Mózes IV. könyve. Numeri

5 ¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
²Parancsold meg Izrael fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és a kinek magva foly, és a ki megfertőztetett halott által;
   ³mind férfiat, mind asszonyt űzzenek ki a táborból, hogy meg ne fertőztessék azt, mivelhogy veletek lakom.
   ⁴És úgy cselekvének Izrael fiai, és kiűzék őket a táborból, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek.
   ⁵És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
   ⁶Szólj Izrael fiainak: A férfiú, vagy asszony, mikor valami bűnt cselekszenek azokból, miket az emberek szoktak elkövetni; és gondatlanságból áthágják az Úr parancsát, és vétkeznek,
   ⁷vallják meg vétköket, és fizessék meg az egész kárt, és a fölött adjanak ötödrészt annak, ki ellen vétkeztek.
   ⁸Ha pedig nincsen, a ki fölvegye, adják az Úrnak, és legyen a papé, kivévén a kost, mely a megtisztúlásért mutattatik be, hogy engesztelő áldozat legyen.
   ⁹Minden zsenge is, melyet Izrael fiai bemutatnak, a paphoz tartozik;
   ¹⁰és akárki valamit a szentélybe visz, és a pap kezéhez ad, ezé legyen.
   ¹¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
   ¹²Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: A férfiú, kinek felesége megtéved, és férjét megvetvén,
   ¹³más férfiúval hál, és ezt férje föl nem födözheti, hanem titokban van a házasságtörés, és tanúkkal nem vádolható, mert nem érték a házasságtörésen;
   ¹⁴ha a házassági féltés lelke fölindítja a férfiút felesége ellen, ki vagy megfertőztetett, vagy hamis gyanúval terheltetik,
   ¹⁵vigye őt a paphoz, és vigyen áldozatot érette, egy mérték árpalisztnek tizedrészét; ne öntsön arra olajat, se tömjént ne tegyen rá; mert ez házassági féltés áldozata, és házasságtörést vizsgáló ajándék.
   ¹⁶A pap tehát vezesse őt elé, és állítsa az Úr elé;
   ¹⁷és vegyen szent vizet cserépedénybe, és egy kevés földport tegyen belé a hajlék padlatáról.
   ¹⁸És mikor az asszony az Úr színe előtt áll, födözze föl annak fejét, és tegye kezére az emlékezetnek áldozatát és a házassági féltés ajándékát; ő pedig tartsa a keserűséges vizet, melyre átkozódva átkokat halmozott;
   ¹⁹és esküvéssel kényszerítse őt, és mondja: Ha nem hált idegen férfiú veled, és ha meg nem fertőztettél, elhagyván férjed ágyát, ne ártson neked a keserűséges víz, melyre átkokat halmoztam.
   ²⁰Ha pedig elhajlottál férjedtől, és megfertőztettél, és más férfiúval háltál,
   ²¹ezen átkok alá vettessél: Adjon téged az Úr átokra és mindenek példájára népe között; rothaszsza meg ágyékodat, és méhed földagadván, fakadjon meg;
   ²²hasson az átkozott víz hasadba, és méhed földagadván, rothadjon meg ágyékod. És az asszony feleljen: Amen, amen!
   ²³És a pap írja föl könyvecskébe az átkokat, és törölje el azokat a keserűséges vízzel, melyre az átkokat halmozta,
   ²⁴és adja neki meginnia. Melyet mikor megiszik:
   ²⁵a pap vegye el kezéből a házassági féltés áldozatát, és emelje föl azt az Úr előtt, és tegye az oltárra, de úgy, hogy előbb
   ²⁶egy marokkal vegyen ki az áldozatból, mely bemutattatik, és égesse meg az oltáron, és úgy adja az asszonynak meginnia a keserűséges vízet.
   ²⁷Mikor azt megitta, ha megfertőztetett, és megvetvén férjét, vétkes a házasságtörésben: átjárja őt az átok vize, úgy, hogy hasa földagadván, ágyéka megrothad, és az asszony átokká lesz és példává az egész nép között.
   ²⁸Hogyha meg nem fertőztetett, nem árt neki, és magzatokat fog szülni.
   ²⁹Ez a házassági féltés törvénye. Ha elhajol az asszony férjétől, és megfertőztetik,
   ³⁰és férje a házassági féltés lelkétől fölindíttatván, az Úr színe elé viszi őt, és a pap mindazok szerint cselekszik vele, a mik írva vannak;
   ³¹a férj vétek nélkül leszen, amaz pedig hordozza gonoszságát.