Mózes IV. könyve. Numeri

15 ¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
²Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek lakóföldetekre, melyet én adok nektek,
   ³és áldoztok az Úrnak égő- vagy egyéb áldozatot, fogadástokat teljesítvén, vagy szabad akaratból ajándékokat vivén, vagy ünnepeiteken gyönyörűséges illatot gyujtván az Úrnak tulkokból vagy juhokból:
   ⁴a ki áldozatot visz, mutasson be lisztlángáldozatot is, egy efinek tizedrészét, olajjal vegyítve, melynek mértéke a hin negyed része;
   ⁵és italáldozatra bort is azon mértékkel adjon az égő- vagy véráldozathoz; minden báránynyal
   ⁶és kossal légyen két tizedrész lisztlángáldozat, vegyítve egy hin olajnak harmad részével;
   ⁷és italáldozatra vigyen bort, azon mérték harmad részét, gyönyörűséges illatúl az Úrnak.
   ⁸Mikor pedig tulkokból teszesz égő- vagy egyéb áldozatot, hogy fogadásodat teljesítsed, vagy békeáldozatúl,
   ⁹adj minden tulokhoz fél hin-mérték olajjal vegyített három tizedrész lisztlángot;
   ¹⁰és azon mértékkel bort italáldozatra, az Úrnak gyönyörűséges illatú áldozatúl.
   ¹¹Igy cselekedjél
   ¹²mindenik tuloknál és kosnál, báránynál és gödölyénél.
   ¹³Mind a benszülöttek, mind az idegenek
   ¹⁴azonegy rendtartással mutassák be áldozataikat.
   ¹⁵Egyenlő parancs és itélet legyen mind nektek, mind a föld jövevényeinek.
   ¹⁶Szóla az Úr Mózesnek, mondván:
   ¹⁷Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik:
   ¹⁸Mikor bementek a földre, melyet nektek adok,
   ¹⁹és azon tartomány kenyeréből esztek, válaszszátok el a zsengéket az Úrnak
   ²⁰eledeltekből. Mint a szérűről elválasztjátok a zsengéket:
   ²¹úgy tésztaétketek zsengéjét is az Úrnak adjátok.
   ²²Hogyha tudatlanságból elhagytok valamit ezekből, miket az Úr Mózesnek szólott,
   ²³és parancsolt általa nektek az naptól, melyen kezdett parancsolni, és azután,
   ²⁴és a sokaság elfelejti megcselekedni: vigyen az Úrnak egy borjut a csordából égőáldozatúl gyönyörűséges illatra, és annak eledel- és italáldozatát, mint a szertartások kivánják, és egy bakot a bűnért;
   ²⁵és könyörögjön a pap Izrael fiainak egész sokaságáért; és megbocsáttatik nekik, mert nem szántszándékkal vétkeztek; mindazáltal mutassanak be jóillatot az Úrnak magokért és vétkökért és tévedésökért;
   ²⁶és megbocsáttatik Izrael fiai egész népének és a jövevényeknek, kik közöttük tartózkodnak; mert az egész község tudatlanságából történt a vétek.
   ²⁷Hogyha egy lélek vétkezik tudatlanúl, esztendős kecskét mutasson be bűneért;
   ²⁸és könyörögjön a pap érette, hogy tudatlanúl vétkezett az Úr előtt; és bocsánatot nyer neki, és megengedtetik neki.
   ²⁹Mind a benszülötteknek mind a jövevényeknek egy törvényök legyen, kik tudatlanúl vétkeznek.
   ³⁰A mely lélek pedig kevélységből vét valamit, akár polgár legyen az, akár idegen, (mivelhogy az Úr ellen pártütő lett, irtassék ki népe közől;
   ³¹mert az Úr igéjét megvetette, és parancsát megszegte; azért töröltessék el, és hordozza gonoszságát.
   ³²Lőn pedig, midőn Izrael fiai a pusztában valának, egy embert találának, ki fát szedegetett szombat napon;
   ³³és elvivék őt Mózeshez és Áronhoz és az egész sokasághoz;
   ³⁴kik tömlöczbe zárák őt, nem tudván, mit kell vele cselekedni.
   ³⁵És mondá az Úr Mózesnek: Halállal haljon meg ez ember, kövezze meg őt az egész nép a táboron kivűl.
   ³⁶És midőn kivitték őt, megkövezék, és meghala, a mint az Úr parancsolta vala.
   ³⁷És mondá az Úr Mózesnek:
   ³⁸Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik, hogy csináljanak magoknak bojtokat a palástok szegleteire, kék zsinórt varván azokra,Móz. V. 22,12 Máté 23,5  ³⁹melyeket látván, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról, és ne kövessék gondolataikat és szemeiket, különféle dolgokkal paráználkodván,
   ⁴⁰hanem inkább megemlékezvén az Úr parancsairól, cselekedjék meg azokat, és szentek legyenek Istenöknek.
   ⁴¹Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki benneteket kihoztalak Egyiptom földéről, hogy Istenetek legyek.