Királyok III. (I.) könyve

20 ¹Benadad, Szíria királya pedig egybegyüjté egész hadát és harminczkét királyt magához, és lovakat és szekereket, és fölmenvén hadakozék Szamaria ellen, és megszállá azt.
²És követeket küldvén Izrael királyához, Ákábhoz, a városba,
   ³mondá: Ezeket mondja Benadad: Ezüstöd és aranyad enyém, feleségeid és legjobb fiaid enyéim.
   ⁴És felelé Izrael királya: A te mondásod szerint, uram király! tied vagyok én és mindenem.
   ⁵És visszatérvén a követek, mondák: Ezeket mondja Benadad, ki minket hozzád küldött: Ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat add nekem.
   ⁶Holnap azért ez órában elküldöm szolgáimat hozzád, és megvizsgálják házadat, és szolgáid házát; és a mi nekik tetszik, mind kezeikhez veszik, és elviszik.
   ⁷Eléhívá pedig Izrael királya a föld minden véneit, és mondá: Gondoljátok meg csak és lássátok, hogy leselkedik utánunk; mert hozzám küldött feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyomért; és nem tagadtam meg tőle.
   ⁸És mondák mindnyájan a vének és az egész nép őneki: Ne hallgasd őt, s ne engedj neki.
   ⁹Felelé azért Benadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazokat, a mikért először küldöttél hozzám, szolgádhoz, megcselekszem; de ezt a dolgot nem cselekedhetem.
   ¹⁰És visszatérvén a követek, megmondák neki. Ki ismét elkülde, és mondá: Ezeket cselekedjék nekem az istenek, és ezeket míveljék, ha elég leszen Szamaria pora azon egész nép markainak, mely engem követ.
   ¹¹És felelvén Izrael királya, mondá: Mondjátok meg neki: Ne dicsekedjék, a ki fegyverbe öltözik úgy, mint az ki abból már kivetkezett.
   ¹²Lőn pedig, mikor Benadad ez igét hallotta, ő és a királyok a sátorokban isznak vala; és mondá szolgáinak: Vegyétek körűl a várost. És körűlvevék azt.
   ¹³És ime egy próféta járulván Ákábhoz, Izrael királyához, mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Úgy hiszem, láttad mind ez igen nagy sokaságot? ime kezedbe adom azt ma, hogy tudjad, én vagyok az Úr.
   ¹⁴És mondá Ákáb: Ki által? És mondá neki: Ezeket mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek szolgái által. És mondá: Ki kezd harczolni? És amaz mondá: Te.
   ¹⁵Számbavevé tehát a tartományok fejedelmeinek legényeit, és talála kétszáz harminczkettőt; és azok után számbavevé a népet, Izrael minden fiait, hétezeret.
   ¹⁶És kimenének délben. Benadad pedig iszik vala már részegen sátorában, és a harminczkét király vele, kik segítségére jöttek vala.
   ¹⁷A tartományok fejedelmeinek legényei pedig kimenének az első csapatban. Elkülde azért Benadad, és hírűl adák neki, mondván: Férfiak jöttek ki Szamariából.
   ¹⁸És ő mondá: Akár békeségért jőnek, ragadjátok meg őket elevenen; akár hogy harczoljanak, elevenen fogjátok el őket.
   ¹⁹Kimenének pedig a tartományok fejedelmeinek legényei, és a többi had követé őket;
   ²⁰és megveré kiki a férfiút, ki ellene jő vala; és megfutamodának a szírusok és űzé őket Izrael. Elfuta Szíria királya, Benadad is lovon az ő lovagjaival.
   ²¹És kimenvén Izrael királya, megveré a lovakat és szekereket, és megveré Szíriát nagy csapással.
   ²²(Egy próféta járúlván pedig Izrael királyához, mondá neki: Menj el, erősödjél meg, és tudjad és lásd, mit cselekedjél; mert a következő esztendőben Szíria királya feljő ellened.)
   ²³Szíria királyának szolgái pedig mondák neki: Hegyi istenek az ő isteneik, azért győztek meg minket; de jobb lesz, ha mezőségen hadakozunk ellenök, úgy meggyőzzük őket.
