Ésaiás próféta könyve

64 ¹Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek • a népek;• Zsolt. 18,8.  10.  
²Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.• Ésa. 65,11.  † 2Kir. 21,6-16.  
   ³Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.• rész 7,31.  
   ⁴Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
   ⁵És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el • bennünket!• rész 1,4.  10.  28.  30.  57,13.  59,12.  13.  17,6.  Jób 27,21.  
   ⁶S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.• 2Kir. 17,8-19.  
   ⁷Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája • vagyunk mi mindnyájan.• rész 29,16.  45,9.  
   ⁸Oh ne haragudjál • Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.• Zsolt. 79,8.  
   ⁹Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, • Jeruzsálem kietlenné.• Zsolt. 74,3.  7.  
   ¹⁰Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a • miben gyönyörködénk, elpusztult.• 2Kir. 25,9.  
   ¹¹Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?• Zsolt. 103,8-9.