Királyok III. (I.) könyve

13 ¹És ime az Isten embere jöve Júdából az Úr beszédével Bételbe, midőn Jeroboam az oltáron állott és tömjénezett.
²És fölkiálta az oltár ellen az Úr beszédével, és mondá: Oltár, oltár! ezeket mondja az Úr: Ime Joziás nevű fiú fog születni Dávid házának, és föláldozza rajtad a magas helyek papjait, kik most fölötted tömjént gyujtanak, és embercsontokat fog rajtad égetni.
   ³És jelt ada az napon, mondván: Ez leszen jele, hogy az Úr szólott: Ime az oltár meghasad, és kiomlik a hamu, mely benne vagyon.
   ⁴És a király hallván az Isten emberének beszédét melylyel felkiáltott vala az oltár ellen Bételben, kinyujtá kezét az oltárról, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada keze, melyet kinyujtott vala ellene; és vissza nem vonhatá azt magához.
   ⁵Az oltár is meghasada, és a hamu kiomlék az oltárból, azon jel szerint, melyet megmondott vala az Isten embere az Úr szavával.
   ⁶És a király mondá az Isten emberének: Könyörögj a te Urad- Istenednek, és imádkozzál érettem, hogy kezem adassék vissza nekem. És az Isten embere könyörge az Úrnak, és a király keze visszatére hozzá, és lőn mint azelőtt vala.
   ⁷Szóla pedig a király az Isten emberének: Jer haza velem ebédelni, és ajándékokat adok neked.
   ⁸És az Isten embere felelé a királynak: Ha nekem házad felét adod sem megyek veled, kenyeret sem eszem, vizet sem iszom e helyen;
   ⁹mert így van nekem meghagyva a parancsoló Úr beszéde által: Kenyeret ne egyél, vizet se igyál, vissza se térj azon az úton, melyen jöttél.
   ¹⁰Más úton méne tehát, és nem tére vissza azon úton, melyen Bételbe jött vala.
   ¹¹Egy öreg próféta lakik vala pedig Bételben; kihez eljövének fiai, és elbeszélék neki mind a dolgokat, melyeket az Isten embere cselekedett vala az napon Bételben; és az igéket, melyeket mondott vala a királynak, elbeszélék atyjoknak.
   ¹²És mondá nekik atyjok: Melyik úton ment el? És fiai megmutaták neki az utat, melyen elment vala az Isten embere, ki Júdából jött vala.
   ¹³És mondá fiainak: Nyergeljétek meg nekem a szamarat. Kik mikor megnyergelték, ráüle,
   ¹⁴és elméne az Isten embere után, és egy terebintfa alatt ülve találá őt, és mondá neki: Te vagy-e az Isten embere, ki Júdából jöttél? Felelé amaz: Én vagyok.
   ¹⁵És mondá neki: Jer haza velem, hogy kenyeret egyél.
   ¹⁶Ki mondá: Nem térhetek vissza, el sem mehetek veled, kenyeret sem eszem, vizet sem iszom e helyen;
   ¹⁷mert az Úr szólott nekem az Úr beszéde által, mondván: Kenyeret ne egyél és vizet ne igyál ott, vissza se térje azon úton, melyen el fogsz menni.
   ¹⁸Amaz mondá neki: Én is hozzád hasonló próféta vagyok; és az angyal szólott nekem az Úr beszédével, mondván: Hozd vissza őt magaddal házadba, hogy egyék kenyeret, és igyék vizet. Megcsalá őt,
   ¹⁹és visszavivé magával; evék tehát kenyeret az ő házában, és vizet ivék.
   ²⁰És midőn az asztalnál ülének, lőn az Úr beszéde a prófétához, ki visszahozta vala őt.
   ²¹És kiálta az Isten emberére, ki Júdából jött vala, mondván: Ezeket mondja az Úr. Mivelhogy nem voltál engedelmes az Úr szájának, és nem tartottad meg a parancsot, melyet neked a te Urad Istened parancsolt,
   ²²és visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon helyen, melyen megparancsolta neked, hogy kenyeret ne egyél, és vizet ne igyál: nem vitetik be holttested atyáid sirjába.
   ²³És miután evett és ivott, megnyergelé szamarát a prófétának, kit visszahozott vala.
   ²⁴Ki mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, megölé, és teste az úton hever vala; a szamár mellette állván, és az oroszlán is a test mellett állván.
   ²⁵És íme az átmenő férfiak láták az úton heverő testet, és a test mellett álló oroszlánt. És elmenének, és kihirdeték a városban, melyben amaz öreg próféta lakott vala.
   ²⁶Mit mikor meghallott azon próféta, ki visszahozta őt az útról, mondá: Az Isten embere az, ki engedetlen volt az Úr szájának, és az oroszlánnak adta őt az Úr, s az összetörte őt és megölte, az Úr igéje szerint, melyet szólott neki.
   ²⁷És mondá fiainak: Nyergeljétek meg a szamarat nekem. Kik mikor megnyergelték,
   ²⁸és ő elment, megtalálá az úton heverő testet, és a test mellett álló szamarat és oroszlánt; nem evett az oroszlán a testből, a szamarat sem sértette meg.
   ²⁹Vevé tehát a próféta az Isten embere testét, és a szamárra tevé azt, és visszatérvén, bevivé az öreg próféta városába, hogy sirassa őt.
   ³⁰És annak testét a maga sírjába tevé, és siraták őt: Ah, ah, atyámfia!
   ³¹És midőn siratták őt, mondá fiainak: Mikor meghalok, temessetek engem azon sírba, melybe az Isten embere temettetett; az ő teteme mellé tegyétek tetemeimet.
   ³²Mert bizonynyal eljő az ige, melyet mondott az Úr beszédével az oltár ellen, mely Bételben vagyon, és mind a magas helyek templomai ellen, melyek Szamaria városaiban vannak.
   ³³Ez igék után sem tére meg Jeroboam az ő igen gonosz útjáról, hanem ellenkezőképen a nép alsóbbjaiból papokat rendele a magas helyeken; és a ki csak akarta, megtöltvén kezét, pappá lőn a magas helyeken.
   ³⁴És ez okért vétkezék Jeroboam háza és elrontaték és eltörölteték a föld szinéről.