Királyok III. (I.) könyve

8 ¹Akkor egybegyűlének mindnyájan Izrael vénei a nemzetségek fejedelmeivel, és Izrael fiaiból a családok nagyjai Salamon királyhoz Jerusalembe, hogy elvigyék az Úr szövetségének szekrényét Dávid várából, azaz Sionból.Krón. II. 5,2  ²És begyűle Salamon királyhoz egész Izrael, Etanim havában, azaz hetedik hónapban, az ünnepen.
   ³És a vének mind eljövének Izraelből, és a papok fölvevék a szekrényt,
   ⁴és elvivék az Úr szekrényét és a szövetség hajlékát és a szentély minden edényeit, melyek a hajlékban valának; és viszik vala azokat a papok és leviták.
   ⁵Salamon király pedig és Izrael minden sokasága, mely hozzá gyülekezett vala, ővele menvén, a szekrény előtt, áldozának juhokat és tulkokat érték és szám fölött.
   ⁶És a papok bevivék az Úr szövetségének szekrényét az ő helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentébe, a kerubok szárnyai alá,Kir. III. 6,27  ⁷mivelhogy a kerubok kiterjesztik vala szárnyaikat a szekrény helye fölött, befödvén a szekrényt és rúdjait fölülről.
   ⁸És a hol előbb kiállának a rudak, és végeik kilátszának a szentélyen kivűl a felelőhely előtt, többé ki nem látszanak vala; melyek ott is maradtak a jelen napig.
   ⁹A szekrényben pedig nem vala egyéb, mint a két kőtábla, melyeket Mózes tett volt bele Hóreben, mikor szövetséget kötött az Úr Izrael fiaival, midőn kijöttek Egyiptom földéről.Móz. II. 34,27  ¹⁰Lőn pedig, mikor a papok kijöttek a szentélyből, köd tölté be az Úr házát,
   ¹¹és a papok nem állhatnak és nem szolgálhatnak vala a köd miatt; mert az Úr dicsősége betöltötte vala az Úr házát.
   ¹²Akkor mondá Salamon: Az Úr mondotta, hogy ködben lakik.Móz. III. 16,2 Zsid. 10,1 Krón. II. 6,1  ¹³Építvén építettem házat lakásodra, neked igen erős királyi székűl mindörökre.
   ¹⁴És a király megfordítá arczát, és megáldá Izrael egész gyülekezetét; mert Izrael egész gyülekezete áll vala.
   ¹⁵És mondá Salamon: Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki szájával szólott Dávid- atyámnak, és kezei által teljesítette, a mit mondott:
   ¹⁶Az naptól, melyen kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, nem választottam várost Izrael minden nemzetségei közől, hogy ház építtessék, és nevem ott legyen; hanem Dávidot választottam, hogy népem, Izrael fölött legyen.
   ¹⁷És atyám, Dávid, házat akart építeni Izrael Ura Istene nevének;Kir. II. 7,5  ¹⁸és mondá az Úr Dávid- atyámnak: Hogy szivedben szándékoztál házat építeni az én nevemnek, jól cselekedted, azt forgatván elmédben;
   ¹⁹mindazáltal te nem építesz nekem házat, hanem fiad, ki ágyékodból jő ki, fog építeni házat az én nevemnek.
   ²⁰Az Úr teljesítette beszédét, melyet szólott, és én állottam föl atyám, Dávid helyett, és Izrael királyi székébe ültem, a mint mondotta az Úr, és házat építettem Izrael Ura Istene nevének.
   ²¹És helyet rendeltem ott a szekrénynek, melyben az Úr szövetsége vagyon, melyet atyáinkkal szerzett, mikor kijöttek Egyiptom földéről.
   ²²Salamon pedig az Úr oltára elé álla Izrael gyülekezetének szine előtt, és kiterjeszté kezeit az égre,
   ²³és mondá: Izrael Ura Istene! nincs hozzád hasonló Isten fenn az égben, és alant a földön; ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot szolgáidnak, kik előtted teljes szivökkel járnak;
   ²⁴ki megtartottad szolgádnak, Dávid- atyámnak, miket neki szólottál, szájjal szólottál és kézzel beteljesítetted, mint ez a nap bizonyítja.
