Káldi Biblia

Kezdetben teremté Isten a mennyet és földet.

Ezek nevei Izrael fiainak, kik bementek Jákobbal Egyiptomba; kiki háza népével méne be.

Hivá pedig az Úr Mózest, és szóla neki a bizonyság hajlékából, mondván:

És szóla az Úr Mózesnek Sinai pusztáján, a szövetség hajlékában, a második hó első napján, Egyiptomból kijövetelök második esztendejében, mondván:

Ezek az igék, melyeket Mózes egész Izraelnek mondott, a Jordánon innét a pusztának mezőségén, a vörös tenger ellenében, Fárán és Tofel, Lábán és Haszerót között, hol igen sok arany van.

És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, az Úr szóla Nun fiának, Józuénak, Mózes szolgájának és mondá neki:

Józue halála után Izrael fiai megkérdezék az Urat, mondván: Ki megyen föl előttünk a kananeusok ellen, és ki lesz a had vezére?

Egyik bíró napjaiban, mikor a bírák kormányoznak vala, éhség lőn a földön. És elméne egy ember Júda Betleheméből, hogy Moáb tartományában jövevényűl lakjék feleségével és két fiával.

Vala egy férfi Ramataim-szofimból, Efraim hegyéről, Elkana nevű, efratai, Jeroham fia, ki Eliu fia, ki Tohu fia, ki Szuf fia volt.

Lőn pedig, miután Saul meghalt, hogy Dávid visszatére az amalecíták megveréséről, és két nap marada Szicelegben.

És Dávid király megöregedett vala, és korának sok napjai valának; és mikor betakartaték ruhákkal, föl nem melegűl vala.

Elszakada pedig Moáb Izraeltől, miután Ákáb meghala.

Ádám, Szet, Énosz,

Megerősödék tehát Dávid fia, Salamon az ő országlásában, és Ura Istene vele lévén, igen fölmagasztalá őt.

Círusnak, a persák királyának első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úr igéje Jeremiás szája által, fölindítá az Úr Círusnak, a persák királyának lelkét, s ez kihirdeté szavát egész országában még irás által is, mondván:

Nehemiásnak, Helkia fiának igéi. És lőn Kazleu havában a huszadik évben, hogy én Szúza városában valék.

Tóbiás Neftali nemzetségéből és városából, (mely Galileának felső részében vagyon, Naasszon fölött, az úton túl, mely napnyugatra visz, bal felől lévén Szefet városa),

Arfaxád, a médusok királya tehát sok nemzetet hajtott vala uralma alá, és ő egy igen nagy várost építe, melyet Ekbatanának neveze,

Asvérus napjaiban, ki Indiától Szerecsenországig százhuszonhét tartományon országlott,

Vala egy Jób nevű férfiú Husz földén, és ez az ember egyeneslelkű vala és igaz, istenfélő és a gonosztól távozó.

Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, és a mirígy székében nem ül;

Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei,

A Prédikátornak, Dávid fiának, Jerusalem királyának igéi.

(Menyasszony). Csókoljon meg engem az ő szája csókjával; mert jobbak a te emlőid a bornál,

Szeressétek az igazságot, kik a földet itélitek. Jó gondolkozásban legyetek az Úr felől, és szivetek egyenességében keressétek őt;

Sok és nagy dolgokról való bölcseség mutattatott nekünk a törvény és próféták és egyebek által, kik azokat követték, mikben dicsérni kell Izraelt a tudományért és bölcseségért;

Izaiásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júda és Jerusalem felől látott, Júda királyai, Oziás, Joátán, Ákáz és Ezekiás napjaiban.

Jeremiásnak, Helciás fiának igéi a papok közől, kik Anatotban voltak, Benjamin földén.

Miképen ül magában a város, mely néppel volt tele; özvegygyé lett a népek asszonya; a tartományok fejedelme adófizetővé lett.

És ezek a könyv igéi, melyeket Babilonban írt Baruk, Neriás fia, ki Maaziás fia, ki Szedeciás fia, ki Szedei fia, ki Helciás fia,

És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónap ötödikén, midőn a foglyok közt valék, Kóbár folyóvize mellett, megnyílának az egek, és láték isteni látomásokat.

Joakim, Júda királya országlásának harmadik esztendejében, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, Jerusalembe, és megszállá azt.

Az Úr igéje, mely lőn Ozeáshoz Beeri fiához, Oziás-, Joatan-, Ákáz-, Ezekiás-, Júda királyainak napjaiban, és Jeroboamnak, Joas fiának, Izrael királyának napjaiban.

