És Dávid király megöregedett vala, és korának sok napjai valának; és mikor betakartaték ruhákkal, föl nem melegűl vala.
Elközelgetének pedig Dávid napjai, hogy meghaljon, és parancsola fiának, Salamonnak, mondván:
Megerősödék tehát az országlás Salamon kezében, és rokonságot szerze Fáraóval, az egyiptomi királylyal; mert elvevé az ő leányát, és elhozá Dávid városába, míg elvégzé maga háza és az Úr háza és Jerusalem kőfala épitését köröskörűl.
Salamon király pedig országol vala egész Izraelen.
A tírusi király, Hiram is elküldé szolgáit Salamonhoz, midőn meghallotta, hogy őt kenték királylyá atyja helyett; mert Hiram barátja volt Dávidnak minden időben.
Lőn tehát Izrael fiainak Egyiptom földéről történt kijövetele négyszáz nyolczvanadik esztendejében, Salamonnak Izrael fölötti országlása negyedik esztendejében, Zio havában (ez a második hónap): kezde az Úr háza építtetni.
Saját házát pedig Salamon tizenhárom esztendeig építé, és egészen bevégezé.
Akkor egybegyűlének mindnyájan Izrael vénei a nemzetségek fejedelmeivel, és Izrael fiaiból a családok nagyjai Salamon királyhoz Jerusalembe, hogy elvigyék az Úr szövetségének szekrényét Dávid várából, azaz Sionból.
Lőn pedig, mikor elvégezte Salamon az Úr házának építését és a király épületét, és mindent, a mit kívánt és akart építeni,
De a szábai királyné is, hallván Salamon hírét az Úr nevében, eljöve kisértgetni őt talánybeszédekkel.
Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, Fáraó leánya mellett, a moábiták és ammoniták, az idumeusok, szidoniusok és heteusok leányait,
Roboam pedig Szikembe méne; mert oda gyűlt vala egész Izrael, hogy őt királylyá rendelje.
És ime az Isten embere jöve Júdából az Úr beszédével Bételbe, midőn Jeroboam az oltáron állott és tömjénezett.
Az időben beteg vala Abia, Jeroboam fia.
Jeroboam, Nábat fia országlásának tizennyolczadik esztendejében tehát Abiam lőn király Júda fölött.
Lőn pedig az Úr beszéde Jehuhoz, Hanani fiához Baaza ellen, mondván:
És mondá a teszbii Illés Gálaád lakói közől Ákábnak; Él Izrael Ura Istene, kinek színe előtt állok, hogy nem leszen ez esztendőkben harmat és eső, hanem csak az én szájam igéi szerint.
Sok idő mulva, lőn az Úr igéje Illéshez a harmadik esztendőben, mondván: Menj el, és mutasd meg magadat Ákábnak, hogy adjak esőt a föld szinére.
Hírűl adá pedig Ákáb Jezabelnek mind, a miket Illés cselekedett vala, és mi módon ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
Benadad, Szíria királya pedig egybegyüjté egész hadát és harminczkét királyt magához, és lovakat és szekereket, és fölmenvén hadakozék Szamaria ellen, és megszállá azt.
E dolgok után pedig az időben egy szőlője vala a jezraheli Nábotnak, Jezrahelben a samariai király, Ákáb palotája mellett.
Elmúlék tehát három esztendő háború nélkül Szíria és Izrael között.