Mózes IV. könyve. Numeri

14 ¹Annakokáért kiáltván az egész község, síra azon éjjel,
²és zúgolódának Mózes és Áron ellen Izrael fiai mindnyájan, mondván:
   ³Bár haltunk volna meg Egyiptomban, és bár e kietlen pusztában vesznénk el, és ne vinne az Úr minket azon földre, nehogy fegyver által elhulljunk, és feleségeink s gyermekeink rabságra vitessenek. Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?
   ⁴És mondá egyik a másiknak: Rendeljünk magunknak vezért, és térjünk vissza Egyiptomba.
   ⁵Hallván ezt Mózes és Áron, arczczal esének a földre Izrael fiainak egész sokasága előtt.
   ⁶Józue, Nun fia pedig, és Káleb, Jefone fia, kik szintén megkémlették vala a földet, megszaggaták ruháikat,Sirák 46,9 Makk. I. 2,55.56  ⁷és Izrael fiainak egész sokasága előtt mondák: A föld, melyet bejártunk, igen jó.
   ⁸Ha kegyelmes lesz az Úr, bevisz abba minket, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.
   ⁹Ne legyetek pártütők az Úr ellen; és ne féljetek e föld népétől, mert mint a kenyeret, úgy megehetjük őket. Eltávozott tőlök minden oltalom; az Úr velünk vagyon, ne féljetek.
   ¹⁰És midőn az egész sokaság kiáltván, meg akarná kövezni őket, megjelenék az Úr dicsősége a szövetség födele fölött Izrael minden fiainak.
   ¹¹És mondá az Úr Mózesnek: Meddig rágalmaz engem ez a nép? meddig nem hisznek nekem annyi csodák mellett, miket előttök cselekedtem?
   ¹²Megverem azért őket mirígyhalállal, és megemésztem; téged pedig fejedelemmé teszlek nagy és ennél erősebb nemzet fölött.
   ¹³És mondá Mózes az Úrnak: Meghallják az egyiptomiak, kik közől kihoztad e népet,
   ¹⁴és e föld lakói, kik hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, és színrőlszínre láttatol, és a te felhőd oltalmazza őket, és felhőoszlopban mégy előttök nappal, és tűzoszlopban éjjel;Móz. II. 13,21  ¹⁵ha megölsz ennyi sokaságot, mint egy embert, mondani fogják:
   ¹⁶Nem vihette be a népet azon földre, melyért megesküdött volt: azért ölte meg őket a pusztában.Móz. II. 32,28  ¹⁷Magasztaltassék föl tehát az Úr erőssége, a mint megesküdtél, mondván:
   ¹⁸Tűrő az Úr és nagy írgalmú, ki elveszi a gonoszságot és bűnöket, és senkit sem hagy büntetés nélkül; ki meglátogatod az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen.Zsolt. 102,8 Móz. II. 34,7  20,5  ¹⁹Bocsásd meg, kérlek, e nép vétkét irgalmad nagyvolta szerint, a mint kegyelmes voltál az Egyiptomból kijövőkhöz mind e helyig.
   ²⁰És mondá az Úr: Megbocsátottam igéd szerint.
   ²¹Élek én! és az Úr dicsőségével betelik az egész föld;
   ²²mindazáltal azon emberek közől, kik látták dicsőségemet és a csodákat, melyeket Egyiptomban és a pusztában tettem vala, és már tíz úttal kisértettek engem, és szómnak nem engedelmeskedtek,
   ²³senki sem látja meg a földet, melyért megesküdtem vala atyáiknak, és azok közől, kik engem rágalmaztak, senki sem fogja szemlélni azt.Móz. V. 1,35  ²⁴Szolgámat, Kálebet, ki más lélekkel lévén teljes, követett engem, viszem be a földre, melyet körűljárt, és ivadéka fogja bírni azt.Józ. 14,6  ²⁵Mivel az amalecíták és kananeusok a völgyekben laknak, holnap indítsátok el a tábort, és térjetek vissza a pusztába a vörös tenger útján.
   ²⁶És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
   ²⁷Meddig zúgolódik ellenem e fölötte gonosz sokaság? hallottam Izrael fiainak panaszait.
   ²⁸Mondd azért nekik: Élek én! úgymond az Úr; a mint szólottatok hallomásomra, úgy cselekszem veletek.
   ²⁹E pusztában fognak heverni holttesteitek. Mindnyájan, kik számbavétettetek húszesztendőstől és följebb, és zúgolódtatok ellenem,Zsolt. 105,26 Móz. IV. 26,65  32,10  ³⁰nem mentek be azon földre, mely iránt fölemeltem kezemet, hogy ott lakosokká tegyelek, kivéve Kálebet, Jefóne fiát, és Józuét, Nun fiát,Móz. V. 1,35  ³¹Gyermekeiteket pedig, kikről mondottátok, hogy az ellenség prédái lesznek, beviszem, hogy lássák a földet, mely nektek nem tetszett.
   ³²Holttesteitek a pusztában fognak heverni.
   ³³Fiaitok bujdosók lesznek a pusztában negyven esztendeig, és paráznaságtokat viselni fogják, míglen megemésztetnek az atyák holttestei a pusztában,
   ³⁴a negyvennap száma szerint, melyeken megkémlettétek a földet, napért esztendőt számlálván. És negyven esztendeig fogjátok hordozni gonoszságtokat, és megismeritek boszúállásomat;Ezekiel 4,6 Zsolt. 94,10  ³⁵mert a mint szólottam, úgy cselekszem ezen egész gonosz sokaságnak, mely föltámadott ellenem; e pusztában fogy el, és kihal.
   ³⁶Mindazon férfiak tehát, kiket elküldött Mózes a föld megszemlélésére, és a kik visszatérvén, fölzúdították ellene az egész sokaságot, gyalázván a földet, hogy rosz,Kor. I. 10,10 Zsid. 3,17  ³⁷meghalának csapás által az Úr színe előtt.
   ³⁸Józue, Nun fia pedig, és Káleb, Jefóne fia életben maradának mindazok közől, kik elmentek vala a földet megszemlélni.
   ³⁹És Mózes elmondá mind ez igéket Izrael minden fiainak, és a nép igen keserge.
   ⁴⁰És ime korán reggel fölkelvén fölmenének a hegytetőre, és mondák: Készek vagyunk fölmenni azon helyre, melyről az Úr szólott vala, mert vétkeztünk.
   ⁴¹Kiknek Mózes: Miért hágjátok át, úgymond, az Úr mondását, mi nektek hasznos nem leszen?
   ⁴²Ne menjetek föl, mert nincs veletek az Úr, nehogy elhulljatok ellenségeitek előtt.Móz. V. 1,42  ⁴³Az amalecíták és kananeusok előttetek vannak, kiknek fegyvere alatt elhullotok; azért, hogy nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, nem is lesz veletek az Úr.
   ⁴⁴De ők, megvakúlván, fölmenének a hegytetőre. Az Úr szövetségének szekrénye pedig és Mózes nem távozának el a tábortól.
   ⁴⁵És leszállának az amelecíták és kananeusok, kik a hegyen laknak vala; és megvervén és vágván őket, egész Hormáig kergeték.