Az Úr igéje, mely Joelhez, Fátuel fiához lett.

Ámosz igéi, ki a tekuai pásztorok közől volt, – melyeket látott Izrael felől, Oziásnak, Júda királyának napjaiban, és Jeroboamnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két esztendővel a földindúlás előtt.

Abdiás látomása. Ezeket mondja az Úr Isten Édomnak: Hírt hallottunk az Úrtól, és követet küldött a nemzetekhez: Keljetek föl, és támadjunk ellene haddal.

És lőn az Úr igéje Jónáshoz, Amati fiához, mondván:

Az Úr igéje, mely lőn a moraszti Mikeáshoz, Joatámnak, Ákáznak és Ezekiásnak, Júda királyainak napjaiban, melyet Szamaria és Jerusalem felől látott.

Ninive terhe: az elcezei Náhum látomásának könyve.

A teher, melyet Habakuk próféta látott.

Az Úr igéje, mely lett Szofoniáshoz, Kúsi fiához, ki Godoliás fia, ki Amariás fia, ki Ezeciás fia volt, – Joziásnak, Ammon fiának, Júda királyának napjaiban.

Darius királynak második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónak első napján, lőn az Úr igéje Aggeus próféta által Zorobabelhez, Szalátiel fiához, Júda vezéréhez, és Jézushoz, Jozedek fiához, a főpaphoz, mondván:

A nyolczadik hónapban, Darius király második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:

Az Úr igéjének terhe Izrael ellen Malakiás által.

És lőn, minekutána a macedoni Sándor, Filep fia, az első, ki Görögországban uralkodott, kimenvén Cétim földéről, Dariust, a persák és médusok királyát megveré,

A zsidó atyafiaknak, kik Egyiptomban vannak, áldást, békeséget kivánnak a zsidó atyafiak, kik Jerusalemben és Judea tartományaiban vannak.

Jézus Krisztusnak, – ki Dávidnak, Ábrahám fiának fia, – nemzetség-könyve.

Jézus Krisztus, az Isten fia evangéliomának kezdete;

Mivelhogy sokan igyekeztek rendbeszedni a köztünk végbement dolgok elbeszélését,

Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige.

Első beszédem ugyan, oh Teofilus! mindazokról szólt, miket Jézus cselekedni és tanítani kezdett

Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatott apostol, kiválasztva az Isten evangéliomára,

Pál, Jézus Krisztusnak hivatott apostola az Isten akarata által, és Szosztenes, atyafitársa,

Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából, és Timoteus, atyafitársa, az Isten anyaszentegyházának, mely Korintusban vagyon, és minden szenteknek, kik egész Akájában vannak.

Pál apostol nem az emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, ki őt feltámasztotta halottaiból,

Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akarata által, minden szenteknek, kik Efezusban vannak, és hiveknek Krisztus Jézusban.

Pál és Timoteus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakonusokkal együtt.

Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akarata által, és Timoteus, atyafitársa,

Pál, Szilvánus és Timoteus a tesszalonikaiak anyaszentegyházának az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban.

Pál, Szilvánus és Timoteus a tesszalonikaiak anyaszentegyházának Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban.

Pál, Jézus Krisztus apostola, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek parancsából,

Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az élet igéretére, mely Krisztus Jézusban vagyon,

Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola, az Isten választottainak hite szerint, és az igazság ismerete szerint, mely ajtatosságra vezet,

Pál, Krisztus Jézus foglya, és Timoteus, atyafitársa, Filemonnak, a mi kedveltünknek és segédtársunknak,

Sok rendben és sokféleképen szólván hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb

Jakab, az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgája, az elszéledett tizenkét nemzetségnek üdvözletemet.

Péter, Jézus Krisztus apostola, a választott jövevényeknek, kik elszéledtek Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ásiában és Bitíniában,

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, kik velünk egyenlő hitben részesűltek a mi Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk igazsága által.

A mi kezdettől volt, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit néztünk, és kezeink tapintottak, az életnek Igéjéről… –

Az egyházi szolga Elekta asszonynak és az ő gyermekeinek, kiket én igazán szeretek; és nem egyedűl én, hanem mindnyájan, kik megismerték az igazságot,

Az egyházi szolga a kedves Gájusnak, kit én igazán szeretek.

Júdás, Jézus Krisztus szolgája, és Jakab atyjafia, azoknak, kiket az Atya Isten szeret, és Krisztus Jézus megtartott és hivott.

Jézus Krisztus kijelentése, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak hirdesse, a miknek csakhamar meg kell történni, s melyet ő szolgájának, Jánosnak, angyalt küldvén hozzája, kijelentett,