Találatok a szövegben 159 találat

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 11 ³⁰Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. ²⁹Jónás jele. Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. ¹⁶Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle. ³¹Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. ³²A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.
• 2 ³⁴Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – ¹²Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” ³⁷Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.
• 1 ¹¹Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala.
• 3 ¹⁶(János) azonban kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.
• 4 ¹⁶Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett.
• 7 ²²Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.
• 8 ²⁰Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.”
• 9 ⁸Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.” ³¹Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. ⁴¹Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.”
• 10 ²¹Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked. ²²Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”
• 12 ²⁰De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? ⁵⁴Az idők jele. ⁵⁶Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?
• 14 ²¹A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. ²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.
• 16 ¹⁵Ő azonban kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos.
• 17 ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. ³⁴Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
• 18 ⁷Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? ²¹Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²⁷Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”
• 19 ⁹Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. ²⁰Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe.
• 20 ¹⁷„Mit jelent akkor az Írás: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett? ²⁵Erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
• 21 ⁷Azok megkérdezték: „Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?” ¹¹Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek föl az égen. ²⁵Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt.
• 22 ⁴³Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. ⁴⁷Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta.
• 23 ⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” ¹⁴és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. ⁴⁸Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza.
• 24 ⁹Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. ²³Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. ³⁴Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” ³⁶Jézus megjelenik az apostoloknak. Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 8 ¹¹Égi jel. Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. ¹²Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: „Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”
• 1 ¹³Negyven nap (és negyven éjjel) maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán. Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki. ²¹Bementek Kafarnaumba. Ott szombatonként megjelent a zsinagógában és tanított.
• 5 ⁵Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. ⁴²A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.
• 6 ³⁸Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.”
• 7 ¹⁹mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt.
• 9 ¹Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.” ⁴Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek. ¹⁰Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. ¹⁹„Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!”
• 10 ⁵Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt. ²⁰Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”
• 12 ¹⁷Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta.
• 13 ⁴S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?” ²²Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna.
• 14 ²⁷Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ³⁰Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” ⁴⁴Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.”
• 15 ²⁶Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” ³⁹Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”
• 16 ⁹Jézus megjelenik övéinek. Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. ¹²Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. ¹⁴Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek. ¹⁷A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek,

Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹⁰szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. ¹Az eljövetel előjelei. ⁸csak annak kell még az útból eltűnnie, aki késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, akit az Úr Jézus elsöpör szája leheletével és megsemmisít jövetelének tündöklésével.
• 1 ⁷Nektek zaklatottaknak pedig, velünk együtt, megnyugvással, amikor az Úr Jézus megjelenik angyalseregével a mennyből, lobogó tűzzel.
• 3 ⁸Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy egyikteknek se legyünk terhére.

János apostol Jelenéseinek Könyve (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 12 ¹Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. ³Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. ¹⁰Erre harsány hangot hallottam a mennyben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
• 13 ¹⁷és szolgának jelöljék meg jobb karját vagy homlokát, s hogy Senki se adhasson, vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát. ¹³Nagy csodajeleket művelt, az emberek szeme láttára tüzet bocsátott le az égből.
• 14 ¹¹Gyötrelmének füstje fölszáll örökkön-örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte nevének jelét. ⁹Egy harmadik angyal is követte őket. Harsány hangon kiáltotta az is: „Aki imádja a vadállatot és szobrát, vagy aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe.
• 17 ⁹Itt van szükség bölcsességgel párosult értelemre. A hét fej hét hegyet jelent, ezeken ül az asszony. De jelenti a hét királyt is. ⁸A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs többé. Fölszáll a mélységből, de vesztébe rohan. A vadállat láttára, mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik, csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek neve nem áll a világ teremtése óta az élet könyvében. ¹²A tíz szarv pedig, melyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállat után királyi hatalmat nyernek egy órára. ¹⁵Azután így folytatta: „A vizek, amelyek mellett látomásodban a parázna asszony ült, a népeket, törzseket, nemzeteket és nyelveket jelentik.
• 1 ¹Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát s úgy jelentette ki szolgájának Jánosnak, ⁹Az Úr Jézus megjelenése. ¹⁹Jegyezd fel tehát, amit láttál: ami jelenvaló és aminek ezután kell megtörténnie.
• 2 ¹Látomás a jelenvalókról
• 4 ⁸A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül csupa szem. Éjjel-nappal szüntelenül kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!”
• 7 ¹A kiválasztottak megjelölése. ³„Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!” ⁴Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak valamennyi törzséből: ¹⁵Ezért is állnak Isten trónja előtt és éjjel-nappal szolgálnak templomában. A trónon ülő közöttük lakik.
• 9 ⁴Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellő növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele.
• 15 ¹Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végső csapás volt. Általuk teljesedik be Isten haragja.
• 16 ²Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták.
• 19 ⁸méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. ²⁰De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és bálványképét imádták.
• 20 ⁴Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. ¹⁰De tűz csap le Istentől az égből és megemészti őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénkővel égő tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődni fog.
• 22 ²⁰Aki minderről tanúskodik, kijelenti: „Igen, hamarosan eljövök.” Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus!

