Keresés a Bibliában

KNB SZIT BD RUF UF KG

1. fejezet

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát s úgy jelentette ki szolgájának Jánosnak, aki tanúságot tesz Isten szaváról és Jézus Krisztus tanúságáról: mindarról, amit látott. >>

2. fejezet

„Az efezusi egyház angyalának írd meg: így szól, aki jobbjában a hét csillagot tartja, aki a hét arany gyertyatartó közt jár: ismerem tetteidet, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd meg a gonoszokat: próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugoknak találtad őket. >>

3. fejezet

A szárdeszi egyház angyalának írd meg: így szól, akié Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem tetteidet. Tudom, hogy élőnek tartanak, de halott vagy. Ébredj föl, erősítsd meg a többit, aki halálán van. Tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt. >>

4. fejezet

Ezután láttam, hogy megnyílt egy kapu a mennyben. Az előbbi hang, mely harsonaként szólt hozzám, így folytatta: „Jöjj föl ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.” Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. >>

5. fejezet

Akkor a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit?” >>

6. fejezet

Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsőt. Erre hallottam, hogy a négy élőlény egyike mennydörgő hangon így kiáltott: „Jöjj (és nézd)!” Egy fehér lovat pillantottam meg. A rajta ülőnek kezében íj volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. >>

7. fejezet

Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: >>

8. fejezet

Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben. Akkor láttam, hogy az Isten színe előtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak. >>

9. fejezet

Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égről földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa. Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tőle a nap és a levegő. >>

10. fejezet

Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tűzoszlopok. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre. >>

11. fejezet

Akkor vesszőhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: „Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. A templom előcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni. >>

12. fejezet

Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. >>

13. fejezet

Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek. Ez a vadállat, melyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába olyan, mint a medvéé, szája pedig, mint az oroszláné. A sárkány neki adta erejét, trónját, s nagy hatalmat is. >>

14. fejezet

Akkor láttam, hogy a Bárány ott állt Sion hegyén. Vele volt a száznegyvennégyezer, akik homlokukon viselték az ő nevét és Atyjának nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását s mint erős mennydörgés robaját. A szózat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor a hárfások hárfáikat pengetik. >>

15. fejezet

Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végső csapás volt. Általuk teljesedik be Isten haragja. Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, az ő szobrát és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren. >>

16. fejezet

Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: „Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.” Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták. >>

17. fejezet

Egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, hozzám jött és így szólt: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek mellett ül. Vele paráználkodtak a föld királyai és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói.” >>

18. fejezet

Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. Harsány hangon kiáltotta: „Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja. >>

19. fejezet

Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek! Igazak és jogosak ítéletei! Elítélte a nagy parázna asszonyt, aki paráznaságával megrontotta a földet. Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapad.” >>

20. fejezet

Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égből, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendőre megbilincselte. >>

21. fejezet

Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt. Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. >>

22. fejezet

Azután megmutatta nekem az élővizek folyóját, mely kristálytisztán fakadt Isten és a Bárány trónjából. Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. >>

Mt - Mk - Lk - Jn - ApCsel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tit - Filem - Zsid - Jak - 1Pét - 2Pét - 1Ján - 2Ján - 3Ján - Júd - Jel