Ésaiás próféta könyve

40 ¹Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!• Jel. 13,16.  
²Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.• rész 41,4.  Jel. 1,8-17.  
   ³Egy szó kiált: A pusztában • készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!• Mát. 3,3.  
   ⁴Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.• rész 41,27.  5Móz. 4,35.  39.  1Kir. 8,32.  60.  
   ⁵És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; • mert az Úr szája szólt.• rész 52,10.  Luk. 3,6.  
   ⁶Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
   ⁷Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; • bizony fű a nép.• Jób 14,1.  Zsolt. 95,5.  6.  103,15.  1Pét. 1,24.  25.  Jak. 1,10.  11.  
   ⁸Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!• Jer. 10,3.  4.  
   ⁹Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!• Ezék. 3,17.  
   ¹⁰Ímé, az Úr Isten • jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.• Zak. 9,9.  Mát. 21,5.  Ésa. 62,2.  
   ¹¹Mint pásztor, • nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.• rész 66,12.  Ezék. 34,12-16.  Ján. 10,11.  1Móz. 33,13.  4Móz. 11,12.  
   ¹²Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, • a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?• Jób 26,10-13.  38,5-10.  Péld. 30,4.  
   ¹³Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, • mint tanácsosa?• Róm. 11,34.  Jób 11,7.  28,12.  21-28.  1Kor. 2,16.  
   ¹⁴Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
   ¹⁵Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
   ¹⁶És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég • az áldozatra.• rész 66,1.  Zsolt. 50,8.  
   ¹⁷Minden népek semmik Ő • előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.• vers 15.  Dán. 4,32.  Jer. 16,16.  
   ¹⁸És kihez hasonlítjátok • az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?• Csel. 17,29.  Zsolt. 89,7.  Jer. 51,15-19.  
   ¹⁹A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
   ²⁰A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert • keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.• Jer. 10,3-5.  
   ²¹Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?• rész 26,8-24.  
   ²²Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, • lakásra;• Zsolt. 104,2.  113,5.  6.  Zak. 12,1.  
   ²³Ki a fejedelmeket • semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;• Jób 12,17.  24.  Dán. 2,21.  
   ²⁴Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, • mint polyvát, forgószél ragadja el:• vers 7.  8.  Jób 8,16-18.  
   ²⁵Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.• 2Krón. 22,23.  Jób 12,10.  
   ²⁶Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? • Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.• 1Móz. 1,3-18.  Zsolt. 147,4.  5.  Jób 38,31-37.  
   ²⁷Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett • az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!• rész 27,8.  9.  49,14-16.  Jób 27,2.  
   ²⁸Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten • az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!• Zsolt. 90,2.  Róm. 11,33.  34.  
   ²⁹Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét • megsokasítja.• Zsolt. 68,10.  Mát. 11,28.  
   ³⁰Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
   ³¹De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem • fáradnak el!• Zsolt. 103,5.  2Sám. 1,23.