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 12 ³⁹Ő így felelt: „A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. ⁴⁰Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. ⁷Ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítélnétek el az ártatlanokat. ³⁸Jónás jele. Erre néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” ⁴¹A ninivei férfiak e nemzedékkel együtt jelennek meg majd az ítéleten és elítélik azt, mert ők megtértek Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt. ⁴²Dél királynője e nemzedékkel együtt jelenik meg az ítéleten és elítéli azt, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt!
• 16 ⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment. ¹Az idők jele. Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. ³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek?
• 1 ²⁰Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. ²³„Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni.” Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
• 2 ⁸Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” ¹³Miután eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem figyelmeztetlek, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.” ¹⁴Ő fölkelt, még az éjjel fogta a gyermeket és az anyját, s elköltözött Egyiptomba. ¹⁹Miután Heródes meghalt, az Úr angyala Egyiptomban megjelent Józsefnek álmában és így szólt:
• 3 ¹¹Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek titeket. De az, aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.
• 4 ²Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett.
• 6 ¹⁸hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.
• 7 ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
• 11 ⁴Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: ²⁵Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. ²⁷Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
• 15 ⁴Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon!
• 17 ³Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. ¹⁷Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!”
• 19 ⁸Ő kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. ²⁰Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?”
• 24 ³Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?” ²⁴Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. ³⁰Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.
• 26 ³¹Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai. ³⁴Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött: ⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.” ⁶⁰De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:
• 27 ³⁷Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ⁵³Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek.
• 28 ¹¹Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt.

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 21 ¹Ezután újra megjelent Jézus a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt: ¹⁴Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus halálból való föltámadása után megjelent a tanítványoknak. ¹⁹E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: „Kövess engem!”
• 2 ¹⁸Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?”
• 3 ³Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.”
• 4 ²⁶Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” ⁴⁸Jézus így szólt: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” ⁵¹Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van.
• 7 ³⁶Mit jelent, amit mond: keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
• 8 ²Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket.
• 9 ⁷„Menj, mosakodjál meg Síloe tavában.” Ennek jelentése: „Küldött.” Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. ¹⁰De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?”
• 11 ²⁵Jézus kijelentette neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. ⁵⁷A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse föl, hogy elfoghassák.
• 12 ³³E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.
• 13 ¹Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. ²¹E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem.”
• 16 ¹³De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek. ¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek. ¹⁵Minden, ami Atyámé, az az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
• 18 ³⁸Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket sem találok benne.
• 20 ²Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” ¹¹Jézus megjelenik Mária Magdolnának. ¹⁹Jézus megjelenik az apostoloknak. ²⁴Jézus megjelenik Tamásnak. ³⁰Jézus még sok más csodajelet művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek följegyezve ebben a könyvben.

