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita leborult Joáb előtt és elfutott. 27Az őrszem újra jelentette: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádok fia, Achimaac fut.” A király visszaszólt: „Az derék ember, biztosan jó hírrel jön.” 31Most megérkezett a kusita is, és jelentette: „Örömhírt hall, uram és királyom! Az Úr ma igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak ellened.”
  • 19 2Jelentették Joábnak: „A király sír és jajgat Absalom miatt.” 7Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek, azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyűlöletet. Ma megmutattad, hogy sem a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma mind elestünk volna.
  • 21 3Dávid tehát megkérdezte a gibeonitáktól: „Mit tegyek javatokra, mivel engeszteljelek ki benneteket, hogy áldjátok az Úr örökségét?” 10Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvőhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétől egészen addig, míg az égből eső nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak. 11Amikor Dávidnak jelentették, mit tett Aja lánya, Saul mellékfelesége, Ricpa,
  • 24 9Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit.
Ezdrás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 5 7jelentést küldtek neki, s ez volt a szövege: „Dárius királynak minden jót!
  • 8 13Adonikam fiai közül: a fiatalabbak, a nevük: Elifelet, Jejel és Semaja és velük hatvan férfi;
  • 10 8Aki – a vezetők és vének határozata szerint – három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. 14Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk. 43Nebó fiai közül: Jejel, Mattitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joel, Benaja.
Nehemiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 6Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk. 8Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hűtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé.
  • 4 3Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük.
  • 9 10Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. 19te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában: a felhőoszlop nem tűnt el előlük, továbbra is vezette őket nappal az úton; s a tűzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította előttük az utat, amelyen menniük kellett.
Jób könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 6Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. 16Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: „Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
  • 2 13Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
  • 3 7Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást!
  • 5 14Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna.
  • 14 5Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet,
  • 16 15Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba.
  • 20 5Álnok ujjongása biz’ nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig. 8Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. 17Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra.
  • 21 29Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket?
  • 23 17Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.
  • 28 26amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte,
  • 33 15Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. 16Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel,
  • 34 25Mivel tud tetteikről, letaszítja őket – éjjel –, és szétzúzódnak.
  • 35 3Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?”
  • 36 33Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.
  • 37 13Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül. 20Azt jelentsük talán: „Szólni akarok!”? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar?
  • 38 12Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét,
  • 39 28A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
Példabeszédek könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 6 13hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad,
  • 8 29amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét.
  • 16 15Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő.
  • 29 24A tolvajjal osztozó gyűlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést.
Prédikátor könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 23Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!
  • 5 2A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. 5Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét.
  • 8 16Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben –,
  • 10 20Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.
Énekek éneke (Szent István Társulati Biblia)
  • 5 7Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik.
Bölcsesség könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 6Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! 9Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
  • 4 2Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben. 20Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.
  • 5 13mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.”
  • 6 16Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
  • 8 8Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
  • 9 9Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.
  • 10 16Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben. 17Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.
  • 11 5Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak.
  • 14 17A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távollevő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.
  • 16 6Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket. 28Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell előtted jelenni.
  • 17 4Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. 5Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. 6Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt. 13Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni,
  • 18 19Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül.
  • 19 7Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt – nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból. 13De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben.
Siralmak könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 2Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.
  • 2 18Kiálts szívből az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenőt, ne szűnjék meg sírni a szemed! 19Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!
Báruk könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 20Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s (az átok) rajtunk is maradt mind a mai napig.
  • 2 11Nos hát, Urunk, Izrael Istene, te erős kézzel, jelekkel, csodákkal, nagy erővel és fölemelt kézzel vezetted ki népedet Egyiptom földjéről, s ezáltal nagy nevet szereztél magadnak mind a mai napig. 20Ránk zúdítottad haragodat és indulatodat, Urunk, ahogy szolgáid, a próféták által előre kijelentetted, ezekkel a szavakkal:
  • 3 38Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.
  • 6 62Ezek (az istenek) azonban sem megjelenésükben, sem erejükben nem hasonlítanak hozzájuk. 66Nem adhatnak jelet az égen a népek számára, s nem ragyognak, mint a nap, és nem világítanak, mint a hold.
Joel könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 1C) Az Úr napja és a jelen pusztulása
  • 3 3Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat.
Abdiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 1 11Mivel jelen voltál te is akkor, amikor kincseit elrabolták az idegenek, barbár népek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre: te is olyan voltál akkor, mint akármelyikük.
Mikeás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 7 15Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket!
Zakariás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 9Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek – mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat,
  • 4 4Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” 5Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” 6Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” 6[Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?”] 6Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.”
  • 6 4Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek, Uram?” 13Ő fogja helyreállítani az Úr szentélyét. Ő fogja viselni a királyi jelvényeket. Trónon fog ülni, és uralkodik. Pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettőjük között.
  • 8 19Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Júda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét!
  • 9 14Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében.
  • 14 7Csodálatos nap lesz – csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal és nem lesz éjjel; és este is világos lesz.
Malakiás könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 3 2De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja.
Makkabeusok I. könyve (Szent István Társulati Biblia)
  • 2 23Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. 31A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.
  • 4 6Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. 20Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt. 26Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet. 40Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez.
  • 5 50A katonák letáboroztak. Aztán egész nap és egész éjjel harcoltak a város ellen, s hatalmukba kerítették.
  • 6 55Akkor Liziász hírét vette, hogy Fülöp, akit Antiochusz király még életében kijelölt, hogy fiát uralkodásra tanítsa,
  • 7 3Jelentették neki a dolgot, de ő azt mondta: „Színüket se lássam!” 41„Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185 000 férfira lesújtott közülük.
  • 9 27Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben. 37Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát.
  • 11 6Jonatán – nagy pompával – látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak. 21Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyűlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat.
  • 12 3Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és előadták: „Jonatán főpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk.” 26Hírszerzőket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek. 27Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré őröket állított.
  • 14 22Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot. 23A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot.”
  • 15 36A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt.
  • 16 1Akkor Gezerből visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz. 21De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: „Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg.”