   ²⁴Te azért ezt cselekedjed: Küldd el mind a királyokat hadseregedből, és tégy helyökbe hadnagyokat;
   ²⁵és újítsd meg a vitézek számát, kik elestek tieid közől, és a lovakat az előbbi lovak szerint, és a szekereket a szekerek szerint, melyek azelőtt voltak; és ütközzünk meg velök a mezőségen, és meglátod, hogy meggyőzzük őket. Hűn tanácsuknak, és úgy cselekvék.
   ²⁶Miután tehát elmult az esztendő, számbavevé Benadad a szírusokat, és fölméne Áfekbe, hogy Izrael ellen hadakozzék.
   ²⁷Számbavétetének pedig Izrael fiai is, és eleséget vévén, ellenök menének, és táborba szállának átellenökben, mint két kis kecskenyáj; a szírusok pedig ellepék a földet.
   ²⁸(És közeledvén egy Isten embere, mondá Izrael királyának: Ezeket mondja az Úr: Mivelhogy azt mondották a szírusok: A hegyek istene az Úr, és nem a völgyek istene, kezedbe adom mind e nagy sokaságot, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.)
   ²⁹És seregeket rendezének hét nap egymás ellen, mind ezek, mind amazok, és hetedik napon meglőn a harcz; és Izrael fiai megverének a szírusokból százezer gyalogot egy napon.
   ³⁰A kik pedig megmaradtak vala, Áfekbe futának a városba; és ledőle a kőfal a huszonhétezer emberre, kik megmaradtak vala. Benadad pedig elfutván, a városba méne a legbelső kamarába.
   ³¹És mondák neki szolgái: Ime hallottuk, hogy Izrael házának királyai kegyelmesek; tegyünk azért zsákokat ágyékainkra, és köteleket fejeinkre, és menjünk ki Izrael királyához; talán megtartja életünket.
   ³²Felövezék zsákokkal ágyékaikat, és köteleket tőnek fejeikre, és Izrael királyához menének, és mondák neki: A te szolgád, Benadad mondja: Kérlek téged, hadd éljen lelkem. És amaz mondá: Ha még él, atyámfia ő.
   ³³Mit a férfiak szerencséűl vőnek, és sietve ragadák ki az igét szájából, és mondák: Atyádfia Benadad. És mondá nekik: Menjetek és vezessétek hozzám őt. Benadad tehát kiméne hozzá, s ez fölemelé őt szekerére.
   ³⁴S amaz mondá neki: A városokat, melyeket atyám elvett atyádtól, visszaadom; és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint atyám csinált Szamariában; és én, mint szövetségesed, távozom tőled. Szövetséget szerze tehát, és elbocsátá őt.
   ³⁵Akkor egy férfiú a próféták fiai közől mondá társának az Úr beszédével: Üss meg engem! Amaz pedig nem akará megütni.
   ³⁶És mondá neki: Mivelhogy nem akartad hallani az Úr szavát, mihelyt eltávozol tőlem, oroszlán öl meg téged. És midőn egykevéssé eltávozott tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.
   ³⁷De más férfiút is találván, mondá neki: Üss meg engem! Ki megüté őt és megsebesíté.
   ³⁸Elméne tehát a próféta, és elétalálá a királyt az úton, és elváltoztatá száját és szemeit por behintésével.
   ³⁹És mikor a király átment, kiálta a királyra, és mondá: A te szolgád kiméne szemtől szembe való harczolásra, és elszaladván egy férfiú, hozzám vezeté őt egyvalaki, és mondá: Őrízd meg e férfiút, ki ha elszalad, lelked lesz lelkeért, vagy egy talentom ezüstöt fizetsz.
   ⁴⁰Mikor pedig én megzavarodva ide s tova fordúltam, amaz hirtelen elenyészék. És mondá neki Izrael királya: Az az itéleted, melyet magad mondottál.
   ⁴¹Amaz pedig azonnal letörlé a port arczáról, és Izrael királya megismeré őt, hogy a próféták közől való.
   ⁴²S ő mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Mivel elbocsátottad a halálra méltó férfiút kezedből, lelked lesz lelkeért, és néped népeért.Kir. III. 22,38  ⁴³Visszatére tehát Izrael királya házába, nem gondolván azzal, és dúlva-fúlva, Szamariába méne.