Az Apostolok Cselekedetei (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ³Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik. ²³Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.
• 27 ²³Az éjjel ugyanis megjelent előttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem: ²⁴ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár előtt, ezért Isten a kedvedért megkíméli mindazokat, akik veled utaznak.
• 2 ¹⁹Csodákat támasztok fönn az égen és jeleket lenn a földön: vért és tüzet és gomolygó füstöt. ²²Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek. ⁴³Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott). ⁴⁶Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket.
• 4 ³⁰Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által.” ³⁶József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta – ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia –
• 5 ¹²Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában. ¹⁹Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: ²²De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. Visszatértek tehát és jelentették:
• 6 ⁸Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között.
• 7 ²„Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: ²⁶Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást? ³⁰Negyven esztendő telt el, mikor Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában. ³¹Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott: ³⁵Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: ki rendelt téged elöljárónkká vagy bírónkká? ³⁶Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül.
• 8 ¹³Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el. ³⁶(37.) (Fülöp így válaszolt: „Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges.”
Ő erre kijelentette: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)
• 9 ¹⁷Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: „Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az ide vezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel.” ²⁴Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. ³⁶Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát.
• 10 ¹⁷Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt. ³¹Egyszer csak egy ragyogó ruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. ⁴¹ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk holtából való föltámadása után.
• 11 ²⁸Egyikük, névszerint Agabusz, szólásra emelkedett és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében.
• 12 ⁷Ekkor hirtelen az Úr angyala jelent meg mellette, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Megütötte Péter oldalát és ezekkel a szavakkal ébresztette föl: „Kelj föl gyorsan!” ¹⁷Ő kezével intett, hogy hallgassanak, s aztán elbeszélte, miképp vezette ki az Úr a börtönből. Végül meghagyta nekik: „Jelentsétek ezt Jakabnak és a testvéreknek.” Aztán útra kelt és más helyre távozott.
• 13 ⁸De Elimász, vagyis a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti – akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. ²⁵János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról. ³¹és ő jó néhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúságot tesznek róla a nép előtt. ⁴⁶Pál és Barnabás azonban nyílt bátorsággal kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
• 14 ³Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az Úrról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt.
• 15 ⁵Erre azonban fölállt néhány, a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: „Körül kell metélni őket, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” ¹²Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között.
• 16 ¹⁰E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Makedónia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére. ¹²másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Makedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk.
• 17 ⁷most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.” ¹⁰A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.
• 18 ⁹Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass!
• 19 ⁴⁰Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről.” Ezeket mondva föloszlatta a gyűlést.
• 20 ³¹Őrködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket.
• 21 ¹⁸Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a presbiterek is mind megjelentek. ²⁶Erre Pál másnap az illető férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végződik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
• 22 ²⁶A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: „Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár!”
• 23 ⁹Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?” ¹¹A következő éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: „Légy állhatatos. Ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.” ¹⁵Most tehát a főtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk őt.” ¹⁷Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: „Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára.” ¹⁸Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: „A fogoly Pál magához hívatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra.” ²³Azután két századost hívatott magához és ezt az utasítást adta nekik: „Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cézáreába menjenek, s ezenkívül hetven lovast és kétszáz dárdást. ³⁰Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!” ³⁴Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy kilíkiai, kijelentette: ³⁵„Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek.” Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák őrizetben.
• 24 ¹Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen. ¹⁷Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.) ¹⁹Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem, ²⁴Néhány nap múlva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hívatta Pált és meghallgatta őt a Jézus Krisztusban való hitről.
• 25 ⁷Miután megjelent, a Jeruzsálemből lejött zsidók körülállták és sok súlyos vádat hoztak föl ellene, de bizonyítani nem tudták. ⁹Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: „Beleegyezel abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe és ezek mondjanak ítéletet fölötted az én jelenlétemben?” ¹²Fesztusz néhány szót váltott tanácsosaival, majd kijelentette: „A császárhoz föllebbeztél, a császár elé fogsz járulni.” ²⁴„Agrippa király és ti mindnyájan, akik körünkben megjelentetek, szólalt föl ekkor Fesztusz, nézzétek, ő az, aki miatt a zsidók tömegestül hozzám járultak Jeruzsálemben és itt is, s akiről azt kiabálták, hogy nem szabad életben maradnia. ²⁷Észszerűtlennek találom ugyanis, hogy a foglyot az ellene emelt vádak jelentése nélkül küldjem el.”
• 26 ²„Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, annál is inkább, ⁷hiszen tizenkét törzsünk is abban reménykedik, hogy beteljesül az, ha éjjel-nappal állhatatosan teljesíti szolgálatát. E miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. ¹⁶De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg előtted, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál és amit még ezután mutatok neked.
• 28 ¹¹Három hónap múlva egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt, és a Dioszkúroszok jelvényét viselte. ²¹Azok erre kijelentették neki: „Nem kaptunk levelet felőled Júdeából, és az ideérkező testvérek közül sem hozott senki hírt vagy mondott rólad valami rosszat.

Pál apostol levele a kolosszeiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ⁴Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 5 ⁷Az alvók éjjel alszanak, és a részegek éjjel ittasodnak meg. ²Hiszen magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.
• 2 ¹Magatok is tudjátok, testvérek, hogy megjelenésünk köztetek nem volt eredménytelen. ⁹Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát.
• 3 ³Erősítsen meg hitetekben és buzdítson, hogy senki meg ne tántorodjék a jelen szenvedések közt. Hiszen tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk. ¹⁰Éjjel-nappal buzgón imádkozunk, hogy szemtől szembe láthassunk titeket és pótolhassuk hitetek hiányait.

János apostol első levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.
• 2 ²⁸Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy megjelenése bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk.
• 3 ²Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van. ⁵Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye bűneinket. ⁸Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.

Pál apostol levele a rómaiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 4 ¹¹Azért kapta a körülmetélés jelét, mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek s így részesüljenek ők is a megigazulásban,
• 8 ¹⁸Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. ³⁸Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők,
• 9 ¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.”
• 11 ⁵Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki.
• 14 ¹⁰Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt.
• 15 ¹⁸Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.

