Ésaiás próféta könyve

38 ¹Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!• rész 66,7.  8.  9.  
²És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,• 2Móz. 19,5.  5Móz. 7,6.  8.  
   ³És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi • jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.• Nehem. 13,14.  Zsolt. 106,4.  
   ⁴És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:• Ámós 9,14.  Mik. 6,14.  15.  5Móz. 28,30.  
   ⁵Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.• vers 20.  rész 61,3.  
   ⁶És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!• rész 42,18.  19.  
   ⁷Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:• rész 41,22.  25.  
   ⁸Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.• rész 41,4.  42,1.  41,27.  
   ⁹Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.• 1Kir. 8,27.  Mát. 5,34.  35.  Csel. 7,49.  17,24.  Jel. 21,22.  
   ¹⁰Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!• rész 41,26.  27.  
   ¹¹Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők • földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.• Zsolt. 27,13.  52,7.  116,9.  Jób 28,3.  
   ¹²Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől • estig végzesz velem!• Jób 7,6.  9,25.  1Móz. 47,9.  2Kor. 5,4.  2Pét. 1,12.  13.  
   ¹³Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!• rész 55,9.  5,19.  28,15.  
   ¹⁴Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!• 2Móz. 14,22-29.  Józs. 3,16.  
   ¹⁵Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!• 2Móz. 15,2-10.  
   ¹⁶Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és • éltetsz engemet!• Zsolt. 104,27.  
   ¹⁷Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak • verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!• Zsolt. 109,14.  15.  Jer. 16,17.  Zsolt. 90,8.  Hós. 7,2.  
   ¹⁸Mert nem a sír • dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!• Zsolt. 6,6.  30,10.  88,11.  12.  13.  
   ¹⁹Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti • hűségedet!• Zsolt. 78,4.  
   ²⁰Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!• rész 60,4.  16.  
   ²¹Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.• rész 49,15.  
   ²²És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?• Jób 21,24.  Péld. 15,30.  Zsolt. 22,16.  32,4.