Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, • Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
Oh szünjetek meg • hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
És ama napon az Úrnak • csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes † Izráel maradékának.
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek • szőlője van nagyon kövér hegyen;
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
És lőn a Júda királyának, • Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.
És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd • fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára;
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először • megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a • kik gonoszt jegyeznek,
És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s • gyökereiből egy virágszál nevekedik.
És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál • reám, de elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!
Jövendölés Babilonia • ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia.
Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
Jövendölés Moáb ellen.
Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.
Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz;
Jaj a szárnysuhogás országának, a mely Szerecsenország folyóin túl van;
Jövendölés Égyiptom ellen.
Amely esztendőben Asdódba ment a Tartán, Szargon Assiria királya küldvén őt, és vívá Asdódot és azt elfoglalá:
Jövendölés a tenger pusztasága ellen.
Jövendölés a látás völgye ellen.
Jövendölés Tírus ellen.
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős • városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.
Jaj Efraim részegei • kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak!
Jaj nékik, a kik Égyiptomba mennek segítségért, • lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el • fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike.
És lőn Ezékiás • király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé.
És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.
Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk • perbe!
Ímé az én szolgám, • a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
És most hallgass Jákób, • én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek • jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;
Ledől Bél, • elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;
Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, • te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét • emlegetik; de nem híven és nem igazán.
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt • már emlékezett nevemről.
Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért • adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!
Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből • kiásattatok!
Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!
Ki hitt a mi • tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Ujjongj te meddő, ki • nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek • e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:
Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől • ragadtatik el az igaz;
Kiálts teljes torokkal, • ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
Ímé, nem oly rövid • az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége • rajtad feltámadt.
Az Úr Isten • lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek † megoldást;
Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban • Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek • a népek;
Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam • magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.
Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, • és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?