   ²⁵Most tehát, Izrael Ura Istene! tartsd meg a te szolgádnak, Dávid- atyámnak, a miket neki szólottál, mondván: Nem vétetik el belőled a férfiú előlem, ki Izrael királyi székén üljön, de csak úgy, ha fiaid megőrzik útjokat, hogy előttem járjanak, mint te jártál színem előtt.Kir. II. 7,12  ²⁶És most, Izrael Ura Istene! erősödjenek meg igéid, melyeket szolgádnak, Dávid- atyámnak szólottál.
   ²⁷De lehet-e azt vélni, hogy az Isten valóban a földön lakik? mert ha az ég és az egek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, melyet építettem?
   ²⁸De tekints szolgád imádságára és az ő könyörgésére, én Uram Istenem! hallgasd meg a dicséretet és imádságot, melylyel szolgád imádkozik előtted ma;
   ²⁹hogy legyenek nyitva szemeid e házra éjjel és nappal, e házra, melyről mondottad: Ott lesz az én nevem! hogy meghallgasd az imádságot, melylyel szolgád e helyen tehozzád imádkozik.Móz. V. 12,11  ³⁰Hogy meghallgasd könyörgését szolgádnak és népednek, Izraelnek, akármiért imádkozik e helyen; és meghallgasd lakásod helyén mennyben; és mikor meghallgatod, légy kegyelmes.
   ³¹Ha valaki felebarátja ellen vétkezik, és valami esküvése leszen, melylyel köteles, és az esküvés végett eljő oltárod elé a te házadba,
   ³²te hallgasd meg mennyben, és cselekedd meg, és itéld szolgáidat, kárhoztatván az istentelent, és az ő útját fejére térítvén, és igazolván az igazat, és megfizetvén neki igazsága szerint.
   ³³Ha néped, Izrael megfutamodik ellenségei előtt (mert vétkezni fog ellened), és bűnbánatot tartván, és vallást tévén a te nevedről, eljőnek, és imádkoznak és könyörögnek neked e házban:
   ³⁴hallgasd meg mennyben, és bocsásd meg bűnét népednek, Izraelnek, és vidd vissza őket a földre, melyet atyáiknak adtál.
   ³⁵Ha bezárva lesz az ég, és eső nem esik bűneik miatt, és imádkozván e helyen, bűnbánatot tartanak a te nevedben, és bűneikből megtérnek inségök miatt:
   ³⁶hallgasd meg őket mennyben, és bocsásd meg szolgáid és a te néped, Izrael bűneit; és mutass nekik jó útat, melyen járjanak, és adj esőt földedre, melyet népednek adtál örökségűl.
   ³⁷Ha éhség támad a földön, vagy mirígyhalál, vagy dögleletes levegő, vagy ragya, vagy sáska, vagy aszály, és ellensége nyomorgatja őt, megszállván kapuit, és a mi csapás, a mi nyavalya csak van,
   ³⁸minden átok és gonosz kívánása, mely történik valamely emberen, Izrael- népedben: ha ki megismerve, szivére veszi csapását, és kiterjeszti kezeit e házban:
   ³⁹te hallgasd meg mennyben a te lakóhelyeden, és kegyelmezz meg, és cselekedd azt, hogy fizess mindennek útai szerint, a mint szivét látod, (mert egyedűl te ismered szivét az emberek minden fiainak),
   ⁴⁰hogy féljenek téged mindennap, míg élnek a föld szinén, melyet atyáinknak adtál.
   ⁴¹Azonfölűl az idegen is, ki nem népedből Izraelből való, mikor eljő messze földről, a te nevedért, (mert meghallják a te nagy nevedet és erős kezedet,
   ⁴²és kinyujtott karodat mindenütt), mikor tehát eljő és imádkozik e helyen:
   ⁴³te hallgasd meg mennyben, a te lakóhelyed erősségében, és cselekedd meg mind a miért segítségűl hí téged az idegen; hogy a föld minden népe tanúlja félni nevedet, mint néped, Izrael, és tapasztalják, hogy a te neved hivatott segítségűl e házra, melyet építettem.
   ⁴⁴Ha néped hadba megy ellenségei ellen, az úton, akárhová küldöd őket, és imádnak téged azon város útja felé, melyet választottál, és a ház felé, melyet nevednek építettem,
   ⁴⁵hallgasd meg mennyben imádságaikat és könyörgéseiket, és tégy itéletet nekik.
