Mózes IV. könyve. Numeri

24 ¹És mikor látta Balaám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt, nem méne, mint azelőtt ment vala, hogy jövendőt kérdezzen; hanem a pusztára forditván orczáját,
²és szemeit fölemelvén, látá Izraelt sátoraiban letelepedve nemzetségei szerint; és rárohanván az Isten lelke,
   ³beszédét elkezdvén, mondá: Balaám szól, Beor fia, szól azon ember, kinek szeme bezáratott;
   ⁴szól az Isten beszédeinek hallgatója, ki a Mindenható jelenéseit látja, ki elesik, és úgy nyittatnak meg szemei.
   ⁵Mely szépek hajlékaid, Jákob! és sátoraid, Izrael!
   ⁶Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz mellett öntözött kertek, mint a sátorok, melyeket az Úr vont föl, mint a czedrusok a vizek mellett!
   ⁷Viz árad az ő vedréből, és ivadéka sok vizzé leszen. Királya elvesztetik Ágágért, és elvétetik az ő országa.
   ⁸Az Isten hozta ki őt Egyiptomból, kinek erőssége hasonló a szarvorruéhoz. Megemésztik ellenségeiket, a pogányokat, és azok csontjait összezúzzák, és átliggatják nyilakkal.Móz. IV. 23,22  ⁹Lefeküvén alszik, mint az oroszlán és mint a nőstényoroszlán, melyet senki sem mer felkölteni. A ki téged megáld, áldott leszen, a ki megátkoz, átok alá esik.
   ¹⁰És Bálák megharagudván Bálaám ellen, összecsapá kezeit, mondván: Ellenségeim átkozására híttalak téged, kiket ellenben harmadszor áldottál meg.
   ¹¹Térj vissza lakhelyedre. Eltökélettem ugyan, hogy téged nagyon megtisztellek, de az Úr megfosztott téged a szándéklott tisztelettől.
   ¹²Felelé Balaám Báláknak: Nem mondottam-e meg követeidnek, kiket hozzám küldöttél:
   ¹³Ha Bálák nekem házát ezüsttel és arannyal tele adja sem mellőzhetem el Uram Istenem beszédét, hogy valami jót vagy gonoszat mondjak szivemből; hanem a mit az Úr mond, azt mondom?Móz. IV. 22,18  ¹⁴Mindazáltal elmenvén népemhez, tanácsot adok, mit cselekedjék néped e népnek az utolsó időben.
   ¹⁵Elkezdvén tehát beszédét, ismét mondá: Szól Bálaám, Beor fia, szól azon ember, kinek szeme bezáratott;
   ¹⁶szól az Isten beszédeinek hallgatója, ki a Fölséges tudományát tudja, és a Mindenható jelentéseit látja, ki elesik, s megnyilnak szemei:
   ¹⁷Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közelről. Csillag támad Jákobból, és vessző kel föl Izraelből; és megveri Moáb fejedelmeit, és elpusztítja Szet minden fiait.
   ¹⁸Idumea az ő birtoka leszen; Szeir öröksége ellenségeire száll; Izrael pedig erősen tartja magát.
   ¹⁹Jákobból lesz az Uralkodó, ki elveszti a város maradványait.
   ²⁰És mikor látta Amaleket, beszédét elkezdvén, mondá: A nemzetek elseje Amalek, és maradékai elvesznek.
   ²¹Látá a cineusokat is, és beszédét elkezdvén, mondá: Lakhelyed erős ugyan, de ha fészkedet a kősziklára teszed is,
   ²²és választott leszen is Cin nemzetségéből, meddig maradhatsz meg? mert Asszúr fogva visz el téged.
   ²³És beszédét elkezdvén, ismét szóla: Oh ki fog élni, mikor az Isten ezeket végbeviszi?
   ²⁴Hajókon jőnek Olaszországból, meggyőzik az assziriusokat , és elpusztítják a zsidókat, és végre ők is elvesznekDán. 11,30  ²⁵És fölkele Balaám, és helyére visszatére; Bálák is azon uton, melyen jött vala, visszaméne.