Királyok III. (I.) könyve

19 ¹Hírűl adá pedig Ákáb Jezabelnek mind, a miket Illés cselekedett vala, és mi módon ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
²És követet külde Jezabel Illéshez, mondván: Ezeket cselekedjék nekem az istenek, és ezeket míveljék, hogyha holnap ezen órában úgy nem teszek lelkeddel, mint te azok közől akármelyik lelkével.
   ³Megfélemlék azért Illés, és fölkelvén, elméne, a hová csak őt akaratja viszi vala, és Júdának Berszabeéjába méne, és ott hagyá szolgáját,
   ⁴és a pusztába méne egy napi járó földre. És mikor oda jutott és egy gyalogfenyő alatt ült, könyörge lelkeért, hogy meghaljon, és mondá: Elég nekem, Uram! vedd el lelkemet; mert nem vagyok jobb atyáimnál.
   ⁵És lefeküvék és elalvék a gyalogfenyő árnyékában; és ime az Úr angyala illeté őt, és mondá neki: Kelj föl, és egyél.
   ⁶Körűltekinte, és ime fejénél egy hamuban sült czipó és egy edény víz vala; evék tehát és ivék, és ismét elaluvék.
   ⁷És visszatére az Úr angyala másodszor, és illeté őt, és mondá neki: Kelj föl, egyél, mert nagy út van előtted.
   ⁸Ki miután fölkelt, evék és ivék, és azon étel erejével negyven nap és negyven éjjel jára az Isten hegyéig, Hórebig.
   ⁹És mikor oda jutott, egy barlangban lakék; és íme az Úr beszéde lőn hozzája, és mondá neki: Mit mívelsz itt, Illés?
   ¹⁰Ő pedig felelé: Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Ura- Isteneért; mert elhagyták szövetségedet Izrael fiai, oltáraidat lerontották, prófétáidat megölték fegyverrel; és egyedűl maradtam, és keresik életemet, hogy elvegyék azt.
   ¹¹És mondá neki: Jőj ki, és állj az Úr előtt a hegyen; és ime az Úr átmegyen, és az Úr előtt igen nagy és sebes szélvész, mely a hegyeket fölforgatja és a kősziklákat eltiporja, de a szélvészben nincs az Úr; és a szélvész után földrengés, de a földrengésben nincs az Úr;
   ¹²és a földrengés után tűz, de a tűzben nincs az Úr; és a tűz után lágy szellő susogása.
   ¹³Melyet hallván Illés, befödé orczáját palásttal; és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ime szózat lőn hozzája, mondván: Mit mívelsz itt Illés?
   ¹⁴És ő felelé: Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Ura- Isteneért; mert elhagyták szövetségedet Izrael fiai, oltáraidat lerontották, prófétáidat megölték fegyverrel; én egyedűl maradtam, és keresik életemet, hogy elvegyék azt.Rom. 11,3  ¹⁵És mondá az Úr neki: Eredj és menj vissza utadon a pusztán át Damaskusba; és mikor oda jutandasz, Házaelt kend királylyá Szíria fölött,
   ¹⁶És Namszi fiát, Jehut kend királylyá Izrael fölött; Száfat fiát, Elizeust, ki abelmeulai, kend prófétává helyetted.Kir. IV. 9,12  ¹⁷És leszen, hogy a ki csak elfut Házael kardja elől, megöli azt Jehu; és ki Jehu kardja elől elszalad, megöli azt Elizeus.
   ¹⁸És meghagyok magamnak Izraelben hétezer férfiút, kiknek térde nem hajlott meg Baal előtt, s kik szájokkal nem csókolták kezeiket, hogy imádják azt.
   ¹⁹Elmenvén tehát onnan Illés, találá Száfat fiát, Elizeust, midőn tizenkét iga ökörrel szántott, és ő vala egyik a tizenkét iga ökörrel szántók közől; és mikor Illés hozzá jött, rá veté palástját.
   ²⁰Ki azonnal elhagyván a ökröket, Illés után futa és mondá: Kérlek, hadd csókoljam meg atyámat és anyámat, és azután követlek téged. És mondá neki: Eredj és jőj vissza; mert a mi rajtam állott, megcselekedtem veled.
   ²¹Elmenvén pedig tőle, vőn egy pár ökröt, és fölvagdalá azt, és az ökrök ekéjével megfőzé a húst, és a népnek adá, és evének; és fölkelvén, elméne, és követé Illést, és szolgála neki.