És szóla az Úr Mózesnek Sinai pusztáján, a szövetség hajlékában, a második hó első napján, Egyiptomból kijövetelök második esztendejében, mondván:
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
Ezek Áron és Mózes nemzetségei, az napon, melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen.
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Lőn pedig az napon, melyen elvégezte Mózes a hajlékot és azt fölállította, fölkente és megszentelte minden eszközeivel, hasonlóképen az oltárt minden edényeivel együtt.
Szóla az Úr Mózesnek a Sinai pusztában, a második esztendőben, miután kijöttek Egyiptom földéről, az első hónapban, mondván:
Azonközben az Úr ellen támada a nép zúgolódása, mint olyanoké, kik bánják a fáradságot. Mikor ezt az Úr hallotta, megharaguvék, és fölgerjedvén ellenök az Úr tüze, megemészté a tábornak szélső részét.
És szóla Mária és Áron Mózes ellen az ő szerecsen felesége miatt,
És elméne a nép Haszerótból, sátorokat vonván Fárán pusztájában.
Annakokáért kiáltván az egész község, síra azon éjjel,
Ime pedig Kóre Iszaar fia, ki Lévi fiának, Kaatnak fia volt, és Dátán s Abiron, Eliáb fiai, és Hon, Felet fia, Rúben fiai közől,
És mondá az Úr Áronnak: Te és fiaid és atyád háza veled, viseljétek a szentélyben a hibákat és te és fiaid együtt viseljétek papságtok bűneit.
És jövének Izrael fiai s az egész sokaság Szin pusztájába, az első hónapban; és a nép, Kádeszben marada. És ott meghala Mária, és azon helyen eltemetteték.
Mit midőn meghallott Árad, a kananeus király, ki délre lakik vala, hogy tudniillik eljött Izrael a kémek útján, hadakozék ellene, és győzedelmes lévén, zsákmányt vőn tőle.
És elmenvén, táborba szállának Moáb mezőségein, hol a Jordánon túl Jeriko vagyon.
És Balaám mondá Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és ugyanannyi borjút készíts, és annyi számú kost.
És mikor látta Balaám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt, nem méne, mint azelőtt ment vala, hogy jövendőt kérdezzen; hanem a pusztára forditván orczáját,
Izrael pedig az időben Szétimben lakik vala, és a nép paráználkodék Moáb leányaival,
Minekutána a vétkesek vére kiontatott, mondá az Úr Mózesnek és Eleazar papnak, Áron fiának:
Eljövének pedig Szalfaad leányai, ki Héfer fia volt, ez meg Gálaád fia, ez meg Makirnak, Manasszes fiának fia, ki József fia volt, névszerint: Maala és Noa, Hegla és Melka és Tersza;
És mondá az Úr Mózesnek:
A hetedik hónak első napja is tisztelendő és szent legyen nektek. Azon semmi szolgai munkát ne tegyetek, mert a harsonazengés napja.
És elbeszélé Mózes Izrael fiainak mind, a miket az Úr neki parancsolt vala.
Rúben és Gád fiainak pedig sok marhájok vala, és a marhákban számlálhatlan vagyonuk. És Jázer és Gálaád földét alkalmatosnak találván a baromtartásra,
Ezek szállóhelyei Izrael fiainak, kik Egyiptomból kijöttek seregeik szerint, Mózes és Áron keze alatt,
Ezeket is mondá az Úr Mózesnek Moáb mezőségein, a Jordán mellett, Jerikó ellenében:
Eljövének pedig Gálaád nemzetségének fejedelmei, ki Makirnak, Manasszes fiának fia volt, József fiainak törzsökéből; és szólának Mózesnek, Izrael fejedelmei előtt, és mondák: