Királyok III. (I.) könyve

21 ¹E dolgok után pedig az időben egy szőlője vala a jezraheli Nábotnak, Jezrahelben a samariai király, Ákáb palotája mellett.
²Ákáb tehát szóla Nábotnak, mondván: Add nekem szőlődet, hogy veteményes kertemmé csináljam, mert közel, házam mellett vagyon, és jobb szőlőt adok neked érette; vagy ha neked inkább tetszik, annyi pénzt, a mennyit ér.
   ³Felelé neki Nábot: Őrizzen meg engem az Úr, hogy neked adjam atyáim örökségét.
   ⁴Ákáb tehát elméne házába, boszankodván és agyarkodván a beszéd miatt, melyet a jezraheli Nábot szóla, mondván: Nem adom neked atyáim örökségét. És ágyára dőlvén, arczát a falhoz fordítá, és nem evék kenyeret.
   ⁵Beméne pedig hozzá felesége, Jezabel, és mondá neki: Mi dolog ez? miért szomorodott meg lelked? és miért nem eszel kenyeret?
   ⁶Ki felelé neki: Szólék a jezraheli Nábotnak, és mondám neki: Add nekem szőlődet pénzért; vagy ha neked úgy tetszik, jobb szőlőt adok neked érette. És ő mondá: Nem adom neked szőlőmet.
   ⁷Mondá azért neki felesége, Jezabel: Nagy tekintélyed van, és jól uralkodol Izrael országán. Kelj föl és egyél kenyeret, és légy jó kedvű, én neked adom a jezraheli Nábot szőlőjét.
   ⁸Levelet ira tehát Ákáb nevével, és azt megpecsétlé annak gyürűjével, és elküldé a vénekhez és főemberekhez, kik az ő városában valának és Nábottal laknak vala.
   ⁹A levél értelme pedig ez vala: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábotot a nép elsői közé,
   ¹⁰és alattomban fogadjatok két férfiút Bélial fiait, ellene, hogy hamistanuságot mondjanak: Áldotta Istent és a királyt! és vigyétek ki őt és kövezzétek meg, és úgy haljon meg.
   ¹¹Úgy cselekvének tehát az ő polgártársai, a vének és főemberek, kik vele laknak vala a városban, a mint parancsolta nekik Jezabel, és a mint meg vala irva a levélben, melyet hozzájok küldött:
   ¹²böjtöt hirdetének, és Nábotot a nép elsői közé ülteték.
   ¹³És eléállítván két férfiút, ördög fiait, ellenébe ülteték őket; ezek pedig, tudniillik, mint ördögi férfiak, tanúságot mondának ellene a sokaság előtt: Áldotta Nábot az Istent és a királyt! annakokáért kivivék őt a városon kivűl, és kövekkel megölék.
   ¹⁴És elküldének Jezabelhez, mondván: Megköveztetett Nábot és meghalt.
   ¹⁵Lőn pedig, mikor meghallotta Jezabel, hogy megköveztetett Nábot és meghalt, szóla Ákábnak: Kelj föl és foglald el a jezraheli Nábot szőlőjét, ki neked nem akarta azt engedni és pénzen adni; mert nem él Nábot, hanem meghalt.
   ¹⁶Hallván ezt Ákáb, tudniillik, hogy meghalt Nábot, fölkele, és leméne a jezraheli Nábot szőlőjébe, hogy elfoglalja azt.
   ¹⁷Lőn azért az Úr beszéde a teszbii Illéshez, mondván:
   ¹⁸Kelj föl és menj Ákáb, az izraeli király elé, ki Szamariában vagyon; ime lement Nábot szőlőjébe, hogy elfoglalja azt;
   ¹⁹és szólj neki, mondván: Ezeket mondja az Úr: Öltél s azonfölül foglaltál is! És ezek után mondd: Ezeket mondja az Úr: Ezen a helyen, melyen fölnyalták az ebek Nábot vérét, fölnyalják a te véredet is.
   ²⁰És mondá Ákáb Illésnek: Ellenségednek találtál-e engem? Ki mondá: Annak találtalak, mert eladtad magadat, hogy gonoszat cselekedjél az Úr színe előtt.
   ²¹Ime én veszedelmet hozok rád, és learatom maradékaidat, és megölöm Ákábból a falravizellőt és a berekesztettet és az utolsót Izraelben.Kir. IV. 9,8  ²²És olyanná teszem házadat, mint Nábot fia, Jeroboam házát, és mint Áhia fia, Baaza házát; mert cselekedeted által engem haragra ingereltél, és vétekre vitted Izraelt.Kir. III. 15,29  16,3  ²³De Jezabelről is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jezabelt Jezrahel mezején.Kir. IV. 9,36  ²⁴Ha Ákáb a városban hal el, az ebek eszik meg őt; ha pedig a mezőn hal el, az égi madarak eszik meg őt.
   ²⁵Tehát nem volt más olyan, mint Ákáb, ki eladatott, hogy gonoszt cselekedjék az Úr szine előtt, mert felesége, Jezabel izgatá őt,
   ²⁶és oly utálatosságra veteműle, hogy a bálványokat követé, melyeket az amorreusok csináltak vala, kiket megemésztett az Úr Izrael fiai előtt.
   ²⁷Mikor azért Ákáb hallotta e beszédeket, megszaggatá ruháit, és szőrzsákkal födé be testét, és böjtöle, és zsákban hála, és lehajlott fővel jára.
   ²⁸És lőn az Úr beszéde a teszbii Illéshez, mondván.
   ²⁹Nem láttad-e, hogy Ákáb megalázta magát előttem? mivel tehát megalázta magát érettem, nem hozom rá a veszedelmet az ő napjaiban, hanem fia napjaiban hozom a veszedelmet házára.Kir. IV. 9,26