Királyok III. (I.) könyve

2 ¹Elközelgetének pedig Dávid napjai, hogy meghaljon, és parancsola fiának, Salamonnak, mondván:
²Én az egész föld útjára megyek; erősödjél és légy férfiú,
   ³és tartsd meg a te Urad Istened parancsait, hogy utain járj, és megőrizd szertartásait és rendeléseit, itéleteit és bizonyságtételeit, mint megiratott Mózes törvényében; hogy értsd mind a mit cselekszel, és akárhova fordúlsz;Móz. V. 17,19  ⁴hogy az Úr megerősítse beszédeit melyeket felőlem szólott, mondván: Ha megőrzik fiaid utjaikat, és igazságban járnak előttem teljes szivökből és teljes lelkökből, nem fogy el belőled a férfiú Izrael királyi székéről.
   ⁵Azt is tudod, miket cselekedett rajtam Szárvia fia, Joáb, miket cselekedett Izrael seregének két hadnagyával, Ner fiával, Abnerrel, és Jeter fiával, Amazával, kiket megölt, és csatavért ontott békeségben, és a harcz vérét hintette övére, mely ágyékán vala, és sarujára, mely lábain vala.Kir. II. 3,27  20,10  ⁶Cselekedjél azért bölcseséged szerint, és ne bocsásd őszült fejét békeséggel a föld alá.
   ⁷De a gálaádi Berzellai fiaihoz is légy hálaadással, és asztalodnál egyenek; mert elém jöttek, midőn Absalom bátyád elől futottam.Kir. II. 17,27  19,31.32  ⁸Nálad van Szemei is, Gérának, Jemini fiának fia, Bahurimból, ki megátkozott engem igen gonosz átokkal, mikoron táborba mentem; de mivelhogy lejött elém, midőn átkeltem a Jordánon, és megesküdtem neki az Úrra, mondván: Nem öllek meg téged fegyverrel;Kir. II. 16,5  19,19  ⁹te ne hagyd őt büntetés nélkül. Bölcs férfiú vagy pedig; tudni fogod, mit mívelj vele, és vérrel bocsásd az ő vénségét a föld alá.
   ¹⁰Elaluvék tehát Dávid atyáival, és eltemetteték Dávid városában.
   ¹¹A napok száma pedig, melyeken Dávid országlott Izrael fölött, negyven esztendő vala; Hebronban országlott hét esztendeig, Jerusalemben harminczháromig.Krón. I. 29,27 Kir. II. 5,4.5  ¹²Salamon pedig atyja, Dávid királyi székébe üle, és országa igen megerősödék.
   ¹³És Haggit fia, Adoniás beméne Salamon anyjához, Betszabeéhoz. Ki mondá neki: Békeséges-e bejöveteled? Amaz felelé: Békeséges.
   ¹⁴És mondá: Beszédem van veled. Kinek mondá: Szólj. És amaz:
   ¹⁵Te tudod, úgymond, hogy enyém vala az ország, és engem választott volt egész Izrael magának királylyá; de elvétetett az ország, és öcsémé lett, mert az Úrtól neki rendeltetett.
   ¹⁶Most azért egy kérésem van hozzád; meg ne szégyenítsd orczámat. Ki mondá neki: Szólj.
   ¹⁷És amaz mondá: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, (mert semmit sem tagadhat meg neked) hogy adja nekem a szunami Abizágot feleségűl.
   ¹⁸És mondá Betszabee: Jól van, én szólok éretted a királynak.
   ¹⁹Elméne tehát Betszabee Salamon királyhoz, hogy szóljon neki Adoniásért; és fölkele a király, eléje menvén, és meghajola előtte és leüle királyi székébe; és királyi szék téteték a király anyjának, ki az ő jobbjára üle.
   ²⁰És mondá neki: Egy kis kérésem van hozzád, meg ne szégyenítsd orczámat. És mondá neki a király: Kérj, anyám, mert nem illik megvetnem orczádat.
   ²¹Ki mondá neki: Adassék a szunami Abizág Adoniás bátyádnak feleségűl.
   ²²És felelé Salamon király, és mondá anyjának: Miért kéred a szunami Abizágot Adoniásnak? Kérdd neki a királyságot is; mert ő bátyám, nálamnál idősb, és vele van Abiatar pap és Szárvia fia, Joáb.
   ²³Megesküvék azért Salamon király az Úrra, mondván: Ezeket cselekedje velem Isten, és ezeket mívelje, hogy önnön élete ellen mondotta ez igét Adoniás.
