Mózes IV. könyve. Numeri

12 ¹És szóla Mária és Áron Mózes ellen az ő szerecsen felesége miatt,
²és mondák: Vajjon csak Mózes által szólott-e az Úr? nem szólott-e hasonlóképen nekünk is? Mit mikor az Úr hallott,
   ³(mert Mózes legszelídebb férfiú vala minden ember fölött, kik a földön laknak vala),
   ⁴mindjárt szóla neki és Áronnak és Máriának: Menjetek csak ti hárman a szövetség hajlékához. És midőn elmentek,
   ⁵leszálla az Úr a felhőoszlopban, és megálla a hajlék ajtajánál, szólítván Áront és Máriát. Kik midőn eljöttek,
   ⁶mondá nekik: Halljátok beszédemet: Ha ki az Úr prófétája lesz közöttetek, látomásban jelenek meg annak, vagy álmában szólok neki ;
   ⁷de nem olyan az én szolgám, Mózes, ki egész házamban hívnél hívebb;Zsid. 3,2  ⁸mert szemtőlszembe szólok vele, és világosan, és nem rejtélyek s példaképek által látja az Urat. Miért nem féltek tehát rágalmazni szolgámat, Mózest?
   ⁹és megharaguván ellenök, elméne;
   ¹⁰a felhő is eltávozék , mely a hajlék fölött vala; és ime Mária fehér lőn a poklosságtól, mint a hó. És mikor rá tekintett Áron, és látta, hogy a poklosság elöntötte,Móz. V. 24,9  ¹¹mondá Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk e bűnt, melyet esztelenűl cselekedtünk;
   ¹²ne legyen ez, mint a holt, és mint az időtlen magzat, mely elvettetik anyja méhéből. Ime már fele húsa megemésztetett a poklosságtól.
   ¹³És Mózes az Úrhoz kiálta, mondván: Isten! kérlek, gyógyítsd meg őt.
   ¹⁴Kinek felelé az Úr: Ha atyja pökött volna arczára, nem kellene-e magát neki legalább csak hét napig szégyenlenie? Rekesztessék ki hét napig a táborból, és azután hivassék vissza.
   ¹⁵Kikerekeszteték tehát Mária a táborból hét napig; és a nép nem indula el azon helyről, míg Mária vissza nem hivaték.