Mózes IV. könyve. Numeri

11 ¹Azonközben az Úr ellen támada a nép zúgolódása, mint olyanoké, kik bánják a fáradságot. Mikor ezt az Úr hallotta, megharaguvék, és fölgerjedvén ellenök az Úr tüze, megemészté a tábornak szélső részét.Zsolt. 77,19.21 Kor. I. 10,10  ²És mikor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes könyörge az Úrnak, és a tűz elenyészék.
   ³És hivá azon hely nevét gyúladásnak, mivelhogy fölgyúladott ellenök az Úr tüze.
   ⁴És a gyülevész nép, mely velök feljött vala, kivánságra gerjede, ülvén és sírván, magához kapcsolván Izrael fiait is, és mondá: Ki ad nekünk húst ennünk?Kor. I. 10,7  ⁵Emlékezünk a halakra, melyeket ingyen ettünk Egyiptomban; eszünkbe jutnak az ugorkák és dinnyék, a párhagymák és vöröshagymák és fokhagymák.
   ⁶Lelkünk elszáradott, szemeink semmi egyebet nem látnak, hanem csak mannát.
   ⁷A manna pedig olyan vala, mint a koriandrum magva, bdellium szinűMóz. II. 16,14 Zsolt. 77,24 Bölcs. 16,20 Ján. 6,31  ⁸És a nép szertejára, és fölszedvén azt, megőrlé malomban, vagy megtöré mozsárban; megfőzvén fazékban, és csinálván abból olyan izű pogácsákat, mint az olajos lepények.
   ⁹És midőn éjjel a harmat leszállott a táborra, leszáll vala együtt a manna is.
   ¹⁰Hallá tehát Mózes, hogy sír a nép családonként, kiki sátora ajtajánál; és igen fölgerjede az Úr haragja; de Mózes előtt is elszenvedhetlen dolognak látszék ez;
   ¹¹és mondá az Úrnak: Miért nyomorgatod szolgádat? miért nem találok kegyelmet előtted? és miért tetted ez egész nép terhét énreám?
   ¹²Én fogantam-e mind e sokaságot, avagy én szültem-e, hogy azt mondd nekem: Hordozd őt kebledben, mint hordozni szokta a dajka gyermekét, és vidd azon földre, melyért atyáiknak megesküdtél?
   ¹³Honnan vegyek húst, hogy ily sokaságnak adjak? Rám sírnak, mondván: Adj húst ennünk.
   ¹⁴Nem viselhetem egyedűl mind e népet, mert nehéz nekem.
   ¹⁵Ha máskép tetszik neked, kérlek, ölj meg engem, és találjak kegyelmet szemeid előtt, hogy ne szenvedjek ennyi rosszat.
   ¹⁶És mondá az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közől, kikről tudod, hogy a népnek vénei és elöljárói; és vidd őket a szövetség hajlékának ajtajához, és álljanak oda veled,
   ¹⁷hogy leszálljak és szóljak veled, és elvegyek lelkedből, és adjam azoknak, hogy viseljék veled a nép terhét, és ne terheltessél egyedűl.
   ¹⁸A népnek is mondd: Szenteltessetek meg; holnap húst esztek. Mert hallottam, hogy mondottátok: Ki ad nekünk húseledelt? jó volt dolgunk Egyiptomban. Majd ad hát az Úr nektek húst, hogy egyetek,
   ¹⁹nem egy, sem két, sem öt, sem tíz, sem húsz napig,
   ²⁰hanem egész hónapig, míg kijön orrotokon, és émelygéstekre fordúl, mivelhogy megvetettétek az Urat, ki közöttetek vagyon, és sírtatok előtte, mondván: Miért jöttünk ki Egyiptomból?
   ²¹És mondá Mózes: Hatszázezer gyalogja van e népnek; és te azt mondod: Húseledelt adok nekik egész hónapig.
   ²²Vajjon juhok és ökrök sokasága öletik-e meg, hogy elég lehessen eledelökre? vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-e, hogy őket megelégítsék?Ján. 6,10  ²³Felelé neki az Úr: Vajjon erőtlen-e az Úr keze? Most majd meglátod, hogy beszédem cselekedettel teljesedik-e?Izai. 59,1  ²⁴Eljöve tehát Mózes, és a népnek elbeszélé az Úr mondását, egybegyűjtvén a hetven férfiút Izrael vénei közől, s a hajlék körűl állítá őket.
   ²⁵És leszálla az Úr felhőben, és szóla neki, elvévén a lélekből, mely Mózesben vala, és adván a hetven férfiúnak. És mikor a Lélek rajtok megnyugodott, prófétálának, és többé meg nem szűnének.
   ²⁶Maradt vala pedig a táborban két férfiú, névszerint egyik Eldad, másik Médad, kiken megnyugovék a Lélek; mert ők is fel voltak írva, de nem mentek ki a hajlékhoz.
   ²⁷És midőn prófétálának a táborban, elfuta egy gyermek, és hírűl vivé Mózesnek, mondván: Eldad és Médad prófétálnak a táborban.
   ²⁸Mondá mindjárt Józue, Nún fia, Mózes szolgája, és sok közől választottja: Uram, Mózes! tiltsd el őket.
   ²⁹Amaz pedig: Mit irígykedel, úgymond, érettem? bár az egész nép prófétálna, és az Úr adná neki az ő Lelkét!
   ³⁰És visszatére Mózes és Izrael vénei a táborba.
   ³¹Szél jövén pedig az Úrtól, s a tengeren túl fölragadván a fűrjeket, elhozá és lebocsátá a táborra, egy napi járó földre köröskörűl a tábor minden részére, és a levegőben két könyöknyi magasságra repűlnek vala a föld felett.Zsolt. 77,26.27  ³²Fölkelvén tehát a nép, azon egész nap és éjjel, és másodnapon fűrjeket gyüjte, a kié kevés volt is, tíz köblöt, és megszáraszták azokat a tábor körűl.
   ³³Még a hús fogaik között vala, és el sem fogyott ezen eledel: és ime az Úr haragja fölindulván a nép ellen, megveré azt igen nagy csapással.Zsolt. 77,30  ^34aÉs nevezteték azon hely kívánság sírjainak; mert ott temették el a kiváncsi népet. ^34bElindulván pedig a kivánság sírjaitól, Haszerotba menének, és ott maradának.