Mózes IV. könyve. Numeri

23 ¹És Balaám mondá Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és ugyanannyi borjút készíts, és annyi számú kost.
²És mikor Balaám beszéde szerint cselekedett, föltevék együtt a borjút és kost az oltárra.
   ³És Balaám mondá Báláknak: Állj meg egy kevéssé égőáldozatod mellett, míg elmegyek, talán elém jő az Úr, és a mit parancsolni fog, megmondom neked.
   ⁴És midőn elment sietséggel, eléje jöve az Isten. És szóla neki Balaám: Hét oltárt állítottam föl, úgymond, és rátettem a borjút és a kost.
   ⁵Az Úr pedig igét ada szájába, és mondá: Térj vissza Bálákhoz, és ezeket mondjad.
   ⁶Visszatérvén, Bálákot égőáldozata mellett állva találá, és a moabiták minden fejedelmeit.
   ⁷És elkezdvén beszédét, mondá: Árámból hozott engem Bálák, a moabiták királya, a napkeleti hegyekről: Jőj el, úgymond, és átkozd meg Jákobot; siess, és szidalmazd Izraelt.
   ⁸Hogy átkozzam azt, kit Isten meg nem átkozott? Miképen szidalmazzam, kit az Úr nem szidalmazott?
   ⁹A kősziklák tetejéről látom őt, és a halmokról szemlélem őt. E nép egyedűl fog lakni, és a pogányok közé nem számíttatik.
   ¹⁰Ki számlálhatja meg Jákob porát, és tudhatja Izrael nemzetségének számát? Haljon meg lelkem az igazak halálával, és legyenek utolsó dolgaim ezekéihez hasonlók.
   ¹¹És Bálák mondá Balaámnak: Mit cselekszel? Híttalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te ellenben áldod őket.
   ¹²Felelé neki amaz: Szólhatok-e egyebet, mint a mit az Úr hagy?
   ¹³Mondá azért Bálák: Jer más helyre velem, a honnan lásd Izrael egy részét, és ne láthasd egészen, onnét átkozd meg őt.
   ¹⁴És midőn egy magas helyre vitte őt, a Fászga-hegy tetejére, Bálaám hét oltárt építe, és arra borjút és kost tévén,
   ¹⁵mondá Báláknak: Állj itt égőáldozatod mellett, míg (az Úr) elé megyek.
   ¹⁶Kinek, mikor eléje jött az Úr, és igét adott szájába, mondá: Térj viszsza Bálákhoz, és ezeket mondd neki.
   ¹⁷Visszatérvén, őt égőáldozata mellett állva találá, és vele a moabiták fejedelmeit. Kinek Bálák: Mit szóla, ugymond, az Úr?
   ¹⁸Amaz pedig elkezdvén beszédét, mondá: Megállj, Bálák, és hallgasd, halljad, Szefor fia!
   ¹⁹Nem olyan az Isten, mint az ember, hogy hazudjon, sem mint az ember fia, hogy változzék. Ő mondotta, és nem cselekszi-e meg? ő szólott, és nem teljesíti-e be?
   ²⁰Áldásra van megbízásom, az áldást meg nem tagadhatom.
   ²¹Nincs bálvány Jákobban, sem faragott kép nem látható Izraelben. Az ő Ura Istene van vele, és a király győzelmének harsonaszava benne.
   ²²Az Isten hozta ki őt Egyiptomból, kinek erőssége hasonló a szarvorrúéhoz.Móz. IV. 24,8  ²³Nincs varázslás Jákobban, sem jósolás Izraelben. Idején megmondatik Jákobnak és Izraelnek, mit fog az Isten cselekedni.
   ²⁴Im ez a nép, mint a nőstényoroszlán, fölkel, és mint az oroszlán, fölemelkedik; le nem fekszik, míg meg nem eszi a ragadmányt, és a megöltek vérét meg nem iszsza.
   ²⁵És Bálák mondá Balaámnak: Se ne átkozzad őt, se ne áldjad.
   ²⁶És ő mondá: Nem mondottam-e neked, hogy a mit nekem Isten parancsol, azt fogom cselekedni?
   ²⁷És mondá neki Bálák: Jer, és más helyre viszlek; hatalán tetszenék az Istennek, hogy onnét átkozd meg őket.
   ²⁸És midőn őt Fogor hegyének tetejére vitte, mely a pusztára néz,
   ²⁹mondá neki Balaám: Építs itt nekem hét oltárt, és ugyanannyi borjút készíts és annyi számu kost.
   ³⁰Megcselekvé Bálák, a mint Bálaám mondotta vala, és rátevé a borjúkat és kosokat mindenik oltárra.