16
1Ime pedig Kóre Iszaar fia, ki Lévi fiának, Kaatnak fia volt, és Dátán s Abiron, Eliáb fiai, és Hon, Felet fia, Rúben fiai közől,
2Mózes ellen támadának másokkal együtt Izrael fiaiból, kétszáz ötven férfiú, a gyülekezet fejedelmei, és kik a tanácskozás idején névszerint meghivattak.
3És mikor Mózes és Áron ellen fölkeltek, mondák: Elég legyen nektek, holott az egész sokaság szent, és köztök vagyon az Úr; miért emelkedtek az Úr népének föléje?Sirák 45,22 Kor. I. 10,10
4Mit hallván Mózes, arczra borúla,
5és szóla Kórénak és az egész sokaságnak: Reggel, úgymond, kijelenti az Úr, kik legyenek övéi, és a szenteket magához veszi, és a kiket választ, hozzája fognak közelgetni.
6Ezt cselekedjétek azért: Vegye kiki tömjénzőjét, te, Kóre, és egész gyülekezeted,
7és holnap tüzet vévén, tegyetek arra jóillatú füstölőt az Úr elé, és a kit ő választ, az legyen szent; igen fölemelkedtek, Lévi fiai!
8És mondá ismét Kórénak: Halljátok, Lévi fiai!
9Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönzött titeket az egész néptől, és magának választott, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában, és álljatok a nép sokasága előtt, és szolgáljatok neki?
10Azért engedte-e meg a hozzájárúlást neked és minden atyádfiának, Lévi fiainak, hogy magatoknak tulajdonítsátok a papságot is,
11és egész csoportod az Úr ellen fölkeljen? mert micsoda Áron, hogy ellene zúgolódtok?
12Elkülde tehát Mózes és hivatá Dátánt s Abiront, Eliáb fiait. Kik azt felelék: Nem megyünk.
13Kevés-e neked, hogy kihoztál minket azon földről, mely tejjel és mézzel foly vala, hogy megölj a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14Ugyancsak bevittél minket a földre, mely tej és méz patakjaival foly, és nekünk szántóföld- és szőlőbirtokot adtál; a mi szemeinket is kiakarod-e szúrni? nem megyünk.
15És igen megharaguván Mózes, mondá az Úrnak: Ne tekints áldozataikra; te tudod, hogy soha csak egy szamárkát sem vettem el tőlök, se senkit nem nyomorgattam közőlük.
16És mondá Kórénak: Te és egész felekezeted álljatok holnap külön az Úr előtt, és Áron is külön;
17vegye kiki tömjénzőjét, és tegyen jó illatú szert rája, kétszáz ötven tömjénzőt vivén az Úr elé; Áron is tartsa tömjénzőjét.
18Mikor ezt megcselekedték, ott állván Mózes és Áron,
19és ellenök összegyüjtötték az egész sokaságot a hajlék ajtajához: megjelenék mindnyájoknak az Úr dicsősége.
20És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21Váljatok el e felekezettől, hogy hirtelen elveszítsem őket.
22Kik arczra esének, és mondák: Minden test lelkeinek erősséges Istene! vajjon egy vétkezvén, mindnyájok ellen fölgerjed-e haragod?
23És mondá az Úr Mózesnek:
24Parancsold az egész népnek, hogy távozzék el Kóré és Dátán és Abiron sátoraitól.
25És fölkele Mózes, és méne Dátánhoz s Abironhoz; és követvén őt Izrael vénei,
26mondá a népnek: Távozzatok el ez istentelen emberek sátoraitól, és ne illessétek, a mik hozzájok tartoznak, hogy ne keveredjetek bűneikbe.
27És midőn eltávoztak azoknak sátoraitól köröskörűl, Dátán és Abiron kijövén, megállának sátoraik ajtajánál feleségeikkel és gyermekeikkel és egész háznépökkel.
28És mondá Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, cselekedni mindazt, miket láttok, és nem tulajdon szivemből vettem azokat:
29Ha ezek szokott emberi halállal vesznek el, és oly csapás látogatja meg őket, melylyel mások is megszoktak látogattatni: nem küldött engem az Úr;
30ha pedig új dolgot cselekszik az Úr, hogy a föld felnyitván száját, elnyelje őket, és mindazt, mi hozzájok tartozik, és elevenen mennek le pokolba: tudjátok meg, hogy káromlották az Urat.
31És legottan, a mint megszűnt szólani, meghasada a föld lábaik alatt,Móz. V. 11,6 Zsolt. 105,17.18
32és fölnyitván száját, elnyelé őket sátorostul és minden vagyonostul.
33És elevenen szállának le pokolba, földdel befödetvén, és elveszének a sokaság közől.
34Az egész Izrael pedig, mely ott körben áll vala, elfuta az elveszők kiáltására, mondván: Netalán a föld minket is elnyeljen.
35De tűz is jövén az Úrtól, megölé a kétszázötven férfiút, kik a jóillatú szert bemutatták vala.
36És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
37Parancsold meg Eleazar papnak, Áron fiának, hogy vegye föl a tömjénzőket, melyek az égésben hevernek, és a tüzet ide s tova hányja; mert megszenteltettek
38a bűnösök halálában; és verjen azokból lemezeket, és szegezze az oltárra, mivelhogy azokban jóillatú szer mutattatott be az Úrnak, és megszenteltettek, hogy Izrael fiai lássák azokat jelűl és emlékűl.
39Vevé tehát Eleazar pap a réz-tömjénzőket, melyekben áldoztak vala, kiket az égés megemésztett, és kiveré azokat lemezekre, az oltárra szegezvén,
40hogy intésökre legyen azután is Izrael fiainak: hogy idegen és a ki nem Áron ivadékából való, soha ne járúljon az Úr elé jóillatú szerek áldozására, nehogy azt szenvedje, a mit Kóre és felekezete szenvedett, mint az Úr megmondotta vala Mózesnek.
41Másnap pedig zúgolódék Izrael fiainak egész sokasága Mózes és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úr népét.
42És mikor lázadás lőn, és a zűrzavar növekedék,
43Mózes és Áron a szövetség hajlékához futának. S a mint bementek, befödé azt a felhő, és megjelenék az Úr dicsősége.
44És mondá az Úr Mózesnek:
45Távozzatok el a sokaság közől, most is elveszítem őket. És mikor a földön feküdtek,
46mondá Mózes Áronnak: Fogd a tömjénzőt, és tüzet vévén az oltárról, tégy rá jóillatú szert, sietvén hamar a néphez, hogy könyörögj érettök; mert immár kijött az Úrtól a harag, és dúl a csapás.Bölcs. 18,21
47Ezt megcselekedvén Áron, midőn a sokaság közé futott, melyet az égés már pusztít vala, jóillatú füstöt mutat be,
48és állván a holtak és elevenek között, könyörge a népért, és megszűnék a csapás.
49Valának pedig, a kik megölettek, tizennégyezer és hétszáz ember, azokon kivűl, kik Kóre lázadásában elvesztek vala.
50És visszatére Áron Mózeshez a szövetség hajlékának ajtajához, miután megszűnt a veszedelem.