Mózes IV. könyve. Numeri

22 ¹És elmenvén, táborba szállának Moáb mezőségein, hol a Jordánon túl Jeriko vagyon.
²Látván pedig Bálák, Szefor fia mind a miket cselekedett vala Izrael az amorreusoknak,
   ³és hogy igen megfélemlettek tőle a moabiták, és megtámadását ki nem állhatják:
   ⁴mondá Madián véneinek: Ez a nép úgy eltörli mind, a kik határainkban laknak, mint az ökör el szokta gyökerig harapdálni a füvet. Ő volt az időben moábi király.
   ⁵Követeket külde tehát Beor fiához, a jövendőmondó Balaámhoz, ki Ammon fiai földének folyóvize mellett lakik vala, hogy elhíják őt, és mondák: Ime nép jött ki Egyiptomból, mely ellepte a föld színét, letelepedvén ellenemben.Móz. V. 23,5 Józ. 24,9  ⁶Jőj el tehát, és átkozd meg e népet, mert erősebb nálamnál; ha valamiképen megverhetném és kivethetném őt földemről. Mert tudom, hogy áldott, a kit megáldasz, és átkozott, a kire átkokat szórsz.
   ⁷És elmenének Moáb vénei, és Madián öregjei, kezeikben lévén a jövendőlés jutalma. És midőn Balaámhoz jutottak, és elbeszélték neki Bálák minden szavát,
   ⁸felelé ő: Maradjatok itt ez éjjel, és a mit nekem majd az Úr mond, azt felelem. Megmaradván amazok Balaámnál, eljöve az Isten, és mondá neki:
   ⁹Mit akarnak nálad ez emberek?
   ¹⁰Felelé ő: Szefor fia, Bálák, a moabiták királya küldött hozzám,
   ¹¹mondván: Ime a nép, mely Egyiptomból kijött vala, ellepte a föld színét; jőj el és átkozd meg őt, ha valami módon megütközvén vele, őt elűzhetném.
   ¹²És mondá az Isten Balaámnak: Ne menj velök, meg se átkozd a népet, mert áldott az.
   ¹³Ki reggel fölkelvén, mondá a főembereknek: Menjetek el földetekre, mert megtiltotta nekem az Úr veletek menni.
   ¹⁴Visszatérvén a főemberek, mondák Báláknak: Nem akart Balaám velünk eljőni.
   ¹⁵Amaz ismét sokkal többeket és nemesebbeket külde, mint azelőtt küldött vala.
   ¹⁶Kik mikor eljutottak Balaámhoz, mondák: Ezt mondja Bálák, Szefor fia: Ne késsél hozzám jőni.
   ¹⁷Kész vagyok téged nagyon megtisztelni és a mit csak kivánsz, megadom neked; jőj el, és átkozd meg e népet.
   ¹⁸Felelé Balaám: Ha Bálák nekem házát ezüsttel és aranynyal tele adja, sem változtathatom meg Uram Istenem igéjét, hogy vagy többet, vagy kevesebbet szóljak.Móz. IV. 24,13  ¹⁹Hanem kérlek, maradjatok itt ez éjjel is, hogy megtudhassam, mit felel az Úr ismét nekem.
   ²⁰Eljöve tehát az Isten Balaámhoz éjjel, és mondá neki: Ha ez emberek híni jöttek téged, kelj föl, és menj el velök, de úgy, hogy a mit neked parancsolok, azt cselekedjed.
   ²¹Reggel Balaám fölkele, és megnyergelvén szamarát, elméne velök.
   ²²És megharaguvék az Isten. És megálla az Úr angyala az útban Balaám ellenében, ki a szamaron ül vala, két szolga lévén vele.Pét. II. 2,15  ²³A szamár látván az útban megállott angyalt kivont karddal, kitére az útból, és a mezőn megy vala. És midőn verte Balaám, és az ösvényre akarta hozni,
   ²⁴megálla az angyal két fal szorosában, melyekkel a szőlők keritve valának.
   ²⁵A szamár látván őt, a falhoz szorúla, és a rajtaülőnek lábát megsérté. Ez pedig ismét veri vala azt.
   ²⁶Azonban az angyal oly szoros helyre menvén, hol sem jobbra, sem balra ki nem térhetett, megálla ellenében.
   ²⁷És mikor a szamár látta az angyalt ott állani, lerogya a rajtaülőnek lába alatt. Ki megharagudván, még keményebben veri vala bottal oldalát.
   ²⁸És az Úr megnyitá a szamár száját, s ez megszólala: Mit vétettem neked? miért versz engem ime már harmadszor?
   ²⁹Felelé Balaám: Mert megérdemletted, és megcsúfoltál engem. Bárcsak fegyverem volna, hogy megölnélek téged!
   ³⁰Mondá a szamár: Nem a te barmod vagyok-e, melyen mindenkor ülni szoktál a jelen napig? mondd meg, cselekedtem-e hasonlót valaha veled? Amaz pedig mondá: Soha sem.
   ³¹S ekkor megnyitá az Úr Balaám szemeit, s ez látá az angyalt az úton állani kivont karddal, és leesék előtte, a földre borúlván.
   ³²Mondá neki az angyal: Miért vered harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy ellened álljak, mert utad gonosz, és ellenem vagyon.
   ³³És ha a szamár ki nem tér az útból, helyt adván az ellene állónak, téged megöltelek volna, és ő élne.
   ³⁴Mondá Balaám: Vétkeztem, nem tudván, hogy te állasz ellenem. És most ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek.
   ³⁵Mondá az angyal: Menj el ezekkel, de vigyázz, hogy egyebet ne szólj, mint a mit parancsolni fogok neked. Elméne tehát a főemberekkel.
   ³⁶Mikor ezt meghallotta Bálák, kiméne eléje a moabiták városába, mely Arnon végső határain vagyon.
   ³⁷És mondá Balaámnak: Követeket küldöttem, hogy meghíjalak téged, miért nem jöttél mindjárt hozzám? azért-e hogy idejöveteled jutalmát meg nem adhatom?
   ³⁸Kinek amaz felelé: Ime jelen vagyok; szólhatok-e egyebet, mint a mit szájamba ád az Isten?
   ³⁹Elindulának tehát együtt, és menének a városba, mely országának végső határain vala.
   ⁴⁰És Bálák tulkokat és juhokat ölvén, ajándékokat külde Balaámnak, és a főembereknek, kik vele valának.
   ⁴¹Reggel pedig Baal magas helyeire vivé őt, és meglátá a népnek végső részét.