Királyok III. (I.) könyve

22 ¹Elmúlék tehát három esztendő háború nélkül Szíria és Izrael között.
²Harmadik esztendőben pedig leméne Júda királya, Josafát, Izrael királyához.Krón. II. 18,1  ³(És Izrael királya mondá szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy miénk Rámot-Galaád, és elmulaszszuk azt kivenni a szíriai király kezéből?)
   ⁴És mondá Josafátnak: Eljősz-e velem hadakozni Rámot-Galaádba?
   ⁵És mondá Josafát Izrael királyának: A mint én vagyok, te is úgy; népem és néped egyek, és lovagjaim a te lovagjaid. és mondá Josafát Izrael királyának: Kérdezd meg ma, kérlek, az Úr beszédét.
   ⁶Egybegyüjté azért Izrael királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és mondá nekik: Elmenjek-e Rámot-Galaádba hadakozni, vagy nyugodjam? Kik felelék: Menj föl, és az Úr a király kezébe adja azt.
   ⁷Mondá pedig Josafát: Nincs-e itt az Úrnak valamely prófétája, hogy általa tegyünk kérdést?
   ⁸És Izrael királya mondá Josafátnak: Maradt egy férfiú, ki által megkérdhetjük az Urat; de én gyűlölöm őt, mert nekem nem jövendől jót, hanem gonoszat, Jemla fia, Mikeás. És mondá neki Josafát: Ne szólj így, király!
   ⁹Izrael királya tehát szólíta egy udvari szolgát, és mondá neki: Siess elhozni Jemla fiát, Mikeást.
   ¹⁰Izrael királya pedig és Júda királya, Josafát, kiki az ő királyi székében ül vala, királyi ruhába öltözve, a szamariai kapu ajtaja melletti téren, és a próféták mindnyájan prófétálnak vala előttök.
   ¹¹Kanaána fia, Szedecziás, vas-szarvakat is csinála magának, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Ezekkel hányod szélylyel Szíriát, mígnem eltörlöd azt.
   ¹²És mindnyájan a próféták hasonlóképen prófétálnak vala, mondván: Menj föl Rámot-Gálaádba, és járj szerencsésen, és az Úr a király kezébe adja azt.
   ¹³A követ pedig, ki elment vala Mikeást meghíni, szóla neki, mondván: Ime a próféták beszédei egy szájjal jót jövendölnek a királynak; legyen azért a te beszéded hasonló azokéhoz, és jót szólj.
   ¹⁴Mondá neki Mikeás: Él az Úr! hogy a mit nekem az Úr szól, azt fogom mondani.
   ¹⁵Eljöve tehát a királyhoz, és mondá neki a király: Mikeás! elmenjünk-e hadakozni Rámot-Gálaádba, vagy meg szűnjünk? Kinek ő felelé: Menj föl, és járj szerencsésen, és az Úr a király kezébe adja azt.
   ¹⁶Mondá pedig a király neki: Ismét és ismét esküvéssel kényszerítlek téged ne szólj nekem egyebet, hanem csak a mi igaz, az Úr nevében.
   ¹⁷És amaz mondá: Látám egész Izraelt elszéledve a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhokat; és mondá az Úr: Ezeknek nincs urok, térjen kiki házába békével.
   ¹⁸(Mondá azért Izrael királya Josafátnak: Nem mondám-e neked, hogy nem jövendől nekem jót, hanem mindenkor roszat?)
   ¹⁹Amaz pedig ismét mondá: Halljad tehát az Úr beszédét: Látám az Urat királyi székében ülni, és az egész mennyei sereget mellette állani jobb és bal felől.
   ²⁰És mondá az Úr: Ki csalja meg Izrael királyát, Ákábot, hogy fölmenjen és elessék Ramot-Gálaádban? És egyik ilyen, másik olyan szókat monda.
   ²¹Kilépe pedig egy lélek, és megálla az Úr előtt, és mondá: Én megcsalom őt. Kinek szóla az Úr: Mi által?
   ²²És amaz mondá: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden ő prófétái szájában. És mondá az Úr: Megcsalod és meggyőzöd; eredj, és cselekedjél úgy.
   ²³Most tehát íme az Úr a hazudság lelkét adta minden prófétáid szájába, kik itt vannak, és az Úr roszat szólott ellened.
   ²⁴Oda járúla pedig Kanaána fia, Szedecziás, és arczúlcsapá Mikeást, és mondá: Elhagyott-e tehát engem az Úr lelke, és neked szólott?
   ²⁵És mondá Mikeás: Meglátod az napon, mikor bemégy a legbelső kamarába, hogy elrejtezzél.