   ⁴⁶Hogyha vétkeznek ellened, (mert nincs ember, ki ne vétkezzék), és te megharaguván, ellenségeiknek adod őket, és fogva vitetnek ellenségeik földére messze vagy közel,Krón. II. 6,36 Préd. 7,21 Ján. I. 1,8  ⁴⁷és bűnbánatot tartanak szivökben a fogság helyén, és megtérvén, kérnek téged fogságukban, mondván: Vétkeztünk, gonoszúl cselekedtünk, istentelenkedtünk;
   ⁴⁸és megtérnek hozzád teljes szivökből és teljes lelkökből ellenségeik földén, melyre fogva vitettek; és imádkoznak hozzád az ő földük útja felé, melyet atyáiknak adtál, és a város felé, melyet választottál, és a templom felé, melyet nevednek építettem:
   ⁴⁹hallgasd meg mennyben, királyi széked erősségében imádságaikat és könyörgéseiket, és tégy itéletet nekik;
   ⁵⁰és légy kegyelmes népednek, mely ellened vétkezett, és minden gonoszságaiknak, melyekkel ellened vétkeztek; és adj irgalmasságot azok előtt, kik őt fogva tartják, hogy könyörűljenek rajtok.
   ⁵¹Mert a te néped és örökséged, kiket kihoztál Egyiptom földéről, a vaskemencze közepéből;
   ⁵²hogy legyenek nyitva szemeid a te szolgád és néped, Izrael könyörgésére, és hallgasd meg őket mindenben, a miért segítségűl hínak téged.
   ⁵³Mert te választottad őket magadnak örökségűl a föld minden népei közől, mint szolgád, Mózes által szólottál, mikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram Isten!
   ⁵⁴Lőn pedig, miután Salamon imádkozván az Úrhoz, elvégezte minden imádságát és e könyörgését, fölkele az Úr oltárának színe elől; mert mindkét térdét a földre hajtotta, és kezeit az égre kiterjesztette vala.
   ⁵⁵Fölálla tehát és megáldá Izrael egész gyülekezetét, nagyszóval mondván:
   ⁵⁶Áldott legyen az Úr, ki nyugalmat adott népének, Izraelnek mindazok szerint, miket szólott; nem maradt el csak egy íge sem mindazon jóból, melyeket az ő szolgája, Mózes által szólott.
   ⁵⁷Legyen velünk a mi Urunk Istenünk, mint atyáinkkal volt, nem hagyván el minket, el sem vetvén;
   ⁵⁸hanem hajtsa magához sziveinket, hogy minden utain járjunk, és megtartsuk parancsait és szertartásait és itéleteit, a miket csak parancsolt atyáinknak.
   ⁵⁹És ezek az én beszédeim, melyekkel könyörögtem az Úr előtt; legyenek azok közel a mi Urunk- Istenünkhöz éjjel nappal, hogy tegyen itéletet szolgájának és népének, Izraelnek mindennap;
   ⁶⁰hadd tudja a föld minden népe, hogy az Úr maga az Isten, és nincs más őkivűle.
   ⁶¹És szivünk legyen egészen a mi Urunk- Istenünkkel, hogy az ő végzéseiben járjunk, és megtartsuk parancsait úgy, mint ma.
   ⁶²Annakokáért a király és egész Izrael áldozatokat áldoznak vala az Úr előtt.
   ⁶³És áldoza Salamon békeáldozatokat az Úrnak, leöletvén huszonkétezer tulkot, és százhúszezer juhot; és fölszentelék az Úr templomát a király és Izrael fiai.
   ⁶⁴Az napon fölszentelé a király a tornácz közepét, mely az Úr háza előtt vala; égő- és eledeláldozatot áldozván ott, és a békeáldozatok kövéreit; mert a rézoltár, mely az Úr előtt vala, kisebb lévén, nem fér vala arra az égő- és eledeláldozat és a békeáldozatok kövérsége.
   ⁶⁵Az időben tehát nagy ünnepet tarta Salamon, és az egész Izrael vele, a nagy sokaság, Emat bemenetétől Egyiptom patakáig a mi Urunk Istenünk előtt hét napig és hét napig, azaz tizennégy napig.
   ⁶⁶És nyolczadik napon elbocsátá a népeket, kik áldván a királyt, elmenének hajlékaikba örvendezve és víg szívvel mindazon jók fölött, melyeket az Úr tett vala szolgájának, Dávidnak és népének, Izraelnek.