Ésaiás próféta könyve

51 ¹Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből • kiásattatok!• Péld. 15,9.  1Tim. 6,11.  2Tim. 2,22.  Ésa. 48,1.  
²Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, • a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.• Zsid. 11,11.  12.  Ezék. 33,24.  Malak. 2,15.  
   ³Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és • kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!• 1Móz. 2,8-10.  
   ⁴Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, • és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.• rész 42,6.  
   ⁵Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és • karomba vetik reménységüket.• rész 2,3.  4.  
   ⁶Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst • elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.• Zsolt. 102,27.  103,17-20.  118,6.  Mát. 5,18.  1Ján. 2,17.  Ésa. 40,6-8.  
   ⁷Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! • ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!• Zsolt. 37,31.  
   ⁸Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom • nemzetségről nemzetségre!• rész 50,9.  10.  
   ⁹Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot • kivágta, és a sárkányt átdöfte?• 2Móz. 14,28.  Ezék. 29,3.  Bir. 5,12.  Ésa. 43,16.  17.  Mik. 7,15.  
   ¹⁰Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!• Zsolt. 86,8.  10.  
   ¹¹Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és • örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!• rész 35,10.  Zsolt. 126,1.  2.  
   ¹²Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? • ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!• rész 40,1.  6.  
   ¹³Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget • kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?• Zsolt. 104,2.  
   ¹⁴Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, • kenyere sem fogy el:• Zak. 9,11.  
   ¹⁵Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak • habjai; seregeknek Ura az Én nevem?• 2Móz. 14,21.  
   ¹⁶És adtam beszédemet a te szádba, és • kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!• rész 49,2.  3.  50,4.  5.  
   ¹⁷Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, • ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!• rész 52,1.  2Kir. 25,1-22.  Ésa. 29,9.  Jer. 25,10.  49,12.  51,7.  Siral. 4,21.  Abd. 1,16.  Ezék. 23,31.  Jel. 14,10.  
   ¹⁸Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.• Péld. 10,9.  28,18.  
   ¹⁹E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?• rész 5,30.  Ámós 5,18.  
   ²⁰Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek • feddésétől.• Siral. 2,19.  4,1.  2.  3.  
   ²¹Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, • de nem bortól!• rész 29,9.  
   ²²Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, • nem iszod többé azt meg!• vers 17.  
   ²³És adom azt nyomorgatóid kezébe, a • kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!• rész 47,6-15.  Zsolt. 129,3.