Királyok III. (I.) könyve

3 ¹Megerősödék tehát az országlás Salamon kezében, és rokonságot szerze Fáraóval, az egyiptomi királylyal; mert elvevé az ő leányát, és elhozá Dávid városába, míg elvégzé maga háza és az Úr háza és Jerusalem kőfala épitését köröskörűl.Krón. II. 1,1  8,11  ²Mindazáltal a nép a magas helyeken áldoz vala; mert nem építtetett vala templom az Úr nevének mind az napiglan.
   ³Salamon pedig szereté az Urat, járván atyja, Dávid parancsaiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és jó illatszert gyujtott.
   ⁴Elméne azért Gábaonba, hogy áldozzon ott, mert az vala a legnagyobb magasság; ezer áldozatot tőn Salamon égőáldozatúl azon oltáron Gábaonban.
   ⁵Megjelene pedig az Úr Salamonnak álmában éjjel, mondván: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak neked.
   ⁶És mondá Salamon: Te atyámmal, Dávid szolgáddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy színed előtt híven és igazán járt, és egyenes szivvel volt veled; megtartottad neki nagy irgalmasságodat, és neki fiat adtál, ki királyi székében üljön, mint ma vagyon.
   ⁷És most, Uram Isten! te tetted királylyá szolgádat Dávid atyám helyett, én pedig fiatal gyermek vagyok, és nem tudom kimenetemet és bejövetemet;
   ⁸és szolgád azon nép között vagyon, melyet választottál, a számtalan nép között, melyet nem lehet számba venni és megolvasni a sokaság miatt.
   ⁹Adj tehát szolgádnak értelmes szivet, hogy népedet megitélhesse, és választást tehessen a jó és gonosz között; mert ki itélheti meg e népet, ezen te sok népedet?Krón. II. 1,10  ¹⁰Tetszék pedig a beszéd az Úr előtt, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
   ¹¹És mondá az Úr Salamonnak: Mivelhogy e dolgot kérted, és nem kértél magadnak sok napot, sem gazdagságot, vagy ellenségeid lelkeit, hanem bölcseséget kértél magadnak, hogy igazán itélhess:
   ¹²íme beszéded szerint cselekedtem veled, és bölcs és értelmes szivet adtam neked, elannyira, hogy senki hozzád hasonló nem volt előtted, utánad sem támad.
   ¹³De ezeket is, a miket nem kértél, megadtam neked: tudniillik gazdagságot és dicsőséget, hogy senki hozzád hasonló nem volt a királyok között mind az elmult napokban.Bölcs. 7,17 Máté 6,29  ¹⁴Ha pedig utaimon jársz, és megtartod parancsaimat és rendeléseimet, mint atyád járt, meghosszabbítom napjaidat.
   ¹⁵Fölserkene tehát Salamon, és észrevevé, hogy álom volt. És mikor Jerusalembe jött, megálla az Úr szövetség-szekrénye előtt, és égőáldozatokat mutata be, és tőn hálaáldozatokat, és nagy lakomát minden szolgáinak.
   ¹⁶Akkoron két parázna asszony jöve a királyhoz, és eléje állának;
   ¹⁷kiknek egyike mondá: Kérlek, uram, én s ez asszony egy házban laktunk, és szültem nála a kamarában.
   ¹⁸Harmadnap mulva pedig, hogy én szültem szült ez is; és együtt valánk, és senki más velünk a házban nem volt kettőnkön kivűl.
   ¹⁹Meghala pedig ez asszonynak fia éjjel; mert aluván, agyonnyomta őt.
   ²⁰És fölkelvén az éjfél csendességében, elvette fiamat oldalam mellől, mikor én, szolgálód, aludtam, és ölébe helyezte; fiát pedig, ki meghalt vala, az én ölembe tette.
   ²¹És mikor fölkeltem reggel hogy tejet adjak fiamnak, látám, hogy meghalt; és gondosabban megnézvén őt fényes nappal, úgy találtam, hogy nem enyém, kit én szültem vala.
   ²²És felelé a másik asszony: Nem úgy van, a mint mondod; hanem a te fiad halt meg, enyém pedig él. Amaz viszont mondá: Hazudsz, mert az én fiam él, és a te fiad halt meg. És ily módon versengének a király előtt.
   ²³Akkor mondá a király: Ez azt mondja: Az én fiam él, és a te fiad meghalt; és emez azt feleli: Nem, hanem a te fiad halt meg, enyém pedig él.
   ²⁴Mondá azért a király: Hozzatok kardot nekem. És mikor a kardot elhozták a király elé,
   ²⁵mondá: Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, és adjátok felét egyiknek, és felét másiknak.
   ²⁶Mondá pedig az asszony, kié az élő fiú vala, a királynak (mert megindult vala fián szive): Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. Amaz pedig viszont mondá: Se neked se nekem ne legyen, hanem osztassék meg.
   ²⁷Felelé a király, és mondá: Adjátok ennek az élő gyermeket, és ne öljétek meg; mert ez az anyja.
   ²⁸Meghallá tehát egész Izrael az itéletet, melyet a király hozott vala, és félének a királytól, látván, hogy isteni bölcseség van benne az igazságtételre.