Pál apostol első levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁷Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
• 3 ²Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testi emberek vagytok. ²²akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek.
• 5 ³Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet afölött, aki így viselkedett:
• 6 ⁴Ha mindennapi ügyekben pörösködtök, azokat jelöljétek ki bírónak, akik semmit sem számítanak a közösségben. ⁹Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan,
• 7 ³¹s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ.
• 11 ¹⁰Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. ²²Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek.
• 14 ¹¹Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem. ²²A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. ³⁰Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el.
• 15 ⁵Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. ⁶Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. ⁷Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. ⁸Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²²Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és foglalóul szívünkbe árasztotta a Lelket.
• 2 ¹⁶Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata.
• 3 ¹Az apostoli küldetés jelentősége
• 5 ¹⁰Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.
• 10 ²Arra kérlek titeket, hogy jelenlétemkor ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, amellyel, gondolom, fölléphetek azokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. ¹¹Gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek a távolban vagyunk írott szóval, olyanok leszünk, amikor megjelenünk tettel is.
• 11 ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést. Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam.
• 12 ¹²Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek jelekkel és csodás erő-megnyilvánulásokkal.

Pál apostol levele a galatákhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁴aki föláldozta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen világ gonoszságából Istenünk és Atyánk rendelése szerint.
• 2 ⁹Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek közt.
• 4 ²⁴Ennek képletes értelme van. Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik Sína hegyéről való és szolgaságra szül: ez Hágár. ²⁵Hágár ugyanis az Arábiában lévő Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgaságban él. ²⁶A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk.
• 5 ³Ismét kijelentem minden körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani.

Pál apostol levele az efezusiakhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 4 ⁹Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt az alsó földi tájakra?

Pál apostol levele a filippiekhez (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ²²Ha viszont tovább kell élnem, az termékeny munkát jelent. Nem tudom hát mit válasszak.
• 2 ¹²Kedveseim, ti, akik mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok üdvösségteket, nemcsak amikor jelen vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol.

Pál apostol első levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 3 ¹⁶Kétségkívül nagy dolog az istenfélő élet titka: Testben nyilvánvaló lett, igazolást nyert lélekben, megjelent az angyaloknak, pogányoknak hirdették, világszerte hittek benne, fölment a dicsőségbe.
• 4 ⁸A test gyakorlásának ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kíséri.
• 5 ⁵Aki valóban özvegy és magára hagyott, bízzék az Istenben, s kitartóan imádkozzék és könyörögjön éjjel-nappal.

Pál apostol második levele Timóteushoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ³Hálát adok Istennek, akinek, mint őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, és éjjel-nappal szüntelen megemlékezem rólad imádságaimban. ¹⁰Ez most Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által nyilvánvalóvá is lett: ő legyőzte a halált, s az evangélium által fölragyogtatta a halhatatlan életet.
• 2 ²Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, közöld megbízható emberekkel, akik mások oktatására is alkalmasak. ¹⁴A jelen nehézségei.

Pál apostol levele Tituszhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ¹¹Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme,
• 3 ⁴Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megmentett minket,

Pál apostol levele a zsidókhoz (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 2 ⁴Isten pedig velük együtt igaznak bizonyította jelekkel, csodákkal, különböző hatalomnyilvánításokkal meg a Szentlélek tetszése szerint osztott adományokkal.
• 4 ⁷Ezért ismét kijelölt egy napot, egy „mát” , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb: „Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket.”
• 5 ¹²Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre.
• 7 ²Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya. ¹⁰hiszen jelen volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek.
• 8 ¹³Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.
• 9 ⁸Ezzel azt jelezte a Szentlélek, hogy a Szentek Szentjébe vezető út nem nyílik meg addig, amíg az első sátor fönnáll. ⁹Ez a jelen időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé. ¹¹Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg és belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való. ²⁶különben a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Ő azonban most, az idők végén, egyszer s mindenkorra megjelent, hogy önmagát föláldozva eltörölje a bűnt. ²⁸úgy Krisztus is egyszer áldozta föl magát, hogy elvegye sokak bűnét. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem hogy üdvözítse azokat, akik rá várnak.
• 12 ¹¹A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. ²⁷Ez a „még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan.

Péter apostol első levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ⁷hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzben próbált veszendő aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltó legyen Jézus Krisztus megjelenésekor. ¹³Készüljetek föl tehát lélekben, legyetek józanok és bízzatok teljesen abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor fogtok kapni. ²⁰Őt (Isten) ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki.
• 3 ²⁰Titeket is megszabadít most az így jelképezett keresztség, nem mint a testi szenny levetése, hanem mint az Istenhez tiszta lélekért intézett könyörgés Jézus Krisztus föltámadása által.
• 5 ⁴S ha megjelenik majd a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Péter apostol második levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ¹²Ezért mindenkor azon leszek, hogy emlékeztessetek erre titeket, bár ismeritek a jelenvaló igazságot és szilárdan álltok mellette.

Júdás apostol levele (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)

• 1 ³Szeretteim! Mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartom, hogy ebben az írásban kérjelek titeket: harcoljatok a hitért, melyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak.