Királyok III. (I.) könyve

1 ¹És Dávid király megöregedett vala, és korának sok napjai valának; és mikor betakartaték ruhákkal, föl nem melegűl vala.
²Mondák azért neki szolgái: Keressünk a mi urunk- királyunknak szűz leányzót, ki álljon a király előtt, és ápolja őt, és háljon kebelén és melegítse urunkat királyunkat.
   ³Keresének tehát szép leányzót Izrael minden határaiban, és találák a szunami Abizágot, és vivék őt a királyhoz.
   ⁴A leányzó pedig igen szép vala, és a királylyal hála, és szolgála neki; de a király nem ismeré meg őt.
   ⁵Adoniás pedig, Haggit fia felfuvalkodék, mondván: Én országlani fogok. És szerze magának szekereket és lovagokat, és ötven férfiút, kik előtte fussanak.
   ⁶És atyja soha sem feddé meg őt, mondván: Miért cselekedted ezt? Igen szép vala ő is, másodikszülött Absalom után.
   ⁷És összebeszéle Szárvia fiával, Joábbal, és Abiatar pappal, kik Adoniás pártját segítik vala.
   ⁸De Szádok pap és Jojada fia, Banajás, és Nátán próféta és Szemei és Rei, és Dávid seregének ereje nem vala Adoniással.
   ⁹Adoniás tehát áldozván kosokat és borjakat és minden kövéret Zohelet kövénél, mely közel vala Rogel forrásához, elhivá minden testvéreit, a király fiait, és Júda minden férfiát, a király szolgáit.
   ¹⁰Nátán prófétát pedig és Banajást és mind a hősöket, és öcscsét, Salamont, nem hívá el.
   ¹¹Mondá azért Nátán Betszabeénak, Salamon anyjának: Nem hallottad-e, hogy Haggit fia, Adoniás, király lett, és urunk Dávid azt nem tudja?
   ¹²Most azért jöszte, vedd tanácsomat, és szabadítsd meg életedet és fiadét, Salamonét.
   ¹³Eredj és menj be Dávid királyhoz, és mondd neki: Uram király! nem esküdtél-e meg nekem, szolgálódnak, mondván: Fiad, Salamon fog országlani utánam, és ő ül királyi székembe? miért országol tehát Adoniás?
   ¹⁴És míg te ott szólsz a királylyal, én utánad megyek, és befejezem beszédeidet.
   ¹⁵Beméne tehát Betszabee a királyhoz a belterembe; a király pedig igen öreg vala és a szunami Abizag szolgála neki.
   ¹⁶Meghajola Betszabee és leborúla a király előtt. És mondá neki a király: Mit akarsz?
   ¹⁷Ki felelvén, mondá: Uram! megesküdtél a te Uradra Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon fog országlani utánam, és ő ül királyi székembe.
   ¹⁸És ime most Adoniás országol, a nélkül, uram királyom, hogy ezt tudnád.
   ¹⁹Tulkokat áldozott és minden kövéret és igen sok kost, és elhítta mind a király fiait, Abiatar papot is, és a vitézek fejedelmét, Joábot; Salamont, a te szolgádat pedig nem hítta el.
   ²⁰Mindazáltal, uram királyom, rád néznek egész Izrael szemei, hogy kijelentsd nekik, kinek kelljen királyi székedbe ülni, uram királyom, utánad?
   ²¹Különben, ha majd elalszik uram királyom atyáival, én és fiam, Salamon bűnösök leszünk.
   ²²Míg ő szólt a királylyal, Nátán próféta elérkezék.
   ²³És megjelenték a királynak, mondván: Itt vagyon Nátán próféta. És mikor bement a király elé, és meghajola előtte, a földig borulván,
   ²⁴mondá Nátán: Uram királyom! te mondottad-e: Adoniás országoljon utánam, és ő üljön királyi székemen?
   ²⁵Mert lement ma, és tulkokat áldozott és kövéreket és igen sok kost, és elhítta mind a király fiait és a sereg hadnagyait, Abiatar papot is; és azok evén és iván előtte, mondák: Éljen Adoniás király!
   ²⁶engem, szolgádat, és Szádok papot, és Jojada fiát, Banajást, és szolgádat, Salamont nem hítta el.
   ²⁷Vajjon az én uram királyomtól jött-e ki ez ige, és nekem, szolgádnak meg nem jelentetted, ki üljön uram királyom székén utána?