   ²⁴És mostan, él az Úr, ki engem megerősített, és Dávid atyám királyi székébe helyezett, és ki nekem házat szerzett, a mint mondotta, – hogy még ma megöletik Adoniás.
   ²⁵És elküldé Salamon király Jojada fiát, Banajást, ki megölé őt és meghala.
   ²⁶Abiatar papnak is mondá a király: Menj Anatotba, jószágodra; jóllehet halál fia vagy, de ma tégedet meg nem öllek, mivel az Úr Isten szekrényét hordoztad atyám, Dávid előtt, és fáradságot álltál ki mindenekben, mikben atyám fáradozott.
   ²⁷Salamon azért kiveté Abiatart, hogy ne legyen az Úr papja, hogy beteljesedjék az Úr beszéde, melyet Héli háza felől mondott Sílóban.
   ²⁸Hír juta pedig Joábhoz, hogy im Joáb Adoniáshoz hajlott, és nem hajlott Salamonhoz; azért Joáb elfuta az Úr hajlékába, és megfogá az oltár szarvát.
   ²⁹És hírűl vivék Salamon királynak, hogy Joáb az Úr hajlékába futott, és az oltár mellett vagyon; és elküldé Salamon Jojada fiát, Banajást, mondván: Eredj, öld meg őt.
   ³⁰És elméne Banajás az Úr hajlékához, és mondá neki: Ezeket mondja a király: Jőj ki. Amaz mondá: Nem megyek, hanem itt halok meg. Banajás a királynak hirűl adá a beszédet, mondván: Ezeket mondá Joáb, és ezeket felelé nekem.
   ³¹És mondá a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott, és öld meg őt és temesd el, és vedd el az ártatlan vért, mely Joábtól kiontatott, rólam és atyám házáról.
   ³²És az Úr fordítsa vérét az ő fejére, mert két igaz férfiút ölt meg, nálánál jobbakat, fegyverrel ölte meg őket, atyám, Dávid tudta nélkül, Ner fiát, Abnert, Izrael hadának fejedelmét, és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének fejedelmét.Kir. II. 3,27  20,10  ³³És azok vére térjen vissza Joáb fejére, és ivadéka fejére mindörökké. Dávidnak pedig és ivadékának, házának és királyi székének legyen békeség az Úrtól mindörökké.
   ³⁴Fölméne tehát Jojada fia, Banajás és rárohanván, megölé őt; és eltemetteték maga házában a pusztában.
   ³⁵És a király Jojada fiát, Banajást rendelé helyette a sereg fölé; és Szádok papot rendelé Abiatar helyébe.
   ³⁶És elkülde a király, és hivatá Szemeit, és mondá neki: Építs házat magadnak Jerusalemben, és lakjál ott, és ki ne menj onnét ide s tova;
   ³⁷mert a mely napon kilépsz és átmégy a Cedron patakán, tudjad, hogy megöletel, véred fejeden lesz.
   ³⁸És mondá Szemei a királynak: Jó ez a beszéd. Mint uram királyom szólott, a te szolgád úgy fog cselekedni. Szemei tehát Jerusalembe lakék sok ideig.
   ³⁹Lőn pedig három esztendő mulva, hogy Szemei szolgái elszökének Maaka fiához, Ákishoz, a geti királyhoz; és hirűl adák Szemeinek, hogy szolgái Getbe mentek.
   ⁴⁰És fölkele Szemei, és megnyergelé szamarát, és elméne Ákishoz Getbe, szolgáit keresni, és elhozá őket Getből.
   ⁴¹Hirűl adák pedig Salamonnak, hogy Szemei Getbe ment Jerusalemből, és visszajött.
   ⁴²És elküldvén, hivatá őt, és mondá neki: Nem bizonyítottam-e neked az Úrra, és nem mondtam-e meg neked: hogy a mely napon kimenvén, ide s tova jársz, tudjad, hogy meg kell halnod? És azt feleléd nekem: Jó a beszéd, melyet hallottam.
   ⁴³Miért nem tartottad tehát meg az Úrnak tett esküt és a parancsot, melyet parancsoltam vala neked?
   ⁴⁴És mondá a király Szemeinek: Te tudod mindazon gonoszt, melyről szived bizonyságod, melyet atyámmal, Dáviddal cselekedtél; az Úr fejedre forditotta gonoszságodat.
   ⁴⁵És Salamon király áldott, és Dávid királyi széke állandó lesz az Úr előtt mindörökké.
   ⁴⁶A király tehát parancsola Jojada fiának, Banajásnak; ez kimenvén megölé őt, és meghala.