Mózes IV. könyve. Numeri

17 ¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
²Szólj Izrael fiainak, és végy tőlök egyegy vesszőt nemzetségeik szerint, a nemzetségek minden fejedelmétől, tizenkét vesszőt, és mindenik nevét ird az ő vesszejére.
   ³Áron neve pedig Lévi nemzetségében legyen, és egy vessző külön mindenik családját foglalja magában.
   ⁴És tedd azokat a szövetség hajlékába a bizonyság elé, a hol szólok neked.
   ⁵A kit ezek közől választok, annak vesszeje kibimbózik; és elhárítom rólam Izrael fiainak panaszkodásait, melyekkel zúgolódnak ellenetek.
   ⁶És szóla Mózes Izrael fiainak, és adának neki valamennyi fejedelmek vesszőket mindenik nemzetségből; és tizenkét vessző vala, Áron vesszején kivűl.
   ⁷Melyeket mikor Mózes az Úr elé tett a bizonyság hajlékába,
   ⁸másodnap visszatérvén, úgy találá, hogy kibimbózott a Lévi házabeli Áron vesszeje, és a teljes bimbókból virágok fakadtak vala, melyek leveleket terjesztvén, mandolákká képződtek.
   ⁹Elhozá tehát Mózes mind a vesszőket az Úr színe elől Izrael minden fiaihoz, és megnézék, és visszavevé kiki az ő vesszejét.
   ¹⁰És mondá az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy tartassék ott jelűl Izrael pártütő fiainak, és szűnjék meg panaszkodásuk ellenem, hogy meg ne haljanak.Zsid. 9,4  ¹¹És úgy cselekvék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala.
   ¹²Mondák pedig Izrael fiai Mózesnek: Ime megemésztetünk, mindnyájan elveszünk!
   ¹³Minden, a ki az Úr hajlékához járúl, meghal; Vajjon egész fogytig eltöröltetünk-e mindnyájan?