   ²⁸És felelé Dávid király, mondván, Híjátok hozzám Betszabeét. Ki mikor bement a király elé, és előtte megállott,
   ²⁹megesküvék a király, és mondá: Él az Úr! ki megszabadította lelkemet minden szorongatásból,
   ³⁰hogy a mint megesküdtem neked Izrael Urára Istenére, mondván: Fiad, Salamon fog országlani utánam, és ő ül királyi székemen helyettem: úgy cselekszem ma.
   ³¹És lehajolván Betszabee, arczczal földig borúla a király előtt, mondván: Éljen az én uram Dávid mindörökké.
   ³²És mondá Dávid király: Híjátok hozzám Szádok papot és Nátán prófétát, és Jojáda fiát, Banajást. Kik mikor bementek a király elé,
   ³³mondá nekik: Vegyétek uratok szolgáit mellétek, és fiamat, Salamont ültessétek öszvéremre, és vigyétek őt Gihonba.
   ³⁴És ott kenje őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael fölött királylyá; és fujjatok harsonát, és mondjátok: Éljen Salamon király!
   ³⁵És jőjetek föl utána, és jőjön ide, és üljön királyi székembe, és országoljon helyettem; és megparancsolom neki, hogy legyen fejedelem Izrael és Júda fölött.
   ³⁶És Jojada fia, Banajás felelé a királynak, mondván: Amen! így szóljon az én uram királyom Ura Istene.
   ³⁷A mint az Úr az én urammal királyommal volt, úgy legyen Salamonnal, és magasztalja följebb királyi székét az én uram, Dávid király székénél.
   ³⁸Leméne tehát Szádok pap és Nátán próféta és Jojada fia, Banajás, és a ceretiek és feletiek, és Salamont Dávid király öszvérére ülteték, és Gihonba vivék őt.
   ³⁹És Szádok pap az olajszarut vévén a hajlékból, fölkené Salamont; és megfuvák a harsonát, és mondá az egész nép: Éljen Salamon király!
   ⁴⁰És fölméne az egész sokaság utána és a nép, sípolván és vígadván nagy örömmel, és megzendűle a föld kiáltásaiktól.
   ⁴¹Meghallá pedig Adoniás és mindnyájan, kiket hívott vala, és már a lakoma elvégződött vala; de Joáb is hallván a harsona-szót, mondá: Mit akar e fölháborodott város kiáltása?
   ⁴²Míg ő szólott, Abiatar pap fia, Jonatás érkezék; kinek mondá Adoniás: Jőj be, mert erős férfiú vagy és jót hirdető.
   ⁴³És Jonatás felelé Adoniásnak: Épen nem; mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királylyá.
   ⁴⁴És vele küldötte Szádok papot és Nátán prófétát és Jojada fiát, Banajást, és a ceretieket és feletieket, és a király öszvérére ültették őt.
   ⁴⁵És királylyá kenték őt Szádok pap és Nátán próféta Gihonban; és fölmentek onnan örvendezve, úgy hogy zengett a város; ez ama szózat melyet hallottatok.
   ⁴⁶De Salamon be is ült a királyi székbe.
   ⁴⁷És bemenvén a király szolgái, áldották urukat, Dávid királyt, mondván: Tegye nagyobbá Isten Salamon nevét a te neved fölött, és magasztalja följebb királyi székét királyi székednél. És a király imádkozott ágyában,
   ⁴⁸és mondá: Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki ma királyi székembe ülőt adott szemeim láttára.
   ⁴⁹Megrettenének tehát és fölkelének mindnyájan, kiket Adoniás hívott vala, és kiki útjára méne.
   ⁵⁰Adoniás pedig félvén Salamontól, fölkele és elméne, és az oltár szarvát fogá.
   ⁵¹És hírűl vivék Salamonnak, mondván: Ime Adoniás félvén Salamon királytól, az oltár szarvát fogta, mondván: Esküdjék meg nekem Salamon király ma, hogy nem öli meg szolgáját fegyverrel.
   ⁵²És mondá Salamon: Ha jó ember lesz, csak egy hajszála sem esik a földre; ha pedig gonoszság találtatik benne, meghal.
   ⁵³Elkülde tehát Salamon király, és kihozatá őt az oltártól; és bemenvén leborúla Salamon király előtt; és mondá neki Salamon: Menj házadba.