   ²⁶És mondá Izrael királya: Vigyétek el Mikeást, és maradjon Ámonnál, a város fejedelménél, és Amelek fiánál, Joásnál.
   ²⁷És mondjátok nekik: Ezeket mondja a király: Vessétek ez embert börtönbe, és tápláljátok őt nyomorúság kenyerével és szorongatás vizével, míg visszatérek békével.
   ²⁸És mondá Mikeás Ha megjösz békével, nem szólott általam az Úr. És mondá: Halljátok ezt, minden népek!
   ²⁹Fölméne tehát Izrael királya és Josafát, Júda királya Ramot-Galaádba.
   ³⁰És mondá Izrael királya Josafátnak: Fogj fegyvert és menj a harczra, és öltözzél föl ruháidba. Izrael királya pedig elváltoztatá öltözetét, és a harczra méne.
   ³¹Szíria királya pedig parancsolá a szekerek harminczkét fejedelmének, mondván: Ne víjatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem egyedűl Izrael királya ellen.
   ³²Mikor tehát a szekerek fejedelmei meglátták Josafátot, azt vélték, hogy ő Izrael királya, és rárohanván harczolának ellene; de fölkiálta Josafát.
   ³³És megérték a szekerek fejedelmei, hogy nem Izrael királya, és fölhagyának vele.
   ³⁴Egy férfiú pedig fölvoná íját, bizonytalanra ellövén a nyilat, és véletlenűl meglövé Izrael királyát tüdeje és gyomra között. Ő pedig mondá szekérvezetőjének: Fordítsd meg kezedet, és vígy ki engem a seregből; mert igen megsebeztettem.
   ³⁵A harcz tehát megtörtént az napon, és Izrael királya szekerén áll vala a szírusok ellenében, és este meghala; a vér pedig sebéből a szekér közepére folyt vala.
   ³⁶És a hirdető kikiáltá az egész seregben, mielőtt a nap elnyugovék, mondván: Kiki térjen vissza városába és földére.
   ³⁷Meghala tehát a király, és Szamariába viteték, és eltemeték a királyt Szamariában.
   ³⁸És a szekeret megmosák a szamariai tóban, és az ebek fölnyalák vérét, és a szerszámokat megmosák az Úr ígéje szerint, melyet szólott vala.Kir. III. 21,19  ³⁹Ákáb többi dolgai pedig és mind a miket cselekedett, és az elefántcsontból való ház, melyet épített, és mind a városok, melyeket megerősített, ezek nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében?
   ⁴⁰Elaluvék tehát Ákáb atyáival, és fia, Okoziás lőn király helyette.
   ⁴¹Áza fia, Josafát, pedig kezdett vala Júdán országlani Izrael királyának, Ákábnak negyedik esztendejében.
   ⁴²Harminczöt esztendős vala, mikor országlani kezde, és huszonöt esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Azuba vala, Szalai leánya.
   ⁴³És atyjának, Ázának minden útain jára, és nem hajola el arról; és azt cselekvé, mi igaz vala az Úr színe előtt;
   ⁴⁴mindazáltal a magas helyeket nem rontá el; mert a nép mégis áldoz és jóillatszert gyújt vala a magas helyeken.
   ⁴⁵És békesége vala Josafátnak Izrael királyával.
   ⁴⁶Josafát többi dolgai pedig és tettei, melyeket cselekedett, és hadai, ezek nem irattak-e meg Júda királyainak krónika-könyvében?
   ⁴⁷De a férfiparáznák maradékait is, kik megmaradtak vala atyja, Áza napjaiban, elveszté a földről.
   ⁴⁸És akkor senki sem tétetett királylyá Edomban.
   ⁴⁹Josafát király pedig hajókat csinála a tengerre, melyek Ofirba evezzenek aranyért; de nem mehetének el, mert elromlának Asziongáberben.Krón. II. 20,36  ⁵⁰Akkor mondá Ákáb fia, Okoziás, Josafátnak: Menjenek el szolgáim szolgáiddal a hajókon. És nem akará Josafát.
   ⁵¹És elaluvék Josafát atyáival, és eltemetteték azokkal atyja, Dávid városában, és fia, Jóram lőn király helyette.
   ⁵²Ákáb fia, Okoziás pedig Izraelen kezdett vala országlani Szamariában, Júda királyának, Josafátnak tizenhetedik esztendejében, és országla Izraelen két esztendeig.
   ⁵³És gonoszat cselekvék az Úr szine előtt, és atyja és anyja útján jára, és Nábat fiának, Jeroboamnak útján, ki vétekre vitte Izraelt.
   ⁵⁴Baalnak is szolgála és imádá azt, és boszantá Izrael Urát Istenét mindazok szerint, miket atyja cselekedett vala.